Chicago és Környéke, 1979 (74. évfolyam, 1-52. szám)
1979-11-10 / 45. szám
MI TÖRTÉNT A HÉ (Folytatás az 1. oldalról.) nem adják ki az ország elsőszámú ellenségét, Reza Pahlevi sahot, beszüntetik a további olajszállítást az Egyesült Államokba—írja a Tehran Times. • Új állam jelentette be függetlenségét. A Grenadines sziget egyik része St. Vincent, önállósította magát- A szigetecskének mindössze 110 ezer lakosa van és összesen 100 négyzetkilométer a területe, eddig Angliához tartozott. A Monitor tudósítója szerint ez csak súlyosbítja a szigetecske gazdasági helyzetét és növeli a munkanélküliek számát. Tavaly óta a turista forgalom erősen csökkent, ami a sziget fő bevételi forrása volt. • Giscard D’Estaing francia elnök egynapos látogatásra Nyugat-Berlinbe érkezett. Egyúttal ő az első francia elnök a II. Világháború óta, aki Nyugat-Berlinbe látogatott. • Kurd lázadók szerint elfoglalták , a forradalmi gárdisták főhadiszállását Bukan városában. Kurd forgásból származó hírek szerint két barakot foglaltak el, néhány napos viszonylagos tüzjszünet után. • Haitiből is menekül a lakosság csónakokon az Egyesült Államokba. Haiti jelenlegi, uralkodója, a hírhedt Pap doc fia, Jean Claude-Duvalier, aki apja nyomdokaiba lépve valamivel több szabadságot ad a népnek, mint hírhedt apja,de politikai szabadság most sincs. Október 1-től — egy hónap alatt — 600 menekült érkezett illegálisan az Egyesült Államokba. • Botha, Dél-Afrika külügyminisztere,magához hivatta William Edmundson amerikai nagykövetet és tiltakozását fejezte ki a washingtoni külügyminisztérium bejelentése miatt, amely szerint Dél- Afrika Köztársasága szeptember 22-én atomrobbantást hajtott végre. A Pentagon egyik magasrangú tisztviselője másnap az újságíróknak adott nyilatkozatában kijelentette: az Egyesült Államoknak nincs olyan bizonyítéka, melynek alapján nukleáris robbantást Dél-Afrikának, vagy akár más országnak lehetne tulajdonítani. A szeptember 22-i titokzatos „robbanás” ügyében még mindig folyik a vizsgálat. • Bajorországban a tartományi kormányfő, Franz Jozef Strauss fogadta Hua Kuo-feng kínai miniszterelnököt és kíséretét. Strauss kétnapos találkozója a kínai államfővel más jellegű volt, mint Schmidt tárgyalásai voltak — írja a Frankfurter Allgemeine Zeitung. Hua célja,—írja a német lap, — hogy realista módon alapot teremtsen egy mérsékelt kétoldalú gazdasági cseréhez. A SzovjetuniótIS nem említette Hua sem Bonnban, sem a bajor fővárosban. A német lapok a kínai látogatást a jövőre sora kerülő német választások előjátékának tekintik. • Kírta képviselője az ENSZ-közgyűlés politikai bizottságának bejelentette, hogy Kína jövőre elfoglalja eddig üresen hagyott helyét a genfi leszerelési bizottságban. Az európai hírszolgálat nagy jelentőséget tulajdonít a bejelentésnek. • San Salvadorban egy baloldali gerilla csoport összeütközésbe került a rendőrséggel. A jelentések szerint felfegyverzett gerillák megtámadták a kormányzósági palotát és a polgármester hivatalát, több autót felgyújtottak és barrikádokat állítottak az utcákon. A harcok során 37 személy meghalt, és 35 sebesültet beszállítottak a kórházba. • New Yorkban antinukleáris tüntetés volt a Wall Streeten. A több, mint 9 órás tüntetés során, több, mint 1.000 személyt letartóztattak a rendőrök — köztük az ismert Vietnam ellenes tüntetőket, Daniel Ellsberget és David Dellingert is. A tüntetők azt kiabálták: „No nukes!” A tüntetők „sikeresnek” nevezték tüntetésüket. • Nyugat-Németország után a kínai miniszterelnök Angliába látogatott, ahol Margaret Thatcherrel, a királynővel és az egykori miniszterelnökkel, Harold MacMillan-nal ebédelt. A kínai államfő felhívta az angol politikusok figyelmét, hogy a szovjet veszély elhárítására szorosabban kell együttműködni az európai államoknak — beleértve Angliát is. És ugyanakkor figyelmeztette őket a szovijet közelkeleti bekerítő mozdulataira. • Joe Clark kanadai miniszterelnök, Stanfield volt konzervatív vezető közel-keleti látogatása után kijelentette: a kanadai követség Tel Avivban marad. A követség elmozdítása ugyanis súlyos konfliktussal járhatna és megszakíthatná a békés együttélést Izrael és az arab szomszédos államok között. • Több, mint 130 sztrájkoló fémmunkást letartóztattak Brazíliában, akik illegális sztrájkot szerveztek Sao Pauloban, az egyik legnagyobb ipari, városban. A munkaügyi miniszter kijelentette, hogy a sztrájk illegális, tehát a sztrájkolók nem kapnak fizetést. ’ . ..1 11 • A tudósoknak első ízben sikerült bebizonyítani, hogy alkoholista anyáknak szellemileg visszamaradott gyermekük születik. • Norvégiában a legszigorúbbak az intézkedések a részeges vezetők ellen. Az ittas sofőröket a lehelési vizsgálat után többhetes munkatáborTA ítélik és a munkatáborban fát vágatnak velük, összefűrészeltetik és összerakatják a fát. A részeg vezetőnek első ízben két évre felfüggesztik vezetési igazolványát, és ha többször kapják rajta, hogy részeg , véglegesen megvonják a hajtási engedélyt tőlük. Joan Baez amerikai énekesnő, aki kéthetes délázsiai látogatásáról visszaérkezett Washingtonba, kijelentette, hogy Carter elnöknek a szovjet és a kínai vezetők társaságában végig kellene látogatni a cambodiai táborokat, hogy saját szemükkel tapasztalják: az emberek úgy hullanak, mint a legyek. • Sir Barnes Wallis a jót bombázó gépek tervezője, aki a Cambuster bombát is feltalálta 92 éves korában Londonban meghalt. • Egy spanyol nyelvű pilóta, aki mexikói gépen az amerikai-mexikói fogolycsere során foglyokat szállított a sűrű ködben nekirepült egy oszlopnak és felrobbant. A gép tíz utasa szörnyet halt. A vizsgálatok során megállapították, hogy a pilóta nem beszélt angolul, csak kizárólag spanyolul így a torony utasításait nem értette. • Rachele Mussolini, a Duce özvegye, aki 1915- ben ment feleségül Benito Mussolinihez, Olaszország későbbi fasiszta vezéréhez, 89 éves korában férfiban, Olaszországban meghalt. Az egyik fia, aki berepülő pilóta volt 1941-ben lezuhant, Mussolini legkedvesebb lánya, Anna Maria, 1968-ban halt meg, másik lánya Edda Mussolini, fia Vittorio és legkisebb fia Romano valamennyien Olaszországban élnek. Az olasz nép csak úgy hívta Donna Rachele. • Mexikóvárosból jelentik: egy DC-10-es utasszállító gép a Western Airline utasszállító gépe, amely Los Angelesből vitt utasokat Mexikó Citybe, ködben, leszállás közben felrobbant. A szerencsétlenséget csak néhány utas élte túl, 75-en meghaltak. • Robert Boulin, francia munkaügyi miniszter, akit egy rivierai ingatlanbotránnyal vádoltak , öngyilkosságot követett el. A miniszter hátrahagyott levelében kijelentette, hogy egy politikai ellenfele, egy ambiciózus bíró kergette rágalmaival a halálba. „A gyanú helyett a halált választotta” — írta búcsúlevelében. • Egy szovjet sarkkutató hajó, teljes felszerelésével miután összeütközött egy másik szovjet hajóval a dán partok közeléin — a lángok martaléka lett. A hajó 95 személyzetét sikerült megmenteni, 1 személy meghalt és 3 eltűnt. • Az angol szakszervezeti munkások nehezteltek a Londonban látogató lanai vezetőre, miután Margaret Thatcher asszonyt politikailag támogatja. • Antanas Terleckas, 50 éves litván közgazdászt letartóztatta a KGB, miután házkutatást tartottak nála. Terleckas az emberi jogokért küzdők közé tartozott. A vád egyelőre ismeretlen ellene. • Bolíviában egy jobboldali ezredes Col. Alberto Natusch-Busch került hatalomra egy katonai puccs után, amelynél hat személy meghalt és többen megsebesültek. Az 52 éves Bush aki a volt elnök Hugo Banzer alatt földművelésügyi miniszter volt, kijelentette, hogy teljes polgárszabadságot ad az országnak. Az új elnök katonai szóvivője kijelentette, hogy az elnök baloldali kormányt akar alakítani. • Mrs. D. Mamie Eisenhower, Dwight Eisenhower volt amerikai elnök özvegye, november 14-én szélütés következtében Washingtonban, a Walter Reed kórházban meghalt. Kovács Imre: Keleteurópai változatok Kohézió, vagy életképesség: mi lesz Brezsnyev letűnésekor? Utoljára hagytam európai kört , utam beszámolójában a Szovjetunió , és a leigázott népek viszonyának alakulását változó korunkban, főleg pedig Brezsnyev letűnésével adódó új helyzet valószínű problémáit. Kapcsolataim révén beletekinthettem bizalmas iratokba, jelentésekbe és kiértékelésekbe, melyekből a gyakorlatnak megfelelően ugyan nem idézhetek, de tartalmuk mégis hozzásegítenek a kép pontosabb megrajzolásához, a fejlemények és az eshetőségek megközelítő felvázolásához. Nyugateurópára rávetődött a Szovjetunió árnyéka, talán sokkal sötétebben, mint eddig bármikor, az elmúlt negyedszázadban. Norvégiától Görögországig, mi több, Törökországig a NATO igen hosszú és többhelyt könnyen sebezhető védelmi karéjára ránehezedik a Varsói Szerződés nyomása, a taktikai fegyverek nyomasztó fölényével. A szembenálló felek nukleáris fegyverrendszere mennyiségileg a szovjet tábornak kedvez, hasonlóképpen a konvencionális erők létszáma és felszerelése, a Nyugat legfeljebb minőségi felkészültséggel dicsekedhet, aminek jelentőségét ténylegesen csak egy összecsapásnál lehet demonstrálni. A Varsói Szerződés társországainak középtávú szárazföldi rakétaállománya a keleteurópai térségben (beleértve a Szovjetunió nyugati övezetét) 710 darab, a NATO-é 18, a tengeralattjárókra szerelten a NATO 128, a Varsói Szerződés (Szovjetunió) 87 ballisztikus rakétával rendelkezik, a Varsói Szerződésnek 4.151, a NATO-nak 1.658 nukleáris bombát is szállítható repülőgépe van, a tényleges nukleáris bombaállomány 11.811 £i s?f»vjft^^pr lavárási,^ konvencionális erők aránya még rosszabb, bár a csapatok létszámszintje nem mutat akkora különbséget, mint a fegyverzetüké. A Varsói Szerződés összkatonai állománya a keleteurópai térségben 1.331.000 fő beleértve a megszálló szovjet alakulatokat, 30 hadosztályt. A NATO katonai létszáma 1.176.000 fő, amerikai, kanadai és angol egységek beleszámításával. A Varsói Szerződés azonnal bevethető tankjai száma 27.900, a NATO-é 11.300, a taktikai, tehát vegyesen a bombázó (Vadász,megfigyelő,-, felderítő-) repülőgépek aránya 5.700:3.763 a Varsói Szerződés javára. Nem kétséges, nagy erők néznek farkasszemet Európa közepén, s hiába a hetente, a fogadkozás a békés együttélésre n egy nap a seregek megindulhatnak,s az emberiség valószínűleg megvívja utolsó háborúját. Bármiként törne ki a háború Európában, valamiként teljes skálájú nukleáris összecsapássá eskalálódna, aminek csak vesztesei lennének, az északi mérsékelt öv teljes pusztulásával .... • ■ A találgatások, hogy mi lesz, egyetlen kérdésre összpontosulnak: Brezsnyev letűnése. Az optimistábbak azt hiszik, hogy a Szovjetunióban máris megkezdődött a Brezsnyev utáni éra,mert hiszen a súlyosan beteg szovjet vezető csak báb, akit a mozgatói időnként még felmutatnak, hogy megvan, él! A pesszimistábbak szerint minden szovjet vezető letűnése feszült helyzetet teremtett, s a hatalmi versengésből kikerült csoport, illetve annak képviselője csak nehezen és fokozatosan tudta konszolidálni uralmát. Emiatt a szovjet viselkedés az átmeneti szakaszban a legkiszámíthatatlanabb, éppen ezért a legveszélyesebb. A fejlemények és lehetőségek kiértékelésénél, amint a bizalmas iratokból látom, kombinálják a szovjet katonai felkészültséget és célokat a politikai és ideológia szempontokkal. A különbség legfeljebb annyi, hogy egyesek a politikai és ideológiai szempontokat helyezik előtérbe, mások a katonad^^’i^ét mások a gaz^ aasági faktorokat, de abban valamennyien egye znek, hogy a legfontosabb tényező mégis az egyének és társadalmak viselkedése a rájuk erőltetett rendszerekkel szemben. Nyugati kiértékeléssel a Szovjetunió Keleteurópát négy szempontból tartja megszállva és négy igen fontos érdekből nem engedi ki a kezéből: kettő katonai, kettő politikai és, ideológiai. Az értékelés persze az idővel változik, ami súlypontáthelyeződésekkel jár. A katonai meggondolások Kelet- európát egyrészt ütköző zónának, aféle gyepűnek tekintik, másrészt ugródeszkának; mindkét vonatkozásban stratégiailag értékelik ki. Sztálin Lengyelországot nem akarta kiengedni a szovjet érdekeltségből, mert mint mondotta, a történelem folyamán Oroszországot, illetve a Szovjetuniót mindig a Kárpátok és a Balti-tenger közti sávban támad ták meg. Napóleon hadai és Hitler hadai Lengyelországon keresztül zúdultak rájuk. Csehszlovákia az elnyultságával hídfő erre is, arra is. Románia és Bulgária a Balkán oldalozásához kell, Keletnémetország Nyugatnémetország ellen. Magyarország (1949 óta) Jugoszlávia ellen. Csehszlovákia, Magyarország, Románia és Bulgária, de különösképpen Nyugatnémetország úgyis felfogható, mint ugródeszka, katonai kiinduló pont Nyugat, ill. a Balkán ellen. De ezt a pozicionáltságot politikai és ideológiai szempontok szintén motiválják, ugyancsak két irány- ban: Keleteurópa felfoghatja a közvetlen nyugati hatást, amitől a szovjet vezetők legalább úgy féltek és még mindig félnek, mint egy esetleges katonai támadástól. Ugyanakkor Moszkva feltételezi és talán hiszi, hogy a kommunizmus keleteurópai változatai előnyösebben hatnak a Nyugatra, mint a saját bizantinus, merev, brutális, dogmatikus rendszerük. Az Eurokommunizmus felvillantotta ezt a perspektívát egy politikai és ideológiai villámlás erejéig. Mindeme feltételezések és lehető ■ ségek kombinációja a szovjet politi-'kát egy olyan dilemma elé állítja, ami sokszor súlyos helyzetet terem- tett, veszélyes kilátásokkal. Szovjet felfogásban két variáció ütközik: a kohézió és az életképesség. Mi fontosabb, a szovjet tábor szoros integ-' rációja, a belső kohézió biztosítása minden áron, a legkíméletlenebb módszerekkel és eszközökkel? Vagy pedig életképessége, olyan környezetteremtése, melyben a tagállamok megelégedettek és elfogadják a felhúzott kereteket? A kétféle koncepció sokkal erőteljesebben motiválja a szovjet vezetők gondolkodását, magatartását és cselekedeteit, mint az kívülről felfogható és megítélhető. De a hatalmi vákuumokban is, amikor az utódlás intrikussága élet-halál harccá változik, a kétféle koncepció valamelyike érvényesül az új vezető kiválasztásánál. Sztálin a kohézió híve volt: brutálisan, kegyetlenül összefogta a szovjet tábort, az életképessége rovására. Hruscsov inkább az életképességet nézte, nehogy a sztálini szigor elleni esetleges lázongás szétvesse a nagy rabszolga birodalmat. Sztálin halála nem enyhített a helyzeten; ellenkezőleg, fokozta a feszültséget, s a hatalmi versengésből győztesen kikerült Hruscsov a pozícióját csak 1957-ben tudta konszolidálni, miután leverte a magyar forradalmat, ami eddig a legnagyobb kihívást jelentette a szovjet domináció és kommunista uralom ellen Keleteurópában. Sztálin szellemétől jó ideig nem tudtak szabadulni, s amikor 1956 februárjában, a szovjet kommunista párt 20. kongresszusán Hruscsov leleplezte a szörnyeteg bűneit, felszakította a politikai és ideológiai gátakat, nyugtalansággal töltötte fel az egész szovjet tábort. Hruscsov az életképesség elérésére engedékenyebb vezetőnek bizonyult, mint Sztálin; a szovjet hatalom belső köre egy ideig eltűrte játszmáit, de 1964-ben menesztették, amikor a szétesés lehetőségének jelei újból mutatkoztak. Az új vezető, Leonid Brezsnyev négy évig küzködött, amíg biztosan a nyeregben érezhette magát: neki a „prágai tavasz” likvidálásával (1968) kellett a hatalmát megerősíteni, az elszántságát bizonyítani. Mivel a csehszlovák invázió elodázta Johnson akkori US-elnök gondosan előkészített moszkvai útját, ami a SALT-tárgyalások megkezdésével a hetente hivatalos nyitánya lett volna. Brezsnyev visszakanyarodott a kohézióhoz, s csak arra volt hajlandó, hogy az életképességre törő rendszereket mint (Kádárét Ma■gyarországon) tolerálja. Brezsnyev nemcsak a személyével lép le, de politikájának végét is jelenti, amikor elhagyja a Kremlt, akár koporsóban, akár kitaszítottam De vele eltűnhet a teljes keleteurópai garnitúra, Kádár, a csehszlovák Huszák, a lengyel Gierek, a román Ceausescu és a bulgár Zsivkov, de elmehet vele, vagy előtte, Titó is! Az utódlás eddigi rendjéből csak arra lehet következtetni, hogy Brezsnyev utódjának kiválasztása, vagy kiemelése nem lesz egyszerű, sima folyamat. Hasonló lehetőségekkel kell számolni a keleteurópai országokban is, hiszen elég, vagy éppenséggel túl sokáig ülnek a hatalomban a panortikumba utalhatók. Ha a nyufstáfánság végigful a szovjet táboron, a Varsói Szerződés fegyverei valószínűleg a népekre irányulnak majd; ha sikerül gyorsan konszolidálni a sorozatos őrségváltásokat, beleértve Jugoszláviát, s életképességüket akarják demonstrálni, akkor a fegyverek változatlanul a Nyugatra néznek... „index” a varsói cenzúráról Az angol Nem könnyű ellenzékinek lenni Keleteurópában, írja Michael Scammel, az Index szerkesztője. A szólásszabadság jogát egyaránt biztosítják az említett országok alkotmányai és biztosítja az 1975-ös Helsinki egyezmény, gyakorlatilag azonban az ellenkezés a hivatalos politikával állásvesztést vagy szabadságvesztést von maga után. Leginkább Lengyelországban vállalták az írók ezt a kockázatot, írja a szerkesztő, ők mentek legtovább egy -4- úgymond — alternatív műveltség megteremtésében, olyan műveltséget értve ezen, amelyet nem bilincsel és nem torzít el az egyébként mindenütt jelenvaló, éber cenzúra. E bevezető után a lap több cikket közöl részben lengyel ügyek szakértőitől, részint olyanoktól, akik bele vannak keverve a nemhivatalos irodalomba. Cikket közöl a lapban Andrej Scsipiorszki, a neves lengyel író, címe: Lengyelország, Képzelet és Valóság s ebben részletesen foglalkozik azzal, hogy az igazság eltorzításának tartós politikája milyen hosszútávú hatással van a lengyel társadalomra. Szerinte a mai lengyeleket az opportunizmus és a tiszta erkölcs utáni becsvágy ellentmondó keveréke jellemzi. Már majdnem háromemzedék élte le életét hazugság és féligazság közt, olyan világban, amelyben a hivatalos propaganda állandóan beleütközik a társadalmi, kulturális, gazdasági és politikai élet valóságába. Mivel totalitárius diktatúra mindent politikai megvilágításban lát, írja a lengyel szerző, a cenzúra olyan területeken is beleártja magát írásokba, amelyek józaneszű ember számára teljesen politikamentesek. Ilyenformán minden nyilvános vita, bármilyen kérdésről a föld alá szorul. Föltétlenül őszinte jelentések a világ bármely táján elkövetett igazságtalanságokról groteszk módon nem találnak hitelre, az emberek légből kapott kommunista propagandának vélik s ezért eltompul erkölcsi érzékenységük. Ugyanakkor az emberek hajlandók elhinni, hogy Nyugaton viszont baráti bratyizással és megvesztegetéssel lehet elérni dolgokat a hatóságoknál. Scsipiovszki nézete szerint a cenzúra nemcsak az egész társadalom erkölcsi hanyatlásáért felelős. Aláaknázza azt az államhatalmat is, amelynek érdekét állítólag annyira védelmezi. A gyanakvás, korrupció és hamis értesültség légkörében folyton akadozik az államgépezet, különböző képzelődések és olyan csalárdságok áldozata, amiket maga teremtett. A lengyelek nagy része belenyugodott, hogy a belátható jövőben nem fog változni az a politikai rendszer, amely uralkodik fölöttük, ugyanakkor irtóznak a gondolattól, hogy egy autonóm társadalom szerepét a bürokrácia vegye át, amely végkép bele van gabalyodva saját ábrándjainak a hálózatába. A lengyel író felfogása egyezik számos lengyel ellenzéki elem gondolkodásával. Az a véleményük, hogy tekintettel Lengyelország kulturális hagyományára esetleg sikerül helyreállítani az őszinte vitát és a személyes érdekközösség vállalását a rendszerrel. Jakub Karpinszki, a lengyel akadémia tagja, akit vallamikor nézetei miatt bebörtönöztek és aki most Angliában dolgozik éppen ezt a témát fejti ki „Nemcsak Ellenzékiek, többek annál” című írásában és az Index hasábjain két jelenségre mutat rá. Nő azoknak a csoportoknak és mozgalmaknak a száma, amelyek függetlenek az uralkodó kommunista párttól és rámutat a független sajtó újabb rohamos terjedésére. Néhány kivételtől eltekintve ezek a csoportok nem politikai szervezetek a szó megszokott értelmében. Inkább azt bizonyítják, hogy az emberek a társaság szintjén akarnak szervezkedni, s vélemény, valamint információs cseréjükből kiakarják küszöbölni az állam és a párt állandó irányító és tájékoztató beleszólását. 3. oldal