Chicago és Környéke, 1982 (1-52. szám)

1982-11-20 / 47. szám

10. oldal Kossuth címer és az amerikai sas egy buenosairesi sírkövén Az 1848-as Szabadság­­harc egyik legkalando­sabb sorsot megélt tá­bornoka volt As­bóth Sándor. Az angol szár­mazású család már Thö­köly óta élt Magyaror­szágon és az 1811-ben született Sándor, mint mérnök az elsők között lépett Kossuth hadsere­gébe, ahol rövidesen tá­bornok lett. Követte a nagy nemzeti hőst az emigrációba is, így már 1851-ben az Egyesült Ál­landókba találjuk, ahol szintén mérnökként nagy karriert futott be. Kevesen tudják, hogy ő tervezte a híres Central Parkot, New Yorkban de tevékenyen vett részt Kossuth emigrációs po­litikájában is. Mikor fel­merült egy újabb Sza­badságharc lehetősége, Amerikában fegyver és lőszervásárlásokat vég­zett a felállítandó sereg számára. Az amerikai polgár­­háború kitörésekor rög­tön jelentkezett kato­nának és az Északi Had­seregben vitézségével, komoly szaktudásával gyorsan nagy hírnevet szerzett. A Pea Ridge melletti nagy ütközet után brigádtábornokká nevezték ki, de a csatá­ban szerzett sebesülé­séből soha teljesen meg­gyógyulni nem tudott. A Marienne-i harcokban ismét megsebesült és az amerikai Kongresszus kitüntetéseképpen, mint tábornagy a legmaga­sabb ranggal ment nyugdíjba. Asbóth nem az az em­ber volt aki tétlenül vesztegette napjait, rö­videsen ismét a politi­kai életben is nagy sze­repet kezdett játszani és 1866-ban már­ mint az Egyesült Államok kine­vezett követe jelentke­zett az argentín kor­mánynál. Diplomáciai tevé­kenységén felül rögtön megkereste a kapcsola­tot egy másik itt élő 48-as tábornokkal, Czetz Já­nossal, aki szintén mér­nökkari tiszt volt és el­ső igazgatója az akkori­ban felállított argentin Katonai Akadémiának. A két tábornok itt sem felejtkezett meg szülő­hazájáról és nagyon ak­tív módon segítették Kossuth és Klapka emig­rációs törekvéseit, fő­leg katonai vonalon. Sajnos Asbóth fejlö­vésének fájdalmai újra kiújultak, de semmi­féle orvos nem vállalko­zott a veszélyes műtét­re és az egyébként ki­tűnő argentin gyógy­fürdők sem sokat eny­hítették szörnyű szen­vedéseit. Egy utcai bal­eset következtében fe­jét, karját újra össze­zúzta, ami végül is 1866- ban alig 55 éves korában halálát okozta. Az ar­gentin kormány igen nagyra becsülte a ma­gyar származású ame­rikai követet és tábor­nagyi rangjának megfe­­­lelő katonai díszpom­pával temették el. Az ötven kocsiból álló gyászmenetet Mitre köz­­társasági elnök és Czetz tábornok vezet­ték. A buenosairesi angol temetőben ma is meg­van a sírhely, melyen gyönyörűen faragott sírkő hirdeti az ameri­kai—magyar Asbóth tá­bornok dicsőségét. KURUCZ LÁSZLÓ A Délkereszt szerencsétlen csillaga A malvinasi háború következtében Argen­­tína ,mint előrelátható volt , megint nyugta­lanító időket élt át. A dollárhoz viszonyított in­fláció hivatalosan 300 %, a feketepiacon 450 %, a munkanélküliség nem csökken, de a drasztikus áremelkedésekhez ké­pest a fizetésekből élő alkalmazottak reálbére ismét „veszélyesen”­­ lemorzsolódott. A belső termelés ké­pességeinek csak egy hányadát használja ki, ilyenformán persze drá­gán és az importált cik­kek csak azért nem ölik meg az amúgy is válsá­gokkal küzdő argentin ipart, mert a magas dol­lárárfolyam miatt meg­fizethetetlenek. Az államnak viszont mérhetetlen pénzre van szüksége, nem újdonság — nemcsak az óriási ál­lamadósságok törleszté­sére és a tucatnyi csaló módon tönkrement ma­gánbank szanálására, hanem bármilyen hihe­tetlenül is hangzik... az újrafegyverkezésre. Egy magasrangú angol kato­natiszt szerint ha az ar­gentin repülők és tüzér­ség által kilőtt és célba­­ért bombák mind fel is robbantak volna, az an­gol flotta kénytelen lett volna visszavonulni... Nem is beszélve a célt­­tévesztett bombákról! Még a gyalogsági fegy­verekkel is fennakadá­sok voltak, a leharcolt egységeket soha fel nem váltották, mégis bátran küzdöttek az utolsó pil­lanatig. Most tehát a ta­pasztalatokon okulva (okulva???) jobb és mo­dernebb fegyvereket vá­sárolnak, ami aligha já­rul majd hozzá az elsze­gényedett ország fize­tési mérlegének javulá­sához. A klasszikus hús és gabona export viszont újra virul, hiszen a le­értékelés következtében még az alacsony áron beváltott dollár is ér­tékes. Részben ebből, részben a bankóprésből fedezi az állam egyre nö­vekvő pénzügyi szükség­leteit. Hat évi „vesztegzár” után a politikai pártok működését újra engedé­lyezték, ami nem sok bíztató előjellel indult meg. A régi, tradicio­nális balközép Radikális Párt vezetőségi válasz­tásán majdnem össze­verekedtek a „tisztes honatyák” akik életkora legnagyobbrészt 65 és a halál között van. A még most is nagy tömegeket mozgató peronisták egy­mást átkozzák ki a párt­ból és a jobboldali pár­toknál sem sokkal jobb a helyzet. A kettéosztott, de még így is óriási erőt képviselő Szakszerveze­tek vezetői csak azért nem fojtják meg egy­mást, mert a törvény tiltja. A földalatti mozgoló­dásokat a katonai kor­mány kétségtelenül, ha véres áron is, de felszá­molta, viszont most a belügyminiszter azt is felforgatónak bélyegzi, aki a kormány politiká­ját bírálni meri. Pedig azon ugyancsak sok bí­­rálnivaló van. A kommunisták a tő­lük megszokott szoros fegyelemmel működ­nek. Nem provokálják a kormányt, de a törvény­adta lehetőségeken belül •*— sőt diszkréten néha azon kívül is — céltuda­tos szívóssággal erősí­tik mindig akcióképes kicsiny, de mozgékony soraikat. Ami a legszomorúbb, hogy az egész nép, sőt maga a kormány is egyáltalán nincs tudatá­ban a veszélyes helyzet­nek és az „itt úgysem történik soha semmi”, elv alapján mindenki úgy él, gondolkodik és cselekszik mintha való­ban soha semmi nem történhetne. Az Isten a tudatlanokat még a vak­sággal is bünteti. szokásos Katonai Ta­nács eltávolította a tör­vényesen megválasztott elnököt, — (pardon, el­nöknőt) — és azóta szin­tén szokásos módsze­rekkel, parlament nél­,­kül kormányoz. Hogy közben féltucat ezredes és tábornok­­váltotta egymást az elnöki szék­ben, mit sem változta­tott a szerencsétlen or­szág helyzetén, mely vé­gül is pár napja a nem­zetközi pénzügyi fóru­mokon anyagi fizetés­­képtelenséget jelentett be. Ilyen formán már többé nem, ,patriotikus ’ ’ feladat az ország továb­bi vezetése és most a már több mint két éve választott képviselők­nek hivatalosan átadják megbízóleveleiket, me­lyek birtokában majd... egy új elnököt választ­hatnak. A választótestület összetétele szerint alig­ha kétséges, hogy Siles Zuazo már volt elnököt választják meg újra, akinek balközép tenden­ciája talán többé­­kevésbé összekovácsol­ja az összeülő parlamen­tet, de hogy sok álmai­m síkján különös politikai Délamerikai mozaik események játszódtak ft/Clas­lCI mai IMU&dlIV. Két évvel ezelőtt a fan éjszakát fog eltölte­ni, az bizonyos. Hacsak komoly segítséget és hosszúlejáratú morató­riumot nem kap, a ne­hézségek fokozódnak és megint meg lesz az ok ez a csillagászati szám csupán 80 dollárnak felel meg... A megmozdu­láson így megjelent 20.000 ember, különö­sebb rendzavarás nél­kül, átadták a tiltakozó egy jövendő Junta „pat- jegyzéket az Elnökség m­otikus” közbelépése­ egy tisztviselőjének­­re. Minden esetre elég példa nélküli eset hogy egy Katonai Tanács ön­maga jelenti ki, hogy a kormányzásra képtelen és önként adja át helyét egy civil kormánynak. Sajnos a példa nem ra­gadós és Argentínában a jövendő választásokig (1984-ben...) valószínű­leg még néhány új tábor­nok-elnököt fogunk meg­ölni. A legkényesebb ponton, a „viharsarok”. Ushuaian­, a Tűzföld fő­városában, a bázis­pa­rancsnok tengerészez­redes nyílt proklamá­­cióban követelte a mal­vinasi (Falkland-i) vere­ség okozóinak felelős­­ségrevonását és fontos helyekről való eltávolí­tását. Azonnal letar­tóztatták ... A Szakszervet tiltako­zó népgyűlést hívott ösz­­sze a történelmi Plaza de Mayora, mire a kor­mány azonnal felemelte az alapfizetéseket havi 2.800.000 pesóra. Sajnos és szépen hazamentek. Csak egy közismert TV hírbemondót akartak megverni, aki a malvi­nasi háború alatt a leg­képtelenebb hírekkel ve­zette félre a hallgatósá­got. Végül is a rendőrök mentették meg a lincse­­léstől. A katonai „défant” után most Argentína dip­lomáciai úton igyekszik malvinasi igényeit ki­elégíteni. Úgy látszik itt sikerrel jár, mert az UNO Nagygyűlésére máris felvették mint tár­gyalandó témát... ami ellen még Anglia sem til­takozott. Hogy azután az eredmény mi lesz, nem tudni, de előrelátható­lag gyakorlatilag nem sok. Ha Libanonban, Afganisztánban és a palesztin kérdésben sem tudtak határozata­iknak érvényt szerezni, valószínű, hogy a malvi­nasi „nagy hegyek” is csak kis egereket fog­nak szülni... Benzin-jegy Jugoszláviában Belgrádban hosszú autósorok kígyóznak a még üzemanyaggal ren­delkező ■ töltőállomások előtt, hogy „felhörpít­­sék” az utolsó csepp szabad benzint, mert hétfőtől szigorú korlá­tozások lépnek életbe. Egy-egy tankoláskor legfeljebb 15 liter ben­zint lehet majd vételez­ni. A páros számmal végződő rendszámmal ellátott gépkocsik csak páros napokon kaphat­nak üzemanyagot, a pá­ratlan rendszámúak ki­zárólag páratlan napo­kon. Ez a rendszer egyébként tavalyig már érvényben volt Jugosz­láviában, de eltörölték, mert nem vált be. A korlátozások kül­földi autókra nem vonat­koznak. Tervezik azon­ban, hogy az autós tu­ristáknak a jövőben ben­zinutalványokat kell vá­sárolniuk. Belgrádi hírek szerint maguk a jugoszláv autó­sok is hamarosan ben­zinjegyet kapnak, ezek havi 50 liter üzemanyag­ra válthatók át. Jugoszláviában azért vált katasztrofálissá a benzinellátás, mert az országnak nincs elég va­lutája nyersolajvásár­­lásra. Azonnali hatállyal elrendelték azt is, hogy a jugoszláv repülőtere­ken kizárólag a menet­­rendszerű utasszállító gépek tankolhatnak, a turistagépeket—az úgy­nevezett charterokat — nem töltik fel. A jugosz­láv légitársaság több belföldi járatát, így pél­dául a Belgrád-Dubrov­­nikit is, felfüggesztette. A fűtőolaj árusítá­sát csak október 15-étől engedélyezik, noha az ország egyes tájain már hidegre fordult az idő. Így akarják megakadá­lyozni, hogy a diesel­gépkocsik tulajdonosai az olcsóbb fűtőolajat használják üzemanya­gul. Tulajdonos: PAUL L. MINDEN NAP NYITVA. 5241 N. Western Ave., Chicago, 878-3800 878-0378 Chicago & Vicinity US PS 103-620 Magyar Hetilap — Hungarian Weekly Newspaper Üzleti iroda — Business office 4125 N. Central Park Ave. Chicago III. 60618 Megrendelem lapjukat Meghosszabbítom előfizetésem Az előfizetési díjat....... évre mellékelem Előfizetés egy évre $ 25.00. Félévre $ 15.00 Nyugdíjasoknak egy évre $ 20.00 Né­v:.............................................................. Házszám és utca: Város. . Állam. Zip Code. L' I Az Altipiano és a Pampa Bolivia oxigénben szegény, magas fenn-NÉGY NYELVEN A MAGYAR SZABADSÁGÉRT! . 1 SNEMZETŐRS MEGJELENIK HAVONTA Kiadóhivatal, 8 München 84 Péc­i. 70. Germany Felelős szerkesztő és kiadó: KECSKÉSZ-TOLLAS TIBOR miaui «nrooisn­a ihnawseas Lapunk az 1848-as alapítású Nemzetőr utóda, az emigráció egyetlen olyan sajtóorgánuma, mely a magyar számon kívül három világnyelven: angolul, németül és franciául több mint két évtizede a legnagyobb anya­gi nehézségek ellenére is rendszeresen megjelenik. 94 országban igyek­szik ébrentartani a Kárpát-medencében élő magyarság emberi, nemzeti kisebbségi jogainak ügyét. A történelem tanítása, az emigrációk tanulsága, hogy idekint nem ma­gunkat, hanem a külföldet kell meggyőznünk igazságunkról. Ezért van szükség világnyelveken megjelenő magyar sajtóra és könyvre, így dol­goztak félévszázaddal ezelőtt Benesék és Masarykék Pittsburghban — és nem kis eredménnyel. Idegen nyelvű kiadványaink zömét tiszteletpéldányként küldjük szét a szabad világ politikusainak, íróinak, tudósainak, szervezeteinek és saj­tójának. Rajtuk keresztül nyerünk új és új barátokat a magyar szabadság ügyének. Az elmúlt 23 év során közel 1500 cikkünket vette át a világsajtó. Ezért kérjük azokat, akik anyagilag megtehetik: 1. Rendeljék meg a lapot. Évi előfizetés légipostán $ 16.00. 2. Pártoló-tagok évi adománya: $30.00 (személyi csekken is beküldhető) A pártoló­ tagok a magyar számon kívül a kívánt idegen nyelvű számot is díjtalanul kapják. Minden pártolónknak igazoló lapot küldünk, mely­ben évenkint a beküldött adomány összegét beragasztható emlékbélyeg­gel nyugtázzuk. Név: (vagy szervezet neve). Cím: Chicagói képviselőnk és terjesztőnk: báró Pongrácz Cili 8333 N. Mango St. Morton Grove Dl. 60053 Ahol félni kell az,igazságtól’­ „Félredokumentálás ’ ’ címmel olvastunk egy számunkra ,egyáltalán nem meglepő tanul­mányt, illetve helyre­igazító cikket az Élet és Tudomány című ha­zai lapban. A két hazai cikkíró „A magyar sajtó már­tírjai” című nemrég ott­hon megjelent könyvet bírálja, amely hemzseg a valótlan állításoktól. A könyv nem kevesebb, mint kétszáz valótlan adatot tartalmaz. A cikkből szó szerint idé­zünk néhányat: „Nadányi Emil, a 8 órai újság munkatársa a nyilasok áldozatává vált.” — Valóság az, hogy Nadányi Emil a lap fő­­szerkesztője, betegség következtében már 1933- ban halott volt. Majd így folytatja: „Fodor Tibort a Ma­gyar Hírlap munkatár­sát sem­ a nyilasok ölték meg. 1945-ben írta meg visszaemlékezéseit a kecskeméti nagy halál­­menetről és csak 1966. január 14-én halt meg.” Lőrinc Miklós kaba­részerzőről ezt olvashat­juk: „Haláláról keveset tudunk. Munkaszolgá­latba hurcolták és vala­hol az ukrajnai hómező­­kön lelte halálát.” — Lőrinc ezzel szem­ben 1944. július 30-án, a munkatábort ért ameri­kai légitámadásnál vesztette életét.” De vannak szakmai tévedések is bőven — folytatja a lap — Egyed Zoltán „Az Est” című hétfői lap színházi veze­tője volt. Tévedés! Egyed „A Reggel” című hétfői lapban írta nép­szerű színházi kritikáit. — Graetzer József nem a Magyarság munkatár­sa volt, hanem a Szín­házi Élet keresztrejtvé­nyeit szerkesztette. (Mi­csoda óriási különbség!) — Lukács István rendőri riporter sem volt „korának egyik ve­zető publicistája”.­ A kor vezető publicistái: „Pet­­hő Sándor, Márai Sán­dor, Milotay István, Bálint György, Zsolt Bé­la, Feleki Géza, Lendvai István és Rajnis Ferenc voltak.” Félreértés elkerülése végett: a fent említett helyreigazításokat nem mi, hanem az Élet és Tu­dományban írják, mi­után „A Magyar sajtó mártírjai” c. könyv hemzseg a valótlan ál­lításoktól. Otthon, ahol minden adat az írók rendelke­zésére áll és ennyire „félredokumentálják az igazságot — ott félni kell az „igazságtól”. A Kádár diplomaták Budapesti jelentés szerint.Trautmann Re­zső, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának he­lyettese búcsúkihallga­táson fogadta Magyar­­ország újonnan kineve­zett argentínai nagykö­vetét, Pólyák Zsivát. Erről önkéntelenül eszünkbe ötlik, hogy 1956-ban, vagyis az or­szág számára legkriti­kusabb időkben, egy Koós, valódi nevén Ko­­majev nevű, nagyköveti rangban lé­vő megbí­zott képviselte a Kádár Rezsimet az Egyesült Nemzeteknél New York­ban. Utólag derült ki, hogy Koós-Komajev nem is magyar, hanem szovjet állampolgár volt. Pólyák Isivát se tudjuk hová tegyük? Kedves Olvasóink! Kérjük, hogy támogassák a lapunkban hirdető Üzletembereket és Egyesületeket, mert az ő — sokszor erejüket meghaladó — áldozatvállalásuk nélkül, vagy nem lenne magyar újság Chicagóban, vagy az előfizetési díj legalább háromszorosa lenne a jelenlegi árnak, a Chicago és Környéke Szerkesztősége FIZESSEN ELŐ LAPUNKRA! Magyar szülők figyelmébe! Rendelje meg a NYOLCADIK TÖr­ZS-öt saját ma­gának és gyermekeinek, unokáknak, akik nem értik a magyar nyelvet, hogy ismerjék meg magyar öröksé­güket. Angol-magyar havi lap. Negyedévenkénti melléklete a „Transylvanian Quarterly.” & $ 10.00 egy évre. P.O. Box 637, Ligonier, Pa. 15658. •­i­ a ue i Juqum & Viyni 4129 W LAWRENCE AVE WE DELIVER 725-1812 685-5930 ESTABLISHED 1940 SERVING THE FINEST PIZZA, RIBS. CHICKEN RAVIOLI AND SPAGHETTI Visit Our Vineyard for Imported Wine Selections and Our Newly Remodeled Dining Room

Next