Chicago és Környéke, 1981 (1-52. szám)
1981-11-28 / 48. szám
/ I / 1 négy Nyelven a magyar V SZABADSÁGÉRT! . V .1 NEMZETŐR 11 MEGJELENIK HAVONTA Kiadóhivatal, 8 München 34 Pesti. 70. Germany Felelős szerkesztő és Idádé: KECSKÉS! -TOLLAS TIBOR Lapunk az 1848-as alapítású Nemzetőr utóda, az emigráció egyetlen olyan sajtóorgánuma, mely a magyar számon kívül három világnyelven: angolul, németül és franciául több mint két évtizede a legnagyobb anyagi nehézségek ellenére is rendszeresen megjelenik. 94 országban igyekszik ébrentartani a Kárpát-medencében élő magyarság emberi, nemzeti kisebbségi jogainak ügyét. A történelem tanítása, az emigrációk tanulsága, hogy idekint nem magunkat, hanem a külföldet kell meggyőznünk igazságunkról. Ezért van szükség világnyelveken megjelenő magyar sajtóra és könyvre, így dolgoztak félévszázaddal ezelőtt Benesék és Masarykék Pittsburghban — és nem kis eredménnyel. Idegen nyelvű kiadványaink zömét tiszteletpéldányként küldjük szét a szabad világ politikusainak, íróinak, tudósainak, szervezeteinek és sajtójának. Rajtuk keresztül nyerünk új és új barátokat a magyar szabadság ügyének. Az elmúlt 23 év során közel 1500 cikkünket vette át a világsajtó. Ezért kérjük azokat, akik anyagilag megtehetik: 1. Rendeljék meg a lapot. Évi előfizetés légipostán $ 16.00. 2. Pártoló-tagok évi adománya: $30.00 (személyi csekken is beküldhető) A pártoló-tagok a magyar számon kívül a kívánt idegen nyelvű számot is díjtalanul kapják. Minden pártolónknak igazoló lapot küldünk, melyben évenkint a beküldött adomány összegét beragasztható emlékbélyeggel nyugtázzuk. Belépek a Nemzetőr előfizető, vagy pártoló tagjainak sorába. Név: (vagy szervezet neve). Cím:............................................. Chicagói képviselőnk és terjesztőnk: báró Pongrácz Cili 8333 N. Mango St. Morton Grove 111. 60053 10. oldal Már a kutyát is... Az élelmiszerüzlet ajtajánál kézzel írt hirdetés: „15- én este, ide kötve ittfelejtettem 3 éves fiúkutyámat (az állat külsejének részletes leírása). Kérem azt az állatbarátot, aki megkönyörült rajta és hazavitte, jutalom ellenében jelentkezzen a következő telefonszámon....” Megpróbálom elképzelni, hogyan történhetett. Hazament munkából. A felesége azzal fogadta: „Elfelejtettem tejfölt hozni a tésztára. Szaladj le a boltba. De siess, mert nyolcra mozijegyet vettem. És vidd magaddal a kutyát, járjon egy kicsit.” Leakasztotta a pórázt és elindultak. A bolt előtt a kutyát megkötötte, „mindjárt jövök”, mondta neki és belépett a boltba. Ami, így zárás előtt, tömve volt. Betette a kosarába a tejfölt ésbeállt a pénztárhoz kanyargó sor végére. Fél hét. Fél hét múlt öt perccel Fél hét múlt tíz perccel. Háromnegyed hétkor végre fizetett. A kosárból kikapta a tejfölt és majdnemhogy szaladt hazáig. Állva bekapták a túrós csuszát, és siettek a moziba. Sötétség, zene, pereg a film. „Siessünk, ezt a buszt még elérhetjük!” „Miért pont erre vettél? Kár volt az időért. Rettentő álmos vagyok.” „Én is. Szervusz.” „Jó éjszakát.” Néhány perc csönd. Aztán a feleség megszólal: „Adtál enni Picikének?” „Nem." „Etesd meg." Nagy nehezen felkászálódik, kimegy, újra bejön. „Nem találom.” Mit nem találsz?” „Picikét. Nincs sehol.” „Ne marháskodj.” „Nincs a lakásban.” „Akkor hol van? Te, elvitted vásárolni!” „Tényleg elvittem.” „És haza is hoztad?" „Jesszusom, ottfelejtettem a boltnál!” A szokásosnál később ért haza. A héten már harmadik napja túlórázik. Mert neki úgy sincs senkije, ráér. . Fáradt és utálja a világot, önmagát, meg a magányt Meg kéne nősülni, nem élet ez így. Hazaér. A kutya üdvözli. „Szevasz, kisöreg”, veregeti meg az állat fejét „mindjárt kajálunk. Nézzük, mi van itthon?” Semmi. A frizsider üres. „Gyere, kisöreg, lemegyünk a boltba, hozunk valami finomat.” Ballag a járdán ember és kutya. A bolt előtt a kutyát megköti. „Mindjárt jövök, kisöreg”, simogatja meg az állat fejét, és belép a boltba. Parizert vesz, negyed kilót kettőjüknek, kenyeret, liter tejet. A pénztár előtt hosszú sor. Kettővel előtte volt kollégája. „Szevasz, mi zujs?” „Szalma vagyok”, mondja a volt kolléga, „hazautazott az asszony az anyjához. Sietsz??” „Nem.” „Itt lakom a közelben, gyere föl, elbeszélgetünk a régi szép időkről.” Tojásrántotta és üveg bor mellett elbeszélgettek éjfélig. „Ezt máskor is megtehetnénk.” „Meg is teszszük, öreg cimbora. Na, szevasz.” „Szevasz.” Otthon a szatyorból előszedi a parizert, tejet, elkészíti a kutya vacsoráját, hívja az állatot, nem jön. Hát ez meg hová lett? Tűvé teszi érte a lakást, amikor végre eszébe jut: Jesszusom, ottfelejtettem a bolt előtt! Belépett a szobájukba, odament a feleségéhez, hogy megcsókolja, de akkor benyitott az anyósa. „Csakhogy hazaértél végre! Vidd le a kutyát, nagyon mehetnék te van már.” Maga is levihetné egyszer, gondolta, de szó nélkül leakasztotta a pórázt a szögről. Ballagott a járdán ember és kutya. A kutya vidáman, az ember gondterhelten. „Várj egy kicsit, Jóska!” hallotta anyósa hangját. Megállt, visszanézett. Anyósa az ablakból, kiáltotta: „Eredj be a boltba, vegyél fogkrémet, elfogyott.” „Jó." „De csak Amodentet hozz, hallóid!” Ha egyszer megszabadulhatna ettől a vénasszonytól! Anyós tette tönkre az első házasságát is. Akkor se volt hova menni. Albérlet? Ha nem volt hajlandó rá harmincévesen, akkor most, negyvenévesen pláne nem. Ez a lakás kényelmes, jó, csak anyós ne volna benne. Pénzt kéne szerezni. Sok pénzt. „Várj meg szépen, kiscsillag mindjárt jövök.” — mondta a kutyának, mialatt megkötötte a boltajtónál A kutya vakkantott, hogy jó, vár türelmesen. Belépett a boltba, betette kosarába a fogkrémet és beállt a sorba. Hogy vásárolnak egyesek! Miből telik nekik? Mennyi ötszázas a pénztárban! Ha most lenne három fölösleges Adyja, megvehetne Ildikónak a biciklit Születésnapjára. Ma felhívta a volt felesége: Ildikónak vasárnap lesz a születésnapja. A tizenkettedik. Jó lenne, ha nem feledkeznél meg róla, mint tavaly. És Lacikának is közeleg a nevenapja ... Megköszöni a húszasból visszakapott pénzt és a fogkrémmel együtt zsebre vágja. Tavaly azért feledkezett meg a lánya születésnapjáról, mert épp kiadó lakás után szaladgált Pénz, pénz, az kellene sok. Beszállna egy építkezésbe. Nem is, inkább átvenne egy kész lakást. Minimum két szoba. Egy neki, egy a feleségének. Még soha nem volt külön szobája És lenne egy hall is, vagy valami afféle, közös helyiségnek. Ott lenne a tévé, ott fogadnák a vendégeket. A felesége már nincs otthon, elment esti ügyeletbe. Kell a pénz. Megélhetésre. A két gyerek után ezerötöt fizet. Drága a megélhetés. Van még a pálinkából? Benyúl a könyvespolcba, előveszi a dugi barackot, és csak úgy, üvegből, meghúzza. Visszateszi, rágyújt. Újból előveszi, meghúzza. Majd újra. Ez igen. Ez jó volt. Álmosító félhomály. Anyósa szobájából zene szűrődik át. Ledől a heverőre. Éles fényre ébred. Anyósa áll a szoba közepén. „Te itthon vagy?” Láthatja.” És a kutya hol van?” „Milyen kutya?”, kérdi álmosan. „Levitted sétálni Maxit. Csak nem történt, vele valami? Beszélj már!” Jesszusom, ottfelejtettem a bolt előtt... öreganyó leküldte öregapót a boltba, vegyen tejet. Egyúttal sétáltassa meg a kutyát. Öregapó leakasztotta a pórázt és elindultak. A kutyát a bolt előtt megkötötte, aztán belépett az üzletbe. Épp lehajolt a tejért, amikor megfordult vele a világ. Leültették, mentőt hívtak, öregapót elvitte a mentő. A kutya maradt, öreganyó egy idő múlva morgolódni kezdett, ritkán teszi ki a lábát itthonról ez a vénember, de akkor meg elfelejt hazajönni. Aztán teltek a negyedórák, és öreganyó aggódni kezdett: tán valami baja esett? öreganyó felöltözött és elment a boltba. A bolt már zárva volt. Se ember, se kutya. Ez az ember már megint elfelejtette a hazautat dühöngött az asszony, miután megvacsoráztatta a kisfiát. Fizetésnap utált a lakásban lenni, éjfélig várni hiába az embert. Felöltöztette az álmos gyereket, pórázt tett a kutyára, kezébe fogott egy szatyrot, és elindultak hármasban, sétálni. Gondolta, egyúttal bevásárol holnapra. A bolt előtt a kutyát megkötötte, karjára kapta kisfiát és bement a boltba. Bevásárolt, hosszan várakozott a pénztárnál, fizetett, és elkezdett rakodni. Rakodás közben számolt, mint mindig. És valami most se stimmelt Majdnem tíz forinttal becsapták! Visszament a pénztároshoz, reklamált. A sorból többen is ráförmedtek, hagyja azt a rohadt pénzt, sietnek. De nem hagyta. A pénztárossal tételesen átvettek mindent És kiderült a pénztáros nem csapta be, a méznek új ára van... A gyerek unta magát a karján, álmos is volt bömbölni kezdett. Ő dühöngött, dühöngve ment ki a boltból, dühöngve ért haza. A gyerekét lefektette és magában őrjöngött tovább. Az áremelésekre, a világra, de főként az urára. Hol rontotta el ezt az egészet? Hol? Hát ott, hogy ehhez az emberhez ment férjhez. Akkor kezdődött ez a kutyaélet Jesszusom, a kutya! Azt meg ottfelejtettem! # Lehetne folytatni a végtelenségig. Mert az élet sokszínű. És mindenkinek millió gondja van. Végül is hogy történt? Ki tudja. Az egyetlen, amit biztosan tudunk: egy kutyát gazdája elfelejtett hazavinni. Már a kutyát is...? S . y/HxMkoi Egyik iiinenkin utiuiból h’uxithoztam egy színes dobozt. Rajta rikító betűkkel olvasható: „Peanuts”. A felirat a doboz tartalmára utalt, ugyanismogyoró volt benne, méghozzá az a fajta, amelyet nálunk amerikai mogyoróként ismernek. A doboz hamar kiürült — már ami az eredeti tartalmát illeti —, de nemsokára ismét tele lett, ha nem is amerikai mogyoróval, de amerikai történetekkel. Ugyanis ebbe a dobozkába gyűjtöttem össze azokat az apró cédulákat, amelyekre utazásaim során, vendégszerepléseim alkalmával egy-egy vidám apróságot feljegyeztem. Ezekből következik most néhány. CHICAGO A város egyik legelőkelőbb szállodájában, a Hotel Bismarckban laktam. Háromszobás, gyönyörű lakosztályunk egyetlen szépséghibája az a kis kartonlapocska volt, mely az előszobaajtónkon virított. Ez volt ráírva: „Kedves vendégünk! Szeretettel üdvözöljük önt városunkban, egyben felhívjuk ügyeimet a szoba kettős ajtajának bezárására. Az ajtókon levő egyes számú alsó zár után szíveskedjék a kettes számúra is ráfordítani a kulcsot, és utána a hármas számú kombinációs zárral befejezni a műveletet. Egyben felhívjuk ügyeimet, hogy 16 éven aluli gyermekét egyedül a szobában hagyni nem tanácsos, és az éjszaka beálltával lehetőleg csak főútvonalon közlekedjen! Reméljük, jól fogja magát érezni városunkban! Köszönti a város polgármestere... .jó szórakozást!” Hogy ezek után hogyan és hol szórakozzon az ember, arra nézvést a lap nem tartalmazott útmutatást. SAN FRANCISCO A helybeliek büszkén mondogatják : „Amerika legszebb városa!” Az irigyek hozzáteszik: .......kár, hogy nem látni a ködtől!” Állítólag a gyönyörű kilátást sokszor eltakarja a városra nehezedő köd, de nekünk szerencsénk volt. Szép, napfényes időben érkeztünk. Utaztunk a város nevezetességén, a kötélvontatta villamoson, végigrobogtunk autóval a Golden Gate nevű óriáshídon, és csodáltuk a szép európai stílusú épületeket. A magyar kolónia sok kedvességgel és egy vidám történettel fogadott. A kedvességet nem tudom leírni, a történetét megpróbálom. Egy „frissen érkezett” magyar libát akart venni, deebbeli szándékát megnehezítették bizonyos nyelvi nehézségek. Az éhség azonban mindig leleményre kényszeríti az embert, így történt, hogy történetünk hőse bement egy baromfikereskedésbe, leguggolt az üzlet közepén, kétoldalt csapkodni kezdett a karjával, és közben szorgalmasan kiáltozott: — Oá... gá'... gá... gá... Az üzlet főnöke először kicsit meglepetten nézte, majd odaszólt magyarul a segédnek: — Eridj már, hozz ennek az úrnak egy szép libát a hűtőből! A gágogó magyar dühösen hagyta abba a mutatványt. — Micsoda dolog ez! Maguk magyarok, és hagyják az embert angolul kínlódni!!... SAN DIEGO Mexikó közvetlen határán fókrázik ez a gyönyörű váron, ahol FRENCH & continental! CUISINE Enjoy our famous "Duckling Párisién Flambe" LUNCHEON DINNER COCKTAILS 696 W. North Ave., (at RL 83) Elmhurst 279-3310 Closed Mondays 300 magyar család lakik. Megható volt, hogy teljes létszámban „kivonultak” az előadásunkra. Vendégszereplésünk után fájó szívvel ültünk a repülőgépen, mert csak rövid időt tölthettünk itt. A gépen mögöttünk egy öreg hölgy ült, aki egyszerre csak megbökte a vállam. — Mister... nézze csak, milyen aprók az emberek ott lent!... Mintha hangyák lennének! Kénytelen voltam felvilágosítani: — Azok valóban hangyák, asszonyom..., mert még fel sem szálltunk! LAS VEGAS A nagy ,,szórakoztatóipari kombinát” játékkaszinóinak műsorában ilyen nevezetességek lépnek fel: Barbra Streisand, Frank Sinatra, Elvis Presley, Marlene Dietrich, Sammy Davis Jr... ki győzné őket felsorolni! Hát még megnézni! Én azért igyekeztem, a fent említettek mindegyikét láttam. Egyik nagyszerűbb volt, mint a másik, de a legnagyobb hatással Sammy Davis műsora volt rám. Két óra hosszat énekel, táncol, mókázik pillanatnyi megállás nélkül, és fáradhatatlanul szórakoztatja a közönséget. Fáradhatatlanul! Én legalábbis így láttam, éppen ezért meglepett egy újságnyilatkozata, amelyben ezt mondta az újságírónak: „Fáradt vagyok Rossz a szívem, és elhatároztam, hogy nem csinálom tovább a a nagy hajszát! Elég volt! Színdarabban nem fogok többé fellépni! Ezután kizárólag televíziós szerepléseket vállalok, mellette legfeljebb évi három filmet, néhány hónapi Las Vegas-i vendégszereplést, hanglemezfelvételeket, és néhány külföldi turnét... Pihenni akarok!” Hát hiába! Pihenni tudni kell! RÁTONYI RÓBERT ^BITMOREMONE^ A LOT MORE KNIFE GERBER LEGENDARY BLADES 14200 SOUTHWEST 72ND AVENUE PORTLAND. OREGON 97223 503/639-6161 KAMENYECZKY KÖVEI „Kameny” — lengyelül követ jelent. S mintha Kamenyeczky István arcát is úgy mintázta volna a természet, hogy egyszer kőbe véssék. Karján ezek dagadoznak, izmok duzzadnak. Több mint negyven éve birkózik az acélt csorbító tömbökkel. Temperamentuma felizzítani látszik a gránit és a márvány hideg méltóságát. Keze nyomatékot adó lendületéből, arcizma rezzenéseiből süt a szenvedély, ahogy szobrai és élete formálásáról beszél. Életét ugyan — csakúgy, mint bárki másét — nem csupán ő formálta, a körülmények is ... Egyik bécsi műtermében vagyunk, ott, ahol kövekkel dolgozik. — Családom valamikor Lengyelországból került Magyarországra. Kunágotán születtem, 1921-ben. Szüleim uradalmi munkások voltak, s a három gyerek közül én voltam a legidősebb. Korán árvaságra jutottunk, anyám mosásból tartott el minket. Nekem már tizenegy éves koromban el kellett szegődnöm libapásztornak. Aztán Mezőkovácsházára, majd Makóra költöztünk. Kuglibábut állítgattam az egyik vendéglő udvarán, ott ismerkedtem meg egy Stengler nevű kőfaragómesterrel, aki felfogadott inasnak. Hamar nevet szereztem a szakmában, még a helybeli újságok is írtak rólam. Mondogatták körülöttem: „Ez a gyerek vésővel a kezében született!” Később Szegedre kerültem egy kőfaragóüzembe, s közben kitűnő eredménynyel az ipariskolát is elvégeztem. A katonaságra jobb nem is emlékezni... Nyughatatlan természetem miatt a két év alatt vagy kétszázszor voltam fogdában. Klagenfurtban voltam hadifogoly, majd a háború után — irány Makó! Várt rám volt mesterem leánya, akibe szerelmes voltam. Évtizedekig mellettem volt, még a távolból is irányítani igyekezett sorsomat, végül — ilyen az élet — megszakadt a kapcsolatunk. Makón kitanultam a keramikusszakmát is, aztán Pestre kerülve újra a kőfaragás következett, esténként pedig a tanulás, a gimnázium. — 1948-ban jelentkeztem a Képzőművészeti Főiskolára. Nem vettek fel. A Zeneakadémiára azonban — mivel szép hangom volt — igen! Zenei tanulmányaim azonban csak addig tartottak, amíg 1950-ben végre felvettek a Képzőművészeti Főiskolára. Diáktársaim valahogy furcsán fogadtak ... Ugyanis, mint kőfaragónak már nevem volt, s amikor megtudták, hogy ki vagyok, néhányan megjegyezték : „Erre az emberre jó lesz vigyázni.. .!” Egy évre rá el is tanácsoltak a főiskoláról, mint tehetségtelent. Aztán, hogy újból jelentkeztem — hol a műszaki egyetemre, hol jogra — már azt kérdezték: „Mit csinált maga a főiskolán?” Máig sem tudom, mi volt a bűnöm ... 1956-ban elhagytam Magyarországot, és a bécsi főiskolán folytattam tanulmányaimat. Közben a lilienfeldi kolostor restaurálásán dolgoztam tíz éven át, és a magam örömére szobrászkodtam. Két év alatt elkészültem vagy harminc szoborral, aztán meghívtam egy szakembert a minisztériumból, hogy bemutassam, mit tudok. Ikrek című szobromat vették meg először, amely ma a Hollebrunn Museumban látható. Azóta több kiállításom volt Ausztriában és külföldön, s vagy tizenöt állami szerv és ugyanennyi magánszemély ■ vásárolt tőlem. A műteremben jól nyomon követhetjük, hogy Kamenyeczky figuratív korszakát hogyan váltotta fel a nonfiguratív, ő maga ugyan tiltakozik az efféle laikus megkülönböztetés ellen. Azt mondja: — Mindig is kettős hatás alatt dolgoztam: egyrészt a magyar népi motívumokból merítek, másrészt a magasságnak és a mélységnek azt az állandó együttélését, harcát akarom tükröztetni, mely a természetet és a művészetet egyaránt áthatja. Ezt az együttélést, harcot próbálom tehát megfaragni, az utóbbi tíz esztendőben valóban csak a lényegre összpontosítva. Kamenyeczky egy pohár burgenlandi hárslevelűre invitál a műteremből nyíló pihenőszobában. Kortyolgatjuk a fűszerédes italt. Kamenyeczky részben már bronzba öntött kálváriasorozatáról beszél, amelyet templomrestauráló évei alatt kezdett el. Aztán felpattan, lekap a polcról egy díszesen hímzett matyó térítőt: — Látja, ez a kis hímzés is rokon a szobraimmal! A magasságnak és a mélységnek ugyanaz a lüktetése látszik a virágokon, mint szobraim domborulatain, öbleiben... / 235 n * 89 /o // 12 /3 a * r~ M i m 17 i m ■ 1 2o i B 2' 22 f i1 f i| 2G i ■ 1 ■ % ■ m ■ m g m 33 31/ 36“ 36 | ■ 1 ho * * ■ i f i m f i1 f i HQ **9 ■ “ 57 a S j■ “ 5* 5G f l“ 57 ■ 1 i ■ Sf Go _4 Gf 62 1 63 Glf /^. 47'a Keresztrejtvény Nap, szivárvány-karimásán / őrzi jövőnl. kapuját — hősök aludjatok árnyban / .. . Jeszenyin versének folytatása rejtvényünkben található. VÍZSZINTES: 1. A vers címe: 7. A versfolytatása, továbbá a függ. 34. sz. sorban. Zárt betűk: R, O, L és P, A, A. 14. Mondái görög énekes, kinek delfin mentette meg életét. 15. Jutalompénz. 16. Garay János verse. 17. Egyforma betűk. 18. Edény. 19. Kérdő szócska. 20. Község Komárom megyében. 21. Akkor szép, ha lombos. 23. A 28. sz. sor fordítottja. 25. Színházi rövidítés. 26. Igen oroszul. 27. Növényvédő szer. 28. Vízi állat. 30. Árkus. 31. ... Clarke, világhírű ausztrál futó. 32. vitt Henrik második feleségének családneve. 34. Részükre. 37. Kecske mondja. 39. ... víz partot mosd. 40. Négy a számuk. 41. Fém. 43. Római 501. 44. Ajtószerkezet. 45. Radnóti Miklós verse. 47. Krajcár töredéke! 48. Kiejtett betű. 50. Fordított oldalirány. 52. Francia zeneszerző. 53. A „levegő királya”. 54. Becenév. 56. A víz egyik halmazállapota. 58. Helyrag. 59. Határállomás. 60. Hosszúra nőtt ember. 63. Halevő tengeri madár. 64. Algériai kikötő. FÜGGŐLEGES: 1. A papagájok rendjébe tartozik. 2. Sztravinszkij börleszkje. 3. Kolumbus egyik hajójának neve. 4. Világhírű, magyar származású szobrász. 5. Dátumrag. 6. Dávid király összeesküvő fia 7. A molibdén vegyjele. 8. Kiel. 9. Legendabeli csudaedény. 10. Bizonytalan helyen il. Mint a vizsz. 30. sz. sor. 12. „Izlandi ...” (Victor Hugó). 13. Istállószalma. 17. A Mosel mellékvize. 21. Azonos betűk 22 Lear király egyik lánya. 24. A fejlődésért küzdő. 27. Értesít. 29. Titkon figyeli 30 Kiejtett betű. 33. „... királya”, az 52 sz operája. 34. A vizsz. 7. sz. sor folytatása. 35. Levegő része! 36. Világhírű osztrák karmester. 38............. a vasfejü" (Verne) 42. A Balatonba ömlik. 46. Állóvíz 47 Piperecikk-márka. 49. USA-állam. 51 Személynév. 53. Esemény a Népstadionban. 55. Idegen női név. 57. Kocsonya. 59. „Egy ... mint száz”. 61. „A peleskei nótárius” írójának névjele. 62. Mint a 46. sz. sor 63 ... Gallen. . A 8. sz. rejtvény helyes megfejtése: . .A nagy vágyak és igények szűik a nagy teljesítményeket.