Chicago és Környéke, 1982 (1-52. szám)

1982-06-19 / 25. szám

Ceausescu egyeduralma a végéhez közeledik Mi van az új tisztogatási hullám mögött? Romániára rendszer­végi hangulat neheze­dik. Jobban mondva uralomvégi, Nicolae Ceausescu és családjá­nak visszaélő egyed­uralma közeledik a vé­géhez. A román nép, mely forróvérűségéről és miliciájáról híres, jelenleg nyugtalan, de fásult állapotban él. Szenved az anyag és élelmiszerhiánytól s a megalázó elnyomástól, Ceausescu megalomá­­■ májától, kit a párt hí­zelgői ilyen díszítő jel­zőkkel tömjéneznek: „Világítótorony” — „Hajónk kormányosa” — „Hajnalcsillag” — a nép „Atyja” vagy „Fia” — „Kárpátbérc” — „Duna folyam” — „Zse­ni” — „Tölgyfaszál” — „Fenyőfa” — „Terem­tő”... Lehet, hogy Bukarest­ben ma valamivel több gépkocsi fut, mint tíz évvel ezelőtt, s a hők is jobban öltöznek, az üz­­­letek kirakatai köny­­nyebb életre engednek következtetni, s az 1977- es földrengés elegán­sabb épületek felhúzá­sát tette lehetővé. De nem kell messze elkó­­dorogni, hogy az ember szemben találja magát hosszú sorban álló em­berekkel, karjukon üre­sen csüngő bevásárló szatyrokkal, hogy tej­hez vagy szappanhoz jussanak. Az energia­megtakarítást előíró­­rendeletek az egykor éj­jel oly vidám várost sö­tétedés után kietlenné és félelmetessé teszik. Napi négy­­órás áram­zárlatot jelentettek be. Valójában sosem kap­csolják ki a villanyt a városközpontban és a ro­mán pártnagyságok, a „nomenklatúra” előkelő lakónegyedeiben, míg az egyszerű néprétegek és a külvárosok lakosai gyakran napi tíz órán át is áramszolgáltatás nél­kül maradnak. Nyugati valutás turisták részére elég jól ellátott étterme­ket rendeztek be, de a koszt még azokban is a szakácsok kedvetlensé­géről és közönyéről ta­núskodik ... A legmeghökkentőbb mégis a lakosság ma­gatartása. Jelenleg egyáltalán nem lehet ta­lálni kapcsolatot a ro­mán emberek felé. Ut­cán, kávéházban, úgy tesznek, mintha nem is látnák a külföldi ide­gent. Ha kérdést tesz fel nekik egy külföldi, kitér­nek a válaszadás elől, eltűnnek, mintha kísér­tetek lennének, vagy egyszerűen elszakad­nak. Félelem? Zavarba jövetel? Ellenséges ma­gatartás? Egyik sem. Egész másról van szó. Egy 1974-es rendelet minden román állam­polgárt, ki külföldi egyénnel érintkezik, 5000 lei pénzbírsággal sújt, ami egy tehén ára... 1977-ben egy Perform a death-defying act. Exercise regularly. American Heart Association WE’RE FIGHTING FOR YOUR UFE_____ újabb törvény előírta, hogy aki külföldiekkel beszélget, írásban köte­les jelenteni a rendőr­ségnek, hogy miről folyt a beszélgetés, így hát in­kább hátat fordítanak az idegennek, hogy az efaj­­ta kellemetlenségeket elkerüljék. E kissé felszínes meg­figyelések után a vidék­ről is aggasztó hírek ér­keznek. Tavaly augusz­tusban kiszivárgott an­nak a híre, hogy két po­litikai elítélt szökése után nagy lövöldözés zajlott le, több mint tíz halálos áldozattal. Szep­temberben bombák rob­bantak Ploestiben, októ­berben­­ Olténiában vol­tak sztrájkok és lázadá­sok. Motruban Ceauses­­cut kőzápor fogadta, egy pártvezetőt Orsová­­ban meggyilkoltak. Majd decemberben több termelőszövetkezetben tűzvész tört ki, a pites­­ti kombinátot szabotál­ták, az aradi pályaud­varon robbanás történt. Romániát a nagy energiaválság duplán sújtotta: egyrészt az üzemanyag áremelke­désével, másodszor az iráni Sah bukásával, ki­vel Bukarest szoros üz­leti viszonyban állott. Ehhez járul Románia óriási államadóssága a nyugati bankok felé: 11-13 milliárd dollár összegben, melynek évi kamata egy milliárd dollár. De a r­omán gaz­dasági bajok okai még ennél is mélyebbek: a rendszer merevsége és a vezetők nagyzási hóbortja felelős értük. 1947-ben, mikor Ghe­­orghiu Dej és Moszk­vában kiképzett gárdá­ja vették át a hatalmat, az akkori sztálini gigan­­tizmust próbálták meg Romániában is megho­nosítani: hatalmas üze­meket létesítettek eb­ben a viszonylag kis ag­rárországban, melynek parasztjait a gyárakba terelték. E szemkápráz­tató létesítményekről azt hitték, megszédí­tik a kommunizmussal élesen szemben álló la­kosságot, s ugyanakkor életre hívnak egy új munkásosztályt, mely a proletárdiktatúrát is indokolttá­­tenné. Ceau­sescu ezt a folyamatot még inkább fokozta, hoz­zácsatolva saját cezaro­mániás igényeit, s főleg felesége mérhetetlen szükségleteit. Elena Ceausescu elvtársnő­ből így lett „mérnök” — „doktor” — „akadé­­mika” miniszterelnök­helyettes, s egyúttal a rendszer második szá­mú vezetője. Valami­kor vegyészeti tanulmá­nyokat folytatott, s en­nek hatása alatt az or­szágot teleültette olajve­­gyészetű kombinátok­kal. A rossz nyelvek azt állítják, hogy ez a leér­tékelt „Mady Macbeth” kinek becsvágya és ki­csinyessége közismert, olyan üzemeket állított föl, melyek csak kis mű­anyag gombócokat ter­melnek, melyekkel a modern párnákat tömik ki, holott Romániának műtrágyára lenne szük­sége, s azt drágán kell importálnia. Franciaország is ala­posan ráfizetett a román államfő túlméretezett spekulációira. 1976-ban ugyanis nagy dobverés­sel bejelentették, hogy a Citroen autógyár üze­met létesít Craiovában, hol egy csodás, újszerű, takarékos, népi francia­román kis gépkocsit fog­nak gyártani „Öleit” megnevezéssel, mely meghódítja a világpia­cot. De a szép terv is füstbe ment a román bü­rokrácia formalizmusa és a román hatóságok esztelen követelményei­­ és hozzánem értése mi­att. Az „Öleit” két év­vel a tervezett időpont után futott ki és csak lassú ütemben került pi­acra, akkorra már per­sze lekésett az újabb autódivatok miatt. Ez a nagyszerű vállalkozás mindössze 2 és fél mil­liárd frank csőddel vég­ződött... Ha azonban az álmok szertefoszlanak s meg­jelenik a meztelen való­ság, az üres szatyrokkal és az árvák rongyaival akkor Ceausescu fénye­gető mutatóujjal lép fel a képernyőn, mint egy kegyetlen vádló: „Túl sokat esztek! ” — mond­ja. Október 19-én ejtette ki száján e keserű mon­datot a megrökönyödött románok előtt. „Több kalóriát fogyaszt lakos­ságunk, mint egyes ha­ladó országoké. Sokan elhíztak túlzott mérték­ben. Küzdenünk kell az obezitás ellen.­ A túlzott táplálkozás betegsé­gek forrása, harcolnunk kell ellene.” De ezek az aggódó családapai taná­csok egymagukban nem voltak elegendők, a tör­vényhozás is megtette a magáét: abszurd és kegyetlen intézkedések láttak napvilágot, hogy az 1981. október 10-i kor­mányrendelet aztán szi­gorúan szabályozza a lakosság élelmiszer beszerzési lehetősége­it, „azért, hogy bizto­sítsuk a nép rendszeres élelmiszerellátását a szocialista igazságos­ság etikai szabályai sze­rint”... Minden család csak saját szükségleté­nek megfelelő egyhavi tartalékot tárolhat ott­honában. Aki ezt túllépi, ,,spekulációs vétséget” követ el és 6 hónaptól 10 évig terjedő szabad­ságvesztéssel bünteten­dő. Vidéken már az élel­miszerjegyeket is ki­osztották. Ezért járja Bukarestben az a tréfa: „A lengyeleknek élelmi­szersegélyt fogunk nyúj­tani — élelmiszer­jegyek formájában.”... A falu­si lakosság saját magát köteles ellátni élelmi­szerrel, a terméstöbb­letet pedig be kell szol­gáltatni, különben 6 hó­nap — 5 év börtön áll kilátásba... Az üzemek munkafegyelmét az 1981. december 29-i ren­delet szabályozza. Aki engedély nélkül megy WC-re, dohányzik, vagy iszik egy pohár italt, s így az üzem működését megzavarja, bizonyos esetekben 20 évi szabad­ságvesztésre is elítélhe­tő. De a sok szigorítás, a sok letartóztatás, be­börtönzés és „eltűnés” ellenére Romániában nem javul a helyzet. Bu­karestben érezni lehet az uralom végének han­gulatát. Pedig Ceauses­cu ügyesen helyezte el rokonait, családját, ba­rátait az állam sakktáb­láin. A kulcspozíciók­ban ott ülnek hozzátar­tozói: Ion bátyja a had­sereg tábornoka. A Párt is lábai előtt hever: ő egy személyben állam­fő, pártfőtitkár és mi­niszterelnök. A rendszer a bajokkal szemben az előrejutás gyógymódját alkalmaz­za : megvádol minden­kit, földműveseket, munkásokat stb., s így visszakanyarodik a sztálini gyakorlathoz. A Szovjetuniótól való függetlenség glóriájá­val fején Ceausescu lassan lépeget vissza­felé Kreml-i bajtársai felé, hiszen ott is van az igazi otthona. (Cs.V.L., Párizs) Új kormány Jugoszláviában Jugoszláviában a 28 korábbi miniszterből csak kettő kapott helyet az újban, a többit kicse­rélték. Arról még korai lenne beszélni, hogy az 57 éves Milka Planinc miniszterelnök a fel­adatköröket is átcsopor­tosítja-e, de az a tény a vezetés összpontosí­tására utal, hogy a mi­niszterelnök hat helyet­teséből csak hármat tar­tott meg. Az igaz, hogy Milka Planinc, Jugoszlávia első miniszterelnöknője, de tévedés lenne azt hin­ni, hogy a férfiak sze­repe gyengült volna kor­­márnyában. Rajta kívül egyetlen nő sem került bársonyszékbe. További általános vo­nás: az új miniszterek döntő többsége a párt­apparátusból váltott át a kormánytisztségre. Belgrádban akreditált nyugati újságírók egy­behangzó véleménye szerint a kinevezések a pártbürokrácia győzel­met jelentik a korábbi kormányokban előny­ben részesült technok­ratákkal szemben. Ma­ga az új miniszterel­nök, Milka Planinc is a Jugoszláv Kommunis­ták Szövetségének hor­vátországi tagozatából került a belgrádi minisz­terelnökség élére. Min­denekelőtt a 70-es évek elején az úgynevezett „horvátországi nacio­nalisták” elleni párt­tisztogatás során szer­zett nevet magának. Különös figyelmet ér­demel, hogy Tito volt ju­goszláv elnök egyik leg­szorosabb munkatársa és bizalmasa, Stane Do­­lanc — aki tíz évig volt a párt titkára — lett a belügyminiszter. Fel­tehető, hogy a párt és a korm­ány azt várja Do­­lanctól, hogy lehetet­lenné tegyen olyan nem­zetiségi megmozduláso­kat, mint a kosovói al­bánok szeparatista tö­rekvése. Tekintélyes személyi­ségre bízták a külügyi tárcát is. Lazar Moj­­sov, aki Tito halála után egy évig a párt elnöke volt, a korábbi évekből i­s diplomata tapasztala­tokkal is rendelkezik, ezért nem lesz idegen számára a külügymi­niszteri munkakör. Milka Planinc kor­mányprogramja mutat­ja, hogy mely problé­mák megoldását tartja a legfontosabbnak. Első helyen az „ellenfor­radalminak, szocializ­­musellenesnek és nacio­nalistának” nevezett erők visszaszorításának szükségességét emlí­tette. Ez a feladat, ame­lyet a kormány a leg­fontosabbnak tekint, — mint említettem — az új belügyminiszterre, Stane Dolancra hárul. Az új­ miniszterelnök második helyen a súlyos gazdasági problémák megoldását említette. Véleménye szerint ezt elsősorban az önkor­mányzati rendszer to­vábbi bővítésével kell elérni. Planinc minisz­terelnöknek ez a meg­jegyzése arra utal, hogy folytatni kívánják a Ti­to idejében megkezdett önigazgatási rendszert. Ugyanígy a „titói hangszerelés” érezhető a külpolitikai program­ból. „A hatalmi töm­bökön kívülálló függet­len politika”, „jugosz­láv önálló út” a szocia­lizmushoz, „egyenran­gú demokratikus kap­csolat minden függet­len országgal”. Az új kormány hiva­­talbalépése azonban csak egyik fejezete azok­nak a változásoknak, amelyekre ezekben a hónapokban sor kerül Jugoszláviában. Júni­­­us 26-án kezdődik a párt­­kongresszus, ahol felte­hetően szintén új arcok kerülnek majd előtérbe a pártvezetésben is. négy nyelven a magyar . . szabadságért­ . „ ' j. [I NEMZETŐR® ««iiinmiiaiii—JicnMmm MEGJELENIK HAVONTA Kiadóhivatal, S München 34 Pod­l. 70. Germany Feleld* szerkesztő és kiadó: KECSKÉSZ-TOLLAS TIBOR Lapunk az 1848-as alapítású Nemzetőr utóda, az emigráció egyetlen olyan sajtóorgánuma, mely a magyar számon kívül három világnyelven: angolul, németül és franciául több mint két évtizede a legnagyobb anya­gi nehézségek ellenére is rendszeresen megjelenik. 94 országban igyek­szik ébrentartani a Kárpát-medencében élő magyarság emberi, nemzeti kisebbségi jogainak ügyét. A történelem tanítása, az emigrációk tanulsága, hogy idekint nem ma­gunkat, hanem a külföldet kell meggyőznünk igazságunkról. Ezért van szükség világnyelveken megjelenő magyar sajtóra és könyvre, így dol­goztak félévszázaddal ezelőtt Benesék és Masarykék Pittsburghban — és nem kis eredménnyel. Idegen nyelvű kiadványaink zömét tiszteletpéldányként küldjük szét a szabad világ politikusainak, íróinak, tudósainak, szervezeteinek és saj­tójának. Rajtuk keresztül nyerünk új és új barátokat a magyar szabadság ügyének. Az elmúlt 23 év során közel 1500 cikkünket vette át a világsajtó. Ezért kérjük azokat, akik anyagilag megtehetik: 1. Rendeljék meg a lapot. Évi előfizetés légipostán $ 16.00. 2. Pártoló-tagok évi adománya: $ 30.00 (személyi csekken is beküldhető) A pártoló-tagok a magyar számon kívül a kívánt idegen nyelvű számot is díjtalanul kapják. Minden pártolónknak igazoló lapot küldünk, mely­ben évenként a beküldött adomány összegét beragasztható emlékbélyeg­gel nyugtázzuk. Név: (vagy szervezet neve)................................................................................. Cím: Chicagói képviselőnk és terjesztőnk: báró Pongrácz Cili 8333 N. Mango St. Morton Grove 111. 60053 Só Bernát: N.U.M.M. Elég manapság bár­melyik napilapot előven­ni, az olvasó azonnal meggyőződhet, hogy számos egyéb jelenség mellett a rövidítések korát éljük. A stratégiai fegyve­rek csökkentésére vo­natkozó egyezményeket számozzák és SALT-ra rövidítették le. (Bár úgy látom a számozás­hoz meglehetős optimiz­musra volt szükség, mert még a második SALT-ig se jutottunk el.) Az észak Atlanti-óceá­ni katonai szövetség NATO lett, a kontinen­sek között röpködő ra­kéta meg ICBM, az űr­kutatással foglalkozó Társaság NASA, Harry O’Connor nevű tröszt igazgató röviden H.O.C. (Hécs-O-Szi) és a kali­forniai szuperváros L.A. (Elé). Mintha rohanó vilá­gunkban az embereknek nem lenne már többé idejük mindennek a ne­vét rendesen kiejteni. Igaz, hogy történel­münk folyamán Ausztri­ával kötött Császári és Királyi vadházasságun­kat mi is röviden K. und K.-nak neveztük. Az Állami Vasút az ná­lunk is csak MÁV volt, a helyi az meg HÉV, de túlzásba azért soha nem vittük. Fővárosun­kat soha nem neveztük Bé-Pé-nek, és bármilyen sürgős volt is a dolgunk, Csonkamagyarország sohasem lett „Cs.M.”. A múltkor rajtakap­tam magamat. Úgy lát­szik már én is belejöt­tem ebbe a nagy rövidí­tési lázba. Egyik barátomat ma­gunkban röviden elne­veztem M­MM-nak. De feltételezem, hogy őt mindenki más nagyon jól ismeri. Ő az a min­denhol megtalálható embertípus aki napjá­ban többször jelenti ki: na-úgy e-meg-mondtam. Már a negyvenes évek elején, mikor a német ejtőernyősök kitűzték a horogkeresztes zászlót az Akropilisz tetejére fölényesen jelentette ki: „na ugye megmondtam, hogy a németekkel nem lehet kikukock­áz­­ni...’ Negyvenötben ugyan­olyan fölénnyel közölte velem: „na ugye meg­mondtam, hogy a néme­tek el fogják veszíteni a háborút...” Persze a kikukoricá­­zás és a háborúvesztés között még sok minden mást is megmondott és mond azóta is. „Na ugye megmond­tam, hogy a Szabad­ Európa Rádió egy ka­lap izét se ér, és az oroszokkal nem lehet ki­kezdeni ...” jelentette ki ötvenhat Karácso­nyán. Hasonló volt a vé­leménye Vietnamról 76-ban. A watergate-i események is őt igazol­ták mire Nixon lemon­dott. De nemcsak a tör­ténelem kiszámíthatat­lan eseményei látszanak őt igazolni. Bőrig ázott barátaival mindig sietve tudatja: „ugye megmondtam, hogy esni fog...” A Szülőkórház folyosó­ján, amikor a torka­­szakadtából ordító új­szülöttet a család az üvegablak mögött cso­dálja, akkor a körülál­­lókat soha nem mulaszt­ja el emlékeztetni: „na ugye megmondtam, hogy kislány lesz...” Később a válópert is ezzel zárja le: „na ugye megmondtam, hogy a Karacsay fiúnak sem lett volna szabad elven­ni a Pántlikás Böbét...” Most figyelem, egy idő óta gyanúsan csend­ben van. Politikai szi­matát ismerve, sejtem most Ronald Reagan bicskáját figyeli: ma­gában mérlegeli, vajon beletörik-e a 83-as költ­ségvetésbe, vagy sem? De látom különös­képen nem aggódik. Ugyanis bármi tör­ténjen, magabiztos fö­lényével fogja kijelen­teni: „Na ugye, megmond­tam ...” Végre egy dollármilliomos Magyarországon Rubik Ernő profesz­­szor, a bűvös kocka fel­fedezője egy belga lap­nak adott nyilatkozatá­ban azt mondta, hogy FRENCH & CONTINENTAL CUISINE Enjoy our famous “Duckling Parisien Flambe" luncheon dinner COCKTAILS 6% W. North Ave., (at RL 83) Elmhurst 279-3310 Closed Mondays eddig egy millió dollárt hozott neki világszerte népszerű találmánya. „De”, folytatta, eddig ennek semmi hasznát nem vettem, mert túl sok a dolgom, minden­hova hívnak, sokat kell utaznom, így még nem is tudom pontosan, mennyit kerestem. Majd ha az érdeklődés lelanyhul a bűvös koc­ka és személyem iránt, akkor kezdem élvezni munkám gyümölcsét”. Rubik Ernő egyébként Torontóban is járt a kö­zelmúltban és többek kö­zött a Simpson áruház­ban, a játékosztályon személyesen mutatta be bűvös kockáját. 1­­­u­­n PfM Live Wire Electronics 1775 Chestnut Suite F Grenview IL 60025 Tulajdonos: Ifj. SZENDY LÁSZLÓ Tel: 998-9752 A legmodernebb bel és külföldi elektronikus készülékek szakszerű és jutányos megjavítása: Video kazetta lemezek • TV készülékek Autó sztereo • Rövidhullámú rádió (CB) Házilag összeállítható sztereo Video játékok Kazetták & tekercses hangszalagok Házi komputerek Mikro-hullám tűzhelyek etc... A HIRDETÉS FELMUTATÁSA $ 10.00 kedvezményt jelent! 9. oldal ROMA DRIVING INTERNATIONAL SCHOOL 7138-40 W GRAND AVENUE CHICAGO. ILLINOIS 60635, Tel: (312) 622-1500, vagy 889-2211 • Magyarul is beszélő oktatók. • Hívjon bármilyen (any class) engedélyért, vagy megújítás végett. • Automata és kuplungos kocsik vezetésének leghatásosabb oktatása. • Specialitásunk a félénk és ideges emberek tanítása. ROSA RESTAURANT 3500 W. Montrose Ave., Chicago 111. Tel: 588-2746 Kiváló konyha , mérsékelt árak. Nyitva: Reggel 6-tól, este 8-ig.

Next