Chicago és Környéke, 1979 (74. évfolyam, 1-52. szám)

1979-11-24 / 47. szám

Bíró Béla: Bécsi morzsák Szabad lakás annyi van Bécsben, mint ho­mokszem a tengerpar­ton! — ezt állítja az egyik elterjedt bulvár­lap az állítólagos lakás­bőségről. A mintegy négyszáz bécsi lakás­közvetítő iroda valóban többezer üres lakást tart számon, de a helyzet mégsem rózsás. Az első nagy nehézséget az okozza, hogy az utóbbi években abnormálisan magasra szökkentek a bérlakások árai, máso­dikat pedig az, hogy a lakást kereső bécsiek óriási többsége a „zöld övezetben’’,­azaz Bécs villanegyedeiben akar otthont találni, főleg Grinzingben és környé­kén. Bécsben rengeteg a régi, rozoga, lebontás­ra érett bérház, amely­ben van ugyan üres la­kás, folyosói vízcsap­pal, külső WC-vel és lift nélkül, de az az olcsó bér ellenére sem kell senki­nek sem. A bécsiek nagy része ugyanis még a jobb lakásokban is a régi, néhány szár­ schil­linges lakbért fizeti, amely a fennálló rendel­kezések értelmében nem emelhető. A modern vag­y mo­dernizált bérházban a kétszobás lakás havi bére bútorozatlanul 3000—6000 schilling, a háromszobásé 4000— 7000 schilling, a helytől vagy városrésztől függő­en. A grinzingi főútvo­nalon például egy két­szobás balkonos lakás díja, kerthasználattal, havi 10.000 schilling... Ezt pedig kevesen tud­ják megfizetni. A nagy többség elhanyagolt külsejű, kopott, mála­­dozó vakolatú bérház­ban lakik, mert azokban a lakbérek olyan alacso­nyak, hogy a háztulaj­donosnak nem marad pénze a karbantartásra. • Kétfejű sasos nosz­talgia — Olaszország­ban. Ez a néhány sor nem is annyira Bécs­­hez, mint inkább a bécsi­ek által még ma is sze­retett és visszasírt I. Fe­renc József, császárhoz kapcsolódik. Mert az ő világát nemcsak az ál­tala kedvelt bécsiek sír­ják vissza, hanem Északolaszország lakói is, akiket az első világ­háború végén szakítot­tak le Ausztriáról és csatoltak Olaszország­hoz a párizskörnyéki bé­kék bölcsei. A mai Északolaszor­szág olasz lakói nem a nagy latin múltat sír­ják vissza, hanem Fe­renc József császár két­fejű sasos korszakát! A szüntelen sztrájkok, bombamerényletek, ter­rorcselekmények és kaotikus közállapotok országának lakói a rend­re, tisztaságra, meg­bízható közhivatalokra és komoly képzettséget nyújtó,­­bécsi alapon nyugvó, mintaszerű isko­larendszerre emlékez­nek. A császári és kirá­lyi idők színpompás ké­pének emléke besugá­rozza a jelen szürkesé­gét ,és zűrzavarát. A nosztalgia olyan nagyfokú, hogy az ola­szok, főleg a fiatalok, augusztusban Ferenc József születésnapját Görz-Goriziában meg­ünnepelték és a könyv­­kereskedések tele voltak a jó öreg osztrák idők­ről szóló, olasz törté­nészek által írt köny­vek egész áradatával. Az olasz sajtó egyik cikke összehasonlítást tesz Triesztnek, a nagy adriai kikötővárosnak jelenlegi elhanyagolt­sága és az osztrák ura­lom alatti virágzó ke­reskedelmi gócpont­­szerepe között. A cikket az egyik közíró a Ra­detzky-Marsch hirtelen felharsanásának neve­zi... Ez az Ausztria iránti nosztalgia meg nyilatkozik a TV-ben is: ,,A Kétfejű Sas” című színdarabban, mely a bécsi Hofburgban ját­szódik le, s melyben az egyik legkiválóbb olasz színésznő­ alakítja Er­zsébet császárné szere­pét, így változnak az idők. — Az a benyomásom, gyón elhízott... , hogy a lova na­— Mit gondolsz, ez mikor szokott alud­ni menni? Pesti éjszaka: 3(1)^ kiltikér, ifjú szölgy? — öltöztessen fel tetőtől talpig, akkor levetkőzök. O — Amikor meglátok egy szép fi­atal lányt, azt szeretném, bárcsak lennék húsz évvel idősebb., — Talán fiatalabb, nem? — Nem, idősebb. Akkor már nem érdekelne. -O­__Kisasszony, szívesen teljesítem minden kívánságát... — szól egy kezdő udvarló. V­­— Csak azt próbálja meg, mind­járt kap egy pofont! • — Apu, tanultuk hogy­­egyes afri­kai törzseknél a férj csak az esküvő után ismeri meg a feleségét. __Gondolod csak Afrikába? — morogja az apja. -O­Férj az esküvő előtt: __Tudod drágám a házasság nemcsak örömökből áll. Majd ha összeházasodunk kénytelen leszel ebédet főzni. — Tudom, édesem, — feleli a menyasszony — de te viszont kény­telen leszel megenni! -— Egy jó barát a bajnoknak: — Miért örülsz? — Hiszen győztem! — Na és? Magadnál gyengébbet győztél le. —Ő közelebb hajolt kátéhoz. Szeme csil­logott az izgalomtól: — No és? — Nincs no és. Bűbájos. Nagyvonalú. — Az enyém zsugori volt. _ Smucig. Panaszkodtam­ ne­ki, hogy köhögök, vett e­gy forintért Negrót, azt mond­ta, az a torok kéménysep­rője. Legjobb szer. — Az én férjem egészen más. Köhögtem. Nem szólt semmit. Másnap , meglepett egy csodaszép bundával. Ilyen ember. Csodálatos. .Csak egy hibája van. Félté­keny. Halálosan. Hol voltál négytől negyed ötig, szí­vem? Nem azért, ne értsd félre, de hol az istenben voltál? És nagyon kértek, ne nézd azt a pasast, azt az undorító férget, mert szét­taposlak. Ez azért hülyeség. Hát nézni csak szabad. Igaz, hogy egyáltalában nem volt undorító. Csinos volt, ked­ves, szolgálatkész. Megked­veltette magát. — És megcsaltad? — A, nem komolyan. Csak nem akartam, hogy megsértődjék. És utáltam a férjemben azt az undorító­­és indokolatlan féltékeny­séget. — Én rá sem néztem so­ha senkire, ő volt a min­denem. Nem volt félté­keny, de nem is adtam rá okot. Szerintem az volt a baj, hogy nem is érdekelte, mi van velem. Nem féltett. Nem figyelt. Harcolni kel­lett minden falat harisnya­­nadrágért, és a végén nem vette meg, azzal a kifogás­sal, hogy nem érdemes, úgyis szétmegy másnapra, mert már fonnyadtan és öregen árulják az üzletek­ben. Meg azt mondta, nem az ő dolga. És ebben van is némi igazság. Elvégre én dolgozó nő vagyok. — Ő nem enged engem dolgozni. Azt mondja, egy nő ne dolgozzék, mert a munka csúnyít. — Érdekes, micsoda kü­lönbség van­ a férfiak kö­zött! Egyik ilyen, a másik meg teljesen más. Az enyém minden apróságért őrjöngött, kiabált, mindig féltem, megüti a guta, vagy­én, mert dühös voltam. Mindig szidott, mindig ne­velt és oktatott, hogy ilyen vagyok, meg olyan vagyok, meg ügyetlen, meg kelekó­tya, nem lehet rám bízni semmit. És a tied? — Az enyém sohasem szid. Csak imád. Sőt. Azt szokta a mondani, hogy ha lenne igazság a földön, ak­kor negyven papnak kelle­ne éjjel-nappal imádni en­gem, térdre ál­lva. És ebben neki van igaza, de tudod, a mai papok­ erre nem alkal­masak. — Az enyém nem volt vallásos, csak nagynéha mondta, hogy az isten ver­jen meg, ha valamit nem jól csináltam. Imádott en­ni. A hasa volt a mindene én meg — mit szépítsem? — néha melléfőztem. Ilyen­kor őrjöngött. Egyszer meg­vert. Ja, aztán megint, de csak a főzés miatt, mert a káposztáskocka volt a zen­gő nagy szerelme, és kicsit nyersre sikerült. Meg ké­mény is volt. A másik ve­rést viszont a libacomb miatt kaptam, mert száraz­ra sikerült, de ebben az egyben igazsága volt, mert nagyon is száraz és rágós lett. Egy nő csak akkor nő, ha főzni tud, szokta mon­dani. — Az enyém nem enge­di, hogy főzzek. Azt mond­ja, egy nő sohase legyen konyhaszagú. Egyébként is szerinte a legjobb szaká­csok férfiak, az igazi nagy­ságok, a százezer dollárosok a New York-i Ritzben, meg a londoni Hiltonban, mind férfiak, akik a világ min­den nyelvén tudnak főzni és rondák is szemre, tehát nem baj, ha konyhasza­­gúak. De igazat is adok ne­ki, mert nem is tudok, meg nem is szeretek főzni, még szerencse, hogy az én Er­nőmet ez a dolog egyálta­lában nem is érdekli. Az én Ernőm legszívesebben sohasem menne el hazulról. Csak ül a nyakamon min­dig és szeret. És untat. Ha­lálosan. Az én Ernőm egy kis hülye, de szeret. És ez neki jó. — Érdekes. Az enyém is Ernő volt. — Az enyém Brodnyay Ernő. — Akkor Végem van. Ő volt az én Ernőm is. Eny­­nyire megváltozott volna? — Nem, drágám. A Mi Ernőnk azt mondta, mindig ilyen volt. COMPLETE ALTERATIONS REMODELING—RESTYLINO 'Férfi női és gyermekruhák: Átalakítás Javítás Bartos Katherine Előzetes bejelentés szükséges. Tel: 463-4898 A románcok királynője a szívről és a szeretetről Az amerikai Barbara Cartland az amerikai Courts Mahler, a szenti­mentális regények ko­ronázatlan királynője: regényei eddig majd­nem 70 millió példány­ban jelentek meg és a még mindig nagyon csi­nos, szőke, 60 éves Ms. Cartland, körülbelül ugyanennyi pénzt kere­sett regényeivel. Né­hány héten belül az ame­rikai könyvpiacra kerül önéletrajza, amelyben elmondja véleményét a szívről és a szeretetről és arról, hogy miképpen lehet boldognak lenni. Ez az első eset, hogy Ms. Cartland nem sze­relmi románcot ír és ki­derül, hogy megjegyzé­sei az emberi életről, a férfiak és nők közötti kapcsolatról, rendkívül érdekesek, íme, néhány szemelvény a könyvből: — Amint az évek el­múlnak felettünk, egy­re inkább ragaszkodunk barátainkhoz. Ahogy az évek múlnak felettünk, egyre magányosabbak leszünk és ezért egyre értékesebbé válnak ba­rátaink. Az évek elmúl­tán egy meleg kézszorí­tás sok mindent jelent­het — esetleg azt is je­lentheti, hogy nem él­tünk hiába. — A világ halálosan unalmas volna, ha nem pletykálkodnánk. Sze­rencsére, pletyka min­dig volt és mindig lesz. Óvakodnunk kell azon­ban attól, hogy a plety­kákat komolyan vegyük. Ha valaki azt mondja ne­kem: Barbara, azt hi­szem, érdemes volna tudnod... nyomban el­fordulok. Bizonyos va­gyok abban, hogy a pletykálkodó szájából valami olyasmit halla­nék — amit nem akarok hallani... — Soha még nem ta­lálkoztam olyan nővel, aki nem volt szép, ami­kor szerelmes volt. A szerelem különleges ra­gyogást ad egy nőnek — hosszú életem végén, amikor már nem vagyok szerelmes senkibe és amikor már senki sem szerelmes belém — megtanultam ezt. — A halálra különbö­zőképpen reagálunk és ez a reakció a legtöbb esetben nem az, amit konvencionálisan el­­­várnánk. Ismertem egy asszonyt, akinek a férje — akit ez az asszony imádott — autószeren­csétlenség következté­ben meghalt. Ez a nő fel­vette legszebb ruháját és elment egy bárba és egész éjszaka táncolt. — Láttam és ismer­tem olyan asszonyokat, akik a szeretett férfi ha­lála után az utcán meg­szólítottak idegeneket és beszélni akartak velük. Ismertem egy férfit, aki — amikor felesége rákbetegségben meg­halt — elment egy sak­­klubba és három napon keresztül egyfolytában sakkozott. Ismertem férfia­kat, akik gyerekek mód­jára sírtak, amikor az asszony, akit szerettek, meghalt. Ilyenkor egyetlen vígasztalás van és ezt évtizedek alatt megtanultam: az imád­ság és az Istenhit. Az Úristen nélkül nem lehet a halált elviselni. Az igazság az, hogy az Úr­isten nélkül az életet sem lehet elviselni. Nem mindig tudtam, de már tudom, hogy az imádságnak különös ereje van­. Az egyetlen követelmény: hinnünk kell abban, hogy az Úr­isten meghallgatja imánkat. Nem lehet lég­üres térben imádkozni. Csak úgy lehet és csak úgy érdemes imádkozni, ha bizonyosak vagyunk abban, hogy az Úristen — bólint, illetve — meg-­ hallgatja imánkat. — Amikor megöre­gedtünk, hajlandók va­gyunk a „régi jó idők­ről” beszélni. — Az igaz­ság azonban az, hogy a „régi jó idők” a legtöbb esetben sem voltak job­bak, mint a jelenlegi na­pok — vonzóerejüket csupán az jelenti, hogy 20-30-40 évvel fiatalab­bak voltunk. Végezetül két törté­net: Egy iowai farmon egy tízéves kisfiú vissza­tér napi útjáról és mi­után mezítláb van, édes­anyja megkérdezi, hogy fáj-e a lába. A kisfiú vá­lasza: — Tudod Mom, ami­kor először kezdtem a sziklákon és a köveken járni, a sziklák és a kö­vek kemények voltak Néhány óra múltán azonban a sziklák és a kövek — lágyabbak let­tek.­­ Egy szerzetes, aki egy szicíliai barlangban lakott, közretevéssel meggyógyította a za­rándokokat és a legutób­bi zarándokcsoport el­távozása utáni harm­a-­­dik napon kiment bar­i­­lángjából és csak egy tíz éves kisfiút talált ott. — Hová lettek a többi­ek? — kérdezte a szerze­tes a kisfiút. — Father, te mind­egyiküket meggyógyí­tottad és nem volt ér­telme annak, hogy to­vábbra is itt maradja­nak. — Érdekes, hogy te vagy az egyetlen, fiam, aki itt maradtál. — Ez érthető Father. Nekem állandó viszke­­tegségem volt és te meg­gyógyítottál ebből. De ez a viszketegség időnkint visszatér, így tehát, va­lószínűleg, hogy a jövő­ben is szükségem lesz a segítségedre. — Amikor Ráta­ vol­tam, nem hittem Isten­ben. Amióta megöre­gedtem, hívő vagyok Talán az az oka­ ennek hogy félek a haláltól Talán az az oka ennek hogy ma bölcsebb va­gyok, mint 30 évvel ez­előtt. Talán az az oka ennek,... hogy ma már gyávább vagyok, mint azelőtt... és még mindig nem tudom, hogy a hit gyávaság, erő, vagy bölcsesség-e? — Egész életemben sikeres voltam és sok­sok pénzt kerestem. Nem tudom viszont, hogy mindez megérte-e azt, hogy valójában­­ soha senki nem tartozott hozzám? MARIS­­ 2 hétre beutalt Kopfschmerz­­né­ nem­ érzi jól magát az üdülő­­be­n és egy hét után hazajön. " A férje meglepetten kérdi: — Mi történt? Miért jöttél ha­za?­­— Kipihentem magamat — fe­leli az asszony. — Te lehet, hogy kipihented magad, de én még nem. FELJELENTÉS A betörőt saját felesége jelentette fel. A sunyi tekintetű férfi elkese­redetten panaszkodott a bíróságon: — Ki gondolta volna a felesé­­gemről? Olyan becsületes képe volt, amikor elvettem. LÉGE­N. még egy légynek sem tud ár­tani. S ez baj, mert légypapírt gyárt. TEHETSÉGTELEN ASZFALTBETYÁR — Életemben egyszer szólítottam le egy nőt az utcán. Az is a felesé­gem lett. TERMÉSZETRAJZ Azt tartom, hogy a kenguru az emberrel rokon állat, különbség csak annyi, hogy ő üres zsebbel is ugrálhat. — Egész életemben húst ettem, ezért vagyok olyan erős, mint egy bika. — Érdekes, én harminc éve csak halat eszem, és mégsem tudok úszni. A napokban tett eleget a glasgow-i operaház meghí­vásának kitűnő baritonis­tánk, Miller Lajos. Útjára elkísérte kolléganője, Dob­­ránszky Zsuzsa is, de ez al­kalommal csupán feleségi szerepkörben. Repü­lőútjuk igen kellemes volt. Dob­­ránszky Zsuzsa egyszer iz­gatottan mutatott ki az ab­lakon: — Látod, már Skócia fö­lött repülünk! Miller föl se nézett a kri­miből, amelynek éppen a legizgalmasabb részénél tartott. — Igen? És honnan tu­dod megállapítani, hogy ez már Skócia? Zsuzsa a legkomolyabb arccal válaszolt: — Látok egy asszonyt, aki a patakban papírszalvé­tát mos­ Monte-Carlóban, együtt forgat az amerikai Al Paci­­no és a francia Charles Az­­navour. Mindkét művész­ről el lehetne mondani, hogy állhattak volna többet az esőben, vagyis nőhettek volna magasabbra is. Az el­ső forgatási napon Pacino odament Aznavourhoz. — Azt hiszem, mi egyfor­ma magasak vagyunk! Aznavour szomorkás mo­sollyal válaszolt. — Inkább egyforma ala­csonyak, nem? Lorán Lenke nagy vitá­ban volt férjével, Kozák Lászlóval: hova menjenek nyaralni? Kozák hazacipelt vagy húsz idegenforgalmi prospektust, hogy könnyebb legyen választani, de akár­melyiket választotta ki, a feleségének egyik sem tet­szett. Végül már csak egy prospektus maradt. — Lenkém, azt hiszem, ez végre neked is tetszeni fog. Ez kell nekünk! Jó le­vegő, szép tájak! Menjünk az Alpesekbe! Lorán összeráncolta a homlokát. — Nem jó! Ott az ember a hegyektől nem látja a vi­déket! Rátonyi Róbert VÁLÓPERES ÜGYVÉDNÉL — Bocsánat, ügyvéd úr, de nem volt időnk átöltözködni. Persze, ilyenkor az én nevelésem­! 9. oldal Tarka — barka Egy brit munkáspár­ti honatya gyenge­el­­méjűségnek minősítette az európai­ közös piac­nak nemrég jóváhagyott, rendeletét, amely sze­rint a zöldborsó csak ak­kor tekinthető első osz­tályú árunak, ha leg­alább egy hüvelyben öt szem borsó található.­­ Ez az intézkedés a teteje az Európa Közös­ségben tapasztalt osto­baságoknak. Mert ho­gyan képzelik el ezt a bürokraták — kérdezte a képviselő. — Talán egyenként megröngeneznek min­den borsó­hüvelyt, mi­előtt piacra kerülne? • Amerika ismét egy Wayne nevű, acélkék szemű férfiért lelkese­dik. Négy hónappal a le­gendás hírű 72 esztendős John Wayne halála után 40 éves­ fia Fatri­ck a te­levízióban mutatkozott be — nagy sikerrel. Egy televíziós sorozatban játszik egy síoktatót, aki sorra elcsavarja a nők fejét. Patrick Wayne 14 éves korában került először a kamera elé, a Rio Grande film forgatásá­nál, de azóta is apja ár­nyékában áll. Most re­méli, hogy sikerül neki az áttörés, annak ellené-­ re, hogy szeme színén kívül semmit sem örö­költ apja megjelenésé­ből. Kisebb, könnyebb és néhai apjával ellentét-­­ben — nem politizál. Véget ért a világ leg­nagyobb népünnepélye a 145-ik müncheni október feszt. . A statisztika szerint 5 millió 600 ezer ember­ fordult meg a nagy nép­ünnepélyen, a sör és mu­tatványos paradicsom­ban, és ezek 4 millió 300 ezer liter sört ittak meg,­ 550 ezer sült csirkét, 1 millió pár virslit, 100 ezer dicsnócsülköt, 35 nyárson sült ökröt és 28, nyárson sült szarvast­ kebeleztek be. További érdekes ada­tok: 315 embert szállítot­tak kórházba, 300 gyerek veszett el — persze csak ideiglenesen. Megjelent — TOLLAS TIBOR VERSES KAZETTÁJA — a szerző előadásában.­­ (Összekötő szöveggel 2x30 perc) A költő versein keresztül ismerteti meg hall­gatóival egy rossz csillagzat alatt született nemzedék élméntjeit, a korán elhagyott otthon, a börtön, a levert szabadságharc, idegenbe kényszerült élet problémáit. Négy önálló köte­tének (Csak ennyi fény maradt, Járdaszige­ten, Eszterlánc, Irgalmas fák) legszebb ver­seit hallhatjuk. Rohanó életünkben ugyanis egyre kevesebb idő marad az olvasásra, kü­lönösen, az elmélyült igényű versolvasásra. Életünk jelentős részét lakásunk és munkahe­lyünk között autóban töltjük, ahol a zenés ka­zetták m­ellett bizonyára új élményt jelent majd a verses­ kazetta meghallgatása. Megrendelhető a Nemzetőrön keresztül: D-8, München 34, Postfach 70. Ára portóval 7.50 $ (US) Európában 15. DM. „ Egyházi Naptár­ Szent István Király Egyházközség 2015 V. Augusta Blvd. Chicago. III. 60622. Tel: HU 6-1896 Lelkipásztor­: Ft. Dr. Mihályi Gilbert November 24. szombat: Magyar Iskolánk sze­­re­e­replése a Moraine', Valley* Community College, Palos Hills,­ ■ „Christmas Around the World” műsorában. December 12, szerdán: A­ Little Flower Kong­regáció karácsony­­ estje. December 15, szombat este 7:30-kor: Magyar Iskolánk műsora a­­ Museum of Science­and Industry „Christ­ , mas Around the World” festiválján. December 23, vasárnap: A plébánia kara­­, ta­psonyestje. December 31, hétfő este: A plébánia Szilvesz­­ter-estje... Minden hónap első vasárnapján az Oltáregy­leti reggelin műsor keretében elhelyezzük Mindszenty nagytermünkben Szent István or­szágának vármegye címereit, ahonnét híveink származnak.

Next