Chicago és Környéke, 1979 (74. évfolyam, 1-52. szám)
1979-03-31 / 13. szám
6. oldal i 1 Egy csók, más semmi... A rendkívül csinos Ursula Lorenzen esetében azonban több is történt, mint egy csók. A NATO brüsszeli főhadiszállásán nemrégiben hivatalos jelentést bocsátottak ki Ursuláról. A jelentés egy kicsit elkésett ugyan, tekintettel arra, hogy Fraulein Lorenzen 13 esztendeig kémkedett a keletnémet kommunisták számára, mielőtt a kommunisták Kelet-Berlinbe visszarendelték. A keletnémet televíziós hálózat hosszú interjút közölt Ursellel és az egész dolog valamiképpen a Johny Carson féle csevegési programra emlékeztetett. Fraulein Lorenzen legdrámaibb közlése a következő volt: adatai vannak arra vonatkozóan, hogy a NATO-hadgyakorlatok alkalmával a nyugati hatalmak atom A nyugatnémet igazságügyminiszter, Kurt Rehmann, nyomban az interjú után kijelentette: " Nyugat-Németország erélyes lépéseket tett a kommunista kémek felszámolása érdekében. Az utóbbi néhány hét alatt ötven kommunista kémet tartóztattunk le. Az amerikai hírügynökségek jelentései szerint viszont ez nem igaz. Igaz azonban az, hogy Uriel Lorenzen 13.esztendőn kerésztől büntetlenül kémkedhetett a NATO főhadiszállásán és a nyugati kémelhárítók erről nem tudtak semmit. Hirtelenül eszünkbe jut egy régi történet a Második Világháború idejéből. Az angol kémelhárító szolgálat köztudomás szerint a világ legrosszabbja volt. A történet helyzete ennél sokkal bonyolultabb. A lehetséges elnökjelölti aspiránsok egy része öreg, közel van máris a 70 évhez. Gondolunk itt Gerald Fontra, Ronald Reaganra és John Connallyra. A fiatalabbak (ötven év körüliek) Howard Baker, Tennessee állam szenátora és Robert Dole, kansasi szenátor, aki a legutóbbi választáson a GOP alelnökjelöltje volt. Érdekes módon, az egyes államok is mielőbb hozzá akarnak látni az elnökválasztási kampány előkészületeihez. Portorico, amely nem amerikai állama ugyan, de amerikai „territory” és ezért szavazati joga van a pártok konvencióin, néhány nappal ezelőtt úgy döntött, hogy a portorikói elnökjelöltségi előválasztásokat 1980-ban február közepén fogják mielőtt a new hampshirei elnökjelöltségi előválasztásokra sor kerülne. (Mindeddig a new hampshirei elnökjelöltségi előválasztás volt az első a kampányban és éppen ezért — és más okok miatt — döntő volt az aspiránsok helyzetét illetően.) Maine állam törvényhozói előtt egy olyan javaslat van, amelynek értelmében Maineben az elnökjelöltségi előválasztásokat ugyanazon a napon kellene tartani, amikor a new hampshirei előválasztásokat tartják, vagyis február 26-án. New Hampshire állami törvényhozói viszont a szokásosnál előbbre szeretnék hozni az előválasztást, mivel nem akarják feladni azt a privilégiumukat, hogy az első elnökjelölti előválasztás New Hampshireben történjék. Néhány héttel ezelőtt az igazságügyminiszter olyan törvényjavaslatot terjesztett a kongresszus elé, amelynek értelmében az amerikai elnök csak egyetlen esetben lehetne megválasztható és ekkor 6 évet töltene hivatalában, az eddigi 4 év alatt. Az Eisenhower-adminisztráció alatt megszavazott alkotmánymódosítás értelmében az elnök nem választható meg többször, mint kétszer egymásután, egyenként 4 esztendei időtartamra. Griffin igazságügyminiszter érvelése: A jelenlegi rendszerben, amint egy amerikai elnök elfoglalja hivatalát a Fehér Házban, máris hozzákezd kampányához, annak érdekében, hogy másodszor is megválasszák, tehát sokkal inkább pártpolitikai, mint elnöki tevékenységet folytat. Ezenkívül — mondja alkotmánymódosítási javaslatában az igazságügyminiszter — egy négy éves elnöki időtartam nem is elegendő ahhoz, hogy az Elnök végrehajtsa tervezett programját. A helyzet azonban az, hogy Griffin javaslata semmiképpen sem befolyásolja az 1980-as elnökválasztási küzdelmet. Még abban az esetben is, a föderális törvényhozás mindkét háza megszavazza javaslatát, — a javaslathoz az amerikai államok kétharmad részének hozzá kell járulnia és — az eddigi gyakorlat szerint — legalább két esztendeig tart, gyakran ennél sokkal hosszabb ideig. Érdekes az, hogy a nemhivatalos elnökválasztási kampány ezúttal korábban kezdődik, mint általában. Az államok sokkal inkább érdeklődnek az elnökválasztási kampány iránt, mint azelőtt. Az oka valószínűleg az, hogy az államok meg akarják változtatni a federális adminisztráció és a köztük lévő viszonyt és a jelenleginél nagyobb állami önállóságot követelnek és azt remélik, hogy ha saját jelöltjüket juttatják a Fehér Házba — ez lehetséges lesz. • Az iráni, úgynevezett „mohamedán forradalom” ragályos. Az afrikai Chadban a mohamedánok fellázadtak és azt kívánják, hogy az országot mohamedán köztársasággá változtassák. Erre válaszul a Chad-i „keresztények” (95 százalékuk fekete nacionalista) gyilkossági kampányt indítottak a mohamedánok ellen Mounduou városában és egyetlen éjszakán 800 mohamedánt legyilkoltak, gyermekeket, nőket és férfiakat egyaránt. Ezzel a gyilkosság-sorozattal a város mohamedán kisebbségi lakosságát a szólő valóságos értelmében kiirtották. Az akcióban alapjában véve sémi újdonság nincs: a Chad-i polgárháború a mohamedánok és a feketék között 13 év óta tart. Az elmúlt héten a fővárosban, Ndjamenában, véres utcai harcok törtek ki a mohamedánok és a fekete keresztények között. Egészen groteszk jelenség az, hogy a mohamedánokat Hissen Habre, miniszterelnök, aki maga is mohamedán, vezette a harcba, ugyanakkor pedig a fekete keresztények vezetője Felix Malloum, keresztény elnök volt. A polgárháború tehát különleges módon, a miniszterelnök és az ország elnöke közötti szembenállást jelentette és ez még afrikai viszonylatban is kissé szokatlan. A francia katonai egységek, amelyek egy előzetes védelmi egyezmény értelmében tartózkodnak Chadban, egyszerűen nem tudták eldönteni, hogy mit tegyenek. A nyugati újságírók szemében jelenleg Mason elnökvan kedvezőbb helyzetben, mint miniszterelnöke, Hissen Habre. Ami jelenleg Chadban történik az nevetséges paródiája az úgynevezett „nemzeti függetlenségnek”, amely ma az afrikai népek között dúl. • A kínai katonák viszszavonulnak Vietnamból, illetőleg pontosabb kifejezéssel élve, azt állítják, hogy „óvatos és megfontolt” viszszavonulásba kezdtek. A kínaiak, 17 nap alatt, összesen 22 mérföldnyi távolságra hatoltak be Vietnamba. Az invázió önmagába véve jelentéktelen volt és nyilvánvaló célja kizárólag az volt, hogy kipróbálják: mi történnék egy esetleges szovjet-kínai háború esetén? A kínaiak számára az eredmény nem volt nagyon kedvező. Kiderült az, hogy a kínai hadsereg gyakorlatlan és nem rendelkezik modern fegyverekkel. Továbbá kiderült az is, hogy a kínai hadsereg — ha arra kerül a sor — nem ütőképes. A Szovjetunió ebben az esetben nem avatkozott be az ázsiai háborúba, de semmi biztosíték nincs arra vonatkozóan, hogy a jövőben nem avatkoznék be egy ilyen háborúba. Moszkva rendkívül kedvező helyzetben van. Egy gyakorlatlan és modern fegyverekkel nem rendelkező Kínával és egy határozatlan, gyáva és habozó Amerikával kellene szembenéznie. Egy esetleges katonai szembenállás esetén, még akkor is, ha Amerika a Kínai Népköztársaságot támogatná, minden előny a Szovjetunió oldalán lenne. Abban az esetben, ha ez az invázió próba volt Peking és Moszkva között, minden bizonyosság szerint Moszkva volt a győztes. A kínaiak vietnami kalandja kétségtelen tisztázta a helyzetet és ez pedig a következő: A Kínai Népköztársaság nem készült fel arra, hogy adott esetben a Szovjetunióval szembenézzen, mert hiszen a vietnami inváziót sem volt képes sikeresen végrehajtani. De az is lehet, hogy nem is akarta megmutatni oroszlánkörmeit. Alapjában véve lényegtelen az, hogy Cambodia, vagy Vietnam tekinthető-e úgynevezett kegyetlen kommunista hatalomnak. Nagyon kevés rokonszenvet érezhetünk akár Cambodia, akár Vietnam iránt. Egy Hong Hongban állomásozó nyugati diplomata kijelentette az újságírók előtt : — A kínaiak akciója veszélyes, volt, de egyetlen körülményt tisztázott, tekintettel az invázió sikertelen voltára: a Kínai Népköztársaság jelenleg nem képes arra, hogy a Szovjetunióval szembeszálljon és Amerika nem hajlandó arra, hogy kommunista Kínát támogassa a Szovjetunió ellen. Azt hiszem ez az, amit a sikertelen kínai vietnami harci előjátékból megtanultunk. A kínaiak mindmáig ragaszkodnak ahhoz, hogy a katonai egységeket „önkéntesen” vonják vissza Vietnamból. Volt egy idő, mikor a Nyugat hatékony segítségnek tekintette a Kínai Népköztársaságot a Szovjetunió terjeszkedési törekvései ellen. Kiderült azonban, hogy ez nem igaz. A két kommunista nagyhatalom, Kína és a Szovjetunió közötti versengésben kétségtelenül a Szovjetunió van fölényben. Viszont Kína sohasem viselt eddig imperialista háborút és nem is voltak imperialista terjeszkedései—történelmi múltja szerint.• A sajtószabadság kérdése ismét felmerült Amerikában — nem először és nyilvánvalóan nem utoljára. Az történt, hogy a „The Progressive” nevű baloldali, New Yorkban megjelenő folyóirat, bizonyos értesüléseket kapott az amerikai hidrogén-bomba gyártásáról. A folyóirat munkatársa megírta a cikket és (nagyon helyesen és indokoltan) a kiadó elküldte a kéziratot az energiaügyi minisztériumnak, ezzel a kérdéssel: tartalmaz-e a cikk olyan információkat, amelyek nemzetbiztonsági szempontból bizalmas és nem közölhető információknak tekinthetők? A minisztérium igennel válaszolt a kérdésre és közölte: ha a cikk megjelenik, bizonyos „alapvető információkat” feltétlenül ki kell hagyni a cikkből, mindenekelőtt azt, hogy mikor készül el Amerika hidrogén-bombája? A folyóirat kiadója ennek ellenére változtatás nélkül akarja közölni a cikket, a federális kormány azonban a bírósághoz fordult és nemzetbiztonsági érdekekre hivatkozott és ezúttal helyesen azt követelte, hogy a cikk közlését teljes egészében tiltsa meg a bíróság. A federális kormány érvelése — természetesen — az volt, hogy a cikk közlése komolyan veszélyeztetné a nemzetbiztonsági érdekeket. A baloldali folyóirat kiadójának érvelése viszont az volt: A hidrogénbomba az amerikai adófizető polgárok pénzén készül és éppen ezért az amerikai polgároknak joguk van minden adatot tudni a hidrogénbombáról. (Nem tudjuk mivel érvelnének ezek a radikális kiadók és hogyan érvelnének Moszkvában. Szerk.) A bíróság döntése az volt, hogy a cikk nem jelenhet meg. A Federal Bureau of Investigation igyekszik megállapítani a cikkíró, a 36 esztendős Howard Morland, politikai múltját, mert nem egészen világos, úgyis mondhatnánk teljesen sötét, hogy Mr. Morland miképpen szerezte a cikkéhez szükséges információkat? Az FBI szerint nem lehetetlen, hogy Mr. Morland illegálisan jutott az információkhoz. Az ügy nyilvánvalóan az US Legfelsőbb Bíróság elé kerül, amelynek három lehetősége van: engedélyezi vagy megtiltja a cikkközlését, vagy esetleg kijelenti, hogy nem kíván az ügygyel foglalkozni. Annyi azonban bizonyos, hogy az „ameri ,kai sajtószabadság” kérdését, nem ártana újra értékelni, tekintettel a bonyolult világpolitikai helyzetre, és talán nem ártana kissé megnyirbálni ezt a sajtószabadságnak nevezett szabadosságot, vagy legalábbis egy új alkotmányódosító javaslatra lenne szükség. Hírek és képek a nagyvilágból... Egy amerikai karikaturista így látja az elnökválasztási kampányt fegyvereket is kipróbál Az angol kémelhárító tartani, 9 nappal azelőtt c tak. A közlés azért nem jelentős, mert a Szovjetunió tisztában van azzal, hogy a NATO-hadgyakorlatok során természetesen atomfegyvereket is kipróbálnak és a NATO tisztában van azzal, hogy ugyanez történik a Varsói Paktum országainak hadgyakorlatai alkalmával bármit is mond a szovjet. A közlés tehát nem volt érdekes, érdekes azonban, hogy a NATO brüsszeli főhadiszállásának egyik titkárnője 11 éven keresztül büntetlenül és észrevétlenül kémkedhetett a kommunisták számára. Hogyan lett a Hamburgban született Ursel kommunista kém, íme, a NATO úgynevezett kémelhárító szervezetének a jelentése: Fraulein Lorenzen 13 esztendővel ezelőtt kapott állást, a NATO párizsi irodájában. Párizsban beleszeretett a NATO egyik főtisztviselőjébe és amikor a románc véget ért, „idegösszeroppanást” kapott és ekkor kezdte el kémtevékenységét.Uriel Lorenzen alighanem az első kommunista kém, aki — állítólag — azért lett kém, mert idegösszeroppanást kapott. Ennek ellenére azonban a keletnémet kormány — a NATO kémelhárító osztálya szerint — tisztességesen javadalmazta Ursulát az információkért. S az sem lehetetlen, hogy az idegösszeroppanás mellett a pénz is játszott bizonyos szerepet Ursel kémtevékenységében. Az egész dolog valamiképpen a romantikus Mata Hari történetre emlékeztet... a kémnő, „akinek szíve is volt.” A Mata Hari-filmben Greta Garbo nagyszerű alakítást nyújtott és az igazság az, hogy Uriel Lorenzen semmivel sem maradt mögötte: a keletberlini televíziós interjú elsőrangú színészi teljesítmény volt. szolgálat letartóztat egy középkorú férfit, akinek kefe-bajusza és homlokába lógó haja van. A férfit tolmács útján hallgatják ki Londonban. — Hogy hívják magát? kérdezi az angol kémelhárító tiszt. — Adolf Hitler. — Hogy betűzi ezt a nevet? — kérdi az angol tiszt a tolmácstól. Miután a választ megkapja, a következő kérdés: — Mi a maga foglalkozása Németországban? — Én vagyok a Führer. A tiszt lassan firkálja a szót azután kifakad: — Az ember sohasem tudja, hogy ezeket az átkozott német szavakat miképpen kell betűzni. Ennyit a csinos Ursel Lorenzen csókjairól és a NATO kémelhárító osztályának a munkájáról. • Amerikában nem 1979, hanem majdnem 1980 van. Az elnökjelölti aspiránsok száma mindkét pártban (hivatalosan és nemhivatalosan) egyre növekszik. Tény az, hogy a republikánus lehetséges elnökjelölti aspiránsok lényegesen többen vannak, mint a demokrata aspiránsok. A demokraták között jelenleg csak Jimmy Cartert találhatjuk, aki újraválasztásáért indul, Jerry Brown, californiai kormányzót és esetleg Teddy Kennedy szenátort, akinek szándékai azonban a legteljesebb mértékben bizonytalanok. Teddy időnként cáfolja, hogy a Demokrata Párt elnökjelöltje akarna lenni. Ezek a cáfolatok azonban bizonytalanok. Egy washingtoni hírmagyarázó a közelmúltban, egy magánbeszélgetés során, megjegyezte: — Minden jel arra mutat, hogy Teddy elnökjelölti aspiráns lesz 1980- ban. Nézzék meg: rövid hajat visel újabban és a nadrágja élesre vasalt. A republikánusok Kínaiak megtámadnak és felégetnek egy vietnami falut Iránban kivégeztek négy férfit, akiket azzal vádoltak, hogy homoszexuálisok és erőszakot követtek el Ratal Rákon A csinos Ursan — a modern Mata Hari Megjelent — TOLLAS TIBOR VERSES KAZETTÁJA — a szerző előadásában. (Összekötő szöveggel 2x30 perc) A költő versein keresztül ismerteti meg hallgatóival egy rossz csillagzat alatt született nemzedék élményeit, a korán elhagyott otthon, a börtön, a levert szabadságharc, idegenbe kényszerült élet problémáit. Négy önálló kötetének (Csak ennyi fényharadt, Járdaszigeten, Eszterlánc, Irgalmas fák) legszebb verseit hallhatjuk. Rohanó életünkben ugyanis egyre kevesebb idő marad az olvasásra, különösen az elmélyült igényű versolvasásra. Életünk jelentős részét lakásunk és munkahelyünk között autóban töltjük, ahol a zenés kazetták mellett bizonyára új élményt jelent majd a verses kazetta meghallgatása. Megrendelhető a Nemzetőrön keresztül: D-8, München 34, Postfach 70. Ára portóval 7.50 $ (US) Európában 15. DM. Megjelent a Nemzetőr és Griff közös kiadásában Dálnoki Veress Lajosné: Szabadság nélkül c. könyve Páratlan érdekességű, hézagpótló napló az osztrák Anschlusstól a szabadságharc bukását követő időkig. Négy évtized magyar történelme elevenedik meg egy asszony meglátásán keresztül- Férje Dálnoki Veress Lajos vezérezredes a könyv főszereplője, akit a németek és oroszok egyaránt halálra ítéltek s aki mindvégig a magyar utat járta. Megrendelhető Amerikában és Kanadában a szerző címén: 2011, —51. Ave. S.W. Calgary, Alta, Kanada, T3E 117. Ára portóval 7.50 $, vagy 15 DM.