Chicago és Környéke, 1979 (74. évfolyam, 1-52. szám)

1979-04-07 / 14. szám

6. oldal Az iráni forradalmi kormány túlságosan gyakran kénytelen „ma­gyarázni a bizonyítvá­nyát” és ez a körülmény nem kelt túlságos bi­zalmat a nyugati orszá­gokban. Alig néhány nappal ezelőtt két ismert újságírót, akik a Sah uralma idején vezető po­zíciót töltöttek be, ki­végeztek. Mehdi Bazar­­gan, miniszterelnök, egy televíziós interjú alkal­mával, a következőket jelentette ki: A tárgyalás és az azt követő kivégzés az iráni forradalom szégyene volt.­­A tárgyalás és a kivégzés időpontja közt mindössze 24 óra telt el. A kivégzetteknek nem adtak módot és lehetősé­get arra, hogy fellebbez­zenek.) A probléma az, hogy ez nem az első eset, hogy ilyesmi történt Iránban és ez nem az első eset, hogy a miniszterelnök kijelenti: A forradalom súlyos tévedést követett el. (A „súlyos tévedés, persze, aligha fogja fel­támasztani azokat, aki­ket kivégeztek.) A miniszterelnöki nyi­latkozatnak nincs gya­korlati következménye: jelenleg Amir Abbas Ho­­veida, aki a Sah admi­nisztrációja idején 12 esztendőn keresztül volt miniszterelnök, áll a bí­róság előtt,­„árulással” vádolva. A tárgyalás ugyanolyan „tévedés” lesz, mint az úgyneve­zett többi „árulók” el­l­leni előzetes tárgyalá­sok. Megjegyzendő az, hogy Bazargan minisz­terelnök­­ és az ajatol­lah között nyilvánvalóan nincs egyetértés a külön­leges tárgyalások mód­szerére vonatkozóan. Legalábbis, erre mutat az a körülmény, hogy a Quom nevű szent város­ban a miniszterelnök, nemrégiben, egy beszé­de alkalmával kijelen­tette : Khomeininek min­denképpen véget kell vetnie ezeknek a cirku­szi jellegű tárgyalások­nak és a tárgyalásokat követő azonnali kivég­zéseknek. Lehetséges-e, hogy a Szent Ember és a mi­niszterelnök nem ért egyet. Alapjában véve senki sem tudja. Tény az, hogy a miniszterel­nökkel való megbeszélés után Khomeini elrendel­te: a forradalmi tárgya­lásokat meg kell szüntet­ni, mindaddig, amíg er­­re vonatkozóan új ren­­delkezés nem érkezik, Enek ellenére, a Hovei­­li elleni tárgyalás to­vább folyik, a régi mód­szerekkel, amelyeknek lényege az, hogy a vád ködös és bizonytalan és a vádlott védekezését nem engedik meg. Min­den ilyesfajta tárgya­lás elképzelhetetlen len­ne bármelyik országban — kivéve a szovjet által megszállt országokban. Egy amerikai újság­író néhány nappal ez­előtt beszélgetett egy vendéglőben egy pincér­rel, miközben egy dupla skót whiskyt rendelt. A pincér kijelentette: — Boldog vagyok, hogy forradalmi kor­mány van Iránban. Bol­dog vagyok, hogy ismét kivégeztek hat táborno­kot. A kivégzett hat tábor­nok „bűne” az volt, hogy a Sah uralma idején vol­tak tábornokok. Tárgya­lásuk a szokásos módon zajlott le: a tárgyalás kezdetétől számított 24 óra múlva kivégezték őket. Az amerikai újságíró (Kazem Zanagar) véle­ménye: — Az iráni kormány valamiképpen elhitette az iráni polgárok több­­­­ségével, hogy ezek a tár­gyalásnak nevezett gyil­kosságok a „nép érde­két” szolgálják. Az iráni polgárok, szerte az or­szágban, hajlandók jó­váhagyni ezeket a tár­gyalásokat és ezeket a gyilkosságokat — nem lehet tudni, hogy féle­­lemből-e, vagy pedig azért, mert egyetérte­nek a történtekkel? — A Sah bukása előtt az irániak Amerika-elle­­nes gyűlölete nyilvánva­ló volt. Khomeini ural­ma óta, a gyűlölet érez­hetően enyhült, talán azért, mert az irániak tudják, hogy az olajszál­lítás csökkentésével komoly kárt okozhatnak Amerikának. A probléma, termé­szetesen, nemcsak poli­tikai, hanem pszicholó­giai probléma is..A gyű­lölt amerikaiak, végül­­is, olyan iráni rezsim­mel találták magukat szemben, amely nyíltan Amerika-ellenes. Érdekes az, hogy Kho­meini Amerika-ellenes rezsimje alatt az ameri­kaiakat gyűlölő irániak kevésbbé Amerika-elle­­nesek, mint amilyenek az Amerika-barát Sah uralma idején voltak. Senki sem tudhatja je­lenleg, hogy Khomeini, az aggastyán forradal­már diktatúrája hová fog vezetni. Az általános meggyőződés azonban a nyugati újságírók és hír­elemzők között az,­­hogy eki az ajatollaht a szovjet ügynökök eszközül hasz­nálják, az aggastyán kétségtelenül nem tud arról és amikor felfede­zi, hogy egyszerű báb volt csupán a Kreml ke­zében — már késő lesz. • • • Az amerikai Waterga­te emléke kísért szerte a világon. Emlékszünk-e még arra, amikor Willy Brandt, nyugatnémet kancellár, inkább le­mondott, mint hogy egy nyugatnémet Waterga­­te-ügyet megkockáz­tasson? A legújabb „Water­­gate-ügy” lehetséges színhelye Dél-Afrika, íme, a délafrikai Wa­­tergate-ügy története: Körülbelül egy évvel ezelőtt a következő ada­tok kerültek nyilvános­ságra. A délafrikai kormány — állítólag — 74 millió dollárt használt fel arra, hogy egy pretoriai napi­lapot támogasson azért, mert ez a napilap­ vi­szont, a támogatásért cserében, támogatta és népszerűsítette a délaf­rikai kormány szegregá­ciós politikáját. A délaf­rikai kormány ezenkívül — a vádak szerint — meg akarta vásárolni a „Washington Post” ne­vű amerikai napilapot is, azért, hogy azzal is támogassa a délafrikai kormány politikai irány­vonalát. A jelen pillanat­ban lehetetlenség eldön­teni, hogy mi az igaz­ság. A Post és a délaf­rikai kormány egyaránt tagadja, hogy ilyesmiről szó lett volna. Ez azon­ban alapjában véve, nem is a fő­ kérdés. A leg­főbb probléma a vádlott szerint 90 délafrikai el­lenzék azzal vádolja a kormányt, hogy amikor a nyugati propagandára hajlandó volt 74 millió dollárt áldozni a rendel­kezésre álló összeget már eredetileg sem akarták propaganda­célokra fordítani, ha­nem annak több, mint a felét a miniszterek vág­ták zsebre. (Van ilyen másutt is. Ajaj.) A vádat mindenki ta­gadja, de a helyzet ugyanolyan, mint ami­lyen az amerikai Wa­­tergate-ügyben volt. Mindenki mindent tagad és végülis, valami mégis kiderült. Pieter Botha miniszterelnök lemon­dással fenyegetőzik és kétséges, hogy ez való­ban fenyegetést jelent-e. A legfőbb „vádlott” az egész kormány­ellenes kampányban Hendrik van den Bergh tábornok, a délafrikai államvé­delmi szervezet pa­rancsnoka. Az ellenzék szerint ő volt az, aki az egész megvesztegetési eljárást adminisztratív úton kidolgozta. A tábornok tagadja a vádat. A politikai prob­léma a következő: ha Botka miniszterelnök valóban lemond és új választásokat ír ki, könnyen előfordulhat, hogy személyében ve­szíthet, ennek ellenére azonban kétségtelen az, hogy pártja, a Nacio­nalista Párt továbbra is kormányon marad, — legfeljebb új vezetéssel. • • • — Európa Atyja meg­halt néhány nappal ez­előtt, 92 esztendős korá­ban. Természetesen, Je­an Monnetról beszélünk, aki az Európai Közös Pi­ac egyik legfőbb meg­alapítója volt. A helyzet az, hogy a gondolat tőle származott. Monnet volt az első európai gazda­ságpolitikus (az elneve­zés is tőle magától szár­mazik) aki azt mondot­ta: „ Ny­ugat-Európának saját védelméről és sa­ját gazdasági érdekeiről amit saját magának kell gon­doskodnia. Ha Nyugat- Európa csak Amerikára támaszkodik, védelmét és gazdasági érdekeit il­letően elveszett. Monnet sohasem pá­lyázott semmiféle köz­hivatalra, de kevesen voltak azok Nyugat- Európában, akik na­gyobb befolyást gyako­roltak az egyes nyugat­európai kormányok pénzügyi és gazdaság­­politikájára, mint ő. — A világon kétféle ember van — mondta egyszer Monnet az Agence France Press nevű francia hírügynök­ség munkatársának. — Az egyik típus az, aki nem mer cselekedni és a másik típus az, aki cse­lekszik. Monnet a cselekvés embere volt, az 1950-es években éppen a Central Intelligence Agency megfigyelés alá helyez­te. Végülis, a CI­A hi­vatalosan különböző kérdéseket tett fel Mon­­netnek. Monnet nem volt hajlandó válaszolni a kérdésekre és csupán azt mondta: — Ha a CIA azt hiszi, hogy jelentős személyi­ség vagyok, olyasvalaki, aki érdemes a válaszok­ra, ki kell ábrándítanom őket. Senki sem akarok lenni és nem akarok „Valaki” lenni. • Azután Jean Monnet mégis „Valaki” lett, az európai egység gon­dolatának a megalapító­ja lett. Egy Párizs kö­zelében lévő kis teme­tőben temetették el és a pap ezzel fejezte be búcsúztató szavait: — Valaki meghalt. Valaki, aki örökre nyo­mot hagyott Európa életében. Azután az utolsó rögök a sírra hullottak — el­temették Párizs köze­lében azt a férfit, aki senki sem akart lenni, de aki Nyugat-Európa tör­ténetében — „Valaki" lett. • • • Végülis, május 22-ikén federális választások lesznek Kanadában. Ez alapjában véve, szeren­csés dolog. A kanadai al­kotmány ugyanis lehető­vé teszi, hogy amennyi­ben a federális minisz­terelnök megkapja a kormányzó hozzájáru­lását, annak ellenére, hogy az ötévi időtartam lejárt, újabb egy évi idő­tartamra kormányon maradhasson. Egy ideig úgy tűnt, Pierre Tru­deau, aki alighanem Ka­nada történetének leg­erőszakosabb miniszter­­elnöke, hajlandó lesz ezt a lépést megkockáz­tatni, s a kormányzat ad­minisztrációjának egy éves időtartamra való meghosszabbítására fogja kérni.­­Tekintettel arra, hogy a kanadai kormányzót a Bucking­ham Palota a miniszter­elnök javaslatára neve­zi ki, egy ilyen lépés mindenképpen politikai­lag sikeres lett volna, te­kintettel arra, hogy a kormányzó nem függet­len gyakorlatilag a kor­mányzó párttól.) Pierre Trudeau azon­ban május 22-ikére kiír­ta a választásokat és nem volt hajlandó ezt az előnyt kihasználni. A magyarázat alighanem a következő: Az nem kétséges, hogy az NDP nem kerülhet kormányra. Az eddig végzett közvélemény­kutatások 18-19 száza­lékra teszik az NDP nép­szerűségi százalékát. A lehetőség tehát, akár a Liberális Párt, akár a Konzervatív Párt. A Gallup Közvélemény­kutató Intézet felméré­sei szerint a két párt fej-fej mellett halad, egyenként körülbelül 38-39 százalékkal. Ez az arányszám időnként egy-két százalékkal vál­tozik, lényegében azon­ban változatlan marad. Trudeau tehát most megkockáztatja a vá­lasztást, ahelyett, hogy egy évig várna, amikor az arányszám valószínű­leg a jelenleginél ked­vezőtlenebb lenne. (Mi­nél tovább húzódik egy választás, a helyzet an­nál kedvezőtlenebb a li­­berállisok szempontjá­ból, tekintettel az inflá­cióra és egyéb körülmé­nyekre — és Pierre Tru­deau, tisztában van ez­zel.) Trudeau tehát arra számít, hogy egy májusi választás eredménye még mindig egy kisebb­ségi kormány lehet, bár­milyen népszerűtlen is a Liberális Párt az ország nagy részében (Quebec az egyetlen kivétel) és Trudeau egyetlen re­ménye az, hogy egy ki­sebbségi liberális kor­mányt az NDP aligha­nem kénytelen lenne tá­mogatni, hacsak nem akar a konzervatívok ol­dalára állni, ami az NDP történetében és tekintve az NDP ideológiáját — szinte elképzelhetetlen lenne. Ed Broadbent, az NDP vezetője, a közel­múltban érdekes nyilat­kozatot tett és a követ­kezőket mondotta: — Senki sem bízik Pi­erre Trudeauban és sen­ki sem érti, hogy valójá­ban mit akar Joe Clark, a Konzervatív Párt ve­zetője, az NDP tehát egyiküket sem támogat­ja. Ez a kijelentés azon­ban nem tükrözi a reali­tást. Az igazság az, h­ogy az NDP nincs abban a helyzetben, hogy telje­sen semleges lehessen, habár semmiféle gya­korlati reménye nincs arra, hogy hatalomra jusson. S alighanem ez az, amire Pierre Trudeau,­­ a gyakorlati politikus, számít. Számítása a kö­vetkező: mindenképpen tisztázni kell a helyze­tet és sokkal inkább most, mint egy évvel ké­sőbb. Minden elkövetke­ző hónap rontja a libe­rális esélyeket. S egy esetleges elkövetkező ki­sebbségi kormány adott esetben sokkal inkább megszerezhetné magá­nak az NDP támogatás­­át, mint egy kisebbségi - konzervatív kormány. Ez az elképzelés, ter­mészetesen, abban az esetben logikus csak, ha a május 22-iki válasz­tásokon liberális, vagy konzervatív kisebbségi választási győzelemre kerül a sor. Trudeau alighanem nem számít, sem döntő liberális, vagy konzervatív több­ségre és egyáltalában nem lehetetlen, hogy a kiábrándító Trudeau­­évek alapjában véve határozatlansággal fog­nak zárulni május 22- ikén. Úgy tűnik, hogy a legelőnyösebb lehető­ség egy kisebbségi kon­zervatív kormány, amely azonban ki lesz szolgáltatva az NDP- nek. Mindenesetre, érde­kes lenne Mr. Trudeaut a „lejális” ellenzék sze­repében látni. • • • És persze Ameriká­ban már teljes erővel fo­lyik az 1980-as elnökvá­lasztási kampány. Van­nak hivatalos, félhiva­talos és nemhivatalos elnökjelölti aspiránsok. Az ma már nem kétsé­ges, hogy Jimmy Carter indulni fog újraválasz­tásáért. Nem kétséges az sem, hogy a Republi­kánus Párt egyik elnök­jelölti aspiránsa John Connally, egykori de­mokrata lesz, tekintettel arra, hogy Mr. Connally nemrégiben erre vonat­­kozó hivatalos nyilat­kozatot tett. Egyálta­lában nem lehetetlen, hogy Ronald Reagan, a volt californiai kor­mányzó is belép a GDP aspiránsok sorába, wa­shingtoni hírmagyará­zók szerint azonban Ge­rald Ford nem lesz a pá­lyázók között, mert úgy véli, hogy a Connally— Reagan versenyben nem lenne esélye. (Mr. Ford, a sportember, mindig is az egyszerű re­alitások embere volt.) A demokrata vonalon majdnem teljesen bizo­nyos, hogy Carternek szembe kell majd néznie Jerry Broton, kaliforniai kormányzóval és Ed­ward Kennedy szenátor­ral. Brown és Kennedy hátránya. Brown nőt­­len, Kennedy különvál­ván él feleségétől,e tér hát hiányozna a Fehér Házból a First Lady. Kennedy — minden cá­folata ellenére alig­hanem komolyan gondol az indulásra: rövidre nyiratta haját, állan­dóan meg van fésülve és nadrágja borotvaélesre van vasalva. — Mindezek kétségte­lenül egy elnökjelölt­ aspiráns jellemzői — jegyzete meg a napok­ban egy washingtoni po­litikai hírmagyarázó. Hírek és képek a nagyvilágból A délafrikai miniszterelnök: Watergate-ügy Délafrikában? Jean Monnet MOTOR CITY AUTO INC. C1594 W. Lake,.Elmhurst, IL. ** 665-2999, 833-8484 Mindenféle használt és új kocsik eladása. ■ni c.* DÉVÉNYI GÁBOR tulajdonos Magyaroknak a részletfizetését is elintézzük. HETI AJÁNLAT ÚJ Használt 1979 FIESTA 1979 HORIZON FRONT WHEEL DRIVE 1979 FIREBIRD 1979 CORVETTE 1979 IMPALA s 399$ 3950. 3950 9700 5600 1976 CORVETTE 1975 CONTINENTAL 1974 VEGA GT 1974 PINTOWAGON 1973 VOLVO s 7900 2700 700 850 1350 Szeretne Európába ingyen utazni?! Szeretne Európában ingyen kocsit , használni?! felvilágosításért hívja dévényi Gábort a 005-2999 -es telefonszámon TÖBB 1000 DOLLÁRT MEGTAKARÍTHAT FIZESSEN ELŐ LAPUNKRA! SERVICE STATION 6401 N. Ridge Chicago, 111. 60626 a Ridge és Devon kereszteződésénél • Mindenfajta európai és amerikai autók szakszerű és lelkiismeretes javítása • AUTOMATA Transzmisszió Service • Magyarul beszélő szakképzett szerelők FRANK ISTVÁN tulajdonos szeretettel várja a magyar üzletfeleket EXPERT AUTO REPAIRS FOREIGN & DOMESTIC • TUNE UPS • TOWING SERVICE Telefon: 262-1432 upy CHICAGO HERE'S KING EDWARD IMPERIAL WITCH BL4CKH4HK HOCKEY...on sSJ —-—J 1 Éd Megjelent — TOLLAS TIBOR VERSES KAZETTÁJA — a szerző előadásában. (Összekötő szöveggel 2x30 perc) A költő versein keresztül ismerteti meg hall­gatóival egy rossz csillagzat alatt született nemzedék élményeit, a korán elhagyott otthon, a börtön, a levert szabadságharc, idegenbe kényszerült élet problémáit. Négy önálló köte­tének (Csak ennyi fény maradt, Járdaszige­ten, Eszterlánc, Irgalmas­­fák) legszebb ver­seit hallhatjuk. Rohanó életünkben ugyanis egyre kevesebb idő marad az olvasásra, kü­lönösen az elmélyült igényű versolvasásra. Életünk jelentős részét lakásunk és munkahe­lyünk között autóban töltjük, ahol a zenés ka­zetták mellett bizonyára új élményt jelent majd­ a verses­ kazetta meghallgatása. Megrendelhető a Nemzetőrön keresztül: D-8, München 34, Postfach 70. Ára portóval 7.50 $ (US) Európában 15. DM. ■ Megjelent a Nemzetőr és Griff közös kiadásában Dálnoki Veress Lajosné: Szabadság nélkül c. könyve Páratlan érdekességű, hézagpótló napló az osztrák Anschlusstól a szabadságharc buká­sát követő időkig. Négy évtized magyar törté­nelme elevenedik meg egy asszony meglátá­sán keresztül. Férje Dálnoki Veress Lajos ve­zérezredes a könyv főszereplője, akit a néme­tek és oroszok egyaránt halálra ítéltek s aki mindvégig a magyar utat járta. Megrendelhető Amerikában és Kanadában a szerző címén: 2011, — 51. Ave. S.W. Calgary, Alta, Kanada, T3E 117. Ára portóval 7.50 $, vagy 15 DM.

Next