Chicago és Környéke, 1982 (1-52. szám)
1982-09-18 / 38. szám
Dr. Töttösy Ernő: Mindent a magyar népért! A Toronto-i Világkongresszus ezt a négy szót választotta jelmondatának. Tette ezt huszonhat esztendővel a nemzeti forradalom szovjet eltiprása után. Magában az a tény, hogy az évtizedek malmában őrlődő emigráns magyarság még mindig „mindent” a magyar népért képes áldozni... a magyarság közösségtudatának, áldozatkészségének és elfojthatat- lan vitalitásának a bizonyítéka. De egyúttal ez a „mindent a népért” jelszó magában foglalja azt is, hogy „semmit” a diktatúráért. Nem hagyják összekuszálni a fogalmakat. Nem engedi édes keblére ölelkezéssel összekeverni az „ál” proletárok, a „hivatásos” forradalmárok uralmát a magyar néppel. A magyar néptől soha semmi sem távolította el. Se távolság, se idő, se érdek. A rendszert nem vallja magáénak ma ugyanúgy, mint évtizedekkel ezelőtt. Ebben az egyben tökéletesen egységes a politikai emigráció. De nem is kell több ennél. A pluralitás színfoltjai, mint a kaleidoszkóp harmóniája, soksok változatukkal is egységes képbe olvadnak. Pártok, szervezetek, felfogások és emberek mind-mind „összeállnak” egy óriási „hazává”, amely sokkal több és sokkal magasabban fekszik, mint a vitatott és megcsonkított földrajzi keret. A „szellemi haza” képe, ahogy azt világszerte hirdeti Tollas Tibor, a mi Nyugatra hozott talizmánunk, amelyet nem lehet a rendszerrel összekeverni. Ennél a pontnál kezdődik a vitánk, a láthatatlan dialóg azokkal, akik számára haza, magyarság, nép és nemzet a „rendszerrel” egyet jelent. Bármilyen előkelő katedrán, banknál, iparvállalatnál csillogtatják is ezek a szellemi zsoldosok nagyhírű intellektusuk sziporkáit, a politika legelemibb szókincséből annyit sem értenek, mint a legbalubább baluba törzsfőnök. A politikai emigráció „semmit a diktatúráért” magatartása nem változott és nem változhat mindaddig, amíg ez a diktatúra — gulyással, vagy csontokkal — de még fennáll. Tekinthetjük-e másnak a szovjetet behívó Hegedűs kormány miniszterelnökhelyettesét, Apró Antalt, mint a sztálini múlt „jogfolytonosságának” bizonyítékát. Úgy fordítják ezt marxista-leninista szakírók, hogy ezek a Rákosi alvezérek a „történelmi fejlődés” biztosítékai. Számunkra ittfelejtett „minotauruszok”. Apró nem jelentett beteget, hogy átvenni „kényszerüljön” a Szent Koronát. Micsoda kigúnyolása volt ez a magyar népnek és megalázása Amerika jóindulatának, amely „népnek a néphez” kívánta kézbe adni nemzeti ereklyénket. A politikai hatalom, vagyis egyszerűen a Hatalom ma is ugyanazon jogrend, ideológia és párt-szuverenitás alapján kormányoz, mint Rákosi idején. Más eszközökkel? Kétségtelenül. Nem szabad azonban, elfelejteniük a magyar helyzet tudós analizálóinak, hogy az internálótáborokat, a börtönben szokásos egyszerű agyonveréseket, az ÁVÓ-s kínzásokat, még Gerő Ernő főtitkárságai idején szüntette meg — a Kreml felől fújó engedékenység keretében — Nagy Imre. Ez nem a Máté evangélista kölcsönvett mondatával „az aki nincs ellenünk az velünk van”-nal lelkesítő biblikus Kádár műve volt. Hányszor olvassuk ezt a csodálatos kádári mondatot minden kezdő nyugati újságíró cikkében, aki megcsodálja a „pudát” és a Balatont és ellágyul a dunaparti cigánymuzsikán. A magyar helyzet „reális” kiértékeléséhez nem csupán a Moszkva által engedélyezett „jobb”-lét, hanem a társadalmi, kulturális és „horribile dictu” politikai élet egésze is hozzátartozik. A lényegről: a szovjet csapatok jelenlétéről kár beszélni, hiszen ezt mindenki tudja! A „népi demokráciának” gúnyolt proletárdiktatúra egypártrendszere hozzátartozik a „new reality” megváltoztathatatlan tényeihez. A sztálini jogrend megőrzése már olyan megszokássá vált a magyar társadalomban, hogy észre sem veszik. Ettől még nem megy fel a krumpli ára. Ez mind igaz, de hol van akkor a „más”! Hol van a megváltozott idők szellemi, jogi, ideológiai igazolása? Elképzelhető-e, hogy a politikai emigráció alázatos tudatlanság,gal hajtsa meg fejét a bölcs „valóság-keresők” előtt, akik nem keresik és nem is ismerik a magyar népet, de a rendszer uraival szemben behódolást ajánlanak? Elképzelhető-e az, hogy ami jogászi abszurdum volt ezelőtt 26 évvel, ez most egyszerre elfogadható jogszabály legyen pusztán azért, mert „úgysem lehet semmit sem tenni” és meg kell érteni az „idők szavát”! A jelenlegi rendszer uralmának jogi pillére az 1946 évi törvénycikk, a „köztársaság védelméről szóló törvény”. Ebben a törvényben minden benne van, ami megvéd egy „demokráciát”. Csak erős parlamenti harcok után fogadták el a törvényszövegben azt az otromba hiányt, hogy a demokrácia „nem erőszakos” megdöntésére irányuló cselekvés súlyosan, esetleg halállal büntethető. Az „erőszak törvényből” kimaradt az „erőszak” szó! Ennek a törvénynek a rendelkezései alapján nyílt meg az út a magyar társadalom minden ellenállásának a felszámolására a véres titkos perek és kirakatperek alkalmazásával. Ennek alapján akasztották fel 1947-ben Donáth Györgyöt, ítélték börtöntre Mindszenty prímást, akasztották fel Rajkot, ítélték börtönre a Grősz-per vádlottait... és "akasztották fel Nagy Imrét a további 2.000-et. Rákosi és a kádári „történelmi mechanizmus” — mert ne csak a gazdasági „mechanizmusról” szajkózzunk mindig — több embert gyilkoltatott le 16 év alatt (47—63), mint a 250 éven át tartó inkvizíció az egész világon. Az inkvizíció „össz” áldozatait 250 év alatt kb 2.500-ra becsülik, ezzel szemben Rákosi— Kádár korszakában több, mint 3.000 magyar autodafé vádol ma is az ég felé. Vajon ma hajlandó volna-e megváltoztatni a rendszer ezt a törvényszöveget? Belemehetne abba, hogy az „átkeresztelt demokrácia” népi változata eltűrje a politikai kritikát is? eltűrje a több pártot? Eltűrje a szólás és sajtószabadságot? Mivel minderről beszélni utópia, lássuk az „idekint másként gondolkodó” tudós profeszszorok gazdasági argumentumát. Való igaz, hogy Magyarországon sokkal jobb a gazdasági helyzet, mint a „birodalom” többi országaiban. Ne kérdezzük „politikai érvekkel”, hogy ennek mi az ára. Ne igyekezzünk lerontani a jelenlegi gazdasági eredményeket azzal a hamis érvvel, hogy Magyarországnak mindezért „hűségesebb csatlósnak" kell lennie, mint a többinek. Nyugodjék meg a politikai analizátor, hogy a szovjet blokkban nincs más csak fenékig hűséges csatlós. Akár Jaruzelskinek, akár Ceaucescunak, akár Huszáknak, vagy Zsivkovnak hívják. A magyar „gazdasági csoda” legnagyobb építőmunkása a magyar nép. Igaz, hogy a szovjet engedélyt adott a „sajátos” gazdasági kibontakozásra, a kapitalista „élni és élni hagyni” öntevékenység és kezdeményezés kifejlesztésére. A rendszer ügyesen és helyesen rábízta a gazdasági kormányzást a magyar népre. A feketepiacra, a „parallel iparra és kereskedelemre”. Ez a gazdasági „pluralitás” nem egy kádári érelmeszesedés, hanem a moszkvai engedékenység és a „parallel-hatalom” vegyüléke. Mert ahogy Lengyelországban megszületett egy parallel társadalmi hatalom a Szolidaritás formájában — minden reális gazdasági tevékenység nélkül — úgy jött létre Magyarországon egy parallel gazdasági tevékenység, amelyik fütyül a szervezetekre és a Hatalomra. A nagy titok: a magyar nép. Annak ügyessége, életereje, találékonysága. Kádár kétségtelen érdeme, hogy szerényen a háttérben marad és átengedi a gazdasági kezdeményezést... a népnek. Analízisünk hiányos volna, ha nem említenénk meg azt a pragmatikus megoldást, amivel a magyar munkás a Hong-Kong-i és Szingapur-i kulik színvonalára emelkedett. Azzal a különbséggel, hogy a Hong Kong-i kuli olyan újságot olvas és olyan párt, ha lép amit csak kíván. A rendszer megteremtette a „vegyes-vállalatokat”, amelyekben már tulajdoni többséget is hajlandó biztosítani a nyugati kapitalistáknak. Mit szólna ehhez Marx? Ez ugyanis azt jelenti, hogy a nyugati kapitalistának szabad kizsákmányolni a magyar munkást, amennyiben elhozza a technikai fölényt, a gépeket, a tőkét. Magyarország ad,ja a „munkaerőt”, így tehát sokkal kényelmesebb Magyarországon dolgoztatni, mert a magyar munkást nem fertőzte meg a „nép” nélküli demokrácia és nem kér béremelést, főleg nem sztrájkol. A szovjet és engedélye alapján Kádár sokat tanultak a sztálini kor gazdasági ostobaságai óta. Rákosinak még vissza kellett utasítania a Marsall segélyt, ma egymásután hívják a „magyar származású” közgazdászokat, hogy igyekezzenek a nyugati bankok számára elfogadható ,,research”-öt készíteni, s ezzel megkönnyíteni az újabb bankkölcsönök megadását. Mi — legnagyobb részünkben — élvezzük idekint a kapitalizmus előnyeit és dühöngünk a kapitalisták ostobaságain, vagy zsugoriságán, így tehát hívei vagyunk a kapitalizmusnak, ha nem is imádjuk a „kapitalistát”. Ezzel szemben Kádár és rendszere gyűlöli a „kapitalizmust”, de imádja a „kapitalistát”. Mindez azonban nem kádári találmány, mert az eladósodás példáját követik a lengyelek és a románok is, sőt a szovjet mindent elkövet, hogy a század legnagyobb „business”-e létrejöjjön a szovjet-német és francia gázvezeték megépítésével. Vajon nem érthető-e, hogy a nyugati energiaszabadság áruba bocsátásának láttára sokan vagyunk, akik utáljuk a nyugati kapitalistát? Ugyanakkor büszkén gondolunk arra a magyar népre, amelyik megteremtette a „parallel gazdasági hatalom”plurális anarchiáját. Túl akarja élni a szovjet hódoltságot. Lehet-e vádolni ezért, hogy hallgat a politikáról? Arról a „politikáról”, amit teljesen kikapcsolnak beszámolóikból a Nyugatról be-bekukkantó tudósaink. Biztosak vagyunk benne, hogy a Toronto-i III. Világkongresszus, ahogy azt már a II. is tette még világosabban kifejezésre juttatja, hogy nem ítéli el a legkisebb mértékben sem a ,,haza-látogatást”. De ugyanakkor a magyar nép ítéletére bízza a „haza-dolgozást”. Mert vannak haza-látogatók és „rendszer-látogatók”. Vannak haza-látogatók és haza-,,dolgozók”. Ezekkel az utóbbiakkal semmi közösséget sem érez. Meghagyja ezeknek azt az önhitet,, hogy vonszolják tovább szánalmas tudásfölényük, realitás-érzésük kényszerképzetét. Chicago & Vicinity US PS 103-520 Magyar Hetilap — Hungarian Weekly Newspaper Üzleti iroda — Business office 4125 N. Central Park Ave. Chicago III. 60(118 Megrendelem lapjukat Meghosszabbítom előfizetésem Az előfizetési díjat...... évre mellékelem Előfizetés egy évre $ 25.00. Félévre $ 15.00 Nyugdíjasoknak egy évre $ 20.00 • Név:.......................................................................... Házszám és utca: ................................................. Város.........................Állam...................Zip Code. XMuportedBa^ SPECIAL RESERVE AKTIENGESELLSCHAFT KOLMBACH, BAVARIA Precisely right, crisp, clean and clear. Brewed from finest malt, hops and pure mountain spring water in strict accordance with the Bávarian Purity Code established in the year 1516. Also available... EKU 28 MALT LIQUOR EKU BAVARIA DARK RESERVE Special Bavarian Dark Beer It was quoted by the Chicago Tribune as the No. I. beer of the world! Exclusively Imported by Joseph Bles Import importers and Distributors 3345 North Southport Avenue Chicago, IL 60657 GRaceland 2-3330 Münchner Wéissbier titoberfest F op Reservations (20 and Up) Call (312) 537-4141 Entertainers Dates$ EntertainersD ates$ Deutschmeisters/Epics Fri. Sept. 17 4.50 Deutschmeisters/ Epics Fri. Oct. 8 4.50 Deutschmeisters/Epics Sat. Sept. 18 5.50 Johnny Wagner & Deutschmeisters/ The Polidors Sat. Oct. 9 5 50 POLISH POLKA DAY Ampol-Aires/ Ul Richard Sun. Sept. 19 3.50 Deutschmeisters/ Polidors Sun. Oct. 10 3.50 Deutschmeisters/Epics Fri. Sept. 24 4.50 Deutschmeisters/ Casablanca Fri. Oct. 15 4.50 Deutschmeisters/Epics Sat. Sept. 25 5.50 Deutschmeisters/ Casablanca Sat. Oct. 16 5.50 Deutschmeisters/Casablanca Sun. Sept. 26 3.50 Deutschmeisters/ Polidors Sun. Oct. 17 3.50 Deutschmeisters/Casablanca Fri. Oct. 1 4.50 Also featuring . . . Deutschmeisters/ Bob Halmes & The TradesmenSat. Oct. 2 5.50 • The Dancers Will be TJiere Every Night. Deutschmeisters/Polidors Sun. Oct. 3 3.50 • Magic Show Every Sunday. A RÁBAI TÁNCCSOPORT fellép: Október 2, 8, 9, 10, 15, 16 és 17-én. Bring your friends and enjoy an evening of^ n-pp. . -| 0 “Gemütlichkeit” 9 J5 bigtcTM ** MMtL JS» Sí —5 Weekends •• Sept. 17 — Oct. 17 Starting Times Fridays & Sat. 6:30 Sundays 2:30 i )