Chicago és Környéke, 1982 (1-52. szám)

1982-05-29 / 22. szám

10. oldal Párizs, a Párizs Szörényi Évával ülök a tévé előtt és né­zem a tévéjátékot. Mondha­tom, hogy nagyon unalmas. Még csak egy negyed órája nézem, de mintha három nappal ezelőtt ültem volna le a tévé elé. Egyelőre nem tör­tént semmi. A szerelmesek éppen haragban vannak, nem szólnak egymáshoz, duzzog­va vacsoráznak, legalább nyílna az ajtó és bejönne valaki, vagy megszólalna a telefon, de sehol semmi. Nem is értem, hogy Altorjay Gedeon, ez az alapjában vé­ve tehetséges ember, hogyan írhatott össze ennyi unalmat. Meg kell jegyeznem, hogy a szerzőt nem Altorjay Ge­deonnak hívják, ez csak fe­dőnév. Nem akarom megne­vezni, mert régi jó kolléga, sose bántott engem, sőt, elő­re köszön ha meglát, ma­gamról tudom, hogy mennyi­re bántja az embert, ha a mű­vét kicsúfolják. Mert ne al­kalmazhatnám azt az ügyes fogást, mellyel az újságírók elkerülik, hogy nevén nevez­­nék azt, akit megbírálnak: „nem a személyek ellen van kifogásunk, a jelenséget óhajtjuk szóvá tenni." Úgy van, a jelenséget. A jelenség ebben az esetben az unalom. Különben sem az író felelős az unalomért, hanem a ren­agy pillanatra meg kell állnunk a nagy for­galomban. Párizs csillo­gott körülöttünk éjsza­kai fényében. Éjfélfelé jártunk. Most végződ­tek a színházi előadások s csak úgy mint mi is, mindenki sietett vacso­rázni, vagy egy kávé­házba frissítőre. A nagy kosztümök, az eleven éj­szakai élet láttán Szöré­nyi Éva elragadtatva ki­áltott: Párizsban va­gyok! Én meg szerettem vol­na varázsló lenni, hogy láthatnának az enyéim, barátnőim, mindenki, aki csak ott ült valami­kor a Nemzeti ezerfejű nézőterén, ahol forró hangulatban tapsoltuk „Thália Papnőjét” az elérhetetlen messzeség­ben tündöklő nagy mű­vésznőt. Most itt van, karonfogva állunk a pá­rizsi éjszakában. Szörényi Éva szemei csillogtak, férfi kísérő­ink felvillanyozva for­golódtak körülötte. Csak elnéztem ezt az egész társaságot. Valahogy mindenki fölizzott, szép és fiatal lett. Szépít a boldogság, az öröm, a nagy élmény melyben ma, a mi nagy magyar művésznőnk ré­szesített bennünket. A párizsi Kát. Misszió nagytermében tartotta előadását, amely du. ötkor kezdődött. S most éjfél van. Hét óra tal­pon, s csak mi tudtuk, hogy az előadás előtt két órával érkezett Pá­rizsba, hosszú vonat­utazással a háta mögött, pihenés nélkül lépett a színpadra. Micsoda tel­jesítmény! És az elő­adás után órákig képes volt beszélgetni, sze­rettei fogadni az elra­gadtatott magyarokat. Vacsorára is örömmel jön velünk: „Ilyenkor úgysem tudnék lefeküd­ni, aludni, — mondja — túlságosan föl vagyok villanyozva.” Valóban most egyi­künk sem vágyik pihen­ni. Szörényi Éva irodal­mi estje megrázó él­mény volt, amilyenben csak ritkán részesü­lünk idekint. S minde­nen túl ott feszült a bá­nat, hogy szétszóród­tunk! Mert a nagy mű­vésznő csokorba kötötte a hazában élők, az el­csatolt területeken és a világban szétszórták műveit. Verseket adott elő az erdélyi költőktől, hazaiaktól, emigrációs költőktől, s a nagy ma­gyar klasszikusoktól egyaránt. S mindezt ő adta elő, ki a messzi Los Angeles-ből érke­zett magyar művész. Megható, forró est volt ez Párizsban. Nagy szerencsémre másnapját (május 3. hétfőt) nekem adta. Ösz­­szekarolva sétáltunk Párizs utcáin mint nő­vérek. Szörényi Éva kedves, derűs egyéni­­ség. Ragyogó kék sze­mei kíváncsian moso­lyogva fedezték föl Pá­rizs furcsaságait. De egyszer elhomályosul­tak, bár az arcán a mo­soly akkor is ott volt... A Montmartre-on vol­tunk fönt a dombon, fe­dező. Ki a rendező? Pék Gerzson. Meg kell mondanom, hogy a rendezőt nem Pék Ger­­­­zsonnak hívják, ez csak fedő­név. Aki ezt a tévéjátékot rendezte régi ismerősöm, nem egy tévéjátékomat rendezte régebben, el tudom képzelni, hogy írok egy tévéjátékot, éppen őrá osztják ki s ak­kor megnézhetem magamat, hogy mit művel az alkotá­sommal. Mert az emberek — még ha oly tehetségesek is egyébként, mint Pék Ger­zson (fedőnév), bosszúállók. Szóval a rendező ezt a tévé­játékot nagyon unalmasra rendezte. Ezt nyíltan meg kell mondanom. És hogy tel­jes legyen a produkció csőd­je, Szelecsényi Tilda, a női főszereplő csapnivalóan rossz, egyetlen őszinte hangja sincs. Meg kell mondanom, hogy a női főszereplőt nem Szele­­csényi Tildának hívják, ez csak fedőnév. Nem vagyok bolond megnevezni, hogyne, hogy megbántsam,, amikor egyszer, igaz, jó néhány évvel ezelőtt egy színdarabomban annyira kedvesen és tehetsé­gesen alakította a szerepét, hogy a premier után kezet csókoltam neki. Most meg vágjam le a sárga földig? Hogy veszi az ki magát? És hogyan nézhetek a szemébe, ha találkozom vele valahol? Annyit azonban mégiscsak lelkiismereti kötelességem megállapítani, hogy Szele­csényi Tilda, ez a tehetséges művésznő ezúttal játékával jártuk már a Sacré Coe­­ur-t, majd a Tertre-teret ahol ott festegetnek helyben a művészek, kö­röskörül megcsodáltuk a régi házakat, színes kávéházakat, s utunk lassan lefele haladt. Délután három felé vol­tunk, javasoltam men­jünk együnk már! , nem volt éhes, (el is hi­szem, olyan karcsú, mint egy nádszál) de mondtam, elmúlik az­­ebédidő, s nem kapunk meleget. Rámnézett, ne­vetett, jó, menjünk! egyezett bele. Csönde­sebb helyet kerestem, nem itt a nagy forga­lomban. A domb alatt jobbra mentünk be egy régi szűk kis utcába. Egyik oldalán nagy ho­­dály épület, s ez az épü­let egy kedves kis fás térre nyílt, ott volt a homlokzata: színház! L’Atelier. Ó de kedves! — nézd igazi színház! topogott előttem, karjait kitárta mintha magához ölelné. Én majd hogy nem szégyellem. Öreg ez a színház mint az ország­út. S kopott. De a mű­vész mindezt nem vette észre. Intett, „gyere” s már csak rohanni tud­tam utána. Haza ment ő oda. Bent értem csak utól a színház széksorai kö­zött. Voltak odabent, es­tére rendezték a színpa­dot, s az emeleti páho­lyoknál is tettek-vettek. Senki nem szólt ránk. Szörényi Éva olyan ha­talommal állt ott, a szín­pad tövében, hogy szólni nem mert senki. Fölma­ KÖZÉPKOR — Középkorú vagyok. Ez azért jó, mert fiatalok tár­saságában fiatalnak, öregek társaságában öregnek vall­hatom magam. ELŐLEG • — Jövőbeni sikereimre nem kaphatnék egy kis elő­leget? — kérdezte a frissen bukott színpadi szerző. MODERN HOTOR — Vettem egy széket. Es­ténként remekül elálldogá­lok mellette. ISTEN IS VAN — Az orvosok már le­mondtak rólam, én meg le­mondtam az orvosokról, akik csak azért is meggyó­gyítottak. 1 VILAGSZAM • — Túl drága a produkció­ja — mondta a cirkuszigaz­gató az illuzionistának —, ön minden este eltüntet egy elefántot, ami többet nem kerül elő. KÉKES — Legalább addig hadd folytassak­­ egészségtelen életmódot, amíg egészséges vagyok, az unalom szolgálatába sze­gődött. Ki volt az a dramaturg, aki ezt a fércművet a kép­ernyőre segítette? Nézem a műsorújságot, hogy valakit mégiscsak a nevén nevezhes­sek. Dramaturg: Halupka Tóbiás. A műsorújságban persze nem ez a név olvas­ható, de olyan átkozott bal­­szerencsém van, hogy a dra­maturg egy régi jóbarátom fia, a Halupka Tóbiás csak fedőnév. Jóbarátom, akinek a fia ez a dramaturg a televí­­zóban, amúgy is sértődékeny, már volt egy infarktusa is szegénynek, ha én — pont én, a régi barát! — megírom a véleményemet a fia balfo­gásáról, képes és bosszúból az ágynak esik. Kell ez ne­kem? Nevetséges vo­lna, ha ezek után bárkit is megneveznék, teszem azt az operatőröket vagy a berendezőt. Nevetsé­ges? Nem, piszokság volna. Ha valaki elég bátor ahhoz, hogy ne nevezze meg a fő­bűnösöket, akkor legyen elég bátor ahhoz is, hogy hallgas­sa el a cinkosok nevét is. A lényeget, hogy unalmas volt, végül is megírtam. Hogy mi volt a elme, hol játszódott s miről, szólt — hagyjuk. Jobb a békesség.. Igaz, ennyi erővel azt is írhattam volna, hogy nem unatkoztam, sőt, pompásan szórakoztam. • De ami a szívemen, az a számon. A hitvány megalku­vás távol áll tőlem, Hatott: nézd, a „Csalá­di ágy” azt fogják ad­ni este. Láttad? Isme­red? Én is játszottam Az első jelenetben kar­jában hozza be a meny­asszonyt a férj...” S­­ mesélt, mesélt, s nem­­ látott már, mert szemei­m könnyben úsztak, mes­­­­sze néztek, gyűrűs kezei­­ öntudatlanul markolták a vörösbársony ülés támláját. A szívem, az én szí­vem is, majd megsza­kadt. . SZŐKE KLÁRI KEDVES VENDÉG — Nagyon örültünk, hogy meglátogatott bennünket, de elnézést, most már késő­re jár az idő. Mi már ilyen­kor aludni szoktunk. — Aludjanak nyugodtan. Én még maradok egy dara­­big... ELBIZAKODOTTSÁG — Szeretlek. — Egy ilyen kedves, ro­konszenves embert, mint én vagyok, könnyű is szeretni. KESERŰSÉG — Nekem nehéz életem volt. Engem a mostoha­anyám hozott a világra. OK — Nem bírtam elviselni a férjem részegeskedését. Ezért szoktam rá az italra. GONOSZ EMBER — Ma is eltelt egy nap és ma sem szereztem örö­met senkinek. LEÁNYKÉZDÉS — Maga is depressziós, is depressziós vagyok. Ez majd egy életre­ összeköt minket. REKLÁM HOZZÁNK JÁR A LEG­TÖBB ÁRUHÁZI TOLVAJ MERT NÁLUNK LEGJOBB AZ ÁRU MINŐSÉGE! CINIZMUS — A jó házasságban el­engedhetetlen a kölcsönös alkalmazkodás a harmadik­hoz. BABONÁS EMBER — Ma reggel szórakozos­tágból bal lábbal keltem fi Ezért visszabújtam az ág­ba és ott maradtam égy nap. V EGYÉNISÉG Az elkövetett hibáimat, tévedéseimet bármikor haj­landó vagyok megismétel-PSZICHI­ÁTERNÉL — És van nőtársasága ? — Nincs. ,— Szeretné, ha lenne? — De igennyire! — Gátlásai vannak’ -— De még milyen! A feleségem­ mindenhest gátol! PEDAGÓGIA ABSZOLÚT IRIGY - -1- Ha a verés nem használ, kénytelen leszek a végsőkig el. — Kitűnő ez a tévéműsor, menni, szép szóval fogok próbál- kár, hogy más is nézheti. ^orri'­ ___________________ — Miért nem megy mér haza? — kérdi a rendőr egy részegen dülöngélő férfitól. — Nem merek hazamenni. A feleségem dühöng otthon. — És miért dühöng a kedves felesége? — Mert nem megyek haza. ••• Egy későn jövő megpróbál bejutni a hangverseny­­terembe, de a jegyszedő elállja az útját. —­ Bocsánat, de előadás közben nem nyithatom ki az ajtót. — Miért? — Mert akkor mindenki megszökne... *** — Nem tudom, mit vegyek a felségemnek szüle­tésnapjára. • — Kérdezze meg tőle! — Annyi pénzem nincs... •** — Ugye le is érzed, hogy tavasz van? Szervusz, drágám, most főzöl, vagy vasalsz?­­ Nem tudom a tavasz ilyen lehetetlen, vagy csak te? Megrendelem lapjukat Meghosszabbítom előfizetésem Az előfizetési díjat......évre mellékelem Előfizetés egy évre $ 25.00. Félévre $ 15.00 Nyugdíjasoknak egy évre $ 20.00 Név:.......................................................................... Házszám és utca:......................................... Város........................Állam...................Zip Code. . . Chicago & Vicinity US PS 103-620 Magyar Hetilap — Hungarian Weekly Newspaper Üzleti iroda — Business office 4125 N. Central Park Ave. Chicago IU. 60618 ' Ki Szeretettel hívjuk honfitársainkat a nj Chicagói Hetednapi Adventisták Egy­házába. (Bethel Methodist Church) 4256 N. Ridgeway, Chicago, 111. 60618 Istentiszteletek: Szombaton 9:30 Szombatiskola 11.00 Prédikáció 2:00 Ifjúsági órák Ebben a romlásba rohanó világban áldozzon egy pár órát a lelki élete ki­­egyensúlyozására a Szentírás alapján. BÍRÓ ISTVÁN lelkész (312) 325-8158 i­tf Kiváló minőségű **** FRISS HÚSOK Hurka Füstölt sonka, Oldalas, Szalonna. JOE'S HOME MADE SAUSAGE RESS MARKET PHONE: 478-5443 4452 N. WESTERN AVE. CHICAGO. ILL 60625 Magyar Kultúr Központ Benkó Dixieland Band MAGYARORSZÁGRÓL JÖN /ív Díjat Nyertek: -a Budapesti Ifjúsági Jazzfesztiválon 1960. -Montreuxi Jazzfesztiválon 1971 Jelentős Koncertturnék: - Zürich, Krakkó, München, Austria, Hollandia. -1982 Május. Old Sacramento Dixieland Jubilee. Fellépnek 1982. június 4-én péntek este fél kilenc­kor. A Stephaneum nagytermében 1052 Geary Street, San Francisco (415) 775-8416 Belépési Adomány Diákjegy/ nyugdíjasoknak $10 $­5 Vacsora kapható 6 óra után Tájékoztatás: Lajos Homér (415) 755 -8581

Next