Chicago és Környéke, 1977 (72. évfolyam, 1-53. szám)

1977-01-01 / 1. szám

"CHICAGOandVICINITY" HUNGARIAN NEWSPAPER I VOL. 72. ÉVF. 72. _____________________________________________________________'___________ 1977. január 1 Issue No. 1 A Szovjetunió kifelé erősödött, a keleteurópai orosz birodalom befelé gyengült A lengyelek bizottságot alakítottak antikommunista munkások segélyezésére — Kelet-Németországban és Lengyel- országban az oroszok a fegyvertelen népre sem mernek lövetni — Az angol marxisták, a francia és olasz kommunis­ták teret vesztenek— Afrikában a szovjet újabb és újabb csatlósokat hódít meg — De a Középkeleten arab ellenál­lásba ütközött — A palesztínaiak úgylátszik lemondtak Izrael megsemmisítéséről — Az európai nemzeti kisebbségek erőt gyűjtenek — A kínai-orosz rejtély — Carter külügyi tanácsadója egy nem baloldali lengyel professzor, honvé­delmi minisztere egy mérsékelten baloldali fegyverkezési szakember lesz Mi következik a „mórfinista” Kissinger détente-politikája után? Frey András írja az ENSz székhelyéről: Ha az ember visszate­kint 1976-ra, sajátságos el­lentét ragadja meg a fi­gyelmét: a Szovjetunió ki­felé erősödött, de befelé, a keleteurópai birodalom fe­letti hatalma gyöngült. Érthető is, hogy miért. Azért, mert a nemzetközi színpadon az oroszoknak kompromisszumokból élő politikusokkal van dolguk, akik könnyen engednek. A saját portájukon azonban, a csatlósállamokban ke­mény tényekkel — gazda­sági bajokkal — állnak szemben. Ezekkel nehe­zebb megküzdeni. A lengyel helyzet már megint robbanékony Ez idézte föl az újabb len­gyel válságot. A nép há­romszor lázadt fel az élel­miszerek árának emelése ellen és a kommunista párt mind a háromszor nyom­ban meghátrált. Pedig 1976-ban a teljes állami költségvetés ötödrészét kellett a kenyér és hús árá­nak a szubvencionálására fordítani és 1977-ben a büd­zsének előreláthatóan a ne­gyedrésze fog erre rámen­ni. Ez annál ijesztőbb a re­zsim vezetőire nézve, mert a lengyel állam 9 milliárd dollárral tartozik a Nyu­gatnak — csak az idén másfél milliárd dollárért kellett gabonát importál- niok. De amivel fizetni tudnának, például sonká­val, azt Oroszországnak kell odaadniok. Ez a pénz- és élelemhiány az, ami újabb fölkeléssel fenye­get. Közben olyasmire ke­rült sor Lengyelország­ban, ami példa nélkül áll a kommunista diktatúrák tör­ténetében. Nem-kommu­nista írók, történészek s más hasonló foglalkozású emberek bizottságot alakí­tottak azoknak a munká­soknak a megsegítésére, akiket az antikommunista lázongásban való részvé­telük miatt elbocsájtottak az állásukból. Antikommunisták segélyezése A bizottság 18 tagból áll s ezek az utcán és a bol­tokban nyíltan beszélnek róla, hogy e nyomort és a rendőri terrort a lengyelek az oroszoknak köszönhe­tik. S ami még ennél is feltűnőbb: a politikai ren­dőrség — legalább eddig — a bizottság egyetlen tag­jához sem nyúlt hozzá, mert ha ezt tenné, a nép megint megrohanna és fel­gyújtana kommunista pártirodákat. Az oroszok fő aggodalma az, hogy újabb lengyel rob­banás esetleg más csatlós- államokban is hasonló megmozdulásra vezetne. S hogy ez az aggály nem alaptalan, azt a Kelet-Ber- linből jövő hírek is mu­tatják. Ezek szerint Kelet- Németországban annyira megnőtt a rezsim nyílt el­lenségeinek a száma, hogy a rendőrség ott sem tud már mindenkit letartóz­tatni, aki hangosan bírálja a kommunista rendszert. Ez a Lengyelországban és Kelet-Németországban tanúsított orosz óvatos­ság mély bepillantást en­ged a szovjeturalom poli­tikai gyöngeségébe. Moszkva európai hatal­ma főleg a német és len­gyel földön állomásozó orosz tankokon nyugszik. S ha e megszállt, letiport országokban az oroszok nem akarnak lövetni, an­nak csak egy oka lehet. Az, hogy a keleteurópai hely­zetben bizonytalanságot látnak, annyira, hogy még e fegyvertelen népekkel sem mernek erőpróbát provokálni. Államférfiak vagy szatócsok? És ezzel a belül gyönge kolosszussal Nyugaton senki sem mer ujjat húzni. Az év végén Középeuró- pában még nagyobb a ka­tonai fölényük az Atlanti­szövetséggel szemben, mint volt januárban; Afri­kában pedig földrajzilag is kiterjesztették a hatalmu­kat. Tavaly ilyenkor az úgynevezett fekete föld­részen még csak egy csat­lósuk volt, Szomália. Ma már Angola is a szovjet ka­tonai hálózatához tartozik. S ha így megy tovább, a másik volt portugál gyar­mat, Mozambik, sőt Rodézia is kubai megszállás alá, te­hát a Szovjetunió hatalmá­ba kerül. Az orosz pozíció nem csak katonailag erősödik a nyugati kormányok gyá­vasága következtében, hanem politikailag is a nyugati baloldal, Francia- országban pedig a jobbol­dal jóvoltából. Hogy az Atlanti-szövet­ség európai tagállamai el­sősorban a hadi kiadások­kal takarékoskodnak, ab­Zátonyra fűtött a libériái Argo Merchant olajszállító szuperhajó. olaj kifolyt a tengerbe.. A környékbeli halászok máris felmérhe- A hullámverés darabokra törte a hajó testét» több millió hordónyi tetlen károkról számolnak be. ban a fő érdem a szocia­listáké. S hogy a közöspi­ac vezetői nem külpolitikai együttműködésre törek­vő államférfiak, hanem szatócsok szemléletével irányítják Nyugat-Európa ügyeit, abban az angol és dán marxisták mellett a francia jobboldali gaullis- ták viszik a vezető sze­repet, akik valóban hű örö­kösei de Gaulle-nak, mert fontosabb nekik a gazdag Nyugat-Németország befo­lyásának féken tartása, mint az orosz imperializmus elleni védekezés. Az oroszoknak persze édes mindegy, hogy ki mi­ért akadályozza a nyugat­európai összefogást. Az ő szemükben az számít, hogy Európában egy külpo­litikával nem törődő közös­piaccal s egy gyöngülő NÁTO-val álljanak szem­ben. Ahol a Szovjetunió vereséget szenvedett A múlt évben minden­esetre nem csak sikereket aratott a szovjet, hanem kudarcokat is el kellett szenvednie. A legnagyobb vereség Libanonban érte. Ott az arabok álltak az útjába. Amíg a szovjet-nagykö­vetségtől pénzelt balolda­li mozlemek a libanoni ke­resztény arabokat öldös- ték, egy álló esztendeig, addig azt mindenki bel- ügynek tekintette — sen­ki, sem a Nyugat, sem a többi arab ország a kisuj- ját sem mozdította. Csak amikor a palesztin gerillák is csatlakoztak a baloldalhoz és nyilván­valóvá vált, hogy a kor­mányra jutó baloldal Li­banont orosz csatlóssá ten­né, akkor mentek be Liba-., nonba szíriai csapatok, hogy az antikommunista keresztény milíciákat megsegítsék. És akkor alakult ki a kommunista ellenes arab kormányok — Szaudi Ará­bia, Szíria, Jordánia, Egyiptom — között az a szövetség, mely a Közép­keleten az orosz befolyást megnyirbálta és a palesz­tin gerillák legnagyobb szervezetét, a PLO-t az arab kormányok gyámsá­ga alá helyezte. Ezzel azonban a közép­keleti mérkőzésnek még koránt sincs vége. Az orosz ellenhúzás az volt, hogy az iraki haditengerészeti és léjgi támaszpontokat be­illesztették a szovjet kato­nai hálózatába. És azóta az antikommunista arab ki­rályok, sejkek, köztársasá­gi elnökök és miniszter- elnökök megerősítették a testőrségüket, mert mind attól tart, hogy az orosz, iraki és líbiai terrorszer­vezetek merénylettel, vagy puccsal oroszbarát politikust ültetnek a he­lyükbe. Középkeleti dinamit Ha ez sikerülne és Egyip­tomtól Szaudi Arábiáig, vagy Perzsiáig baloldali emberek kezébe kerülne a kormánykerék, akkor a Szovjetunió félelmetes ha­talomra tenne szert Ame­rika két szövetségesével, Japánnal és Nyugat- Európával szemben. Ezek az országok ugyanis olyan mértékben vannak rászo­rulva az arab és perzsa olajra, hogy ha a Perzsa­öbölben az orosz lenne az úr, akkor egyik hónapról a másikra le tudná állítani a Nyugat gazdasági vérke­ringését. Ilyen nagy tét forog koc­kán a Középkeleten. És ezért nem valószínű, hogy az oroszok belenyugdnak abba, hogy Libanon és vele a Középkelet nagy része ki­csúszott a kezükből. Mivel pedig azon a vi­déken Izrael körül van a legtöbb dinamlt, könnyű megjósolni, hogy merre fognak az oroszok 1977-ben kanóccal dobálódzni. Ezt csak úgy lehetne megaka­dályozni, ha a palesztínai kérdést valahogy nyug­vópontra tudnák vinni. Ennek eddig két nagy kő áll az útjában: az, hogy az arabok (főleg a palesz­tin aiak) az izraeli államot meg akarták szüntetni, és hogy Izrael nem volt haj­landó az 1967-ben meg­szállt arab területeknek elég nagy részét feladni. 1976 legvégén azonban a helyzet megfordult. A li­banoni vereség után a PLO központi bizottsága beje­lentette, hogy ha Izrael visszamenne 1966-os ha­tárai mögé, akkor a pa­lesztínaiak megeléged­nének egy Cisz^Jordániá- ból és Gázából álló arab állam felállításával. Ez megnyitott egy (kis rést a Békés rendezés felé. De högy az ezzel járó bősz alkudozás hány évig tar­tana és hogy az arab-izra­eli gyülölségbe és az‘ara’-'“ bök egymás éUeüi félté­kenységébe aar* o.-oszok mennyi mérgét tudnak majd belekéVemi, azt nyu­gati fantáziával találgatni . is nehéz. Annál inkább, mert még senki sem tu- : dott olyan javaslattal1 elő­állni, amit Izrael is és-az • arabok is hajlandók i'Vol- nának akár csak fontolóra venni. n. De annyi kétségtelen, hogy a világpolitikának ezen a* gyujtópontjáh, a Középkeleten, 1976-ban a Nyugat pozíciója némileg javult, a szovjeté pedig sokkal rosszabb, min# volt az év elején. Szakszervezeti terror Ami már most 1977 kilá­tásait illeti, a fő kérdés az, hogy az amerikai külpoli­tika milyen lesz. Ha Carter tovább foly­tatja a Nixon-féle déten- te-politikának kissingeri túlzásait, akkor a legrosz- szabbra lehetünk elkészül­ve. Optimizmusra csak az ad jogot, hogy Kissinger egy morfinista szenvedé- ’ lyével szolgálta az orosz­barátságot és Carter bal­oldali barátai közül sem tudunk senkiről, aki az ország sorsát erre az egy kártyára tenné fel, az ameri­kai-orosz viszonyra, ennek mindenáron való megjaví­tására. Ugyanakkor más jelen- (Folytatás a 3. oldalon) MI TÖRTÉNT A HETEN • Carter az Egyesült Államok január 20-án hivatalba lépő új elnöke, már majdnem befejezte kormányának megalakítását. Külügyi tanácsadóként a Varsóban szü­letett és nem baloldali Brzezinski egyetemi tanárt ve­szi maga mellé. A honvédelmi minisztérium vezetését egy mérsékelten baloldali fegyverkezési szakember­re, Harold Brown-ra bízza. Ennek várható külpolitikai következményeiről legközelebbi vezércikkünkben írunk. • Hatalmas erejű bomba robbanás volt a buenos airesi honvédelmi minisztérium épületében. Az első jelentések szerint 15-en haltak meg, köztük diplomaták is. A me­rényletet szélső baloldali gerilla csoportok csinálták. • Letartóztatták Madridban a spanyol hatóságok Marcelino Camacho-t a spanyol szélső bal vezérét, az illegális spanyol munkás bizottságok vezetőjét amikor lázító beszédet mondott ötszáz repülőgépgyári munkás előtt és sztrájkra uszította őket. Marcelinot egy közeli csendörörsre vitték. • A gazdasági válsággal Nyugat-Európában is még hosszú ideig kell számolni — állapította meg a brüsz- szeli sajtó konferencián Francois-Xavier Ortoli a Közös Piac távozó elnöke. Ugyanakkor eredményként emel­te ki, hogy a gazdasági válság ellenére a Közös Piac nem tyjllott szét. • Brezsnyev életrajzát kiadták Kelet-Németországban a hetvenedik születése napja alkalmából. • Tito elnök fogadta Nahun Goldmant, a Zsidó Világ­kongresszus elnökét, akivel a Közel-Kelet problémáiról tárgyalt. <: • A baloldali szocialista nyugat-német kancellár Hel­mut Schmidt továbbra is az enyhülést és a legnagyobb együttműködést ígérte a szociálisa országokká). • Soares portugál kormányfő Ferreira külügyminiszter és Migual hadügyminiszter társaságában hivatalos láto­gatásra Brazíliába utazott. Portugál hivatalos körök­ben nagy jelentőséget tulajdonítanak az egyetlen por­tugálnyelvű latin-amerikai országgal való kapcsolathoz. Soares állítólag nemcsak Portugália, hanem a NATO nevében is tárgyal Geisel brazil államfővel. A látoga­tás külön érdekessége, hogy a jelenlegi brasil államfő erősen antibolsevista beállítottságú. • A nyugatnémet kormány kijelentette, hogy továbbra is a NATO-t tekinti biztonsága alapjának és fegyveres erőit az észak-atlanti tömb szerves részének tekinti. Schmidt kancellár ugyanakkor kijelentette, hogy vál­tozatlanul nagy szükség van az amerikai csapatok nyu­gat-európai jelenlétére; • Párizsban egy nemzetközi tudós csoport konferen­ciát tartott, ahol újból megerősítették, hogy az asbest rákot okozhat. Tehát a legmesszebbmenő* védő beren­dezéseket követelik az asbest munkásoknak. (Folytatás a 2. oldalon)

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék