Chicago és Környéke, 1977 (72. évfolyam, 1-53. szám)

1977-01-22 / 4. szám

Akik ismerik Remenyik Miklósnét tudják milyen fá­radhatatlan szorgalommal dolgozott annak idején, hogy tanári képesítését megszerezze. Kitartás és eltökélt­ség kellett hozzá, hiszen az egyetem mellett feleség, és anya is volt — és örök szerelméről, a vívásról sem mon­dott le. A gyerekek, Csilla és Attila, azóta megnőttek és most a Burg Kastl-i magyar iskolában végzik tanulmányaikat. Remenyikné közben megszerezte tanári diplomáját és a vívás már nem csak kikapcsolódás és szórakozás neki, hanem szakma is. Úgy is mondhatnánk, hogy: élethivatás! A Chicago Tribune 1976. november 3-án nagy cikkben elemezte Amerika újonnan ébredező sportját, a vívást. A cikk írója hosszasan foglalkozott Remenyik Sárival, a Northwestern University vívóedzőjével. Kiemelte ok­tatási eredményeit, érdemeit, sikeres vívómúltját. Ti­zenhárom éves korában kezdett versenyszerűen vívni és alig volt tizenhat éves amikor a világhírű magyar vívóválogatott tagja lett. Az egyetemisták Világver­senyén 1954-ben az ötödik helyen végzett. Honfitársaink és magunk nevében csak gratulálni tu­dunk Remenyik Miklósnénak a kiváló eredményekért. Emberi és szakmai sikerei, kitartása és szorgalma ser­kentőleg és példaképként állhat mindannyiunk előtt. Ez is 1976-ban történt 1976 a meglepetések éve volt: a kínai vezetők közül néhányan meghaltak, né­­hányan börtönbe kerültek és megtudtuk, hogy a kínai Kommunista Pártnak van egy „konzervatív” és egy „radikális” csoportja. Fantasztikus közlés volt ez és bizonyítja, hogy a kom­munistáknál minden meg­lepetésre el lehetünk ké­szülve.• Az amerikai polgárok el­nököt választottak és az el­nökválasztási kampány so­rán két hónapon keresztül a világ legtöbbet fényké­­ppe®ettn személyiségei a Carter család tagjai vol­tak. Többezerszer láthat­tuk a képeken Jimmy Car­ter mamáját, Jimmy Car­ter öccsét, feleségét, a­­Carter gyerekeket, Jimmy Cartert blue jeansben, zakóban, szvetterben, a szvettert egyedül... bo­londos év volt ez az 1976, de a nagy események mel­lett, az esztendő igazi „hő­sei” a kisemberek voltak, azok, akik nem fognak be­kerülni a történelem köny­vekbe. S az alábbi sorok nekik szólnak és róluk szól­nak, mert valójában ők voltak 1976 . . . sokkal in­kább, mint bárki és bármi másnak, mert szegények túlélték ezt az esztendőt is. • William Benry Taylor egy kora reggel bement egy memphisi (Tenn.) drug storeba és felszólította Arthur Pinstein gyógysze­részt, hogy azonnal adjon oda minden pénzt a kasz­­szából. A követelést nyo­matékosan támasztotta alá egy 22-es kaliberű re­volverrel. Pinstein kije­lentette: egyetlen Penny sincs a kasszában, az üz­letmenet soha még ilyen gyenge nem volt. — Én vagyok a világ leg­pechesebb embere — je­gyezte meg a 25 éves Tay­lor kiábrándultan. — Sem­mi sem sikerül. — Zsebre tette a revolvert és felszó­lította Pinsteint, hogy hív­ja ki a rendőröket. A gyógyszerész engedelmes­kedett és 10 perc múlva William Henry Taylort le-­­tartóztatták.• Taipeben (Taiwan) Hsien Chun Hsiang, 45 éves üz­letember, egy délután egy televíziós soap operát né­zett. A történet egyik fő­szereplője, egy fiatal kínai, olyan tiszteletlenül visel­kedett édesapjával szem­ben, hogy Hsien megdühö­ és egy vasdoronggal a valóságos értelmében a televíziós ké­szüléket. Nyomban ezután lement a közeli mellékut­cába és vásárolt egy másik televíziós készüléket. Ma­gyarázat: semmiesetre sem akarta elmulasztani a történet befejezését. • Az elmúlt év Valentine Napján Michael Hubbard egy akroni (Ohio) kórház­ban feküdt: ez lett volna esküvője napja. Jegyese, Rosie Moss azonban rálőtt. Ez volt a harmadik eset, hogy jegyességük alatt Rosie rálőtt vőlegényére. Mike végülis kijelentette a kórházban: — Nem ! Veszem el ezt az nőt feleségül. Valahány­szor vitatkozunk, mindig rám lő. Ebből elegem volt, úgy érzem, hogy ez nem lenne tökéletes házasság. • Orangeburgban (South Carolina) a 16 éves Marty Smoak rálőtt George nevű kacsájára, azután a kacsát beburkolta egy barna színű papírba és betette a jég­szekrénybe. Másnap kihív­ta az állatkitömőt, mivel a kacsát ki akarta tömet­­ni és szobájába akarta ál­lítani. Amikor azonban be­nyúlt a jégszekrénybe, a csomag megmozdult: Ge­orge, a kacsa túlélte a lö­vést, a fagyasztóban azon­ban nagyon hideg volt és George tüsszögni kezdett. Ezután állatorvoshoz vit­ték, meggyógyították és George azóta is a család kedvence—már senki sem gondol arra, hogy kitöm­jék.• Néhányunk számára az élet nem volt könnyű 1976- ban: ezek közé tartozott a 15 éves Steven Shea (Lon­don, Anglia) is. Steven le­ugrott egy 50 láb magas­ságban lévő garázs tetejé­ről és meghalt. Búcsúleve­lében ezeket írta: — Most olvastam egy könyvet, amelynek témája az, hogy haláluk után egye­sek nyulak lesznek. Meg­próbálom a dolgot, hátha én is nyúl leszek. Elegem volt abból, hogy ember va­gyok. Azt csak mellékesen jegyezték meg róla, hogy szegényke marijuanát szí­vott.• Az elmúlt évben egyre­­másra jelentkeztek koro­sodó hölgyek, akik azt ál­lították, valamennyien, hogy John F. Kennedy, né­hai amerikai elnök szeretői voltak. Egy statisztikai ki­mutatás szerint Ken­­nedynek összesen 1620 nő­vel volt „viszonya”. A fan­tasztikus közlésre vonat­kozóan Tempest Storm, Amerika egyik legismer­tebb fátyoltáncosnője, megjegyezte: — Ez az egész dolog marhaság. Szegény Ken­nedy már nem tud véde­kezni. Egyébként, egyidő­­ben én magam is JFK sze­retője voltam. Na és az­tán? Ausztrál történet dió­héjban. Bizonyításul, hogy nem Amerikában fordul elő ilyesmi. A történet főhősét ak­koriban még Reginald ANSETTNEK hívták. Fog­lalkozása esztergályos volt és kis műhelyében dol­gozott Hamiltonban, egy Viktóriai kisvárosban. A harmincas évek ele­jén vett egy ócska autó­buszt, beült a vezetőülés­be és fuvarozni kezdett. A busz oldalára kurta AN­­SETT BUS Co. Néhány év­vel később vett egy hatülé­ses ócska repülőgépet, a vezetőülésbe beültette egy pilóta barátját, a gép szár­nyára meg kipingálta AN­­SETT AIRWAYS. A háború után megvásá­rolta az amerikai légierők­nek néhány kimustrált D. C. 3-at és tovább fuvaroz­ta a vállalkozókedvű bá­tor ausztrál légiutasokat. Az ötvenes évek elején kezdtek kicsit rosszul men­ni a dolgok. A kis induló céget fel akarta falni az Australian National Air­way nevű konkurrens ma­mut­vállalat. Akkor még nem sokan ismerték Mr. R. Ansettet. Legalább is nem sokan ismerték közelről. Az ötvenes évek végén ugyanis ő vásárolta meg az Australian National­­ Air­­wayst és akkor született meg az ANSETT A.N.A. A hatvanas évek közepé­től kezdve vállalata AN­SETT AIRLINES OF AUSTRALIA néven az ausztráliai belföldi utas­­forgalom felét szállítja. A repülésen kívül ma több mint húsz fiókvállalata van. Közöttük turista busz­vállalat, Televízió állomá­sok, hotelek stb. Ma már persze Sir Reg­ ANSETTNEK hívják, he­likopterrel jár a hivatalá­ba nyolcvanhárom repü­lőgépe és több mint hét­ezer alkalmazottja van. Nem tartozik szorosan a történethez, de több, mint tizenöt éve már én is neki dolgozom.• Az ANSETT név ma Ausztráliában ismertebb mint a gyorsan változó mi­niszterelnökök nevei. Ma­gánéletében mégis kerüli a nyilvánosságot. Szikár,­ magas alakjával, viasz-Mr. Marc Linett Toron­tóban ügyvéd, — írja. (Canadian Scene) — John Jones munkába ment egyik reggel, mikor hátul­ról beleszaladt kocsijá­ba Sam Smith autója. Jo­nes másnap fájdítota a nyakát és az orvos nyak­rándulást állapított meg. Olyan súlyosat, hogy Jones két hónapig nem tudott dol­gozni járni. Gyakran előfordul ilyen baleset és nem árt, ha mindenki tudja, hogy mik a jogai és kötelességei. A törvény előírja, hogy azonnal jelenteni kell a rendőrségnek minden olyan balesetet, amely valakinek a megsebesü­lésével, vagy 200 dollár­nál nagyobb anyagi kár­­­­ral­ jár. Kötelessége az autósnak, hogy balesetkor a helyszínen maradjon, segítsen azon, aki rászo­rul és írásba adja a sebe­sült személynek, szem­tanúnak, vagy a rendőr­ségnek nevét, címét, a ko­csi regisztrált tulajdono­sának adatait, a kocsi rendszámát és a kocsival járó biztosítás részleteit, természetesen csak akkor, ha van biztosítása. Aki ezeket elmulassza, hat hó­napig terjedhető bünte­tésnek teszi ki magát, sárga arcával ma is inkább egy igazi ausztrál vasesz­tergályos benyomását kelti. Az a típus akinek még mindig jobban áll a kezében a söröspohár, mint a pezsgős. Üzleti ellenfelei tiszte­letben tartják, de inkább azért mert félnek tőle. Barátai hűbéri szeretet­tel szolgálják. Hivatalunknak ő a látha­tatlan embere. Minden nap itt dolgozik velünk az épü­letben, de mikor jön, és mi­kor megy, soha nem látjuk. Én például, ha jól megszá­molom tizenöt év alatt ta­lán négyszer láttam. Mind­össze kétszer sikerült ki­nyitnom neki a liftajtót. Ami úgy érzem nem rossz eredmény. Egy újon­nan érkezett bevándorló számára. (Melbourne) A büntetőtörvénykönyv előírja, hogy három évig terjedhető börtönnel bün­tethető az a személy, aki elhajt a baleset színhe­lyéről anélkül, hogy a fen­tebb említett adatokat megadná és — ha szüksé­ges — segítene a rászoru­ló sebesülteken. A kocsi vezetőjének 24 órán belül jelentést kell tenni a balesetről. Ha sú­lyos balesetről van szó, tanácsos először ügyvéd­del konzultálnia. A mi ese­tünkben Mr. Jonesnak nyi­latkozatot kell kérnie bal­esete tanúitól, lehetőleg dátummal és aláírással ellátott nyilatkozatot. Akinek módja van rá, jól teszi, ha fényképet is ké­szít a balesetbe került kO­CSikról.'' í­rni« i­»' Mr. Jones-nek, munka­­képtelensége heteire, heti 70 dollár jár a „no faule” biztosítás alapján. Ezenfe­lül valószínűleg jár neki biztosítás munkahelyéről és központi betegbizto­­­­sítást is felveheti. A törvény szerint Mr. Jones-nek joga van ahhoz, hogy mind egészsége, mind az anyagiak tekinte­tében abba az állapotba helyeztessék vissza, ami­lyenben a baleset előtt volt. Szenvedéseiért, vesztesé­geiért kárpótlás jár neki és autóját is ki kell javítani. Fontos, hogy minden nyug­tát meg kell őrizni. Külö­nösen azt a nyugtát, ami kocsibérletről szól. Előfordulhat, hogy Mr. Smith vagy biztosítója megpróbál kiegyezni Mr. Jones-szal egy bizonyos összegben, ha írásban ad­ja, hogy lemond minden to­vábbi követelésről. Ilyen esetben feltétlenül csak ügyvédi vélemény meg­hallgatása után szabad dönteni. Nagyon fontos emlékez­ni a törvénynek arra a ki­kötésére is, hogy—ameny­­nyiben nem kerül sor bí­róságon kívüli kiegyezés­re és a sértett fél bíróság előtt akar kárpótlást ke­resni — ezt a balesetet kö­vető két éven belül meg kell tennie, mert külön­ben ügye elévül. Mit mond a törvény az autóbalesetekről? A Szovjetunió a ,,diplomáciai kezdeményezés útjára” akar lépni Legalább is erre mutat az Izvestia, a szovjet kor­mány hivatalos napilapjá­nak január eleji terjedel­mes ideológiai cikke. A diplomáciai kezdeménye­zési tervnek, tehát, amely az eddiginél pontosabban megfogalmazott nemzet­közi­ célokat tűz maga elé, különös jelentőséget ad az a körülmény, hogy 1977 az 1917-es petrográdi (ma Leningrád) bolsevik forra­dalom hatvanadik évfor­dulója és kétségtelen, hogy a Kreml látványos diplo­máciai bűvészmutatvány­nyal akarja az évfordulót emlékezetessé tenni. Az Izvesztia az alább követ­kező 6 pontban foglalja ösz­­sze cikkében a Szovjetunió 1977-es diplomáciai felada­tait, mely egyúttal közli a szovjet kormány azokkal kapcsolatos hivatalos ál­lásfoglalását is. 1. Mindenképpen újra kell kezdeni a tárgyaláso­kat a Szovjetunió és Ame­rika között a stratégiai fegyverek gyártásának kölcsönös csökkentésére vonatkozóan. (SALT tár­gyalások) 2. A Moszkva­ és Wa­shington közötti politikai­ és gazdasági kapcsolato­kat szorosabbá kell fej­leszteni. Az Izvestia en­nél a pontnál hangsúlyoz­za, hogy a Szovjetuniónak mindenképpen meg kell szereznie Amerikától a „most favored nation” külkereskedelmi státuszt, a kormánylap azonban nem közli, hogy ezért cse­rében a szovjet kormány milyen engedményekre lenne hajlandó. 3. Újra kell kezdeni Bécsben a megbeszélé­seket arra vonatkozóan, hogy miképpen lehetne egyezménnyel csökkenteni­­Közép-Európában a Varsói Paktum és a NATO orszá­gok haderejét. Ezek a meg­beszélések több, mint két évvel ezelőtt megszakad­tak, az Izvestia természe­tesen Amerikát hibáztatja ezért, a washingtoni kül­ügyminisztérium viszont a Szovjetuniót teszi felelős­sé a tárgyalások megsza­kadásáért. 4. Különlegesen lénye­gesnek tartja az Izvestia a júniusban, Belgrádban megrendezésre kerülő ér­tekezletet, amelynek célja az lesz, hogy az 1974-es helsinkii egyezményt újra elemzés alá vegye és meg­állapítsa, hogy az egyez­mény gyakorlati végrehaj­tása milyen vonalon volt eredményes és milyen vo­nalon vallott kudarcot. Ez az egyezmény for­málisan elismerte és jóvá­hagyta a második világhá­ború utáni európai határo­kat ,— beleértve a Szovjet­unió égisze alá tartozó,, új területeket is. Az egyez­mény ezenkívül az aláíró­kat, elsősorban, természe­tesen, Amerikát és a Szov­jetuniót, arra kötelezte, hogy a Nyugat-Kelet kö­zötti kapcsolatokat fejlesz­tik és „pozitív és ember­séges” módon fogják meg­oldani a különböző terüle­teken élő családok egyesí­tését, lehetővé teszik a nyugatiak és a keletiek kö­zötti házasságokat és lehe­tővé teszik a szabad kiván­dorlást is. Az Izvestia en­nek a pontnak az elemzésé­re fordítja a legtöbb időt és használja fel a legtöbb papírt bizonyítékául an­nak, hogy a szovjet kor­mány különlegesen érzé­keny a hetente politika bírálatára és mindenkép­pen meg szeretné győzni a már egyre nagyobb szabá­­sú elégedetlen amerikai­­kongresszust­ affelől, hogy Moszkva „komolyan gon­dolja” a helsinkii egyez­ményt. A Szovjet kor­mánylap azzal vádolja az amerikai és általában a nyugati diplomatákat, hogy a júniusi belgrádi egyezményt a Nyugat és Kelet közötti feszültség újjáélesztésére akarják felhasználni. Az Izvestia azonban nem ad semmifé­le magyarázatot a követ­kezőkre vonatkozóan: Amerikából már a helsin­kii egyezmény előtt is sza­bad volt a kivándorlás bár­melyik kommunista or­szágba, beleértve a Szov­jetuniót is az Egyesült Ál­lamok soha nem avatko­zott bele amerikai polgá­rok­ és kommunista­ orszá­gok polgárai közötti há­zasságokba, s amikor pél­dául Nikita Hruscsov az Eisenhower adminisztrá­ció idején Amerikába lá­togatott, a federális kor­mány hivatalos vendége volt, jellemzően Washing­ton, D.C. minden lehetsé­ges módon támogatta ab­ban, hogy előadókörútján kommunista- és Amerika­­ellenes propagandát foly­tasson. Az Izvestia nem beszél elemzésében arról, hogy­ a szovjet kormány csupán néhány, kivételes, szovjet írónak és szovjet tudósnak Nyugatra való ki­­vándorlását biztosítja, mert kényelmesebb ezek­től az emberektől megsza­badulni, mintha otthon, a Szovjetunióban, a Nyugat állandóan figyelő tekintete előtt szovjet-ellenes pro­pagandát folytatnak. 5. Az Izvestia különlege­sen fontosnak tart a Szov­jetunió szempontjából egy mielőbbi közelkeleti meg­egyezést Izrael­ és az arab országok között. A szovjet kormánylap, természete­sen, Izraelt és Amerikát vádolja a megegyezés kés­lekedéséért, kénytelen azonban, meglehetősen ké­­pzel­mellenük­ hallgatni Egyiptomról, amely évek­­kel ezelőtt egyszerűen ki­utasította a „szovjet ta­nácsadókat” az országból és Anwar Sadat, egyipto­mi elnök, világosan kije­lentette, hogy nem hajlan­dó engedelmes­­ szovjet csatlósul szegődni. Ám­bár Sadat nemrégiben a szovjet támogatás újra­kezdése érdekében tett lé­péseket, az Izvestia még mindig nem meri dicsérni Sadatot, mert nem biztos a dolgában. — A „szovjet tanácsadók” kiutasítása Egyiptomból keserű pohár volt Moszkva számára. 6. Az Izvestia végezetül Dél-Afrikáról is beszél és kijelenti: amennyiben a kolonialisták nem hajlan­dók engedni, Afrikában vé­res polgárháborúk soro­zata várható és a Szovjet­unió „különleges érdeklő­déssel” fogja figyelni az af­rikai fejleményeket. A szovjet kormánylap nem részletezi, hogy a „külön­leges érdeklődés” mit je­lent gyakorlatilag, nyugati diplomaták azonban a kö­vetkezőképpen véleked­nek: Moszkva nyilvánva­lóan hajlandó lesz támo­gatni korábbi afrikai szö­vetségeseit, Angolát, Mo­zambiquet és Namíbiát, legalább is egyelőre azon­ban esetleg nem hajlandó a kubaiakat támogatni egy Rhodésia-ellenes akció­ban. Az a körülmény is jel­zi, hogy Moszkva milyen fontosnak tartja Afrikát, hogy tavasszal Nikolai Podgory, a Szovjetunió elnöke, Zambiába, Tan­zániába és Mozambiqueba látogat. Ámbár Podgory a szovjet hierarchia so­rában csupán a harmadik Brezsnyev pártfőtitkár és Koszigin miniszterel­nök után­i afrikai láto­gatása kétségtelenül a szovjet kormány hivatalos álláspontját fogja tük­rözni és alighanem ma­gyarázatot ad majd arra, hogy az­ új szovjet diplo­mácia pontosan mire ké­szül Afrikában. További Mars-kutatásokra van szükség Washingtonban az Or­szágos Űrhajózási Hiva­tal (NASA) vezető munka­társai sajtóértekezleten számoltak be a Viking­program előzetes kutatá­si eredményeiről. Arra a mindenkit leginkább fog­lalkoztató kérdésre, van-e élet a Marson , a tudósok nem tudtak egyértelmű választ adni. Az űrszondák által továbbított adatok el­lentmondásosak és jelen­leg nem lehet sem egyér­telműen állítani, sem pe­dig elvetni a földihez ha­sonló életformák létezését a Marson. Az bebizonyoso­dott, hogy az élet fenntar­tásához szükséges feltéte­lek nagyrészt adottak a bolygón, azaz nitrogén és jég formájában víz jelen­léte is kimutatható. Dr. Carl Sagan, a Viking­program egyik tudomá­nyos vezetője nem zárta ki azt a lehetőséget, hogy az életjelenség­­ bizonyos körzetekben koncentrá­lódtak a Marson, ezek fel­tárásához azonban továb­bi kutatásokra van szük­ség a bolygó különböző tér­ségeiben. A new yorki Pilvax Kiadóvállalatnál most jelent meg Flórián Tibor erdélyi származású magyar író Keserű gyökéren című verskötete. A 176 oldalas, vászonkötéses könyv fedőlapját és 10 illusztrációját ŐSZE ANDRÁS a neves szobrász és festőművész készítette. A könyv megrendelhető a szerzőnél: Flórián Tibor, 3 Mountain View Drive, New Milford, Conn. 06776, U.S.A. Ára: $ 6.50 plus 50 cent postaköltség és csomagolás az Egyesült Államokban, 75 cent külföldre. Chicago és környéke 7. oldal Dottie’s Doggie Salon Minden kutyafajtát szakértelemmel kezelünk. Sok éves gyakorlat. Lelkiismeretes munka. ELŐZETES HÍVÁS SZÜKSÉGES! Tel: 237*5866 2855 N. Harlem Ave Chicago, III. 60635

Next