Chicago és Környéke, 1980 (1-51. szám)

1980-01-05 / 1. szám

MR LOUIS SZA7HKARY 2218 N LINCOLN AVE CHICAGO IL 60614 OHCAGObKÖRNYÉKE CHICAGOANDYICINITY" HUNGARIAN NEWSPAPER Vol. 75. Évf. 75. 1980. január 5 Issue No. 1. Washington teljes paralízisben várja, mi fog történni a túszokkal Carter politikái mutatványokkal Játssza az „erős embert” Frey András írja az ENSz székhelyéről; Furcsa, <je jellemző és tanulságos-tkontraszttal kezdődött az újesztendő. Érre Thatcher angol mi­niszterelnöknő washingtoni látogatása s Carterrel való találkozása vetett fényt. Azért mondjuk ezt, mert a Carter fejében ural­kodó gondolati pusztaság külpolitikai téren Ame­rika kormányzati gépezetét majdnem hogy teljes bé­naságban tartja. Annyira, hogy mindenki — az ENSz-ből Washingtonba látogató delegátusok épp­úgy, mint az ott dolgozó diplomaták és újságírók — egyöntetűen azt mondják: alig lehet hárkivel is tevékeny eszmecserét folytatni, az emberek gon­dolkodását szinte paralizálja a Perzsiában elszen­vedett gyalázat és az a még ennél is nagyobb szé­gyen, hogy olyan emfaei ül r\ gyesült Államok élén, s az amerikai diplomácia parancsnoki Híd- ján, aki november ne­gyediké, vagyis a tehe- ráni amerikai nagykö­vetség megrohanása óta erről a vészes külpoliti­kai problémáról alig tu­dott egy értelmes mon­datot összehozni. A gyávaság konfliktusokra vezethet És aki külpolitikai impotenciáját azzal a frázissal takargatja, hogy 53 túsz (50 fogoly és a perzsa külügymi­nisztériumban úgyne­vezett házi őrizetben tartott 3 amerikai dip­lomata) élete a legfon­tosabb. S hogy amíg ők ki nem szabadul­nak, addig az ameri­kai kormánynak sem­mit sem szabad ten­nie. Ez azonban abszur­dum. Nem azért válasz­tották őt elnökké, hogy 53 amerikai, hanem hogy 220 millió amerikai életére vigyázzon.-Carter azonban, úgy­látszik, nem gondol ar­ra, hogy ha az Egyesült Államoknak 53 ember ügyében tanúsított gyá­vaság^. felbátorítja Amerika ellenségeit, akkor olyan" erők lép­hetnek akcióba amelyek amerikaiak ezreinek, esetleg millióinak okoz­hatják'a halálát. Nem szólva arról, hogyha mindez nem válthatna ki háborút vagy akár csak loka­lizált összeütközést, akkor is igaz marad­na, hogy a Perzsiá­ban garázdálkodó ban­dákkal szemben köz­szemlére tett amerikai tehetetlenség újabb lendületet adott a terro- rorizmusnák. És hogy a teheráni amerikaiakon elkövetett erőszak „he­lyeslése” címén Dél- Ázsiában és Kisázsiá- ban 8 (mások szerint 11) amerikait öltek meg ed­dig. Ezeknek az amerikai áldozatoknak a hozzá­tartozói mit gondolnak vajon a Carter-elvről, amely szerint a teherá­ni túszok sorsa fonto­sabb, mint az összes többi amerikainak a biztonsága. Hasonló belpolitikai szemfényvesztésnek lát­szik — legalábbis egye­lőre — az a múlt héten kipattantott hír, hogy Amerika négy baráti ál­lamban műszaki és poli­tikai előkészületeket szeretne tenni hogy a Középkeleten módjába álljon katonailag közbe­lépni; hogy ennek végre­hajtásához igénybe ve­hesse ezeknek az álla­moknak tengeri és légi kikötőit; s hogy szük­ség esetén szárazföldi egységeket dobhasson Amerikából a Középke­letre.• Margaret Üres hencegés A „megtorlásul” Perzsia ellen terve­zett kereskedelmi és tengeri blokád senkit sem téveszt meg. Az erről való beszéd csak arra való, hogy a hi­székeny amerikai nagyközönség előtt Carter üres hence­géssel játssza az „erős embert”. A blokádnak ugyan­is jogi előfeltétele, hogy a tengeri zárlatot alkal­mazó és azt elszenvedő (vagy a partot megszáll­va tartó) állam között legalább papíron hadi- állapot álljon fenn, és hogy a blokátj teljes, vagyis hatékony legyen. Washington azonban a vietnami háború ide­jén sem deklarált hadi­állapotot Észak-Viet- nammal szemben, ami pedig megkönnyítette volna a hadviselést és főleg az újságíróknak s televíziós riporterek­nek a hadizónákba nem lett volna szabad béjá- rásuk és katonai cenzú­rától való mentességük s így .nem tudták volna az amerikai népet a há­ború ellen és a nyugati közvéleményt Amerika ellen ingerelni. A mai amerikai kor­mány azonban még ke- vésbbé vállalkoznék ar­ra hogy radikális esz­közökhöz nyúljon, vagy arra, hogy a blokádot hatályossá tegye. Thatcher Ez a négy állam 'Sza­ndi Arábia lenne, a Per­zsa-öböl kapujánál Dél- Arábiában elterülő Omán, a Vörös-tenger afrikai bejáratánál fek­vő Szomália és ennek déli szomszédja, közép­afrikai Kenya. Az ilyenfajta amerikai akciókat lehetővé tevő technikai berendezést könnyű elővarázsolni. Ezen a téren Amerika csodákra képes. Orosz sorkatonaság Afganisztánban Politikai nyélbeütése viszont annál nehezebb. Ez a négy ország az ör­dög segítségét is szíve­sen elfogadná az őket fe­nyegető orosz veszély el­len. A barátai mellett ki­tartó ördög szövetségét igen. De egy a barátait cserbenhagyó angyal szövetségét nem. Valószínű tehát, hogy amikor a terv megbe­szélésére kiküldött ame­rikai bizottság végiglá­togatja a négy országot, az ottani kormányok ke- vésbbé figyelnek a szép szavakra és inkább ar­ra gondolnak, ami a kö­zelükben, Afganisztán­ban folyik. A legújabb jelenté­sek szerint ugyanis a Szovjetunió már nem­csak hadianyagot, kiképző altiszteket és „tanácsadó” tisz­teket küld Afganisz­tánba (összesen 25 ezerre rúgna a szá­muk) hogy leverjék a kommunista rezsim elleni fölkelést. Ha­nem néhány hét óta orosz sorkatonaság is harcol afgán terüle­ten az afgán törzsek ellen. Ez a hír bombaként hatott az Arab-tengert körülvevő országokra, két okból is. Először, mért azt mutatja, hogy az oroszok az eddiginél is nyíltabban vetik rá magukat Dél-Ázsia meghódítására, ame­lyen keresztül az olaj­ban gazdag . Arábiát Északról lehet bekerí­teni. (Ne feledjükjShogy a 80-as évek derekán a Szovjetunió is olajbe­vitelre fog szorulni!).­A Nyugat olajhordója Másrészt pedig — és* ez az, ami megfagyaszt­ja az arab fejedelmek és hercegek erejében a vért — az amerikaiak egykedvűen nézik Af­ganisztán béklyóba ve­rését, mintha nem a Kö­zépkeletnek, nem ,,a. Nyugat olajhordójá- ~nak” a sorsa forogna ott is kockán. Pedig Washingtonnak nem is kellene hivatalo­san színt vallania. Elég lenne becsempészett fegyverrel és lőszerrel segíteni az afgán törzse­ket. Az amerikai kor­mány azonban a szó szoros értelmében a kisujját sem moz­dítja az orosz terjesz­kedés megakadályo­zására, de még a meg­nehezítésére sem. Pe­dig tudja, hogy Afga­nisztán után Pakisz­tán jön sorra, amely­nek kikötői az Arab­tengerre néznek. Amerika tétlensége annál sötétebb felhő a konzervatív arabok egén, mert arra is kezd most már fény derülni, hogy a mohamedánok Jeruzsálemnél, sőt még Medinánál is jobban tisztelt szenthelye,-a Mekkái NaQymecset élleni merényletet kik rendezték meg. Először azt hitték, hogy a támadókat, 500 jól fölszerelt, s kitünően organizált gerillát val­lási fanatizmus vezet­te; egyik szekta dühe a másik ellen. Ryadból (a szaudi fő­városból) Párizsba ki- szivárgott információk szerint azonban a nyo­mozás szálai kommunis­ta gócok felé vezetnek. Carter és Mrs. Thatcher Ebből a szaudiak arra következtetnek, hogy az oroszoknak rövidlej ára túbb ter­Mozlim törzsek harcolnak az afgán hegyek között. mwtwSK "konzer­vatív arab rezsímek aláaknázására, mint eddig hitték. Ezzel hasonlítják össze az amerikaiak passzivi­tását, vagy ahogy ök mondják Carter „pu­haságát”. . Ezzel áll jóleső, meg­nyugtató ellentétben az angol miniszterelnöknő egyénisége és politikai arcéle. Elképzeléseinek világosságát, módsze­reinek határozottságát az is mutatja, hogy mi­•kosáén fém kollégái, észak-amerikai és nyu­gat-európai miniszter- elnökök és külügymi­niszterek, úgy félnek a négerektől (jobban mondva az őket pártoló baloldali demagógok­tól), hogy afrikai kérdé­sekről legszívesebben nem beszélnek. Thatcher Margit azon­ban meg meri mondani, hogy a Szaharától dél­re a civilizáció és a Nyugat egy államra szá­míthat csak igazán és az Déí-Áfrika. Most is, hogy Wa­shingtonban és New Yorkban járt, a Foreign Policy Association előtt kijelentette: ha Rhodé- ziában valóban sikerül békét teremteni, Dél- Afrika eddigi politikai elszigeteltségének vé­get lehet vetni. Ennek a kimondá­sához azért kellett bá­torság, mert Észak- Amerikán és Nyugat- Európán kívül a nyu­gati világnak Japán és\ Déi-Amka" a leg­fontosabb partnere és támasza. Ha ez a ket­tő megdől, akkor az Amerika bekerítésé­re irányuló orosz munka sokkal köny- nyebbé válik. Ez a magyarázata annak, hogy a Nyugat ellenségei — a Szovjet­uniótól a harmadik vi­lág radikálisain át a baloldali intellektuele- kig — olyan kitartóan acsarkodnak Dél-Afri- kára. □ Ml TÖRTÉNT A HÉTEN • Darryl F. Zanuk, a híres hollywoodi filmmogul 77 éves korában meghalt. Őhozzá fűződik a 20th Century Fox stúdió megalapítása, ö fedezte fel Bette Davist, Tyrone Powellt, Edward G. Robin­sont, James Cagneyt, de elbocsájtott olyan sztáro­kat, mint Marilyn Monroe, Clark Gable, Rita Hay­worth és Elizabeth Taylor. Filmjeivel három Osz- kár-díjat nyert. • A török repülőgéptársaság F-28 utasszállítógépe az apkarai repülőtér mellett lezuhant. A baleset oka köd volt. A 43 utas közül 39 meghalt. • Peggy Guggenheim, a híres amerikai műgyűj­tő 81 éves kqrában Velencében meghalt. • A rhodéziai háború hivatalosan végétért. A har­coló felek aláírták a békejaváslatot. Pár órával ké­sőbb az UN Biztonsági Tanács megszüntette a gaz­dasági bojkottot is Rhodézia ellen. • A Szovjetunió fnegerősíti katonai erejét Afga­nisztán északi határain. 1500 emberből álló ejtő­ernyős erőt dobott be Afganisztánba a helyi felke­lők leverésére. Eddig több, mint 5000 orosz katona és „tanácsadó” segíti Kabul marxista kormányát. • Élet lehetséges a Jupiter bolygó Európa nevű holdjának jégkérge alatt, jelentette be Richard Hoagland, a NASA tudósa. Az Európa 5 mérföld vastag jégrétege alatt 60 mérföld mély óceán van, melyben a primitive életfeltételek megvannak. • Khomeini szerint a jelenlegi krízis háborúhoz ve­zet Irán és az Amerikai Egyesült Államok között. Felhívta az irániak figyelmét, hogy készüljenek fel egy gazdasági blokádra. (Mint ismeretes, Ame­rika még mindig szállít élelmet Iránnak.) • A szovjet továbbra is növeli katonáinak létszá­mát Afganisztánban. Karácsony után újabb „meg­figyelődet” küldött Afganisztánba és a State De­partment szerint e pillanatban több orosz katona van Afganisztánban, mint külön-külön bármelyik európai rabigában tartott országban. • Egy fiatal bulgár zenész amerikai vendég- szereplése alkalmával csendesen lelépett — jelenti a Reuter Washingtonból. A 18 éves zenész New Yorkban kért politikai menedékjogot. • Problémák merültek fel az Iránban fogvatartott túszok létszáma körül. Az őket karácsony kor meg­látogató amerikai papok csak 43 tússzal tmálkoz- tak. Az amerikai kormány 50 túszt tart nyilván. A State Department szóvivője szerint az „elszámo­lás” az iráni hatóságok vállán nyugszik. • Izraeli miniszterek és a World Zionist Organi­zation 300 millió dollárt akarnak költeni újabb településekre a Nyugati Parton. 6200 lakásépület­ben 36000 embert akarnak telepíteni a Jordán mel­lé az elkövetkező 18 hónapban. • Egy svéd luxushajó zátonyra futott az Antar- ticán. Egy csílei jégtörő hajó 108 utast és 34 sze­mélyzetet fedélzetére vett, míg a kapitány és 19 matróz a luxushajón maradt. Vontatóhajók útbeto vannak, hogy lehúzzák a zátonyról a megsérült hajót. • Japán drasztikusan lecsökkenti exportját Irán­ba. A japán üzleti körök szerint a csökkentés kapcsolatban van Carter által kért nemzetközi gaz­dasági bojkottal. • Venezuela felemelte az olaj árát Kanada felé. Az új ár — $ 26 hordónként — két dollárral maga­sabb, mint a jelenlegi olaj ára az OPEC orszá­gokból. • Az arany ára túllépte az 500 dollárt a tőzsdén. A pénzemberek szerint, ha az iráni helyzet nem vál­tozik és az OPEC nemzetek nem állapodnak meg az olaj árában, az arany unciájának ára rövidesen el­éri a 600 dollárt. • Hafizullah Amin, Afganisztán miniszterelnöké­nek három hónapos uralma végétért. Az általa ve­zetett marxista kormányt átvette Babrak Karmai, egy kelet-európában élő ,,száműzött” politikus. Az államcsínyt az országban lévő szovjet katonai erőkkel hajtották végre. Szovjet páncélautók és katonák támadták a Rádió Afganisztán épületét is. Az előző miniszterelnököt azonnali hatállyal kivé­gezték. Az új miniszterelnök „hétpecsétes” moszk- vabarát. A hírelemzők szerint Moszkva nem tűr­hette tovább a mozlem felkelők forrongásait, mi­után az elégedetlenség máris átragadt a szomszé­dos Szovjetunióban élő mozlim törzsekre is. Ezzel a Szovjetunió biztosította magának a szilárd talajt a további aknamunkára Pakisztán és Irán felé. Amerika továbbra is tétlenül nézi a szovjet agresz- sziót. A Kreml kezeit dörzsöli. HP WB

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék