Chicago és Környéke, 1982 (1-52. szám)
1982-06-05 / 23. szám
/ í Kiváló minőségű FRISS HÚSOK Kolbász Hurka Füstölt sonka, Oldalas, Szalonna. JOE'S HOME MADE SAUSAGE RESS MARKE! PHONE: 478-5443 4452 N. WESTERN AVE. CHICAGO, ILL. 60625 10. oldal Só Bernát: Beállók a sor végére Kíváncsi lennék, vajon a sorban állásnak van-e történelmi múltja? A históriával foglalkozó szakemberek valószínűleg tudják, hogy például sorban álltak-e valaha valamiért a rómaiak, az asszírok, vagy a vizigótok? De az az érzésem, hogy ezek az emberek egy életet leéltek anélkül, hogy egyszer is sorban kellett volna álljanak valamiért. Feltételezem, abban az időben mindenkinek jutott minden, így nem volt rá szükség. Illetve ha egy szerencsétlennek nem jutott valami, mielőtt sorban állhatott volna, egy erősebb valószínűleg agyoncsapta. De sorban állás nem volt. Még a közelmúltban sem találok erre semmi utalást. Klasszikus íróink sem foglalkoznak a jelenséggel. Lehet hogy olvasottságom hézagos, de nem emlékszem hogy Jókai, Arany, vagy Petőfi valahol is foglalkozott volna a témával. Jól tudjuk, ■ József Attila viszont már annál inkább a „sorban állás” költője volt. Azt hiszem a sorban állás az első világháború alatt kezdődött. — Nehéz időket élünk, elkezdődtek a sorban állások — mondogatták itt is, ott is. És azóta is azt csináljuk szünet nélkül. Statisztikusok néha mulatságból kiszámolják, hogy egy 70 évet élt ember, élete folyamán mennyi időt aludt, mennyit borotválkozott vagy fésülködött, hány millió televízióhirdetést nézett végig, vagy hányszor fűzte be a cipőjét. De még senki sem számolta ki, hogy a mai kor embere mennyi időt állt sorban, és ezalatt az idő alatt hány kilométer hosszú sor állt előtte. Azt tudom, hogy életem folyamán sorban álltam már én is sok mindenért. Hadsereg-zsoldért, kézigránátért, tífuszoltásért, tetvetlenítésért, levescsontért, makaróniért, benzinért, taxiért, mozijegyért, hivatalos pecsétért és postabélyegért. Álltam sorban hajóállomásoknál, autóbuszmegállóknál, fogolytáborok kapujában, sportarénák pénztárfülkéjénél, liftajtókban, a Buckingham palota előtt, az Eiffel torony alatt és vizeldéknél. (Egyedül talán csak Lenin sírjánál nem álltam sorban, de azt hiszem nem is fogok.) Valahogy a mai kor emberének ez már benne van a vérében. Nem kell hozzá rendőr, se irányító. Ha egyszerre öten akarják megvenni az újságárusnál az esti lapot, már engedelmesen egymás mögé állnak. Egész országok állnak már így egymás mögött. Ha az élelmiszerért várakozó lengyel népet egyetlen sorba állítanák azt hiszem Varsótól Moszkváig érnének. (Bár gondolom ha egyszer sor kerülne rá nem hiszem, hogy Moszkva irányába állnának.) Nap, mint nap a bántok pénztárablakai előtt s hosszú sorok fogadnak. De a gyorskiszolgáló étteremben is sorra állok hamburgerért, aludttejért, vagy a Pepsi-Colámért. A Holi phoriszimpihon fél órám van. A Postahivatalban egy levelet készülök feladni. Ajánlva. A Hivatal öt ablaka előtt öt hosszú sor áll. Villámgyorsan megszámolom, a négyes számú ablaknál mindössze nyolcan vannak. Beállok a sor végére. Türelmesen várok. De egy idő után kezdem észrevenni, hogy az egyes, a kettes, a hármas és az ötös számú ablakok előtti sorok tempós ütemben haladnak. Feltöltődnek mindig újakkal, de jól haladnak. Egyedül az én sorom nem mozog. Még mindig öten vannak előttem. Kis idő után észreveszem, hogy a mellettem lévő ötös ablaknál már csak hárman maradtak. Pillanatnyi elhatározások embere voltam mindig, gyorsan átállok abba a sorba. Erre megindul a négyes sor, amit egy pillanattal ezelőtt hagytam ott. Abban a sorban ettől kezdve mindenki már csak bélyeget vesz. Mindenki aprópénzzel fizet. A postahivatalnok alig győzi pecsételni a leveleket. Akik valamikor a négyes sorban messze mögöttem álltak már régen itthagyták a Postahivatalt. De előttem még mindig ott áll a három ember. Az ablaknál egy görög fiatalember áll, aki nem tud angolul. A postahivatalnok meg nem tud görögül. A fiatalember a Cycladok egy kis szigetére akar csomagot feladni és angol tudás nélkül egy görögül nem beszélő ausztrál postahivatalnoknak most akarja megmagyarázni hol van a szigetcsoport. Szerencsére a fiatalember egy idő után feladja a reménytelen küzdelmet és hóna alatt a csomaggal elmegy. Már csak ketten vannak előttem. Egy túltáplált borotválatlan hölgy aki kétszer újrafogalmazza a távirat szövegét, hogy kevesebbe kerüljön és egy textil nagykereskedő, aki huszonnégy mintacsomagot ad fel kiskereskedők részére. Huszonnégy bélyeg felragasztása után rám kerül a sor. Másfél perc alatt végzek. A postahivatalnok gépies hangon közli velem, hogy ajánlott levelet csak az egyes számú ablaknál vesznek fel. Látom ott tizenketten állnak sorba. A szám kinyílik, de szerencsére hang nem jön ki rajta. Csendesen beállok a sor végére... Húsz éve repülte körül amerikai asztronauta első ízben a Földet 1962. február 20... Sok millió amerikai tekintete szegeződött a magasba azon a napon. A Barátság-hét űrkapszula, fedélzetén, ha ugyan lehet azt a kifejezést használni a valóban apró, egy űrhajós részére éppen hogy férőhelyet nyújtó űrjármű esetében... egy szóval a Barátság-hetesben John Glenn asztronauta ült. Háromszor kerülte meg a Földet, azután sértetlenül leszállt. Csak később derült ki, hogy a világűr első amerikai űrhajósa milyen félelmetes perceket élt meg. John Glenn, aki időközben Ohio állam szenátora lett, washingtoni irodájában így emlékezett vissza a 20 év előtti űrtörténelmi eseményre: Amikor befejeztem a harmadik kört és utasítást kaptam a földreszállásra, az űrkapszula ablakán át lángoló fémdarabokat láttam. Bevallom megijedtem. Arra gondoltam, hogy a hőszigetelő pajzs válik le darabokban. Ez pedig azt jelenti, hogy az irtózatos hőséget semmi sem tartja vissza, amikor beérek a Föld légterébe. Közben az automata irányító berendezés felmondta a szolgálatot, kézi kormányzásra kellett áttérnem. Nem tagadom, nehéz időszakot éltem át. Minden figyelmemet az irányításra kellett fordítanom, de ugyanakkor gondolataim a védőpajzs körül jártak. Ha valóban leválik, lángba borul az úrkapszula, velem együtt. Szerencsére minden baj nélkül leértem és akkor derült ki, hogy a szigetelő lemez tökéletesen épségben van. A lángoló fémdarabok annak a rakétának részei voltak, amely a kapszula sebességét lassította le, mielőtt beértünk volna az atmoszférába. John Glenn egy csapásra Amerika hőse lett. Fogadást rendeztek tiszteletére a Fehér Házban, beszélt az amerikai parlament két háza előtt és New York konfettis-felvonulással ünnepelte. A huszadik évforduló alkalmából elhárított minden hangosabb megemlékezést. Csendben, családi körben töltötte a napot, de bizonyos, hogy gondolatai elszálltak Floridába, Cape Canaveral űrállomásig, ahol a Barátsághetes űrkapszula kilövőhelyét mind a mai napig őrzik, mint az űrrepüléstörténetének mérföldkövét. • Füstölthús • Töpörtyű • Savanyúpaprika Europe Meat Market — Quality Meats — 1650 W. North Avenue Chicago, 111. 60622 Telefon: 278-5329 Steve Stankov’c Szeretettel hívjuk honfitársainkat a US Chicagói Hetednapi Adventisták Egyházába. (Bethel Methodist Church) 4256 N. Ridgeway, Chicago, 111. 60618 Istentiszteletek: Szombaton 9:30 Szombatiskola 11.00 Prédikáció 2:00 Ifjúsági órák Ebben a romlásba rohanó világban áldozzon egy pár órát a lelki élete kiegyensúlyozására a Szentírás alapján.BÍRÓ ISTVÁN lelkész (312) 325-8158 A férj szokatlanul korán tér haza. Felesége ajtót nyit, megragadja és húzza, befelé a hálószobába. A férj megkérdezi: « — Ennyire tetszem neked szakáll nélkül? Ha tudtam volna, már korábban leborotváltatom. — Az Istenért, csak nem te vagy,az... Könyvet olvas a férj, az újságot lapozgatja a feleség. — Ezt hallgasd meg! — kiált fel hirtelen az asszony. — New Yorkban egy férfi délben megismerkedett egy nővel, estére feleségül vette, másnap reggel pedig megölte! — Nincs ebben semmi különös — vonja meg a vállát a férj. — A közmondás is azt tartja: „A reggel okosabb, mint az este”. Találkozik két asszony, és beszélgetnek. Egyszer csak feléjük szalad egy kisgyerek, mire így szól az egyik: — Nézze már ezt a gyereket, milyen vízfejű. — De asszonyom, ez az én gyerekem. — Igazán? Milyen jól áll neki? A mama indulatos szemrehányásokkal korholja hajnalban hazatérő s elég megviseltnek tűnő leányát. . . Mondd, Olga, ilyenkor kell hazajönni egy rendes, tisztességes lánynak? — Nem rajtam múlott, anyu — mentegetőzik a lány. — A fiúk eldugták valahová a ruhámat, s anélkül mégsem jöhettem ki az utcára... CSATA ELŐTT jomm • (T — Ne higgy majd a pletykáknak, én más férfi karjaiban is csak rád gondolok! Most megint találkoztam vele. Sárikával. És eszembe jutott sok-sok szép emlék. Évek óta én vagyok az agytrösztje, hozzám fordul minden bajával és — mint mindenkinek — mindig van neki elég. Sárika, ezt meg kell mondanom elöljáróban, gyönyörű lány, mindene megvan ahhoz, hogy szép legyen. Néhány évvel ezelőtt volt egy udvarlója,, aki ezekkel a szavakkal fordult hozzá: — Nézze, drágám, én tudom, hogy magáról sokat pletykáznak az emberek. Azt is tudom, hogy ezek a pletykák igazak. Maga kedves egy ledér nő, de én szeretem és el akarom venni feleségül. Magát még soha senki nem kérte hű feleségnek, mert tudták, hogy a hűség nem éppen a legerősebb oldala. De én szeretem és nem törődöm senkivel. Legyen az enyém ha nem is csak az enyém. Tudja, hogy a nagybátyám butikjában dolgozom, nem is csekély fizetésért. Nagybátyám gazdag. De mégis függök tőle anyagilag és természetesen elvárja, hogy bemutassam neki jövendőbeli feleségemet. Nagybátyám pedáns üzletember és pontos. Másoktól is megköveteli a pontosságot. És még valami. Maga édes egy kicsit szabadszájú és nagybátyám konzervatív. Nem szereti a trágár, durva kifejezéseiket. Egyébtársalgás — Kifogytunk a beszédtémából. _Jó, akkor hallgassunk. _De miről hallgassunk? — Erről is egy kicsit, arról is egy kicsit... ként kedves ember, kenyérre lehet kenni. Sárika nevetett: — De Lajos, ki a frásznak kell nagybátyás kenyér? — Hát ezt csak úgy mondtam. A lényeg az, hogy holnap pont kettőkor van vele randevúnk a Hungáriában. Pontos lesz, édes? — Pontos leszek. — És tartózkodni fog az erősebb kifejezésektől? — Ezt már átbeszéltük. Másnap Lajos, a boldog vőlegény, kettő előtt néhány perccel, a nagybácsival együtt várta Sárikát, de a lány késett. Lajos negyed négy felé már kezdett idegeskedni, a nagybácsi már nem gondolt a lányra, de maradt a Hungáriában, mert üzleti tárgyalásai voltak. Sárika pontosan öt órakor megérkezett, gyönyörű volt, látszott rajta, hogy készült erre a találkozásra: — Mit isztok fiúk? — érdeklődött és közben megigazított egy rakoncátlan hajfürtöt. Lajos, a vőlegény, kék volt, majd elzöldült, mert ekkora késésre még ő sem számított. Igyekezett nem ordítani, hanem fegyelmezetten mondta: — Sárika, legyen igazságos. Kettőre beszéltük meg a dolgot, most pedig öt óra piált. . — Lehet, hogy kissé elkéstem, de strandon volVÁRATLAN FORDULAT — Egy csúnya nőt vettem feleségül, hogy ne kelljen féltékenykednem, de pechemre az asszony a házasságunk alatt megszépült.tam, meg fodrásznál, elszaladt az idő, hiszen olyan rövid az élet. Ja, jó, hogy szól Lajos, képzelje, a strandon nagy betűkkel ki van írva ,minden felé, hogy óvakodjunk az úszó tolvajoktól. Nem győztem kacagni. Jó, óvakodjunk, de mit tegyünk, ha a tolvaj nem úszik, csak lop? Muris, mi? Lajos nem volt kacagó kedvében: — Sárika, legyen igazságos. Kettőre ígérte és most már öt óra múlt. A nagybácsi szótlanul hallgatta a párbeszédet, lelkesen nézte a gyönyörű Sárikát, aki egyre csacsogott, majd megkockáztatta: — Kisasszony, foglaljon helyet! Lajos nem tudott megnyugodni és egyre ismételte: — Sárika legyen igazságos. Kettőre beszéltük meg a randevút és most már negyed hat. — Hát az biztos, hogy múlik az idő. Ez már régóta így van és szerintem így is marad. A nagybácsi nevetett, de Lajos egyre ezt hajtogatta: — Sárika, legyen igazságos. . Két órára ígérte, hogy eljön. Sárika is elfortyant: — Ha igazságot akar Lajos, miért nem sző viszonyt a Legfelsőbb Bíróság elnökével, miért pont velem ? Persze a lány nem volt ilyen finom, úgy hogy Lajos látta, minden elveszett, elrohant a világ négy tája felé egyszerre. Sárika nevetett, a nagybácsi is vele. Igaz, hogy a nagybácsi, akit egyébként Péternek hívtak, negyvenéves, kisportolt, egészséges férfi, nem szerette a durva kifejezéseket, az unokaöccsétől, de a Sárika az egészen más volt, nem is hasonlított Lajosra. Péter megkövetelte a pontosságot. Az unokaöccsétől. De Sárikától? Beszélgetni kezdtek. Kettesben. Sárika azonnal átlátta, hogy Lajos függő viszonyban van anyagilag Pétertől, de azt is észrevette, mert nagymennyiségű esze volt, hogy Péter nem függ senkitől. Hamarosan észrevette, hogy hatással van rá, mert a nagyváty vad udvarlásba kezdett, tehát Sárikától függ, hogy milyen lesz Péter sorsa. Az első találkozást követte a második, Péter elárasztotta a lányt ezzel is, azzal is, Sárika így egyre szebbnek látta a férfit és a vége az lett az ügynek, hogy Sárika és Péter nagy szerelembe keveredtek. Lajos, ahogy várható volt, teljesen kisuhant a lány életéből. Elmúlt két esztendő. Sárika felhívott és közölte, hogy sürgősen találkozni akar velem. Kivételesen pontos volt, ragyogott, de szemében halk bánatok bujkáltak . — Úgy érzem, öregem, hogy baj van Péterrel. — Mi a baj? — Nem tudom pontosan megmondani, de lanyhul a dolog. A randevúinkon hirtelen sürgős üzleti ügye támad, éleg ilyenek. Egy lány megérzi, ha hűlnikezd a dolog. Mit tegyek? Nagyon megszerettem Pétert. Kedves, figyelmes, lesi a gondolataimat, naponta hatszor telefonál, akkor is, ha nincs semmimondanivalója. Újabban ezek a telefonok csökkentek. Elgondolkozva szívtam acigarettámat, majd megkérdeztem: — Viszonyotok van még? Sárika nevetően legyintett: — Tart. De az nem jelent semmit. Mátyás királyt is kicsalom a sírjából öt percre. Ez elég nem szerelem. Persze Sárika nem ezt a hasonlatot használta, de nem akarom ismételni, mert nem szeretek senkit megbántani. Újabb gondolkozásba kezdtem: — Legyél kedvesebb hozzá, mint eddig, lehet, hogy benned van a hiba. Tegyél úgy, mintha nem vettél volna észre semmit. Vissza fog jönni hozzád, ha szeret, ha meg már nem szeret, akkor megette a fene az egész Pétert. Sárika szememegvillant, elváltunk és most újra találkoztam vele.— Mi van Péterrel? — érdeklődtem. — Minden a legnagyobb rendben. Visszatért hozzám és szeret, éppen olyan lelkes, mint azelőtt. Felragyogtam. — Hát ennek örülök. Szóval használt a tanácsom? — A fenét. De kinyomoztam, hogy van egy másik csaj, aki kivetette rá a há-i lóját. — Na és? — Hát beszéltem vele és ami még megmaradt belőle, azzal már Péter nem óhajtfoglalkozni, mert most már tisztán látja, hogy csak őt szeretem. Királyhegyi Pál ./4 L, v r A |717 fva ÁTV&v/. -r ^ J ' 1 Tessék mondani, ez a villamos megy a belvárosba? Magyar Kultúr Központ Benkó Dixieland Band MAGYARORSZÁGRÓL JÖN Díjat Nyertek: -a Budapesti Ifjúsági Jazzfesztiválon 1960. -Montreuxi Jazzfesztiválon 1971 Jelentős Koncertturnék: - Zürich, Krakkó, München, Austria, Hollandia. -1982 Május. Old Sacramento Dixieland Jubilee. Fellépnek 1982. június 4-én péntek este fél kilenckor. A Stephaneums nagytermében 1052 Geary Street, San Francisco (415) 775-8416 Belépési Adomány $ 10 Tájékoztatás: Lajos Homér Diákjegy/ nyugdíjasoknak $ 5 (415) 755-8581 Vacsora kapható 6 óra után