Chicago és Környéke, 1979 (74. évfolyam, 1-52. szám)

1979-04-14 / 15. szám

14. oldal Egy újfajta rákszűrő, amely évenként 100,000 beteget megmenthet Kellemes húsvéti ünnepeket kíván az összmagyarságnak Schwartz Realtors Schwartz Realty tulajdonosa, Dr. Szederkény Péter és magyar üzletkötői. 3061 North Lincoln Chic. 111. Tel: 327-7966 Békés és vidám húsvéti ünnepeket­ kíván magyar barátainak a European Meat Market 1­550 West North Ave. Chir. 111. Kellemes Húsvéti Ünnepeket kíván barátainak, ismerőseinek és támogatóinak. Horváth Károlyné Mercedes Shell Travel Bureau One. 308 East Rand Road Northpoint Shopping Center Ariinton Hts, III. Tel: 392-6254 Békés és vidám Húsvéti Ünnepeket kívánnak Barátaiknak és Támogatóiknak Horváth Károly és Klinkó Sándor tulajdonosok 400 W. Dundee Rd. (Village Plaza) Buffalo Grove. 111. 60090 (312) 541-9494 ÁLDÁSOS és SZERETETTELJES HÚSVÉTI ÜNNEPEKET kiván minden jószándéku magyarnak CHICAGÓI MAGYAR CLUB vezetősége és tagsága Áldásos békességben töltött . Húsvéti Ünnepeket kívánnak Barátainak és az egyetemes magyarságnak BENDE MIKLÓS és FIA Lelki békében és boldogságban töltött Húsvéti Ünnepeket kíván az összmagyarságának a Világvándorzászló Nagybizottsága és a Magyar Volt Politikai Foglyok Világszövetségének Chicago-i Szervezete Áldásos húsvéti ünnepeket kíván az összmagyarságnak Kocsis Bros. Machine Co. 11720 S. Mayfield Ave, Worth, 111. Happy Easter from all of us Kellemes húsvéti ünnepeket kíván az összmagyarságnak KATHY WOLF J. Elrod Realtors Inc. magyar üzletkötő. Tel: Iroda: 676-0200 Lakás: 677-5114 Áldásos húsvéti ünnepeket kíván magyar vevőinek és barátainak Michael Fless hentes és csemege árus. 4452 North Western Chicago, 111. Tel: IR8-5443 Jfjr IGAZI MAGYAR ITALOK KEDVELŐI! Amerikában is kaphatók a BUDAPESTI és KECSKEMÉTI likőrgyárak eredeti készítményei:" CSERESZNYE — BARACK — BARACK LIKŐR — KÖRTE LIKŐR és a „HUNGÁRIA” nevű kiváló minőségű magyar PEZSGŐ. ÉTTEREMBEN, BÁRBAN, TAVERNBEN, ITALBOLTBAN kérje a fenti italokat. Illinois Államban és az U.S. bármelyik Államába szállít viszonteladóknak és nagybani árusoknak (distributoroknak) az Egyesült­ Államok egyetlen importőrje. STANLEY STAWSKI DISTRIBUTING CO, INC. 1136 N. Ashland Ave, Chicago III. 60622 Tel: (312)278-4848 (Nincs egyéni kiszolgálás, csak nagybani árusítás.) Az amerikai rák­spe­cialista orvosok a kö­zelmúltban nyilatkoz­tak egy floridai heti­lap munkatársai előtt és egybehangzó nyilatko­­zatuk lényege ez: van egy olyan, rendkívül ol­csó orvosi vizsgálat, amelynek következté­ben évenként legalább százezer rákbeteg élete megmenthető. Statisztikai adatok szerint az Egyesült Államokban minden év­ben átlagosan 482.900 személy betegszik meg méhrákban, tüdőrák­ban, mell­rákban, vég­­bélrákban, vastagbél­rákban és epehólyag­rákban. (A mellrákos megbetegedés, termé­szetesen, a nők eseté­ben történik.) Az „Ame­rikai Cancer Society”, adatai szerint az ilyen fajta rákbetegségben szenvedők közül általá­ban évenként az Egye­sült Államokban 225.000 személy hal meg. A felsorolt rákbeteg­ségek a leggyakorib­bak (a gyomor­rák, kivé­telével, amely az esetek jelentős részében mű­tét útján meglehetős si­kerrel megszüntethető.) A tüdőrák esetében az egyik rákos tüdő eltávo­lítása sok esetben tel­­­­jes sikerrel jár (példa erre John Wayne, a hí­res filmszínész), a vég­­bélrák, a vastagbélrák az epehólyag-rák min­den esetben a halálos, a mellrák, operálással sok fiamalben­­—gyógyítható • Égett. ., Az orvosok az interjú alkalmával az újfajta rákszűrő vizsgálatot cytology vizsgálatnak nevezték. A vizsgálat bármelyik kórház labo­ratóriumában végre­hajtható, 5 és 25 dollár közötti összegért. Ez a vizsgálat egysze­rű vér- és vizelet-elem­zést igényel. Dr. Julius Schultz, a ,,Papanicolau Cancer Research Insti­tute” (Miami) igazga­tója, a következőket mondta az újságírók­nak: — A rákbetegség lé­nyege az, hogy a test sejtjeinek egy része egy­szerűen tönkremegy, egyszerűen „elham­­vad’. Ez a vizsgálat azonban képes arr­a, hogy ennek a folyamat­nak a kezdetét felfedez­ze és bizonyos módsze­rekkel és orvosságokkal a sejtek további pusztu­lását megakadályozza. Az én javaslatom az, hogy évenként háromszor menjünk el egy kórház­ba ilyen vizsgálatra. Az ilyen rendszeres vizsgá­lattal legalább évenként százezer rákbeteg sze­mély élete, megfelelő kezeléssel, megmenthe­tő. A helyzet az, hogy gyako­rlatilag minden mellrákban, epehólyag­rákban, tüdőrákban, végbélrákban és vastag­bél­rákban szenvedő személyt meg tudnánk menteni a valószínűség az, hogy a vizsgálatra jelentkezők egy része már túlságosan későn jött hozzánk, ezért hasz­náltam a százezres szá­mot — a legkedvezőtle­nebb esetben is. Tény azonban az, hogy ha ezeknek a betegeknek mindegyike megfelelő időpontban, vagyis ko­rán, jönne vizsgálatra, az eredmény majdnem száz százalékos lenne. Dr. Teruo Masukawa, a Medical college of Wisconsin (Milwaukee) nőgyógyászati osztályá­nak a professzora, a kö­vetkezőket mondta az újságíróknak: — Mindenkinek, aki arra gyanakszik, hogy végbél,­ prosztata, tüdő, vastagbél, vagy mell­rákja van, követelnie kellene orvosától, hogy vesse alá az úgynevezett cytology rákvizsgálat­nak. Ha ez megtörténik, mostantól fogva öt esz­tendő múlva ezeknek a rákbetegeknek majd­nem száz százalékát meg tudnák menteni. Az úgynevezett „cytology” orvosi, illetőleg, labo­ratóriumi vizsgálat, rendkívül egyszerű, nem egyéb, mint a sej­tek vizsgálata. Dr. Steven Hajdú, az „American Society of Cytology” elnökének a véleménye: -4 A „cytology” vizs­gálat merőben újfajta és forradalmi jelentőségű a rákbetegség történeté­ben. Ez a rákszűrő rizs-, gálát gyakorlatilag azt jelenti, hogy a legtöbb rákbetegség teljes mér­tékben gyógyítható lesz és éppen azokról a rák­betegségekről beszélünk itt, amelyek az orvosok véleménye szerint eddig gyógyíthatatlanok vol­tak. (Vastagbél-rák végbél-rák, prosztata­rák.) — A leglényegesebb dolog az, hogy minél ko­rábban fedezzük fel a sejtek pusztulását és a „cytology” vizsgálat ezt lehetővé teszi. Azt hiszem, hogy az orvosok általában azért nem kül­dik betegeiket ilyen vizs­gálatra, mert nem tud­ják, hogy ilyen vizsgá­lat­­ létezik. A baj az, hogy a rákbetegséget kezelő orvosok nagy ré­sze általában nem tud eleget a rákbetegség­ről. — Javaslatom az, hogy minden esetben szakorvoshoz menjünk, olyasvalakihez, aki gya­korlott a rákbetegsé­gekben. S ha ilyen or­vost nem ismerünk, hív­juk fel telefonon az „American Cancer Soci­ety” helyi irodáját. Párizs,­­ Párizs. Mademoiselle Amélie története igaz törté­net s amikor híre ment nem kis megdöbbenés­sel fogadta a párizsi közönség. Sokan legyin­tettek, bolond volt. Má­sok azt mondták, konok volt. Ismét mások­, félt az átoktól. A romanti­kára hajlók, hogy hű­séges lélek volt. A sokféle vélemény­nek mégis egy rugója volt, a döbbenet, hogy napjainkban ilyen is le­hetséges. De nézzük csak Mile Amélie törté­netét. Párizs elegáns kerüle­teiben több olyan utcát találhatunk amelyeket a fő útvonalaktól nagy ka­puk zárnak le. Itt ezek­ben a keresztutcákban, fás kertekben régi kas­télyok bújnak meg. A tu­lajdonosok megvették a várostól az utat, így ezekbe az utcákba csak lakók hajthatnak be." Hogy még véletlenül se hajtson át itt idegen, az utca két végét nagy ka­pukkal lezárják. Gyalo­gos azonban nincs kitilt­va innen, magam is sze­retek ezekben a rigó-füttyös zárt utcákban sé­tálgatni. Egy ilyen „zárt” ut­cában élt Mile Amélie öreg kastélyában. A park ami körülvette rendbe volt tartva, ő maga dolgozott benne szinte szüntelen, ta­­vasztól-őszig. Egy nap a szomszédok észrevet­ték, hogy a kisasszony sovány, feketeruhás alakja ott fekszik a kert­ben elnyúlva. Bár soha még csak egy köszönés erejéig sem érintkezett senkivel, szomszédai mégis azonnal telefo­náltak mentőért. Meghalt, állapítot­ták meg s azután elszál­lították a holttestet. A hivatalos küldöttség tag­jai akik a kastély és a vagyon legalizálására kiszálltak, megdöbben­tek. Egy földszinti kony­hán kívül minden le volt zárva. Ebben a kony­hában tűzhely volt ami­ben láthatólag a park hulladékaival tüzeltek. Ezenkívül csak egy ágy, asztal, szék és a szük­séges edények. Semmi nyoma napilapnak, könyvnek, rádiónak. A konyhából egy kis kam­ra nyílt, ahol papundek­­li dobozokban gyufát, sót, cukrot, kétszersül­­tet, olajat, lisztet és a lét­minimumhoz szükséges dolgokat találtak szép rendben fölhalmozva, egy személynek kb. egy évre valót. Ezen a helyiségen kívül mindent zárva ta­láltak. Amikor felnyi­tották a kastély főbe­járatát s beléptek a tá­gas előcsarnokba, mint­ha kriptába léptek vol­na. Láthatólag itt hosszú évek óta sem szellőzte­tés, sem takarítás, sem­mi mozgás nem volt. Amint később kiderült, negyven éve! Alapos házkutatást rendeltek el. S akkor a valamikori gazdagon berendezett lányszobá­ban egy naplóra buk­kantak. A parkban meg­halt mademoiselle Amé­lie naplójára. 1926-ban Amélie 17 éves volt, amikor dél­franciaországi birto­kukon nyaralva belesze­retett gazdatisztjük fiá­ba Guy-be. A gyönyörű nyár után hazatérve Pá­rizsba közölte szüleivel, hogy szerelmes ebbe a fiatal­emberbe s hozzá akar menni feleségül. Óriási botrány lett. „Nem adhatod így alá magad, a rangunknak, a nevednek tartozói...” Így az apa. Azután, amint a naplóból kide­rült, egymást követték a bálok, a vendégeskedé­sek és a kérők. Amélie mindig nemet mondott. „Apám nagyon jól tud­ja, hogy kit szeretek.” Azután meghalt az apa. Amélie azonnal utazni akart a birtokuk­ra szerelméhez Guy-­ hez, akivel ekkor már öt éve csak levélben érint­keztek. Most azonban az anya állt elé; apád ezzel az akarattal halt meg, ha ellenkezni mersz ve­le átkozott'leszel!­­ " A napló szerint Amélie levelet írt Guy-nek ami­ben szakított vele s felol­dotta egymásnak, tett hűségük aló. Nem­­ma­gyarázott ebben a levél­ben sémit,­ úgy, hogy a fiú azt is gondolhatta, a kisasszony talált magá­nak rangjabelit. Nyolc­ év múlva mag­halt az anya is. Amélie harminc éves vol­t. Le­utazott a birtokra. Guy-t mint családos apát talál­ta. Megbízta a birtok teljhatalmú kezelésével, rábízta a párizsi ház adójának évi rendezését s átadott neki egy listát amiben minden ősszel , egy szállítmány élelmi­szer házhozszállításá­val bízta meg. Ezek után haza ment, sorban be­zárta a zsalukat, a szoba­ajtókat. Egy fedél alatt élt értékes könyveivel zongorájával­, a festmé­­nyekkel-szobrokkal, a szekrényekben porladó selyemruhákkal és a szülők szellemével, ő maga meg negyven éven át egy egyszerű, fekete gyászruhában a kertben és a konyhában. Postás levéllel soha nem keres­te. A villanyáramot ki­kapcsoltatta. Senkivel nem érintkezett, amint a napló mutatta 1939-ben volt az utolsó bejegyzés: ma eltemettem , anyá­mat. Azután üres lapok. Azt, hogy az apja ha­lála után még egyszer leutazott, Guy fia mond­ta el, aki évek óta az őszi szállítmánnyal föl­jött a párizsi kastélyba. — A kisasszony soha nem szólt hozzám, mondta, soha nem ér­deklődött a birtok fe­lől, azt sem tudta, hogy én „Guy” fia vagyok. Az idén meghalt apám. Nem állhattam, hogy miután berakodtunk a kis kuckóba, oda ne ki­áltsam neki. S lám, alig értem haza, kapom az értesítést, jöjjek föl, mert az úrnő meghalt. Én még ilyet nem pipál­tam. Ezt Guy fia mondta aki, már korunk modern gyermeke s valószínűleg eszébe sem jut, hogy esetleg ő adta meg az ap­ja halálhírével a kegye­lemdöfést, ő tette a pon­tot, erre a különös, meg­rázó és elképesztő törté­netre. De ne is legyen e mi­att soha lelkiismeret furdalása. Sok véle­ményt mondanak a fran­ciák Mile Amélie életé­vel kapcsolatban, pedig a holtról vagy jót, vagy semmit. Ezen az alapon a történethez nem is fűzök semmit-legfeljebb annyit, hogy meg va­gyok döbbenve. Mert ha elgondolom, negyven év alatt mi mindent élt át az emberiség szenved­ve, sírva, elbukva és föl­emelkedve, újra és újra reménykedve, amiből ez az elevenen eltemetke­zett nő kizárta magát, akkor csak azt mondha­tom ismét, döbbenetes. SZŐKE KLÁRI

Next