Chicago és Környéke, 1982 (1-52. szám)

1982-08-14 / 33. szám

rm 10. oldal / ( Kedves Olvasóink! Kérjük, hogy támogassák a lapunkban hirdető Üzletembereket és Egyesületeket, mert az ő — sokszor erejüket meghaladó — áldozatvállalásuk nélkül, vagy nem lenne magyar újság Chicagóban, vagy az előfizetési díj legalább háromszorosa lenne a jelenlegi árnak. a Chicago és Környéke Szerkesztősége Kedves elvtársak — Nem szeretném ha ez a megszólítás egyeseknél félreértésre adhatna okot. Tudom sokan vannak még ma is otthon, akik büszkék erre a címre, de előre szeretném bocsájtani, hogy jelen levelem nem minden elvtársnak szól. Csupán azokhoz fordulok, akik otthon írással foglalkoznak. Harminc egynéhány éve rendszeresen olvasom az író-elvtársak nyomtatásban megjelent munkáit. (Sajnos az íróasztalok fiókjaiban maradt kéziratokat nem volt alkalmam elolvasni.) Leszögezni kívánom, hogy mindig bizonyos megértéssel olvastam ezeket az írásokat. Jól tudjuk, hogy a szakmának szabályai vannak, amit hivatástudatbeli fegyelemmel be kell tartatni. Mi itt azt is tudjuk, hogy ezeken az általános szabályokon felül az elvtársaknak még bizonyos más irányvonalakat is szem előtt kell tartani. Olyan irányvonalakat, melyek sehol nincsenek írásban lefektetve. A magyar népköztársaság alapokmánya biztosítja ugyan minden író részére a szólás és vélemény szabadságát, de persze — amint mindnyájan tudjuk — ez nem jelenti azt, hogy mindent meg lehet írni. No de nem akarok most itt ebbe a témába jobban belemélyedni, mert hosszúra nyúlnék. Ez alkalommal csupán egy technikai kérdést szeretnék feltenni, amire sajnos én hiába keresem a választ. A magyar tudományos akadémia helyesírási szabályzata a harmincadik oldalon a kis és nagybetűkkel való írás szabályait tárgyalja. Szabad legyen idéznem a 125-ös számú szabályt, mely a következőket szögezi le: 125. Kisbetűvel kezdjük a történelmi események nevét: __,a honfoglalás, az ónodi országgyűlés, a szabadságharc, a fordulat éve, a francia forradalom, a párizsi kommün, a második világháború, a sztálingrádi csata stb.” Amen! És most jön az amit nem értek. — Kivétel: A Nagy Honvédő Háború, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom. Kérdésem egyetlen szóból áll csupán: mi-ért? Miért kivétel a nagy honvédő háború és a nagy októberi szocialista forradalom? Szíves válaszukat várva maradok kiváncsi tisztelettel: SÓ BERNÁT Utóirat: egyeseknek talán feltűnt, hogy a kis és nagy kezdőbetűkkel való írás szabályait jelen levelemben itt-ott nem tartottam be. Kérem, ez nem hanyagságból, vagy figyelmetlenségből történt. Majd ha a kedves elvtársak az Isten nevét újra nagy kezdőbetűkkel kezdik írni, akkor ígérem én is figyelembe veszem a magyar tudományos akadémia idevonatkozó helyesírási szabályait. Addig, üdvözlöm az önök nagy pártját, annak központi bizottságát, a dicsőséges szovjetuniót, és mindazokat akik a nagy októberi szocialista forradalmat nagybetűkkel írják. Úgy látszik a magyar történelem tanításának már a mi időnkben is hiányosságai lehettek. Erre pár héttel ezelőtt a Sydneyben rendezett nagy Nemzetközi Élelmezésipari Kiállításon jöttem rá, ahol a különböző kávéfőzők, edénymosók és kukoricapattogtató gépek között járkálva jóízűen kóstolgattuk a sajtokat, virsliket, ropogósra sütött csirkecombokat és modern futószalag-étkeztetésünk egyéb ételcsodáit. Nagy érdeklődést színlelve mindenütt gondosan eltettük a reklám-brossurákat is, meghálálva ezzel némileg az ingyen osztogatott szafaládét és egydeci vörösborokat. Bolyongásaim közben egyszer csak a francia kifligyártó Cég sátrához is elérkeztem. Megjegyzem, ez az élelmiszercsoda ma már jobban elterjedt a világon, mint a Pizzalepény, vagy a hamburger. Ausztráliában is már csak azok az ausztrálok nem vásárolják, akik nem tudják helyesen kiejteni a „croissant” szót és nem akarnak nevetségesek lenni. Sajnos ennek a készítménynek már csak a frissen sült szagát élvezhettem, mert az Állami Élelmezésipari Rendelkezés III-ik Cikkelyének nyolcadik Paragrafusa szerint kenyeret és péksüteményt nem szabad kóstolóként osztogatni, így meg kellett elégedjek a reklám nyomtatvánnyal, melyben legnagyobb meglepetésemre a„croissant” története volt leírva a következő módon: ,,A croissant története figyelemreméltó — ezzel kezdődött a leírás. Tudja például Ön azt, hogy ennek a reggeli süteménynek az alakja a török zászló félholdjából származik?” Erre már nagyobb érdeklődéssel kezdtem olvasni a további tudományos történelmi magyarázatot. 1686-ban az Ottomán törökök Budapestet ostromolták. Nem valami jól haladt az ostrom, így alagutat fúrva meglepetésszerűen akartak bejutni a várba. Korán reggel történt a fúrás, így a francia pékek, akik szintén korán kezdték a kenyérsütést,, meghallották a földalatti munkát. Azonnal riadóztatták a Vár védőit és így sikerült visszaverni a török támadást. A győzelem emlékére a francia pékek engedélyt kaptak egy emléksütemény készítésére és így született meg a „croissant” a török zászló szimbolikus félholdjának formájában, amit aztán a győzedelmes védők reggelire megettek.” Mindezeket csak most 296 évvel később, itt Sydneyben tudtam meg. Kaszás tanár úr ezt nekünk nem tanította. Reggelente azóta croissant rágás közben a törökdúlás jut eszembe. Reménykedjünk. Talán 300 év múlva ötágú csillag formájú süteményeket fognak reggelizni a magyarok... • Örömmel jelenthetem, hogy nálunk kérem „etnik” televízió állomás is van, méghozzá az adófizető polgárok dollárjaiból fenntartva, állami kézben, állami vezetés alatt, így mi nem csak angol, amerikai, és helyi TV termékeket élvezhetünk esténként a képernyőinken, hanem rendszeresen látunk olasz, német, lengyel, orosz, kínai, brazil , sőt magyar filmeket is. Sajnálattal kell azonban közöljem, hogy azok akik ennél az állomásnál magyar kultúrügyeinket intézik, jó idő óta harcban állnak velünk, helyi magyar nézőkkel. Először ugyanis megörvendeztettek minket az Árvácska című filmmel. Talán van valami jelentősége annak, hogyy ez a film már több helyen bemutatásra kerül szerte a világon magyar emigráns körökben? A többi szocialista államok bemutatott filmjeit véve, láttunk sok igazán művészi jugoszláv, lengyel, sőt orosz filmet is. Egyik sem igyekezett a filmek mondanivalójával előnytelen színben feltüntetni a saját népét. Szégyeltük is magunkat az Árvácska miatt az ausztrál és egyéb nemzetiségű televízió nézők előtt. Hogy mi miért kaptuk éppen ezt a filmet? Nem tudtuk megmondani, csak sejtettük. Tiltakozásunk akkor felhallatszott a Miniszterelnöki székig. Nem sok eredménnyel. Mert szinte talán éppen tiltakozásunk „jutalmául”, másodiknak megkaptuk Jancsó: Magyar rapszódiáját. De akkor már nemcsak sejtettük, de tudtuk is hogy kik a helyi kultúrfelelősök. Akik nem ismerik esetleg Jancsót és művészetét, azoknak szabad legyen idéznem a budapesti rádiókabaré műsorában elhangzott viccet: Első férfi: „Képtelen vagyok szakítani Olgával. Akármit csinálok, nem haragszik meg rám... Második férfi: „Vidd el a legújabb Jancsó filmbe. Garantálom, az életben nem fogja neked megbocsájtani... Így humorizálnak Jancsó elvtárssal otthon. Szóval a Jancsó film után még hevesebben tiltakoztunk. És talán lehet, hogy több ered ■ ménye is volt. Azóta ugyanis nem kaptunk ■ több „Árvácskát” sem „Magyar rapszódiát.” Most azóta a molyar fegyverszünet-féle állt be közöttünk. De közben rájöttünk arra is, hogy az ilyesféle tiltakozásainknak a politikusoknál még csak-csak még van valami eredménye — elvégre mindnyájan szavazópolgárok vagyunk. De ezekhez a kultúrterjesztőkhöz nem jut el szavunk. Ezek az állami közhivatalok bürokratikus elefántcsont tornyában ülnek, ahol fütyülnek, szavazójogainkra. Elérhetetlenek és megközelíthetetlenek. Szinte nem is ismerjük őket. Nem tudjuk kik azok, akik kiválogatják a megvásárlandó és bemutatásra kerülő filmeket. Mint ahogy azt sem tudjuk kik válogatják ki azokat a szakembereket, akik ezeknek a magyar filmeknek angol feliratait — jó pénzért — készítik. Mi csak azt tudjuk, hogy a legutóbb bemutatott magyar filmben az egyik ilyen toronyban ülő fordító nagy bakot lőtt. A világ köze volt a film címe és az igazságos Mátyás királyról szólt a történet, melynek folyamán egyszer csak tűz ütött ki a faluban. Nagy volt a pánik a filmkockákon. Mindenki izgatottan futkosott, vagy házat menteni, vagy tüzet oltani. Az egyik falusi asszony jajgatva kiáltotta a nagy zűrzavarban: „vigyázzatok a pályákra...!!’ Mire a kép alján villámgyorsan felvillant az angol felirat „mind the turkeys...!!’ ■ Amiből ugyebár csak azt a tanulságot vonhatják le az illetékesek, hogy jobb lett volna az elefántcsont-toronyba olyan szövegfordítókat beválogatni, akik nem a körúti eszpreszszókban, vagy talponállókban tanultak meg magyarul. A szakfordítóknak meg csak azt tudom ajánlani, hogy a jövőben nagyon vigyázzanak a pulykákra.. t z 3 A 3 6 % ■ * 9 to // /A IS 161 17 /a 19 1c 21 13 2A 25 2b 26 29 30 31 32 3.5 3h 3MT 36 39Ao AA3 AA A5 **7 I Ta 1A9 50 5/ 53 Sh ■ 55 1 ■ 56 n a 122 127 57 Sx hl számtL Greta eleinte norvég volt, és a pletyka szerint még kis színésznő is valamelyik nem létező oslói színháznál, amikor is váratlanul megjelent Pesten az egyik mulatóban, vagyis lokálban, mint táncosnő. Csinált is valami enyhét a lokálban, de meghatóan, vörös hajával, kedves kis törékeny alakjával, tizennyolc évével és álmos, vadmacska szemével olyan szép volt, hogy meg kellett halni érte. Vagy élni, vele. Műsor után Greta csak záróráig maradt, hogy a vendégeket szórakoztassa. Persze ez nehéz volt, mint minden az életben, mert a lány akármilyen csinos is volt, nem tudott csak valami egészen összetört németül. A gázsija kevés volt magyar forintban, de átszámítva norvégre még kevesebb, bár ott a korona járja. Talán ez is oka volt annak, hogy Greta állandóan anyagi gondokkal csatázott, reménytelenül. Meglehetősen szomorúnak látszott az élet, amikor egy napon váratlanul beköszöntött a lord, aki mérhetetlenül gazdag ?*ett és angol, mint a legtöbb lord, és már az első napon meglátta. Gretát. Aztán csak nézte. Mindennap. Záróráig. Aztán küldött a lánynak egy mérhetetlen rózsacsokrot, és megint csak nézte szótlanul. Megismerkedtek. Greta, mint már említettem, roszszul beszélt németül, a lord nagyszerűen tudott angolul, így hát megértették egymást, azt annak gondolom, hogy négy napi ismeretség után a lord szabályosan megkérte Greta kezét. Meglepően szép kis keze volt. Mesélt neki — ki tudja milyen nyelven — skóciai kastélyról, fehér hajú mamáról és szerelméről, amelyről azt állította, hogy örök. Greta nem nagyon hitte el a lordot, de látta, hogy mindenki őt irigyli a lokálban, és sok szerencsét kívántak neki. A lány egy rajongója titokban érdeklődött az angol követségen, mire kiderült, hogy Lord Halifax valódi, és csak a legjobbat tudták mondani róla. Greta norvég ködben úszott a boldogságtól, sok mindenre számított, csak arra nem, hogy ilyen fiatalon elüti egy valódi angol lord, gazdagon, kastéllyal, meg egyéb lordságokkal. Greta úszott az árral, élvezte az irigyeit, bár nem tudott hinni ekkora szerencsében, félt, hogy hamarosan felébred az álomból, egyetlen harisnyanadrágját siratva, mert elszakadt. De a lord nem volt álom, élt és mindennap szerelmesebb lett. Kiváltotta Gretát a lokálból, öszszevásárolt rengeteg holmit kelengye címén és hamarosan elutazott a lánynyal híres skóciai birtokára, hogy bemutassa mamájának a menyasszonyát. A lord olyan korrekt, előkelő és hűvös volt a repülőgépen, mint egy angol lord. Keveset beszélt és sokat sóhajtott. Szerelmes volt. Néha már úgy rémlett, mintha eszébe jutott volna valami, hogy lélegzetet vett, belekezdett valami beszédbe, de mihelyt ránézett a lányra, megint csak angol sóhajtás lett a nagy nekikészülődésből. Hamarosan kiderült, hogy Skócia is van, holott a kis norvég lány lelke legmélyén ennek létezésében nem nagyon mert hinni. A lady-anya hideg szer- tartásossággal fogadta jövendőbeli menyét. Elhatározták, hogy esküvő előtt két hetet fog tölteni a lány az ősi Halifax-kastélyban, szeretett vőlegénye és két kietlen nővére társaságában. Mesébe illően unalmas napok következtek. A lordi házban katonai pontossággal reggel hétkor kezdődött a nap. Greta sohasem tudta megérteni, miért kell így sietni a felkeléssel, amikor az ember soha nem csinál semmit, csak reménytelen erőfeszítéssel próbálja kitölteni az étkezések közötti szüneteket. Volt kilovaglás, de nem mentek sehova, mert sehol semmi dolguk nem volt. A lord nem fecsegett, az anya és a két nővér azalatt nem szólt egy szót sem. Igaz, hogy angolul hallgattak, vagy skótul, ami egyre ment. Greta nem hitte el, hogy ilyen unalmas lehet az élet, amikor valakinek kastélya, hű menyasszonya és rengeteg pénze van. Igaz, volt újságolvasás is, erre is futotta az időből, de valahogy ez sem tudta a lányt felderíteni. Azon kapta magát, hogy vágyakozva gondol a lokálra, a zajra, a zenére, akolléganőkre, a harisnyanadrágra, ami mindig elszakadt. Akkoriban mintha mulatságosabb lett volna az élet. Lunch alatt, ahogy ők az ebédet becézték, nem esett egy szó sem, a butler tudta, mi a dolga és némán szolgálta fel az ínyenc fogásokat. Greta is elnémult, csak nagy néha váltott néhány norvég szót a sült hallal, aki ezüsttálcán jelent meg az ebédlőben, így alakult, hogy hamarosan újra megjelent Greta a lokálban. Senki sem hitte el neki, hogy megunta a lordi életet, és megszökött a házasság elől, de a lány kedves volt, csinos, kellemes, és hamarosan befogadták maguk közé. Lassanként már magyarul is tanulgatott, és mindenki megdöbbent, amikor kis idő múlva ezt a hibátlan magyar mondatot mondta barátnőjének és kolléganőjének, Évikének: — Hallgass rám öregem, ha lordot látsz és hallgatni kezd neked, ne is válaszolj neki, csak verd szét a pofáját. Soltész Feri nem volt lord, hanem fodrász, és ezt okmányokkal is tudta igazolni. Neki is megtetszett Greta, ami nem lett volna baj, de a lány is vonzódott hozzá, így történt hogy a fodrász elvette Gretát, ha nem is teljesen és boldogan éltek amíg a norvég lányt szerződése Párizsba szólította és csak ez a legenda maradt utána. TÁRGYILAGOSSÁG — Az életben vannak bizonyos nehézségek... Ezeket én okozom a kollégáimnak ... SZERELMESEK — Bízzuk a legközelebbi találkozást a véletlenre. — Jó... Holnap négykor véletlenül a Külső Jászberényi út 117/C előtt vagyok. NEHÉZ KÉRDÉS — Doktor úr, kérem, ön szerint a butaság fertőző? — A tudomány ma még erre nem tud határozott választ adni. Mindenesetre , ne járjon társaságba... AGGLEGÉNY — Esténként egy meleg téglát dugok az ágyamba. Azzal alszom. De már meguntam. Szeretnék egy új téglát. VILLÁMHÁRÍTÓ — Villámhárítót szereltem a házunkra, mégis becsapott a mennyke, mert a feleségem in flagranti talált egy nővel. GYANÚSÍTÁS — Igaz, hogy önt tegnap józanul látták? — Pletyka az egész... ANYAKÖNYVVEZETŐ — És fogadjanak egymásak örök hűséget, legalább ideiglenesen... 10 EMBER Azt tartom jó embernek, aki nem árt nekem többet az átlagosnál. KIRÁLYHEGYI PÁL: nászajándék — Azén nászajándékom: tudok egy remek válóperes ügyvédet... BÜROKRATA — Még öt pecsétet kell megszereznie ahhoz, hogy kérvényét elutasíthassuk. HIPOCHONDER 1910 óta minden nap megmérem a lázaimat és mindennap csalódnom kell: nincs lázim. Talán majd holnap... KÜLÖNBSÉG — Én az élettől tok pofont kaptam. — Én meg a férjemtől. HÁZASSÁG Egy feledhetetlen negyedórát töltöttem el tízéviházasságom alatt. Ugye a kedves utas először repül életében? Keresztrejtvény Hull. hull az ezüstszínű kristály millió üde hópehely hull... Hrisztto Szmimnenszki bolgár költő „Téli esték” c. verséből idézünk, Kálnok László fordításában. Folytatása a vízsz. 14. és függ. 31. sz. sor. VÍZSZINTES: 1. Szabadon bocsát. 8. Kréta régebbi neve. 14. Az idézet első folytatása; zárt betűk: E. K. 14. Referens. 17. Furcsa egy hal! 18. Ada. . . (neves szoprán énekesnő). 18. A betegség jele. 20. Becenév. 22. Segítséget kérő jel. 23. Ilyen alkohol a borszesz. 24. Szóösszetételekben: három. 25. Lehetőség. 27. Kettős betű. 28. Tartó. 29. Erőszakkal etet. 30...........zsongás” (Linding). 32. Fémcsat. 33. Növényi burok. 35. Építészeti stílus. 36. Demokratikus rövidítése. 38. Kaliber. 39. Számos. 40. Elektromos töltésű atom. 41. Taszító. 42. . .lom. 44. Az NDK hírszolgálati irodája. 46. Jókor. 47. Fémhuzal. 49. Védő. 50. Jeleket közvetítő elektromos berendezés. 55. . . . Anderson, világhírű német énekesnő. 56. Pénzt kért a hallgatásáért. FÜGGŐLEGES: 1. Épületszint. 2. Tribün. 3. Eléjevágnak. 4. Kettőzve: becenév. 5. Kétszeres olimpiai bajnok ökölvívónk. 6. Rába . (sportegyesület). 7. Római 501. 8. A Fülöp-szigetek egyike. 9. Fiúnév. 10. Tiltás. 11. Óriásmolekula jele. 12. „Ásító . ..” (Munkácsy Mihály festménye). 13. Asztalterítő. 15. Űrmérték. 20. Valamiből az utolsó. 21. Angol kikötő. 24. Zúzott szalma. 25. Massenet-opera. 28. ... es Salaam. 29. Román légiforgalmi társaság. 30. „Athéni ...” (Shakespeare). 31. Az idézet befejezése, zárt betűk: A. S. 32. Evőeszköz. 34. Szerep Madách: „Mózes” c. drámájában. 36. Estélyi köpeny. 37. Kiszolgáltat. 40. Alakzat. 43. Szeged írói régésze. 44. Angol folyó. 45. Göngyöleg. 48. Kopasz. 49 Konyha páros betűi. 50. A hét vezér egyike. 51. Sebképződmény. 52. Csík folyója. 53. Mutatószó. 54. Csendes tűz! A 48. sz. rejtvény megfejtése: Az érzések zűrzavara — Volpone — A jövő országa: Brazília.