Chicago és Környéke, 1980 (1-51. szám)

1980-06-21 / 25. szám

Terebessv Ernők«»; Szent Heléna Hogy valami külön­leges, nem mindennapi egyéniség vagyok, s hogy bennem valami „zseniális” bujkál, — ert már kora ifjúságom­ban tudtam. Magas homlokom va­lamikép Greta Garbóé­ra hasonlított, majd gö­rögös orrom Augustus császár Octavia nevű húgára emlékeztetett. Szemeim, melyek ál­landó tudásvágytól ég­tek, — mintha Ady sze­meit tükröznék vissza a tükörből. A különbséget a „nagyfoktól csak ab­ban fedeztem fel ma­gamban, hogy életvi­dámságom és huncutsá­gom nagyobb volt az övékénél. Ez azonban nem akadályozott meg abban, hogy magamat bármiben is a fenn em­lített hírességek árnyé­kában érezném. A vilá­got én is meg fogom hó­dítani! Fiatalon férjhez men­­tem és Münchenbe köl­töztem, ahol újságkihor­dó lettem. Az évek múl­tak. Húsz évig nem tör­tént semmi különös az életemben, ami arra en­gedett volna következ­tetni, hogy mégis vala­milyen „nagyság” le­szek. Dr. Klein rendelőjé­ben ültem, aki a mün­cheniek szerint a leg­jobb psychiáter. Na­gyobbik lányomról be­szélgettünk, akinek rémálmai voltak. — Azért kérettem ide önt asszonyom — ma­gyarázta Dr. Klein — mert az ön lányát kezel­ni fogom, s hogy teljes képet alkothassak ma­gamnak az egész család­ról, melyben kezeltem és — önt is szeretném megismerni. Talán „ösz­­szedolgozhatnánk” pá­ciensem, érdekében. Dr. Klein hangja meg­­nyugtatólag hatott rám. Mély, szinte monoton zengése álmossá tett. Rövid időn belül Dr. Kle­in érdeklődni kezdett kedvenc színem és reg­geli szokásaim felől, majd cigarettám már­kája érdekelte. Közben elégedetten bólogatott fejével. .. .Nem. — Ritkán va­gyok rosszkedvű... — válaszolgattam. Dr. Klein fejével egy­re többször ritmusra bó­logatott. ... Társadalmilag je­lenleg nem tartozom se­hova, de ez rövidesen meg fog változni éle­temben ... — mondtam. Ebben a pillanatban megszűnt a bólogatás, fejringatás, Dr. Klein pupillái kitágultak. Én tovább beszéltem: — Igen, meg fog vál­tozni. Én intelligens nőnek tartom magam, még elalvási nehézsé­geim sincsenek. Dr. Klein órájára né­zett, majd hirtelen meg­fogta jobb kezemet. — Önnek vissza kell jönnie hozzám. Megér­tett? — Viszont kell lás­sam, mégpedig mind­járt holnap.­­— Míg az orvos jobb ke­zével az én jobb keze­met fogta — bal kezével naptárjában lapozott. — — Holnap 9 órakor, ígérje meg, hogy vissza­jön! Kérem! — sürge­tett. Másnap pont 9-kor már az ágyon feküdtem a psychiáternál, aki kis kerülővel, de határo­zottan visszaterelte a beszélgetést tegnapi válaszomra, mely — mint megjegyezte — meglepte őt. — Mit akar ezzel mon­dani? — érdeklődtem. Itt következett egy hosszabb fejtegetés a társadalom rendje és ve­zető személyiségei kö­rül, majd sikerekről, be­csületről beszélgettünk. Dr. Klein néha meg­szakította válaszaimat s kérte, hogy ismételjem el mégegyszer a mon­­­­dottakat. 45 perc után (eddig tartott nála egy kezelés) elbocsájtott ugyanolyan szertartás­sal, mint tegnap, így lettem napi látogatója Dr. Kleinnek, még sza­bad­ szombatjaimon is. Nemsokára valamilyen géphez csatolt, melyen lélegzetemet, szívveré­semet, agyműködése­met ellenőrizte. Egyik nap ismeretlen orvos­­tanhallgatókat is hozott a szombába, akik előtt újra meg kellett ismé­telnem gondolataimat jövőmre vonatkozólag. Pár hét múlva mégis elérkezett az a nap, mikor Dr. Klein így szólt hozzám: — A­­kivizsgálásokat befejezettnek tekintem. Majd telefonálni fogok, ha a teszt­eredmények visszaérkeztek a kórház­ból. Meglepődtem. Semmi további meghallgatás? Nincs több kérdése hoz­zám? Október 10-én minden akta befutott Dr. Klein­hez. Ránéztem az íróasz­talán heverő nagy kötet­re, melynek fedőlapján „E.T. esete” — állt. Dr. Klein ideges volt. Én is. A psychiater fel­tette szemüvegét és az aktákat lapozva hol rám, — hol azokba pil­lantott. — Asszonyom!­­— kezdte végül is mondó­­káját. — A nemzetközi­leg jól ismert psychiat­­riai bizottság a pontos diagrammok és compu­terek segítségével ve­lem egyező szakvéle­ményt adott. Itt Dr. Kle­in kis szünetett tartott a nagyobb hatás kedvéért, majd folytatta: Ön má­sodszor él itt a földön! Minden félelmem el­szállt egyszere. — Hála Egeknek! — sóhajtottam fel. Még to­vább akartam beszélni, de Dr. Klein közbevá­gott: — Egy pillanat még asszonyom! Ez még nem minden! Mi,­­és itt minden bizonnyal a bi­zottság tagjaira gondolt) meg vagyunk győződve arról, hogy ön előző éle­tében Bonaparte Napo­leon volt. Könnyezni kezdtem. Végre felfedeztek! Fényképészek tódul­tak be a szobába, éppen akkor, mikor Dr. Klein nyakába estem. Villanó­fények, fényképezőgé­pek kattogtak. Másnap az­ összes új­ságok, televízió, rádió az én „felfedezésem”­­mel voltak elfoglalva. Mindenhol fényképem jelent meg. Többek kö­zött az a felvétel is, ahol Dr. Kleint éppen átölel­tem. Rengeteg meghívást kaptam azóta. Különbö­ző előadásokra járok, szemináriumokra, kon­certekre és katonai szemlékre. A tisztele­temre tartott rendezvé­nyeken kitüntetésekkel láttak el, még díszdok­torrá is avattak. Már nem hordok ki újságot. Levélszekré­­nyektől­ levélszekrénye­­kig helyett reklámtól­­reklámig koptatom cipő­talpamat. Kifestettek, majd le­törölték arcomról a fes­téket. Napóleon-egyen­­ruhámat hol fel­, hol le­vetem. Autogramm órá­kat is adok. Mostanában éppen a francia állam­mal pereskedem. Nyil­vánosan el kell ismer­jek, hogy a francia Im­perator én vagyok. Ra­jongóim levelei közt saj­nos fenyegető leveleket is kapok. Ezeket a mo­narchia-ellenes embe­rek írják. Jelenleg itt ülök színházi öltözőszo­­bámban és vágyakozva gondolok vissza arra a komor időre, mikor ne­héz fekete újságkihordó táskám lógott vállai­­mon és napi több órás gyalogtúrámat róttam a városban. Egyre gyak­rabban idézem vissza ezt a képet. De az idő gépezetét nem tudom visszafelé forgatni! Nem maradt más megoldás számomra, mint arra az időre vár­ni, mikor Szent Heléna szigetére majd szám­űznek. De ezúttal nem fogok visszatérni! Ezt a hibát nem fogom még egyszer elkövetni! Pletyka­járvány Amerikában Amerikában pletyka­járvány van és soha annyi fantasztikus tör­ténet nem forgott köz­szájon, mint jelenleg, íme, a legismertebbek, a leggyakoribbak, és a legfantasztikusabbak, éppen csak példaként: J.F.K. nem halott, ha­nem súlyos agysérülés­sel,­­ tehetetlenül, moz­dulatlanul él a Walter Reed Memorial Hospi­talban. (Bethesda, Md.) K­iJFK ilyen állapotban nem a kórházban él, ha­nem a néhai Aristotle Onassis­ magánszigetén elrejtve, ahol Jackie minden hónapban meg­látogatja. — Egy ismert élelmiszer-gyár nem húst, hanem rovarokat kever hamburgerjeibe. — Elvis Presley nem­ ha­­lott valójában, hanem mélyhűtéses befagyasz­tott állapotban rejtege­tik egy kaliforniai pán­célszekrényben, mind­addig, amíg az orvosi tu­domány képes lesz arra, hogy magához térítse és azután meggyógyítsa. Mi a pletyka-járvány oka? Fred Koenig, a Tulane University (New Orleans, La.) társada­lomtudományi fakultá­sának a professzora, így válaszolt egy Cali­fornia­ újságíró kérdé­sére: — Ezek a pletykák pontosan azonosak azok­kal a „magán-pletykák­kal”, amelyek az unat­kozó háziasszonyok dél­utáni bridge-partijait jellemzik. (Hallottad, hogy Mildred... stb.) A tömeg­pletykák ép­pen olyanok, mint a brid­­ge-partik pletykái: könnyű azokat elindíta­ni, nem lehet megcáfol­ni, nagyon nehéz meg­szüntetni és esetenkint ezek a pletykák súlyos személyi károkat okoz­hatnak. — A pletykák okai nagyjából összefoglal­va a következő kategó­riákra oszthatók: Az emberek szeretnék, ha valami valóban így vol­na. (Elvis nem igazán halott és a jövőben egészséges lesz és ismét énekelni fog.).— Valami­től való félelem. (A ham­burgerben lévő rovarok, tekintettel arra, hogy a hamburger íze egyre rosszabb.) ( Irigység: Elizabeth Taylor 200 millió dollárért adta el virginiai ingatlanjait.) Időnkint a tömeg­­pletykák tárgyai meg­próbálnak védekezni a nevetséges híresztelé­sek ellen, védekezésük azonban éppen olyan ne­vetséges, mint amilyen maga a pletyka. Az egyik legjobb példa erre az egyik élelmiszergyár szóvivőjének a nyilatko­zata, amely így hang­zott: — Nevetséges ben­nünket azzal vádolni, hogy hamburgerjeinket hús helyett rovarokkal töltjük meg, bármelyik laboratórium 8 dollárt kér a rovarok fontjáért és ez sokkal több annál, mint amennyi a hús hamburgerjeinkben ke­rül. Miért töltenék meg hamburgerjeinket drá­ga rovarokkal, olcsó hús helyett? Vannak azonban, akik imádják a pletykákat, sőt mindent vállalnak — csak beszéljenek róluk. Ezek főleg a színészek soraiból, illetve színész­nők soraiból kerültek ki. Elvük az: teljesen mind­egy, hogy mit — csak beszéljenek róluk... négy Nyelven a­ magyar :A SZABADSÁGÉRT! , S MEGJELENIK HAVONTA Kiadóhivatal, 8 München 34 Poatt 70. Germany Felelős szerkesztő és kdadó: KECSKÉST -TOLLAS TIBOR 1.—mnd­enjwpnnaraHifla Lapunk az 1848-as alapítású Nemzetőr utóda, az emigráció egyetlen olyan sajtóorgánuma, mely a magyar­ számon kívül három világnyelven: angolul, németül és franciául több mint két évtizede a legnagyobb anya­gi nehézségek ellenére is rendszeresen megjelenik. 94 országban igyek­szik ébrentartani a Kárpát-medencében élő magyarság emberi, nemzeti kisebbségi jogainak ügyét. A történelem tanítása, az emigrációk tanulsága, hogy idekint nem ma­gunkat, hanem a külföldet kell meggyőznünk igazságunkról. Ezért van szükség világnyelveken megjelenő magyar sajtóra és könyvre, így dol­goztak félévszázaddal ezelőtt Benesék és Masarykék Pittsburghban — és nem kis eredménnyel. Idegen nyelvű kiadványaink zömét tiszteletpéldányként küldjük szét a szabad világ politikusainak, íróinak, tudósainak, szervezeteinek és saj­tójának. Rajtuk keresztül nyerünk új és új barátokat a magyar szabadság ügyének. Az elmúlt 23 év során közel 1500 cikkünket vette át a világsajtó. Ezért kérjük azokat, akik anyagilag megtehetik:­­ Rendeljék meg a lapot. Évi előfizetés légipostán $ 16.00. 2. Pártoló-tagok évi adománya: $30.00 (személyi csekken is beküldhető) A pártoló-tagok a magyar számon kívül a kívánt idegen nyelvű számot is díjtalanul kapják. Minden pártolónknak igazoló lapot küldünk, mely­ben évenkint a beküldött adomány összegét beragasztható emlékbélyeg­gel nyugtázzuk. Belépek a Nemzetőr előfizető, vagy pártoló tagjainak sorába. Név: (vagy szervezet neve). Cím:..................................... Chicagói képviselőnk és terjesztőnk: báró Pongrácz Cili 8333 N. Mango St. Morton Grove 111. 60053 E 3 Jh ■Éli SERVICE STATION 6401 N. Ridge Chicago, Ill. 60626 a Ridge és Devon kereszteződésénél • Mindenfajta európai és amerikai autók szakszerű és lelkiismeretes javítása • AUTOMATA Transzmisszió Service • Mag­yarul beszélő szakképzett szerelők FRANK ISTVÁN tulajdonos szeretettel várja a magyar üzletfeleket EXPERT AUTO REPAIRS FOREIGN & DOMESTIC • TUNE UPS> TOWING SERVICE Telefon: 262-1432 Telefon: 274-6996 KARL MEIZNER Karl’s Auto-Body Repair ' FOREIGN a DOMESTIC CARL BODY a PAINTING EXPERTS Mindenféle autókarosszéria (Body & Fender) javítása, festése és fényezése 6415 N. iRidge Chicago, 111. 60626 Rónai Zoltán: Hódítók bölcsőjénél — Extremadurai utinapló — Látogatás egy császárnál — Jobbra a hegyen láthatják Maqueda vá­rát. 1086-ban foglalta vissza a móroktól VI. Alfonz kasztíliai király. A vezetőnk egy urugu­ayi fiatalember, Niver, — „mint a Nivea krém, csak r-rel a végén”, — szó szerint mondja fel a „Cicerone” háromköte­tes útikönyv idevágó passzusait. Arról nem tud, hogy Maqueda vára ma csendőrlaktanya, s hogy ott játszódik Ig­nacio Aldecoa korán el­hunyt spanyol író „Vér és csillogás” című regé­nye. Megmondhatnám neki, de nem akarok tu­dálékosnak tűnni. Azt már jóelőre megkérdez­te, van-e tanárember kö­zöttünk. Nem mozdult senki, csak én mutattam a feleségemre, így job­ban fog vigyázni, hogy mit mond. Nagy nehezen átver­gődtünk Alcorcón és Móstoles százezres há­lóvárosokká nőtt, egy­kori kisközségeken, s az autóbusz már jó ütemben fut Toledo tar­tományon át nyugat fe­lé. Az idő nem kedvez a kirándulásnak. Ala­csony felhők ülik meg a tájat s az ablakokat időnkint heves zápor ve­ri. Mégis elégedettek vagyunk: évek óta ké­szültünk egy extrema­durai utazásra. Ezt az országrészt még nem is­merem. A két tarto­mány, Cáceres és Bada­­­joz, a portugál határ mentén, körülbelül ak­kora, mint Belgium. Északi részén van az or­szág egyik legnyomorul­tabb vidéke, Las Hor­des, — mi nem fogjuk érinteni, — míg délebbi tájait valamikor „a spa­nyol Szibéria” néven emlegették. A mi utunk azonban történelmi za­rándoklat: a hódítók böl­csőjéhez járulunk. Különös, szinte hihe­tetlen : Amerika felfede­zőinek és meghódítói­nak a többsége ebben az országrészben született: Pizarro, Cortés, Alvara­do, Balboa, Valdivia, Orellana, Soto, mind extremadurai kurtane­mesek voltak. S itt fejez­te be földi pályáját az úr, kinek nevében azo­kat a földeket birtokba vették, „Károly, a cé­zár.” — Nézzétek, ez a ,,pe­­nillanura”, — mondja a feleségem. A szó „félsík­ságot” jelent; a magyar szakkifejezést nem tu­dom. A táj sík, de nem lapos, inkább enyhén hullámzó, mégsem any­­nyira, hogy dombos vi­dékről lehetne beszélni. Tehát „penillamura.” Domb azért akad­t raj­ta egy-egy vár. Niver ak­kor mindig a Ciceronét idézi és megadja a „visz­­szafoglalás” dátumát. Átmegyünk a régi kerá­miájáról és új bútorgyá­rairól híres Talaverán, majd elfutunk a hímzé­seiről ismert Lagartera mellett. Aztán egy tábla közli, hogy Toledóból Cáceres tartományba lépünk. A kép lassan változik. Az országút ka­­nyargósabbá válik, a táj hegyesebb, de köd és fel­hő korlátozza a kilátást. Gránit és bükkösök, nyúzott törzsű parafa­tölgyek, szellős dohány­­szárító épületek, piros paprikafüzérek a háza­kon. Itt tehenek, ott ju­hok legelnek, disznót és kecskét is látni, errefe­lé vadásszák a túzokat. Az autóbusz lejtős uta­kon kapaszkodik felfelé, már 200 kilométerre le­hetünk Madridtól. Kez­dünk belefáradni a néze­lődésbe, amikor sze­münk egy feliraton akad meg: az általános iskola a „Jeromin” nevet vise­li. Cuacosban vagyunk. Itt nevelkedett V. Ká­roly császár és Barbara Blomberg fia, a későbbi Don Juan de Austria, — akkor még csak „Jero­min”, — aki apját életé­ben csak egyszer látta. Éppen találkozásuk színhelyére igyekszünk, az a körút első állomá­sa. Innen már csak két kilométer. Yuste egy kis monos­tor zord, vagy legalább­is ma zordnak tűnő he­gyek között. Körötte he­gyipatakok zúgnak. Napsütéses ég alatt a ké­pe biztos más. A XV. szá­zad elején alapították és 1958 óta lakják megint Szent Jeromos fiai, a spanyol eredetű, szigo­rú szerzetesrend tagjai. Ezt a helyet választotta utolsó menedékhelyül a félvilág ura, V. Károly német-római császár, s ezen a néven az első spa­nyol király, amikor 1555- ben Brüsszelben trónjai­ról és koronáiról lemon­dott. Déli egy óra felé jár az idő. A helyi hivatalos idegenvezető már el­ment ebédelni, de meg­nyugtatnak, hogy azért kinyitják nekünk a palo­tát. Egy fedett, emeleti teraszfélén várunk, oda­lent vízmedence. Abban horgászott valamikor in­nen fentről a császár. A falon felirat: őfelsége V. Károly császár, a mi Urunk, e helyen ült, amikor meg­lepte a baj augusztus 31-én délután 4 órakor. Elhunyt szeptember 21- én hajnali 1/2 3-kor az Úr 1558. esztendejében. Megcsikordul a zár­ban a kulcs, egy meg­­lettkorú házaspár enged be. Alig látunk valamit. Villanyvilágítás nincs, de más lámpást se gyúj­tanak, a fatáblás abla­kokon pedig alig szűrő­dik be valami fény az esős napon. Lassan hoz­zászokunk a sötétség­hez. A „palota” négy szoba csupán, s annak a lakosztálynak az alap­rajzát idézi, mondják, melyben a fiatal Habs­burg Károly németalföl­di szülőhelyén, Gentben élt. Öreg bútorok, balda­­chinos ágy, néhány kép, fegyver, egy hordszék és egy a templom szent­élyére nyíló, kis ajtó. A képek többnyire másola­tok, amint régi másolat a templom főoltárának a képe is Tiziano egy vász­na, a Glória után. Felet­te császári címer kétfejű sassal és az Aranygyap­­jas-rend láncával. A fő­oltár lépcsője alatt nyu­godott Escoriálba való átszállításáig a császár teste, ő akarta, hogy „a miséző pap a mellét ta­possa”! Lépcső vezet le a dísztelen kriptába; ma is ott az eredeti, ha­talmas gesztenyafa ko­porsó. A monostor két keren­­gőjére, a gótikusra és a platereszkre éppen csak bedughatjuk az orrun­kat, a refektórium fes­tett csempéit nem is láthatjuk. Ez a tonzúrás Jeromosok zárt világa, az imádság, önmegta­gadás és magány hona, melyben az idegenforga­lom csak zavarást je­lent. A monostort azon­ban azzal a feltétellel állították helyre és ad­ták vissza a rendnek a múlt pusztításai után, hogy legalább részben látogatható legyen. Vennénk egy pár ké­peslapot, de az eladó­hely már zárva. Minket pedig vár az ebéd Jaran­­dillában. Az ottani vár­kastélyban lakott három hónapon át V. Károly a yustei lakosztály el­készültéig. Ma „para­­dor”, állami vendég­szálló. Zuhogó­­"esőben vetünk egy pillantást oszlopos­ kutas udvará­ra. Nemcsak a levegő il­latos, hanem a nevek is annak tűnnek: Jaran­­dilla, Jarilla, Jaraíz, Jarai­ejo neve mind a­­ „jara”, egy jószagú félcserje, a kakukkfű, zsálya és rozmaring ro­konának a nevét idézi. (Folytatjuk.) Kádár Gyula: A Ludovikától Sopronkőhidáig Ára: 10.00 dollár (Postai szállítás esetén plussz $ 1.00) Megrendelhető Kanadai Magyarság 412 Bloor Street West, Toronto, Ontario Canada M5S 1X5 (x) 1. Elrod Realtors, Inc. INGATLAN­­ADÁS—VÉTEL FELBECSÜLÉS Chicagóban és kertvárosaiban Forduljanak bizalommal KATHY WOLF magyarul is beszélő hosszú gyakorlattal rendelkező üzletkötőhöz. A helyi magyarság által közismert üzletasszony 1979-ben egy millió dolláron felüli ingatlan üzletet bonyolított le a J. ELROD kötelékében. Wolf Kathy kitűnő hírneve garantálja a gyors és sikeres ügyvitelt a négy irodával rendelkező cégnél. Telefon: Iroda: 676-0200 Otthon: 677-5114 oldal

Next