Chicago és Környéke, 1981 (1-52. szám)
1981-06-13 / 24. szám
Mi az igazság? Oláh György: A fattyú és a festmény Századeleji korrajz két földrészről. München, 1979. Egy regényt megirattathat alkotójával maga a regény önsúlya is — sosem értettem mire jó az örökös ideológiai szőrszálhasogatás? A vitákra gondolok itt, amik elhangzottak és elhangzanak a regény megjelenése óta. Korrajz? Csak kitalált írói tendencia? Ha az író maga korrajznak minősítette — legyen az! Végüre is nem láthatja (sosem látta!) mindenki egyformán az eseményeket és egy-egy kor arculatát. Oláh György így látta, így rögzítette, nyilván nem kitalált elgondolások alapján. Itt-ott azért én is tépelődöm: mi is itt az igazság? A festmény és a fatulyú egyetlen szállal, a szélhámos Gaskóval, a „valóságos antihőssel” ahogy Keserű Zsuzsa meghatározta — köti össze a két egymástól olyannyira távoleső világ sorsát, Magyarországét és Argentínáét. Párhuzamosan futnak az események, egy-egy fejezet olykor visszanyúl, vagy a jövőbe markol, hogy végülis kerek regényegység legyen. Nem kívánom a regény rövid tartalmát elmondani. Hálátlan dolog — az olvasó nem szereti előre ismerni az eseményeket. Csak azon gondolkozom el: valóban élt vagy élő alakok megformálásáról van itt szó, vagy jól megrajzolt regényfigurákról? A szerző arra kér bennünket a bevezetőben, hogy a regény főszereplője, Gaskó László kalandjait vegyük megtörténtnek. „Valahol valakivel az európai bevándorlók közül a legnagyobb részük valóban megtörtént.” — Ez a mondat már viszont arra tereli a figyelmünket, hogy az a Gaskó mégsem volt egy húsvér figura, hanem a lehetőségek szellemileg megformált ábrázolója. Mi az igazság? Bízzuk az olvasóra! Az író elvégezte a maga dolgát, egy jó, olvasmányos, izgalmas regényt tett az asztalunkra — igazságos ítéletet viszont úgyis csak az utókor produkál. A Magyarországon történő események kétségtelenül jobban lekötik a magyar ajkú olvasót, hiszen nem mindnyájan élünk Dél- Amerikában, hogy minden zavar nélkül megértsük a sok beszőtt spanyol kifejezést. Hogy a címet nem találom megfelelőnek? Az már az én egyéni dolgom. Igazán teljes mélységében átrágva és megemésztve a kötetet sem értem. Gaskó miért fattyú? Másként ismerem a szó értelmét. Azt sem, hogy a Szirmayak családi tragédiájában miért a festmény a legfontosabb tényező? A festmény csak egy „indok” volt, hogy a regény egyáltalán megszülessen. Gaskó a kép ellopott árával került Argentínába, és a Szirmayak anyagi összeomlását ez az ellopott pénz segítette elő. Mindettől sokkal lényegesebbek az erkölcsi és társadalmi összefüggések, amik alapjában véve jellemzik a regényt.• „Egészen kiváló írás. Mesteri, ahogy vázolod az otthoni meg az itteni világot a századforduló idején, teljesen hitelesen ... Erre senki más nem volna képes... Alig várom a folytatást... Szerintem ilyen jellegű remekmű nemcsak a magyar, de a világirodalomban is alig akad, le kell fordítani!” — írja Oláhnak írt levelében egy északamerikai orvosprofesszor. Én azt mondom: várjuk be a tervezett trilógia többi köteteit, hátha akad benne olyan magyar kivándorló is, aki becsüetes, megbízható, érékes, mert ebből az első könyvből ugyannak szomorú képet kap a kivándorolt magyarságról az idegenajkú olvasó. Erre vonatkozólag egyedüli mentőkörülmény a szerzőnek a Bevezetőben írt sorai: „Igenis, idekinn az emigrációban számtalan példa van rá, hogy ezen, odahaza valóban kivételezett társadalmi réteg fiai minden privilégiumaiktól megfosztva, országútra dobva, kirabolva a legminimálisabb társadalmi segítség nélkül is becsületet szereztek a magyar névnek. Segédmunkás, inas, portássorban. Legalulról újra kezdve, technikailag sokkal fejlettebb, százszor gazdagabb idegen társadalmakban is megtalálták sokszor az őket megillető helyeket. Gyermekeik, unokáik pedig külföldi iskolákban a legjobb tanulók közé kerültek.” — Mindez azonban a regényben nem tükröződik. Várjuk a folytatást: mi történt a háborúba induló „igazi Szirmayval,” és mi lett az eredménye a két hamis úton meggazdagodott kivándorló, Gaskó és Vojtek számítgatásainak? Erőt, jó egészséget kívánunk a lassan nyolcvan esztendős Oláh Györgynek, írói kedvet, ambíciót és kitartást, hogy mielőbb megtudjunk mindent, amit a trilógia első megjelent kötete után még tudni szeretnénk. Sz. Kanyó Leona Saáry Éva: Franciák Szibériában Öreg, szürke kövek-ből összerótt tanyaház a Pireneusok egyik kis városkájának, Cloron St. Marie-nak közelében. A gazda (francia apósom) most érkezik haza. Az ajtó előtt lustán heverésrő nagy, barna kutya messziről megérzi jöttét. Először csak a fejét emeli fel, aztán aprókat vakkant, majd boldog csaholással ugrik a nyakába. — Van-e pisztráng? — fordulok feléje kíváncsian. Fején az elmaradhatatlan fekete „béret basque” (mi ezt otthon valamikor „svájci sapkának” hívtuk, bár lehet, hogy az nem volt egészen ilyen), lábán térden felül érő gumi- csizma, kezében halász- felszerelés... . Az idevalósi emberek fő szórakozása a vadá ,szat (mindig nagy izgal-mat okoz a „palembe” , nevű vadgalambok tö ,meges érkezése!) és a horgászás. Képesek órákhosszat álldogálni a hegyipatakok jegyes vizében egy-egy ezüstösen csillogó, fürge halacskára várva. — Van-e pisztráng? Bosszúsan rázza a fejét. Anyósom éppen most jött meg a gombaszedésből, s az összegyűjtött hatalmas vargányákat rendezgeti a konyhaasztalon. Némelyik kalap kukacos, le kell kanyarítani egy darabját. — Én a napon száradó vargánya illatát szeretem, de nagyon jó ízt ad az ételeknek is, különösen a híres pireneusi zöldséglevesnek, amely az itteniek elmaradhatatlan, mindennapos eledele. Apósom lerakja zöld táskáját, csizmáját, a sarokba állítja horgászbotját, anyósom pedig letörli a gombák után a tarka viaszosvászon térítőt. A kandallóban egykettőre ropogni kezd a tűz. Előkerülnek a poharak, s a könnyű francia vörösbor, amit valahol a Carcassonne-i híres vár környékén szüretelnek . Pépégyerekeim így : szólítják nagyapjukat keze könnyen jár. Aki iszom egy kortyot, más is újra tele a poharam. Mint általában mindenhová, ide is könnyen beilleszkedtem. Férjem szülei szeretnek, sőt öccse és spanyol sógornőm is. Az emberek tulajdonképpen egyformák a földkerekség minden táján, s Thackeraynak van igaza: „A világ tükör. Mindenkire úgy néz vissza, mint ahogy az illető belenézett.” Legyen fehér, fekete, vagy sárga, mindenki egyformán szereti az érdeklődést, a figyelmes hallgatókat, s felsziszszen, mikor belegázolnak a hiúságába... Anyósom odateszi az asztalra az erős, csípős juhsajtot is. Egyenesen a hegyekből időnként a völgybe látogató rideg pásztortól veszi, s nem is akármelyiktől, mert — ahogy mondja—, ,fontos a kéz, amelyik csinálja!” — Mikor lesz a találkozó? — veti fel egyszerre a kérdést. — A hét végén. Szombat-vasárnapra Belgiumból is átjönnek egy páran. Biztosan régi katona , bajtársak összejöveteléről van szó, — gondolom, s már el is süllyeszteném magamba a témát, mikor apósom kéretlen magyarázaté ad: a — ők a legjobb barátaim. Együtt raboskotunk Szibériában. .. — Szibériában? — hitlök el. — Franciák Szibériában??? — Aztán töviről-hegyi felmondatom magamnak a döbbenetes „story”-t. — Amikor a németek a második világháború alatt elfoglalták Franciaországot, sok foglyot ejtettek. Ezek jó részét ar anyaországba szállíották, s kihelyezték dolgozni olyan tanyákra, ahol a férfiak háborúba mentek, s az asszony egyedül maradt a mezőgazdasági munkákkal. Ezeknek a raboknak rendszerint jó dolguk volt, családtagoknak tekintették őket. —Gondolom, néha nagyon is családtagoknak! De az vesse az első követ ezekre a szegény, magányos, elkeseredett német asszonyokra, aki maga bűn nélkül való!) — Én egy bajor tanyára kerültem, — folytatja, s látszik rajta, hogy szívesen időzik emlékeinél. — Meg is tanultam egész szépen németül. Sajnos, azóta sokat felejtettem. Szerettek a parasztok. Az aszszony is gyakran mondta: ,,Na Léon, főzz nekünk valami franciásat!” (Lám milyen más a háború képe és vetülete emberi síkon! Akik ma beszélnek ezekről az évekről, gyűlölettel teszik és sematizálnak: „kegyetlen németek,” „gyáva franciák” stb. ■ stb.) — Aztán bejöttek az ■ oroszok, s összeszedték a férfiakat. Hiába tiltakoztunk, hogy mi „szövetségesek” vagyunk, az számukra teljesen közömbös volt. (Nem is tudtak különbséget tenni a német és a francia nyelv között.) . Mindenre csak egy válaszuk volt „davaj, dae vaj,” no meg a klasszikus, a cári időkből „haladó hagyományként” átvett puskatus... A történet ezután már szabványos: marhavagonok, zsúfoltság, éhezés, dermesztő hideg... s végül egy barakktábor —valahol a szibériai tajga kellős közepén... A franciák, az angolok éppen olyan mohósággal kaparták ki a földből a fagyos marharépát, mint a németek, vagy a magyarok... A tífusz, a kimerültség egyformán tizedelte őket. — Évekig próbáltuk elmondani valakinek, hogy mi nem vagyunk „ellenséges katonák,” de nem hallgattak meg minket. Öt esztendő letelte után sikerült a nemzetközi vöröskeresztnek kikaparnia az életben maradottakat. Negyven kilóra fogyva érkeztem haza. Én tudom, hogy milyen az „orosz paradicsom!” Nekem magyarázhatnak a kommunisták! — És mi lett a bajor asszonnyal? — Férje és két fia elesett a harctéren. Egyedül maradt. Ha nem várt volna rám idehaza a feleségem, bizonyosan visszamegyek hozzá. Szegény Lisi! Takaros, hirtelenszőke, kissé molett teremtés volt... Nyelek egyet: kétszeri özvegység. De sok mindent feje tetejére állított a háború! De sok, emberfeletti szenvedést produkált, amelyről ma (és soha többet) nem esik szó! Svédországban a legmagasabb a jövedelemadó A szociális támogatás, a bölcsőtől a koporsóig való gondoskodás a világon talán Svédországban a legtökéletesebb. Senkinek sem kell aggódnia amiatt, hogy netán anyagi nehézségbe ütközik gyermeke, vagy gyermekei felnevelése, hogy pénzgondokkal kell küzdenie, ha esetleg elveszíti állását, vagy pedig nyugdíjba vonulása után szorosabbra kell húznia a nadrágszíjat. Mindennek azonban megvan az ára. Az átlag munkás fizetésének legalább a felét elviszi a jövedelemadó. A kis magánvállalkozók közt pedig rendkívül gyakori a jövedelem 85 százalékát is meghaladó adólevonás. Néhány esztendővel ezelőtt Svédország leghíresebb művésze, Ingmar Bergman filmrendező elhagyta szülőhazáját, miután állítólag huzamosabb ideig idegösszeroppanásban szenvedett, mert a hatóságok adócsalással vádolták. A művészre kivetett adó, — a számlát az adóhivatal utólag nyújtotta be, — jóval meghaladta Bergman felének száz százalékát, — más szavakkal a filmrendezőnek többet kellett volna kifizetnie adóban, mint amennyit keresett. Sven Stolpe svéd történelmtudós az adórendszer elleni tiltakozásképpen azzal fenyegetett, hogy minden eddigi még ki nem nyomtatott kéziratát elégeti. Márciusban egy svéd színész még ennél is tovább ment, és saját magát gyújtotta fel a stockholmi adóhivatal előtt. Ez tehát az érem két oldala. Egyrészről a valamilyen okból nem dolgozók gondos ellátása, másrészről viszont a dolgozók túlzott megadóztatása. Sokan azonban úgy vélik, hogy az adóból nemcsak a rászorulókat támogatják. Ez pedig felesleges, különösen a mai gazdasági szempontból válságos időben, amikor az ország már nem engedheti meg magának mindazt a luxust, amit korábban, mondják számosan az adófizető polgárok közül. Ennek a véleménynek tulajdonítják sokan, hogy öt esztendővel ezelőtt a szavazók véget vetettek az ország 40 éves múltra viszszatekintő szocialista vezetésének. A bökkenő csak az, hogy a szocialistáknak a kormányból való eltávolítása óta senki sem bizonyult alkalmasnak szilárd alapon nyugvó kormány megalakítására. 1976 óta most alakul a negyedik nem szocialista kormány Stockholmban és a szakértők már most meglehetős szkepticizmussal néznek a jövőbe, mert nem bíznak abban, hogy ez a kormány stabilabb lesz, mint közvetlen elődei. Faldir mostani minisztereime először 1976-ban kerül a kormány élére, amely akkor három párt koalíációjából tevődött össze Részt vettek benne a centristák, a liberálisok és a konzervatívok A koalíció két évvel később összeomlott, mert a partnerek nem tudtak megyegyezni a nukleáris energiafejlesztésre vonatkozó politikájukban. Ezután egy évi, liberális kisebbségi kormány vezette az országot, míg 1979-ben az újabb választásokból ismét Faldin koalíciót került ki győztesen. A koalícióból azonba most kiszálltak a konzervatívok, mert nem értettek egyet azza hogy Faldin az ellenzé nyomásának engedv 1983-ig elhalasztotta a adóreformot. A Pravda a lengyel helyzetről A szovjet és a keletnémet sajtó megint egyszer riadót fúj Lengyelország miatt. A szovjet kommunista párt lapja, a Pravda újra ellenforradalmi elemeket emleget, akik kihasználják a nehézségeket, megpróbálnak beférkőzni az állami gépezetbe és azt belülről aláaknázni. A Szovjetszkaja Rossija még élesebb hangot üt meg, amikor a Szolidaritás szakszervezet köreit a szocializmus megdöntésére irányuló kísérlettel és a polgári rend helyreállításának szándékával vádolja meg. A Szolidaritás, a szovjet lap szerint, elárasztja lapjaival és röplapjaival az országot, így most már tulajdonképpen nem a szólásszabadságról, hanem ennek a szabadságjognak az elvételéről van szó, arról, hogy a tömegtájékoztató szerveket alárendeljék a társadalmi önvédelmi bizottság szakértőinek. A keletnémet távirati iroda ugyancsak arról tudósít, hogy a lengyelországi kommunista hatóságok súlyos ellenforradalmi nyomás alatt állnak. Ezért egyre több párttag és pártonkívüli hazafi világos tájékoztatást vár arról, hogyan kell visszaszorítani az ellenforradalmi és szocialista-ellenes elemeket és miképpen kell helyreállítani a gazdasági és a társadalmi élet rendjét. A keletnémet hírügynökség sem hagyott kétséget afelől, hogy az ellenforradalmi elemek alatt a tízmillió tagot számláló Szolidaritás nevű független szakszervezetet, nemkülönben a társadalmi önvédelmi bizottságot érti, hangoztatván, hogy a két szervezet által okozott válság vége még nem tűnt fel a látóhatáron. Éppen ellenkezőleg, a Szolidaritás ma már egy ellenzéki politikai párt szerepét játssza és kétségbe vonja a kommunista párt tekintélyét. A keletnémet hírügynökség példának felhozza a Baluka ügyet is. Eszerint az 1976-os tüntetések ellenforradalmi vezetője hamis útlevéllel hazatért Lengyelországba. A Szolidaritás azonnal szárnyai alá vette Balukát és most kikényszerítette azt is, hogy visszatérhessen régi munkahelyére a scsecsini hajógyárba. A keletnémet kommunisták szerint az egyetlen kivezető út a válságból ezeknek a veszélyes tüneteknek a leküzdése. A moszkvai Pravda mindezt azzal egészítette ki, hogy a pártnak és a kormánynak nehéz és bonyolult körülmények közt kell megoldania a problémákat a szocializmus szellemében, Lengyelország és az egész szocialista közösség érdekében. Ebben az erőfeszítésben nagy felelősség hárul a pártszervezetekre és a párt minden tagjára. A legújabb támadások éle a Szolidaritás és a szakszervezetek ellen irányul, ugyanakkor a párt és a kormány továbbra is élvezi Moszkva jóindulatát. A szovjet kritikákból az olvasó azt a következtetést vonhatja le, hogy a lengyel párt most is mindent megtesz a kibontakozás érdekében. A szovjet sajtó nem is fukarkodik, hogy állandóan jótanácsokkal áraszsza el a lengyel pártot. Ugyanazt teszik a különböző szovjet delegációk is, amelyek egymásnak adják a kilincset Varsóban. A szovjet sajtó kommentárjaiból semmi sem enged arra következtetni, mintha a lengyel elvtársak a rossz utat választották volna. Igaz, hogy a szovjet sajtó mélyen hallgat a lengyel párt programjáról, ami bizonyosan nem a jóváhagyás jele. De tekintettel a Szolidaritás tájékozódására, a lengyel párt törekvései mindenesetre a kisebbik rosszat jelentik a Kremlnek. A szovjet párt nem száll szembe a lengyel megújulással, de azt követeli, hogy ennek a párt és nem a Szolidaritás keretében kell megtörténnie. így a szovjet sajtó felszólítja a lengyel munkásokat, hogy ne szédítsék el magukat a demagóg szólamoktól, amelyet a szakszervezeti funkcionáriusok alkalmaznak, hanem maradjanak a szocializmus építése útján, amelyet a párt mutat a dolgozóknak. A Pravda megemlítette, hogy a lengyel kommunisták nem készültek fel a kritikus időkre. Magatartásuk zavart mutat, elhanyagolják a kezdeményezéseket, amire szükség lenne a szocialista ellenes erők visszaverése végett. Sok lengyel kommunista nem készült fel a kompromisszumot nem ismerő küzdelemre. Ugyanakkor a szovjet tudósító idéz olyan lengyel kommunistákat, akik amiatt emeltek panaszt nála, hogy a Szolidaritás és egyáltalában az ellenzék külföldi forrásokból szellemi és anyagi támogatást kap. A Pravda szerint ezzel akarják aláaknázni a kommunista pártot és leváltani a jelenlegi kormányzatot. Chicago's Largest Family Fun Cantor MR. VIDEO: Open 7 Days * Chicago BN.Clart 5916N.Clark 171-434* _ 5810W. Addison 733-3137 • • Qlgnvlsw # 1859 Waukegan Rd. 714-3413 a • Palatina T 134S. NWHwy. 331-3344 • • Unity Parte ___ ____ # 16009 S. Harlem 423-0300 _ • Wheeling 269 E. Dundee 341-3777 • Choose from 3000 tapes scupturs • runs • crafts <20 N. Michigan • Chicago, WlnolMOIII 4&8M-2177 ARCTIC WORLD S5S5 N. Hollywood, MWi3ay.Wto.n217 414—332-0770_________ umy Financial <-4038 tor rocowunandad shops0 FIZESSEN ELŐ LAPUNKRA! Túlzásba vinni semmit sem szabad A hatóságok, a szakemberek egyfolytában energiatakarékosságra bíztatnak mindenkit, ami helyes is, ha módjával alkalmazzák. Röviden, helyes a huzatos ajtókat, ablakokat szigetelni, helyes a meleg kisugárzását megakadályozni, de az Egészségügyi Világszervezet most megjelent jelentése rámutat arra, hogy gyakran nagyobb kárt okoznak a házak beszigetelt szennyeződése, mint az ipari szennyeződés. New Yorkban pl. pazar, új irodaépületet termegmaradt az emberi testek, a cigaretta, a gépek, a bútorok és vegyi anyagokkal preparált szobafalak kigőzölgése. Egy másik, ezúttal egy marylandi amerikai épületről szól a következő történet. Az épületben a modern technika minden vívmányát felhasználták arra, hogy fűtőanyagot takarítsanak meg. Kétszeres hőszigetelést, háromszoros ablakokat és különleges, furfangos módszereket alkalmaztak és sikerült is a tüzelőanyag kétharmadát megtakarítani. Igen ám, de eköz vettek. Napokkal azben az épületben emelután, hogy az irodai szekedett a nedvesség, személyzet elfoglalta hegek és egyéb szennyező lyét az épületben, az oranyagok nem távoztak vosok elrendelték a ki- el. Mi ebből a tanulság: ürítést és lepecsételték az energia takarékosaz épületet. Az történt Ságnak nem szabad mégugyanis, hogy az iroda takarékossággal járnia, házban dolgozó vala- A levegőnek ingenis csemennyi ember megbeterélődnie kell, hogy az fedett. Egyesek fejfa- emberek friss levegőtást kaptak, mások tudjanak belélegezni, hányingerről panasz- hogy eltakarodjék az irodtak, voltak akik tel-épületben felgyülemlett jesen letörtek, mások szennyeződött levegő, pedig részegséghez ha- amely pl. úgy képződik,sonló állapot tüneteit hogy a bútorfényesítő mutatták és sokan ki- folyadékolt gázt bocsádülledt szemekkel ültek tanak ki, arról nem is íróasztaluk mellett, beszélve, hogy a szó- Az egészségügyi szak üvegekben lévő ragaszemberek végül is rájöttó anyagok is káros hitek, hogy az épületet gőzölgéseket tartalmazóban kiválóan szigetelnek, a gázégők pedig féli, hogy a szellőzései mindenképpen gázzal anya folytán csapdában töltik fel a levegőt. 7. oldal Magyar szülők figyelmébe! Rendelje meg a NYOLCADIK TÖRZS-öt saját masának és gyermekeinek, unokáknak, akik nem értik a magyar nyelvet, hogy ismerjék meg magyar örökségüket. Angol-magyar havi lap. Negyedévenkénti melléklete a „Transylvanian Quarterly.” & $ 10.00 egy évre. P.O. Box 637, Ligonier, Pa. 15658.