Chicago és Környéke, 1976 (71. évfolyam, 1-52. szám)

1976-01-03 / 1. szám

"CHICAGOaWYICINITY" HUNGARIAN NEWSPAPER Az orosz nagykövetségtől eltartott napidíjas gerillák az urak Libanonban Előbb szegénnyé, azután szocialistává akarják tenni ezt a „nyugati oázist” — A libanoni és angolai orosz beavatko­zást senki sem viszi a Biztonsági Tanács elé — 1976-ban választások lesznek Spanyolországban? Az olasz püspöki kar szerint Istenfélő ember nem működhet együtt marxistákkal Csikágó Beirutban Az angolai és libanoni polgárháborút Moszkvá­ból irányítják, mind a ket­tő iskolapéldája a békebon­tásnak s ennek ellenére, egyetlen kormány sem akadt, amely ezt a két ügyet az ENSz Biztonsá­gi Tanácsa elé vitte volna. A magyarázat igen egy­szerű, Azért nem tették, mert aki ilyen panaszt emelne, az az orosz poli­tikának keresztezné az út­ját. Erre pedig manapság semmilyen kormány sem vállalkozik. „Indirekt támadás” Hogy kubai sorkatona­ság orosz fegyverekkel s rakétákkal, algériai piló­ták pedig orosz repülőgé­pekkel harcolnak azért, hogy Angolát a szovjet gyarmatává és katonai tá­maszpontjává tegyék, az köztudomású. De, hogy Libanon elpusztításában is Moszkva a főrendező, arról kevesen tudnak. És akik tudnak róla, hallgat­nak — nem is, mint a sír, hanem mint a nyöszörög­ni sem merő nyúl. Ezt a csendet törte meg a világsajtóban a mün­cheni Bayernkurier, a nagy bajor párt vezéré­nek, Strauss-nak a szócsö­ve. Az orosz részről Liba­non ellen elkövetett in­direkt támadásra ezen a helyen ismételten rámu­tattunk. Ezeket az érte­süléseinket erősítette meg most Strauss hetilapjá­nak cikke, amely a követ­kező gondolatmeneten épült fel: Libanon politikailag és stratégiailag fontos góc­pont és ha ott nyugati ori­entációjú, szabad piacon alapuló kapitalista ország virágzik, azt a Szovjetuni- ó maga ellen irányuló ki­hívásnak érzi. A Libanon­ban elterülő nyugati oázist, ezt az „elő-ázsiai Sváj­cot” a Moszkvát követő Nasszer (és a nasszeristák Szíria felől) már 1958-ban el akarták foglalni. Liba­non maronita vallású el­nökének segélykiáltására Eisenhower tengerész­gyalogságot küldött Bei- rutba és a 143 napig tar­tó polgárháború után a li­banoniak a barrikádokat eltakarították. Ezt a lealá­zó kudarcot a szovjet nem felejtette el. így került sor (idén ta­vasszal) arra, hogy az oroszok Alexandr Szolda- tov-ot, mint nagykövetet Beirutba küldték. Szolda- tov „szubverziós szakér­tő”. Ő volt az orosz nagy­követ Havannában is, ami­kor Kubát, mint csatlóst a szovjetbirodalomba be­építették. Ez a Szoldatov hozta Libanonban egy ka­lap alá a palesztin geril­lák különféle radikális és kommunista-barát cso­portjait (melyek szem- benállnak az Ő szemükben túl mérsékelt PLO-val, vagy pedig a PLO-nak ah­hoz az oroszbarát balszár­nyához tartoznak, amely még Arafat-ot is zsidóbé­rencnek tartja). Ezekből szervezett a szovjet nagykövetség ütőképes gerilla-hadse­reget s ezzel egyidejűén szította a vallási ellenté­tet a mozlemék és a kato­likusok között. (Azért hasz­náljuk a katolikus gyűjtő­szót, mert a római kato­likusok és görög-katoliku­sok a pápa fennhatósága alá tartozó maroniták- kal tartanak, de nem a nagyszámú görög-keleti­ek. Ehhez hozzá kell ten­ni, hogy politikailag a ve­zető szerepet a maroniták viszik. Egyrészt azért, mert alkotmány-erejű szokás szerint az elnöki széket negyven éve min­dig maronita politikus töl­tötte be, másrészt pedig, mert a mozlemekkel csak egy organizált erő áll szemben és ez a maroni- tákból álló Falanx, amely nem csak pártszervezet­tel, hanem fegyveres mi­rombolásához, mégpedig aíizal az elgondolással," hogy ha egy jólétben élő Libanon immunis volt a kommunizmussal szem­ben, akkor mindenekelőtt a virágzó gazdasági életet kell tönkretenni. A Nyugat szemében a libanoni pol­gárháború visszataszító vallásháború, a harminc­éves háború kései folyta­tása. Ebből vonta le a mün­cheni lap azt a konklúzi­ót, hogy a libanoni hely­zetnek ezt a Nyugaton el­terjedt téves megítélését használja ki Moszkva ar­ra, hogy Libanonban elő­készítse saját embereinek hatalomrajutását. Szovjet katonák foglyul ejtettek két délafrikai önkéntest az angolai harcok során liciával is rendelkezik.) ellentétnek a fellobbaná- Az orosz nagykövet en- sa után látott hozzá a li- nek a mozlem katolikus banoni közgazdaság le­Mr. és Mrs. Ronald Reagan kampánykörúton: Beköltözünk a Fehér Házba 1976-ban. . . Nyugati életformájukat féltik Hogy a Nyugatot köny- nyű félrevezetni, az nem meglepő. De az kevésb- bé érthető, hogy az oro­szok a libanoniakat ilyen öngyilkos polgárháború­ba tudták belevinni. Úgy látszik, hogy ennek mind az arabok, mind a Nyugat szempontjából tragikus harcnak a részt­vevőit ilyen okok és célok vezetik: 1./ Jóhiszemű politi­kai szenvedély. A radiká­lis mozlemek fő érve az, hogy a katolikusok nem hisznek a pánarab eszmé­ben. Ezért kell megszün­tetni azt az állapotot, hogy az ö kezükben legyen az állami főhatalom. A kato­likusok viszont attól tar­tanak, hogy ha az elnöki jogkör, a parlamenti több­ség és a hadsereg tisztika­ra mohamedán kézre ke­rül, akkor a katolikusok­ra egy elnyomott kisebb­ség sorsa vár. És hogy ez kiforgatná őket nyugati életformájukból. Hogy et­től valóban rettegnek és hogy hitük és életformá­juk milyen fontos a szá­mukra, azt meggyőzően bizonyítja, hogy életüket és családjuk életét készek érte kbdkára tenni: (Az a ' vád különben, hogy nem pánarabok, igaztalan. Hi­szen Szadat is elsősorban egyiptomi nacionalista és csak illendőségből ismé­telget pánarab fráziso­kat.) 2.1 Fiatalok kalandvá­gya. A közelkeleti hippik­nek is tetszik, hogy a bar- rikádon nem kell mosa­kodni. És hogy érdekesebb autóról lövöldözni, mint gépfegyver nélkül gya­logosan kószálni. 3.1 Készpénz. A baloldali terrort nagyrészt zsoldos gerillák fejtik ki. Ezek a szovjetnagykövetségtől rendes napidíjat kapnak. Ezenfelül társadalmi emelkedés, ha egy eddigi kifutó fiú, munkanélküli kamasz, vagy éppen csak csavargó napról-napra annyi pénzhez jut, ameny- nyire soha nem tudott szert tenni. 4.1 Demagógia és fé­lelem. Például az a jelszó, hogy csak a pánarab és szoialista nasszeristák jó arabok, tehát a katoliku­sok hazaárulók. Ezzel fő­leg 16-20 éves mozlem gye­rekeket vadítanak meg. A katolikusokat pedig, a fel­nőtteket is, azzal a pro­pagandával kergetik pánik­ba, hogy minden mozlem minél több katolikust akar leölni. A pánik oktalan lövöldözésre és arra ve­zet, hogy önvédelem és bosszú vagy ellenbosz- szú és preventív támadás címén ártatlan emberek ezreit lövik agyon. 5.1 Szabad rablás. Be­törők és rablók minde­nütt vannak és ezek most Libanonban fegyvert és napidíjat kapnak az oro­szoktól azért, hogy minél több gyárat, üzletházat, szállodát, főleg lukszus- hoteleket, üzletet és la­kást gyújtsanak fel. Hogy közben rabolnak is, az fo­kozza Libanon elszegénye­dését, úgy, hogy ezzel még jobban megszolgálják a napidíjat. A módszeres pusztítás­ban az oroszok odáig men­nek, hogy ennek érdeké­ben még az amerikai civi­lizáció csikágói válfaját is kiterjesztik Libanonra, így orosz zsoldot húzó gengszterek Beirutban is kezdik meghonosítani a maffia zsaroló rendsze­rét, az úgynevezett „pro­tection money”-t. Ezt vál­lalatok fizetik havonkint gengsztereknek azért, hogy békén hagyják őket. Miközben például a PLO mérsékelt részének veze­tői fegyveres őrségét ál­lítottak Beirut zsidólakta negyede elé, hogy zsidók véletlenül se essenek ál­dozatul atrocitásnak, egy zsidó boltost egy baloldali gerilla azért lőtt agyon, mert nem fizetett neki pro­tection money-t. A Szovjetunióból jövő pénz és fegyver azonban csak a fő, nem kizáróla­gos motorja a polgárhá­borúnak. Líbiából szin­tén rengeteg pénzt, Irakból egy bár elfoglalása után, diadalünnepet ül egyedül, a palackok között pedig a pénz mellett kato­nai kiképzésben részesült gerillákat küldenek a liba­noni baloldalnak és Szíriá­ból is több fegyvert és több gerillát csempésznek át Li­banonba, mint amennyit a szíriai kormány engedé­lyez. Ez azokat igazolja, akik azt mondják, hogy ha Szí­ria elnöke és Arafat az oroszbarát bandáknak a győzelmét akarná, ezek már rég megsemmisíthet­ték volna a maronita Fa- lanx-ot. De sem a szíriai kormány, sem a PLO zö­me nem akarja, hogy Liba­non orosz járószalagra ke­rüljön. A baloldallal szemben­ifolytatás a 3. oldalon) Felvétel az OPEC (olajtermelők szövetsége) egyik bécsi üléséről

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék