Chicago és Környéke, 1982 (1-52. szám)

1982-08-28 / 35. szám

10. oldal Saáry Éva: Kedd reggel Miért éppen kedd Mert akkor van Vilm barátnőm tornaórája amelyen nekem hazai­­as kötelességem — idő ben! — megjelenni. — A többiek elkés­hetnek, de te magya vagy. Neked példát kel adnod! Nos, Vilma tornaórá­ja arra is ürügyül szol­gál, hogy reggeli, ház munkáimat sebtében összecsapva, egy órá­val előbb elrohanjál a hazulról, s kiülve a tó­parti kávéházba, olvas­sak, Írjak, elmélked­jek... Otthon, persze, ezt nem mondom. Aligha ér­tenék meg, mit jelent számomra ennek, a lo­pott órának az intenzitá­sa ! S az az érdekes, hogy Vilma tornaórája nél­kül nem tudom megvaló­sítani. Máskor ez nem megy, noha százszor el­határoztam, hogy min­den ürügy és kötelezett­ség nélkül is felkelek időben... De nem is a felkeléssel van a baj, ha­nem az érveléssel! Nem­csak a család, hanem ön­magam felé is. Mintha valami szégyellnivaló lenne abban, hogy az embernek magányra van szüksége, s nem akármikor („ha házi ? teendőimet elvégez­ni nem”), hanem éppen , reggel, a friss levegő és­­ még harmatos füvek­­ társaságában... Egyetlen elolvasott­­ mondat (ilyenkor) száz­­ másikat virágzik. Az­­ elme és a szív éppolyan tiszta és átlátszó, mint a nyári ég... • Kedd reggel. A kávéház teraszáról a parti sétányt szegé­lyező, tűzpiros virág­sorra, a fehérbordájú hajókra, a valószí­nűt­lenül sima és csendes vízre látni, amelyen — többek között — az én vi­lágoskék, kétevezős la­dikom­­is himbálódzik. Fülledt napokon áteve­zünk vele a szemközti, San Rocco-ba ebédelni. A kis, zöld csárdát, csak a tó felől lehet megkö­zelíteni, tehát elsősor-­­ ban vízi emberek talál-­­­kozóhelye. A „parkin- i­got” meszelt kikötőcö­­j löpök, s hozzájuk csatla-­­ kozó, rövid stégek alkot-­­ ják, amelyeken — ha­­ nem vigyázunk—szálka­­ megy a talpunkba...­­ •­­ Kedd reggelenként,­­ mielőtt beülök a kávézó­ba, kiveszem a postafi­­r­ókból a leveleimet. 1. Nagyritkán fordul csak i­ elő, hogy nincsen sem­mi. Ha ki sem mozdu­lok az odúmból, akkor is állandó kapcsolat­ban vagyok az egész vi­lággal; jobban és benső­ségesebben, mint azok, akik szüntelenül bolyon­­ganak... Először is az újságok! A legtöbb nyugati ma­gyar (lefogadom!) nem él teljes mértékben a szabadság adta lehető­ségekkel! Pedig, ne­künk jobb helyzetünk van, még az itt születet­teknél is, hiszen nem­csak Nyugatról, hanem Keletről is — első kéz­ből — kaphatunk híre­ket. Olvashatunk min­dent , és mindennek az ellenkezőjét is! Micso­da kiváltságos helyzet, milyen rendkívüli lehe­tőség a tájékozódásra, egybevetésre, horizont­tágításra... Idegen nyelvű lapok és magyar sajtótermékek — öt vi­lágrészből! (Tudjuk-e vajon, hogy a bibliog­ráfiák több, mint 1000 nyugati magyar újsá­got, folyóiratot, idősza­­k­kiadványt tartanak számon??) Ha nem is ol­vasok el minden cikket csak átfutom a címe­rét, az írók nevét­, ak­­kor is óriási tájékozott­ágra teszek szert. Az imerősök, barátok cik­­keit pedig személyes zenetnek tekintem... Levelezésem (azelőtt, égen, a „bibliai” időb­en) csupán szűk baráti örömre, rokonságom­­a korlátozódott. Ezek kapcsolataim mostan­­a erősen redukálódtak, iszen (különösen a ha­­zaiakkal) régóta nem be­szélünk „egy nyelvet”... (Félnek is tőlem, hogy „kompromittálom” őket politikailag...) Viszont megsokszorozódott a le­velezésem azokkal, akikhez „szakmai" kap­csolat fűz nyugati köz­életi emberek, politiku­sok, írók, művészek — az egész világról, ma és nem utolsó sorban, — cikkeim, könyveim ol­vasói, akik néha megha­tó kedvességet és figyel­met tanúsítanak. Egyre több olyan leve­lezőpartnerem van, akit személyesen nem is is­merek! S a különös az, hogy egészen meghitt, baráti kapcsolat ala­kulhat ki ilyen esetek­ben... ami (talán?) azt bizonyítja, hogy a test, a testi megjelenés (min­den velejárójával együtt: kor, nem, esztétikai ér­ték) nem lényeges, csak járulékos tartozéka az embernek. Egy testtel, szellem nélkül, nem so­kat lehet kezdeni, vi­szont egy szellem, test nélkül is önállóan létező és ható tényező. Mindez azonban túl nagy távla­tokba vivő diskurzus. Hagyjuk is abba! A tóparti kávéházban, kedd reggelenként, gyakran cikkeket is írok... Nézem a vizet, a távoli hegyek lágy kör­vonalait és megfogan bennem egy-egy téma. Hol aktuális kérdéseket próbálok—önmagam és mások számára! — tisz­tázni, olvasóimmal „négyszemközt” megvi­tatni, hol pedig megele­venedik bennem életem némely, eltemetettnek hitt, mozzanata,­ hangu­lata. De írok könyvkri­tikákat, filozófiai esz­mefuttatásokat, nem is beszélve a versekről, amelyek maguktól „íródnak”, ha szép csen­desen, befelé, figyel az ember. Nem kell mást tenni, csak a mélyből fel­merülő sorokat megra­gadni, papírra vetni, mielőtt „kámforként” elillannak... • Kedd reggel, 8-kor beülök a La Lanchettá”-ba és 9-kor kezdődik Vilma torna­órája. Rohanó életem­ből kicsípett, boldog, 60 perces pihenő! Néha elfog a kísértés, hogy — a testgyakorla­tot elbliccelve — tovább maradjak a teraszon. De akkor már megkesere­dik az öröm íze; lelkiis­­meretfurdalásom van. Először is önmagam­mal szemben, hiszen nagy szükségem van rendszeres, szakszerű mozgásra (Hiszek is az „ép testben ép lélek” — jelszóban!); másodszor pedig Vilmával szem­ben, akinek hajnalban kell kelnie, hogy (a 35 km-re lévő) Locarnóból átérjen kocsijával reg­gel 9-re, Luganóba... De különben is: A ha­lál ad feszültséget az életnek, — mondja Má­rai, vagyis az időbeli korlátozottság fokoz a maximumra minden gyönyört. Figyelem az óra mu­tatóját: 5 perc múlva 9! Intek a pincérnek: „Pa­­gare, per favore!” (vagyis, hogy fizetni sze­retnék). De néha nem is várom meg, hogy asz­talomhoz jöjjön. Kiszá­molom a kockás abrosz­ra az 1.40-et, és össze­pakolva rögtönzött „iro­dámat”, elrohanok... Chicago & Vicinity US PS 103-620 Magyar Hetilap — Hungarian Weekly Newspaper Üzleti iroda — Business Office 4125 N. Central Park Ave. Chicago III. 60618 Megrendelem lapjukat Meghosszabbítom előfizetésem Az előfizetési díjat.......évre mellékelem Előfizetés egy évre $ 25.00. Félévre $ 15.00 Nyugdíjasoknak egy évre $ 20.00 Név: ........................................ Házszám és utca: ................. Város................ Állam. . Zip Code. Alakítsuk meg a­­Nemzetőr Könyvbarátok Körét Történelmünk viharos századai során az idegen meg­szállásokat őseink mindig szerencsésen átvészelték. A vé­szélt azonban ma jóval nagyobb, mert­ nemcsak a meg­szállás súlya nyomja népünket, hanem ezen túlmenően tervszerűen folyik a nemzeti és történelmi tudat felszámo­lása. Az egész oktatási rendszer egyszerűen­­elhallgatja, vagy meghamisítja a történelmi múltat. A mögöttünk lévő 25 esztendőben felnőtt otthoni nem­zedékek joggal elvárhatják tőlünk, hogy minden lehető esz­közzel segítséget nyújtsunk nekik, főleg a közelmúlt törté­nelmi valóságának megismeréséhez. Ennek egyedüli jár­ható útja, hogy az ilyen témájú, Nyugaton megjelent köny­veinket kezükbe juttassuk. Ennek a fontos szellemi missziónak az anyagi alapját úgy próbáljuk megteremteni, hogy megalakítjuk a­­Nem­zetőr Kivinburin­án­nk Körei Tagja lehet mindenki, aki vállalja, hogy az évenként egyszer megjelenő könyvünk árát előre befizeti. A tervezett könyvek terjedelme körül­belül 200 oldal lesz, ami évi 15 dolláros megterhelést jelen­tene Ezért az összegért viszont minden könyvbarát-tágunk nemcsak egy könyvet kap, hanem EGY könyvnek a haza­jut­tatását is lehetővé teszi. Ha sikerül 4—500 példányos előmegrendelést kapnunk, ez 1000 példány előállítását biztosítja. A szerzői tisztelet­díjak könyvekben való kifizetése után ez az akció 400 könyv hazajuttatását tenné lehetővé. Így minimális anyagi áldozat árán olyan könyvek születhetnek meg, amelyek otthon csak szamizdat formában, gépírásosan terjeszthetők, vagy sehogy. Sorozatunkban,elsőnek, az otthon betiltott lakiteleki Fia­tal írók Körének nemrégen kimenekült tagja. Hajnal L­ászló Gábor — a mai otthoni élet visszásságait leleplező könyvét tervezzük kiadni. Kérjük barátainkat, támogassák könyvakciónkat, mert így tudjuk csak az­ otthoni fiatalság igényét kielégíteni, hogy a múlt, de főleg a közelmúlt ese­ményeit hitelesen megismerhessék. Tollas Tibor CHICAGO-ban vállaltam a Nemzetőr Könyvbará­tok Körének megszervezését. Kérem, hogy az aláb­bi jelentkezési lapot hozzám eljuttatni szívesked­jenek. A csekket „Nemzetőr Könyvbarátok Köre” névre kérjük kitölteni: ISTVÁN FEKETE 2923 „C” W. Argyle Chicago, III. 60625 BELÉPEK A NEMZETŐR KÖNYVBARÁTOK KÖRÉBE 1982-re mellékelek 15.00 amerikai dollárt Hajnal László Gábor könyvének kiadására. Baráti körben vállalok......db. könyv előrendelést és er­re mellékelek..........összeget. (A nem kívánt rész törlendő) Név:..............­............................................................­ Telefon: ..„..«i*,..........'.................................................««• Cím": ............................................................................íj-.­• Postal Code:' ........................................................ Nevem megjelenhet a kiadásra kerülő könyvben. Igen.... Nem.. Kedves Olvasóink! Kérjük, hogy támogassák a lapunkban hirdető Üzletembereket és Egyesületeket, mert az ő s­okszor erejüket meghaladó­­ áldozatvállalásuk akül, vagy nem lenne magyar újság Chicagóban, gy az előfizetési díj legalább háromszorosa lenne a jelenlegi árnak. a Chicago és Környéke Szerkesztősége FIZESSEN ELŐ LAPUNKRA! HUMOR — Most két hétig Buda­pesten szemetelek, aztán megyek vissza Londonba. — ugye megbocsát, Liliké, de még konzultálnom kell a szexológu­sommal ... — Megjelent az új ver­­seskötetem. Az utolsó szálig elkapkodtam. HAZÁNKFIA . Nincs olyan házasság, ahol ne volna veszekedés. Nincs olyan veszekedés, ahol valami össze ne tör­, ne. Házasság veszekedés nél­kül — étel só nélkül, fut­­balmeccs küzdelem nélkül. Veszekedés — törés nél­kül színtelen, szagtalan, lagymatag perpatvar; ha­tása nulla. — Csakhogy — ez a nagy kérdés! — ,.mit törjenek össze a civakodó házasfe­lek? E tekintetben nincs helye sem jóvátehetetlen túlzásnak, sem nevetséges kicsinyességnek. Nem sza­bad túl sokat törni, de túl keveset se; amit összetö­rünk, ne legyen nagyérté­kű, de semmiség se le­gyen, mert akkor a törés­ nem éri el a célját ! Tehát hogyan törjünk, mit törjünk, mit ne tör­jünk és hogyan ne tör­jünk? Törjük egy cseppet a fejünket ezen. A törés legyen határozott és visszavonhatatlan, ijeszt­getésnek, feltételes törésnek helye nincs. Felemás törések sem­­kí­vánatosak. Ha már törünk, törjünk dirib-darabra sza­­naszéjjel, ripityára, miszlik­­re, cserepekre, izzé-porrá, zúzalékká. Egy férj azzal tette nevetségessé magát a felesége előtt, hogy ha düh­be gurult, felkapott egy vázát, magasba emelte, lá­bérn­ kezdte, „ha így foly­tatod, összetöröm !" —, az­tán szépen leporolta és vissza­tette a vázát a he­lyére. Mondanom semt kell, az asszony vérszemet ka­pott, mindinkább piszkálta a férjét. Jól tudta, aki még nem tört, az törhet, de aki csak lóbál, az soha nem fog törni. A törés legyen indulattal fűtött, ösztönös, kirobbanó erejű, de ugyanakkor cél­tudatos, áljon összhangban anyagi lehetőségeinkkel, valamint a népgazdaság te­­­herbíró képességével Sem­mi értelme összetörni egy drága meisseni porcelánt, mert anyagi romlásba döntjük magunkat, sem a telefonkészüléket, mert egy­részt nem tudunk telefo­nálni, másrészt az köztulaj­don, valamint nem ajánla­tos az ablaktörés sem, mert napokig leshetjük az üve­gest. Összetörésre ajánlott tár­gyak: vizespohár (kom­mersz, nem csiszolt), feke­tekávés pohár (ha törhe­tetlen), fogmosópohár, glcs­­ces olvasólámpa, szemüveg (ha van tartalék), reklám­hamutartó, hasznavehetet­len vitrintárgyak (nagyma­mától örökölt szóló teás­csésze, nippek, csippek­­csuppok), főzelékestál a másnapos babfőzelékkel­ összetörésre különösen ajánlott tárgyak: villany­­körte, (nagyot durran), konyhakövön üveg sör (még nagyobbat durran), Krásznája Moszkvá kölni (maradandó), kisképernyős fekete-fehér televízió (régi típusú), ébresztőóra (törés közben csörög, ami fokoz­za a pszichológiai hatást). Vigyázat! Az összetö­résre a sértett fél néha visszatéréssel reagál. (Te töröd az én tévémet, én töröm a te tükrödet) Zúzd össze a poharamat, szétve­­­­rem a műfogadat stb., stb.) Így keletkeznek viszonyos­­sági alapon a Nagy Családi Törés-Zúzások, amikből a házasfeleknek sok hasznuk ugyan nincs, viszont a szomszédoknak ingyen sza­badidőprogrammal szolgál. Ilyenkor csak arra kell ügyelni, hogy a kölcsönö­sen összetört tárgyak érté­­­­ke megközelítőleg azonos legyen, az egyenleg pedig, nulla. Ha következetesen és ésszerűen törünk, a családi törés-zúzást úgy is fel le­het fogni, mint egy érzelmi indíttatású társadalmi mun­kában végzett lomtalaní­tást. Csak egyet ne törjünk össze: egymást, mert akkor nincs akivel utána kibékül­jünk. IZGALMAS PILLANATOK HAJLAM — Jin még a szellemi táplálék­tól is hízom. BÜCSÜ — Csókoljuk meg még egyszer egymást utoljára ... Aztán elvesz­lek feleségül. JÓ HÍR — Hallotta? Remek hír! Másfél órát késik a vonat. Kilencven perccel később jön a feleségem! KÍNOS — Képtelen vagyok megcsalni az elvált feleségemet. BALESETVÉDELMI OKTATÁS — Aztán jól vigyázzanak ma­gukra, emberek! CSALÓDÁS Béla még soha nem csalódott a szerelmében. Gondosan vigyáz ar­ra, hogy inkább benne csalódja­nak. VAD — Igazságtalanul azzal vádol­tak, hogy loptam. — Erre ön mit tett? — Nem tűrhettem, hogy igazság­talanul vádoljanak, tehát valóban loptam. FOGORVOSNÁL — Elég rossz állapotban vannak a fogai. — Fiatal házas vagyok. A fo­gamhoz kell verni minden garast. Gyávaság — Csak a másfél méterrel a föld felett vagyok hajlandó kiugrani ej­tőernyővel. Akkor meg már mi­nek? Álláspont ! A rossz házasságnál csak a jót lehet nehezebben elviselni. HŐSÉG — Örök hűséget fogadtam, a fe­leségemnek. Persze kivéve a ker­det és a pénteket. — Nekem sokkal jobb az alakom és ha szólsz megspórolhatod volna a színházjegyek árát... í£Áv~­ett' ”jf Altatás nélküli, fájdalom­mentes operációval kísérleteznek A John Hopkins Uni­versity School of Medi­cine­ (Baltimore, Md.) sebészei különleges, új­fajta eljárással végre­hajtott műtéttel kísér­leteznek. Az újfajta mű­tét lényege az, hogy nem altatják el a beteget és nem is az általánosan is­mert helyi érzéstelení­tést alkalmazzák az operáció közben. A be­teg ébren van, semmifé­le fájdalmat nem érez és képes arra, hogy a sebésszel beszéljen és azt is megérti, ha a se­bész beszél hozzá. Az újfajta eljárás fel­találója, Dr. Sylvan Sha­ne, ezzel kapcsolatban a következőket mondta az újságíróknak: — Eljárásom előnye elsősorban az, hogy ki­küszöböli azokat a ve­szélyeket, amelyek az­ altatással járnak. Az ál­talános nem minden esetben veszélytelen, szívműködést és a léleg­zést rendkívül óvatosan állandóan, ellenőriz­nünk kell. Statisztikai adatok szerint általá­ban minden ezer olyan műtét közül, amikor az operációt altatással vé­gezték, a beteg az al­tatás következtében meghal. I— A helyi érzéstele­nítés következménye és hátránya az, hogy ám­bár a beteg a legtöbb esetben semmi fájdal­mat nem érez, vagy csak nagyon kevés fájdal­mat, ideges és nyugta­lan a műtét közben, mert tudja (és gyakran látja is), hogy mi történik vele. Az én módszerem lényege: a beteget egy különleges injekcióval örömteljes állapotba hozzuk. Teljesen ébren van, azonban „lebegő”, gondtalan és boldog ér­zés tölti el. Ezután al­kalmazzuk a fájdalmat megszüntető helyi érzés­telenítést. A beteg fülé­re rádió fülhallgató kagylót illesztünk és műtét közben lágy zenét közvetítünk számára. A fülkagylón keresztül a sebész tud beszélni a be­teghez műtét közben. Ha a beteg bármiféle fáj­dalmat érez, ezt nyom­ban jelzi és az érzéste­lenítést végző orvos nö­veli a fájdalomcsillapí­tó adagját.­­ Ezt az eljárást máris teljes sikerrel al­kalmazzuk, szem­mű­tétek, orr, sérv-operá­ciók esetében és akkor, ha a beteg torkából polipot kell eltávolí­­tanunk és három eset­ben ugyancsak sike­resen alkalmaztuk aranyér-műtét eseté­ben.

Next