Chicago és Környéke, 1982 (1-52. szám)
1982-10-23 / 43. szám
CHICAGO és KÖRNYÉKE „Chicago and Virinitv" Vicinity' Hungarian weekly newspaper with readership in every State of the U.S.A. Alapítva: 19i 1982. október 23. Issue No. 43. Rohan Reagan elnök ellen és az ellentámadás Washingtoni tudósítónk jelenti: Időközi amerikai választás, amikor a Fehér Ház betöltéséről nem dönt a szavazó, még sohasem vált olyan fontossá, mint a közelgő november 2-i kongresszusi választás. A hírközlő média segítségével a demokrata párt rohamot indított Reagan elnök ellen a 101 %-os munkanélküliség címén. A gazdasági helyzetet az ellenzék katasztrofálisnak kiáltotta ki és arra bíztatja a szavazókat, hogy tiltakozását a demokrata jelöltekre való szavazásával fejezze ki. Amenynyiben a tanácsot megfogadják, úgy ez az időközi választás országos referendummá változik a Reagan kormány sorsa felett. Reagan elnök ellentámadást indított azon a területen ahol a legotthonosabb: A TV képernyőjén. Szerdáneste a republikánus párt három nagy országos hálózatától félórás időt akart vásárolni. A TV társaságok ezt kereken megtagadták. Ezután az elnök bejelentette, hogy ennek ellenére beszél az amerikai közönséghez éspedig üzenet a nemzethez formában,, akit érdekel az közvetítse. Az ABC vállalat ezt megtagadta, a CBS és az NBC közvetítették a beszédet, de utána mindhárom TV állomás ingyen sugározta a demokrata párt válaszát arra hivatkozva, hogy a választáshoz közeledve Reagan elnök nem a nemzethez intézett üzenetet, hanem pártpolitikai jellegű propaganda volt a megnyilatkozása és mint ilyen a törvény kötelezi őket, hogy az ellenpárt, válaszát ingyen sugározzák. Az elnök beszédében kijelentette, hogy a gazdasági problémákat hosszú évek, sőt évtizedek hibái okozták, amit pár hónap alatt nem lehet rendbehozni. De a helyes úton járunk és ezt folytatjuk, mondotta. A demokrata válasz: tavaly július az elnök gazdasági programja beiktatása óta a munkanélküliség állandóan nő. Miért kívánja a kormány ezt az utat folytatni?... Talán azért, mert egyharmada milliomos aki a köznép életét nem érti és ezzel nem is törődik. Reagan elnök csütörtökön este closed circuit televízió közvetítés révén 10 állam republikánus párt tagjaihoz beszélt és feltárta előttük gazdasági politikájának eddigi sikereit. 1980- ban az infláció 20 % volt, most 5,1 %. A kamatláb 18 %, most 12 %. És a kormány költekezés kétharmadát sikerült lecsökkenteni. Ez elég jó hír arra, hogy nyugodtan a szavazók elé állhassunk mondotta republikánus közönségének az elnök. Egyelőre nem lehet felmérni, hogy kinek hisz a közönség. Reagannak, avagy a demokrata politikusoknak? Az elnök türelmet, bizalmat és kitartást kér, az ellenzék pedig a novemberi választáson teljes bizalmatlanságot szeretne megszavaztatni a republikánus kormány irányában. A Fehér Házban úgy érzik, hogy az elnök szerdai beszéde hatásos volt és ezért a november elejei választás előestére Reagan elnök egy újabb TV beszédet tervez. Amint mindebből kitűnik a harc jórészt a képernyőn folyik és minden nappal kevesebbé válik. munkanélküliség arányszáma Suzuki két esztendős kormányzása alatt 0.31 %-ot emelkedett és most 2.31 %-nál tart. Ezt az eredményt a Nyugat többi országai erősen irigylik és szívesen elcserélnék saját magas arányszámaikkal. Suzuki azonban politikai jövőjét tette kockára amikor megválasztásakor azt ígérte, hogy javít majd Japán gazdasági helyzetén és adóemelés nélkül vet véget a deficittel járó állami finanszírozásnak. Ezt az ígéretet azonban nem tudta valóra váltani, Japán jövő március 31-én költségvetési esztendejének befejezésekor 20.000 milliárd dolláros deficittel számolhat. Suzuki saját utódjaként Yashuhiro Nakasone-t ajánlotta, a korábbi ipari és külkereskedelmi minisztert. De az utódlás kérdése valószínűleg ugyanolyan készemeztő harccal jár majd a kormánypárton belül, mint történt ez 1980-ban, amikor végülis Suzuki személyében megalkuvásra kényszerültek a küzdőfelek. Takeo Fukuda, a korábbi miniszterelnök és több más vetélytársa most is az élre szeretne törni. De lehetséges, hogy a távozó pártvezér miniszterelnök, Suzuki pártfogoltja Nakasone lesz végülis az utód, mert őt Tanaka a korábbi miniszterelnök is támogatja. 64 esztendős kora miatt Nakasone a fiatalok közé számítja japáni konzervatív kormánypártban és állítólag egyike a legtehetségesebbeknek. Ugyanakkor bírálói azt mondják, hogy opportunista, aki szüntelenül változtatja állásfoglalását a politikai szellő irányának megfelelően. Akárki is lesz Suzuki utóda, előbb a pártvezért majd a miniszterelnöki pozícióban, nagyon valószínű az is, hogy Japán külpolitikája és honvédelmi politikája változatlan marad. A liberális demokrata párt folytatja majd Amerika és Nyugat-barát politikáját, de anélkül hogy túlságosan engedné az amerikai befolyás érvényesülését. Suzuki utóda valószínűleg javítani kíván majd a viszszaesést mutató kivitelben és nem fog túlságosan sietni, hogy amint Amerika régóta sürgeti, nagyobb részt vállaljon saját honvédelméből. Ugyanekkor Japán jól tenné, ha felfigyelne arra ami most az amerikai választási harcok folyamán elhangzik. Mondale, volt demokrata párti alelnök, aki az ellenzéki demokraták 1984-es elnökjelöltje szeretne lenni Ronald Reagan ellen, ezekben a hetekben sorra járja Amerika ipari munkás lakóhelyeit és mindenütt védővámot sürget a japán behozatal ellen, amennyiben Japán nem hajlandó beengedni Másfél hónappal Mexikó vezetőjének leváltása előtt, Reagan elnök a déli határszélre repült és ott egy XIX. századbeli mézeskalács palota stílusában épült határmenti luxusszálloda magányában Mexikó dezignált elnökével Miguel de la Madriddal tárgyalt négyszemközt. Saját elnöki beiktatását megelőzően Ronald Reagan hasonló gesztust tett a déli szomszéd felé, akkor is a határszélre utazott és Lopez Portilloval tárgyalt, aki jelenleg Mexikó távozóban lévő elnöke. Időközben Mexikó olajgazdag és virágzó fejlődésben lévő, habár nagy szegénységgel küzdő államból a csőd szélére került eladósodott, kétségbe esett és a belső elégedetlenség kirobbanásával fenyegető nyugtalanító szomszéddá változott. Mindebben a Reagan kormány felelőssége minimális. Mexikó gazdasági bajait részben saját hibás gazdaságpolitikája okozta, a mezőgazdaság elhanyagolása, az élelem behozatal felkarolása, túl nagy szociális terhek vállalása és a túl gyors államfejlesztés. Ugyanakkor azonban az előző amerikai kormány, a Carter kormány gazdasági politikája és a dollár ijesztő leromlása is segített Mexikó gazdaságának aláásásában. Nem kevésbbé ártott az a 20 milliárd dollár, amit a felelőtlen amerikai bankárok gyors haszon reményében olyan sietősen és meggondolatlanul kölcsönöztek Mexikónak. Kilenc nagy amerikai bank tőkéjének és tartalékának kétötödét öntötte Mexikóba kellő amerikai ipari cikkeket. A múltban Mondale egyike volt a legliberálisabb amerikai politikusoknak és a szabad külkereskedelem elvét hirdette, garancia nélkül az elmúlt két esztendőben. Amikor Reagan elnök elhatározta, hogy Mexikó elkövetkező elnökével sürgősen találkoznia kell, a Fehér Házban dolgozó egyik újságíró azt kérdezte a sajtóirodában: vajon ez a ceremónia nem azért történik-e, hogy Reagan elterelje Amerika figyelmét a legfontossabbról, saját munkanélküliségének új és lehangoló adatairól? Ez a kérdés egy Fehér Házba akreditált újságíró, részéről ordító és ijesztő tudatlanságot árul el éppen olyanok részéről, akiknek tájékoztatniuk kellene Amerika népét az ország és a világ helyzetéről. Mexikónak majdnem négyezer kilométeres közös határvonala van az Egyesült Államokkal, amely szinte lezárhatatlan. Illegális mexikói bevándorlók özöne árad Amerikába, ahol ezek pezóba számítva illegálisan is négyszer annyit kereshetnek óránként mint Mexikóban. 70 milliós lakosával Mexikó túlnépesedett, súlyos külföldi adóssággal, gazdasági lelassulással és hatalmas munkanélküliséggel néz most szembe. Senki sem tudja, hogy ennek a tragikusan változott helyzetnek mi lesz majd a politikai következménye? Mexikó mindig fontos volt az Egyesült Államoknak, de most amikor több olajat szállít Amerikának, mint Szaúd- Arábia, még sokkal fontosabb mint bármi-kor azelőtt. Reagan dicséretet érdemelne azért, hogy ezt felismerte és hogy új mexikói Ez volt nemrégiben a címe az Ekonomska Politika, (a Gazdaságpolitika) című jugoszláv lapnak. A pesszimizmus indokolt. Jugoszlávia bevallottan majdnem 20 milliárd dollárral tartozik a Nyugatnak, de valójában valószínűleg még ennél is jóval többel. Az idénre esedékes és nyugati valutával fizetendő kamatok megközelítik az 5 és fél milliárd dollárt, amit ki kell nyögni. Jugoszlávia minden egyes lakójára ezer dolláros külföldi adósság terhe nehezedik, még több mint az átlag lengyel polgárra, akit csupán 700 dollár sújt fejenként. Éppen ezért a jugoszláv kormány drákói megszorítási rendeletek bevezetését szervezi, hogy csökkentse évi 50 %-os inflációját, csökkentse az állami kiadásokat és befektetéseket, az energiafogyasztást, az egyéni életszínvonalát. És ugyanakkor növelni kívánják az ipari termelést és a mezőgazdaságot. Nyugati bankkörök szerint Jugoszlávia újabb félmilliárd dolláros kölcsönért folyamodik most három esztendős törlesztést ajánlva, és hogy fedezni tudja az idénre esedékes kamatokat még az év vége előtt valószínűleg öszszesen 3 és egynegyed milliárd dolláros kölcsönt kér majd Belgrád a Nyugat nemzetközi intézményeitől. És valószínűleg kap is, mert Jugoszlávia minden eddigi fizetési kötelezettségének pontosan eleget tett. Túl ezen jóhírét azzal is növelte, hogy nagy külkereskedelmi deficitjeit fokozatosan csökkentette. A ráfizetés 1979-ben 7 milliárd dollárra rúgott, ezt Belgrád 1980- ban 6 milliárd dollárra redukálta. 1981-ben 5 milliárd dollár volt a deficit, idén újabb 700 millió dollárral csökkent. Mi hát mégis az oka Jugoszlávia gazdasági bajainak? Ljubo Sirc, a skót Glasgow-i egyetem jugoszláv származású közgazdásza szerint az államgazdaság központi és kaotikus irányítása elsősorban a felelős. Sirc jugoszláv vezetőket idéz a Wall Street Journal-ban írt cikkében, ezek elismerik, hogy Jugoszlávia a hibás és otthoni irányításának köszönheti jórészt bajait. És csupán kisrészben a külső tényezőknek az energia behozatali ára emelkedésének és a világgazdasági helyzet romlásának betudhatóan. Mik voltak ezek az otthoni hibák? A külföldi kölcsönök rosszul való felhasználása. Ahelyett, hogy olyan vállalatokat létesítettek volna a jugoszlávok, amelyek a jövőben megkeresték volna a kért kölcsön összegét és segítettek volna a törlesztésben azzal, hogy maguk is a kivitelt növelik, olyan iparágakat létesítettek amelyek további külföldi behozatalt és kölcsönök kérését tették szükségessé. A gazdasági döntéseket a különböző helyi kommunista szervek hozták. Koordinálás helyett ezek káoszt idéztek elő. Sirc szerint most Jugoszláviában is kezdik felismerni a vezetők, hogy gazdasági döntéseikben a múltban elsősorban politikai meggondolások domináltak. Sirc a nyugati kölcsönzőknek azt ajánlja, hogy segítsék meg Jugoszláviát, ennek a fontos országnak stabilitását mindenáron meg kell őrizni. Ugyanakkor azonban nagyobb szolgálatot tennének, ha a kölcsön mellett tanáccsal is szolgálnának és megmondanák Belgrádnak, hogy gazdaságának irányítói hol tévedtek a múltban és mit kell korrigálták mielőtt újabb kölcsönt kaphatnának. Mexikó: Odalent Délen... Úgy Tél elején Belgrád: Hogyan élhetjük túl 1982-et? Vezetőváltozás Japánban Japán 71 esztendős miniszterelnöke Zenko Suzuki váratlanul bejelentette, hogy nem kívánja magát újból jelöltetni pártja a liberális demokrata párt vezetőjeként. A bejelentés hatalmas meglepetést okozott. Suzuki jövő hónapban esedékes újraválasztását mindenki biztosra vette. És röviddel ezután azt is, hogy a közelgő országos választáson ismét az ő, liberális hangzású neve ellenére konzervatív kormánypártja kerül majd hatalomra és megint egyszer Suzuki lesz Japán miniszterelnöke. A liberális demokrata párt 1955 óta uralja Japánt. Jelenleg abszolút többséggel rendelkezik A Diet-ben, Japán parlamentjében, 511 mandátumból 286 az övé. Suzuki 1980 óta Mashatoshi Ohira miniszterelnök váratlan halála óta vezeti Japánt. A jórészt ismeretlen pártpolitikust, aki neves halászati szakértő, Ohira elhunyta után kompromisszumos kandidátusként tették meg pártvezetőnek és miniszterelnöknek. Több riválisa közül egyik sem tudta magának megszerezni a hatalmat. Suzuki visszavonulása éppen olyan váratlan, mint feltűnése és az őt ért bírálatoknak tudható be. Japán minden sikere ellenére Suzuki kormányzása alatt a világ gazdasági lelassulása ott is éreztette káros kihatását. A kivitel forgalma 30 esztendős állandó növekedés után 1982-ben először hanyatló tendenciát mutat. A kollégájával személyi kapcsolatot kíván kiépíteni még ennek beiktatása előtt. Az utód, Mexikóban amerikai szempontból , jóval biztatóbb, mint lelépő elődje, az író poéta Lopez Portillo, aki a gazdasági nehézségek hatására a bankok nacionalizálásával és nacionalista szólamokkal, valamint szocialista gesztusokkal válaszolt és akaratlanul is bár, de uralma utolsó hónapjaiban erősen balra csúszott. Az utód Miguel de la Madrid, jól ismeri Amerikát, foglalkozása közgazdászat és amellett ügyvéd is. A Harvard egyetemen szerezte diplomáját, folyékonyan beszél angolul, a központján irányított szocialista államgazdaság helyett a vegyes gazdasági forma híve. Az adott körülmények között Washington szempontjából Mexikó új elnöke, aki egy technokrata, kedvezőbb beállítású nem is lehetne. Ugyanakkor Reagan elnök valószínűleg első kézből értesült a határszélen arról, hogy Mexikó új elnökét aPRI, vagyis az intézményes forradalmi párt évtizedek óta Mexikó kormánypártja jelölte elnökévé. Ennek a pártnak külpolitikája hivatalosan gyanakvás Washington irányába, ellenszenv a kolonialistákkal szemben és az állam fontosságának érvényesítése az államgazdaság irányításában. Miguel de la Madrid tehát nem cselekedhet szabadon, viszont megmondhatta idősebb amerikai kollégájának, hogy mik a szándékai és meddig mehet el saját elképzeléseinek megvalósításában. Versenyfutás a Világűrért A sputnyik fellövésének 25. évfordulóját a washingtoni szovjet nagykövetség fogadással üdvözölte. Diplomaták jelentek meg csupán, az amerikai Űrkutató Központ noha hivatalos volt nem képviseltette magát. A versenyfutás a Világűrbe még mindig folyik. De az újabb ideg- hidegháborúnak betudhatóan egyre ellenségesebb hangulatban. Amint múlt heti hírmagyarázatunk már említette, az újkorszakot a Szovjetunió avatta, a megdöbbent Amerika csak ezután állott be a versenyfutásba. 12 esztendeig hatalmas erőfeszítéssel látszólag behozták a hátrányt. Egy amerikai Űrrepülő, Neil Armstrong elsőnek érkezett a Holdra. Amerika ezt követően is látványos sikereket könyvelhetett el, pilóta nélküli leszállást a Marson, a Jupiter és a Saturnus mellett repültek el műholdjai és legutóbb az űrkomp mutatott fel meglepő eredményeket. De 25 évvel az úrkorszak kezdete után úgy tűnik, hogy a versenyfutás még koránt sem dőlt el. Amerika Semmit sem nyert meg, és esetleg téves pályán versenyzett! És ott ahol igazán számít, talán lemaradt. Az űrkutatás katonai területén. A világűr katonai uralmáért való versenyfutásban most szemmel láthatóan a Szovjetunió vezet. Több mint egy évtizeddel ezelőtt a Szovjetunió feladta a Holdra érkezésért folyó versenyt. Lemaradásának kárpótlásáért a katonai űrkutatásra koncentrálta minden erejét. A szputnyik ideje óta 1500 pilóta nélküli szatelitát lőtt fel, űrrepülői egyre újabb időrekordokat értek el és a kilövő állomások pedig egyre nagyobb terheket tudnak felvinni az űrbe. Mindez kevésbé látványos, mint az amerikaiak teljesítménye, de katonai szempontból jóval hasznosabb. 1981- ben a Szovjetunió 126 kilövő startot hajtott vég(Folytatás a 3. oldalon.)