Chicago és Környéke, 1972 (67. évfolyam, 1-53. szám)
1972-09-02 / 36. szám
ÉRDEKES, HOGY... ... Robert Sargent Shriver, az ifjabbik, a megboldogult Kennedy elnök unokaöccse, mint elárusító dolgozik egy cipőüzletben — méghozzá Párizsban. A hosszúhajú ifjú titán, akit próbaidőre szabadlábra engedtek unokafivérével Robert Kennedyvel, miután illegális marijuanázásért, és éjszakai vad tivornyázásokért a rendőrség mindkettőjüket letartóztatta, nagyon meg van elégedve munkájával. Mint mondotta, kissé aggódott nagybátyjáért Teddyért. Félt, hogy meggondolja magát és mégis részt vesz az elnökválasztáson. Sokkal kényelmesebb cipőárusítónak lenni — mondotta. Egyébként Kínába készül, saját költségén. Papáját a párizsi nagykövetet McGover alelnökségre jelölte. Ő elhatározta, hogy semmi esetre sem követi családját a politikai pályán. Inkább a „cipő businessben” marad. Talán Amerika is jobban járt volna, ha a többi Kennedy is a kaptafánál maradt volna. ... bajok vannak a Burton portán is. Legalábbis mióta Burton Pesten filmezett. Úgy látszik a nagy csinadrattával megrendezett születésnapi ünnepségek ellenére Pest nem volt jó hatással a színészházaspárra. Legalábbis Richardra nem! — mert mint kiderült, kissé jobban belemelegedett szerepébe és partnere a szép francia filmszínésznő Nathalie Delon — elcsavarta a fejét. Liz dühös! De melyik nő nem az, ha rájön, hogy megcsalják! A Kékszakál felvételei közben, Dick annyira belemelegedett szerepébe, hogy felesége jelenlétében szemérmetlenül elkezdett csókolózni Miss Delonnal, aki viszont a francia nők évezredes kokettségével belement a játékba. A fültanúk szerint a jelenetet egy másik jelenet követte, de annak szövege nem tűr nyomdafestéket. Liz még emlékszik fól Cleopatra című filmjükre, amikor is a nagy szerelmi jelenet után kitört a botrány és a válás lett belőle. Liz elvált Eddy Fishertől, Dick pedig feleségétől Sybiltől. A történetek néha veszedelmesen ismétlődnek — még a házasságban is! ... Jackie Onassis állandó témája a lapoknak és magazinoknak. Szegény talán nem is tehet róla, hogy annyit foglalkoznak vele. Pedig nem is biztos, hogy irigylésre méltó élete van. A látszat néha csal. Nem mind arany, ami fénylik, és a milliók mögött lévő karikák néha messziről többet mutatnak, mint közelről. Ami öreg is, meg tele van adóssággal. Ez a házasság, amely világszenzációra volt építve, az is maradt. Szenzáció, de nem házasság. Jackie nem boldog. Az egyik amerikai asztrológus nagyon sötéten látja Jackie jövőjét. Csillagképe szerint — mondja az asztrológus, — Jackie öt éven belül öngyilkos lesz! Nem nagyon hiszünk az asztrológusoknak, de Tenni Hale, így hívják a híres pszichét, állítólag Jack Kennedy halálát is megjósolta. Mellesleg utólag többen megjósolták — előre azonban senki! Szegény Ethel Kennedyt is eddig még minden évben férjhez adták — legalábbis az asztrológusok, mégsem sikerült férjhez mennie. Pedig gazdag is és fiatal is. Egyébként Tenny Hale megjósolta azt is, hogy 1976-ban Harold Hughes szenátor lesz az Egyesült Államok elnöke, de 1980-ban meghal: hivatalában megölik! Ajvé! Tenni még azt is elmondta, hogy Jack és Robert Kennedy halálát is ugyanaz a társaság készítette elő. Ehhez viszont nem kell asztrológusnak lenni, mert nagyon valószínű, hogy valakik a Kennedyekkel le akartak számolni. De kik? Ezt mondja meg az asztrológus akkor hiszünk neki! ... minden rosszban van valami jó is. Egy idahoi aranyásó éppen rátalált egy aranybányára a huszas évek végén, mielőtt azonban hozzálátott volna a keservesen megvett bánya feltárására, paralizist kapott. Feleségének és családnak a doktorok megmondták, hogy soha többé nem fog járni! De Arthur Johnsont nem olyan fából faragták, hogy a doktorok ítéletébe belenyugodott volna. A pionírok szívósságával, elkezdte maszíroznibéna lábait. Elhatározta, hogy ő pedig rövidesen megszabadul tolókocsijától. A masszírozás nyománúgy érezte, hogy már lassan tudja mozgatni a lábait. Egy szép napon mankóra támaszkodva egy pár lépést tett. Minden nap egy új csoda volt számára, míg évek múltán mankó nélkül lesétált a bányába. Attól kezdve már magától járt le sőt elkezdett bányászni. Aranyat ugyan sohasem talált, de a fokozott testmozgás visszaadta legdrágább kincsét — az egészségét! ... a világ legnagyobb káposztáit tévedések elkerülése végett nem az oroszok termesztik, (mert már megszoktuk, hogy mindent ők csinálnak a legjobban, pedig csak a legtöbb káposztát fogasztják), hanem a három north-carolinai nővér: Connie, Ruth és Cynthia. Káposztáik 25-30 fontot nyomnak. Az óriás káposzták büszke tulajdonosai kijelentették, hogy káposztáik nagyságát nem vegyszerekkel, műtrágyával, vagy különböző növesztő tápsókkal érik el, hanem kizárólag két kezük szorgalmas munkájával, azaz kapálásuk eredménye. Van azonban egy titkuk, amit elárultak. Veteményes kertjükben a zöldségeket — amelyek mind átlagon felüli nagyságúak —, a régi naptárak szabályai szerint ültetik. A régi naptárakban meg vannak az utasítások, hogy melyik zöldséget milyen nap ültessék — mondja a legidősebb nővér és ezeket a szabályokat szigorúan betartják. Nem árt néha a régi naptárokat böngészni, mint kiderül utasításaik hasznosak. ... mint már megírtuk, a Winston Churchill életéről szóló filmet nagy sikerrel mutatták be Londonban. A filmet Angliában készítették és angol színészek a szereplői. Randolph Churchill szerepét Robert Shaw játsza, míg a fiatal Churchillét a kitűnő Simon Ward alakítja. A film kedvező kritikát kapott az angol sajtóban. Az angol filmipar a dokumentációs filmek gyártásában történelemhű és megbízható. A Churchill filmet október közepén mutatja be Amerikában. Ha már a filmeknél — különösen az életrajzi filmeknél — tartunk — meg kell említenünk, hogy az angolok nem engedik be az amerikaiak által gyártott Walesi herceg életéről szóló filmet Angliába. Az angolok hagyománytisztelők. Szerették és tisztelték a walesi herceget. Tisztelték elveiért, hogy szerelméért lemondott királyi trónjáról A herceg életét tisztességben és becsületben élte le. Nem engedik tehát, hogy a hollywoodi kalmár szellem emlékét olcsó fogásokkal bemocskolja. (KIVÁNCSI) A fiatal Kennedy unokacipőelárusító Ray van Burtonéknál Jackie nem szerencsés Akit az aranyásás kigyógyított a polióból. Mrs. Shriver a fejét fogja izgalmában, amikor kiderül, hogy fia drogos Jelenet a Churchill filmből Az óriás káposzta termelői TŰZ TAMÁS: Burg Kastl Pluhár Istvánt, a népszerű sportközvetítőt egyszer megkérdezték, melyik az a pontja a világnak, ahol legjobban érzi magát. Gondolkodás nélkül azt felelte: a baji szőlőhegy. Ott volt a szomszédunkban a présháza, magam is láttam, milyen boldog, ha ott lehet. Pedig akkor már az egész világot bejárta. Ha valaki nekem is föltenné ugyanezt a kérdést, habozás nélkül azt felelném: Burg Kastl. Még szülővárosomnak is elébe tenném ma már — érthető okokból. [Miért? Egyszerű a válasz: mert nekem Burg Kastl egy kis Magyarország, méghozzá fiatal Magyarország, a nagy magyar jövő álmaiból ittmaradt bíztató reménysugár. "Hiába vannak szerte a szabad világban magyar Eszterházák, magyar Debrecenek, Burg Kastl német neve ellenére is magyarabb náluk, mert a szíve, lelke és szelleme magyar. Háromszor jártam ott. A három látogatás legszebb és legboldogabb élményeim közé tartozik. Első ízben tavasz idején közeledtünkMünchen felől a hegyre épült magyar erőd felé. Joggal nevezhetem így Kosztolányi szellemében, aki kiadta a jelszót: erős várunk a nyelv, de legmerészebb álmaiban se gondolt arra, hogy valaha lesz majd valahol és nem is magyar földön, egy erődítmény, amelynek középkori falai között a világ minden tájáról összesereglett négyszáz gyerek zsibong magyar nyelven, amelynek legfőbb célja, hogy erős várunkat, a nyelvet megőrizze, megvédje, átadja nemzedékeknek. És nemcsak a nyelvet, de vele együtt a magyar hitet, kultúrát, hagyományokat és a törhetetlen reményt, hogy nem veszhet el az a nép, amely annyit szenvedett az igazságért. Mondom, április utolsó napjaiban suhant autónk a szelíd lejtésű dombok közt kanyargó utakon, patakok mentén, takaros, tiszta házak között. A fák csak épphogy kidugták rügyező ágaikat a friss tavaszi szélbe, de belül a szívem már gyorsabban vert, éreztem, fiatalodnom kellene néhány évet, hiszen közeledünk a száműzött magyar ifjúság szentélye felé. Délután értünk oda. Lent a falu utcáin föltűnt már egy-egy László, Zoltán, Emese, Ildikó. A sportpálya serkedő gyepén rúgták a fiúk a labdát. Ezek a mieink — gondoltam — s megcsapott a magyar róna, Dunántúl, Tiszatáj lehelete. Amikor begördültünk a várkapu íve alatt, tudtam, hogy hazaérkeztem, itthon vagyok. Mintha csak Pannonhalmára jöttem volna, vagy Sárospatakra. Diákok surrantak el mellettünk. Volt aki úgy köszönt: Laudetur !!! Egyszerre diák lettem magam is. Körülölelt az Alma Mater. Verseskönyveimet úgy vágtam gyorsan a hónom alá, mint valamikor Vergiliuszt és Homéroszt. Vártam, mikor szólítanak föl, hogy eldaráljam a memoritert: Arma virumque cano ... Az illúzió tökéletes volt. Ekkor kilépett az épületből dr. Harangozó Ferenc igazgató és átölelt, mint valamikor Pannonhalmán Kelemen Krizosztom főapát úr. Diákból egyszerre vendéggé változtam vissza. Kis csalódást éreztem. Miért nem lehetek továbbra is diák, miért nem maradhatok itt, amikor olyan nagyszerű itt minden? Miért kell visszamennem ebből a színpompás magyar ünnepből az emigrációs élet szürke hétköznapjaiba? Csaknem szorongás fogott el, amikor beléptem az igazgatói szobába. Régi diákszorongások emléke talán? Lehet. De csakhamar eloszlott a páratlan vendégszeretet láttán. Emlékeztünk a régi dolgokról, hisz sorstársak voltunk a bajban. Ö is élvezte — ő is? — még csak ő élvezte igazán és huzamosan a vörös paradicsom szibériai ízeit. De minden rosszból származik valami jó is. Most orosz leckét ad szabad óráiban az orosz nyelv iránt érdeklődő nebulóknak. E célból magunkra is hagy bennünket egy darabig — alig van egy szabad perce — miután behívatta a szobába az ismerős gyerekeket, barátaim éshíveim itt tanuló csemetéit. Azok szívesen jönnek. Melyik diák nem használná ki a lógási lehetőségeket? Itt van Szujker Józsi Calgaryból, Tollas Tibor fia Münchenből és természetesen a Wáczek-gyerekek San Diegóból. Hányan is? Dr. Wáczek Ferencéknek kilenc gyermeke közül jelenleg négy van itt, egy fiú és három leány. Két idősebb lány már haza- és férjhez ment, két kisfiú még otthon van, de jönnek azok is ... Remélem, jól számoltam. A gyerekek remekül érzik magukat. Mesélnek, lapokat írnak haza. Tibor fia ezt írja a lapra: Sok csók a Papának, meg a Mamának. Küldjél pénzt! Meki. Hiába, az idők változhatnak, de a diák soha. Megnézzük a középkori műemlék-templomot. Megcsap az évszázadok súlyos, hűvös levegője. Majd az intézet büszkeségét, az új leányinternátust tekintjük meg, mely valóban a magyar akaraterő és az oly sokszor hiába áhított összefogás csodája. Csín, magyar hangulat, ízlés, otthonosság fészkel az újjá és modernné varázsolt, kibővített régi falak között. Kedves nővérek őrködnek anyás szeretettel a lányok testi és lelki épsége, tanulmányi előmenetele fölött- Szülő nem tudná megadni ezt a minden részletre kiterjedő, szakavatott gondoskodást. A lányok száma 150, a fiúké 250 körül van. A legtöbben természetesen Németországból, Svájcból és Ausztriából vannak, de Északamerikát is 60 gyermek képviseli. Kétszer tartottam költői estet a nagyobb növendékeknek, s mondhatom, sehol annyi figyelmet és megértést nem találtam, mint ezen a kis magyar szigeten. Oázis volt számomra az emigrációs közöny és érdektelenség sivatagában. Érdekes, hogy legmaibb, csaknem beat-versem aratta a legnagyobb sikert. Az ifjúság igazolta versújító törekvéseimet Előadásomat enyhe humorral fűszereztem, s ez is azonnal visszhangra talált bennük. A végén nem győztem válaszolni a személyes és tárgyi vonatkozású kérdésekre. Ez az élénk irodalmi érdeklődés mutatja, hogy Burg Kastlban fiaink és leányaink nemcsak tökéletesen megtanulnak magyarul, de szívükbe is zárják örökre a magyar nyelv és kultúra szeretetét. Utoljára egy őszi napon futottunk be Zsurkay János steinbergi plébános Volkswagenével. Az erdők lombjai már sárga és piros színekben izzottak. Aznap szerencsénk volt. A nürnbergi rendőrtiszti iskola növendékei érkeztek látogatásra és tiszteletükre az iskola bemutata zene- és táncművészetét. Sokat hallottam és olvastam már nagysikerű előadó körútjairól Európa országaiban, most végre magam is láthattam, hallhattam őket. Csodálatos volt. Kicsinyek és nagyok ajkán csendültek föl hibátlan szépséggel a Bartók—Kodály által gyűjtött népdalok kristálytiszta dallamai. Aztán táncra perdültek, s mintha otthon születtek volna mind és soha nem is jártak volna másutt, csak Magyarországon, olyan tűzzel és hamisítatlan őserővel ropták a Kárpátmedence gyönyörű táncait. A németek csak ámuldoztak. Nem csoda, hisz valódi varázslatnak voltak szem- és fültanúi. S akkor világosodott meg előttem, hogy ezek a gyerekek nemcsak tanulnak itt, de követei máris a magyar tehetségnek, élniakarásnak, a magyar kultúrának. Sajnos, ebben a rövid írásban nem lehet mindenről beszámolni, pedig sok mindenről kellene még írni. Elsősorban a tanárok és nevelők emberfeletti munkájáról. Aztán arról a példás ökumenikus szellemről, amely a különböző vallású gyermekek és tanárok között uralkodik. És nem utolsó sorban a legfontosabbról: ha van eszme és cél, amelyért az emigrációs magyarságnak érdemes áldozatot hoznia, hát Burg Kastl az Magyar Gimnázium — Kastl (Burg) bei Amberg 1. oldal