Chicago és Környéke, 1980 (1-51. szám)
1980-01-05 / 1. szám
Vol. 75. Évf. 75. MR LOUIS SZAZHKARY 2218 N LINCOLN AVE CHICAGO IL 60614 CHCAGOKKÖRNYÉKE CHICAGOANDYICINITY" HUNGARIAN NEWSPAPER 1980. január 5 Issue No. 1. Washington teljes paralízisben várja, mi fog történni a túszokkal Carter politikai mutatványokkal játssza az „erős embert” Frey András írja az ENSZ székhelyéről. Furcsa,e jellemző és tanulságostkontraszttal kezdődött az új esztendő. Erre Thatcher angol miniszterelnöknő washingtoni látogatása s Carterrel való találkozása vetett fényt. Azért mondjuk ezt, mert a Carter fejében uralkodó gondolati pusztaság külpolitikai téren Amerika kormányzati gépezetét majdnem hogy teljes bénaságban tartja. Annyira, hogy mindenki — az ENSZ-ből Washingtonba látogató delegátusok éppúgy, mint az ott dolgozó diplomaták és újságírók — egyöntetűen azt mondják: alig lehet bárkivel is tevékeny eszmecserét folytatni, az emberek gondolkodását szinte paralizálja a Perzsiában elszenvedett gyalázat és az a még ennél is nagyobb szégyen, hogy olyan embaer ült Egyesült Államok élén, s az amerikai diplomácia parancsnoki Hídján, aki november negyedike, vagyis a teheráni amerikai nagykövetség megrohanása óta erről a vészes külpolitikai problémáról alig tudott egy értelmes mondatot összehozni. A gyávaság konfliktusokra vezethet És aki külpolitikai impotenciáját azzal a frázissal takargatja, hogy 53 túsz (50 fogoly és a perzsa külügyminisztériumban úgynevezett házi őrizetben tartott 3 amerikai diplomata) élete a legfontosabb. S hogy amíg ők ki nem szabadulnak, addig az amerikai kormánynak semmit sem szabad tennie. Ez azonban abszurdum. Nem azért választották őt elnökké, hogy 53 amerikai, hanem hogy 220 millió amerikai életére vigyázzon.Carter azonban, úgylátszik, nem gondol arra, hogy ha az Egyesült Államoknak 53 ember ügyében tanúsított gyávasága, felbátorítja Amerika ellenségeit, akkor olyan" erők léphetnek akcióba amelyek amerikaiak ezreinek, esetleg millióinak okozhatják"a halálát. Nem szólva arról, hogyha mindez nem válthatna ki háborút vagy akár csak lokalizált összeütközést, akkor is igaz maradna, hogy a Perzsiában garázdálkodó bandákkal szemben közszemlére tett amerikai tehetetlenség újabb lendületet adott a terrororizmusnak. És hogy a teheráni amerikaiakon elkövetett erőszak „helyeslése” címén Dél- Ázsiában és Kisázsiában 8 (mások szerint 11) amerikait öltek meg eddig. Ezeknek az amerikai áldozatoknak a hozzátartozói mit gondolnak vajon a Carter-elvről, amely szerint a teheráni túszok sorsa fontosabb, mint az összes többi amerikainak a biztonsága. A „megtorlásul” Perzsia ellen tervezett kereskedelmi és tengeri blokád senkit sem téveszt meg. Az erről való beszéd csak arra való, hogy a hiszékeny amerikai nagyközönség előtt Carter üres hencegéssel játssza az „erős embert”. A blokádnak ugyanis jogi előfeltétele, hogy a tengeri zárlatot alkalmazó és azt elszenvedő (vagy a partot megszállva tartó) állam között legalább papíron hadiállapot álljon fenn, és hogy a blokátj teljes, vagyis hatékony legyen. Washington azonban a vietnami háború idején sem deklarált hadiállapotot Észak-Vietnammal szemben, ami pedig megkönnyítette volna a hadviselést és főleg az újságíróknak s televíziós riportereknek a hadizónákba nem lett volna szabad bejárásuk és katonai cenzúrától való mentességük s ígynem tudták volna az amerikai népet a háború ellen és a nyugati közvéleményt Amerika ellen ingerelni. A mai amerikai kormány azonban még kevésbbé vállalkoznék arra hogy radikális eszközökhöz nyúljon, vagy arra, hogy a blokádot hatályossá tegye. Hasonló belpolitikai szemfényvesztésnek látszik — legalábbis egyelőre — az a múlt héten kipattantott hír, hogy Amerika négy baráti államban műszaki és politikai előkészületeket szeretne tenni hogy a Középkeleten módjába álljon katonailag közbelépni; hogy ennek végrehajtásához igénybe vehesse ezeknek az államoknak tengeri és légi kikötőit; s hogy szükség esetén szárazföldi egységeket dobhasson Amerikából a Középkeletre.• Ez a négy államSzaúd- Arábia lenne, a Perzsa-öböl kapujánál Dél- Arábiában elterülő Omán, a Vörös-tenger afrikai bejáratánál fekvő Szomália és ennek déli szomszédja, középafrikai Kenya. Az ilyenfajta amerikai akciókat lehetővé tevő technikai berendezést könnyű elővarázsolni. Ezen a téren Amerika csodákra képes. Orosz sorkatonaság Afganisztánban Politikai nyélbeütése viszont annál nehezebb. Ez a négy ország az ördög segítségét is szívesen elfogadná az őket fenyegető orosz veszély ellen. A barátai mellett kitartó ördög szövetségét igen. De egy a barátait cserbenhagyó angyal szövetségét nem. Valószínű tehát, hogy amikor a terv megbeszélésére kiküldött amerikai bizottság végiglátogatja a négy országot, az ottani kormányok kevésbbé figyelnek a szép szavakra és inkább arra gondolnak, ami a közelükben, Afganisztánban folyik. A legújabb jelentések szerint ugyanis a Szovjetunió már nemcsak hadianyagot, kiképző altiszteket és „tanácsadó” tiszteket küld Afganisztánba (összesen 25 ezerre rúgna a számuk) hogy leverjék a kommunista rezsim elleni felkelést. Hanem néhány hét óta orosz sorkatonaság is harcol afgán területen az afgán törzsek ellen. Ez a hír bombaként hatott az Arab-tengert körülvevő országokra, két okból is. Először, mert azt mutatja, hogy az oroszok az eddiginél is nyíltabban vetik rá magukat Dél-Ázsia meghódítására, amelyen keresztül az olajban gazdag . Arábiát Északról lehet bekeríteni. (Ne feledjük,hogy a 80-as évek derekán a Szovjetunió is olajbevitelre fog szorulni!).A Nyugat olajhordója Másrészt pedig — és ez az, ami megfagyasztja az arab fejedelmek és hercegek erejében a vért — az amerikaiak egykedvűen nézik Afganisztán béklyóba verését, mintha nem a Középkeletnek, nem ,,a Nyugat olajhordójának” a sorsa forogna ott is kockán. Pedig Washingtonnak nem is kellene hivatalosan színt vallania. Elég lenne becsempészett fegyverrel és lőszerrel segíteni az afgán törzseket. Az amerikai kormány azonban a szó szoros értelmében a kisujját sem mozdítja az orosz terjeszkedés megakadályozására, de még a megnehezítésére sem. Pedig tudja, hogy Afganisztán után Pakisztán jön sorra, amelynek kikötői az Arabtengerre néznek. Amerika tétlensége annál sötétebb felhő a konzervatív arabok egén, mert arra is kezd most már fény derülni, hogy a mohamedánok Jeruzsálemnél, sőt még Medinánál is jobban tisztelt szenthelye,a Mekkai Nagymecset elleni merényletet kik rendezték meg. Először azt hitték, hogy a támadókat, 500 jól fölszerelt, s kitűnően organizált gerillát vallási fanatizmus vezette; egyik szekta dühe a másik ellen. Ryadból (a szaudi fővárosból) Párizsba kiszivárgott információk szerint azonban a nyomozás szálai kommunista gócok felé vezetnek. Carter és Mrs. Thatcher Ebből a szaudiak arra következtetnek, hogy az oroszoknak rövid lejáratúbb termetnek a konzervatív arab rezsimek aláaknázására, mint eddig hitték. Ezzel hasonlítják össze az amerikaiak passzivitását, vagy ahogy ők mondják Carter „puhaságát”. . Ezzel áll jóleső, megnyugtató ellentétben az angol miniszterelnöknő egyénisége és politikai arcéle. Elképzeléseinek világosságát, módszereinek határozottságát az is mutatja, hogy mikosáén fém kollégái, észak-amerikai és nyugat-európai miniszterelnökök és külügyminiszterek, úgy félnek a négerektől (jobban mondva az őket pártoló baloldali demagógoktól), hogy afrikai kérdésekről legszívesebben nem beszélnek. Thatcher Margit azonban meg meri mondani, hogy a Szaharától délre a civilizáció és a Nyugat egy államra számíthat csak igazán és az Dél-Afrika. Most is, hogy Washingtonban és New Yorkban járt, a Foreign Policy Association előtt kijelentette: ha Rhodéziában valóban sikerül békét teremteni, Dél- Afrika eddigi politikai elszigeteltségének véget lehet vetni. Ennek a kimondásához azért kellett bátorság, mert Észak- Amerikán és Nyugat- Európán kívül a nyugati világnak Japán és Dél-Arika" a legfontosabb partnere és támasza. Ha ez a kettő megdől, akkor az Amerika bekerítésére irányuló orosz munka sokkal könynyebbé válik. Ez a magyarázata annak, hogy a Nyugat ellenségei — a Szovjetuniótól a harmadik világ radikálisain át a baloldali intellektuelekig — olyan kitartóan acsarkodnak Dél-Afrikára. □ Margaret Üres herceg és Thatcher Mozlim törzsek harcolnak az afgán hegyek között. WBHP MI TÖRTÉNT A HÉTEN • Darryl F. Zanuk, a híres hollywoodi filmmogul 77 éves korában meghalt. Őhozzá fűződik a 20th Century Fox stúdió megalapítása, ő fedezte fel Bette Davist, Tyrone Powellt, Edward G. Robinsont, James Cagneyt, de elbocsájtott olyan sztárokat, mint Marilyn Monroe, Clark Gable, Rita Hayworth és Elizabeth Taylor. Filmjeivel három Oszkár-díjat nyert. • A török repülőgéptársaság F-28 utasszállítógépe az ankarai repülőtér mellett lezuhant. A baleset oka köd volt. A 43 utas közül 39 meghalt. • Peggy Guggenheim, a híres amerikai műgyűjtő 81 éves korában Velencében meghalt. • A rhodéziai háború hivatalosan végetért. A harcoló felek aláírták a békejavaslatot. Pár órával később az UN Biztonsági Tanács megszüntette a gazdasági bojkottot is Rhodézia ellen. • A Szovjetunió megerősíti katonai erejét Afganisztán északi határain. 1500 emberből álló ejtőernyős erőt dobott be Afganisztánba a helyi felkelők leverésére. Eddig több, mint 5000 orosz katona és „tanácsadó” segíti Kabul marxista kormányát. • Élet lehetséges a Jupiter bolygó Európa nevű holdjának jégkérge alatt, jelentette be Richard Hoagland, a NASA tudósa. Az Európa 5 mérföld vastag jégrétege alatt 60 mérföld mély óceán van, melyben a primitíve életfeltételek megvannak. • Khomeini szerint a jelenlegi krízis háborúhoz vezet Irán és az Amerikai Egyesült Államok között. Felhívta az irániak figyelmét, hogy készüljenek fel egy gazdasági blokádra. (Mint ismeretes, Amerika még mindig szállít élelmet Iránnak.) • A szovjet továbbra is növeli katonáinak létszámát Afganisztánban. Karácsony után újabb „megfigyelőket” küldött Afganisztánba és a State Department szerint e pillanatban több orosz katona van Afganisztánban, mint külön-külön bármelyik európai rabigában tartott országban. • Egy fiatal bulgár zenész amerikai vendégszereplése alkalmával csendesen lelépett — jelenti a Reuter Washingtonból. A 18 éves zenész New Yorkban kért politikai menedékjogot. • Problémák merültek fel az Iránban fogvatartott túszok létszáma körül. Az őket karácsonykor meglátogató amerikai papok csak 43 tússzal taálkoztak. Az amerikai kormány 50 túszt tart nyilván. A State Department szóvivője szerint az „elszámolás” az iráni hatóságok vállán nyugszik. • Izraeli miniszterek és a World Zionist Organization 300 millió dollárt akarnak költeni újabb településekre a Nyugati Parton. 6200 lakásépületben 36000 embert akarnak telepíteni a Jordán mellé az elkövetkező 18 hónapban. • Egy svéd luxushajó zátonyra futott az Antarticán. Egy csilei jégtörő hajó 108 utast és 34 személyzetet fedélzetére vett, míg a kapitány és 19 matróz a luxushajón maradt. Vontatóhajók útbete vannak, hogy lehúzzák a zátonyról a megsérült hajót. • Japán drasztikusan lecsökkenti exportját Iránba. A japán üzleti körök szerint a csökkentés kapcsolatban van Carter által kért nemzetközi gazdasági bojkottal. • Venezuela felemelte az olaj árát Kanada felé. Az új ár — $ 26 hordónként — két dollárral magasabb, mint a jelenlegi olaj ára az OPEC országokból. • Az arany ára túllépte az 500 dollárt a tőzsdén. A pénzemberek szerint, ha az iráni helyzet nem változik és az OPEC nemzetek nem állapodnak meg az olaj árában, az arany unciájának ára rövidesen eléri a 600 dollárt. • Hafizullah Amin, Afganisztán miniszterelnökének három hónapos uralma végetért. Az általa vezetett marxista kormányt átvette Babrak Karmai, egy kelet-európában élő ,,száműzött” politikus. Az államcsínyt az országban lévő szovjet katonai erőkkel hajtották végre. Szovjet páncélautók és katonák támadták a Rádió Afganisztán épületét is. Az előző miniszterelnököt azonnali hatállyal kivégezték. Az új miniszterelnök „hétpecsétes” moszkvabarát. A hírelemzők szerint Moszkva nem tűrhette tovább a mozlim felkelők forrongásait, miután az elégedetlenség máris átragadt a szomszédos Szovjetunióban élő mozlim törzsekre is. Ezzel a Szovjetunió biztosította magának a szilárd talajt a további aknamunkára Pakisztán és Irán felé. Amerika továbbra is tétlenül nézi a szovjet agreszsziót. A Kreml kezeit dörzsöli.