Chicago és Környéke, 1982 (1-52. szám)

1982-09-18 / 38. szám

10. oldal Saáry Éva: Különös ismeretség Sohasem késik el, so­hasem marad el a ran­devúról. Ott vár rám, karcsú testét ringatva, fényes, fekete bőrén víz­­cseppek sokasága... Mindig barátságosan üdvözöljük egymást, s én — fél kézzel beléje kapaszkodva — (a tág ég és a tág víz melegí­tő burájában) elsutto­gom neki örömeimet, bánataimat,­ beavatom őt legrejtettebb titka­imba. Bizony, bizony, ritkán találni ilyen meg­értő, ilyen megbízható társat! Bölcsen, moso­lyogva hallgat, bólogat, néha rosszallóan csóvál­ja a fejét... Ha pár napig nem jö­vök, mert viharos az idő, vagy egyéb dolgaim nem engednek, szemre-­ hányóan fogad. — Hol voltál? Messze jártál? Unatkoztam nél­küled ! . — Nekem is hiányoz­tál! — viszonzom a val­lomást. — Tudod — folytatja ő, — engem csak dísz­nek tartanak, azért, hogy dicsekedhessenek velem, de alig-alig jön­nek ki hozzám látogató­ba. Annyit foglalkoz­nak csak velem, ameny­­nyit okvetlenül szüksé­ges; tavasszal és ősszel megmosdatnak és rend­­betesznek... Aztán! — Nagyon megérte­lek! Itt vesztegelsz ál­landóan magányosan, míg barátaid, közvetlen szomszédaid új és új utakra indulnak; kaca­gással, örömmel vannak tele... — A madarak még csak jönnének! A torkos, fehér sirályok... de nem nagyon kedvelik a színe­met. Félnek a feketétől. Igaz, így legalább meg­maradok előkelőnek és tisztának. — Mit csinálsz télen? — Leginkább bóbis­kolok. Néha körülöttem szállingózik és betakar a hó. Bársonyos, puha... nagyon szeretem. De nem sokáig örülhetek neki. A déli napfény ha­mar elolvasztja. És Te? — Ülök a szombám­­ban és írok. Leírom mindazt, ami valami­kor velem vagy mások­kal történt, de néha ki is találok helyeket, em­bereket, történeteket; olykor beleringatom magam nem létező han­gulatokba is. Aztán ké­peket festek, különös színkompozíciókat, me­lyeket befelé tekintve, álmomban, vagy — kö­dös hajnalokon — fél­álomban látok. Képeket, melyeknek csak a be­avatottak sejtik a jelen­tését. Rendet, a dolgok belső rendjét keresem! — Kár, hogy sohasem láthatom meg a képei­met! S kár az is, hogy mi csak ilyen ritkán tudunk együtt lenni, s akkor is csak futólag, rövid negyedórákra. Pe­dig, jó lenne egyszer el­menni valahová! Meny­nyi szép tájat, milyen végtelen vizeket tudnék mutatni neked! Ez itt csak egy tó (számomra szűk pocsolya), de a ten­gerek! Ó, ha elv­illetné­lek a tengerekre! — Nem félsz a vihar­tól? Mosolyog. — A viharok edzik meg a testet és a lel­ket! Nem ismerjük meg soha saját képessége­inket, saját erőnket, ha nem kerülünk nehéz­ségekkel, akadályokkal szembe, amelyeket le kell győznünk. Ami lét­rejön a világon, az min­dig valami ellenében jön létre! — Bölcs vagy, pedig még fiatalnak látszol! — Enyéim közt in­kább öregnek számítok! Mi nem élünk nagyon soká, így beszélgetünk. Nyár idején minden nap — rendszerint dél­tájban — létrejön köz­tünk egy ilyen, vagy ha­sonló diskurzus. Közös témánk, természete­sen, mindkettőnk oltha­­tatlan szerelme, a víz... Egyik versemben ír­tam: „Elindulni (soha meg nem érkezni/úszni) tajtékzó­ hullámok kö­zött...”• Hogy hogyan ismer­kedtünk meg? Azt is el­mondom. A luganói strandról naponta elúszom a ha­jók és csónakok kikötő­jéig, s megpihenek a stég sarkán, az utolsó vitorlásnál... Fényes, karcsú, fekete teste van — árboca égbe nyúlik... Valahányszor me­gyek, mindig ott talá­lom. Kabinja, ülései ponyvával letakarva. Gazdáját nem ismerem, még sohasem láttam. Ritkán használják, nem sokat foglalkoznak ve­le. Eleinte ügyet sem ve­tettünk egymásra, szót sem szóltunk egymás­hoz. De aztán lassan összeszoktunk, össze­barátkoztunk. Évek teltek el, amíg eszünkbe jutott, hogy szóba elegyedjünk, s az­óta mindig újra és újra elcsevegünk. „SWISSTAG” a vitor­lás yacht neve, melyet nagy, piros betűkkel festettek az oldalára. A rendszám is könnyen megjegyezhető: Z-1177. Milyen jó lenne, ha egyszer (ahogy Ő mond­ja) elmehetnénk együtt, kettesben, egy mámo­ros, végtelen kirándu­lásra! OAlmadon Vineyards, Inc. 1979 San Jose, California í 83rd ■iM PHOTO FINISHING SPECIAL 2 SETS OF PRINTS FOR THE PRICE OF ONE. WITH ORIGINAL ROLL OF COLOR PRINT FILM PLUS AN ADDITIONAL 20% DISCOUNT All Kodacolor sizes acceptable. Borderless Prints only!! QUALITY REPAIR FOR ALL CAMERAS, LENSES, PROJECTORS, BINOCULARS AND ELECTRONIC FLASH. * Mail & Phone orders Promptly Filled MASTERCARD/VISA ACCEPTED CENTRAL CAMERA CO. mlS» WABASH 312421-5580*^^“ Magyar kozmetikai szalon nyílik Chicagóban A magyar származású Ilona of Hungary, akit ma .Amerika veíetö kozmetikusának is­mertek el, Denver, Houston és New York váro­sok után most Chicagóban nyit egy nagyon elő­kelő kozmetikai szalont a Water Tower köze­lében. I t I * Kozmetikusok európai gyakorlattal jó alkal­mazást kapnak. A jó fizetés mellett különbö­ző bonusz is van. Érdeklődök írjanak a cég fő irodájához a következő címre: ILONA OF HUNGARY, INC. 3201 East 2nd Avenue Denver, Co. 80206 ( amm^ A THfcKiv.ALBAN HUmOR — Bocsánat uram. Itt lesz a tömegverekedés? Jólöltözött, kalapos úri­ember szólított meg a mar­gitszigeti téli éjszakában. Körülnéztem, de­ csak a platánok susogtak. — Azt hiszem, igen — mondtam kissé kelletlenül, mert egy tömegverekedés mégiscsak magánügy. — Na mindegy, jöjjön, keres­sünk egy jó helyet, ahon­nan mindent látni. — Egyébként R. Jenő vagyok, egykor ponyvare­gényeket írtam — mondta a kalapos, amikor helyet foglaltunk a bárban az egyik asztalnál. — Később halálom után is írtam né­hány könyvet, legalábbis sokan azt mondják. Ismerős volt a neve, ta­lán P. .Howard valamelyik regényében találkozhat­tam vele. De nem volt sok időm ezen meditálni: egy éppen felénk repülő antik székláb öt centiméterre zú­gott el a fejemtől és magá­val ragadta a bárpultot — Az úri közönség ve­rekszik — állapította meg beszélgetőpartnerem. — Úgy látom az ott Buzgó Mócsing, csak tudnám, hogy került ide, ebbe a szállodába. Utoljára egy oázisban láttam, egy csa­pat beduint ütlegelt, mert nem akarták, hogy­­ átszer­vezze a tömegközlekedésü­ket. — Két rumot! — mond­tam a pincérnek, mert megéreztem, hogy érdemes ember ül­ mellettem. Saj­nos, kérésem nem teljesült: egy menetrendszerűen ér­kező vasasztal kiverte a pincér kezéből a tálcát, őt magát pedig csak három nap múlva találták meg. a nagymamájánál keresett menedéket — Szép ez a terem — nézett körül elégedetten R. Jenő, amikor újabb vidám társaság lépett be az ajtón. Matrózdalokat énekeltek,­­ valutát csempésztek és mindegyikük kezében egy­­egy nyitott rugós bicska volt —­Szevasz, Fülig Jimmy — kiáltott oda egyiküknek a mellettem ülő Mester, de hangját és a megszólítottat elnyelte a tömeg. Egy ár­­engedményes szekrénysor indult meg a belépő fia­talemberek felé. A csapos izgalmában éppen tölteni akart, de torkára forrt a száraz Martini. Erős, izmos kéz ragadta meg. — Ez a Vanek — mond­ta büszkén R. Jenő. — Csak tudnám, hogyan sza­badult ki az IBUSZ-laká­­sából, amit az árva gyer­mekei béreltek neki? Egyébként amikor leg­utoljára láttam, fogadás­ból éppen átúszta hosszá­ban a Dunát, csak hogy felbosszantsa Piszkos Fre­­det. — Hagyjuk a részleteket — kértem R. Jenőt. Há­tunk mögött izgatott futká­­rozás kezdődött, a folyo­són két ellenséges banda kergetőzött, s hogy ne le­gyen unalmas, széklábakat és széttört asztal-maradvá­nyokat hordtak maguknál. — Mintha korabeli szék­lábak repülnének itt — mondta a mellétünk ülő asztalnál­­egy kontyos hölgy a barátnőjének. — Te képzelődsz, drá­gám — nyugtatgatta a má­sik, de ezzel be is fejezte, mert három, épp az imént elhajított fiatalember lan­dolt asztaluk közepén. Sza­bályosan bemutatkoztak, de a hölgyek nehezen oldód­tak fel. R. Jenő jegyzetblokkot vett elő, láthatólag fel­jegyzéseket készített. — Baj van? — kérdez­tem, mert láttam, hogy gyöngyözik a homloka. — Csak felírok néhány gondolatot — mondta. — Például, hogy a verekedés alatt a műsor zavartalanul folytatódik. — Ezt honnan veszi? — kérdeztem és egy kicsit ar­rébb húzódtam, mert mel­lettem éppen szurkáltak valakit és nem akartam, hogy összetévesszék velem. — A néhány nap múlva, megjelenő újságban nyi­latkozta az egyik megkér­dezett — mondta R. Jenő. Hittem neki, hiszen annyi hihetetlen dolgot összeírt már! — Ezt is megírja? — kérdeztem, mert féltettem a Margitsziget jóhírét, amelyet már Arany János is megalapozott. Már az ajtóban volt, on­nan nézett vissza, enyhe felháborodással a szemé­ben. — Már megírtam. Ha fi­gyelmesen olvasta volna a műveimet, tudhatná. Még arcára erőltetett egy félmosolyt, de egy, a gyom­ra környékén testet ért porcelán vacsorázókészlet kissé elrontotta a hangu­latát . — A belépés díjtalan, a kilépés bizonytalan — Idézte rezignáltan saját­ klasszikussá vált mondá­sát, majd kilépett az ele­gáns bárból és eltűnt a szigeti éjszakában. SZÉLHÁMOS Az illető mindenütt színésznek adja ki magát. Még abban a szín­házban is, ahol játszik. NAGYSZÍVŰ EMBER — Szeretném magamhoz ölelni az egész világot, de kénytelen vagyok beérni a feleségemmel. GÓLYAHÍR — Feri, születésnapodra kapsz tőlem egy hajasbabát. Épp olyan lesz mint a játékbaba, de igazi lesz. TITOK — Elárulok magának egy szigo­rúan bizalmas titkot. De csak ha megígéri, hogy terjeszti. FURCSA ESET — Tegnap bemutattak egy el­vált asszonynak. — Csinos? — Csinos. De nem érdekel. Tő­lem vált el. CSALÓDÁS KÁRTY­ASZENVEDÉLY — Először azt hittem, v — Már minden pénzem el-, protekcióval a vesztettem. Az utolsó tét a vál­aszhoz. Később kidé- feleségem.. Ha veszítek, ná­­mit, hogy szükség van a ,­­ ’ munkámra. *am marad. Néhány pesti via Mi történne, ha máról holnapra ötvenezer magyar rendőr kikerülne a Szovjetunióba? ? Mindkét ország értelmiségi hányada emel­kedne. , * Hogyan csinálnak Budapesten sportautót?­­ Vesznek egy Trabantot, nekirohannak vele a jóinak és „Porse“ lesz belőle. * A lengyelek visszaküldték a magyar gyógy­szer­segélyt. Nem tudják használni, mert rá van nyom­tatva. Csak evés után szabad bevenni. * Nálunk Micsurin rosszul párosított. Mert nyugati árak vannak és keleti bérek. * Milyen a szovjet bűvöskocka? Minden oldala vörös. * Egy francia, egy lengyel és egy orosz ku­tya találkozik. Panaszkodik a francia kutya: Hogy nekem milyen rossz sorom van. Fél­óráig kell ugat­nom, mire húst kapok! 1 : A lengyel kutya: S erre te kapsz húst? Közbevág az­ orosz kutya: Hagyjuk a húst! De mi az, hogy ugatni?­­ * 1945-ben felosztottuk a földeket a parasz­toknak. Most meg a parasztokat kell szétosztanunk a földeken. *. Egy nyugdíjas magyarnak anyagi gondjai vannak. Levelet ír a Jóistennek: * * — Jóistenkém, bajban vagyok, adj sürgősen 500 Forintot. Meghálálom. Néhány nap múlva behívják a Tanácshoz. A párttitkár durván nekitámad. Jegyezze meg nincs Jóisten s így a jövő­ben ne írkáljon neki leveleket. Egyéként itt van 250 Forint s tűnjön el. Barátunk hazamegy, de rögtön tollat ragad: — Jó Istenkém, hálásan kö­szönöm a gyors intézkedést. Csak arra kérlek, a jövőben a pénzt közvetlen címemre küldd, mert a bitang párttitkár 250 Forintot zsebre vágott belőle. TERMÉSZET UTÁN gu 1pfyT rfa 18 o k_ *Lj­­ zr­jrx w — * A világért sem akarom sürgetni, kisasszony, de nekem minden este f­él tízkor be kell vennem az altatómat... — Hallatlan! Egész szombat este nem volt meztelen nő a műsorban! _ Te csak nyugodtan feküdj le, szivecském, én még megvárom a termeszek szerelmi életéről szóló kisfilmet... Magyar szülők figyelmébe! Rendelje meg a NYOLCADIK TÖRZS­ öt saját ma­gának és gyermekeinek, unokáknak, akik nem értik a magyar nyelvet, hogy ismerjék meg magyar öröksé­güket. Angol-magyar havi lap. Negyedévenkénti melléklete a „Transylvanian Quarterly.” & $ 10.00 egy évre. P.O. Box 637, Ligonier, Pa. 15658. Furcsaságok... Dallas: Mihez kezd az ember egy tízszobás, 250 ezer dollárt érő családi házzal, ha három hónap alatt sem tudja eladni az ingatlanforgalmi ügynök? Egyszerűen ki­sorsolja, vagy még jobb­ zsákbafutást ren­dez és aki győz, azé a ház. Mint ahogyan egy texasi polgár az Uni­­versity Park nevű vá­rosban tervezi. Persze nem olyan egyszerű az egész, mint amilyennek látszik. Feltétel: min­den indulónak 18 éven felül kell lennie, azon­kívül 35 dollár nevezési díjat kell fizetnie. A ház­ért folyó zsákbafutó ver­senyt május elsején ren­dezte a tulajdonos. • Genf: Meddig élünk? Erre ad választ az ENSZ Világegészségügyi Szer­vezet legújabb statiszti­kája, amelyből kiderül, hogy 77 éves átlaggal az evangélikus lelkészek számíthatnak a leghosz­­szabb életre, a katolikus papok viszont egy évvel kevesebb ideig élvezhe­tik nyugdíjukat. Vállal­kozók átlagban 75 éve­sek lesznek és állami tisztviselők 74 évesek. Vezető állásban lévő al­kalmazottak 73 éves át­lagkorral számolhat­nak, földművesek és kertészek 71 évessel, szakmunkások 70 éves­sel, segédmunkások pe­dig 65 évessel. Bírók és ügyvédek átlagos élet­kora 68 év, ezzel szem­ben színészek, képzőmű­vészek és újságírók ál­talában már 60 éves kor­ban vesznek búcsút ettől a világtól. A vendéglő­sök még korábban, 58 éves fejjel. A statiszti­kából az is kiderül, hogy az erős dohányzók 7 évet írhatnak le az életükből. atie £ Juqum & ?í%ol 4129 W LAWRENCE AVE WE DELIVER 725-1812 685-5030 mrrp" ESTABLISHED 1940 SERVING THE FINEST PIZZA, RIBS, CHICKEN RAVIOLI AND SPAGHETTI Visit Our Vineyard for Imported Wine Selections and Our Newly Remodeled Dining Room.

Next