Cementipar, 1991 (19. évfolyam, 2-12. szám)

1991-01-01 / 2. szám

Hírek a DCM-ből — Német nyelvtanfolyam fejeződött be a közelmúltban, ahol kezdők vettek részt. Folyamatban van egy haladó tan­folyam. Újabb nyelvtanfolyamot akar­nak indítani, de most szélesebb körben meghirdetik, hogy a részvétel nagyobb és gazdaságosabb legyen. — A nyugdíjasklub pótszilvesztert rendezett január 21 -én, a DCM-ben. A klub most készíti az éves programot, melyben szerepel majd kirándulás, színházlátogatás, egészségügyi előa­dás. — Új köntösben jelent meg az óév utolsó hónapjában a DCM—CEM­­PACK Híradó információkkal a társa­ságok életéből és a szakszervezeti tevé­kenységről. Január végére elkészült a második szám, amelyben írnak egye­bek között a DCM-rekonstrukcióról, bemutatják a külföldi tulajdonosokat, a tulajdonosok részarányát, írnak a felü­gyelő bizottságról, a társasági taggyű­­­lések tapasztalatairól, a bérfejlesztés­ről, a szakszervezeti tagdíjak adómen­tességéről.­­ A váci Madách Művelődési Köz­pontban több tanfolyam indul, ahová a DCM-ből is jelentkezhetnek: lesz sza­bás-varrás, német nyelv és alapfokú önvédelmi tanfolyam. Körséta Márton István elnök­ és Nagy Ist­ván főmechanikus járják végig az üzemet Bélapátfalván, kíséretükben — fejemen a kötelező sisakkal — úgy bandukolok, hogy megpróbálok mindent megjegyezni, ami utunk során megragadja a figyelmem. Menetközben nincs lehetőség a jegyzetelésre, csak szavak rögzül­nek az emlékezetben. Na meg a lát­vány. Itt, ezen az üzemi körsétán most én vagyok az „újszülött”, akinek min­den új, legalábbis nem árt, ha min­den részletről alaposan tájékozó­dom. Magával ragadó, hogy milyen fele­lőséggel folyik a munka! Az összkép azonban egyelőre egy kirakó játék­hoz hasonlít, amelynek az elemei szerte hevernek, s keresgélni kell, hová is illesszék őket? Ha nem jártam volna már a Buda­pesti Nemzetközi Vásáron, nyitás előtt két nappal, akkor itt sem hin­ném el, hogy napok kérdése, és ismét beindulhat a munka. De tisztában vagyok azzal, hogy milyen energiá­kat szabadít fel az emberekben a kényszer; szombaton indulás! A tú­lórázások, az éjjeli műszakok láza alól nem vonhatja ki magát, aki itt él és mozog. Nagyjavítás. Csattannak hangos, ingerült szavak, de gond egy szál se; kétféle vélemény ütközik csak, a munka viszont egyforma tempóval, alaposan, és körültekintően, de halad... M. I. Lábatlan Kevesen ebédelnek a gyárban Új konstrukciót vezettek be az ebédeltetésnél Lábatlanban. Ta­valy nyár óta a dolgozók kész­pénzben kapják az étkezési hozzá­járulást, amely havi 500 forint lehet. A kollektív szerződésben szabályozták, hogy ez a hozzájá­rulás csak a ledolgozott napokra jár, s utólag fizetik ki a fizetéssel együtt. Nem jár étkezési hozzájá­rulás (napi 23 forint) az igazolat­lan hiányzás, kiküldetés, betegál­lomány, pihenőnap, szabadnap esetén. Januárban még 57 forint volt egy adag ebéd, februártól ez 72 forintra emelkedik, vagyis, aki ebédelni akar, annak a konyhán a teljes árat kell fizetni, az önköltsé­get. A változások óta a konyhán kisebb a forgalom, kevesebben ebédelnek a gyári dolgozók közül, mert legtöbben másképp használ­ják fel a hozzájárulást, s otthon étkeznek. Jelenleg talán húszan veszik igénybe a gyáriak közül a konyhát, ennek is fele haza viszi az ételt. Hogy a konyha mégis üzemel, az a külsők miatt van, mert húsz vendégért nem érné meg, így se nagyon—vélekednek a konyhai dolgozók. 2. CEMENTIPAR A Lábatlani Cementipari Kft. műszaki igazgatója, Horváth Sándor beszélgetésünk elején el­mondta, hogy a gyárban műszaki szempontból a legfontosabb tevé­kenység immár hónapok óta, a kettes és az ötös kemencék opti­malizálása. Ez gyakorlatilag mű­szaki fejlesztés és ennek lényegé­ről már korábban is beszámoltunk a lapban. Abban maradtunk, hogy akkor most csak arról beszél, hogy mire haladtak eddig. Mint mondotta a munkára rész­letes ütemtervet készítettek. A feladat zöme a két kemence kifa­lazása volt. Az egyikkel már el is készültek, s a másik falazása is közel áll a befejezéshez. A fala­zásra is elmondható, hogy az tu­lajdonképpen egy műszaki fej­lesztés, mert olyan módszereket alkalmaznak, amilyeneket eddig még sohasem. Eddig ugyan min­dig téglával falazták ki az egész kemencét, de most, mivel a lánc­zónát is át kell alakítani és a fel­függesztő elemek úgy helyezked­nek el a kemencében, hogy azok között téglával nem tudnának fa­lazni, ezért tűzálló betont öntöttek be. Ez a munkarész már az ötös kemencénél készen van. Korábban volt egy olyan elkép­zelés és azt a svájci szakemberek is támogatták, hogy ne csinálják mind a két kemence munkálatait egyszerre, hanem az egyiknek—s úgy döntöttek, hogy az ötösnek — adnak előnyt. Az ütemtervek is így készültek, hogy mindig az ötös kemence munkálatait vették előbbre. Később, mivel a falazási munka olyan nagytömegű volt, hogy azt a munkát már nem győz­ték, ezért a Hőtechnikai Vállalatot bízták meg, s a kettes kemencénél voltak meg a feltételek ahhoz, hogy a falazási munkát el tudják kezdeni. Ezért megfordították a sorrendet és most a kettes kemen­ce lesz az első, amit befejeznek, s ezt követi a munka sorrendjében az ötös. Az első falazási tevékenység az volt, amihez a falazóanyagot ide­haza sikerült beszerezni. Az első elképzelés ugyanis az volt, hogy csak a zsugorítózónát falazzák ki külföldi anyagból, s a többi eseté­ben vagy meghagyják a régi­ fala­­zatot, vagy pedig hazai téglából készítik. De amikor megbontották a régi falazatot, kiderült, hogy abból alig maradhatna bent vala­mi, mert tönkre mentek az idők során. Egy-két métert pedig nem lett volna értelme itt, ott bent hagyni, mert az nem lenne stabil. Ezért úgy határoztak, hogy mind a két kemencét teljesen kifalazzák. A falazás után hozzá tudtak kez­deni a láncok behelyezéséhez. Ez annyiból állt, hogy egy kengyel segítségével az ottlévő furatokba egy csavar behelyezésével rögzí­tették a láncot. Az egész optimalizálási prog­ramban a kemence üzemére a leg­nagyobb hatással a lánczónának az átalakítása lesz. Megváltozik az egész lánczónának a szerkeze­te. Eddig ugyanis úgynevezett girlandos lánczónát alkalmaztak. Ez azt jelenti, hogy egy láncdarab­nak mind a két vége fel volt füg­gesztve a kemencébe. A svájciak javaslatára ezt a megoldást elve­tették és a láncokat egyenként függesztik fel, de csak a lánc egyik végénél fogva. Ezáltal nagyobb lesz az átadó felület. Ez a módszer eddig is ismert volt, de hazai tervezőink inkább a girlandos megoldást választották. Sőt régebben még a vegyes meg­oldást is. De Lábatlanban mindig a girlandos megoldás volt az al­kalmazott felfüggesztési mód­szer. Másik igen fontos tevékenység a hűtődoboknak az átalakítása. Tulajdonképpen ezzel a megol­dással már régebben is foglalkoz­tak a gyárban — gondolatban. A hűtődob ugyanis éppen úgy nézett ki kicsiben, mint a lánczóna nagy­ban. Csakhogy egy méter átmérő­jű csőben láncokat behelyezni, odacsavarozni, nagyon nehéz munka volt, ennek ellenére min­den évben el kellett végezni, mert a forró klinker elégette, elkoptat­ta. Aztán majd a szakirodalom, s a külföldi tapasztalatok alapján gondolkoztak azon, hogy kicse­rélnék más megoldásra, de egy kicsit tartottak ettől a munkától. A svájci szakemberek javaslatára új hűtő beépítményeket szereltek be. Ez abból állt, hogy a hűtődobok belsejére öntöttvasból készült ser­legeket csavaroznak és ahogy fo­rog a hűtődob, ezek a serlegek megtelnek klinkerrel, felemeli és ahogy fordul úgy kiüríti és közben találkozik a hűtőlevegővel. Azóta már meg is kezdték a hűtődobok felfüggesztését. A svájciak azt is megállapították annak idején, hogy a kemencetö­mítések nem hatékonyak, sok hamis levegő áramlik be és javas­latot tettek egyszerű, de nagyon jól működő tömítésnek a kidolgo­zására. A tervezést a SZIKTI egyik utódja a TKF végezte és a Cementipari Gépjavító emberei készítették el. A legkorábban a klinkerszállítás korszerűsítésével foglalkoztak. Ez abból áll, hogy az előző nagy beruházási program alkalmával sikerült a régi felvonókat kicserél­ni, viszont meg kellett hagyni a hagyományos rázóvályukat. Ezek nagyon régi berendezések voltak. Működési elvük elavult és ezért is bevették az optimalizálási prog­ramba. Az új berendezést a Beu­­mer cég fogja szállítani. A besze­relésnek a terveit és magát a szere­lést a Ceminvest kft. fogja végez­ni. A szállítást a hónap végén kez­di meg a cég. A kemenceoptimizálási prog­ramhoz tartozik még két darab elektrofilter építése melyek sze­relése már megkezdődött. A teljes szerelési munkálatokkal év vé­géig készülnek el. Ahogy közelednek a március elsejei határidőhöz, úgy sűrűsöd­nek a feladatok, de már eddig is sok munkát fejeztek be. S Horváth Sándor műszaki igazgató azt­ je­gyezte meg beszélgetésünk vége­zetéül, hogy legközelebbi találko­zásunkkor újabb munkálatok be­fejezéséről tájékoztathatja a Ce­mentipar olvasóit. V. F. Nagyjavítás Beremenden Az építő- és építőanyag-iparban a téli hónapok holtszezonnak számítanak, az üzemek ilyenkor végzik az évi kar­bantartásokat, nagyjavításokat. Bere­menden a mészüzemi nagyjavítás miatt még december végén leálltak a gépek, szalagok, osztályozó berendezések. A Cemezipari Gépjavító beremendi ki­­rendeltségének dolgozói egy hónap alatt elvégzik az üzem közben észlelt hibák kijavítását, illetve szétszednek és megvizsgálnak minden egyes beren­dezést, hogy a nyári csúcsidőben is ki­fogástalanul működjenek. Mint Feriencsik Árpád művezető elmondta évről évre egyre kevesebb idő áll rendelkezésükre a nagyjavítás elvégzéséhez, a megrendelők várják a termékeket, ezért aztán az üzem mie­lőbbi visszaindulása érdekében gyor­san kell kifogástalan munkát végez­niük. A mészüzemi nagyjavítással párhu­zamosan az I-es kemencevonal nagyja­vítási munkálatait is elvégzik. Január 14-én álltak le a gyártással és kezdték el a klinkerhűtő közel 6000 alkatrészének átvizsgálását, javítását. Közben a Hő­technika Vállalat a kemence belső fala­zatát bontja el és építi újra. Nagyjavítás­ra vár a klinkertörő és rédler, várható továbbá az anyagtörő és a cementmal­mok javítása is. Az előzetes elképzelé­sek szerint februárban elkezdik a cso­magoló nagyjavítását. H. Zs. Nyugdíjasok és a dolgozók segítése az év végén! A HCM Rt. nyugdíjasait és dol­gozóit az év végén segélyben ré­szesítette. A mintegy 400 nyugdí­jas részére az 1990. november 29- én megtartott nyugdíjas-találko­zón 612 E Ft segélyt fizettünk ki, személyenként 1500 Ft-ot. A nyugdíjas-találkozón De­­zsőffy István műszaki igazgató köszöntötte a nyugdíjasokat, majd színvonalas műsorral szóra­koztatták őket a Miskolci Nemze­ti Színház művészei. A műsor után megvendégeltük a nyugdíja­sokat. Karácsony előtt azon dolgozók 1000 Ft segélyben részesültek, akik kiskorú gyermeket nevelnek. Az rt. mintegy 233 EFt-ot, a szakszervezet 258 EFt-ot fizetett ki a dolgozók részére. A rendszerváltás következtében sok, az előző időszakban működő szervezet szűnt meg, ezzel sok területen légüres teret hagyva maga után. Ezt az űrt kell kitölte­nie az újonan alakult szervezetek­nek. Ilyen politikától független szervezet többek közt a Társadal­mi Egyesületek Szövetsége (TESZ) is, amely helyben, Bere­mendi Szövetség néven alakult meg. A Beremendi Szövetség tagja ugyan a megyei TESZ-nek, de önálló testületként Beremend ér­dekében tevékenykedik. Felada­tának tekinti a környezet- és táj­vé­delmet, a falu kulturális életének támogatását, nemzetiségi hagyo­mányainak ápolását és ezek meg­valósításához társadalmi munkák szervezését. Alapvető fontosságúnak tartja a faluért tenni akaró fiatalok össze­fogását, szívügyének tekinti az idősekkel való törődést. Céljául tűzte ki, hogy összekötő kapocs legyen a lakosság és az önkor­mányzat között, ezzel is segítve az önkormányzat munkáját. Aki úgy érzi Beremendért tenni akar, jelentkezzen, szívesen fo­gadják. Harmincötödik éve dolgozik a BÉCEM Rt.-nél—a bélapátfalvai gyárnál — Nagy István főmecha­nikus, az üzemfenntartási osztály vezetője. Számára nem újdonság egy nagyjavítás, mégis ugyano­lyan figyelemmel kíséri végig minden munkafázisát, mint a kez­detkor. — Mikor kezdődött az idén a hidegállás? — Január 14-én, de ez az egész BÉCEM Rt.-re vonatkozik, va­gyis a bányában is sor került rá. Télen a cementáru iránt csökken a kereslet. A piac függvénye, hogy mikor végezhetjük el a javításo­kat. Először a mészüzemmel kez­dődött a sor. — A felújítás munkájában kik vesznek részt? — A gépészeti felújításban első­sorban a saját karbantartóim, de bekapcsolódik a javításba a CGI, valamint a Gép- és Felvonószere­lő Vállalat több szakembere. Vil­lamos javításokat is vegyesen végeznek a mi dolgozóink a VÍV munkásaival. A kemence falazá­sánál javarészt a saját kőműve­seink dolgoznak, a klinkerégetés­­nél a Hőtechnika emberei is köz­reműködnek. —A biztatásra szükség van? — Nem szükséges különösebb inspirálás, az embereket maga a feladat is nyugtalanítja. Reggel­­től-estig úgy igyekeznek, hogy elkészüljenek, mert mindenkit a megélhetés reménye hajt igazá­ból. Ezért vállalják a dupla műsza­kot is, akármilyen fárasztó. — Mi készül el most, a hidegál­láskor? — Mindkét kemence, a szállító berendezések, a kapcsolódó tech­nológiai részek, az I-es kemence­vonalhoz tartozó gépek, berende­zések, természetesen a kőbánya gépeinek javítása után. —Miért kerül sor a harang cse­réjére? — Ezt a darab­választónál vé­gezzük el, és egy hosszabb élettar­tamú öntvényt alkalmazunk. — A behordó szalagnál hogyan álltak a munkával? — Szétszedve láthattuk, nem volt rajta a dob, s a tengelyszabá­lyozó. Vászoncserét, összeszere­lést végeztek ottjártunkkor. Az I- esnél, a meleg­ oldalon az elektro­­filter összeszerelése, javítása a befejezéséhez közeledett.­­ Ügyes módszert figyeltem meg, a ,,porszívózást”. A villamos relőtér tisztítását ko­rábban sűrített levegővel, kifúva­­tással végezték. Ennél ésszerűbb, és gyorsabb a jelenlegi eljárás. Egy ventillátort alakítottak át időszakos porszívóvá, ezzel haté­konyabban és eredményesebben végzik el a munkát. — Jártunk a nyerslisztsilóknál. Itt is volt tennivalójuk? — A lazító kazetták javítását nem halogathattuk. —A kettes kemencénél mi volt a feladat? — A hajtóműházfedél leemelé­se, fogastengely cseréje. Érdes fogfelülettel nagyobb a rezonan­cia. —Mit cseréltek még ki? — Hat futógörgőt, ezek cseréjé­hez külső cégtől vettünk igénybe darukat. —A külső cégek közül választot­tak? — Pályázatot írtunk ki, amelyet az INVEST nyert meg, a köpeny­csere elvégzésére. Bérmunkában vállalták, az ajánlatuk kedvező volt, és a szakembereikben is bíz­hattunk. Az I-esen már el is ké­szültek a munkákkal, most a kette­sen végzik. Kúpos megoldású helyett hengeres lesz a kiömlő­vég. . — Ott láttuk, amint légkala­páccsal bontották a kemence tű­zálló bélését? — Valóban, de ezt követi még a szerelőmunka. A kúpos rész „le­vágása”, az új szelvény beemelé­se, beállítás, bemérés, hegesztés, szerelés, falazás, a kemencefej tűzálló bélésének elkészítése, szóval van mit csinálni! A szórás­ról még nem is beszéltem. — Mire készültek fel, mikor lesz ennyi munka után a gyújtás? — Nyújtott műszakokkal talán sikerül elérnünk, hogy szombaton megkezdhetjük a kemence felfű­tését. Negyvenórás melegedés­nek kell megelőznie, hogy a ter­melés beindulhasson. — Hol tartanak az álláspontok egyeztetésével? — Holnap döntünk, ez nem ha­logatható tovább. Addig is igye­keznek a bányában dolgozók is, mert a másznak van piaca, és a bányában is rengeteg munka van még ilyenkor. Szerencse, hogy gyakorlott, a területünket jól is­merő emberek összeszokott csa­pata dolgozik a felújításon. Kör­nyékbeliek, nekik sem közömbös, hogy itt, a BÉCEM-nél, mikor indulhatunk. M. I. Az éttermi családi asztalnál hiányzik a kancsókból. Az éttermi eleganciára nem tartanak igényt az itt dolgozók. Munkásruhában telepednek le az asztalok mellé, fesztelenebbül üldögélnek, ha nem kell félni, ha a könyökük poros nyoma ott marad az aszta­lon. A tálalóhelyiséggel igyekszik mindenki önkéntelenül szembe fordulni. Lehet, ez véletlen, de azoknak az asszonyoknak, akik értük fáradoznak, lehetőség sze­rint senki nem fordít hátat. Az üvegablak mögött jól látható a tiszta konyha, hatalmas edények, de észrevehető az ételt kiosztók fáradtsága is. Kicsit meggörnyed­­nek, lassabban lépnek, de az ar­cukról mégsem hiányzik a mo­soly. A tányért is úgy mérik tele, ahogyan egy nagyobb családban a hozzátartozóknak szokás. A kapcsolat a dolgozók és az éttermi alkalmazottak között ugyancsak családias. Hallom amikor a tányérvisszahordó he­lyen, ahol a mosogatóba készítik elő az edényeket, az egyik férfi megkérdi az ablak túlfelén álló asszonyt: — Csak nem volt beteg? Régen láttuk! Az egyik asztal mellett ülő asszonynál ott az ételhordó, ami bizonyság rá, a családnak is jut a gyári kosztból. Milyen is az ebéd? Akár az otthoni, néha jobban ízlik, néha kevésbé, de rendszerint tápláló. Az asztaltársaságok főleg mun­kahelyi csoportokból adódnak, és az asztalok mellett mégsem csak a munkáról esik szó. A lányokról, a diszkóról és sok más egyébről. Méghogy magyar ember evés közben nem beszél! Hiszen nem­csak táplálkozásra teremtődött a szája... -van.­ Az üzemi ebédlő, itt Bélapátfal­ván, kedves, barátságos. Az aszta­lokat ugyan nem fedi terítő, de só, az található rajtuk. Poharat se kell sokáig keresgélni, a tiszta víz sem

Next