Chicago és Környéke, 1979 (74. évfolyam, 1-52. szám)
1979-04-07 / 14. szám
6. oldal Az iráni forradalmi kormány túlságosan gyakran kénytelen „magyarázni a bizonyítványát” és ez a körülmény nem kelt túlságos bizalmat a nyugati országokban. Alig néhány nappal ezelőtt két ismert újságírót, akik a Sah uralma idején vezető pozíciót töltöttek be, kivégeztek. Mehdi Bazargan, miniszterelnök, egy televíziós interjú alkalmával, a következőket jelentette ki: A tárgyalás és az azt követő kivégzés az iráni forradalom szégyene volt.A tárgyalás és a kivégzés időpontja közt mindössze 24 óra telt el. A kivégzetteknek nem adtak módot és lehetőséget arra, hogy fellebbezzenek.) A probléma az, hogy ez nem az első eset, hogy ilyesmi történt Iránban és ez nem az első eset, hogy a miniszterelnök kijelenti: A forradalom súlyos tévedést követett el. (A „súlyos tévedés, persze, aligha fogja feltámasztani azokat, akiket kivégeztek.) A miniszterelnöki nyilatkozatnak nincs gyakorlati következménye: jelenleg Amir Abbas Hoveida, aki a Sah adminisztrációja idején 12 esztendőn keresztül volt miniszterelnök, áll a bíróság előtt,„árulással” vádolva. A tárgyalás ugyanolyan „tévedés” lesz, mint az úgynevezett többi „árulók” ellleni előzetes tárgyalások. Megjegyzendő az, hogy Bazargan miniszterelnök és az ajatollah között nyilvánvalóan nincs egyetértés a különleges tárgyalások módszerére vonatkozóan. Legalábbis, erre mutat az a körülmény, hogy a Quom nevű szent városban a miniszterelnök, nemrégiben, egy beszéde alkalmával kijelentette : Khomeininek mindenképpen véget kell vetnie ezeknek a cirkuszi jellegű tárgyalásoknak és a tárgyalásokat követő azonnali kivégzéseknek. Lehetséges-e, hogy a Szent Ember és a miniszterelnök nem ért egyet. Alapjában véve senki sem tudja. Tény az, hogy a miniszterelnökkel való megbeszélés után Khomeini elrendelte: a forradalmi tárgyalásokat meg kell szüntetni, mindaddig, amíg erre vonatkozóan új rendelkezés nem érkezik, Enek ellenére, a Hoveili elleni tárgyalás tovább folyik, a régi módszerekkel, amelyeknek lényege az, hogy a vád ködös és bizonytalan és a vádlott védekezését nem engedik meg. Minden ilyesfajta tárgyalás elképzelhetetlen lenne bármelyik országban — kivéve a szovjet által megszállt országokban. Egy amerikai újságíró néhány nappal ezelőtt beszélgetett egy vendéglőben egy pincérrel, miközben egy dupla skót whiskyt rendelt. A pincér kijelentette: — Boldog vagyok, hogy forradalmi kormány van Iránban. Boldog vagyok, hogy ismét kivégeztek hat tábornokot. A kivégzett hat tábornok „bűne” az volt, hogy a Sah uralma idején voltak tábornokok. Tárgyalásuk a szokásos módon zajlott le: a tárgyalás kezdetétől számított 24 óra múlva kivégezték őket. Az amerikai újságíró (Kazem Zanagar) véleménye: — Az iráni kormány valamiképpen elhitette az iráni polgárok többségével, hogy ezek a tárgyalásnak nevezett gyilkosságok a „nép érdekét” szolgálják. Az iráni polgárok, szerte az országban, hajlandók jóváhagyni ezeket a tárgyalásokat és ezeket a gyilkosságokat — nem lehet tudni, hogy félelemből-e, vagy pedig azért, mert egyetértenek a történtekkel? — A Sah bukása előtt az irániak Amerika-ellenes gyűlölete nyilvánvaló volt. Khomeini uralma óta, a gyűlölet érezhetően enyhült, talán azért, mert az irániak tudják, hogy az olajszállítás csökkentésével komoly kárt okozhatnak Amerikának. A probléma, természetesen, nemcsak politikai, hanem pszichológiai probléma is..A gyűlölt amerikaiak, végülis, olyan iráni rezsimmel találták magukat szemben, amely nyíltan Amerika-ellenes. Érdekes az, hogy Khomeini Amerika-ellenes rezsimje alatt az amerikaiakat gyűlölő irániak kevésbbé Amerika-ellenesek, mint amilyenek az Amerika-barát Sah uralma idején voltak. Senki sem tudhatja jelenleg, hogy Khomeini, az aggastyán forradalmár diktatúrája hová fog vezetni. Az általános meggyőződés azonban a nyugati újságírók és hírelemzők között az,hogy eki az ajatollaht a szovjet ügynökök eszközül használják, az aggastyán kétségtelenül nem tud arról és amikor felfedezi, hogy egyszerű báb volt csupán a Kreml kezében — már késő lesz. • • • Az amerikai Watergate emléke kísért szerte a világon. Emlékszünk-e még arra, amikor Willy Brandt, nyugatnémet kancellár, inkább lemondott, mint hogy egy nyugatnémet Watergate-ügyet megkockáztasson? A legújabb „Watergate-ügy” lehetséges színhelye Dél-Afrika, íme, a délafrikai Watergate-ügy története: Körülbelül egy évvel ezelőtt a következő adatok kerültek nyilvánosságra. A délafrikai kormány — állítólag — 74 millió dollárt használt fel arra, hogy egy pretoriai napilapot támogasson azért, mert ez a napilap viszont, a támogatásért cserében, támogatta és népszerűsítette a délafrikai kormány szegregációs politikáját. A délafrikai kormány ezenkívül — a vádak szerint — meg akarta vásárolni a „Washington Post” nevű amerikai napilapot is, azért, hogy azzal is támogassa a délafrikai kormány politikai irányvonalát. A jelen pillanatban lehetetlenség eldönteni, hogy mi az igazság. A Post és a délafrikai kormány egyaránt tagadja, hogy ilyesmiről szó lett volna. Ez azonban alapjában véve, nem is a fő kérdés. A legfőbb probléma a vádlott szerint 90 délafrikai ellenzék azzal vádolja a kormányt, hogy amikor a nyugati propagandára hajlandó volt 74 millió dollárt áldozni a rendelkezésre álló összeget már eredetileg sem akarták propagandacélokra fordítani, hanem annak több, mint a felét a miniszterek vágták zsebre. (Van ilyen másutt is. Ajaj.) A vádat mindenki tagadja, de a helyzet ugyanolyan, mint amilyen az amerikai Watergate-ügyben volt. Mindenki mindent tagad és végülis, valami mégis kiderült. Pieter Botha miniszterelnök lemondással fenyegetőzik és kétséges, hogy ez valóban fenyegetést jelent-e. A legfőbb „vádlott” az egész kormányellenes kampányban Hendrik van den Bergh tábornok, a délafrikai államvédelmi szervezet parancsnoka. Az ellenzék szerint ő volt az, aki az egész megvesztegetési eljárást adminisztratív úton kidolgozta. A tábornok tagadja a vádat. A politikai probléma a következő: ha Botka miniszterelnök valóban lemond és új választásokat ír ki, könnyen előfordulhat, hogy személyében veszíthet, ennek ellenére azonban kétségtelen az, hogy pártja, a Nacionalista Párt továbbra is kormányon marad, — legfeljebb új vezetéssel. • • • — Európa Atyja meghalt néhány nappal ezelőtt, 92 esztendős korában. Természetesen, Jean Monnetról beszélünk, aki az Európai Közös Piac egyik legfőbb megalapítója volt. A helyzet az, hogy a gondolat tőle származott. Monnet volt az első európai gazdaságpolitikus (az elnevezés is tőle magától származik) aki azt mondotta: „ Nyugat-Európának saját védelméről és saját gazdasági érdekeiről amit saját magának kell gondoskodnia. Ha Nyugat- Európa csak Amerikára támaszkodik, védelmét és gazdasági érdekeit illetően elveszett. Monnet sohasem pályázott semmiféle közhivatalra, de kevesen voltak azok Nyugat- Európában, akik nagyobb befolyást gyakoroltak az egyes nyugateurópai kormányok pénzügyi és gazdaságpolitikájára, mint ő. — A világon kétféle ember van — mondta egyszer Monnet az Agence France Press nevű francia hírügynökség munkatársának. — Az egyik típus az, aki nem mer cselekedni és a másik típus az, aki cselekszik. Monnet a cselekvés embere volt, az 1950-es években éppen a Central Intelligence Agency megfigyelés alá helyezte. Végülis, a CIA hivatalosan különböző kérdéseket tett fel Monnetnek. Monnet nem volt hajlandó válaszolni a kérdésekre és csupán azt mondta: — Ha a CIA azt hiszi, hogy jelentős személyiség vagyok, olyasvalaki, aki érdemes a válaszokra, ki kell ábrándítanom őket. Senki sem akarok lenni és nem akarok „Valaki” lenni. • Azután Jean Monnet mégis „Valaki” lett, az európai egység gondolatának a megalapítója lett. Egy Párizs közelében lévő kis temetőben temetették el és a pap ezzel fejezte be búcsúztató szavait: — Valaki meghalt. Valaki, aki örökre nyomot hagyott Európa életében. Azután az utolsó rögök a sírra hullottak — eltemették Párizs közelében azt a férfit, aki senki sem akart lenni, de aki Nyugat-Európa történetében — „Valaki" lett. • • • Végülis, május 22-ikén federális választások lesznek Kanadában. Ez alapjában véve, szerencsés dolog. A kanadai alkotmány ugyanis lehetővé teszi, hogy amennyiben a federális miniszterelnök megkapja a kormányzó hozzájárulását, annak ellenére, hogy az ötévi időtartam lejárt, újabb egy évi időtartamra kormányon maradhasson. Egy ideig úgy tűnt, Pierre Trudeau, aki alighanem Kanada történetének legerőszakosabb miniszterelnöke, hajlandó lesz ezt a lépést megkockáztatni, s a kormányzat adminisztrációjának egy éves időtartamra való meghosszabbítására fogja kérni.Tekintettel arra, hogy a kanadai kormányzót a Buckingham Palota a miniszterelnök javaslatára nevezi ki, egy ilyen lépés mindenképpen politikailag sikeres lett volna, tekintettel arra, hogy a kormányzó nem független gyakorlatilag a kormányzó párttól.) Pierre Trudeau azonban május 22-ikére kiírta a választásokat és nem volt hajlandó ezt az előnyt kihasználni. A magyarázat alighanem a következő: Az nem kétséges, hogy az NDP nem kerülhet kormányra. Az eddig végzett közvéleménykutatások 18-19 százalékra teszik az NDP népszerűségi százalékát. A lehetőség tehát, akár a Liberális Párt, akár a Konzervatív Párt. A Gallup Közvéleménykutató Intézet felmérései szerint a két párt fej-fej mellett halad, egyenként körülbelül 38-39 százalékkal. Ez az arányszám időnként egy-két százalékkal változik, lényegében azonban változatlan marad. Trudeau tehát most megkockáztatja a választást, ahelyett, hogy egy évig várna, amikor az arányszám valószínűleg a jelenleginél kedvezőtlenebb lenne. (Minél tovább húzódik egy választás, a helyzet annál kedvezőtlenebb a liberállisok szempontjából, tekintettel az inflációra és egyéb körülményekre — és Pierre Trudeau, tisztában van ezzel.) Trudeau tehát arra számít, hogy egy májusi választás eredménye még mindig egy kisebbségi kormány lehet, bármilyen népszerűtlen is a Liberális Párt az ország nagy részében (Quebec az egyetlen kivétel) és Trudeau egyetlen reménye az, hogy egy kisebbségi liberális kormányt az NDP alighanem kénytelen lenne támogatni, hacsak nem akar a konzervatívok oldalára állni, ami az NDP történetében és tekintve az NDP ideológiáját — szinte elképzelhetetlen lenne. Ed Broadbent, az NDP vezetője, a közelmúltban érdekes nyilatkozatot tett és a következőket mondotta: — Senki sem bízik Pierre Trudeauban és senki sem érti, hogy valójában mit akar Joe Clark, a Konzervatív Párt vezetője, az NDP tehát egyiküket sem támogatja. Ez a kijelentés azonban nem tükrözi a realitást. Az igazság az, hogy az NDP nincs abban a helyzetben, hogy teljesen semleges lehessen, habár semmiféle gyakorlati reménye nincs arra, hogy hatalomra jusson. S alighanem ez az, amire Pierre Trudeau, a gyakorlati politikus, számít. Számítása a következő: mindenképpen tisztázni kell a helyzetet és sokkal inkább most, mint egy évvel később. Minden elkövetkező hónap rontja a liberális esélyeket. S egy esetleges elkövetkező kisebbségi kormány adott esetben sokkal inkább megszerezhetné magának az NDP támogatását, mint egy kisebbségi - konzervatív kormány. Ez az elképzelés, természetesen, abban az esetben logikus csak, ha a május 22-iki választásokon liberális, vagy konzervatív kisebbségi választási győzelemre kerül a sor. Trudeau alighanem nem számít, sem döntő liberális, vagy konzervatív többségre és egyáltalában nem lehetetlen, hogy a kiábrándító Trudeauévek alapjában véve határozatlansággal fognak zárulni május 22- ikén. Úgy tűnik, hogy a legelőnyösebb lehetőség egy kisebbségi konzervatív kormány, amely azonban ki lesz szolgáltatva az NDP- nek. Mindenesetre, érdekes lenne Mr. Trudeaut a „lejális” ellenzék szerepében látni. • • • És persze Amerikában már teljes erővel folyik az 1980-as elnökválasztási kampány. Vannak hivatalos, félhivatalos és nemhivatalos elnökjelölti aspiránsok. Az ma már nem kétséges, hogy Jimmy Carter indulni fog újraválasztásáért. Nem kétséges az sem, hogy a Republikánus Párt egyik elnökjelölti aspiránsa John Connally, egykori demokrata lesz, tekintettel arra, hogy Mr. Connally nemrégiben erre vonatkozó hivatalos nyilatkozatot tett. Egyáltalában nem lehetetlen, hogy Ronald Reagan, a volt californiai kormányzó is belép a GDP aspiránsok sorába, washingtoni hírmagyarázók szerint azonban Gerald Ford nem lesz a pályázók között, mert úgy véli, hogy a Connally— Reagan versenyben nem lenne esélye. (Mr. Ford, a sportember, mindig is az egyszerű realitások embere volt.) A demokrata vonalon majdnem teljesen bizonyos, hogy Carternek szembe kell majd néznie Jerry Broton, kaliforniai kormányzóval és Edward Kennedy szenátorral. Brown és Kennedy hátránya. Brown nőtlen, Kennedy különválván él feleségétől,e tér hát hiányozna a Fehér Házból a First Lady. Kennedy — minden cáfolata ellenére alighanem komolyan gondol az indulásra: rövidre nyiratta haját, állandóan meg van fésülve és nadrágja borotvaélesre van vasalva. — Mindezek kétségtelenül egy elnökjelölt aspiráns jellemzői — jegyzete meg a napokban egy washingtoni politikai hírmagyarázó. Hírek és képek a nagyvilágból A délafrikai miniszterelnök: Watergate-ügy Délafrikában? Jean Monnet MOTOR CITY AUTO INC. C1594 W. Lake,.Elmhurst, IL. ** 665-2999, 833-8484 Mindenféle használt és új kocsik eladása. ■ni c.* DÉVÉNYI GÁBOR tulajdonos Magyaroknak a részletfizetését is elintézzük. HETI AJÁNLAT ÚJ Használt 1979 FIESTA 1979 HORIZON FRONT WHEEL DRIVE 1979 FIREBIRD 1979 CORVETTE 1979 IMPALA s 399$ 3950. 3950 9700 5600 1976 CORVETTE 1975 CONTINENTAL 1974 VEGA GT 1974 PINTOWAGON 1973 VOLVO s 7900 2700 700 850 1350 Szeretne Európába ingyen utazni?! Szeretne Európában ingyen kocsit , használni?! felvilágosításért hívja dévényi Gábort a 005-2999 -es telefonszámon TÖBB 1000 DOLLÁRT MEGTAKARÍTHAT FIZESSEN ELŐ LAPUNKRA! SERVICE STATION 6401 N. Ridge Chicago, 111. 60626 a Ridge és Devon kereszteződésénél • Mindenfajta európai és amerikai autók szakszerű és lelkiismeretes javítása • AUTOMATA Transzmisszió Service • Magyarul beszélő szakképzett szerelők FRANK ISTVÁN tulajdonos szeretettel várja a magyar üzletfeleket EXPERT AUTO REPAIRS FOREIGN & DOMESTIC • TUNE UPS • TOWING SERVICE Telefon: 262-1432 upy CHICAGO HERE'S KING EDWARD IMPERIAL WITCH BL4CKH4HK HOCKEY...on sSJ —-—J 1 Éd Megjelent — TOLLAS TIBOR VERSES KAZETTÁJA — a szerző előadásában. (Összekötő szöveggel 2x30 perc) A költő versein keresztül ismerteti meg hallgatóival egy rossz csillagzat alatt született nemzedék élményeit, a korán elhagyott otthon, a börtön, a levert szabadságharc, idegenbe kényszerült élet problémáit. Négy önálló kötetének (Csak ennyi fény maradt, Járdaszigeten, Eszterlánc, Irgalmasfák) legszebb verseit hallhatjuk. Rohanó életünkben ugyanis egyre kevesebb idő marad az olvasásra, különösen az elmélyült igényű versolvasásra. Életünk jelentős részét lakásunk és munkahelyünk között autóban töltjük, ahol a zenés kazetták mellett bizonyára új élményt jelent majd a verses kazetta meghallgatása. Megrendelhető a Nemzetőrön keresztül: D-8, München 34, Postfach 70. Ára portóval 7.50 $ (US) Európában 15. DM. ■ Megjelent a Nemzetőr és Griff közös kiadásában Dálnoki Veress Lajosné: Szabadság nélkül c. könyve Páratlan érdekességű, hézagpótló napló az osztrák Anschlusstól a szabadságharc bukását követő időkig. Négy évtized magyar történelme elevenedik meg egy asszony meglátásán keresztül. Férje Dálnoki Veress Lajos vezérezredes a könyv főszereplője, akit a németek és oroszok egyaránt halálra ítéltek s aki mindvégig a magyar utat járta. Megrendelhető Amerikában és Kanadában a szerző címén: 2011, — 51. Ave. S.W. Calgary, Alta, Kanada, T3E 117. Ára portóval 7.50 $, vagy 15 DM.