Chicago és Környéke, 1980 (1-51. szám)
1980-02-09 / 6. szám
Lefogyhatunk — kintk diéta nélkül is... Ha testsúlyunkból veszíteni akarunk, a legnehezebb dolog a diéta. Nagyon kevés kivételtől eltekintve (hormonzavarok, stb.) azért vagyunk túlhízottak, mert túlságosan sokat eszünk. Dr. Hal Becker (Metallie, La.) akit az Egyesült Államok egyik legkivá,lóbb élelmezési szakértőjének tartanak, — nemrégiben egy szabadegyetemi előadáson a következő tanácsokat adta a túlhízottaknak: -*- Megfelelő módszerekkel, elsősorban pszichológiai módszerekre gondolok, veszíthetünk testsúlyunkból, kínzó diéta nélkül is. — Próbáljuk elképzelni magunkat evés közben. A legtöbb túlhízott ember nemcsak túlságosan sokat eszik, de gyorsan is eszik. Ez önmagán is egyik oka a túlhízottságnak. — Gondoljunk arra, hogy ha majd lefogyunk, mennyi elismerő megjegyzést fogunk kapni barátainktól, rokonainktól és családtagjainktól. Vegyük tudomásul: ha nem szeretjük önmagunkat kövéren, mások még kevésbé fognak bennünket elfogadhatóknak találni. — Döntsük el magunkban, hogy hány fontot tartunk ideális testsúlyunknak. Tűzzük ennek elérését célként magunk elé. Ne feledjük el: nem is olyan nehéz testsúlyunkból 5-10 fontot veszíteni, a probléma azonban az, hogy ezután könnyelmű étkezéssel, ezeket, a fontokat rövidebb idő alatt visszanyerhetjük, mint amenynyi időbe elvesztésük került.. .„ írjuk le egy szelet papírra ideális testsúlyunkat és ezt a papírdarabot ragasszuk az elektromos hűtőszekrényre. — Együnk lassan és az ételt rágjuk meg anynyira, hogy az majdnem folyadékká váljék szánkban. Evés közben ne nézzünk televíziót, ne hallgassunk rádiót, ne olvassunk újságot — evés közben kizárólagosan az evésre koncentráljuk figyelmünket. — Együnk észszerű mennyiséget, sohase együnk a serpenyőből, vagy a lábasból, mert ha ezt tesszük, képtelenek leszünk az elfogyasztott élelmiszer mennyiséget ellenőrizni: mindig csak tányérból együnk, ahol látni fogjuk, hogy menynyit eszünk. Ha naponkint 500 kalóriát eliminálunk étkezésünkből (ami nem sok) hetenkint átlagosan két fontot veszítünk testsúlyunkból. Ha ehhez még hozzáadjuk azt, hogy naponta tornászunk, vagy gyalogaink, vagy másfajta fizikai gyakorlatot végzünk, ez újabb körülbelül heti két fontos súlyvesztességet jelenthet. — Vezessünk rendszeresen naplót arról, hogy minden nap mit és mennyit ettünk. Ha járunk, járjunk kiegyenesedve, mert ez a testtartás soványabbnak mutat bennünket, mint beesett mellkas és a lecsüngő vállak. Nézzünk gyakran a tükörbe — a tükör tárgyilagosan fogja mutatni külsőnket. Emlékezzünk a klasszikus mesére, amelynek egyik mondata: — Tükröm, tükröm, ki a legszebb a világon? — Ha idegesek, vagy nyugtalanok vagyunk, semmi esetre se együnk, azért, hogy az idegességet levezessük. Evés helyett tegyünk egy jó hosszú sétát. (Szerintem a séta eredményesebb, mint az újonnan divatba jött futás.) — Sohase tévesszük szem elől: minden fogyás alapvető kudarc, ha azután ismét visszahíztuk eredeti testsúlyunkat. Miután lefogytunk tehát és elértük azt a testsúlyt, amelyet a magunk számára ideálisnak tartunk, legfontosabb feladatunk az, hogy tartsuk is meg ezt a testsúlyt. A zsíros sejtek a vérereken csüngenek és megakadályozzák a vérkeringést. Innen a túlhízottak gyakori szívrohama, szélütése és agyvérzése. — Étkezésünkben emeljük az ételek fehérje tartalmát és csökkentsük az ételek szénhidrát tartalmát. Egy átlagos felnőtt férfinek naponta 60-80 gramm fehérjére van szüksége, egy átlagos felnőtt nőnek a szervezete napi 40-60 fehérjét igényel, kivéve azt az időszakot, amikor terhes, mert ebben az időszakban növelni kell a fehérje mennyiségét. — Ne essünk pánikba, ha a fogyási folyamat közben hirtelen ismét elkezdünk nagymennyiségű ételt fogyasztani. Tartsuk szem előtt, nincs olyan fogyni akaró személy, akivel ez a fogyási folyamat közben, egyszer-másszor, nem történt meg. — Ha valamilyen érzelmi problémánk van, ezt sohase igyekezzünk kompenzálni evéssel. Ha sikerült betartanunk néhány héten keresztül az észszerű, a fogyáshoz szükséges étrendet, ennek az erőfeszítésnek a sikeréért sohase jutalmazzuk magunkat evéssel. — Lehetőleg az étkezések közben sohase együnk. Napi háromszori étkezés szükséges és ez a legegészségesebb. Ha mégis, az étkezések közben valamit ennünk kell, mert például társaságban vagyunk, sohase együnk magas szénhidrát tartalmú ételeket, mint például, fagylaltot, palacsintát, tortát, stb. Ezeket az élelmiszereket egyébként is tartsuk távol otthonunktól, hogy a kisértést elkerüljük. — Ha szükségét érezzük annak, hogy az étkezések közben együnk, mindig tegyük fel önmagunknak a kérdést: Valóban akarok enni? Ha az önmagunknak adott válasz „igen”, akkor együnk és érezzünk ezután bűntudatot. — Sohase étkezzünk az úgynevezett „fast food” vendéglőkben: ezeken a helyeken az étel a legzsírosabb, mert a gyors elkészítés egyetlen módja a nagymenynyiségű zsiradék, vagy olaj felhasználása. — Ha evés előtt ittunk egy koktélt, ne együnk a húsétel után édességet. Ha meg vagyunk hívva valahova egy partyra és különben is kedveljük az alkoholt, ihatunk alkoholt is. Igyunk azonban mérséklettel és az italt hígítsuk fel jelentős mértékben vízzel. Mindenképpen kerüljük el azonban a sörivást. Egyetlen olyan ital sincs, amely olyan gyorsan hizlalna bennünket, mint a sör. — Végezetül: ne törekedjünk tökéletességre. Senki sem tökéletes. A fogyási folyamat közben előfordulhat, hogy Bíró Béla: Dél-svájci campanilék Olasz nyelven ez a dallamos szó harangtornyot jelent. Mint önálló építmény, többnyire szabadon áll a templom mellett, vagy egyik oldalával a templomtesthez támaszkodik, anélkül hogy szervesen oda tartozna. Mint neve is mutatja, gyakorlati rendeltetése az, hogy helyet adjon a harangoknak, melyek a magasból messzire hangzó zengésükkel hívják istentiszteletre a híveket, vagy hirdetik a vész közeledtét háborús időben. Az első campanilék az 5. században olasz földön épültek s elterjedtek mindenfelé, ahol olaszok laktak, mint jellegzetes, változatos és festői alkotásai a mélygyökerű olasz építészetnek. Épületanyaguk — szinte kivétel nélkül — nyersen, vagy finoman faragott kő, kezdetben különösebb esztétikai igények nélkül, majd az architekturális elemekből kialakuló dekoratív formákkal, végül a díszítések túlzott kihangsúlyozásával. Ennek a fejlődési folyamatnak szép és szemléletes példáit tárják elénk Dél-Svájcban, az olaszok lakta Ticino(Tessin-) kanton építészeti emlékei, melyek nemcsak a hivatásos művészettörténésznek nyújtanak gazdag tanulmányozási területet, hanem az általános érdeklődésű művelt turisták számára is változatos és romantikus építészeti élményt nyújtanak. Ez indított az alábbi sorok megírására. Akár vonaton, akár autón érkezik észak felől az utas Airoloba, Ticino-kanton területére, azonnal szemébe tűnik a városka házai közül magasba emelkedő campanile, majd tovább haladva, a hegyoldalakon és síkságokon égbenyúló többi harangtorony, mellettük a templommal, le egészen Chiassoig, Olasz-Svájc legdélibb városáig. Ez a terület a középkor századaiban egyházi uralom alatt volt, a milánói és comoi püspökséghez tartozott, érthető hát, hogy építészetében főleg a templomépítészet vált jelentőssé. A kanton régi városaiban, de a völgyekben rejtőző kis községek legtöbbjében is áll még, ha átépített, vagy átalakított formában is, a románkori vagy gótikus templom, mellette vagy hozzáépítve a dacos komorságában is magasba lendülő campanilével. Lapokat töltene meg a ticinoi campanilék helységek szerinti felsorolása és osztályozása. Itt csak rövid tájékoztatást nyújtunk a turistának ezekről a jellegzetes, vonzó és romantikus alkotásokról. A legrégibb ticinoi campanilék eredete még a rómaiak idejébe nyúlik vissza. Locarno mellett, Minusioban, a Lago Maggiore partján emelkedik a San Quirico templom hatalmas méretű, szabadon álló s a templommal szervesen nem összefüggő campaniléje, mely eredetileg római hadászati célt szolgált, katonai őrtorony volt. Mai formájában magában foglalja a campanile-építészet minden jellegzetességét. Röviden összefoglalva, a campanile négyzetes alaprajzú, terméskőből épült torony, magas hasábalakú törzse teljesen dísztelen, ablakok nélkül vagy csak itt-ott elhelyezett, résszerű apró nyílásokkal. Fenn a magasban van a harangtér, mind a négy oldalon nagyméretű, félkörös záródású ablaknyílással. Az építményt szerény párkány és felette alacsony gúla alakú toronysisak zárja le, melynek fedéséül többnyire szintén terméskőlapok szolgálnak. Lenn egy dísztelen bejárati ajtó nyílik a szintén kőből épített, primitív belső lépcsőzethez. Olykor a campanile nem áll teljesen szabadon, hanem egyik fala hozzáépült a templomhoz, anélkül’ azonban, hogy azzal szerves építészeti kapcsolatban lenne. Ez az alaptípus ma is többfelé látható a ticinoi községekben, de a fokozódó művészi igényesség az idők során egyre több új és változatos formát hozott létre. Egy elem alig változott: a campanile alsó része továbbra is dísztelen maradt, a dekoratív terek jelenése teljesebbé vált, rések fenn a harangtérben és még feljebb, a toronysisak-megoldásban érvényesültek. Az egyszerű, egynyílású, félkörösen záródó, tagolatlan ablaknyílás helyét később kis oszloppal elválasztott, gazdagabb hatású ikerablak váltotta fel, melyben megjelent a kis oszlopban, mint új anyagban, a márvány is. A fejlődés nem állt meg. Az addig dísztelen toronytörzset párkányzatok közbeiktatásával emeletekre tagolták, legelsőbb emelet a harangtér, nagy ablaknyílásaival, de — kezdetben óvatosan, majd hangsúlyozottabban —, szerepet kap a közvetlenül alatta lévő emelet is, kisebb ablakokkal, sőt lefelé a következő emelet is, még kisebb ablaknyílásokkal. Ezzel a torony dekoratív mega felfelé nyíltabbá, könnyebbé váló formák esztétikai hatása fokozódott. Nagyobb nyomatékot kapott a magasba való törekvés is. Megjelentek a hegyes csúcsú toronysisakok, kőlapok helyett immár könnyebb cseréppel borítva, ezzel is fokozva a könnyedebb összhatást. És ami szintén jelentős újítás: fenn a magasban, mind a négy oldalon megjelenik a nagyméretű óra. Egyedülállóan ötletes és artisztikus újítás a ticinoi campanile-építészetben egy új tagozatnak, a nyolcszögletű legfelsőbb emeletnek beiktatása az addigi legfelsőbb emelet, a harangtér fölé. Ez az új forma sok lehetőséget nyújtott további architektonikus változatok kialakítására. Nyolcszögletes formájával szervesen és harmonikusan emelkedik ki az alatta lévő emeletből, mind a nyolc oldalán egy-egy kerek vagy négyszögletes ablakkal. Valóban művészi hatású ticinoi jellegzetesség! Ez a motívum olyan kedveltté vált Ticinoban, hogy egyes campaniléken az építész meg is duplázta, vagyis a nyolcszögletű tagozat fölé még egy hasonlót helyezett, kisebb és könnyebb formában, s azt koronázta a toronysisak. Ezzel együtt gazdagabb hatásúvá vált , maga a toronysisak is: az egyszerű gúla-formát magasba szökő, csúcsos megoldások váltották fel, melyeken mázas cserepek formájában szerepet kapoa a csillogó színhatás is. Toronysisak helyett olykor díszes kis torony zárja le az épületet. Ezzel már elérkezett a campanile-építkezés a 19. századba, amikor a tradicionális történelmi stílusok egymással keveredve, gyakran túlzott dekoratív igényekkel jelennek meg az új alkotásokon. Fia-tornyocskák ékesítik a sarkokat és komplikált barokk párkányok keverednek gótikus csúcsívekkel. Ma már ez is a múlté. A modern templomépítészet nem emel többé campaniléket s ha igen, alkotásai már nem a múlt hagyományait folytatják és fejlesztik, hanem a modern technika vívmányait érvényesítik új, merész, de nem mindig szerencsés összhatású műveiken. A ticinoi campanilék pedig tovább állják az idők viharait, kopottan, olykor elhagyottan vagy félig tovóbadőlve, de magasbatörő formájukkal és harangjaik zengésével az Ég felé mutatva, kiemelkedve a mindennapiságból. CERESIO Ticinoi Jellegzetesség: nyolcszögű felső tagozat a harangtér felett. (Itt megkettőzve.) LOCARNO 5- FRANCESCO Templomfalhoz illeszkedő campanile A szabadon áló campanile alapformája. kudarcot vallunk. Ez is természetes. Végső fokon, ha valóban akarjuk és eltökélt szándékunk, veszíteni fogunk testsúlyunkból. Az egyik legfontosabb dolog: ne tegyük magunkat bol- dogtalanná, miközben fogyunk. Ha óvatosak vagyunk, testsúlyunkból mindenféle kínzó diéta és szenvedés nélkül is veszíthetünk. Kedves Olvasóink! Kérjük, hogy támogassák a lapunkban hirdető Üzletembereket és Egyesületeket, mert az ő — sokszor erejüket meghaladó — áldozatvállalásuk nélkül, vagy nem lenne magyar újság Chicagóban, vagy az előfizetési díj legalább háromszorosa lenne a jelenlegi árnak. Szíves megértésüket hálásan köszönve: a Chicago és Környéke Szerkesztősége 7. oldal Az amerikai federális bürokrácia csodálatos kutatásai Mindig érdeklődéssel olvassuk, ha arról számolnak be, hogy miképpen pazarolják az amerikai federális bürokraták az adófizetők pénzét. A washingtoni bürokraták azonban nincsenek egyedül,Ottawa is fantasztikus pazarlásokra képes, amit a Trudeau kormány vezetett be — például ösztöndíjak esetében (generációk nőttek fel Kanadában ösztöndíjakon). A „General Accounting Office” nevű federális ügynökség, amelynek feladata az, hogy a federális kormány kiadásait számon tartsa, közölte legújabb bejelentésében a következőket: — Los Angelesben lehet jelentkezni egy olyan tanfolyamra, amelyet ösztöndíjaival a federális kormány támogat. A tanfolyam a sikeres jelentkezőket évi 9.000 dollárral támogatja „kutatásukban”. A kutatás célja: (ez nem tréfa) mi szükséges ahhoz, hogy valaki federális ösztöndíjat kapjon? Ez nem vicc — ez valóság! — A federális kormány, évi 43.000 dollárt fordít egy olyan tanulmány céljára, melynek feladata annak a megállapítása: Hogyan ihatunk olyan kevés alkoholt, hogy az ne váljék károssá szervezetünk számára? A University of Washington (Seattla) egyik professzora, Dr. Alan Marlatt, 12,000 dollárt kapott a federális kormánytól arra a célra, hogy „tanulmányi kocsmát” létesítsen. A professzortól megvonták a támogatást és az egyetem elbocsátotta pozíciójából, mivel Dr. Marlatt — egyszerűen elitta a pénzt. — A federális kormány évi 2,500 dollárt fordít egy olyan tanulmányra, amelynek célja: valóban lefogynak-e a kövérek, ha kevesebbet esznek? — A federális kormány 31,000 dollárral támogat egy olyan tanulmányt, amelynek célja: annak a megállapítása, hogy a női tudósok milyen mértékben járultak hozzá az Egyesült Államokban a tudomány fejlesztéséhez az utóbbi ötven esztendőben? (Ezzel a tanulmánnyal nemcsak az a probléma, hogy értelmetlen, hanem az is, hogy ugyanebben a tárgykörben — az utolsó három évben föderális támogatás nélkül — 82 könyv jelent meg.) — A federális kormány 85.000 dollárt, fordít arra, hogy kiadjon egy angol-tzotzi szótárt. Ennek a szótárnak a kiadására már valóban régen szükség volt. Ha valaki sajnálatos módon nem tudná, hogy miről van szó, a tzotzil nyelvet Mexicoban egy tízezer tagú maláj törzs beszéli. — A federális kormány 39.000 dollárt fordít a következő célra: Hogyan lehet megmászni a Himaláyát és ha ezt megtettük, miképpen tanulmányozzuk a nepáli sherba törzs életét és szokásait? (E sorok írója máris készülődik a Himaláya megmászására, csak még vár míg a reumája elmúlik.) A következő federális tanulmány viszont, melyre Washington, D.C. már eddig is 65,000 dollárt fordított, —határozott lelkesedéssel tölti el a cikkírót, mert már évtizedek óta érezte egy ilyen tanulmány szükségességét. A tanulmány hivatalos elnevezése: Milyen volt a hol ,land gazdasági élet a tizenhatodik században? — Ennél csak az izgalmasabb, hogy miképpen viselkednek azok az emberek,, akiknek a kezében esernyő van és egyúttal valamilyen egyenruhában vannak? Erre a tanulmányra a federális kormány mindössze háromezer dollárt költ. Szerintünk azonban ezt az összeget lényegesen fel kellene emelni, mert a probléma életbevágóan fontos. (A cikkírónak nincs esernyője, de teljesen tárgyilagosan és elfogulatlanul érzi a kérdés fontosságát.) TOOL & DIE MAKERS WANTED WE OFFER COUNTRY LIVING, EXCELLENT PAY. PAID HOLIDAYS ANf) VACATION. COMPLETE INSURANCE PACKAGE AND EDUCATIONAL ADVANCEMENT OPPORTUNITY. Apply in person — phone or write to Dept. GjN. IMPACT INDUSTRIES MU E. tth STREET • SANDWICH, ILL. 60548 Equal Opportunity Employee /6/ FIZESSEN ELŐ LAPUNKRA!