Ceglédi Ujság, 1914 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1914-01-04 / 1. szám

XXIV-ik évfolyam. C_Z_E G_L É DI ÚJSÁG_____ A Deák térről — mondhatja mindjárt valaki — messze volna a sertés-mázsa s a hídmérleg. Ez igaz. De mivel az is igaz, hogy ennek a terhekkel elég jól megrakott városnak minden jövedelmi forrást meg kell nyitni, s kihasználni, tehát maga a város állíttasson az új piactéren ilyen mérlegeket. Bizonnyára hasznot hozna a városnak. Az itt felvetett eszmét megvitatásra ajánljuk városunk t. vezetőségének, hogy az időbeli tájékozódás megkönnyíttessék. Az erre fordított költség elenyésző a közönség érdekeinek szolgálatával szemben. Akkor, midőn más városok is hasonló intézkedéseket tesznek részint maguk, részint a közönség köréből jövő kezdeményezés hatása alatt, reméljük, hogy a felhozott kívánság megvalósítása városunk vezetőségének gondját fogja képezni. Városi óra. A városi időjelzés megbízhatatlanságát jellemző komoly kifogásoknak s humoros megjegyzéseknek itt-ott feltünedező hangja nemcsak időszerűvé, de tökéletes intézménnyé is kívánja tenni az egységes időjelzést, hogy általa az e téren uralkodó tarthatatlan állapotok megszűnjenek. Jelenleg ugyanis kétféle időjelzés szerint igazodhatik az ember és pedig a vasúti és városi jelzés szerint s mig az utóbbi szélsőséges keretek között mozog s épp ezért megbízhatatlan, addig az előbbi a nemzetközi vasúti szabályzat szerinti pontos időt mutatja a középeurópai zónaidő jelzésében. Sok embernek — látszólag — nem érdeke a pontos időjelzés s a miatta való felszólalást kicsinységnek minősíti. Hátrányát nem érzi a kétféle jelzésnek, illetve a kettő közötti különbözetnek. Azért a 2, 3, esetleg 10 percnyi különbözetért pedig talán kár is szót vesztegetni. " Nem így gondolkozik azonban az utazóközönség jórésze (az, amelyik nem a vonat indulása előtt 1 órával szokott ott megjelenni), továbbá a hivatalába siető ember, az iskolába törtető diákság s az órajárást nem a véletlentől is befolyásolható járóműnek tekintő közönség. Az igenis megkívánhatja az órának pontos és megbízható járását s annak jelzését annál is inkább, mert hiszen a város közönsége pénzéből tartatik fenn az egyik toronyóra, évi díjért tartozik valaki annak megbízható jelzéséről gondoskodni. Kérdezzük tehát: miért nem lehet a városi időjelzést a vasútihoz igazítani s miért nem lehet a naponként pontosan délben megérkező jelzésből városi óránkat megbízható időjelzővé tétetni, hiszen a telefonnal felszerelt tűzjelző állomáson pár másodpercnyi különbözettel minden számbavehető fáradság s különösebb gond s hozzáértés nélkül ennek eleget lehet tenni. Legyen csak egy helyen városi óra, sőt csakis ott, ahol most is van, de ez legalább úgy és akként járjon, mint a vasúti óra. Villanyvilágításunknak is hasznát látnók ott, mert pontosan járó városi óránk lapjait este, ill. a szürkület beálltával ki kellene világíttatni. Hasznos madaraink védelme. Rendkívül fontos dolog az, hogy a gazda ismerje meg legjobb, legönzetlenebb és egyúttal leghasznosabb barátait, a madarakat. — A madarakat, amelyek nélkül a mezei dudvák elhatalmasodnának, a káros hernyó és bogárfélék pedig felfalnák, tönkretennék összes terményeinket. A hasznos madarak között első helyen említendők a fecskék, a cinkék, a szén, a zöld és a kékcinkék, azután következnek : az ökörszem, a királyka, az őszapó, a barázdabillegtető, a szürke légykapó, a poszáta és a fülemile, a sármány, a stiglinc, a vörösbegy, a pacsirták és a verebek. A műveit külföldön, különösen nagy Németországban, városban, faluban, kertekben és ligetekben, lépten-nyomon láthatunk mesterséges madárfészkeket, melyekben fekete rigók vagy más éneklő madarak laknak. Ott már megértették a gazdák, hogy mily rendkívüli segítőtársak a féregpusztításban az éneklő madarak. Nem pusztítják ott még a verebet sem. Nem szedik ki a pajkos gyerekek a fészkekből a tojást meg a fiókákat. Nem járnak ott suhancok vasár- és ünnepnapokon flóbert puskával. Ott nemcsak a tanítók, de a szülők is már korán hatnak a kisgyermek szívére és eszére, hogy a hasznos madarakat szeressék, kíméljék, sőt etessék, mikor a vastag hó miatt az éneklő madarak nem találnak dudva magvakat. Azonban, ha mégis akadna olyan értelmetlen szívtelen ember, aki az éneklőket fogdosni merészelné, annak ugyan — rajtakapás esetén — örökre elveszi ebbeli kedvét az erre vonatkozó igen szigorú törvény, mely ott nemcsak papiroson van meg, hanem adandó alkalommal kíméletlenül alkalmazzák is. Nálunk a madarak félénkek, mert tapasztalatból tudják, hogy legnagyobb ellenségük az ember. Németországban künn a szabadban ülő sörözők asztalán és közöttük bizalmasan, vígan csicseregve tipegnek, vagy röpködnek a kedves kis éneklők, a higadtvérű, műveit német sógor pedig mosolyogva gyönyörködik a szép állatkákban és világért sem riasztaná el őket. Nálunk újabban el van rendelve a fák és madarak napja, de hát az rendesen egy kellemes majális nappá lesz, amelynek vajmi kevés köze van a madarak és fákhoz. Nem is lehet az állatvédelmet évenkénti egy napon a gyermekek szívébe vésni, azt unos-untalan, minden alkalommal kell, hogy a szülők és az iskola hangoztassák különféle módon a gyermekeknek, míg a bennök szunnyadó nemesebb érzések fölélednek és megerősödnek. Sajnos, a mi népünk még messze áll a műveltség ezen fokától, nálunk a suhanc virtust csinál abból, hogy a fiatal fákat derékban ketté törje, lehet ilyen vadság tanúit látni a városban vagy künn az országutak mentén ültetett fákon pl. a Pesti úton. Az éneklő és némely nem éneklő madár is rendkívül sok hasznot csinál a rovarpusztítással, még az annyira megvetett veréb is hasznos, kivált mikor fiókái vannak, mert ezeket nem táplálhatja gabonaszemekkel. Magam is megfigyeltem künn a szőlőben évről-évre hónapokon át, hogy a szőlőkunyhó eresze alatt fészkelő mezei verebek mint hurcolják fáradhatatlanul a rovarokat és henyókat reggeltől estig az örökké éhes fiókáiknak. Ezek ugyan semmi kárt nem tesznek a szőlőben, csak igen nagy hasznot hajtanak, mert hogy imitt-amott néhány túlérett cseresznyét megcsipegetnek, csak nem jöhet számba. Persze máskép áll a dolog a magtárok és az érett vetések körül. Az éneklőmadár azonban kizárólag rovarevő, tehát semmiben sem tesz kárt. Ezért jól felfogott érdekünkben áll nemcsak nem irtani vagy szobánkban fogva tartani az éneklő madarat, hanem szigorúan őrködjünk, hogy se gyerek, se állat ne bánthassa őket. Védjük, hogy minél jobban szaporodhassanak, havas, kemény télen pedig ne sajnáljunk egy kevés kendermagot kölessel keverve tőlük. Ha valaki éneklő madarat akar szobájában tartani, arra való a kanári, amely nálunk a szabadban meg nem élhet. Szívleljék meg szavaimat a gazdák és cselekedjenek is aszerint, ők látják hasznát elsősorban. R. Mikor az üteghez bevonultam és a kapitá-nyom előtt rapporton jelentkeztem, a kondui-tómnak csak egyetlenegy rubrikáját nézte meg, amelyikben az állott, hogy milyen lovas vagyok. Elégedetten biccentett fejével. A többi érdemjegyre nem volt kiváncsi, arra nem adnak az ütegnél semmit se. — Sie sollen halt vorzüglicher Reiter sein ? Es freut mich. Ezzel vége is volt a kihalgatásnak és én már előre szepegtem, hogy mennyit fog kívánni tőlem ezek után a kapitányom a lovaglás terén. Nem kellett sokáig várnom. Néhány nap múltán hozták a remondákat az ezred számára. Az ezred összes altisztjei ütegenkint felváltva haptákban állottak, míg a remondák a kaszár- Inya udvarába előttünk bevonultak és aztán nagy körben sétáltak. Eközben az ezredes egy bizottsággal, melyben a főszemélyek a gyógykovács és az állatorvos voltak, a fogaktól a patákig megmustrálták a csikókat és aztán az ütegeknek elosztottak. Mi előre drukkoltunk, hogy megkapjuk-e azokat, amelyeket már előre kiválasztottunk. Elég jól jártunk, mert a mi ütegünk az első és kapitányunk rangidős volt. A hozzánk beosztott remondákat diadalmenetben kisértük a már előre kipucorált és fölékesített istállóba. Mindenki örült csak nekem támadt szorongó előérzettem mikor a táncoló, ágaskodó és folyton ijedező csikókat nézegettem. Másnap már megkezdődött a remondák lovaglása. Csupa válogatott lovasaltiszteket vezényeltek ki a csikókhoz, csak még éppen egy lovas hiányzott. A kapitányom ravaszul hunyorított rám, amint az istálló körül sorakozott altisztek közül a megfelelő lovasokat kijelölte. Három csikó már kapott lovast, az illetők már ott is állottak a lovak mellett és barátkozni keztek egymással, de még egy csikó gazdátlan volt, a legidegesebb, a legszilajabb, de a legszebb is egyszersmind. Gyönyörű szerecsenló volt, fényesszőrű, foltnélküli, csak a homlokán egy fehér csilag. A lábszárai vékonyak, a háta hullámos rizgása, a szügye széles, a nyaka szépen ivett. Dús sörényéből egy tincs kacérul borult homloka fölé. Füleit folyton hegyezte, a hártyai remegtek és tüzes szemeivel oly okosan nézett, hogy enneka csikónak valóban arca, egyénisége volt. Mindnyájan féltünk is, meg örültünk is, hogy melyikünk kapja ezt a lovat. Ez valóságos kitüntetés lesz annak. (Folyt. köv.) l-fő szám. HÍREK. — Kossuth Ferenc képviselőnk a hét folyamán ismét rosszul lett, régi betegsége vett erőt rajta. Orvosai teljes pihenést ajánlottak a betegnek. — Sárkány Gyula kir. táblai biró, járásbíróságunk érdemes vezetője f. hó 2-án d. e. hivatalában hirtelen rosszul lett. Részvéttel hallottuk e hirt, de mint értesülünk már jobban érzi magát. — Eljegyzés. Pálinkás Rudolf helybeli gazdálkodó s városi képviselő leányát Mariskát, eljegyezte Szűcs Gyula Szolnokról. — Dr. Gombos Lajos polgármester a ceglédi Hengermalomnál viselt igazgatósági tagságáról lemondott. — Vármegyénk uj tiszti főorvosa. Gróf Ráday Gedeon főispán dr. Krajcsik Rezső kir. tanácsost Pestvármegye tiszti főorvosává nevezte ki. — Szabad liceum. Ma délután 4 órakor Váry Rezső áll. főgimn. tanár fog előadást tartani a főgimnázium dísztermében. Az előadás tárgya Bacsányi János, a szabad gondolat első magyar poétája lesz. A Petőfivel kongeniális költő a franczia forradalom korában élt és élete annyira romantikus volt, hogy az előadó regényes életrajzban fogja ismertetni Bacsányi rendkívül érdekes egyéniségét és költészetét, mindazonáltal szigorúan szem előtt tartván a történeti hűséget. Az előadásra, mely az irodalmi sorozat első száma, felhívjuk a közönség figyelmét. — A borértékesítés érdekében az Árpádkör mozgalmat indított. Tagjainak a borait nyilvántartja s ezeket a borokat a minőség, mennyiség és az ár megjelölésével hirdetted ; ajánlja vendéglősöknek, borkereskedőknek, szóval a fogyasztóközönségnek. A körnek ezzel a mozgalommal az a célja, hogy a kör nem mint közvetítő, de mint egy erkölcsi testület keltse fel a borvevők bizalmát tagjainak a borai iránt.