Chicago És Környéke, 1959 (54. évfolyam, 2-51. szám)

1959-01-09 / 2. szám

IDEGEN Kutasi Kovács Lajos-Az ember az ablaknál állt, és kinézett. A nyári zápor verte az ablakot. Alig lehetett látni a tengerpartig, s ott vég­leg összemosódott a világ a szürke semmibe. — Csúnya idő — állapítot­ta meg egykedvűen, nem is bosszankodva afelett, hogy ma nem lehet fürödni. —Si, igen — mondta az asszony, aki összekuporodva ült a dívány szögletében, mint egy macska. Olvasott, s fel sem nézett, ahogy vá­laszolt. Az ember tétován fel-alá járkált a szobában. Szinte csak ötletszerűen a szekrény előtt állt meg, ahol a könyvek sorakoztak. Nem sok könyv, csak néhány, amelyet a házi­gazda hozott le unaloműző­nek a tengerparti villába. Ma­gyar könyvek voltak na­gyobbrészt s ezen kissé cso­dálkozott, hiszen a házigazda immár három évtizede él itt — idegenben. Tűnődve nyúlt az egyik után. Arany János Toldi­­ja volt. Évek óta nem volt kezében magyar könyv szakkönyve­ken kívül. Hisz megtanulta jól a felesége nyelvét, az új haza nyelvét, tökéletesen ol­vasott itteni és külföldi író­kat. Nyelvtehetség volt. Igaz, a felesége is megtanult né­hány magyar szót. S ha ma­gyarok voltak náluk, akkor mindig be is mutatta a tudo­mányát. Akár a gyerekes csa­ládoknál a négyéves Petiké, vagy a hároméves Palika, aki kedves ostobaságokat fecseg. Nem tudni miért, erre büszke volt. Most zavartalan forgatta a kezében a Toldi­t, aztán egyszerre csak olvasni kezd­te, mindjárt az első éneket: “Ég a napmelegtől a kopár szik ...” Ismerte jól ezt a csodála­tos költeményt, hiszen diák­korában egész szakaszokat kellett tanulnia. Szerette? Tudja Isten. Soha nem kö­tötte le különösebben a költé­szet. De most ezen a nyári délutánon, a délamerikai ten­gerparton, mikor a zápor ver­te az ablakot , korbácsolta a tengert, valahogy kimondha­tatlan vágy fogta el­ olvasni! Szinte gyerekes örömmel fedezte fel a vers szépségeit, s a szavakon túl, valamikép­pen az emlékezés vásznán megjelentek a képek, a szí­nek, a formák, a vonalak, az ízek, az­ egész gyerekkora, a távoli haza, mely egyszeriben nagyon közeli lett. Kedve tá­madt, s hangosan kezdett ol­vasni. Gyerekesen, iskolás­­fiasan olvasta a verset. Szinte szavalta. — Mi ez? — figyelt az asz­­szony. — Egy vers! Egy nagyon szép magyar vers! .— Soha nem hallottalak verset olvasni! Fordítsd le, tényleg olyan szép? Kiváncsi vagyok rá. Az ember ajkán elakadt a szó. Ő, aki tisztán és tökéle­tesen beszélte a nyelvet, hir­telen megtorpant, mintha egy kaput csaptak volna be előtte. Lefordítani? Hogy lehet le­fordítani azt, hogy “ég a nap­melegtől a kopár szik . . . ” S ha akadnak is szavak, a ma­gyar szavak mögött van va­lami más is, nemcsak értelem. Valami megfoghatatlan s mégis varázslatos és miszti­kus valóság. —■ Tudod — mondta této­ván, aztán nem folytatta. Ke­zéből erőtlenül leesett a könyv, mely neki élő, erős, gazdag, dús valóság, az asz­­szonynak meg üres, holt, sem­mi s kinézett az ablakon, me­lyet pacskolt a zápor. Nem, teljesen felesleges mondani bármit is. Tíz éve együtt él ezzel az asszonnyal. Nem for­ró szerelem köti őket egymás­hoz. Az elszállt az évekkel, de van valami becsületes ösz­­szetartozás tudata. Nem az én, meg a te, hanem a mi. Mindig úgy érezte, hogy egyek, összetartozóak, nincs egy külön gondolatuk, mert nem is lehet. Hűségesek, és szeretik egymást. Megoszt­ják örömeiket, és együtt vere­kedik át magukat az élet adta nehézségeken. Igen, az életü­ket nem tudták már külön­­külön élni és folytatni. De ez . . . Belenyilalt egy bizonyo­sággal teli felismerés. Ezt nem lehet magyarázni és szé­píteni. Soha olyan megrázóan nem érezte, hogy az asszony, mindenen túl, a jóságán, a szeretetén, az emberségén túl, mérhetetlenül messze van tő­le. S nem is lehet közel, s ezt a távolságot nem is lehet át­ívelni, mert: idegen. Kinn már elállt az eső, ki­ütött a nap, s a napsütéses szobában értetlenül, meghök­­kenten, és ijedten nézett egy­másra két idegen ember. Sorsok a véletlen malmában Peéry Rezső-1956 november negyedike után a határon két ismeretlen világ emberei találkoztak. Nyugateurópa részvéte és se­­gítőkészsége várta itt azokat, akik az elbukott forradalmi felkelés után a megtorlás, a megszállás, a szenvedés és a szegénység elől menekültek, s azokat is, akiket a Kaland, a Boldogulás, a könnyebb megélhetés álma vonzott ki­felé. Nem ismerünk megbízható statisztikai becslést arra vo­natkozóan, hogy a menekülők hány százaléka hagyta el ha­záját politikai s hány száza­léka gazdasági okokból. Alig­hanem közel járunk azonban az igazsághoz, ha azt a felte­vést kockáztatjuk meg, hogy a magyar felkelésben tevőle­gesen résztvevők nagy része­­— az egyetemistáktól és a munkás ifjúság idősebb réte­gétől eltekintve — odahaza maradt. Ezzel szemben a me­nekültek bizonnyal tekinté­lyes tömege a kisebb ellenál­lás útját követve hagyta el hazáját, abban a reményben, hogy másutt kevesebb kin, megaláztatás és nélkülözés árán juthat mindennapi ke­nyérhez avagy kalácshoz. A menekültek áradatában per­sze tekintélyes számmal akad­tak szerencselovagok és ka­landorok, javítóintézetek volt lakói, sőt politikai elítéltekkel együtt kiszabadult “polgári bűnözők” sem hagyták kiak­názatlanul az esélyt, hogy el­keveredjenek az új népván­dorlás tömegeiben, s a Nagy Falon túl a priusz nélküli lét váratlan ajándékát élvezzék. A befogadó ország általá­ban nem válogatott. Egyfor­ma megértéssel, áldozatkész­séggel fogadta a menekülő­ket. Egyforma bánásmódban részesítette a forradalom po­litikai szereplőit, a mártírt, a katonát, a szegénység elől menekülő embert, a szabad­ságharcos fiatalt, a kaland­vágyó fiút, a szerencselova­got, szélhámost és naplopót. Hogyan is tehetett volna mást? Képviselői és hivatal­nokai nem ismerték vagy ke­véssé ismerték azokat a társa­dalmi erőket, melyek közül a menekültek származtak; a legjobb esetben elhomályosu­ló emlékeket őriztek csupán történelmi hagyományaink­ról, nyelvünkről, kultúránk­ról, avatatlanok voltak az újonnan jöttek megítélésében. E találkozások alkalmával persze óhatlanul furcsa dol­gok történtek. A nyugati em­ber önfeláldozó idealizmus­sal, készséggel és szeretettel, értelmi és érzelmi felcsigá­­zottsággal várta a magyar szabadságharcost s találko­zott a nagyvárosi szélhámos­sal vagy a magát forradal­márnak álcázó torzonborz­­kültelki szépfiúval, az idekint megbokrosodott képzeletű álhirlapíróval, a magyar for­radalom alkalmi Falstaffjai­­val, a nyugati szenzációéh­ségre ügyesen építő kelet­európai okosokkal. Az októberi forradalmat előkészítő s az abban tevé­kenyen résztvevő keleteuró­pai ember idealista hevülettel kereste az ismertlen nyugati barátot, a magyar felkelés erkölcsi példáját értékelni tudó nyugati értelmet és szel­lemet s találkozott valamely gyarmati stílusú, lappangó felsőbbrendűség­ tudatát ne­hezen álcázó nyugati hivatal­nokkal, találkozott a kalan­dorok és Münchausenek, szélhámosok és alkalmi szí­nészek okozta csalódással a nyugati világban. A fenntartás és rostálás nélküli “Hozott Isten,” a min­denkinek egyforma bizalom­mal — majd egyforma, és sajnos nem jogosulatlan belső bizalmatlansággal — átnyúj­tott fehér lap, ez a minden újonnan jött számára egyfor­mán biztosított emberi és jogi léthelyzet, ez a minden erényt és minden bűnt eltakaró kol­lektivitás természetesen első­sorban az ügyeskedőknek, a számítóknak, a csörtetőknek kedvezett. Mindazoknak, akiknek múlhatatlanul szük­ségük volt a fehér lapra, hogy új életet kezdhessenek. Névtelen tömeggé váltunk a Nyugati Kapujában. Az ér­dem, a tudás, a szellemi és er­kölcsi tekintély, embertár­saink világában kiharcolt megbecslés és szeretet, az az­­ emberi hitel, amit munkánk­­­­kal, magatartásunkkal vagy­­ helytállásunkkal alakítottunk­­ki, úgy eltűnt körülöttünk ,mint ahogy az árnyék tűnik­­el napnyugta után.­­ Ám a bűn, a megalkuvás, a becstelenség, a rossz em­lékek árnyéka sem kísérte azokat, akik otthon, a “tett színhelyén” nem tudtak sza­badulni ettől a kísérettől. Csak a szemek beszéltek, csak az arcvonások vallottak, csak a test és a mozdulat árulkodott ezentúl bűnre és erényre, csak ilyen jelek fej­tették ki a tisztességes és ki a becstelen, ki egy történelmi helyzet áldozata és ki e hely­zet haszonélvezője közöttünk. E névtelen tömegben, mely­nek munkával agyonhalmo­­zott gondozói és irányítói nem ismerhettek személyiséget csak mennyiséget, amelyben nem mértek le és gyakran nem is mérhettek le képességet, tudást, erkölcsi értéket vagy értéktelenséget, az embert sorsa minden eddig tapasztalt léthelyzetnél erőteljesebben szolgáltatta ki a véletlen já­téknak. Márpedig ki ne tapasztalta volna, hogy a véletlen általá­ban inkább az érdemtelennek, mint az érdemesnek, inkább a lustának, mint a szorgalmas­nak, inkább a számítóknak, mint a szerényeknek kedvez? A nagy tömegben mindig a könyöklők, a hangoskodók a számítók és gátlástalanok vannak elől. A gyors és hir­telen elhatározások és válasz­tások előnyeit rendszerint ők élvezik, a véletlen játékában rendszerint ők maradnak fe­lül. A menekültet hazája tör­ténelmi katasztrófája meg­fosztja illetve megmenti sze­mélyisége poggyászától. Erre persze nem gondolt az, aki a megtorlás, a vér­bosszú elől futott ki az isme­retlen létforma homályába, az idegen nyelv, idegen em­berek, idegen emlékek köze­gébe, de számítva gondolt rá, aki élete emlékétől úgy szabadult meg a menekülés­sel mint valamely immár szét­oszlott csődtömegtől. Tisztességes embernek ezt a tudatot elviselnie megalázó, kínzó, keserves dolog. Ám jobb nem lévén, illetve a leg­­rosszabbtól félve, önként vá­lasztottuk e sorsot és most né­ha viselnünk kell következ­ményeit , emberi hitelünk poggyászának elvesztését. Tovább kell mennünk az után, melyen elindultunk, bármilyen nehéz is az. Gon­doljunk az otthon kiaradottak sorsára és egyszerre vissza­nyerjük hitünket és bízni kez­dünk abban, hogy szenvedés­sel, munkával, tanulással, szorgalommal újból felépítjük majd emberi személyiségün­ket, visszaszerezzük majd el­vesztett hitelünket és a hosz­­szú, keserves után egyszer kijutunk a véletlenek világá­ból a személyi becsületünk honába. Hosszú évek szívós és tü­relmes munkájával, sok szen­vedés s talán érdemtelen­­megaláztatások után, egyszer­­majd visszaszerezzük ismét a fényt homlokunk köré, ami nélkül nem lehet ellennie sem­­nagynak, sem kicsinek: az­ emberméltóság sugarát, me­lyet az elbukott magyar For­radalom, két éve csak, soha nem látott szépségben ra­gyogtatok fel. ( Nemzetőr) Chicago és környéke Ajánlom rímeim’ TOLLAS TIBOR urnak: "Szenvedő Hazám" Irta: Fehér Mária I Hammond, Indiana Vihar rázza éltem fáját, Szenvedésre születtem; Testi-lelki kínok utján, Világ vándora lettem ... [­ Szenvedő Hazám Népe szól hozzám, , Imádság sóhajával, Kér és könyörög'­­Rabsága örök, — Betelvén poharával,­­’ Betelvén poharával!... ” DR. NAGY FRIGYES ünnepi nyitányát, melyről a múlt számunkban írtunk és amely az eredetileg énekkarra írt “Pledge of Allegiance”­­nek (amerikai hűségeskü) nagyzenekari változata, ja­nuár 10-én, szombaton este 8 órakor és 11-én, vasárnap d. u. 3 órakor fogja bemutat­ni az American Opera Com­pany a 11220 S. Wallace St.­­en lévő Fenger Auditórium­ban a West Sides Ref. Ma­gyar Egyház énekkarának közreműködésével, énekkar­vezető Parragh Dezsőné. A bemutatót szombaton az AIDA, vasárnap a TRUBA­DÚR fogja követni. Mindkét opera elsőrendű szereposz­tással kiváló énekművészek közreműködésével kerül be­­­­mutatásra Charles Moore is­mert karnagy vezénylete alatt. Itt jegyezzük meg, hogy Nagy Frigyes, aki különösen a “Menekültek hálaadó him­­nuszá”-val s a pályadíjat nyert “Déli harangszó’ c. szerzeményével tette nevét ismertté Amerikában, már az óhazában is kitűnt nagyzene­kari műveivel, mint “Balatt­­jelenetek” (szvit), “Magyar sors” (szimf. költemény),­­“Dance caprice,” stb. A zenei esemény iránti nagy érdek­lődésre való tekintettel aján­latos jegyekről előre gondos­kodni Dr. vitéz Sólyom Fe­kete Istvánnál — Tel.: DJ 8­­0954 — akinél mérsékelt áron 2, ill. 3 dolláros jegyek ren­delhetők meg. A Fenger Auditóriumhoz könnyen el­futunk kocsin vagy bus­on a J Halsted Streeten végig. A­­viszontlátásra ott! Legyünk ott mindannyian. Magyar zenei esemény ! ” Venni akar házat ? Eladni akarja a házát ? Egy lakásost vagy jövedelmező bérházat?­­ Mindenre talál választékot, gyors és eredményes kiszolgálást a hitelnél segítséget, a 16 szakeladóval dolgozó I SKY REALTY COMPANY-nál ! Beszélhet angolul, magyarul vagy németül. Ingyenes informá­­■ dió. Magyar származású tulajdonos: SCHLICK ROLAND.­­ 4605 N. WESTERN AVE. Longbeach 1­9066 ! 8323 W. IRVING PARI ED., CHICAGO IRving 8 3104 Vasárnap is nyitva GYÁSZ ESETÉN BIZALOMMAL FORDULHAT AZ ÉVSZÁZAD ÓTA FENNÁLLÓ BIRREN &­SON TEMETÉSI INTÉZETHEZ A modernül kiépített kápolnák a gyászolók minden igényét kielégítik. 1356 WELLINGTON CHICAGO, ILI. (Lincoln és Wellington sarkánál) Wellington 5-2700 6216 N.CLARK ST. SHeldrake 31020 Robert P. Birren; Alex C. Birren; Alex C: Birren, Jr. igazgatók MAGYARUL TÁRGYALJON A MAGYAR!!! ! Bármilyen biztosítási ügyben: élet, autó, tűz,­­ ! bútor, polcó, kórház stb., forduljon hozzám bizalommal.­­ Minden kötelezettség nélkül, díjtalanul nyújtok i­jy felvilágosítást a saját anyanyelvén. ! Angolul még nem beszélők autóbiztosítását is el ;­­ tudom helyezni a legmegbízhatóbb társaságoknál. | EMIL T. KOVATS ! A Ben Hur Life magyar képviselő­ a 4149 N. Mozart St., Chicago 18, Illinois \ Telefon: Reggel 10 óráig vagy délután 15—6 között Cornelia 7-3857. , Ha a szám nem válaszol kérem hívja az esti órákban: s­­ JUniper 8-6310. Pekingi jelszó: Gyűlöld Amerikát ! imár a politikai közvélemény még mindig a megoldatlan pek­mi Helyzetet tárgyalja, is­mét főhelyre kerültek a­­la­pokban a vörös Kínáról szóló airadások, találgatják a szu­­perkommunizmus gigantikus narcsax-rendszerének lehető­­ségeit s a nyugati megügye­­lők nem egyszer elrugaszkod­­nak a valóságtól. A­z U.tx News figyelemre menő jelen­ségről számol be a lap távol­­keleti levelezője. Peking uj propagandah­adjáratot kap­csán a társadalmi mozgosi­­táshoz. Az uj kínai jelszavak: Iigald­d Amerikát! !Ne telj­­Amerikától! A mozgalom nem új, de méreteiben, — mint a tudó­sító írja — felülmúlja a ko­reai háboru idején fellángolt amerikaellenes uszítást is. A cél­ új támadás előkészítése Kormoza ellen, számolva an­nak lehetőségével is, hogy Kína az Egyesült Államokkal kerül szembe. Erre vallanak a nagyarányú katonai átkép­zésről szóló hírek is. Ez első­sorban a légi haderőre vonat­kozik, amely most igen rosz­­szul vizsgázott a quemoyi csatározásokban. Ide tartozik Mao Tre-tung könyvének megjelenése is. Í Vaskos kötetben foglalták össze mindazt, amit a kínai vörös diktátor az elmúlt ti­zennyolc év alatt mondott az imperialistákról. A tudósító mondatokat is idéz az új mű­ből, melyet most a pártakti­­vákon és röpgyűléseken ol­vasnak. A munkások napi ,breviáriumának szánt könyv ilyen bölcsességeket mond. Az amerikaiak magatartása és hatalmuk megjátszása nem jelenti azt, hogy ők nagyok és hatalmasok, hanem azt, hogy g­yen­g­ék és tehetetlenek. ’ Vagy: “Az egész világ népei­nek közös feladata, hogy vé­get vessen az imperialista ag­ressziónak és az elnyomás­nak.” MAGYAR MOZI ELŐADÁS A szép GOLD COAST THEATREBEN 1550 N. Clark Street. (Clark és North Avenue sarkánál) január 15-én csütörtökön fél hét órai kezdettel bemutatásra kerül. AZ EMBER NÉHA TÉVED Páger, Tőkés, Dayka szereplésével. PÓKHÁLÓ Ráday, Gombaszögi, Ágai szereplésével. *KÍSÉRŐ MŰSOR: így játsztok Ti. Pethes Sándor kacagtató játékával. FINOM MAGYAR SÜTEMÉNYEK ÜZLETE Ha igazán finom óhazai izekben készített süteményeket akar vásárolni keresse fel azonnal észak legrégibb cukrászdáját NEUMAN­N' S BAKERY 3549 N. BROADWAY Tel.: LA 5 6660 A süteményeket a magyarság körében elismert KOVÁCS GYULA FŐCUKRÁSZ KÉSZÍTI Mindenfajta torták, rigójancsi, dobostorta, tejszini sütemények! krémesek *— szóval minden ami jó és finom. Egyleteknek ked­vezmény. Telefon rendelésre is készítünk árut. Tegyen egy próbát és tudjuk, hogy mindig vevőnk lesz. !!S3»aiss3aai3a!S2EBajasaasaaniaaE8ani33as8aiaaE8»saaa»83aaaanjaaol tgggnggare^aggeHaaaagcBa Bútorüzlet, amelyet bizalommal­­ ajánlhatunk ! Most nyílt meg a Burger’s lakberendezési szaküzlet, ahol Mindenfajta, garantált minőségű új bútor.­­ Mindenfajta televízió, jégszekrény és minden európai és amerikai rádió és zenegép, lemez mérsékelt áron kapható. Garantálják, hogy német készülékeikkel Budapestet hibátlanul­­ foghatják. Belső antennát ingyen adják hozzá. AZ ÜZLET CÍME: BURGER'S FURNITURE 3057 W. DIVERSEY AVENUE Telefon: HU 9 3435. Saját ház. Az üzlet nyitva: Kedden. Szerdán. Péntek és Szombaton reggel­­ 9-től este 6_ig. Hétfőn és csütörtökön reggel 9-től este 9-ig.­­ Vasárnap 10-től 5-ig. Beszélhet magyarul, németül és angolul. ROLLEIFLEX — KODAK ROLLEICORD — ANSCO AGFA — LEITZ — ZEISS BELL & HOWELL—DIAX BESELER — POLAROID BAUER — PRAKTIFLEX CAMEX — WOLLENSAK DU PONT — EXAKT A NIKON — VOIGLANDER REVERE — BALD A STEREO REALIST Minden ismert világmárka képviselete. Előhívás. N­­yitás. Filmek, papírok, vegyszerek, legnagyobb választékban. Magyar hanglemezek legolcsóbb árban állandóan raktáron. UNITED CAMERA, 3021 N. Lincoln — BU 1­8100 MAGYARUL ÉS NÉMETÜL IS BESZÉLHET Pga3EB5Cragn33gegg33ggi3CH3E85£33rB3^^

Next