Chicago és Környéke, 1981 (1-52. szám)

1981-04-18 / 16. szám

s Saáry Éva. Első külföldi utam története Tél volt, s a korán be­köszöntő sötétség telje­sen elárasztotta az üveg­csarnokot. A vonat abla­kaihoz tóduló tömegben csak nehezen ismertem meg Édesanyámat, aki zöld nyúlszőrkalappal a fején, könnyein át moso­lyogva integetett. A füstben ide-oda áramló, hol halkuló, hol felerősödő hangorkán zúgása jólesően ismerős volt, s nagy örömmel do­báltam le az ablakon át csomagjaimat, hogy mi­előbb ízlelhessem az ott­hon hangulatát. A kijárat felé haladva, fesztelen vidámsággal beszélgettünk, minden összefüggés és rendszer nélkül vegyítve belgiu­mi életem egy-egy moz­zanatát távollétemben lezajlott hazai esemény­foszlányokkal. Mikor azonban kilép­tünk az állomás épületé­ből, az akkori Budapest egyik legnépesebb teré­re, egyszerre rámsza­kadt a kétségbeesés. A borzongatóan hűvös levegő, a (brüsszeli után) feltűnően gyér forga­lom, az utcalámpák sze­gényes fénye... szimbo­likus jelentőséget nyert . Csapdába estem, bör­tönbe érkeztem, ahon­nan nincsen többé kiút! Szerettem volna vissza­rohanni az üvegcsarnok­ba, megkeresni még ki sem hűlt helyemet a va­gonban, de lelki szeme­im előtt felködlött a fe­kete ablakokkal ásító, néma szerelvény, ame­lyet már a vasutasok is elhagytak... • Félelmeimet altargat­­va próbáltam újra bele­illeszkedni otthoni éle­tembe.­­ De talán még két hét sem telt bele, hogy ismét elfoglaltam helyemet az iskolapad­ban, mikor rossz előér­­zeteim igazolást nyer­tek. Letartóztatták Mindszenty hercegprí­mást, s ez még nem is volt elég! íveket köröz­tek a gimnáziumban, amelyen nekünk (tizen­hétéves diákoknak!) alá­írásunkkal kellett volna szentesítenünk a hatal­mi erőszakot. Megindult a harc, a huza­vona... A tanár­nők hol a „lelkünkre be­széltek”, hol sírva ri­­mánkodtak, az igazgató kiabált, fenyegetőzött, s úgy csapkodta az ajtó­kat, hogy esőként hullt ránk a vakolat. Aztán megpróbálkoztak egy egyenkénti meggyőzés ravasz, kerülő módsze­reivel is — de hiába. Szilárdan, dacosan áll­tunk a lábunkon. (A ter­ror kezdeti szakaszában még ezt is lehetett.) 1947-et írtak, s nekem az a szerencse jutott osz­tályrészül, hogy iskolai hitoktatóm a hercegprí­mással bizalmas, mond­hatnám baráti viszony­ban volt. Rajta keresz­tül hozzánk is kiszűrőd­tek vele való beszélgeté­seinek részletei, merész tervek, szép elgondolá­sok... Ennek az isme­retségnek köszönhetem, hogy „kapuzárás előtt”, a „huszonnegyedik órá­ban” sikerült egy kicsit bekukkantanom az is­meretlen világba. Mindszenty hihetetlen nagy felelősségérzettel látott neki főpapi tisztsé­ge gyakorlásának. Tele volt nagyszerű, modern tervekkel a magyarsá­got, s különösen a ma­gyar ifjúságot illetően. Mint előtte annyi nagy hazánkfia, Nyugatra te­kintett, s úgy véleke­dett, hogy fiatalságunk­nak meg kell ismerked­nie az idegen országok­kal, hogy aztán nyelvtu­dással, új tapasztalatok­kal megrakodva térjen vissza a mi kis orszá­gunkba, amelynek oly nagy szüksége van látó­körre, friss levegőre... Tervei megvalósításá­ra az Actio Catholica nevű világszervezet se­gítségét vette igénybe, amely Belgiumban fel­szólította a katolikus családokat, hogy jelent­kezzen, aki szívesen fo­gadna magához egy-két hónapra magyar diákot. Aztán megszervezték az első, harminc tagból álló kísérleti csoportot, amelynek zöme agrár­egyetemistákból, kisebb része középiskolások­ból állt. Az útlevéllel akkor már nehézségek voltak. Úgy jártunk össze hét­­ről-hétre reménykedni és tanácskozni, mint az összeesküvők. Már ép­pen kezdtünk­ lemondani nagy tervünkről, mikor egy szeptemberi regge­len (valami személyi változás okozta zűrza­var folytán) végre kiad­ták a papírjainkat. Ész nélkül csomagol­tunk és tüstént indul­tunk, félve, hogy a ma­gyar hatóságok meg­ta­lálják bánni nagylelkű­ségüket.• Legtöbbünknek ez volt az első külföldi útja. Iz­galmunk és lelkesedé­sünk nem ismert határt. Az első ámulatba még a budapesti pályaudva­ron estünk, amikor ki­osztották közöttünk öt napra szóló úti elemó­zsiánkat: Belgiumból érkezett tej-, hús- és hal­konzerveket, déligyü­mölcsöt, csokoládét. Annak, aki az akkori Magyarországon élt, nem kell magyaráznom, mit jelentett ez szá­munkra. Voltak, akik még soha életükben nem láttak narancsot, dato­­­át! Minél többet akarva markolni a világból, természetesen nem a legrövidebb útvonalat választottuk. Így tör­tént, hogy két napra megálltunk Prágában, amely forgalmára, ke­reskedelmére, életstí­lusára nézve ugyan át­menetet képez Kelet és Nyugat között, de ame­lyet mi, akkor (az utób­bi ismeretének hiányá­ban) már a „Nyugat­nak” kijáró csodálat­tal néztünk végig. A Ven­cel tér nyüzsgő élete, fé­nyes kirakatai elkábí­tottak bennünket, de olyan apróságok is fel­tűntek, hogy őrizetlenül hagyják az eladásra szánt napilapokat az ut­casarkon... Itt kell megemlítenem azt is, hogy egyik társunknak a prágai állomáson elha­gyott bőröndjét egy hó­nap múlva (!) megtalál­ták és hiány nélkül utá­­­­na küldték Belgiumba!­­ De nem akarok hos­­­­­szasan időzni utazási­­ élményeimnél, mert nem ez a célom. Rövi­den csak annyit, hogy­­ Prága fekvésében igen­­ hasonlít Budapesthez . (Van, aki azt mondja,­­ hogy Európa három leg-­é­szebb városa: Prága,­­ Budapest és Konstantin­­­nápoly...) A Vltava fo­­­­lyó két partján terül el,­­ s a modern rész élesen­­ elkülönül a régi vártól,­­ a Hradzsintól, ahol a­­ szép m ódon katedrálison, műemléképületeken s az egykori világ hangulatát őrző keskeny, macska­köves utcákon kívül sok magyar vonatkozású emlék is található, így a Kolozsvári testvérek sárkányölő Szent György szobra... Aztán keresztül — a még mindig a vesztes háború testi-lelki nyo­morában vergődő — Né­metországon: Nürn­berg, Frankfurt, Köln, Aachen... Megroppant­­gerincű, vízbeszakadt hidak, föld színével egyenlővé tett utcaso­rok... Kölnben — aho­vá reggel 3-kor futot­tunk be — kísérteties benyomást tett rám a dóm fekete árnya, egye­dül emelkedve ki a hold­­fény áztatta romhalmaz­ból. A vonatot minden állo­máson kéregetők hada rohanta meg, s mi jó­szívvel osztogattuk kö­zöttük konzervjeinket, mivel úgysem tudtuk azokat elfogyasztani Brüsszelig. Döbbenetes volt az ar­cok hamuszürkesége, a szemekben izzó gyülö­et... Gyűlölet a „sze­­r­­encsés idegenek” iránt, s akik vidáman utazgat- t­­ák a vérző Európában,­­­­­a Belgiumban már nyo-­­ na sem volt a háború- t­­ák. A határállomáson­­­­zonnal feltűnt, hogy s mindenki rendes és jól- t­öltözött. — Brüsszel­­ pedig...! A Gare du­­ Mord földalatti üzletei, az utcák kábító neon­fénye csillogó kará­csonyfához tették hason­lóvá a várost. Coca­­cola reklámok, nyugati autók, nylonholmik, krepptalpú cipők... számunkra mindmeg­annyi újdonságot jelen­tettek. Szétszóródtunk az egész országban. Csa­ládokhoz, zárdákba. Ki­nek jobb helye volt, ki­nek rosszabb, amint­hogy az emberek sem egyformák. De végül egyben mindnyájan megegyeztünk: renge­teget láttunk, tanultunk, s utána egészen máskép­pen értékeltük a világ dolgait, mint azelőtt, az otthoni bezártságban. Én három hónapot Antwerpenben, hármat Brüsszelben töltöttem, de — hála időről-időre megrendezett közös ki­rándulásainknak — be­jártam egész Belgiu­mot. Legtöbben itt lát­tuk életünkben először (Ostendében) a tengert, melynek vizét gyerekes hitetlenkedéssel kóstol­gattuk: valóban sós-e? Aki akarta, tanulmá­nyait is folytathatta. Érettségi vizsgám leté­tele esetére nekem is fel­ajánlottak egy leuveni ösztöndíjat. Ennek elle­nére mindnyájan haza­tértünk! Húzott a ma­gyar lelkiismeret, a csa­lád, a barátok szerete­­te; mindezeken túl pedig az a remény, hogy (mint a Hercegprímás tervez­te) a mi társaságunk kö­vetkező évben más or­szágba (talán Ameri­kába!) fog menni, míg Belgiumba újabb cso­portot indítanak. • A sors (illetve a kom-­ munista kormányzat) másképpen akarta. Mi lehetett volna Magyar­­országból, mi lehetett volna belőlünk... és mi lett! — Mert mégiscsak más érzés útlevéllel a zsebünkben, a hazaté­rés és szeretteink vi­szontlátásának remé­nyében nézelődni a vi­lágban, mint illegáli­san, a „sohatöbbé” szo­rongásával átlépni a határt! ÉS Mindszenty? — Egy pillanatra megvil­lant előtte is — 1956 ok­tóberében — a Nagy Le­hetőség, hogy aztán el­nyelje egy, az előzőnél alig valamivel jobb, börtön. Rettenetes lehetett egy tervekkel teli, tet­tekre született ember­nek négy fal közül, tehe­tetlenül nézni népe szen­vedését, s tudni, hogy azt, ami élete értelme lett volna, nem képes többé megvalósítani... Ady mondja a Magyar Messiásokról: „Ezerszer is meghalnak, S üdve nincs a keresztnek* Mert semmit se tehettek, Óh, semmit se tehettek.” JBSk Ha IVT/fEKETE ISTVÁN igazán örömet akar szerezni Ma­gyarországon, vagy külföldön élő rokonainak és barátainak, akik Fekete István olvasóinak és rajon­góinak sok százezres táborába tar­toznak AJÁNDÉKKÉNT küldje el nekik ifj. Fekete István „Ítéletidő” című művét!! A kétkötetes, de egy kötetben megjelentetett, sok szép illusztrációval díszített, izgalmas eseményekben gazdag, történelmi témájú regényből ezidáig már többszáz példányt küldtünk Ma­gyarországra. (Légipostával 8-10 nap.) Úgy a­ hivatalos kritikák, mint az olvasók a legnagyobb elismeréssel jutalmazták a regényt, melyet a fiatalabb korosztályok éppen úgy élvezhetnek, mint az idősebb generációk. ................ . RENDELŐ-SZELVÉNY . Megrendelem ifj. Fekete István: ÍTÉLETIDŐ című művét. . . Puhakötésben$ 9.00 plusz 1.00 postaköltség drb------------ *------­Vászonkötésben$14.00 plusz 1.00 postaköltség drb--------- *------­Tengerentúlra légipostával plus $ 4.00 Pontos név: Cím.. .Zip code: a sekket vagy pénzesutalványt kérjük: Julius Nadas névre, és Ítéletidő” megjelöléssel, vagy a CHICAGO éS KÖRNYÉKE címére 2903 CO W Argyle Chicago, 111. 60625, vagy pedig Mr. Julius Nadas ^ (1425 Grace Ave, Lakewood, Ohio 44107) Árpád könyvkiadó címén* kül­deni. _ .. - - , _____ INGATLAN ELADÁS—VÉTEL ÜGYÉBEN forduljon bizalommal a legrégibb magyar ingatlan közvetítési irodához SCHWARZ REALTY, Inc. 3061 N. Lincoln Ave. Chicago, 111. 60657 Telefon: 327-7966 Dr. Szederkényi Péter Varga Péter • • • • • A legelőnyösebb egyéni és csoport­ utazások belföldre és külföldre. • Rokonok kihozatala —­ Hivatalos meghívóleve­lek elkészítése. • IKEA pénz és csomagküldés. ÁLDÁSOS és SZERETETTELJES HÚSVÉTI ÜNNEPEKET kiván minden jószándéku magyarnak CHICAGO! MAGYAR CLUB vezetősége és tagsága Kellemes és békés húsvéti ünnepeket kíván barátainak és üzleti támogatóinak. John Lauer 2452 N. Sheffield Ave Chicago, III. 60614 Tel: LI 94)400 cég 1894 óta gyártja kitűnő ALKOHOLMENTES italait! Békés és vidám Húsvéti Ünnepeket kívánnak Barátaiknak és Támogatóiknak RESCH ANTAL és LASSÚ VILMOS MONTROSE A REDZIE STANDARD SERVICE 3201 W. MONTROSE CHICAGO. ILL. 606IH 5HK-9542 Boldog, Isten áldásaiban gazdag húsvéti ünnepeket kíván támogatóinak és az összmagyarságnak ÁRPÁD KESZEG és CSALÁDJA European Painting & Decorating Interior and Exterior Painting and Texturing 16 W. 645 Harvard St. Elmhurst, Dl. Telefon: 833-9542 1101 E. Roosevelt Rd. Wheaton ül. Tel: 668-8600 Budapest — Chicago — Budapest vagy Chicago — Budapest — Chicago 14-től 90 napi látogatásra jogosít és a jegyet 30 nappal kell az elindulás előtt megrendelni. Látogassa meg HAWAII-t, MEXIKÓ-t LAS VEGAS-t avagy a csodás Caribbean szigetvilágát. Minden utazási problémáját, autóbérlést és hotelfoglalást a világ bármely részén elintézzük. OCEAN TRAVEL BUREAU 3061 N. Lincoln Ave. Chicago, 111. 60657 Telefon: 348-5700 vagy 348-5701 Dr. Szederkényi Péter Varga Péter Kellemes Húsvéti Ünnepeket kíván barátainak, ismerőseinek és támogatóinak, BUSHY GÁBOR a SUBURBAN BUICK tulajdonosa pBoldog, Isten áldásaiban gazdag­­, húsvéti ünnepeket kíván támogatóinak és az , összmagyarságnak Kőnig Gyöngyi Georgie’s Coiffures 8347 Lawrence Ave. Norridge, HL 60656 Tel: 456-7411, 456-3231 . 7. oldal

Next