Chicago és Környéke, 1979 (74. évfolyam, 1-52. szám)

1979-05-12 / 19. szám

Molnár Zsigmond: Az ittas vezetés Évszázadunkban ed­dig több ember halt meg Amerikában az ország­utakon, mint eddigi há­­­borúiban összesen. Az amerikai szeret kocsi­ban fogantatni, mentő­kocsiban születni, majd baleset után abban meg­halni. A hármas hétvé­geken nem elég 500 ha­lott, lehet nyugodtan 900 is, Amerika népéből bőven telik, had keres­senek a funerálosok és a halottégetők, gondolják az autósok magukban, majd isznak és részegen vágtatnak vadul. Éle­teimben bejártam né­hány heted-hét országot, a békeévekben voltam néhány európai rendőr­kongresszuson, sok min­dent hallottam és lát­tam, így kis és nagy közlekedési baleseteket, tragikusokat és vidáma­kat is, ha egy baleset­ben egyáltalában lehet vidámság. Ha tudom egykoron, hogy egyszer majd emigrációba kerü­lök, sok érdekes esetet jegyezhettem volna fel a Kék Újság számára, amelyben vaddisznó fu­varos­ kocsisok, bicikli­­ken kukorikáló pékina­sok, nyegle úrvezetők, félművelt és félmezte­len színészlányok, ré­szeg taxisofőrök és egye­bek szerepeltek. A las­san elmosódó élménye­im közül most elmondok egy régi vidám közle­kedési balesetet. • Az 1938 évi eucharisz­­­­tikus kongresszuson óriási volt az idegen­­forgalom Budapesten. Teljes gőzzel felkészült a rendőrség, és eucharisz­­tika ide éylagy óda, felké­szült a szórakoztató ipar is, tudván, hogy a nap­pali áhitatosság után jól esik majd egy kis esti bo­­kázás és hepaj is. Az előkelő külföldi vendégek közül többek között Budapestre ér­kezett egy fiatal német herceg is, bizonyos Princ Helmut Fridrich Mária Joachim Leopold von Schlezwig-Holstein. E rövid nevű kis herceg­nek az volt a feladata, hogy tartományának jámbor hívőit kegyes egyházi személyek kísé­retében a kongresszuson kellő áhítattal képvisel­je. Ez a kis Holstein gye­rek azonban a szabad vallás­gyakorlatot nem annyira a körmenetek­ben, de inkább a mar­gitszigeti Picadillyben, az elegáns Póló Bárban és az Arizona nevű mu­latóban gyakorolta, ahol a Rozsnyai mama volt a fejedelemnő, akinek, valamint Lajos úrnak, a mulató római imperá­­tor-fejű főpincérjének a szakvéleménye szerint soha még egy ilyen jó­pofa kis herceg nem bo­­kázott a parketten. Ám történt egy éjjel, hogy a kis hercegfi a Póló Bárban kegyes hangulatában nekiütkö­zött egy nagy üveg kecs­keméti jeges barack­koktélnak, amitől akko­ra hajótörést­­ szenve­dett, mint a Titanic 1912-ben. Kivilágos virradatkor indult el hatalmas Mer­­cedes kocsijával a virág­­illatú Margit-szigetről és ahogy ez már ilyen­kor fiatal hercegi körök­ben szokás, mellette ült egy félmeztelenre öltö­zött cuki kis bár­ macs­ka, ismeretlen rendelte­téssel. És mivel a her­ceginek már hét­ or­szágra szóló gyakorla­ta volt a részegen való vezetésben, azért a szi­get kijáratánál tiszta megszokásból belesza­ladt a békésen szundi­káló öreg platánfák kö­zé. Az egyik fa azonban kellő időben nem tudott elugrani előle, így a Mercedes, mintha póz­namászó versenyen vett volna­ részt, úgy felmá­szott a fa derekára, mint a sicc. A hátsó kerekei­vel belesüppedt a puha talajba s majdnem füg­gőlegesen állva, az első kerekeivel úgy ölelte át a derék öreg fát, mint a kocsiban a herceg a ci­cababa derekát. És ekkor megtörtént az a csoda, ami csak minden 100 évben törté­nik meg egyszer. A her­ceg, mint egy légtor­nász repült ki a kocsiból és egy 10 méterre lévő másik, gyanútlan és mit sem sejtő öreg platán vastag ágain akadt fenn, s onnan úgy csüngött alá szótlanul, mint Petőfi versében gyümölcs a fán. Majd mint aki jól végezte dolgát, az ágak között pillanatok alatt elaludt. A cica­baba is kipottyant a gyepes hantra, de nem aludt el, ellenben mint egy faun, illetve mint egy faun­ nő, félmeztelenül elillant a bokrok között a madár­­fittyes hajnalon. A Mer­­cedesnek semmi baja nem történt, az öreg platán viszont 8 napon belül gyógyuló sérülést szenvedett. Aztán filmszerűen peregtek az események. Csődület, autós baleseti rendőrjárőr és mentők, majd végállomásként a Rókus kórház, ahol egy vödör barack-koktélt szivattyúztak ki Mária Joachim Leopold gyom­rából. Másnap gyorsí­tott eljárás a közlekedé­si rendőrbíróságon, ahol Joachimból még akkor is úgy dőlt a barack­­koktél szaga, hogy a te­rem fali­órájának a mu­tatója is megállott tőle. A rendőrbíró a német kö­vetség jelenlévő kikül­döttjének minden hepci­­áskodása ellenére is le­büntette Joachimot 100 pengőre ittas vezetés miatt s magyarországi tartózkodása idejére a vezetői jogosítványát bevonta. A német nagy­követ viszont a kis her­ceget azonnal hazapa­rancsolta Németország­ba. Aztán szálltak az évek s a herceg ügyét tárgya­ló rendőrbíró emigrá­cióba került s 1947-ben Schleswig-Holsteinban barangolva, érdeklődött a hercegfi után. Nyert értesülései szerint azon­ban a kis herceg, mint a Rommel hadsereg lovag­keresztes páncé­los főhadnagya, Afriká­ban az El-Alemain és Tobruk körül vívott si­vatagi páncélos­ csatá­ban hősi halált halt. Ennyit tisztelt olva­sóink az ittas állapot­ban való gépkocsi veze­tésről, annál is inkább, mert jön a nyár, jön a turisztika és az ország­út szedi az áldozatait s én nem szeretnék ma­gyar olvasót e címen búcsúztatni. Kína és Izrael Amikor Carter elnök­nek végre sikerült rá­vennie Szadat elnököt és Begin miniszterelnököt, hogy írja alá a békeszer­ződést, Kína elismerte: az Egyesült Államok nyomást gyakorolt Izra­elre, hogy kössön meg­állapodást Egyiptom­mal, de a PFSz és a leg­több arab ország ellen­zése miatt Pekingben je­lentős feszültség tapasz­talható, a szerződéssel kapcsolatban, így példá­ul az Új Kínai hírügy­nökség közleménye sze­rint a közel-keleti hely­zet ma bonyolultabb, mint bármikor. Igaz , folytatódik a közlemény, hogy az egyiptomi nép­szavazás elfogadta a­ szerződést és a kairói kormány ismételten hangsúlyozta: a megál­lapodás csak az első lé­pés a közelkeleti prob­léma általános rendezé­se felé. A legtöbb arab ország és a palesztínek ellenzése azonban olyan bizonytalansági ténye­ző a közelkeleten, amely a két szuperhatalom és Izrael ki tud aknázni — hangzik a pekingi jelen­tés, majd így folytató­dik: Washington ma is inkább hajlik Izrael, mint Egyiptom felé, hi­szen aláírta a szerződés­nek azt a mellékletét, amely változatlanul po­litikai, gazdasági és ka­tonai támogatásáról biz­tosítja Izraelt. Peking elítéli azt is, hogy a meg­szállt arab területeken , továbbfolyik az izraeli kormány telepítési poli­tikája, és hogy Begin nem hajlandó tárgyalni Jeru­zsálem jövőjéről .Peking azonban arra is felhívja a figyelmet, hogy az arab világban a Szovjetunió is megpró­bál zavart kelteni, még­pedig a békeszerződést ellenző arab kormányok szembeállításával, il­letve az egyiptomi nép és Szadat elnök közötti feszültség fokozásával. Kína álláspontja az, hogy a közelkeleti prob­léma rendezése csak az arab,egység helyreállí­tásával képzelhető el. Közben Peking határo­zottan cáfolja azt a viet­námi sajtójelentést, mi­szerint Dayan izraeli külügyminiszter, jelen­legi ázsiai körútja alkal­mából, inkognitóban Pe­­kingbe is ellátogat. Most, amikor Kína nyíl­ván ki akarja építeni kapcsolatait olyan sok arab kormánnyal amennyivel csak lehet­séges, minden olyan cél­zást, miszerint hasonló tervei vannak Izraellel is, Peking szempontjá­ból nyilvánvalóan rend­kívül kedvezőtlen. Egy, vagy (Bonn) A nyugati talál­gatások, az úgyneve­zett német kérdéssel kapcsolatban a múlt hó­napban ismét fokozód­tak, miután az ügyben nyilvánosan állást fog­­lalt Herbert Wehner a kormányon lévő szociál­demokrata párt egyik vezetője. Az egykori kommunista Wehner, akiről úgy tudják, hogy remek összeköttetései vannak Kelet-Európá­­val, egy holland újság­írónak adott interjúban kifejtette, hogy a két német állam közötti he­tente fejlődésével eljö­het az ideje a legalább gazdasági unió létreho­zásának kettőjük között. Az interjút követően a német sajtó bőven szel­lőztette a kérdést és fog­lalkoztak vele mások is. Abból indultak ki, hogy a Kreml, — amelyet nyo­maszt a szovjet-kínai fe­szültség a Szovjetunió távolkeleti határán, — esetleg nem bánná, ha Németország újra egye­sülne, csakhogy bizton­ságban tudhassa nyuga­ti határait. Most Pjotr Abraszimov a keletber­lini szovjet nagykövet a „Horizont” című kelet­német külpolitikai heti­lapban írt cikkében első­ízben nevetség tárgyává tette az ilyen híresztelé­seket, megjegyezve, hogy az ilyen rágalma­zó koholmányok csak a naiv és ostoba emberek félrevezetésére szolgál­nak. Bár a Szovjetunió jó­­kapcsolatokat ápol Nyugatnémetországgal, írta Abraszimov, soha semmi olyat nem tenne, ami árt keleteurópai szövetségesei szuvereni­tásának, vagy Moszk­vával fennálló barát­ságuknak. Németország 1949-ben történt szét­szakítása után Moszk­va éveken át támogatta az egyesült és demilita­­rizált Németország megteremtésének­, gon­dolatát. Az újra­egyesí­­tésről csak az 1970-es évek elején tett le. Ber­lini megfigyelők megál­­lapítják, Abraszimov nyilatkozata az újra­egyesítésről legalább annyira a keletnémetek megnyugtatását, mint azoknak a bírálatát cé­lozza, akik ilyen híreket terjesztenek Nyugaton. Waldheim Hanoiban Waldheim megérkezé­se csütörtökön Hanoi­ba egybeesett a holt­pontra jutott kínai­vietnámi béketárgya­lással. New Yorkban találgatások kaptak láb­ra, hogy az ENSZ főtit­kára talán azt reméli: hanoi­­ a későbbre ter­vezett pekingi látogatá­sa, esetleg megnyitja az uitát a feszültség enyhí­tésére Kína és Vietnám között. Waldheim közöl­te a tudósítókkal­:­ haj­landó közbejárni a tér­ség problémáinak meg­oldása ügyében. Viet­nám külügyminisztere amikor Waldheim talál­kozott vele, kifejtette az ENSZ főtitkárának: nézete szerint az új kí­nai javaslatok nem tar­talmaznak érdembeli változást. Kína elutasí­totta Vietnám javasla­tát, hogy a határ mentén demilitarizált övezetet hozzanak létre. A kül­ügyminiszter arról is in­formálta Waldheimet, hogy tíz kínai hadosz­tály állomásozik a határ közelében s a kínai csa­patok tíz különböző pon­ton még mindig Vietná­­ mi területen állnak. Waldheim megbeszé­lései során, megemlítet­te a közelmúltban érke­zett jelentéseket, hogy a Vietnám délkeleti partvidékén fekvő Cam Ranch Bay kikötőt szov­jet hadihajók használ­ják. Ezek a jelentések növekvő nyugtalanságot keltenek a térségben. A vietnámi külügyminisz­ter válasza az volt, hogy a szovjet hadihajók láto­gatása Cam Ranh Bay­­ben nem jelenti, hogy a kikötő szovjet támasz­ponttá vált. Arról vi­szont nem beszélt, hogy milyen kikötői létesít­ményeket bocsájtottak a szovjet hajók rendelke­zésére s hogy vajon Cam Ranh Bay-ben is működ­nek-e szovjet dokkmun­kások és technikusok, mint más vietnámi ki­kötőben. Mind Moszkva mind Hanoi reméli, hogy si­kerül meggyőzniök Walheimet, hogy az ENSZ-nek meg kell von­­nia az elismerést sz meg­­buktatott Pol Pot rend­szertől, s engedélyezni kell az új Szamrin kor­mány megbízottjainak, hogy Kambodzsát képvi­selje az ENSZ-ben. Több mint 18 millió könyv van a Library of Congress polcain, 118 millió folyóirat, 32 millió pamflet, 8 millió fénykép, 3 millió térkép, 250 ezer film, áll az érdeklődök rendelkezésére a világ legnagyobb könyvtárában, amelyet valamikor 6 ezer könyvvel kezdtek el. Halló, itt London! Az angol királyi csa­ládnak sikerült megsze­reznie a windsori her­­­cegnőtől, férje — a le­mondott VIII. Edward — levelezését. Attól fél­tek, hogy ha az özvegy meghal, az iratok ille­téktelen kézbe juthattak volna, így, hét pecsétes lakat alatt őrzik majd Windsorban, legalább­is még néhány évtizedig. Akkor derül majd új lapú lemondás hip.es .történetének­­ részletei­ A walesi és skóciai népszavazás után — amelyen a kormány po­litikája megbukott — az egyik anglikán egyházi lapban jelent meg a kö­vetkező karikatúra: két karinges pap beszél­get. A kép aláírás: „Úgy látszik a skótok és a wa­lesiek megtérnek! A nagyböjtre való tekin­tettel nem tudták lenyel­ni a Callaghant!” •­­ Húsz utassal elindult az „igazi keleti express” Londonból, Párizs, Ber­lin, Moszkva, Alan Ba­tor, Peking — Hong Kong az útvonal. Egy jegy 2000 Fontba került. Az előkészítés 1 évbe, a sokféle­­bürokratikus akadály miatt. • A királynő, közelkele­ti útjáról visszatérve, teljes energiáját 30 ver­senylovának a nagy ver­senyekre való előkészí­tésére szenteli. Mind­egyiket születése óta is­meri, mindegyiknek ő választotta a nevét. Egy mérges cikk szerint fel­háborító, hogy a mai időkben a királynő ilyes­mivel foglalkozik, stb. stb. De egy másik cikk helyesen mutatott rá, feltéve a szónoki kér­dést: „Miért? Jobb len­ne, ha politizálna, vagy hadba vezetné a népét? Foglalkozzék csak a lo­vaival.• Közben az oxfordi egyetem laboránsai fize­téspótlékot követelnek, mert nagy veszélynek vannak kitéve­­ a kísér­­leti állatok részéről. Ál­lítólag gyakori a majom, és a patkányharapás. • Tavaly 300 millió font­ra becsülték a „fejfá­jás” miatt, tehát hami­san hiányzó munkások által okozott termelés­ki­esést. Majdnem annyi, mint amennyit a sztráj­kok okoztak. A megol­dáson fejüket törő biz­tosítási tisztviselők kö­zül többen — igazi, sú­lyos migrén miatt — nem vehettek részt a konferencián. • November óta szüne­tel a TIMES... A leg­újabb hírek szerint a ki­adó, és a szakszerveze­tek között előrehaladtak a tárgyalások, és hús­­vétra föltámad a lap. A szünetelés miatt az ed­digi veszteséget 25 mil­lió dollárra becsülik. A vita oka: komputeres előállításra akarták, és akarják átalakítani az újságot, ami ellen"a’tfa'­ ladásban hívő," cé’iitörtő­kájukat féltő nyomdád szók tiltakoztak. Erre a kiadó mindenkinek gá­láns felmondási idővel­­ felmondott, a lap megszűnt, de a tárgyalá­sok folynak, és a felmon­dási idő lejárta után a kiadó újként alkalmazza azokat, akik hajlandók az új technikát megta­nulni. 1—1.) Kína és Vietnám tárgyal, de... A béketárgyalások, ideológiailag azonos alapon álló kormányok között éppen olyan jel­lemzőek a nemzetközi kommunista mozgalom­ra, mint az egymással vívott háború. Régen azt hitték, hogy az azonos elvek automatikusan ki fogják iktatni a fegyve­res összetűzést, kommu­nista országok között, de amint Berlinguer, az olasz kommunista párt főtitkára nemrég kifej­tette : ma már vajmi ne­héz egységes, nemzetkö­zi kommunista mozga­lomról beszélni. Berlin­guer azonban kijelenté­se előtt néhány nappal szenvedélyes hangú fel­hívást küldött Kínának és Vietnámnak: az egye­temes béke és a szocia­lizmus érdekében köves­senek el mindent nézet­eltéréseik rendezésével. Az olasz kommunista párt vezetője felhívásá­ban külön utalt saját pártja internacionalista hagyományaira. Ebből arra lehet következtet­ni, hogy a kommunista országok közötti viták és ellentétek ellenére a kommunista mozgalom szolidaritá­sának még mindig van értelme és visszhangja, de való­színűleg csak addig, ameddig az egymással szemben álló pártok szá­mára kellő érveket szol­gáltat, hogy végülis tár­gyaló­asztalhoz üljenek. Ez történt 1969-ben is, Ho Shi-minh, Északviet­­nám vezetőjének halála után. .Politikai végren­deletében ugyanis a Szovjetunióhoz és Kíná­hoz fordult, arra kérve őket,­ hogy a kommunis­ta szolidaritás szellemé­ben rendezzék vitás dol­gaikat. Ho­ Shi-minh te­metésén, a Szovjetuniót képviselő Koszigin mi­niszterelnök ismertette a végrendeletet, majd — a gyász­szertartás után — nem törődve a proto­koll előírásokkal, vagy a presztízzsel, nyomban Pekingbe utazott. Ho-Shi minh végakarata ugyanis megadta a kellő alapot és érvet ahhoz,­­hogy megtehesse. Ab­ban az időben szinte ál­landó határvillongások színhelye volt a szovjet­kínai határ és amikor Koszigin, a pekingi re­pülőtéren Tsu­ En-lai mi­niszterelnökkel találko­zott, megállapodtak ab­ban, hogy beszüntetik a vérontást. A kommunis­ta szolidaritásról akkor már nem volt szó, és az elmúlt tíz évben a határ­viták nem is tudták ki­mozdítani a holtpontról. A Koszigin—Chu-En-lai megállapodás azonban érvényben van. De van­nak más példák is. Kie­melkedik közülük a Szovjetunió és Jugosz­lávia kibékülése, amely annak volt köszönhető, hogy Hruscsovnak volt bátorsága beismerni: a szakítás Sztálin hibá­jából történt. Hruscsov később érvelt a kommu­nista szolidaritással, de akkor már Tito elnök an­nak ellenére nem fogad­ta el ezt a magyaráza­tot. Visszatérve a most megindult kínai-vietná­mi tárgyalásokra, szin­tén nem valószínű, hogy a magasröptű elvek ké­pezik az alapját, mert­ a valóság az, hogy Kína és Vietnám egymással ve­ télkedik, noha Vietnám nem nagyhatalom. Sen­­ki sem tudja biztosan, hogy a tárgyalásokban milyen és mekkora sze­repe lesz a Szovjetunió­nak. Tekintettel arra, hogy a múltban Hanoi igen sokszor önállóan kezdeményezett, most elképzelhető, hogy a tárgyalások során — Moszkva befolyására — egészen váratlan fordu­lat történhet. Ha erre nem kerül sor, akkor a megbeszélések éppen úgy elhúzódhatnak, mint a tíz éve tartó szovjet-kínai tárgyalá­sok, vagyis eredmény nélkül, de a fegyveres harc kiújulása nélkül is, ami­t a gyakorlatban talán már eredménnyel ér fel. 7. oldal Ismét szegényebek lettünk egy felsőbbren­­dű emberrel és igaz magyarral, mert eltávo­zott közülünk 1979. április 17-én Ruska József Milyen egyszerűen hangzik, de mennyi fáj­dalmat, könnyet jelentenek ezek a szavak. Ruska József Pápáról indult el Családjával 1956-ban és sok viszontagság után Evanston­­ban (111.) telepedtek le. Kemény munkával töl­tött évek után váratlan szívrohama idő előtt nyugdíjba kényszerítette. Meggyengült egész­ségi állapota miatt Arizonába költözött és itt érte egy éve a második szívrohama, melyet sikeresen túlélt. Fáradt szíve, melybe annyi szeretet fért, a harmadik rohammal sajnos már nem tudott megbirkózni. Kedvenc időtöl­tése és szórakozása, — kertészkedés —­ köz­ben szólította magához az Úr. Megtörtszívű, elesett fájdalommal gyászol­ják: özvegye, leánya, fia, veje és menye, uno­kái, Hollandiában élő bátyja, magyarországi rokonsága és kiterjedt baráti köre. Kérünk Boby, hogy abból a szebb és béké­sebb világból is tartsad rajtunk meleg, szere­tő szemed. Nagyon fogsz hiányozni mindannyi­unknak akik ismertünk, — tehát szerettünk Té­ged. Magasrendü emberséged és zártszívü ba­rátságod emlékét örökké megőrizzük. Isten áldjon és vigyázzon Rád Bobi. Az Úr örök világossága fényeskedjék Neked! Igaz és múlhatatlan baráti szeretettel: MOSER OTTÓ

Next