Chicago és Környéke, 1981 (1-52. szám)

1981-11-28 / 48. szám

/ I / 1 négy Nyelven a magyar V SZABADSÁGÉRT! . V .1 NEMZETŐR 11 MEGJELENIK HAVONTA Kiadóhivatal, 8 München 34 Pesti. 70. Germany Felelős szerkesztő és Idádé: KECSKÉS! -TOLLAS TIBOR Lapunk az 1848-as alapítású Nemzetőr utóda, az emigráció egyetlen olyan sajtóorgánuma, mely a magyar számon kívül három világnyelven: angolul, németül és franciául több mint két évtizede a legnagyobb anya­gi nehézségek ellenére is rendszeresen megjelenik. 94 országban igyek­szik ébrentartani a Kárpát-medencében élő magyarság emberi, nemzeti kisebbségi jogainak ügyét. A történelem tanítása, az emigrációk tanulsága, hogy idekint nem ma­gunkat, hanem a külföldet kell meggyőznünk igazságunkról. Ezért van szükség világnyelveken megjelenő magyar sajtóra és könyvre, így dol­goztak félévszázaddal ezelőtt Benesék és Masarykék Pittsburghban — és nem kis eredménnyel. Idegen nyelvű kiadványaink zömét tiszteletpéldányként küldjük szét a szabad világ politikusainak, íróinak, tudósainak, szervezeteinek és saj­tójának. Rajtuk keresztül nyerünk új és új barátokat a magyar szabadság ügyének. Az elmúlt 23 év során közel 1500 cikkünket vette át a világsajtó. Ezért kérjük azokat, akik anyagilag megtehetik: 1. Rendeljék meg a lapot. Évi előfizetés légipostán $ 16.00. 2. Pártoló-tagok évi adománya: $30.00 (személyi csekken is beküldhető) A pártoló-tagok a magyar számon kívül a kívánt idegen nyelvű számot is díjtalanul kapják. Minden pártolónknak igazoló lapot küldünk, mely­ben évenkint a beküldött adomány összegét beragasztható emlékbélyeg­gel nyugtázzuk. Belépek a Nemzetőr előfizető, vagy pártoló tagjainak sorába. Név: (vagy szervezet neve). Cím:............................................. Chicagói képviselőnk és terjesztőnk: báró Pongrácz Cili 8333 N. Mango St. Morton Grove 111. 60053 10. oldal Már a kutyát is... Az élelmiszerüzlet ajtajánál kézzel írt hirdetés: „15- én este, ide kötve ittfelejtettem 3 éves fiúkutyámat (az állat külsejének részletes leírása). Kérem azt az állatbarátot, aki megkönyörült rajta és hazavitte, ju­talom ellenében jelentkezzen a következő telefonszá­mon....” Megpróbálom elképzelni, hogyan történhetett. Hazament munkából. A felesége azzal fogadta: „El­felejtettem tejfölt hozni a tésztára. Szaladj le a bolt­ba. De siess, mert nyolcra mozijegyet vettem. És vidd magaddal a kutyát, járjon egy kicsit.” Leakasztotta a pórázt és elindultak. A bolt előtt a kutyát megkötötte, „mindjárt jövök”, mondta neki és belépett a boltba. Ami, így zárás előtt, tömve volt. Betette a kosarába a tejfölt és­­beállt a pénztárhoz kanyargó sor végére. Fél hét. Fél hét múlt öt perc­cel Fél hét múlt tíz perccel. Háromnegyed hétkor végre fizetett. A kosárból kikapta a tejfölt és majd­­nemhogy szaladt hazáig. Állva bekapták a túrós csu­szát, és siettek a moziba. Sötétség, zene, pereg a film. „Siessünk, ezt a buszt még elérhetjük!” „Miért pont erre vettél? Kár volt az időért. Ret­tentő álmos vagyok.” „Én is. Szervusz.” „Jó éjszakát.” Néhány perc csönd. Aztán a feleség megszólal: „Adtál enni Picikének?” „Nem." „Etesd meg." Nagy nehezen felkászálódik, kimegy, újra bejön. „Nem találom.” Mit nem találsz?” „Picikét. Nincs sehol.” „Ne mar­­háskodj.” „Nincs a lakásban.” „Akkor hol van? Te, el­vitted vásárolni!” „Tényleg elvittem.” „És haza is hoztad?" „Jesszusom, ottfelejtettem a boltnál!” A szokásosnál később ért haza. A héten már har­madik napja túlórázik. Mert neki úgy sincs senkije, ráér. . Fáradt és utálja a világot, önmagát, meg a ma­gányt Meg kéne nősülni, nem élet ez így. Hazaér. A kutya üdvözli. „Szevasz, kisöreg”, veregeti meg az állat fejét „mindjárt kajálunk. Nézzük, mi van itt­hon?” Semmi. A frizsider üres. „Gyere, kisöreg, le­megyünk a boltba, hozunk valami finomat.” Ballag a járdán ember és kutya. A bolt előtt a ku­tyát megköti. „Mindjárt jövök, kisöreg”, simogatja meg az állat fejét, és belép a boltba. Parizert vesz, ne­gyed kilót kettőjüknek, kenyeret, liter tejet. A pénz­tár előtt hosszú sor. Kettővel előtte volt kollégája. „Sze­vasz, mi zujs?” „Szalma vagyok”, mondja a volt kolléga, „hazautazott az asszony az anyjához. Sietsz??” „Nem.” „Itt lakom a közelben, gyere föl, elbeszélgetünk a régi szép időkről.” Tojásrántotta és üveg bor mellett elbeszélgettek éj­félig. „Ezt máskor is megtehetnénk.” „Meg is tesz­­szük, öreg cimbora. Na, szevasz.” „Szevasz.” Otthon a szatyorból előszedi a parizert, tejet, el­készíti a kutya vacsoráját, hívja az állatot, nem jön. Hát ez meg hová lett? Tűvé teszi érte a lakást, ami­kor végre eszébe jut: Jesszusom, ottfelejtettem a bolt előtt! Belépett a szobájukba, odament a feleségéhez, hogy megcsókolja, de akkor benyitott az anyósa. „Csak­hogy hazaértél végre! Vidd le a kutyát, nagyon me­­hetnék te van már.” Maga is levihetné egyszer, gon­dolta, de szó nélkül leakasztotta a pórázt a szögről. Ballagott a járdán ember és kutya. A kutya vidá­man, az ember gondterhelten. „Várj egy kicsit, Jós­ka!” hallotta anyósa hangját. Megállt, visszanézett. Anyósa az ablakból, kiáltotta: „Eredj be a boltba, ve­gyél fogkrémet, elfogyott.” „Jó." „De csak Amoden­­tet hozz, hallóid!” Ha egyszer megszabadulhatna ettől a vénasszony­tól! Anyós tette tönkre az első házasságát is. Akkor se volt hova menni. Albérlet? Ha nem volt hajlandó rá harmincévesen, akkor most, negyvenévesen pláne nem. Ez a lakás kényelmes, jó, csak anyós ne vol­na benne. Pénzt kéne szerezni. Sok pénzt. „Várj meg szépen, kiscsillag mindjárt jövök.” — mondta a kutyának, mialatt megkötötte a boltajtónál A kutya vakkantott, hogy jó, vár türelmesen. Belé­pett a boltba, betette kosarába a fogkrémet és beállt a sorba. Hogy vásárolnak egyesek! Miből telik ne­kik? Mennyi ötszázas a pénztárban! Ha most lenne három fölösleges Adyja, megvehetne Ildikónak a bi­ciklit Születésnapjára. Ma felhívta a volt felesége: Ildikónak vasárnap lesz a születésnapja. A tizenket­tedik. Jó lenne, ha nem feledkeznél meg róla, mint tavaly. És Lacikának is közeleg a nevenapja ... Meg­köszöni a húszasból visszakapott pénzt és a fogkrém­mel együtt zsebre vágja. Tavaly azért feledkezett meg a lánya születésnapjáról, mert épp kiadó lakás után szaladgált Pénz, pénz, az kellene sok. Beszállna egy építkezésbe. Nem is, inkább átvenne egy kész la­kást. Minimum két szoba. Egy neki, egy a feleségének. Még soha nem volt külön szobája És lenne egy hall is, vagy valami afféle, közös helyiségnek. Ott lenne a tévé, ott fogadnák a vendégeket. A felesége már nincs otthon, elment esti ügye­letbe. Kell a pénz. Megélhetésre. A két gyerek után ezerötöt fizet. Drága a megélhetés. Van még a pálin­kából? Benyúl a könyvespolcba, előveszi a dugi ba­rackot, és csa­k úgy, üvegből, meghúzza. Visszateszi, rágyújt. Újból előveszi, meghúzza. Majd újra. Ez igen. Ez jó volt. Álmosító félhomály. Anyósa szobájából zene szűrődik át. Ledől a heverőre. Éles fényre ébred. Anyósa áll a szoba közepén. „Te itthon vagy?” Láthatja.” És a kutya hol van?” „Milyen kutya?”, kérdi álmosan. „Levitted sétálni Ma­xit. Csak nem történt, vele valami? Beszélj már!” Jesszusom, ottfelejtettem a bolt előtt... öreganyó leküldte öregapót a boltba, vegyen tejet. Egyúttal sétáltassa meg a kutyát. Öregapó leakasztotta a pórázt és elindultak. A kutyát a bolt előtt megkö­tötte, aztán belépett az üzletbe. Épp lehajolt a tejért, amikor megfordult vele a világ. Leültették, mentőt hívtak, öregapót elvitte a mentő. A kutya maradt, öreganyó egy idő múlva morgolódni kezdett, ritkán teszi ki a lábát itthonról ez a vénember, de akkor meg elfelejt hazajönni. Aztán teltek a negyedórák, és öreganyó aggódni kezdett: tán valami baja esett? öreg­anyó felöltözött és elment a boltba. A bolt már zárva volt. Se ember, se kutya.­ ­ Ez az ember már megint elfelejtette a hazautat dühöngött az asszony, miután megvacsoráztatta a kis­fiát. Fizetésnap utált a lakásban lenni, éjfélig várni hiába az embert. Felöltöztette az álmos gyereket, pó­rázt tett a kutyára,­­ kezébe fogott egy szatyrot, és el­indultak hármasban, sétálni. Gondolta, egyúttal be­vásárol holnapra. A bolt előtt a kutyát megkötötte, karjára kapta kisfiát és bement a boltba. Bevásárolt, hosszan várakozott a pénztárnál, fizetett, és elkezdett rakodni. Rakodás közben számolt, mint mindig. És valami most se stimmelt Majdnem tíz forinttal be­csapták! Visszament a pénztároshoz, reklamált. A sor­ból többen is ráförmedtek, hagyja azt a rohadt pénzt, sietnek. De nem hagyta. A pénztárossal tételesen át­vettek mindent És kiderült a pénztáros nem csapta be, a méznek új ára van... A gyerek unta magát a karján, álmos is volt bömbölni kezdett. Ő dühön­gött, dühöngve ment ki a boltból, dühöngve ért ha­za. A gyerekét lefektette és magában őrjöngött tovább. Az áremelésekre, a világra, de főként az urára. Hol rontotta el ezt az egészet? Hol? Hát ott, hogy ehhez az emberhez ment férjhez. Akkor kezdődött ez a ku­tyaélet Jesszusom, a kutya! Azt meg ottfelejtettem! # Lehetne folytatni a végtelenségig. Mert az élet sok­színű. És mindenkinek millió gondja van. Végül is hogy történt? Ki tudja. Az egyetlen, amit biztosan tudunk: egy kutyát gazdája elfelejtett hazavinni. Már a kutyát is...? S . y/­HxMkoi Egyik iiinenkin­ utiuib­ól h’uxit­­hoztam egy színes dobozt. Rajta rikító betűkkel olvasható: „Peanuts”. A felirat a doboz tartalmára utalt, ugyanis­­mo­gyoró volt benne, méghozzá az a fajta, amelyet nálunk amerikai mogyoróként ismernek. A doboz hamar kiürült — már ami az eredeti tartalmát illeti —, de nemsokára ismét tele lett, ha nem is amerikai mogyoróval, de ame­rikai történetekkel. Ugyanis ebbe a dobozkába gyűjtöttem össze azokat az apró cédulákat, ame­lyekre utazásaim során, vendég­­szerepléseim alkalmával egy-egy vidám apróságot feljegyeztem. Ezekből következik most néhány. CHICAGO A város egyik legelőkelőbb szállodájában, a Hotel Bismarck­ban laktam. Háromszobás, gyö­nyörű lakosztályunk egyetlen szépséghibája az a kis karton­lapocska volt, mely az előszoba­ajtónkon virított. Ez volt rá­írva: „Kedves vendégünk! Szere­tettel üdvözöljük önt városunk­ban, egyben felhívjuk ügyeimet a szoba kettős ajtajának bezárá­sára. Az ajtókon levő egyes számú alsó zár után szíveskedjék a kettes számúra is ráfordítani a kulcsot, és utána a hármas számú kombinációs zárral be­fejezni a műveletet. Egyben fel­hívjuk ügyeimet, hogy 16 éven aluli gyermekét egyedül a szo­bában hagyni nem tanácsos, és az éjszaka beálltával lehetőleg csak főútvonalon közlekedjen! Reméljük, jól fogja magát érezni városunkban! Köszönti a város polgár­­mestere... .jó szórakozást!” Hogy ezek után hogyan és hol szórakozzon az ember, arra néz­vést a lap nem tartalmazott út­mutatást. SAN FRANCISCO A helybeliek büszkén mondo­gatják : „Amerika legszebb vá­rosa!” Az irigyek hozzáteszik: .......kár, hogy nem látni a köd­től!” Állítólag a gyönyörű kilátást sokszor eltakarja a városra ne­hezedő köd, de nekünk szeren­csénk volt. Szép, napfényes idő­ben érkeztünk. Utaztunk a város nevezetessé­gén, a kötélvontatta villamoson, végigrobogtunk autóval a Golden Gate nevű óriáshídon, és csodál­tuk a szép európai stílusú épü­leteket. A magyar kolónia sok kedvességgel és egy vidám tör­ténettel fogadott. A kedvességet nem tudom leírni, a történetét megpróbálom. Egy „frissen érkezett” magyar libát akart venni, de­­ebbeli szándékát megnehezítették bi­zonyos nyelvi nehézségek. Az éhség azonban mindig lele­ményre kényszeríti az embert, így történt, hogy történetünk hőse bement egy baromfikeres­kedésbe, leguggolt az üzlet kö­zepén, kétoldalt csapkodni kez­dett a karjával, és közben szor­galmasan kiáltozott: — Oá... gá'... gá... gá... Az üzlet főnöke először kicsit meglepetten nézte, majd oda­szólt magyarul a segédnek: — Eridj már, hozz ennek az úrnak egy szép libát a hűtőből! A gágogó magyar dühösen hagyta abba a mutatványt. — Micsoda dolog ez! Maguk magyarok, és hagyják az embert angolul kínlódni!!... SAN DIEGO Mexikó közvetlen határán fókr­ázik ez a gyönyörű váron, ahol FRENCH & continental! CUISINE Enjoy our famous "Duckling Párisién Flambe" LUNCHEON DINNER COCKTAILS 696 W. North Ave., (at RL 83) Elmhurst 279-3310 Closed Mondays 300 magyar család lakik. Meg­ható volt, hogy teljes létszámban „kivonultak” az előadásunkra. Vendégszereplésünk után fájó szívvel ültünk a repülőgépen, mert csak rövid időt tölthettünk itt. A gépen mögöttünk egy öreg hölgy ült, aki egyszerre csak megbökte a vállam. — Mister... nézze csak, milyen aprók az emberek ott lent!... Mintha hangyák lennének! Kénytelen voltam felvilágosí­tani: — Azok valóban hangyák, asszonyom..., mert még fel sem szálltunk! LAS VEGAS A nagy ,,szórakoztatóipari kombinát” játékkaszinóinak mű­sorában ilyen nevezetességek lépnek fel: Barbra Streisand, Frank Sinatra, Elvis Presley, Marlene Dietrich, Sammy Davis Jr... ki győzné őket felsorolni! Hát még megnézni! Én azért igyekeztem, a fent említettek mindegyikét láttam. Egyik nagyszerűbb volt, mint a másik, de a legnagyobb hatás­sal Sammy Davis műsora volt rám. Két óra hosszat énekel, táncol, mókázik pillanatnyi meg­állás nélkül, és fáradhatatlanul szórakoztatja a közönséget. Fáradhatatlanul! Én leg­alábbis így láttam, éppen ezért meglepett egy újságnyilatkozata, amelyben ezt mondta az újság­írónak: „Fáradt vagyok Rossz a szívem, és elhatároztam, hogy nem csinálom tovább a a nagy hajszát! Elég volt! Színdarabban nem fogok többé fellépni! Ezután kizárólag tele­víziós szerepléseket vállalok, mellette legfeljebb évi három filmet, néhány hónapi Las Ve­­gas-i vendégszereplést, hangle­mezfelvételeket, és néhány kül­földi turnét... Pihenni akarok!” Hát hiába! Pihenni tudni kell! RÁTONYI RÓBERT ^BITMOREMONE^ A LOT MORE KNIFE GERBER LEGENDARY BLADES 14200 SOUTHWEST 72ND AVENUE PORTLAND. OREGON 97223 503/639-6161 KAMENYECZKY KÖVEI „Kameny” — lengyelül követ jelent. S mintha Kamenyeczky István arcát is úgy mintázta volna a természet, hogy egyszer kőbe véssék. Karján ezek daga­doznak, izmok duzzadnak. Több mint negyven éve birkózik az acélt csorbító tömbökkel. Tem­peramentuma felizzítani lát­szik a gránit és a márvány hideg méltóságát. Keze nyoma­­tékot adó lendületéből, arcizma rezzenéseiből süt a szenvedély, ahogy szobrai és élete formálá­sáról beszél. Életét ugyan — csakúgy, mint bárki másét — nem csupán ő formálta, a körül­mények is ... Egyik bécsi mű­termében vagyunk, ott, ahol kö­vekkel dolgozik. — Családom valamikor Len­gyelországból került Magyaror­szágra. Kunágotán születtem, 1921-ben. Szüleim uradalmi munkások voltak, s a három gyerek közül én voltam a leg­idősebb. Korán árvaságra jutot­tunk, anyám mosásból tartott el minket. Nekem már tizenegy éves koromban el kellett szegőd­nöm libapásztornak. Aztán Me­­zőkovácsházára, majd Makóra költöztünk. Kuglibábut állítgat­­tam az egyik vendéglő udvarán, ott ismerkedtem meg egy Steng­­ler nevű kőfaragómesterrel, aki felfogadott inasnak. Hamar ne­vet szereztem a szakmában, még a helybeli újságok is írtak ró­lam. Mondogatták körülöttem: „Ez a gyerek vésővel a kezében született!” Később Szegedre ke­rültem egy kőfaragóüzembe, s közben kitűnő eredmény­­nyel az ipariskolát is elvégez­tem. A katonaságra jobb nem is emlékezni... Nyughatatlan természetem miatt a két év alatt vagy kétszázszor voltam fogdá­ban. Klagenfurtban voltam ha­difogoly, majd a háború után — irány Makó! Várt rám volt mes­terem leánya, akibe szerelmes voltam. Évtizedekig mellettem volt, még a távolból is irányí­tani igyekezett sorsomat, végül — ilyen az élet — megszakadt a kapcsolatunk. Makón kitanul­tam a keramikusszakmát is, az­tán Pestre kerülve újra a kőfa­ragás következett, esténként pe­dig a tanulás, a gimnázium. — 1948-ban jelentkeztem a Képzőművészeti Főiskolára. Nem vettek fel. A Zeneakadémiára azonban — mivel szép hangom volt — igen! Zenei tanulmá­nyaim azonban csak addig tar­tottak, amíg 1950-ben végre fel­vettek a Képzőművészeti Főis­kolára. Diáktársaim valahogy furcsán fogadtak ... Ugyanis, mint kőfaragónak már nevem volt, s amikor megtudták, hogy ki vagyok, néhányan megjegyez­ték : „Erre az emberre jó lesz vigyázni.. .!” Egy évre rá el is tanácsoltak a főiskoláról, mint tehetségtelent. Aztán, hogy új­ból jelentkeztem — hol a mű­szaki egyetemre, hol jogra — már azt kérdezték: „Mit csinált maga a főiskolán?” Máig sem tudom, mi volt a bűnöm ... 1956-ban elhagytam­ Magyar­­országot, és a bécsi­ főiskolán folytattam tanulmányaimat. Közben a lilienfeldi kolostor restaurálásán dolgoztam tíz éven­ át, és a magam örömére szob­­rászkodtam. Két év alatt elké­szültem vagy harminc szoborral, aztán meghívtam egy szakem­bert a minisztériumból, hogy bemutassam, mit tudok. Ikrek című szobromat vették meg elő­ször, amely ma a Hollebrunn Museumban látható. Azóta több kiállításom volt Ausztriában és külföldön, s vagy tizenöt állami szerv és ugyanennyi magánsze­mély ■ vásárolt tőlem. A műteremben jól nyomon követhetjük, hogy Kamenyeczky figuratív korszakát hogyan vál­totta fel a nonfiguratív, ő maga ugyan tiltakozik az efféle laikus megkülönböztetés ellen. Azt mondja: — Mindig is kettős hatás alatt dolgoztam: egyrészt a magyar népi motívumokból merítek, másrészt a magasságnak és a mélységnek azt az állandó együttélését, harcát akarom tük­­röztetni, mely a természetet és a művészetet egyaránt áthatja. Ezt az együttélést, harcot próbá­lom tehát megfaragni, az utóbbi tíz esztendőben valóban csak a lényegre összpontosítva. Kamenyeczky egy pohár bur­genlandi hárslevelűre invitál a műteremből nyíló pihenőszobá­ban. Kortyolgatjuk a fűszer­édes italt. Kamenyeczky rész­ben már bronzba öntött kálvá­riasorozatáról beszél, amelyet templomrestauráló évei alatt kezdett el. Aztán felpattan, le­kap a polcról egy díszesen hím­zett matyó térítőt: — Látja, ez a kis hímzés is rokon a szobraimmal! A magas­ságnak és a mélységnek ugyan­az a lüktetése látszik a virágo­kon, mint szobraim domborula­tain, öbleiben... / 2­3­5 n * 8­9 /o // 12 /3 a * r~ M i m 17 i m ■ 1 2o i B 2' 22 f i1 f i| 2G i ■ 1 ■ % ■ m ■ m g m 33 31/ 36“ 36 | ■ 1 ho * * ■ i f i m f i1 f i HQ **9 ■ “ 57 a S j■ “ 5* 5G f l“ 57 ■ 1 i ■ Sf Go _4 Gf 62 1 63 Glf /^. 47'a K­eresztrejtvény Nap, szivárvány-karimásán / őrzi jövőnl. kapuját — hősök aludjatok árnyban / .. . Jeszenyin versének folytatása rejtvé­nyünkben található. VÍZSZINTES: 1. A vers címe: 7. A vers­­folytatása, továbbá a függ. 34. sz. sorban. Zárt betűk: R, O, L és P, A, A. 14. Mon­dái görög énekes, kinek delfin mentette meg életét. 15. Jutalompénz. 16. Garay Já­nos verse. 17. Egyforma betűk. 18. Edény. 19. Kérdő szócska. 20. Község Komárom megyében. 21. Akkor szép, ha lombos. 23. A 28. sz. sor fordítottja. 25. Színházi rövi­dítés. 26. Igen oroszul. 27. Növényvédő szer. 28. Vízi állat. 30. Árkus. 31. ... Clarke, világhírű ausztrál futó. 32. vitt Henrik második feleségének családneve. 34. Részükre. 37. Kecske mondja. 39. ... víz partot mosd. 40. Négy a számuk. 41. Fém. 43. Római 501. 44. Ajtószerkezet. 45. Radnóti­ Miklós verse. 47. Krajcár töredé­ke! 48. Kiejtett betű. 50. Fordított oldal­irány. 52. Francia zeneszerző. 53. A „leve­gő királya”. 54. Becenév. 56. A víz egyik halmazállapota. 58. Helyrag. 59. Határállo­más. 60. Hosszúra nőtt ember. 63. Halevő tengeri madár. 64. Algériai kikötő. FÜGGŐLEGES: 1. A papagájok rendjé­be tartozik. 2. Sztravinszkij börleszkje. 3. Kolumbus egyik hajójának neve. 4. Világ­hírű, magyar származású szobrász. 5. Dá­tumrag. 6. Dávid király összeesküvő fia 7. A molibdén vegyjele. 8. Kiel. 9. Legen­­­­dabeli csudaedény. 10. Bizonytalan helyen il. Mint a vizsz. 30. sz. sor. 12. „Izlandi ...” (Victor Hugó). 13. Istállószalma. 17. A Mosel mellékvize. 21. Azonos betűk 22 Lear király egyik lánya. 24. A fejlődésért küzdő. 27. Értesít. 29. Titkon figyeli 30 Kiejtett betű. 33. „... királya”, az 52 sz operája. 34. A vizsz. 7. sz. sor folytatása. 35. Levegő része! 36. Világhírű osztrák karmester. 38............. a vasfejü" (Verne) 42. A Balatonba ömlik. 46. Állóvíz 47 Pi­­perecikk-márka. 49. USA-állam. 51 Sze­mélynév. 53. Esemény a Népstadionban. 55. Idegen női név. 57. Kocsonya. 59. „Egy ... mint száz”. 61. „A peleskei nótárius” írójának névjele. 62. Mint a 46. sz. sor 63 ... Gallen. . A 8. sz. rejtvény helyes megfejtése: . .A nagy vágyak és igények szűik a nagy telj­esítmény­eket.

Next