Chicago és Környéke, 1982 (1-52. szám)

1982-09-18 / 38. szám

Dr. Töttösy Ernő: Mindent a­ magyar népért! A Toronto-i Világkong­resszus ezt a négy szót választotta jelmondatá­nak. Tette ezt huszon­hat esztendővel a nem­zeti forradalom szovjet eltiprása után. Magában az a tény, hogy az évtizedek mal­mában őrlődő emigráns magyarság még mindig „mindent” a magyar népért képes áldozni... a magyarság közösség­tudatának, áldozatkész­ségének és elfojthatat-­ lan vitalitásának a bi­zonyítéka. De egyúttal ez a „min­dent a népért” jelszó magában foglalja azt is, hogy „semmit” a dikta­túráért. Nem hagyják összeku­szálni a fogalmakat. Nem engedi édes keb­lére ölelkezéssel össze­keverni az „ál” proletá­rok, a „hivatásos” for­radalmárok uralmát a magyar néppel. A magyar néptől soha semmi sem távolította el. Se távolság, se idő, se érdek. A rendszert nem vallja magáénak ma ugyanúgy, mint év­­tizedekkel ezelőtt. Ebben az egyben töké­letesen egységes a pol­­itikai emigráció. De nem is kell több ennél. A pluralitás színfolt­jai, mint a kaleidosz­kóp harmóniája, sok­sok változatukkal is egy­séges képbe olvadnak. Pártok, szervezetek, felfogások és emberek mind-mind „összeáll­nak” egy óriási „hazá­vá”, amely sokkal több és sokkal magasabban fekszik, mint a vitatott és megcsonkított föld­rajzi keret. A „szellemi haza” ké­pe, ahogy azt világszer­te hirdeti Tollas Tibor, a mi Nyugatra hozott ta­lizmánunk, amelyet nem lehet a rendszerrel összekeverni. Ennél a pontnál kez­dődik a vitánk, a látha­tatlan dialóg azokkal, akik számára haza, ma­gyarság, nép és nemzet a „rendszerrel” egyet jelent. Bármilyen elő­kelő katedrán, banknál, iparvállalatnál csillog­tatják is ezek a szellemi zsoldosok nagyhírű in­tellektusuk sziporkáit, a politika legelemibb szó­kincséből annyit sem ér­tenek, mint a legba­­lubább baluba törzsfő­nök. A politikai emigráció „semmit a diktatúrá­ért” magatartása nem változott és nem vál­tozhat mindaddig, amíg ez a­ diktatúra — gulyás­sal, vagy csontokkal — de még fennáll. Tekint­hetjük-e másnak a szov­jetet behívó Hegedűs kormány miniszterel­nökhelyettesét, Apró Antalt, mint a sztálini múlt „jogfolytonossá­gának” bizonyítékát. Úgy fordítják ezt mar­xista-leninista szakírók, hogy ezek a Rákosi al­­vezérek a „történelmi fejlődés” biztosítékai. Számunkra ittfelejtett „minotauruszok”. Ap­ró nem jelentett bete­get, hogy átvenni „kény­szerüljön” a Szent Ko­ronát. Micsoda kigúnyolása volt ez a magyar nép­nek és­ megalázása Ame­rika jóindulatának, amely „népnek a nép­hez” kívánta kézbe ad­ni nemzeti ereklyénket. A politikai hatalom, vagyis egyszerűen a Ha­talom ma is ugyanazon jogrend, ideológia és párt-szuverenitás alap­ján kormányoz, mint Rákosi idején. Más eszközökkel? Kétségtelenül. Nem sza­bad azonban, elfelejteni­ük a magyar helyzet tu­dós analizálóinak, hogy az internálótáborokat, a börtönben szokásos egyszerű agyonverése­­ket, az ÁVÓ-s kínzáso­kat, még Gerő Ernő fő­titkárságai idején szün­tette meg — a Kreml felől fújó engedékeny­ség keretében — Nagy Imre. Ez nem a Máté evangélista kölcsön­vett mondatával „az aki nincs ellenünk az velünk van”-nal lelke­sítő biblikus Kádár mű­ve volt. Hányszor olvas­suk ezt a csodálatos ká­dári mondatot minden kezdő nyugati újság­író cikkében, aki meg­csodálja a „pud­át” és a Balatont és ellágyul a dunaparti cigánymu­zsikán. A magyar helyzet „re­ális” kiértékeléséhez nem csupán a Moszkva által engedélyezett „jobb”-lét, hanem a tár­sadalmi, kulturális és „horribile dictu” poli­tikai élet egésze is hoz­zátartozik. A lényegről: a szovjet csapatok jelenlétéről kár beszélni, hiszen ezt mindenki tudja! A „népi demokráciának” gú­nyolt proletárdiktatúra egypártrendszere hoz­zátartozik a „new reali­ty” megváltoztathatat­lan tényeihez. A sztálini jogrend megőrzése már olyan megszokássá vált a ma­gyar társadalomban, hogy észre sem veszik. Ettől még nem megy fel a krumpli ára. Ez mind igaz, de hol van akkor a „más”! Hol van a megváltozott idők szel­lemi, jogi, ideológiai igazolása? Elképzelhető-e, hogy a politikai emigráció alázatos tudatlanság­,­gal hajtsa meg fejét a bölcs „valóság-kere­sők” előtt, akik nem ke­resik és nem is ismerik a magyar népet, de a rendszer uraival szem­ben behódolást ajánla­nak? Elképzelhető-e az, hogy ami jogászi abszur­dum­­ volt ezelőtt 26 év­vel, ez most egyszerre elfogadható jogszabály legyen pusztán azért, mert „úgysem lehet semmit sem tenni” és meg kell érteni az „idők szavát”! A jelenlegi rendszer uralmának jogi pillére az 1946 évi törvénycikk, a „köztársaság védel­méről szóló törvény”. Ebben a törvényben minden benne van, ami megvéd egy „demokrá­ciát”. Csak erős parla­menti harcok után­­ fogadták el a törvény­szövegben azt az otrom­ba hiányt, hogy a de­mokrácia „nem erősza­kos” megdöntésére irá­nyuló cselekvés súlyo­san, esetleg halállal büntethető. Az „erőszak törvényből” kimaradt az „erőszak” szó! Ennek a törvénynek a rendelkezései alapján nyílt meg az út a ma­gyar társadalom min­den ellenállásának a fel­számolására a véres tit­kos perek és kirakatpe­rek alkalmazásával. En­nek alapján akasztották fel 1947-ben Donáth Györgyöt, ítélték bör­­töntre Mindszenty prí­mást, akasztották fel Rajk­ot, ítélték börtönre a Grősz-per vádlottait... és "akasztották fel Nagy Imrét a további 2.000-et. Rákosi és a kádári „történelmi mechaniz­mus” — mert ne csak a gazdasági „mechaniz­musról” szajkózzunk mindig — több embert gyilkoltatott le 16 év alatt (47—63), mint a 250 éven át tartó inkvi­zíció az egész világon. Az inkvizíció „össz” áldozatait 250 év alatt kb 2.500-ra becsülik, ez­zel szemben Rákosi— Kádár korszakában több, mint 3.000 magyar autodafé vádol ma is az ég felé. Vajon ma hajlandó volna-e megváltoztatni a rendszer ezt a törvény­­szöveget? Belemehetne abba, hogy az „átkeresz­telt demokrácia” népi változata eltűrje a poli­tikai kritikát is? eltűrje a több pártot? Eltűrje a szólás és sajtószabad­ságot? Mivel minderről be­szélni utópia, lássuk az „idekint másként gon­dolkodó” tudós profesz­­szorok gazdasági argu­mentumát. Való igaz, hogy Ma­gyarországon sokkal jobb a gazdasági hely­zet, mint a „birodalom” többi országaiban. Ne kérdezzük „politikai ér­vekkel”, hogy ennek mi az ára. Ne igyekezzünk lerontani a jelenlegi gaz­dasági eredményeket azzal a hamis érvvel, hogy Magyarország­nak mindezért „hűsé­gesebb csatlósnak" kell lennie, mint a többinek. Nyugodjék meg a poli­tikai analizátor, hogy a szovjet­ blokkban nincs más csak fenékig hűsé­ges csatlós. Akár Jaru­­zelskinek, akár Ceau­­cescunak, akár Huszák­­nak, vagy Zsivkov­nak hívják. A magyar „gazdasá­gi csoda” legnagyobb építőmunkása a magyar nép. Igaz, hogy a szov­jet engedélyt adott a „sajátos” gazdasági ki­bontakozásra, a kapita­lista „élni és élni hagy­ni” öntevékenység­ és kezdeményezés kifej­lesztésére. A rendszer ügyesen és helyesen rábízta a gazdasági kor­mányzást a magyar nép­re. A feketepiacra, a „parallel iparra és ke­reskedelemre”. Ez a gazdasági „plu­ralitás” nem egy kádári érelmeszesedés, hanem a moszkvai engedékeny­ség és a „parallel-ha­talom” vegyüléke. Mert ahogy Lengyelország­ban megszületett egy parallel társadalmi ha­talom a Szolidaritás formájában — minden reális gazdasági tevé­kenység nélkül — úgy jött létre Magyarorszá­gon egy parallel gazda­sági tevékenység, amelyik fütyül a szer­vezetekre és a Hatalom­ra. A nagy titok: a ma­gyar nép. Annak ügyessége, életereje, találékony­sága. Kádár kétségtelen ér­deme, hogy szerényen a háttérben marad és át­engedi a gazdasági kez­deményezést... a nép­nek. Analízisünk hiányos volna, ha nem említe­nénk meg azt a pragma­tikus megoldást, amivel a magyar munkás a Hong-Kong-i és Szinga­­pur-i kulik színvonalára emelkedett. Azzal a kü­lönbséggel, hogy a Hong Kong-i kuli olyan újsá­got olvas és olyan párt­, ha lép amit csak kíván. A rendszer megterem­tette a „vegyes-vállala­tokat”, amelyekben már tulajdoni többséget is hajlandó biztosítani a nyugati kapitalisták­nak. Mit szólna ehhez Marx? Ez ugyanis azt je­lenti, hogy a nyugati ka­pitalistának szabad ki­zsákmányolni a magyar munkást, amennyiben elhozza a technikai fö­lényt, a gépeket, a tő­két. Magyarország ad­,­ja a „munkaerőt”, így tehát sokkal ké­nyelmesebb Magyaror­szágon dolgoztatni, mert a magyar munkást nem fertőzte meg a „nép” nélküli demokrácia és nem kér béremelést, fő­leg nem sztrájkol. A szovjet és engedé­lye alapján Kádár sokat tanultak a sztálini kor gazdasági ostobaságai óta. Rákosinak még vissza kellett utasítania a Marsall segélyt, ma egymásután hívják a „magyar származású” közgazdászokat, hogy igyekezzenek a nyugati bankok számára elfo­gadható ,,research”-öt készíteni, s ezzel meg­könnyíteni az újabb bank­kölcsönök meg­adását. Mi — legnagyobb ré­szünkben — élvezzük idekint a kapitaliz­mus előnyeit és dühön­günk a kapitalisták os­tobaságain, vagy zsu­goriságán, így tehát hí­vei vagyunk a kapitaliz­musnak, ha nem is imádjuk a „kapitalis­tát”. Ezzel szemben Kádár és rendszere gyűlöli a „kapitalizmust”, de imádja a „kapitalis­tát”. Mindez azonban nem kádári találmány, mert az eladósodás példáját követik a lengyelek és a románok is, sőt a szovjet mindent elkövet, hogy a század legnagyobb „bu­­siness”-e létrejöjjön a szovjet-német és francia gázvezeték megépítésé­vel. Vajon nem érthető-e, hogy a nyugati energia­szabadság áruba bocsá­tásának láttára sokan vagyunk, akik utáljuk a nyugati kapitalistát? Ugyanakkor büszkén gondolunk arra a ma­gyar népre, amelyik megteremtette a „pa­rallel gazdasági hata­lom”­­plurális anarchiá­ját. Túl akarja élni a szovjet hódoltságot. Lehet-e vádolni ezért, hogy hallgat a politiká­ról? Arról a­ „politikáról”, amit­ teljesen kikapcsol­nak beszámolóikból a Nyugatról be-bekuk­­kantó tudósaink. Biztosak vagyunk benne, hogy a Toronto-i III. Világkongresszus, ahogy azt már a II. is tette még világosabban kifejezésre juttatja, hogy nem ítéli el a leg­kisebb mértékben sem a ,,haza-látogatást”. De ugyanakkor a magyar nép ítéletére bízza a „haza-dolgozást”. Mert­ vannak haza-látogatók és „rendszer-látoga­tók”. Vannak haza-láto­gatók és haza-,,dolgo­zók”. Ezekkel az utóbbiak­kal semmi közösséget sem érez. Meghagyja ezeknek azt az önhitet,, hogy vonszolják tovább szánalmas tudásfölé­nyük, realitás-érzésük kényszerképzetét. Chicago & Vicinity US PS 103-520 Magyar Hetilap — Hungarian Weekly Newspaper Üzleti iroda — Business office 4125 N. Central Park Ave. Chicago III. 60(118 Megrendelem lapjukat Meghosszabbítom előfizetésem Az előfizetési díjat....­.. évre mellékelem Előfizetés egy évre $ 25.00. Félévre $ 15.00 Nyugdíjasoknak egy évre $ 20.00 • Név:.......................................................................... Házszám és utca: ................................................. Város.........................Állam...................Zip Code. XMuportedBa^ SPECIAL RESERVE AKTIENGESELLSCHAFT KOLMBACH, BAVARIA Precisely right, crisp, clean and clear. Brewed from finest malt, hops and pure mountain spring water in strict accordance with the Bávarian Purity Code established in the year 1516. Also available... EKU 28 MALT LIQUOR EKU BAVARIA DARK RESERVE Special Bavarian Dark Beer It was quoted by the Chicago Tribune as the No. I. beer of the world! Exclusively Imported by Joseph Bles Import importers and Distributors 3345 North Southport Avenue Chicago, IL 60657 GRaceland 2-3330 Münchner Wéissbier titoberfest F op Reservations (20 and Up) Call (312) 537-4141 Entertainers Dates$ EntertainersD ates$ Deutschmeisters/Epics Fri. Sept. 17 4.50 Deutschmeisters/ Epics Fri. Oct. 8 4.50 Deutschmeisters/Epics Sat. Sept. 18 5.50 Johnny Wagner & Deutschmeisters/ The Polidors Sat. Oct. 9 5 50 POLISH POLKA DAY Ampol-Aires/ Ul Richard Sun. Sept. 19 3.50 Deutschmeisters/ Polidors Sun. Oct. 10 3.50 Deutschmeisters/Epics Fri. Sept. 24 4.50 Deutschmeisters/ Casablanca Fri. Oct. 15 4.50 Deutschmeisters/Epics Sat. Sept. 25 5.50 Deutschmeisters/ Casablanca Sat. Oct. 16 5.50 Deutschmeisters/Casablanca Sun. Sept. 26 3.50 Deutschmeisters/ Polidors Sun. Oct. 17 3.50 Deutschmeisters/Casablanca Fri. Oct. 1 4.50 Also featuring . . . Deutschmeisters/ Bob Halmes & The TradesmenSat. Oct. 2 5.50 • The Dancers Will be TJiere Every Night. Deutschmeisters/Polidors Sun. Oct. 3 3.50 • Magic Show Every Sunday. A RÁBAI TÁNCCSOPORT fellép: Október 2, 8, 9, 10, 15, 16 és 17-én. Bring your friends and enjoy an evening of^ n-pp. . -| 0 “Gemütlichkeit” 9 J5 bigtcTM ** MMtL JS» Sí —5 Weekends •• Sept. 17 — Oct. 17 Starting Times Fridays & Sat. 6:30 Sundays 2:30 i )

Next