Chicago és Környéke, 1982 (1-52. szám)
1982-02-06 / 6. szám
6. oldal . < Hírek és képek a nagyvilágból... „Megfúrják” a szovjet gázcsövet A párizsi összejövetelen a NATO 14 tagállamának a kiküldöttei vettek részt, tehát a nyugati szövetség minden tagja képviseltette magát rajta, a kis Izland kivételével. Ezzel szemben a japán kormány is elküldte megbízottait. Izland ugyanis nem tud a technikai fejlődés magas fokán álló ipari termékeket szállítani a Varsói Paktum országaiba; Japán annál inkább. A párizsi összejövetelen az ilyen ipari termékekről, gépekről, illetőleg készülékekről volt szó. Ezért az összejövetelt Cocom-konferenciának is nevezik. A technika magas fokán álló gépeknek és berendezéseknek a kommunista országokba való kivitelét, manapság gyakran használt kifejezéssel a technológia átadását, ugyanis a NATO Kiviteli Ellenőrzést Összehangoló Bizottsága szabályozza, amelyet — angol neve kezdőbetűinek az összevonásával Cocomnak neveznek. A Cocomot a második világháborút követő években alakították, hogy megakadályozza a stratégiailag fontos anyagoknak a Szovjetunióba való exportálását. Az élén katonai szakértők álltak, akik hosszú listákat állítottak fel azokról a gépekről, illetőleg nyersanyagokról, amelyek birtokában Moszkva fokozni tudta volna haderejének támadóképességét. És a Cocom tilalmait akkoriban a NATO-tagállamok tényleg szigorúan betartották. A bizottság és listái jelentősége azonban nagyon csökkent az enyhülési politika éveiben. Ekkor a nyugati kormányok mindenáron fokozni akarták keleti kereskedelmüket, mert úgy vélték, hogy ennek révén emelkedik a kommunista országok lakóinak az életszínvonala és emberi kapcsolatok alakulnak ki a nyugati,illetőleg keleti szakemberek között. Azt remélték, hogy ez a kölcsönös megértést és ezen át a békét szolgálja. A keleti kereskedelem és a technológiaátadás helyességéről azonban Nyugaton sohasem volt mindenki meggyőződve ; ez a politikusok köreiben is mindig vitatott volt. Az Egyesült Államokban egy évvel ezelőtt hivatalba lépett Reagankormány pedig kezdettől fogva ellene foglalt állást. Ezért Reagan elnök már tavaly júliusban, a kanadai Ottawában tartott nyugati csúcskonferencián meggyőzte a NATO többi kormány, illetőleg államfőjét a ma kezdődött Cocom-konferencia szükségességéről. Az utolsó napokban végül Weinberger amerikai honvédelmi miniszter és Lawrence Brady, a washingtoni kormány kereskedelmi államtitkára is a technológia-átadás jelenlegi formája elleni nyilatkozatot tett. A honvédelmi miniszter azt hangoztatta, hogy ennek a kihasználásával a Szovjetunió nagymértékben modernizálni tudta fegyverzetét; a kereskedelmi államtitkár azt mondta, hogy ennek a révén — és a nagy kölcsönök folyósításával — a Nyugat építette fel a szovjet államgazdaságot. Ennek megfelelően az amerikai kiküldötteket azzal a megbízással indították Párizsba, hogy a Cocomkonferencián a kiviteli korlátozások megszigorításáról tárgyaljanak. A tárgyalásokról nem akarnak hivatalos közvéleményt kiadni. Tehát eddigi lefolyásukról sem tudunk biztosat. A helyzet ismerői azonban arra számítottak, hogy a konferencián nehéz lesz megegyezést elérni. Nyugatnémetországnak, — mint a UPI és a AFP hírügynökségek jelentéseiből is kitűnik — a keleti kereskedelemből jelentős haszna volt. A nyugatnémetek a múlt novemberben a Szovjetunióval újabb óriási méretű üzletet is kötöttek, amely szerint nagymennyiségű földgázt vásárolnak. Franciaország és még négy másik nyugateurópai ország hasonló üzlet megkötését tervezi. Az üzletről szóló elgondolásokban illetőleg szerződésekben az is szerepel, hogy a gázt hatalmas csővezetékben hozzák Szibériából Nyugateurópába és hogy a vezeték építését a nyugateurópaiak finanszírozzák. Ők szállítják a szükséges csövek és más gépek túlnyomóan nagy részét is. Ezt az elgondolást az amerikai kormány kezdettől fogva helytelenítette. Az volt a meggyőződése, hogy ennek a révén Nyugateurópa gazdaságilag függővé válik a Szovjetuniótól. Ezért az amerikai kormány le akarta beszélni az európaiakat az üzletről. A nyugateurópaiak viszont eddig nem voltak hajlandók lemondani róla, a Szovjetunió ellen karácsony táján kimondott amerikai szankciók nyomán sem. A decemberi lengyelországi események következtében azonban az amerikai álláspont is megmerevedett. Reagan elnök nemrégiben már megtiltotta az amerikai General Electric vállalatnak, hogy a gázvezetékhez szükséges kompresszorállomások nélkülözhetetlen alkatrészeit szállítsa. Ezzel a vezeték építése két évvel is elhúzódhat. És a hírek szerint a Cocom-konferenciára indult amerikai küldöttséget azzal bízták meg, hogy a nyugatnémeteket és általában a nyugat-európaiakat véglegesen lebeszéljék a gázüzletről. Hosni Mubarak, egyiptomi elnök, váratlan engesztelő gesztust tett a Szovjetunió felé. Egyiptom hivatalosan meghívott 66 szovjet ipari szakértőt, azzal a céllal, hogy segítsék az egyiptomi ipari termelést" korszerűsíteni. A United Press International nevű amerikai hírügynökség erre vonatkozóértesülését Kamal Hassan Ali külügyminiszter megerősítette egy interjú alkalmával. A külügyminiszter azonban nem határozta meg a szovjet ipari szakértők Egyiptomba érkezésének az időpontját. Nem sokkal korábban Amerika értesítette Egyiptomot, hogy hajlandó megjavítani a Szovjetunió által épített Aswan Gát megrongálódott 12 turbináját. Moszkva ugyancsak késznek nyilatkozott erre és Maher Abaza, egyiptomi energiaügyi miniszter közölte a szovjet diplomatákkal: Egyiptom még nem döntött ebben a kérdésben, de minden ajánlatot a turbinák megjavítására, „figyelembe vesz és tárgyilagosan fog elbírálni.” Mubarak elnök pedig interjút adott a „Der Spiegel” nevű nyugatnémet politikai folyóirat munkatársának és az interjú során, többek között, a következőket mondta: — Egyiptom a világ minden országát egyenlő elbírálásban részesíti és természetesen, elérkezik majd az idő, amikor Egyiptom és a Szovjetunió ismét nagykövetet cserél — habár erre a közeljövőben még nem kerül sor. — Ellenzem azt, hogy kapcsolatunkat Amerikával a szuperhatalom és egy kis ország különleges kapcsolatának tekintsék. Természetes azonban, hogy ha egy ország a mi oldalunkon áll és együttműködésre hajlandó, ennek következtében kapcsolatunk szorosabbá válik. Az egyiptomi elnöknek ez a megnyilatkozása nem magyarázza meg a Szovjetunió felé tett váratlan baráti gesztust. A szovjet ipari szakemberek Egyiptomba hívása váratlan volt annak a két országnak a számára, amelyet elsősorban érdekel Moszkva esetleges előretörése a térségben — Amerika és Izrael számára. Erről tanúskodnak a washingtoni és a jeruzsálemi kommentárok. Az a körülmény, hogy a washingtoni és a jeruzsálemi kommentárok egyaránt szűkszavúak, azt látszik bizonyítani, hogy sem Amerika, sem Izrael nem akar egyelőre állást foglalni ebben a kérdésben és várakozó álláspontra helyezkedik. Lehetséges, hogy az egyiptomi elnök biztonságosabbnak tartja saját országa szempontjából a Moszkvával való megbékülést? Hosni Mubarak nem nyilatkozik erre vonatkozóan és minden találgatás korai lenne. Az angol Labour Party határozottan készül az új parlamenti választásokra, annak ellenére, hogy azokra csupán 1984-ben kerül majd sor. Ezt a felkészülést jelzi Dennis Skinner, munkáspárti parlamenti képviselő legutóbbi beszéde. A beszéd olyan éles ellenzéki támadás volt a miniszterelnök ellen, amilyenre még nem került sor a Thatcheradminisztráció évei alatt. Mr. Skinner beszédének egyik részlete így hangzott: " A rendelkezésemre álló adatok szerint Angliában a munkanélküliek száma felülmúlja a három milliót és erre még nem volt példa Anglia történetében. A miniszterelnök katasztrofális gazdaságpolitikája nagyobb kárt okozott az angol nemzetgazdaságnak, mint amilyen kárt a Második Világháború idején a német légitámadások okoztak. Anglia történetében ez a békeidők legtragikusabb napja ötven esztendő óta. A történelem úgy fog majd emlékezni erre a napra, hogy ez a nap volt az, amikor a kifogásoknak meg kellett szűnniük, ez a nap volt az, amikor a miniszterelnök neve „Mrs. Három Millió” lett. ■ Mrs. Thatcher megpróbált válaszolni, válaszát azonban az ellenzéki képviselők kórusa lehetetlenné tette. Mondjon le! — kiáltozták az ellenzéki képviselők. Amikor a miniszterelnök végülis szóhoz jutott, a következőkben válaszolt a vádra: — Természetesen, a munkanélküliségi számadatok tragikusak, a német légitámadásokra való utalást azonban ízléstelennek tartom. A tragikus számadatok ellenére is vannak azonban bíztató jelek. Az infláció üteme csökken, az ipari produktivitás emelkedik és a gazdasági jövő egyre biztatóbbá válik. Mrs. Thatcher optimizmusát azonban saját kormányának jelentése nem igazolja. Az alkalmazásügyi minisztérium (amely nem azonos a munkaügyi minisztérimmal) néhány nappal ezelőtt nyilvánosságra hozott jelentése arról számol be, hogy január 14-én a munkanélküliségi számarány 12,7 százalék volt Angliában, szemben decemberrel, amikor 12,2 százalék volt. Ez gyakorlatilag annyit jelent, — állítja a minisztérium — hogy Angliában jelenleg 3.070.621 a munkanélküliek száma, 130 ezerrel több, mint decemberben. Az angol ellenzék hivatkozik a következő statisztikai adatokra: ugyanakkor, amikor Angliában 12.7 százalék a munkanélküliségi százalék, az Európai Közös Piac tagországaiban átlagosan 10 %, Kanadában 8.6 %, Amerikában 8.9 %, Japánban 2.2 %. Kétségtelen, hogy 1984-ben Ms. Thatchernek ezekkel a számadatokkal terhelten kell majd a választási küzdelemben indulnia. Norman Tebbit, alkalmazásügyi miniszter, aki egyébként Mrs. Thatcher egyik legállhatatosabb híve és támogatója a kormányban, kijelentette az újságírók előtt. Az angol munkanélküliségi százalék emelkedéséért részint a nyugati országok általános gazdasági pangása, másrészt pedig az előző angol kormányok számos helytelen intézkedése felelős. Tény az, hogy nem szeretnék az elkövetkező parlamenti választásokon indulni ezekkel a számadatokkal hátam mögött. Mrs. Thatchernek azonban nem lesz más választása. Feladata nem kevesebb, mint ez lesz: meg tudja-e győzni a három millió munkanélkülit arról, hogy sorsukért elsősorban a világ és nem az ő gazdaságpolitikája felelős? A „Világ Proletárjai Egyesüljetek!” marxista-leninista jelszó újabb kudarcot szenvedett. Az első kudarc kétségtelenül a két kommunista ország, Kína és a Szovjetunió egymással történt szembekerülése volt, évekkel ezelőtt. Az úgynevezett „proletáregyüttműködés” álma már hosszú ideje halott és a sírra most újabb virágcsokrot helyezett a szovjet és az olasz kommunista pártok közötti vita, amely nemcsak szokatlanul éleshangú volt, hanem ezenkívül a két ország kommunista szóvivői sértésekkel halmozták el egymást. A történet, röviden összefoglalva, a következő: Enrico Berlinguer, az olasz Kommunista Párt vezetője, a párt nevében állást foglalt a jelenlegi lengyel kormány ellen, kijelentve, hogy a Lengyelországban december 13-án életbe léptetett katonai diktatúra kezdettől fogva szükségtelen és helytelen volt, azt azonnal meg kell szüntetni és egyébként is, gondoskodni kell arról, hogy a szovjet tömb országaiban a jelenleginél nagyobb emberi szabadságot biztosítsanak az ott élőknek. Berlinguer kijelentésére nyomban válaszolt a szovjet Kommunista Párt hivatalos napilapja, a „Pravda.” A válasz hangszerelése olyan éles volt, hogy ilyen erős és sértő kitételeket a szovjet kommunisták eddig csak kínai elvtársaikra tettek. A „Pravda” cikkének rövid összefoglalása a következő: — Enrico Berlinguer eltéríti az olasz Kommunista Pártot a kommunizmus alapjáról. Az olasz Kommunista Párt vezetősége olyan álláspontot foglalt el, amely közvetlenül és határozottan segíti a világ kommunistaellenes erőit. Az olasz Kommunista Párt vezetői rokonszenvet mutatnak a Szolidaritás „szélsőjobboldali” vezetői mellett és egyáltalában nem vesznek tudomást a Szovjetunió külpolitikájáról, amelynek lényege a „béke” erősítése szerte az egész világon. Rómában Giancarlo Paretta, az olasz Kommunista Párt külpolitikai szóvivője, a „Pravda” cikkével kapcsolatban a következőket mondta a Reuter nevű angol hírszolgálati iroda munkatársának: — A „Pravda” olyan sértő módon és olyan hangnemben támadott bennünket, ami elvtársak között elfogadhatatlan és tűrhetetlen. Az olasz Kommunista Párt tagjainak a létszáma 2,2 millió és ez Nyugat-Európa legerősebb és legbefolyásosabb kommunista pártja. Az olasz párttal állandóan problémái vannak a Kremlnek, mivel az olaszok állandóan arra hivatkoznak, hogy állásfoglalásukat saját körülményeikhez megfelelően kell kialakítaniuk, nem pedig Moszkva véleményére támaszkodva. Enrico Berlinguer állásfoglalásának célja az, hogy tagjait a lengyel események ellenére is a pártban tartsa, mindenekelőtt meg kell tehát győznie őket afelől, hogy az olasz pártvezetőség nem ért egyet a lengyel katonai diktatúrával. Mindenképpen szükséges volt számára az, hogy nagyobb emberi szabadságot követeljen a szovjet tömb országaiban, mert a lengyel események ismét kétségtelenné tették, hogy a kelet-európai szovjet csatlós országokban (a helsinkii egyezmény ellenére) nyoma sincs az emberi szabadságnak. Moszkva felháborodása viszont teljesen érthető volt. A rendkívül befolyásos és nagylétszámú olasz Kommunista Pártot mindenképpen „Moszkván belül” kell tartani. A Kreml, a szovjet-kínai ellentét és a lengyel válság után, nem engedheti meg magának az olasz kommunisták elszakadását. Kétségtelen azonban, hogy a „Pravda” támadása semmiképpen sem tette kedvezőbbé a viszonyt a két kommunista párt között. Az egészben a leggroteszkebb az, hogy sem Enrico Berlinguernek, sem pedig a szovjet Kommunista Pártnak nem volt más választása az adott körülmények között, minthogy azt tegye, amit tett.• Genfben megtörtént a Haig—Gromyko találkozó, amelytől senki sem várt semmit és a várakozásban senki sem csalódott, mivel a találkozón valóban nem történtsemmi, csupán 8 órát együtt töltöttek. Haig azzal a céllal utazott Genfbe, hogy Gromykóval a lengyel helyzetről tárgyaljon, a szovjet külügyminiszter azonban erre nem volt hajlandó, kitért azzal az indokolással, hogy magának a kérdésnek a felvetése is beleavatkozást jelent a lengyel belügyekbe. Ennek ellenére, a két külügyminiszter, zárt ajtók mögött, nyolc órán keresztül tárgyalt egymással. Haig később kijelentette az újságírók előtt: közölte Gromykóval, hogy Amerika hajlandó a stratégiai nukleáris fegyverek csökkentéséről tárgyalni, ha a körülmények ezt majd lehetővé teszik, a lengyel válság okozta nemzetközi feszültségben azonban ez lehetetlen. Gromyko rövid kommentárja: — A megbeszélés szükséges és hasznos volt. Ez a fénykép Genfben készült Haigról és Gromykóról, amikor a két külügyminiszter befejezte nyolc órás, marathoni megbeszélését t ( Furcsaságok... Washington. Ha minden jól megy, akkor az 1992-es világkiállítás megrendezésének jogát Csikágó kapja. A világkiállítás Kolumbusz partraszállásának 500- ik évfordulójára esne és témája — ennek megfelelően — természetesen elsősorban a „felfedezés” lenne. 1893-ban már volt Csikágóban egy Kolumbusz emlékkiállítás, de ennek ellenére az amerikai kormány jövő hónapban előterjeszti majd kívánságát a nemzetközi kiállítások irodájához a párizsi közgyűlés alkalmával. Az eredményt, vagyis, hogy Csikágó kapja-e meg az 1992-esvilágkiállítás rendezésinek jogát, majd csak júniusban hozzák nyilvánosságra.• Genf. Az ENSz állati változata — ha szabad ezt a kifejezést használni a tavaly megalakult új állatvédő világszervezettel kapcsolatban — szóval az Egyesült Állatok Szövetségének kétnapos közgyűlésén 50 delegátus vesz részt. Tévedés ne essék, nem kutya, macska, elefánt, vagy krokodil jelent meg, hanem 50 emberdelegátus. A közgyűlés témája: állatkísérletek tudományos célokra, ipari állattartás, szállítási problémák a vágóállatok körül, a bikaviadal és a fókavadászat. Azon kívül aláírják az „Állatok Vörösgalamb Konvencióját.” Eredetileg az állatok vöröskeresztjének akarták elnevezni, de mivel az emberi Vörös Kereszt is Genfben székel, ez bonyodalomhoz vezethetett volna.• München. A bajor állami opera közönségének szokatlan élvezetben volt része: Aida — kórus nélkül. 20 perccel az előadás megkezdése előtt jelentette be a kórus, hogy nem hajlandó énekelni. Erre az olasz vendégkarmester nyomban lemondta a dirigálást, de egy helybeli karmester beugrott helyette és így az Aidát kórus nélkül adták elő. Aki kívánta, visszakapta a belépőjegy árát. A közönség túlnyomó része azonban maradt és a végén vastapssal köszönte meg a szokatlan Aidát, a híres győzelmi induló nélkül.• Varsó. A Wroclaw nevű lengyel városban egy nagy történelmi panoráma-körképet avattak fel a 10 éven át épített és nemrég elkészült köralakú kupolás csarnokban. A 120 méter hosszú, 15 méter magas és 3 és fél tonnás körkép az 1794-es nagy ütközetet ábrázolja, amelyben a lengyelek legyőzték az oroszokat.• London. Az angliai Crosby-ban kihirdették a pótválasztás eredményét anélkül, hogy az angliai bolondpárt irgalmatlan hosszú nevű jelöltjének kívánsága teljesült volna, vagyis, hogy a polgármester, mint szavazóbiztos, az eredményfelsorolásnál kimondta volna teljes nevét. A bolondpárt elnökét ugyanis így hívják: Tarquin Fintimlinbinwhinbimlin Bus Stop-Eftang-Eftang-Ole- Bisciut-Barrel, amiből a polgármester a televíziós nézők milliói előtt csak annyit hagyott meg, hogy Tarquin Biscuit-Barrel. A pótválasztáson 9 jelölt indult. Az új szociáldemokrata párt társalapítója lett a győztes, 28.118 szavazattal. A bolondpárt jelöltje mindössze 233 szavazatot kapott. Sydney. Egy Barnaby Rude nevű amerikai megmutatta az ausztráloknak, hogyan kell bánni a bumeránggal. A küszöbönálló amerikai— ausztrál bumerángverseny edzésén az amerikai egy almát tett a fejére és aztán elhajította a bumerángot, amely 80 méteres távolságban megfordult és olyan hajszálpontosan érkezett vissza gazdájához, hogy a fején lévő almát kettészelte.• Barnsley. Az angol város klinikáján amolyan hazugságmérő gép fele olvassa a fogyókúrás páciensek fejére a bűnt, ha csalnak. A 2800 font sterlingbe kerülő diétás hazugságmérő jelzi az elfogyasztott napi kalóriamennyiséget, mégpedig a páciens lehelete alapján. Ha valaki csökkenti a kalóriát, lefogy, ha azonban nem veszít semmit a súlyából, akkor csalt, — állítják a diéta-szakértők. A páciensek rendszerint égre-földre esküdöznek, hogy szigorúan ragaszkodtak a megengedett mennyiséghez, de most ellenőrizhetők a hazugságmérő géppel. • Hollywood. Barbra Streisand-nak, az Oscardíjas és több Gramy és Emmy díjas amerikai énekesnőnek még mindig van egy álma, amely nem valósult meg. A milánói Scalaban szeretne énekelni valamelyik klasszikus operában. Amíg azonban az álom csak álom marad, kénytelen megelégedni a könnyebb zenével is. FIZESSEN ELŐ LAPUNKRA!