Chicago és Környéke, 1982 (1-52. szám)

1982-02-27 / 9. szám

10. oldal Só Bernát: Régi vicc, de jé A Vasfüggöny mögötti országok között elsőízben Magyarországon bevezetett „új gazdasági hullám” sikerein felbuzdulva, az ország Központi Gazdasági Tervtanácsa most a japánoktól átvett mintára vállalatokon belül megszervezett szociális intézkedéseket léptetett életbe... (Nyugati Újsághír) A Felsötiszavidéki Juhsajtértékesítő Nem­zeti Vállalat folyó hó 29-i keltezéssel nagyhord­­erejejű újítással lépett a vállalat dolgozói és ér­telmiségi alkalmazottai elé. A Vállalatot éveken át kitartó munkával tá­mogató alkalmazottak jutalmazására, és új munkaerők teljesít­mény százalékarányá­nak serkentésére, japán mintára, a Vállalat sa­ját kebelén belül Nyug­díjalapot tervezett. Nyugdíjalap célja első­sorban az alkalmazot­taknak a Vállalaton be­lül való állandó meg­tartása volt. A Nyug­díjalaphoz való csat­lakozás részleteit és az alapszabályokkal kap­csolatos tudnivalókat egy reggel a Faliújság­ra kiragasztott körlevél taglalta, a következő szöveggel: „A Felsőtiszavi­­déki Juhsajtértékesí­tő Nemzeti Vállalat új Nyugdíjalapja csak akkor válik teljesérté­kű működőképes szervvé, ha ahhoz a Felsötiszavidéki Juh­­sajtértékesítö Nemze­ti Vállalat minden egyes dolgozója és ér­telmiségi alkalma­zottja hiánytalanul csatlakozik. így a Vállalathoz való belépést követő harmadik év eltelté­vel a Nyugdíjalaphoz „Pszichiater-divány helyett „jósnők 99 ,99 Modern korunkban egyre növekszik azok­nak a száma, akik pszi­chiáterhez járnak. Ame­rikában egy órai beszél­getésért általában 60 dollárt kérnek a pszi­chiáterek, kivétel egye­dül California, a „show business” földje, ahol a pszichiáter egy órára át­lagosan 200 dollárba ke­rül. Miért ne? Ha van olyan bolond, aki megfi­zeti? Az egy óra azon­ban gyakorlatilag 50 percet jelent, a „beszél­getés” lényege pedig az, hogy nagyobbrészt a be­teg beszél és a pszi­chiáter hallgat. (Vagy alszik azalatt. — Szerk.) Nemrégiben egy kör­interjú során néhány amerikai pszichiáter, meglepő őszinteséggel, bevallotta, hogy körül­belül ugyanazt az ered­ményt érjük el, ha pszi­chiáter helyett — jósnő­höz megyünk. (Ez ol­csóbb is rendszerint. — Szerk.) íme, a kör-in­terjú néhány nyilatkoza­ta: — Sokan a jövendő­mondók közül ugyanúgy képesek a hozzájuk láto­gatókat megnyugtatni, mint egy hivatásos piszi­­chiáter. Az igazság az, hogy semmi oka annak, hogy ugyanazért az eredményért 60 dollárt fizessen valaki a pszi­chiáternek, ahelyett hogy a jósnőnek tíz dol­lárt fizetne. (Dr. Calvin Chen, Wayne State Uni­versity, Mich, pszichiát­riai fakultás.) — A jövendőmondók néha képesek arra, hogy pozitív jóslást adjanak a jövőre vonatkozóan, olyan jóslást, amelyre a pszichiáter általában — feladata másfajta jel­legénél fogva — képte­len. (Dr. E. Fuller Tor­­rey, a St. Elizabeth Hos­pital pszichiátriai osz­tályának a vezetője, Wa­shington, D.C.) — A jövendőmondók általában rokonszenve­sen tudnak meghallgat­ni valakit és ez nagyon fontos. .A pszichiáterek annál kevésbbé. Gya­korlati tanácsaik sok esetben értékesebbek, mint a pszichiáter túl­ságosan elvont, elméleti tanácsai. (Dr. Berthold E. Schwarz, Essex Co­unty Hospital Center pszichiátere, New Jer­sey.) Abban azonban mind­egyik meginterjúvolt pszichiáter egyetértett, hogy komoly probléma esetén (idegösszeroppa­nás, depressziós ideg­állapot, kábítószer-él­vezés, stb.) a beteg még­se menjen jósnőhöz, ha­nem forduljon pszichi­áterhez. való csatlakozás min­den alkalmazott szá­mára lehetővé válik. Csatlakozás esetén az alapbér alapján ki­számított összeget a Nyugdíjalap Központi Számvevősége hó vé­gén az alkalmazottak béréből automatiku­san levonja. Ebből további levo­násra kerül 2 és 1/2 % gyermekenkénti családi jutalék vala­mint 1 és 1/2 % utazá­si különpótlék. Ez az összeg évenként lesz beszorozva a Vállalat­nál eltöltött évek ösz­­szegével, ami egy szorzóhányadost fog eredményezni. Ez a szorzóhányados a Vállalatnál eltöltött utolsó három év fize­tési középhányadosá­val lesz megszorozva és az így kijött ösz­­szeg alkotja majd a nyugalombavonulás idején folyósított nyugdíjösszeget, mely ha 12 és 1/2 %-kal nem lesz több, mint az Állami Nyugdíj, ak­kor azt a Nyugdíj­alap egy összegben ki­fizeti. Ellenkező eset­ben negyedévenkénti kifizetésben kerül majd folyósításra, mely esetben a Nyug­díjalap 2 és 1/2 % ke­zelési költséget von le kivéve azokat az ese­teket ahol az illetékes tagok rokkantsági kü­­lönsegélyre jogosul­tak.” Amint várni is lehe­tett az történt, hogy a körlevélben megjelent tájékoztatás után nem egészen egy héttel a Fel­­sőtiszavidéki Juhsajt­értékesítő Nemzeti Vál­lalatnak már minden egyes alkalmazottja csatlakozott a Nyugdíj­alaphoz. Meg is indul­hatott volna azonnal a működés azonban egy alkalmazott, Gyeskó szaktárs, a fejőgépke­zelőktől, hátráltatta a dolgot. Akadékoskodott és hajthatatlan maradt. Hiába kérlelték bará­tok, munkatársak, az elömunkás, végül már a fejőrészleg brigádve­zetője is, Gyeskó mint egy csökönyös szamár nem írta alá a csatla­kozási kérdőívet. Hiába rimánkodtak neki. Ki­fejtették már előtte százszor, hogy miatta most az egész Vállalat minden egyes tagja el­veszíti ezt a nagysze­rű nyugdíjlehetőséget. Gyeskó szaktárs nem volt hajlandó semmit aláírni. Arra hivatkozott, hogy Nyugdíjalap szabálya­inak megszövegezése zavaros és homályos. Ő abból — ahogy ő mond-NÉGY NYELVEN A MAGYAR . SZABADSÁGÉRT! . V SNEMZETŐR£ MEGJELENIK HAVONTA Kiadóhivatal, 8 München 34 Ponti. TO. Germany Felelős szerkesztő és Uadó: KECSKESI-TOLLAS TIBOR auiauznaaunaMailaraiTiúa Lapunk az 1848-as alapítású Nemzetőr utóda, az emigráció egyetlen olyan sajtóorgánuma, mely a magyar számon kívül három világnyelven: angolul, németül és franciául több mint két évtizede a legnagyobb anya­gi nehézségek ellenére is rendszeresen megjelenik. 94 országban igyek­szik ébrentartani a Kárpát-medencében élő magyarság emberi, nemzeti kisebbségi jogainak ügyét. A történelem tanítása, az emigrációk tanulsága, hogy idekint nem ma­gunkat, hanem a külföldet kell meggyőznünk igazságunkról. Ezért van szükség világnyelveken megjelenő magyar sajtóra és könyvre. így dol­goztak félévszázaddal ezelőtt Benesék és Masarykék Pitssburghban — \ ®s nem kis eredménnyel. Idegen nyelvű kiadványaink zömét tiszteletpéldányként küldjük szét a szabad világ politikusainak, íróinak, tudósainak, szervezeteinek és saj­tójának. Rajtuk keresztül nyerünk új és új barátokat a magyar szabadság ügyének. Az elmúlt 23 év során közel 1500 cikkünket vette át a vüágsajtó. Ezért kérjük azokat, akik anyagilag megtehetik: L Rendeljék meg a lapot. Évi előfizetés légipostán $ 16.00. 2. Pártoló-tagok évi adomány a: $30.00 (személyi csekken is beküldhető) A pártoló-tagok a magyar számon kívül a kívánt idegen nyelvű számot is díjtalanul kapják. Minden pártolónknak igazoló lapot küldünk, mely­ben évenkint a beküldött adomány összegét beragasztható emlékbélyeg­gel nyugtázzuk. Belépek a Nemzetőr előfizető, vagy pártoló tagjainak sorába: Név: (vagy szervezet neve)........ Cím:.... Chicagói képviselőnk és terjesztőnk: bár*p®“®^ácz CiU 8333 N. Mango St. Morton Grove 111. 60053 ta — egy büdös szót sem ért. Ő nem tudja, hogy mi az a szorzóhánya­dos, fogalma sincs, hogy mi a középhányados és különben is gőze sincs, hogy ezek a hányadosok milyen összeggel lesz­nek beszorozva így hal­vány elgondolása sincs, hogy mennyit fognak ha­vonta a fizetéséből le­vonni és főleg mennyi nyugdíjat fog végül is kapni, ha megéri, ő nem ír alá semmit. Múltak a napok. A Vállalat által kitűzött határidő vészesen kö­zeledett. Nem volt mit tenni, a gyeskó ügy végül is ma­gához a Vállalatvezető­höz került. Egy szép napon Gyeskót beidéz­ték a vállalatvezető fé­nyes irodájába, ahol a hatalmas faragott diófa­asztalon már ott volt ki­készítve a belépési nyi­latkozat teljesen kitölt­ve, mellette egy kereszt­befektetett töltőtoll, ku­pakja készen lecsavar­va. Már csak az aláírás hiányzott. — Ide figyeljen Gyes­kó fiam — kezdte a Vál­lalatvezető. Látja, mi itt most a hatodik emeleten vagyunk. Én most tizet számolok, de mire befe­jezem, még nem írta vol­na alá ezt a belépési nyi­latkozatot, én magát az ablaküvegen keresztül hajítom ki az utcára... A Vállalatvezető még egyig sem ért el a szá­molásban a belépési nyi­latkozat már aláírva ott feküdt az orra előtt. — Na látja, ez már más — mondta meg­könnyebbülten a Főnök — de most azt mondja meg fiam, miért nem tudta ezt maga hama­rabb megcsinálni? — Vállalatvezető elv­társ — válaszolt Gyes­kó — ezeket az Alapsza­bályba foglalt pontokat eddig nekem még senki nem tudta ilyen vilá­gosan megmagyaráz­ni... Tanulság: lenne bő­ven, de ebből a nyugati nagyhatalmak soha nem tanulnak... Dr. Bíró Béla: Bécsi morzsák Könnyű-e a színmű­vészi pálya? Erre a kér­désre a befutott sztárok is habozás nélkül, egy­öntetűen ,,nem”-mel vá­laszolnak. Manapság a jó szerződések már rit­kábbak, mint a fehér holló. A hiszékeny kí­vülállók hiedelme sze­rint a színészek-szí­­nésznők luxusvillában élnek, Rolls-Royceban száguldoznak és milliós bankbetéteik vannak Svájcban. A valóság ez­zel szemben az, hogy a luxusvilla egy albérleti szoba, a Rolls-Royce, legjobb esetben egy ócs­ka használt-autó, Svájc pedig egy elérhetetlen túrista-álomország. A kisebb színházak 2-300 schillinget fizet­nek egy esti szereplé­sért a kezdő fiataloknak, az estét megelőző próbá­kért pedig semmit. Aki­nek évi szerződése van, az havi 10,000 schilling brutto-kezdőfizetést kap, de kérdés, hogy egy év múlva megújítják-e a szerződést. A protekció­nak mindenütt nagy sze­repe van, de különösen a színházi világban, egy kis szerencsével páro­sulva. Fontos kellékek a női bájak is az érvénye­süléshez. A polgári etikai érté­kek valóban lazábbak a világot jelentő deszká­kon, mint rajta kívül, de az még nem jelent ér­vényesülést. Aki bizton­ságosabb életet akar magának biztosítani, az jól teszi, hogy ha más pá­lyát is választ. Nem egy jó képzettségű színész találja meg boldogulá­sát a színészettől távol álló életpályán, ha meg­állja ott a helyét. Még az USA elnöke is léhet belőle... • Próbaházasság. Ez az eredetileg skandináv „találmány” egyre in­kább divatba jön és el­terjed Bécsben is. Ma már a házasságon kívüli együttélés terén Auszt­ria a második helyre ke­rült Svédország után, mert 40 %-ra emelkedett a házasságkötés nélküli összeköltözött fiatal pá­rok száma. Ezzel együtt természetesen emelke­dik a házasságon kívül született gyermekek száma is. Hivatalos adatok sze­rint az utóbbi években a házasságon kívül együtt élő párok száma 25 %-ról ■50 %-ra emelkedett. Kü­lönösen jelentős a húsz és harminc év közötti nők számának növeke­dése ezen a téren. A szá­zalékarány függ a társa­dalmi rétegeződéstől is: az agrártársadalomban csak 13 %-os a házassá­gon kívüli együttélök száma, a szakmunká­soknál már 46 %-os, az önálló keresőknél pedig 58 %. Nagy szerepe van a lakóhelynek is. Kisebb városokban 36 % az arány, de a nagyváro­sokban, így Bécsben is' 68 %-ot mutat ki a sta­tisztika. Némi megnyug­tatásul szolgál az a tény, hogy sok együttélés előbb-utóbb törvényessé válik az anyakönyvezető vagy az oltár előtt, hi­szen a párok már meg­próbálták az együtt­élést. .. Végül még egy adat: megnövekedett a váló­per nélkül, közös meg­egyezéssel elváló há­zastársak száma. Így vált el a múlt évben a házasfelek 75 %-a és 25 %-ra csökkent a vá­lóperes válások száma, ami érthető is a mai nehéz gazdasági viszo­nyok között, mert a vá­lóperes válás bizony nem olcsó mulatság. Közismerten kritikus időszak ebből a szem­pontból a házasságkötés utáni kilencedik év... Mennyit keresnek a sí­sztárok? A sízés Auszt­ria nemzeti sportja. A nemzetközi bajnoksá­gokban élen járnak az osztrák sízők, telje­sítményük a dicsőségen kívül jelentős anyagi honoráriummal is jár. A súlyosbodó gazdasági helyzet azonban véget vetett a nagy honorári­umoknak és milliós dí­jaknak. Ma már csak egy fogyófélben lévő kis győztes-csoport kiemel­kedő tagjai tudnak mil­liókat szerezni. Az igazi nagy sí­sztárok évi sport-jöve­delme 8-10 millió schil­­ing, de ebből jelenté­keny'összegű az adó-le­vönás. A versenyeken résztvevő sportsízők át­lag 100.000-tól 200.000-ig terjedő jutalmat kapnak egy-egy győzelemért. Ezek a „hivatalos” dí­jazások. Nagyobb összegek szerepelnek az asztal alatti, elüzletiesedett sportvilágban. A sztárok már az indulásért 120.000 schillinget be­vasalnak, a világbaj­noki cím pedig külön 230.000-es bevételt je­lent. Ezen felül a győz­tes a sítalpat előállító gyártól, a sícipőt szállí­tó cégtől és egyéb spon­­soraitól félmilliótól egy­millióig terjedő reklám­díjazást kaphat. Mindezek ellenére a sí-versenyzők lebeszé­lik gyermekeiket a sí­bajnoki karrierre való törekvésről... Zárószó a spanyolországi jegyzetekről A „Chicago és Környé­ke” idei február 6-i szá­mában Rónai Zoltán, cikkemről írva, „az ol­vasók lelkiismeretes tájékoztatása érdeké­ben néhány pontatlan­ságra” hívja fel a figyel­met. Jelentéktelen, sen­kit sem érdeklő dolgok­ról felesleges bőbeszé­dűséggel, öt hasábon ke­resztül ír, még az erdélyi oláhcigányokat is meg­említi írásában, nem tudni, kiknek a „tájé­koztatására.” Mosolyt­­keltők Grecoról és a to­­ledoi Greco-múzeumról írt sorai, melyekkel ép­pen egy hivatásos mű­vészettörténészt kíván kioktatni... De meg­tudjuk cikkéből azt is, hogy Vaszary János öz­vegye, Muráti Lili nem volt a madridi rádió ma­gyar részlegének ve­zetője ... Az ilyen felesleges, hosszúra nyújtott, ki­csinyesen fontoskodó „tájékoztató” cikkek legfeljebb a cikkírót ma­gát érdeklik, mást nem. Sajnálatos, hogy a „Ka­nadai Magyarságának igényes szerkesztősé­ge közzétesz ilyen írás­műveket, annál inkább is, mert eredeti cik­kemnek „Spanyolorszá­gi jegyzetek” volt a címe, tehát nem kíván­tam részletes történel­mi, közigazgatási, nép­rajzi és politikai be­számolót nyújtani, ha­nem csak rövid úti be­számolót, de a hiteles­ség igényével, melyet Rónai Zoltán cikke után is fenntartok, egy-két jelentéktelen sajtóhi­bát leszámítva. Nem kétlem, hogy Ró­nai Zoltán polemizálás helyett, mint az ország alapos ismerője, maga­sabb igényű, önálló ta­nulmányt is közre tud adni Spanyolországról. dr. Bíró Béla Nagyszabású emlékkiállítás Washingtonban Az Egyesült Államok fővá­rosában 1956. magyar sza­badságharcának 25. évfordu­lójára rendezett megemlé­kezések sora azzal a kiállí­tással zárult, amelyet no­vember 16-án nyitott meg Frank Horton képviselő, az ,,1956. Évi Magyar Forrada­lom Emlékbizottságá”-nak elnöke. A színhely Washing­ton egyik legforgalmasabb középületének, a Cannon volt képviselőházi elnökről elne­vezett hivatali épületnek a márvány oszlopokkal díszített bejárati csarnoka, az ún. „Rotunda” volt. Az emlékbizottságban he­lyet foglaltak még Thomas P. O’Neill, Jr. (Massachu­setts), képviselőházi elnök, és Howard H. Baker, Jr. (Ten­nessee), a szenátus repub­likánus párti többségének el­nöke, mint tiszteletbeli elnö­kök, Főt. Philip M. Hannan, New Orleans érseke, Lane Kirkland, az AFL-CIO szak­­szervezeti tanács elnöké, Leo Cherne, a Nemzetközi Menekültügyi Bizottság elnö­ke, Donald S. Dawson, ny. repülőtábornok, az elhunyt Hajmássy Ilona színésznő férje, minden magyar ügy lelkes támogatója, George V. Voinovich, Cleveland vá­ros főpolgármestere és még sok más amerikai és magyar közéleti személyiség. Magyar részről Gereben István, a Magyar Szabadság­­harcos Szövetség fáradhatat­lan ü.v. társ-elnöke irányítot­ta a szervezés munkáját, szo­rosan együttműködve Gordon Wheeler' kongresszusi tiszt­viselővel, Ho-ton képviselő személyes megbízottjával. A kilenc hatalmas kiállí­tási szekrény anyagában tel­jes nagyságában bontakozott ki 1956. hőstörténete: a kibír­hatatlan szovjet elnyomás, a Rákosi-évek titkosrendőrség­re, kényszer-munkára, bör­tön- és más büntetésekre, va­gyonelkobzásra, kitelepítés­re, elhurcolásra és más bűn­­cselekményekre alapozott, moszkovita rendszere. A ki­állítás gerincét az a bőséges, szakszerűen válogatott, főleg angolnyelvű könyvanyag al­kotta, amelyet dr. Bakó Ele­mér, a Kongresszusi Könyv­tár finnugor és magyar ku­tató-könyvtárosa (valamikor a debreceni és müncheni egye­temek magántanára) állí­tott össze, részben a Könyvtár gyűjteményeiből, részben pedig magán gyűjtemények­ből. Ehhez járult a sok kép, térkép és más illusztrációs anyag, közte a legfontosabb, a Laping Ferenc kiadásában megjelent „Remember Hun­gary 1956" cimü dokumentá­ciós kötetből való, a magyar szabadságharc idején és hely­színén felvett számos fény­kép. Mintegy 80 nagyméretű, eredeti fényképfelvételben vezet végig a kiállítás 1956 Budapestjének és más ma­gyar városoknak a hősi har­cain és a brutális szovjet „visz­­szavágás” okozta károkon. De bemutatásra került a magyar küzdelmet olykor tehetetle­nül szemlélő, máskor meg el­keseredetten tüntetve támoga­tó külföld, köztük' sok meg­rendült nyugati kommunista és más baloldali vezető spon­tán nyilatkozata is. A kiállítás célja már az el­ső szakrészben felismerhető: az idősebbeknek emlékezet­be idézni, a fiataloknak pe­dig világosan elébe tárni 1956 nagy történelmi tanul­ságait! Josepi Ausländer amerikai költő verse, „Memo to the Hungarian Patriots” vádló ujjal mutat rá a hír­hedt sztálini mondásra, hogy „a magyar kérdés csak va­gon-kérdés,” mellette pedig a szintén a sztálini rémségek ellen tiltakozó Illyés Gyula vers, az „Egy mondat a zsar­nokságról,” angolul. Előttük a Laping-könyvnek az az olda­la, amelyen a nemrég elhunyt Kovács Imre író, 1961-ben a „The Hungarian Quarterly” cimü, New Yorkban kiadott fo­lyóirat szerkesztője, a néhai Dodd szenátor és Lodge, az Egyesült Államok volt ENSz­­nagykövete közt általa kezde­ményezett véleménycsere so­rán akart feleletet kapni arra a sok amerikai mindmáig kínzó, megválaszolatlan kér­désre: tudott volna-e segíteni Amerika a hősiesen küzdő ma­gyar nemzetnek, vagy tényleg nem kockáztathatta meg egy amerikai-szovjet összecsa­pás akkoriban mentségül fel­hozott lehetőségét? A további négy szekrény anyagában forgószínpadsze­­rüen halad a főcselekmény: hogyan lesz a lengyel moz­galmakkal rokonszenvező, békés felvonulásból október 23-án, a fegyvertelen tömeg­re gyáván rálövető ÁVÓ „jó­voltából” fegyveres felkelés, amelynek során aztán nem­csak a kommunista hatalom gyűlölt jelképeit, a vörös csil­lagot és a sarló-kalapácsot vágja ki a magyar a jelenlé­tükkel megbecstelenített piros-fehér-zöld nemzeti zász­lónkból és távolítja el a köz­épületekről, hanem ledönti az utált Sztálin-szobrot, felége­ti Marx, Lenin, Rákosi képe­it, a kommunista újságokat és könyveket is. Aztán többnapos kemény harc után megveri és Budapest kiürítésére kénysze­ríti a „dicsőséges” szovjet hadsereget, arra kényszerít­ve Moszkvát, hogy tárgyalá­sokba kezdjen a felkelőkkel. Aztán jön a politikai foglyok, köztük Mindszenty József her­cegprímás kiszabadítását be­mutató anyag, a szabad ma­gyar sajtó termékei, hirdetve a munkásság, a katonaság, a diákság nemzeti szellemben történő újjászervezését, a be­­szolgáltatási rendszer eltör­lését, legnagyobb íróink ujjon­gó nyilatkozatait. De aztán jött a szuezi krí­zis és a nyugati hatalmak közt keletkezett, átmeneti szakítást kihasználva a csalárd Hrus­csov hirtelen félbeszakította a tárgyalásokat, elfogatta a tör­­becsalt Maiéter Pál táborno­kot és több, más katonai veze­tőt, majd később a jugoszláv követségre menekült Nagy Imrét és kormányát és az oro­szokhoz átállt Kádár Jánossal új „kormányt” szerveztet­­ve tankok ezreivel tapostatta le a maradék magyar ellenál­lást, amelynek a hősiesen küzdő, elszigetelt egységei még hosszú hetekig küldték segélykérő rádióüzeneteiket a világnak. A hatodik szekrényben már a menekülök csoportjait lát­juk: 200 ezer ember, gyalog, lovas-szekéren, teherautón hagyja el hazáját Ausztria, majd később Jugoszlávia felé. Az Andau melletti, deszka­­pallónyi szélességű hídon át­jutva Karácsony előtt Nixon alelnök nyújt nekik kezet, majd James A. Michener „best seller”-ré vált könyve, „The Bridge at Andau” örö­kíti meg emléküket. Megol­datlan problémájuk az egész világot foglalkoztatja, az Egyesült Nemzetektől az Amerikai Kongresszusig és Eisenhower elnökig törvé­nyeket kell hatályon kívül helyezni, hogy 54.000 bejut­hasson belőlük az Egyesült Államokba és a nemzetközi egyházi és világi segítőszer­vek alig győzik a munkát. A „magyar kérdés” politikai része azonban egy évtizedig megoldatlan marad: Sir Leslie Munro ENSz-fömegbízott vé­gül is súlyosan elmarasztaló zárójelentésében egyoldalú­an kénytelen megbélyegezni a minden együttműködést el­szabotáló Kádár-kormányt. Mindez ott van, jelentések­ben, idézetekben, képekben. A kiállítás utolsó két sza­kasza 1956 amerikai hagyo­mányát mutatja be: 25 év meg-megújuló szimpátia­nyilatkozatait, az ötvenhatos menekültek szervezeteivel, főleg a Magyar Szabadság­­harcos Szövetség munkájá­val kapcsolatosan kiadott hivatalos proklamációkat, ál; lami kormányzók, polgár­­mesterek, elnökök részéről. Végül az idei ünneplés csúcs­pontjai: a Kongresszus két há­zának egyesült határozata,­­kérve Ronald Reagan elnököt 1981. október 23-ának országos „Magyar Szabadságharcos. Nap”-pá való nyilvánítására és az elnök október 22-én kelt, ezt elrendelő, ünnepélyes ki­áltványának díszes okmánya. Ezt a két okmányt körülve­szik a 220 kongresszusi alá­írást eredményező akció ve­zetőinek, Mrs. Fenwick (New Jersey), Horton (New York),­­Dornan (Kalifornia) képvise-1 löknek és az ifjabb Dodd (Con­necticut) szenátornak a fény­képei, együtt a kongresszusi felszólalások szövegeivel a Congressional Record-ból. Az egész kiállítás stílusos befejező darabja Takács Pál szabadságharcos festőmü­cimu,vész „Tört szívek” nagyméretű alkotása. A kiállítás sikeréhez döntő­en járultak hozzá Török And­rás new-yorki iparművész remek díszítő munkái és Ber­­gerné Soltész Ildikó kerámi­­kus művész finom magyar kor­sói és tálai. A kiállítás 1981. december 4-ig volt nyitva. Enjoy our famous "Duckling Párisién Flambe” LUNCHEON DINNER COCKTAILS 696 W. North Ave., (at RL 83) Elmhurst 279-3310 Closed Mondays Childrens Photographer WOODF1ELD MALL: (312) 884-7450 EVERGREEN PLAZA: (312) 838-1334 LAKEHURST MALL: (312) 473-0525 YORKTOWN MAU: (312) 829-7450 JEFFERSON SQUARE: (815) 744-2288 Hour*: Monday thru Friday 10-9 Saturday 10-5 Sunday 12 to 5 Hungarian Society of Massachusetts, Inc. 287 Commonwealth Avenue Boston, Ma. 02115. Mottónk: 1974 óta minden év a MAGYAR ÍRÁS éve! Szö­rényi Éva: Ital-virág helyett ajándékozz magyar könyvet! Mi hozzáfűzzük: Fizess elő és ajándékozz emigráns muvir újságokat is! 8y

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék