Chicago és Környéke, 1971 (66. évfolyam, 1-52. szám)
1971-11-12 / 46. szám
Béldy Béla: Az ember csak egyet nem ért: miért dűlnek be nyilván intelligens és gyakorlati gondolkodású nyugati államférfiak (vagy majdnem azok) a Szovjet ,,béke”hazugságainak? Tudják, mert a tények bizonyítják, hogy a szovjet „béke” otromba félrevezetésnek szánt hazugság. Brezsnyev pontosan így beszélt „békéről” amikor Csehszlovákiát durván lerohanta. Koszigin, aki a harmadik ember szerepében is hűségesen hazudik, Kanadában egy erre vonatkozó kérdésre azt válaszolta, hogy őket a csehszlovák állam felelős vezetői kérték meg, hogy teremtsenek rendet. Szemrebbenés nélkül mondta ki ezt a szemérmetlen hazugságot, mert a csehek törvényes vezetője Dubcsek volt és azt nyilván nem kérte, hogy söpörjék ki őt és rezsimjét az orosz tankok. Koszigin szerint Magyarországra is ezért vonultak be, miután a fegyverszüneti tárgyalásra hívott Malétert és társait a legaljasabb módon tőrbecsalták. Ez is szemérmetlen hazugság, mert Nagy Imre pont ellenkezőleg: semlegessé nyilvánította Magyarországot. Dubcsek is, Nagy Imre is szovjet nevelésű kommunisták voltak, de az emberi tisztesség és a nemzeti öntudat győzött bennük. .Ugyanígy orozták el Mongóliát Kínától, ugyanilyen megtévesztéssel szállták meg Egyiptomot, nem Izrael ellen, hanem hogy erőbázist teremtsenek maguknak a Középkeleten. Addig is, azóta is, kis és nagy dolgokban egyaránt állandóan hazudnak. Ez volna a szovjet kommunizmus egyetlen megnyilatkozási formája? Franciaországban a Moszkva-hű kommunista párt kiközösítette Garaudyt és Tillont, két emberileg is érző vezetőjüket, mert tiltakoztak a csehszlovákiai gyalázat ellen. Most azután, amikor Brezsnyev újabb „béke”-búgással jelentkezett Marseille-ben, csak kétezer embert tudtak kivezényelni elébe az utcára. A kisember, mégha kommunista is, látja és becsületesen ki is fejezi, hogy hazugságnak tartja ezt a „béke”-offenzívát, amely csak egy támadó háború előkészítését akarja takarni. Miért nem tudják ezt az új vezérek: Marchais és Leroy? És miért nem tudja Pompidou, a nagyon intelligens francia elnök és Willy Brandt, aki ugyan nem intelligens, de közelről kell ismernie a kommunizmust? Miért nem tudja ezt Nixon és a Szenátus? Lehet, hogy tudják — sőt: nem lehet, hogy ne tudnák! — mégis elhiszik, vagy úgy tesznek, hogy elhiszik. Ugyanakkor, amikor a moszkvai trojka berekedt a lelkes békeharsogástól, ugyanez a trojka nem állt meg a nukleáris paritásnál, ami az önvédelmet, tehát a béke megőrzését bőven indokolná. Ellenkezőleg: egyre lihegőbben építenek többet, egyre támadóbb jelleggel és rendeltetéssel, miközben békedalokat harsognak. E pillanatban 1600 szovjet H-rakéta van Amerika 1000 Minuteman-jével szemben, megatonázsban (romboló erőben) pedig tízszeresen túlszárnyalták már Amerikát. Amíg a paritást elérték, joguk volt békéről be iszállni, mihelyt ezen túl is építettek, a „béke” hazugsággá vált és helyébe egy támadó háború valószínűsége lépett. Még most is új támadó fegyvereken dolgoznak. A kémbolygók olyan pontos fényképekkel, mintha csak az utca túlsó oldaláról vették volna fel, megállapították, hogy az oroszok lázasan ásnak titokzatos „lyukakat”. Eddig 91 lyukat ástak, s ezekből 25 óriási, sokkal nagyobb, mint amilyen a 25 megatonnás romboló szörnyetegükhöz, az SS-9-hez kell és a többi 66 is jóval nagyobb az SS-11 városromboló méreteinél. A felderítés csak ennyit tud, de azt nem tudja, hogy mire szolgálnak ezek a hatalmas lyukak. Békés célra nem, ennyi biztos, mert már a paritáson túli szörnyetegeik is az „első támadás” célját szolgálják. Úgy hiszik, hogy késő ősszel kerül sor az új fegyver kipróbálására és ebből tudják megállapítani, hogy ezzel az új fegyverrel lezárul-e a szovjet zsarolás köre. Megszoktuk már, hogy az orosz szóhasználat erősen kifacsarja a kifejezések valódi értelmét. Náluk a demokrácia Véres diktatúrát, a fasizmus kínai kommunizmust is jelent és a „béke” szó orosz értelme — a támadó háború. A lyukak azt bizonyítják, hogy a Nyugat vezetői megint a Chamberlain-korszak esernyős gyávaságához retiráltak és pont ezzel készítik elő a Szovjet részére a támadó háború lehetőségét. Vakok ezek az emberek? Vagy a„béke” még a heroinnál is gyilkosabb kábítószer? 99Béke ”—lyukakkal Az esemén New Yorkot sokan utálják, sokan szeretik. Engem érdekel. Sehol sem döbben jobban rá az ember, hogy a világ nem úgy fejlődött, ahogy elképzeltük. Kicsúszott kezünkből, önálló, gondolkodó, cselekvő monstrummá nőtt. Elveszett benne minden, amiről úgy tanultuk, hogy elengedhetetlen ahhoz, amit emberségesen emberi közösségnek álmodtak a filozófusok, társadalomkutatók, papok, tanítók. Úgy képzelték, vannak örökké élő alapjogaknak, tulajdonságok, reflexek, amelyek időtlen időkre meghatározzák az ember és az emberi közösség viszonyát. Tévedtek. New York átlépett a legszebben krómozott, lakkozott dogmákon és önálló fogalommá változott. Lényege, értelme? Ismeretlen. Istenverés? Lehet. Újabb próbatétel? Valószínű. • AZ EMBER LEMÁSZIK A FETHAKARCOLÓRÓL ÉS KÉT LÁBRA ÁLL Az ember lemászik a felhőkarcolók tetejéről, kétlábra emelkedik, harcol a környezettel és emberré válik. Lehet, de...? Egyelőre baj van a próbatétellel. Néha azt hiszem, víziós rémfilm felvételére viszi a busz, vagy földalatti a newyorkiakat. Mert: félelmetesek. Sokfelé, sokszor láttam eltorzult embert, köztük saját 42 kilóra fogyott biológiai karoszériámat, de mindig tudtam, mitől soványodott, puffadt, formátlanodott, embertelenedett az ember. Nem tévesztettmeg, miért vált sárga-fekete szederjes csontvázzá, disztrófiás emberluftballonná valaki, kitől hány kilót vett el az erőszak, ki vánszorog gázkamrába, vagy a fagyhalál felé. A newyorki földalattin, vagy autóbuszon azonban különös lények utaznak. Ismeretlenek.Eddig egyetlen tudományág sem mutatta ki, hogy biológiai keresztezésből születtek-e, vagy az újfajta életkörülmények mutatják meg mi lesz az emberből, ha a felhőkarcolók tetején él, néha lemászik, kétlábra áll és nincs alkalma és serügsége a harcra, amely a fejlődés szolgálatába állította a bunkót, a fegyvert, a szerszámot, feltalálta a gépet és végül New Yorkot épített. Úgy vagyok a newyorkiakkal, mint a tevével: órákig elnézem milyen csúnya... A müncheni, amszterdami, stockholmi pályaudvar környékén, a los angelesi, vagy washingtoni repülőtéren már ezrével nyüzsög az új színfolt ember, aki előbb-utóbb megváltoztatja a fehér világ biológiai alkatát, formáját, járását, tartását. A newyorki autóbuszon és földalattin azonban más jelenség utazik. Az ember, akit nemcsupán a biológiai cserebere, hanem az új életszerkezet tenyésztett ki. A betonba szorított, felhőkarcolók tetején rettegő emberről New Yorkban közvetlen közelről érződik, hogy új életszerkezet alakul a világon, elsatnyulnak a testi-lelki reflexek és új alakban, formában alkalmazkodik környezetéhez az ember. Szóval? New York a világ legérdekesebb és legdrámaiabbvárosa. Félelmetes vízió, félelmetes emberekkel. Hogy él az ismeretlen monstrum-városban százezer magyar? Felmérhetetlenül, analizálhatatlanul. Tulajdonképpen számuk sem ismeretes. Attól függ, milyen dimenzióból nézzük, ki tartozik még a fogalomhoz, amelyet külföldre szakadt magyarságnak, költőien. Nyolcadik Törzsünknek nevezünk. Egyáltalán: milyen látható, megfogható, kielemezhető, statisztikába, értékelési rendbesorozható jellegzetességek azok, amelyek hozzávetőlegesen is megmutatják, kinek, mennyi köze még az egyetemes magyar nemzethez, helyesebben a magyarságtudathoz, még helyesebben a magyarság-jelleg vallásához. Fordítva: kit szorított be a felhőkarcolós életszerkezet a testi-lelki torzok közé, akik népi, nemzeti sajátosságaikon kívül emberi reflexeiket is feladták már? így is, úgy is megválaszolhatatlan. • KI TARTOZIK A MAGYARSÁGHOZ A MAGYAROK KÖZÜL? A szervezett, egyesületekbe tömörített magyar élet képlete egyszerű. Különböző előjellel, de tisztán mutatja ki, milyen érzelmi, ideológiai politikai síkon találkozik az egyetemes magyarsággal. Illetve: az otthoni élet milyen hullámhosszára rezonál. A bökkenő csak az ,hogy a magyarságtudat határozott jeleit hordozók száma messze elmarad azok mögött, akik áttételezetten, különböző dimenziókban, csak néha-néha kerülnek szinkronba a magyarságtudattal. Az is kérdés, érnek-e valamit az ilyen magyarság-rezdülések, vagy...? Igazítsuk ki a statisztikát és írjuk le az áttételezett magyarokat? Iktassunk ki olyan elemet a magyarság fogalmából, amely megfoghatatlan, de lehet nagyon értékes is? Ez is megválaszolhatatlan kérdés. Könnyen felborítaná a hivatalos, félhivatalos, de mindenképpen imponáló statisztikát, hogy New Yorkban százféle síkon, ezerféle érzelmi beállítottsággal nyolcvan-százezren úgy nézik a világ folyását, hogy abban a Duna-Tisza köze is szerepet játszik. Mit jelent ez gyakorlatilag? Talán csak annyit, de ez éppen elég: századunkban sok olyan világot rendező esemény történt, amelyet álstatisztikák alapoztak meg és álfogalmak tetőztek be, így kerültek a történelembe és népek sorsát pecsételték meg. New York tényleg egyik legnagyobb magyar városunk? Valószínű, de ...? Újra áttételezetten. Fogalmi határok és helyrajzi meghatározások nélkül, mert a 2. Ave környéken kívül számtalan magyar gettó létezik. Egyik kisebb, másik nagyobb, némelyik fizikai másik...? Szellemi, érzelmi. Elszigetelt, magányos magyarok birkóznak környezetükkel és önmagukkal. Jobban mondva, azzal a külön szemlélettel, külön értékrendszernel, amellyel a külföldi és az otthoni életet figyelik. A 2. Ave és környéke egyszerű képlet. Látható, hallható, érezhető, megfogható. Espresso-kávé, töltöttkáposzta illat, ízes magyar szó és pesti szleng keveredik benne. Évtizedek távlatában is visszatükrözi a régi Budapestet. • A FUTÓSZALAG — NEMZETALKOTÁS CSŐDJE A 2..Ave kulissza világa — valóság. Ezerszínű, sokrétű, mégis jellegzetes egész. Magában hordja múltunkat, jelenünket, világszemléletünket, lényegünket, sokfeléfutó egységünket, ellentmondásos megértésünket, áldott-átkos hagyományainkat, mindazt, ami külön utakon ,de mindig az otthoni gyökérhez vezet vissza. A 2. éve néhány taktussal elmaradt az otthoni világtól. Operettben, népszínműben vetíti vissza a drámát, de ... helytálló. Az ellentmondásos, sokfelé néző, látó, sokféleképpen értékelő , magyar élet furcsa reinkarnációja. Törvényszerűen veti fel a kérdést, helyes volt-e az évszázados manipuláció, amely elhitette a fiatal Amerika fiatal polgáraival, hogy néhány generáció alatt megszűnnek a nemzeti sajátosságok és automatikusan oldódnak fel évezredes beidegződések az amerikai nemzet fogalmában. Közelebbről: helyes volt-e és helyes-e ma is az elképzelés, hogy évszázados, évezredes népi sajátosságokból máról holnapra egységes látásmód, érzelmi világ, igényrendszer tevődik össze? Egyszerűbben: Igazolja-e Amerika jelenlegi keresztmetszete a történelmi manipulációt, amelyben nemzeti sajátosságaikért a nemzetiségek semmit sem kaptak. Amely nem támogatta a nemzetiségi kultúrát, a nyelvápolást, a sajátságos kiépítését. Mégegyszerűbben: Az Amerikai társadalomkutatók alig-alig beszélnek róla, pedig ma már kétséges, hogy a futószalag-nemzetalkotás történelmi lehetetlenség. Nincs express-nemzet automatizált látásmód, kopirejtolt hazaszeretet. Kiderült, hogy anépi sajátosságok átmentése a nemzet fogalmába nem nagyüzemi technológia, tőzsdei manőver, hanem ...? Történelmi folyamat. Évezredekben méri a népi adottságok súlyát, értékét, és lassan, ismeretlen recept szerint alakítja ki a nemzetet. Furcsán hangzik, deegyre jobban igazolják az események: az amerikai nemzetfogalom ■szétesési jelensége ott kezdődött, ahol az új, fiatal ország tervezéséből kifelejtődött a nemzetiségi kultúrigény, sajátos életlátás, még sajátosabb észjárás hivatalos támogatása. És hol folytatódott? Ott, ahol a népi igények fejlődése aritmikussá vált és kibernetikus korunk különböző fokon találkozott az amerikai nemzetiségek kulturális felkészültségével. Számtalan dimenzióban vetődik ki, hogy a nemzetté szegecselt népcsoportok csak akkor léphetnek újabb történelmi lépcsőre, ha sajátos igényvilágukat igazságos és messzemenő kisebbségi politika istápolja. Mi köze ehhez a 2. évenak? Ellenállási góc lehetne a folyamatban, amely nemcsak az óriás város színét, testi-lelki egyensúlyát veszélyezteti, hanem olyan világjelenségbe torkollik, ahol az erőszak egyenlíti ki az amerikai nemzetiségek fejlődési aránytalanságát. Beszéljünk őszintén! Ha a többi nemzetiséggel együtt az amerikai magyarság is állami támogatást kapott volna arra, hogy kulturális igényét kielégíthesse, nem fájna a newyorki polgármester feje, miként állítsa meg a fekete hullámot a 2. Ave szélső házainál. Sőt. A fekete hullám sem hömpölyögne feltartóztathatatlanul a monstrum-város szíve felé. Hogy ■ vetítődik mindez át a magyar viszonylatba? Nekünk is kevesebb gondot okozna, hogy tulajdonképpen hol takar még nemzeti összetartozást a newyorki magyar szleng és mi a kulissza, mi a valóság a 2. Ave színpadán? (San Francisco) vek nyomában Gábor Áron Amerika nemzetiségi politikájának súlyos mulasztásáról Nyíregyházy Pál: Pusztuló mesterségek Halálra ítélt szakmák nyomában járok. Még egy avult cégtáblán olvasható , szülőföldemen: „szita- és rostakészítő mester”. Talán nincs is több az országban. Az ismerősök csak „szitakötőnek” nevezik az öreg mestert. A hatóság megtiltotta tanulók felvételét, de nem is jelentkezik már erre a szaftmára Sen.ki a fiatalok közül. Ráterítették a szemfedőt. Bezzeg az első világháború után még alig győzték a munkát, annyi volt a megrendelés. Kellett a sok szita a búzaliszthez, hiszen még akkor kevesen ettek péki kenyeret. A szovjet megszállás után sokan kaptak apró darab földeket s a saját liszthez szita kellet, így beszél ezekről az időkről az utolsó szabolcsi szitakötőmester: — Augusztusban, aratás után volt a legnagyobb keletje a szitának. Piacra jártam, de lakásomon is sokat árultam. Még az 50-es években is azén szitáimból kínálgatták nagypénteken a pattogatott kukoricát. De hamar megszűnt ez a szép népszokás. Aztán nyomorult idők következtek. Vékony drót nem volt, így lószőrből fontam a szitát. Fenyőfa se állt rendelkezésemre, ezért nyárfából faragtam a kévéket. A lószőrös kötéshez magam készítettem szövőgépet, most odaajándékoztam a múzeumnak. — Bőr és szíj se volt az országban s így gépszíj hiányában álltak a cséplőgépek — folytatja a mester a fájó visszaemlékezést. — Újabb szövőgépet állítottam össze és erős gurtnikat szőttem a gépszíjak helyettesítésére. Nehéz munka volt, de igyekeztem, hogy menjen a cséplés. A cséplőgépek rostái is tönkrementek. Majdnem minden héten kellett szőnöm egy cséplőgéprostát. A malmok is álltak, a malomkerekekre is gyártottato.i.•gurtni-kát. A sokoldalú mesternek híre volt a szomszédos vármegyékben is. Hajdúból és Borsodból sok vevője akadt az 50-es években. Keze alatt drótból elevenedtekmeg a népi figurák. — De hol van már ez az idő? Vékony drótot nem kapok, lószőrt sem. Pedig még érkeznek megrendelések, hiszen a boltokban nem lehet szitát kapni, s azért még nem mindenki él bolti kenyéren. Kelet-Németországból importálják ..a szitát. Nem értem miért? A kohmunizmus pusztulni hagyja a magániparokat.★ A fésűkészítők közül is csak egy van már Szabolcsban, Debrecenben kettő. A mester a hevítőkemence mellett áll, a falon kisebb-nagyobb tűzifogók. A szag jellegzetes, mintha lovat patkolnának. A szaru szívós mint az acél, makacs, mint a fa. — Nemrég olvastam — mondja az öreg mester —, hogy szarv nélküli szarvasmarhák tenyésztésével kísérleteznek. Máris kisebbek a szarvak, egyre kevesebb a magyar fajta szarvasmarha. De kevesebb a fésűs is, amíg dolgozom, jut anyag bőven. A tanácstitkárok működési szabályzatot kapnak, ennek alapján hirdetik a község múltját és életét. Olvasta ei a tiszadobi furcsa nevű párttitkár, Porkoláb Efraim működési szabályzatáról. Tiszadob környékén már Kr. e. 400 évvel kelták laktak. Háromszáz évvel később már szláv emlékeket találunk, földvárakat, sírokat. A honfoglalás korából számtalan bizonyítékot hoztak elő az ásatások. Az antropológusok szerint a falut ma is olyanok lakják, akik a honfoglaláskori törzsek leszármazottai. Volt a falu hajdúváros, lakói részt vettek a szabadságharcokban, szenvedtek hatalmas árvizeket, gyilkos törökdúlást. 1848-ban saját költségükön felállított zászlóaljjal segítették a szabadságharcot.. Tiszadobon végezte az első kapavágást Széchenyi István és itt működött a magyar folyamszabályozás nagy embere, Vasvári Pál. A dob-urkomi magaslaton ma is áll az 1865-ben elhelyezett emlékoszlop, melyen Szász Károly verse örökítette meg a nagy Széchenyi emlékét. Tiszadob minden kommunista mesterkedés ellenére sem tagadja meg a múltat. Hajdan halászfalu volt, de már csak néhány család őrzi ezt a régi, nehéz mesterséget. Ők az utolsó mohikánok. Rosszabb a fogás és mindenfelé megjelennek a mesterséges tógazdaságok. Az öregek kezéből kiesik a háló, a fiatalok pedig elmennek a gyárakba dolgozni. A múlt minden emléke a helyi múzeumba költözik. Pedig ahogyan az angoloknál a pulyka, Magyarországon a hal volt a karácsonyi étel. Budapesten a második világháború előtt 1200 mázsa karácsonyi forgalom volt. Aztán lecsökkent ez lassan 4-5 ezer mázsára. Éppen a halászvizek környékén fekvő városok eszik karácsonykor a legkevesebb halat. Debrecenben például, ahol a hortobágyi tavak már 60 éve ontják a halat, mindössze 25 mázsa fogy az ünnep hetében. Szegeden pedig, amely még külföldön is ismert híres halas város, 145 mázsa hal került az ünnepi asztalra. A hal nem volt mindig ilyen ünnepi eledel. Igaz, évszázadokkal ezelőtt legendásak voltak halban gazdag vizeink. Tréfaként emlegették, de némi alapja is volt annak, hogy a Tisza csak egyharmadában víz, a többi hal. Még a XIX. század elején is mintegy 10 millió holdnyi vízterület termelte a halat, körülbelül félmillió mázsányit évente. S ez mind el is fogyott a víz melletti településekben, mivel akkoriban nem tudták , biztonságosanmegszebb szállítani a kényes halat. A XV. században csak Szegeden 4000 halász élt, ma megközelítőleg sincs annyi az egész országban. Nem csoda, hogy valamikor népélelmezési cikk volt a finom, fehér húsú, jóízű hal. Sokféle módon tudták eleink elkészíteni a halat. Egy 1662-ből származó szakácskönyv 189 halétel receptjét közli. A vendéglátó ipar büszkén hirdeti, hogy 700 év előtti receptek alapján készítenek különleges ételeket A gergelyugornyai múzeumban őrzik a recepteket. A Holt-Tisza mellett csodás erdők vannak. A Rákóczi szabadságharc idejéből megmaradtak az őstölgyek, melyektől Dob a nevét vette. Duboszláv nyelven tölgy, a 14-ik század okmányaiban még így szerepel a falu. A táj mesebelien szép, a Tisza kínálja a halat és a lágy vizet a fürdőzőknek. Mi az oka annak, hogy a régen mindennapos haleledel Magyarországon ünnepi étellé változott? Bizonyára halas vizeink, halállományunk és halászmesterségünk csökkenése. A világon átlagosan egy főre 9-10 kiló hal jut évente. Magyarországon alig haladja meg az egy fő,re eső fogyasztás az évi másfél kilót. A tiszadobi halászcsárdánál gyülekeznek a vizi emberek. Torkukat öblögetik sörrel vagy borral s apró dolgokról hosszú, izgalmas történeteket beszélnek: — A halászatra születni kell! Nem olyan egyszerű, mint sokan gondolják. Ismerni kell a víz folyását, a halak járását, meg a szerszámok kezelését. Ki tudna hűbb képet rajzolni az öreg folyóról, a hálódobásról, a horogvetésről, a harcsával való küzdelemről? Van a Tiszában minden, csak ki kell a mélyből halászni. Mint a szerencsét! A halász feleségének jól kell érteni a hálókötéshez. Sokszor magukra hagyják őket, mert az asszony nem mehet a Tiszára. Ősi szokás ez! 5. oldal