Chicago és Környéke, 1982 (1-52. szám)

1982-07-31 / 31. szám

A hazajáró lélek... Egy kedves barátom majdnem összeveszett velem, erősködve, hogy Magyarország már nem olyan „rendőrspicliállam”, mint amelyet a Rákosiék idejéből ismerünk. Ma már — mondotta — mindenkinek megvan a kenyere, nyugalma (?) és a szükséges aprópénze is. Azonkívül sok embernek van autója, telke, kis nyaralója is. Meghallgattam kedves barátom beszámolóját, de elhinni már nem tudtam szelídszavú előadását, tudván, hogy: „a farkas szőrét a környezetéhez alkalmazkodva változtatja, de a vérengző ösztönét soha.” Pünkösdre ismét hazautazott András barátom, egyheti rokonlátogatásra. Andrást értelmes, pontos embernek tartják. „Órát lehet rá állítani” — mondják a nép nyelvén. Megbízhatóságához nem fér kétség. Az egyetemen adjunktus, írt egy tankönyvet is. Utazásairól, nyaralási élményeiről be szokott számolni baráti körének, jó humorral és félreérthetetlen magyar lelkesedéssel. Valamennyien izgalommal vártuk András viszszatértét, aki azonban most kivételesen lejárt szabadsága utáni napon sem jelent meg a munkahelyén. Késésének okát azonban csak napok múlva tudtuk kiszedni belőle. Kérdéseinkre, érdeklődésünkre még csak választ sem adott addig. Végre a napokban megmondta a valót. 1982. június 31-én lépett be András Magyarországra egyik leszakított területünkről, Pünkösd hétfőjén. Nagynéniét akarta Győrben meglátogatni, de útközben több ismerősét is útbaejtette rövid látogatásokra. Sehol sem töltött egy napnál többet, így nem is jelentkezett be a kötelező 24 órán belül, hiszen — úgy gondolta — sehol sem időzött annyi ideig, ez felesleges. Negyedik nap érkezett csak Győrbe. Mivel nagynénjét nem találta otthon, s kénytelen volt a hotel ! „Rába”-t igénybe veníni. 800 Forintot kértek egy éjszakára, a kutyááért még plusz 200 Forintot kellett fizessen. (Pesten ezeknek az áraknak kétszeresét kérik). A portán leadta útlevvelét. A receptionban dolgozó hölgy, belepillantva az útlevelébe, felhívta a rendőrséget, mi a teendő: „Az úr négy napja van már az országban és nincs bejelentkezve.” A rendőr válasza: „Hát ilyesmi megtörténhet... maga csak jelentse be, az úr meg majd ha távozik, a határon mesélje el, hogy miért nem jelentkezett be eddig.” Andrást ezzel beírta a vendégkönyvbe. Úgy látszott, mintha a dolog rendezve lett volna. András elment vacsorázni, majd nyugovóra tért a szállodában. Másnap, korán akart indulni, kipihenten, ezer ki■ lométeres útjára viszsza Nyugat-Németországba. De az ördög nem alszik! (Nyilvánvaló, hogy ■ 3 rendőr továbbította a »lejelentést, s Külföldie-J®$az Ellenőrző Hivatal"-nak, a titkosszolgálatnak, akik a helyzeten változtattak.) András másnap reggel, semmit sem sejtve, kipihenten jött le szobájából, megkérdezte a portást, hol kaphatja meg reggelijét. Egy ajtóra mutattak — ez volt az étterem, pincér nélkül. A receptionnál, a szoba kifizetésekor közölték vele, hogy nyugatnémet útlevelét nem adhatják vissza, mert lefoglalta a rendőrség. Jöttek is két fegyveres rendőr átvették és elkísérték Andrást a főkapitányságra, mint egy betörőt! A főkapitányságon egy barátságtalan, nyersnyakas kapitány (aki András tudományos titulusát, a doktort, tüntetőleg sehova sem írta le, de a saját neve mellé odakanyarította a rendőri cafrangot, hogy ..hadnagy”) ráordított Andrásra : „Miért nem jelentkezett be?” Meg sem várta András válaszát, szidni kezdte a „hazajáró lelkeket”, hogy tulajdonképpen mi a fenének... és egyáltalán minek járnak haza? András azt válaszolta: „Azért járunk haza, mert nekünk 7 millió — a határon kívül élő magyaroknak ez az ország éppen olyan hazánk, mint magának. Én vagyok olyan jó magyar, mint maga! Sőt még jobb, mert én ennek az országnak nem ártok, de maga igen.” A hadnagy elvtárs füle tövéig elvörösödve, böngészve a betűket az aktában, írt egy elismervényt arról, hogy András útlevelét elkobozza és majd csak hétfőn kaphatja azt vissza (ahogy András akkor értette:) a „külföldieket ijesztegető bizottságnál”, az utca végén. Az útlevél önkényes visszatartása miatt Andrásnak további két napot kellett rostokolnia és fizetni a hotelt! Ezért nem tudott munkahelyére időben visszatérni. Hétfőn András már korábban odaért az utca végére, ahova utasították, a megyei rendőrkapitányság épületével szemben, egy lakóépület bejáratánál találta civilbe álcázva a titkosrendőrség nem titkos irodáját, az ún. „Külföldieket Ellenőrző Hivatalit. András a ház előtt les fel sétálgató portásnak látszó egyént pillantott meg, s mindjárt hozzáfordult kérdésével: „Itt van a külföldieket ijesztegető bizottság?” A portásnak látszó egyén közölte, hogy igen, de a félfogadás csak fél kilenckor lesz. Ezek után a férfi bement az épületbe, valószínű jelenteni András humoros kérdését (ez a férfi olyan spicli szolgálatot teljesíthetett, mert később a vele váltott szavakat benn a szobában megismételték). Fél kilenckor egy férfi beintette Andrást, majd szigorú szóval közölte : „Ez egy hivatalos helyiség és viselkedjék komolyan! ” (különben ez a fellépés tényleg ijesztegetésre vall). András közölte, hogy ő komolyan viselkedik, s nagyon kéri, hogy vele ne kiabáljanak, hiszen ő nincs „fogoly táborban”. Különben is ő szabad ember létére egy szabad országban miért nem kritizálhatja az ilyen értelmetlen rendőri eljárást. Majd folytatta: ...hiszen idehaza maguknál is szabad a hibás és rossz eljárásokat kritizálni, vagy nem? Jegyezze meg uram, amit itt a rendőröknek szabad, azt szabad nyugaton az újságíróknak.” Erre megismétlődött a rendőrtől a feltett kérdés: „Minek jönnek haza, mi nem hívjuk magukat!” András válasza: „Mi hazajárunk, mert maguk is járnak arra mifelénk nyugatra, deviza kölcsönökért. Alig pár hete volt Kádár János pártfőtitkár Bonnban egy kis kölcsönért. Kapott is, tehát a látogatás kölcsönös!” De ha a rendőri önkényt Magyarországon a szabad nyugati polgárokra is kibővítik, akkor alighanem leállítják a nyugati „monétaöntögetést” és a kölcsönt majd keletről kell hozniuk, az pedig se dollár, se márka, hanem rubel lesz, amiért csak vodkát, kaviárt, egy kis vitriolt meg ócskavasat kaphatnak. Ezután jöttek egyenként a civilbe öltözött referensek. Egy rendőrt, egy jogász, meg egy kémelhárító és tartották a begyakorolt „agymosást”. Eredmény: Andrást 1000 Forint pénzbírságra ítélték, s elküldték, hogy ezt fizesse be, aztán a nyugtával térjen vissza ide, akkor megkaphatja nyugat-német útlevelét. .Meg is kapta, belügyminisztériumi pecséttel, hogy megvonják tőle a további ott-tartózkodást. Megkérdezték, hol hagyja majd el a határt? — Hegyeshalomnál — válaszolta András. Ehhez négy óra elég! — mondá a rendőr és a határt négy órán belül hagyja el! András barátom lelkében a hazafias érzések és a valóság konfliktusai viaskodtak. Mélyen megbántva érezte magát hazafias önérzetében. Magyar hazáját mindig szerető ember volt és rajongott nemzetéért. Hogy külföldre kényszerült, nem az ő hibájából történt. Úgy gondolta eddig, ha nyaralásra szánt devizáját Magyarországon költi el, ezzel is hozzájárul az ország nyugati adósságtörlesztéséhez. Bár szerény összeg, de sok kicsi sokra megy! Ha a hazalátogató magyarokat barátságosan fogadnák otthon, több haszna lenne a kommunista államnak, mint így! András barátom ma sem érti, hogy mi ennek a gyalázatos rendőri eljárásnak a háttere. Tudnia kellene, hogy Magyarország az oroszok által megszállt terület ahol a Moszkvából irányított az ún. „proletár diktatúra” vagyis a vörös terror uralkodik. A kormány embereit nem a nép választotta, hanem a megszállók ültették őket ezekre a posztokra (a bizalom révén). Az orosz diktatúra és csatlósaik félnek minden önállóan gondolkodó személytől. Ezért ez a nagy ellenőrzés, meg bejelentkezés! Egy nyugati turista (ha már így kell devizát keresniük) hazánk szépségeire kíváncsi, élvezni akarja a magyar vendégszeretetet, s nem az egyenruhás, vagy civilbe bújtatott csiszolatlan rendőröket akarja látni. Azonkívül nem lehet a szabad világban élő, hazájukat látogató turista vendégeket állandó rendőri felügyelet alá kényszeríteni! Egy hazalátogató szabadságon van, pihenni akar, nem pedig minden villanypóznánál jelentkezni. Az orosz politika célja az, hogy a nemzeti önérzetet a szatelit országokban „nemzetközi” érdekek leple alatt el kell fojtani, amenynyire csak lehet. Végeredmény majd az lesz, hogy a Kazahsztán, Tatár stb. a Republika mellett a Szovjetunióhoz majd tartozna egy Magyar Republika is. Szomorú, hogy a kis országunkban magyar bántja a magyart! Mégszomorúbb, hogy olyan emberek kaptak hatalmat a kezükbe, akik erre nem érdemesek. Ha minden magyar összetartana, többre vihetnénk! Ha nem akarjuk, hogy Bábolnán „burgenland” legyen, fel kell hagyni végre azzal, hogy magyar a magyarnak ártson! Ugyancsak fel kell hagyni a gyermekölő abortuszokkal, s hazánkban nemcsak beszélni kell a szabadságról, hanem meg kell adni minden magyarnak azt, ami után mindig annyira vágyott: A szabadságot! Legyen valóban szabad a hazája és ne csak elferdített történelmi színjátékokat és Potemkin falakat lásson egy „hazajáró lélek’! (Dr. Rétfalvi Tamás) Csökkenőben Magyarország lakossága Tavaly ősz óta több mint 10 ezerrel csökkent Magyarország lakossága. Idén, az eddig nyilvánosságra hozott adatok szerint havonta 10 százalékkal kevesebb volt az újszülöttek száma, mint múlt év hasonló időszakában, miközben körülbelül ugyanannyian haltak meg, mint 1981-ben. Ez a feltartóztathatatlannak látszó folyamat pontosan három évvel ezelőtt 1979-ben, a nagy áremeléssel kezdődött. Az ezt követő kilencedik hónapban volt először negatív a népszaporulat. Amíg 1979-ben még 160 ezer, 1980-ban már csak 150, tavalypedig 140 ezer újszülött látta meg a napvilágot. Ennek következtében 1945 óta Magyarországon első ízben 1981-ben fogyatkozott, mégpedig 2 ezerrel a lakosság. Ebben pedig még nincs is benne az a (félhivatalos adatok szerint) körülbelül évi 4 ezer állampolgár, aki végleg elhagyja az országot. Mindennek oka elsősorban, hogy 1979 júliusa óta drasztikusan romlott az életszínvonal. A hivatalos statisztikai közlemények szerint is három év alatt 30 százalékkal emelkedett a fogyasztói árindex, viszont a fizetések csak 16 százalékkal nőttek, tehát a bérek reálértéke 14 százalékkal csökkent. Ehhez járul még, hogy a korábban korszerű gyermekgondozási segély intézménye sokat vesztett vonzerejéből, hiszen összegét évek óta nem emelték és lejárta után a nők visszatérése a munkahelyre számos megoldatlan problémát vetett fel. Az előidéző tényezőkhöz, a szaporodó válásokhoz, szétbomló családokhoz nagymértékben hozzájárul a katasztrofális lakáshelyzet is. Mindez összességében a lakosság számának rohamos csökkenését idézi elő, hazai demográfiai tanulmányok szerint a 21. század elejére Magyarország népessége nem éri el a 10 milliót. Az elmúlt félévben Magyarország lakossága egy kisvárossal, 10 ezer emberrel fogyatkozott. Ez az utolsó figyelmeztetés kell hogy legyen a Kádár-kormányzat számára. Gyors, alapos intézkedésekkel talán még megállítható a folyamat és elkerülhető a katasztrófa. Gouzenko halálának utórezgései Igor Gouzenko halála hírére egy kanadai politikus azt mondotta: bátor ember volt, akit érdemrenddel kellene kitüntetni. . tevékenység irányítá Mi volt Gouzenko és aki ilymódon tisztes- sát, Nikolaj Zabotokk érdeme, miért hálás céges szövetséges. Ezt a ezredes. Ő már a katoneki Kanadai szovjet tisztességbe vonni attasé tisztségét vitett hitet ingatta meg, selte, s ő hozta magával.. Ezt a nevet 1945-ben mintegy varázsütésre a mint számjelfejtőt, Gouismerte meg a világ, fiatal Gouzenko leleplezenko-t, aki akkor még Gouzenko egyike volt az rése, fiatal ember volt. Ismerelső szovjet dissziden- Miről volt szó? te a Kudrjavcsev-oszseknek. Gouzenkot az- Gouzenko a Szovjet- tály szinte minden dálán sokan mások is kö- unió ottawai nagykövet- kumentumát, s látta, vettek, akarva-akarat-ségen dolgozott, Kana- hogy a Szovjetunió alan, hosszú a sora azok- hában élt már 1943 óta, szovjet diktatúra anyunak, akik otthagyták a s a követség számjel- gáti atomtitkok birtoka- Szovjetuniót, mert a osztályának vezetője ba akar jutni. Disszidászabadságot választót- volt. Birtokába került lása alkalmával nem keták, vagy ott kellett minden titkosítással vesebb, mint 109 ilyen hagyniok, mert a Szov- küldött utasítás, vagy je- dokumentumot vett majetunión belül emeltek lentés. Ebből láthatta, gához és tett le az illeszet a szabadságért. Ahogy a nyugati hatastékes kanadai hatóságok névsor Gouzenko-tól és más szövetségese, saját asztalára. Adatai Ia- Kratcsenko-tól, Szi- országa, a Szovjetunió lgosak és megdöbbennyavszkin és Amalri- immáron kiterjedt kémtőek voltak. Egyszerre kon át Bukovszkiig és tevékenységet folytat a világossá tették, hogy Szolzsenyicinig terjed. . szövetségesek ellen. És a Nyugat háborús szó- Gouzenko azonban, mint nemcsak 1943-ban, amivetségese a Nyugat legmondottak, egyike volt kor ő odakerült, hanem nagyobb ellensége. Gouaz elsőknek, aki disszi mál előtte is, 1941 óta zenko adatait persze a dált méghozzá nem min- folyt a szovjet kémke- nyugatiak alaposan hennapi körülményeknél. Miközben tehát megvizsgálták, s a vizsközött és amivel disszi- Moszkva a Nyugat „há- gálát eredménye az lett, dált, az rendkívüli fonborús szövetségese” hogy letartóztattak két fős volt a béke szem volt, máris kémháborút nyugati atomfizikust, az pontjából. Leleplezte folytatott szövetségesei angol Alan Nunn May-t, ugyanis, hogy a Szovjet- ellen. A kémhálózat köz- valamint a német százunió kiterjedt kémje- pontja az ottawai származású Klaus Fuchs-étevékenységet folytat jtt követség volt. Ez kü- Ez, mint mondottuk, Nyugaton. Leleplezéselönböző önálló kémcső- 1945-ben történt, köztöbbek között azért is pártokat szervezett, vétlenül a háború betevolt szenzáció-erejű, amelyek részben a köjezése után. De már kémért Nyugaton akkor vétségre, részben egyeső volt, szakértők szemét, 1945-ben sokan vol- nesen Moszkvába küld- mint amit a két nyugatok, akik hitték a Szovték a jelentéseiket. A ti kém addig is közölt jetuniónak, nem voltak katonai kémhálózat fe a Szovjetunióval, eletisztában igazi jellegéje egy diplomatának elegendő volt ahhoz, hogy vei. Sokak szemében rázott személy volt, Moszkva hozzájusson az Moszkva akkor még a Szergej Kudrjavcsev, a atombomba titkához és háború alatti fegyverkövetség első titkára, maga is, nem sokkal kétársnak tűnt, akivel 1943-ban aztán katonái főbb, atomhatalommá együtt leverték Hitlert személy vette át a kémvállék. Erősödik Kína és Japán kapcsolata A világsajtó úgyszólván állandóan napirenden tartja Kína kapcsolatainak alakulását az Egyesült Államokkal és a Szovjetunióval. Az érdeklődés különösen indokolt volt az elmúlt hónapokban, amikor Peking viszonya az Egyesült Államokkal mozgásba került, elsősorban a Nemzeti Kínába irányuló amerikai, katonai jellegű szállítások miatt. Peking rossz néven vette az Egyesült Államoknak Taiwan katonai támogatását és a két ország viszonya elhidegült. Semmi jele sincs annak, hogy a probléma Bush amerikai alelnök közelmúlt pekingi tárgyalásai után vesztett volna éléből. Ugyanakkor a Szovjetunió megpróbálta kiaknázni a hűvössé vált amerikaikínai kapcsolatokkal kínálkozó alkalmat és lépéseket tett legalább az államközi kapcsolatok javítására, de nem sok sikerrel. Peking azzal utasította vissza a szovjet közeledést, hogy Moszkvának nem szavakkal, hanem tettekkel kellene bebizonyítania politikája imperialista és agresszív voltának változását. Ilyen körülmények közt nagy jelentősége van annak, hogy Peking milyen viszonyt tart fenn Kína egykori leghatalmasabb ellenségével és szomszédjával, Japánnal. A két távolkeleti hatalom kapcsolatának egyik próbaköve Zsao Zijang kínai miniszterelnök tokiói látogatása. A kínai kormányfő tárgyalópartnere Suzuki japán miniszterinek volt a hatnapos látogatás tartama alatt. Japán politikai körökben a két ország viszonyában nem látnak semmiféle zavaró problémát és ezért meg vannak győződve arról, hogy Isao tokiói tárgyalásai csak szorosabbra fűzték a két hatalom máris jónak mondható kapcsolatait. Ennek egyik leginkább látható jele a két ország gazdasági együttműködésének további kiépítése. Az Újkína hírügynökség a kínai kormányfő látogatása alkalmából pozitív és elismerő hangnemben foglalkozott a japán szomszéddal, kiépült gazdasági együttműködésről, ami fokozatosan egyre nagyobb szerepet kap a két hatalom gazdasági életében. Eszerint a két ország közti árucsere-forgalom fokozatosan növekszik és Japán ma már Kína elsőszámú gazdasági partnere. A két ország közti politikai szálak nincsenek kitéve olyan tehertételeknek, mint Washington és Peking kapcsolatai. Ugyancsak az Újkína hírügynökség kommentárja szerint Japán és Kína együttműködése messzemenően befolyásolja az ázsiai kontinens, de egyáltalában az egész világ békéjét. A szoros együttműködés egyik jele, hogy Japán a kambodzsai kérdésben egyre inkább a közvetítő szerepét játsza Kína és Délkeletázsia nem kommunista országai közt. aue 4 £iqum& Ptjjü 4129 W LAWRENCE AVE WE DELIVER 725-1812 685-5030 ESTABLISHED 1940 SERVING THE FINEST PIZZA, RIBS. CHICKEN RAVIOLI AND SPAGHETTI Visit Our Vineyard for Imported Wine Selections and Our Newly Remodeled Dining Room Újvidéki: Kolbász, sonka szalonna, töpörtyű, rétes, stb. STANKO'S MEAT MARKET •‘BANAT” 3723 W. MONTROSE CHICAGO. IL 60618 (312 * 478-2943 Mr. & Mrs. Bulic Borivoy Hours 8 am-8 pm (Mon.-Sat.) 8 AM-2 PM (Sunday) Hirdettem az igét Megjelent Mindszenty József bíboros születésének 90. évfordulójára. Ez a 300 oldalas könyv 30 év szentbeszédeit, pásztorleveleit és körleveleit tartalmazza. Gondos válogatás alapján összeállította és értékes bevezetéssel látta el belső munkatársa Közt Horváth József pápai kamarás. Az USA-ban korlátozott példányszámban kapható: Cardinal Mindszenty Memorial Comm. 16403 Southland Ave. Cleveland, Ohio, 44111. Ára $ 13.00 és 1.50 postaköltség.