Chicago és Környéke, 1979 (74. évfolyam, 1-52. szám)

1979-11-10 / 45. szám

10. oldal Tőke László: „Amit énekkel kerestem földbe, mezőbe, erdőbe fektettem és családom boldog” — vallja Albano A filmváros, a római Cinecitta, nemcsak ar­ról híres, hogy a hábo­rú utáni filmgyártás egyik fellegvára volt, hanem arról is, hogy a fénykorában ott kötött házasságokból született gyerekek megállják he­lyüket — ma is. Erre jó példa a Linda Cristian és Tyrrone Powel házasságából született Romina Po­wel. — Tudott dolog, hogy szüleim filmforgatás közben ismerkedtek meg az ötvenes évek ele­jén, a Cinecittában. Az ismerettségből sze­relem lett, méghozzá, nagy szerelem, azután házasság, díszes, római templomi esküvővel. Az­után megszülettem én is és testvéreim is. A film­sikerek után szüleim U.S.A.-ba tértek vissza és én is ott nőttem fel. Édesapám halála után­­ kezdtem arra gondolni, | hogy visszatérek Rómá- | ba. Az volt a tervem, ,­ hogy az elég korán el-­­ húnyt édesapámra vo-­­ natkozó, fellelhető doku-, j mentációs anyagot gyűj- I töm össze és egy köny- j vet szentelek művész- j apámnak. — Miközben búvár- ■ kodtam és gyűlt az édes- ■ apámra vonatkozó I anyag, vállaltam ki­­sebb-nagyobb film, TV, és rádió szerepet is, az­zal a szándékkal, hogy követem apám példáját és én is művész leszek, méghozzá „nagy mű­vész”. Szerencsémre azonban a dolgok nem úgy alakultak, ahogy én terveztem, mert, ha úgy alakultak volna művé­szi vonalon , már le is tűntem volna a­ színről, méghozzá dicstelenül. Ellenben a sors összeho­zott — az akkor már jó­nevű és nagy sikerrel szereplő dalénekessel, — Albánóval, és az is­meretségből házasság, család és mindkettőnk részére a művészeti egyenletes haladása FIZESSEN ELŐ LAPUNKRA! FODRASZ ■ üzlet ■ ! A férfi, női és gyermek­i hajvágás és az összes­­ modern hajstílus mes- s tervizsgás szakértője . STEVEN ÁRVAI tulajdonos By appointment only (Előzetes bejelentés szükséges.) Classic D’Mill 8852 Milwaukee Ave. NILES, III. Tel: 296-8585 mellett, szilárd jövő nyílt meg. — Úgy kell érteni ezt, ,,a szilárd jövőt” — mondja Albánó, a férj, — hogy házasságunk en­gem is teljes emberré tett. Megkétszerezte erőmet és arra sarkalt, hogy minél többet keres­sek a családi együttes­nek. Majdnem minden pénzem ugyanis föld, mező, erdő vásárlására fordítottam. Kettős cél vezetett: ne vesszen kár­ba egyetlen megkeresett lírám sem, hanem szi­lárd befektetést eszkö­zöljék. Azután arra gon­doltam, hogy családom egészséges, szép kör­nyezetben találjon min­denkori otthonra, ott nőj­jön fel, és gyarapod­jon. — Ezt eddig, hála Is­tennek elértem. Nem­csak szakszerűen veze­tett mintagazdaságom van, amit édesapámék és egyik testvérem tár­saságában irányítok, minden korszerű vív­mányt igénybe véve, — hanem ízlésünknek megfelelő „családi kas­télyt” is építettünk­­ fenyveserdőnk szélén. — Ez a családi birtok azután mindkettőnk szi­lárd alapja. Romina is innét megy szerepelni úgyszintén én is. Mind­ketten azonban a hét három-négy napját kizá­rólag otthon töltjük. ‘ — Hajnalban kelek. Mindent csinálok, amit egy mintagazdaság ve­zetése megkíván. Úgy érzem azt, hogy én is megfogom ám a villát, az ásót, vezetem a trak­tort, fejem a teheneket, etetem a lovakat, meg a nyulakat. Halat is fogok és a konyhán is sürgö­lődöm. — Nem is tudnék el­képzelni nagyobb bol­dogságot — mondja Ro­mina — mint ahogy mi élünk. A táj szépsége, a madarak éneke, a nap, a tenger, az erdő, a me­­­ző engem is teljes em­berré érlel. Emberi és művészi képességeim harmónikusan fejlőd­nek. Áldom a sorsot, hogy Albanóval össze­hozott. — Gyerekeim pedig paradicsomban érzik magukat, és valóság­gal,lázadoznak, ha még­is városba, vagy kül­földre kell utaznunk. , I Cellino. Romina Power és Albano „családi kastélya”. Cellino. A hajdani Cinecitta szülötte, Romina Powel férjével és két csemetéjével birtokukon. COMPLETE ALTERATIONS MAGYAR KÖNYVEK és LEMEZEK Framo Publ.---Lyra Books 530 W. Surf St. 209 Chicago, 111. 60657 Magyar és angol nyelvű szöveg nyomtatását vállaljuk. Hazai és emigrációs kiadások. Megrendelhető telefonon: (312) 327-8544 vagy 477.1484 Mózsi Ferenc Megjelent — TOLLAS TIBOR VERSES KAZETTÁJA — a szerző előadásában.­­ (Összekötő szöveggel 2x30 perc) A költő versein keresztül ismerteti meg hall­gatóival egy rossz csillagzat alatt született nemzedék élményeit, a korán elhagyott otthon, a börtön, a levert szabadságharc, idegenbe kényszerült élet problémáit. Négy önálló köte­tének (Csak ennyi fény maradt, Járdaszige­ten, Eszterlánc, Irgalmas fák) legszebb ver­seit hallhatjuk. Rohanó életünkben ugyanis egyre kevesebb idő marad az olvasásra, kü­lönösen az elmélyült igényű versolvasásra. Életünk jelentős részét lakásunk és munkahe­lyünk között autóban töltjük, ahol a zenés ka­zetták mellett bizonyára új élményt jelent majd a verses­ kazetta meghallgatása. Megrendelhető a Nemzetőrön keresztül: D-8, München 34, Postfach 70. Ára portéval 7.50 $ (US) Európában 15. DM. 47 MOSOLY — Azt hazudtad, hogy nem szeretsz... MEGLEPNI — Nem szívesen mos­dok jót a főnökömről. Igaz, hogy nincs is okom rá... ÉLETÖSZTÖN Londonból érkezett. Egy férfi benyit az elő­kelő Regent Street-i fod­rászüzletbe, körülnéz és megkérdi: — Sokan­­ várnak még előttem? A fodrász szolgálatkészen válaszol: — Négyen, uram! ! A férfi mosolyog és el-­­ megy. Másnap ismét be­nyit, körülnéz, kérdez: — Hányan várnak még előttem? A fodrász válaszol: — Öten,­ uram! A férfi bólint és távozik. A fodrászt most már idegesíti a különös vendég, hiszen harmadszor is meg­kérdezte, hogy hányan vár­nak még előtte. Ezért int a tanulójának, menjen az ismeretlen férfi után és lesse meg, ki az illető és hova megy. A tanuló kis­vártatva visszatér, jelenti, hogy megfigyelte az isme­retlent. A fodrász izgatot­tan kérdi: — Nos? Láttad, hogy ho­va ment? — láttam. Felment az ön feleségéhez... Nincs ok aggodalomra, de... — Ilyen szégyellős páciensem még sosem volt! — Nem fékesnél egy kicsit óvatosabban? A Vidám Színpadon a „Velencei kékszakág” dél­előtti főpróbája nem min­dennapi izgalmak között kezdődött el Előadás előtt fél órával derült ki, hogy az egyik fontos szerepet játszó Forgács Gábor tel­jesen berekedt. Már-már úgy látszott, hogy elmarad a főpróba, amikor a darab rendezőjének, Várady Györgynek merész ötlete támadt. Átszaladt a né­hány utcával odébb lakó Kishegyi Árpádhoz, Opera­­házunk kitűnő tenoristájá­hoz és­­ kezébe nyomva a darab kottáit, megkérte, hogy azonnal jöjjön át, öl­jön be a zenekarba és éne­kelje el Forgács Gábor szá­mait.­­ Ezalatt a fiatal szí­nész majd odafent a szín­padon úgy tesz, m­intha ő énekelne. Kishegyi gondol­kodás nélkül vállalta az „élő szinkron” szerepét és remekül elénekelte Ta­­mássy Zdenkó melódiáit, egyetlen próba nélkül Ez­alatt a színpadon Forgács szorgalmasan tátogott, majd a szünetben elsőként gra­tulált megmentőjének. — Köszönöm. Nagyszerű volt Az ilyen énekest csak csodálni lehet! Kishegyi rámosolygott kollégájára: — Kissé túlzásba is vit­ted a csodálkozást. Több­ször nyitva maradt ének közben a szád, akkor, ami­kor én éppen becsuktam! Valamelyik délután meg­szólalt Rodolfó bűvész te­lefonja. Vékony gyerekhang jelentkezett a vonal vé­gén. — Rodolfó bácsi kérem, tessék szíves lenni rajtam segíteni! Nagyon nagy baj történt. Az előbb véletlenül meglöktem a nagymama kedvenc virágvázáját és az darabokra tört A nagyma­mi mindjárt hazajön és én nagyon ki fogok tőle kapni. Szépen kérem a Rodolfó bácsit, hogy tessék engem ma délutánra eltüntetni! Rodolfó faggatni kezdte a telefonálót. — Hogy hívnak? — Éviké! — Hány éves vagy? — Hét! Ekkor Rodolfó megtalál­ta a megoldást. — Jó hogy mondod! Hisz akkor te még gyerek vagy és én, sajnos, gyereket nem tudok eltüntetni, csak fel­nőttet! A vonal végén kis szipo­­gás hallatszott, majd kö­nyörgő hangon megszólalt ismét Éviké: — Akkor tessék eltün­tetni a nagymamát!!! Eszanyi Róbert A teniszversenyen így szól egy öreg úr a szomszédjához:­­ — Hallatlan, ezek a fiatal lányok, hogy néznek ma­jd! Nézze csak azt ott alig lehet egy fiatalembertől meg,­­különböztetni. .. —­ Ah, azz az, én lányom. — Bocsánat, nem tudtam, hogy ön az apja. — Pardon, én az anyja vagyok. A Rákosi-korszak idején ,az új „főnök“, a házbizalmi magyarázza­, a lakóknak .. — Minden, lakónak szuverén joga, hogy hozzám jöjjön, ha valami kifo­­gása van.... Az idős egyetemi tanár, akit á­­u­lásából kitettek, ezt ily módon tol­dotta fm­eg:­­— Nemcsak szuverén jóga, de manzárd kötelessége is ... A fennkölt kijelentést hallva, a­­házbizalmi kidülleszti a mellét s így... tromfolt az osztályidegen szavaira: * Na, látják elvtársak, így kell beszélni! .* A tanító az iskolában az elvont ’ dolgok fogalmát magyarázza: — Elvont az a dolog, amit nem tu­dunk kezünkkel megfogni. Na Pis- ’ tike, mondj egy példát! !—. Például egy izzó vasdarab. cS. Kovácstól megkérdi Szabó: . — Mikor ismerted te meg a fele- ’ ségedet ?, —— Sajnos — feleli szomorúan Ko-­­ vács —­, miután elvettem.­ ­ — A kapitány kérdezted, van-e valakinél egy imakönyv?! ■ Megtaláltam az önök elveszett kutyuskáját. M­TH Sarasota motel owner seeking support for SOS Children’s Villages by Linda Harrington In this, the International Year of the Child, Sarasota motel owner George Arvay hopes to find special sympathy for an organization which he serves as a member of the Board of Directors. “Friends Of SOS Children’s Villages, Inc.” is the United States branch of a unique service for orphaned, abandoned, hungry and maltreated children that has provided homes for more than 25,000 children in 62 countries. In May, founder of the SOS Children’s Villages Hermann Gmeiner received this year’s humanitarian award from Variety Clubs In­ternational, the largest show­­business supported children’s charity in the world — an award which includes $50,000 and has been awarded in the past to such noted personali­ties as Albert Schweitzer, Win­ston Churchill and Helen Keller. Gmeiner founded the organ­ization in 1949 and this year' maiks its 30th anniversary and the establishment of 135 vil­lages, consisting of 15 to 20 houses each, as well as a hospi­tal in Paraguay and an academy in Austria. “We plan to build 30 more this year,” reports Arvay who says that though there are none presently lo­cated in the United States, he would like to see that happen in the future. Originally from Hungária and himself raised in an orphanage, the part-time dance instructor says, “That’s my main interest. I’ve been in­volved in SOS for over- a decade and warn to eventually devote' all my time to it. I knock on every door.” Response in Sarasota has been good, says Arvay. He’s shown films and passed out literature to churches, youth centers and various community organiza­tions in an effort to gain more friends and donors. Arvay moved here a year ago from Chicago and has sought vari­ous routes to get some atten­tion for his cause. A member of the Chamber of Commerce Culture Task Force, Arvay has involved himself' in the com­munity as much as possible -and brings news of the SOS villages to any who will listen. The SOS villages provide permanent homes for the chil­dren they sponsor and student and apprentice houses are run by the SOS organizations as a place where they can learn a trade or profession. Each SOS family consists of six to eight children who grow up together like brothers and sisters with a trained SOS mother as the family head. The fatherly ele­ment is provided by a village director who advises mothers and supervises 15 to 20 houses. Children attend local schools and are educated ' in accordance with their own reli­gion and culture. "This is a radical change from the tradi­tional type of child-welfare in­stitution,” says Arvay, “where ages and sexes are separated. The mother takes the place of an ever-changing staff of nurses and educators and she remains the children’s mother forever. ” Arvay, who speaks six lan­guages, once lived near, an SOS Children’s Village in Aus­tria and intends to visit homes in China and Tai-Wan in the, near future. He will attend an SOS board meeting in Hew York On September 28th and he hopes to stir up a great deal of local support for the organization through the film he shows, by appointment.— Those who wish to find out more about SOS villages may write Arvay at 600 N. Wash­ington Blvd., Sarasota 33577, or make contributions to the Friends of SO6 Children’s Vil­lage, Inc. aV 424 'Madison Avenue, New York, NY 10017. Founder of SOS Children’s Villages, DY. Hermann Gmeiner, center left, shakes hands with supporter George Ar­vay, center right, át a 1979 meeting of the organization

Next