Chicago és Környéke, 1982 (1-52. szám)

1982-11-27 / 48. szám

10. oldal Az ajándékozás művészete Apró ajándékok erősítik a barátságot — állítja egy régi angol közmondás. Nem kétséges, hogy ezt nagyon régen találhatták ki, amikor még volt, aki örült az apró ajándéknak. A mai kor embere — tisztelet a kevés kivételnek, — apróbb ajándékra rá se fütyül. Ez az oka annak, hogy ha az ember ajándékot akar venni valakinek, a legsúlyosabb gondokkal kell szembenéznie. Ha sok a pénzünk, akkor persze egyszerűbb a probléma, mert ha apró ajándéknak nem is örül senki, de egy nercbunda, egy új sportautó, egy brilliáns gyűrű, vagy arany karkötő, például, minden nő szívét megdobogtatja. • Az esetek többségében azonban közönséges halandó nincsen abban a helyzetben, hogy ilyen értékes ajándékkal lepje meg családtagjait, vagy barátait. Ennélfogva kénytelen olcsóbb megoldáshoz folyamodni és itt kezdődik a komplikáció. Nincsen olyan ember, aki ne olyanféle olcsó ajándékot akarna vásárolni, amely drágának hat. Van egy ismerősöm, aki ezt egyszerűen oldja meg. Vesz, mondjuk, egy 150 márkás krokodil-utánzatú retikült. Rajta hagyja az árcédulát, mintha szórakozottságból felejtette volna el... de előzőleg a 150- es ár elé odaír egy egyes számot, miáltal az olcsó táska egyszeriben 1150 márkát mutat. A megajándékozott ebből azt gondolja, hogy valódi krokodil retikült kapott ajándékba, amelynek csak azért nincsen bőrszaga, mert plasztikkal vonták be, hogy védjék az idő viszontagságaitól. Megjegyzem, ez az árátalakítás elég olcsó fogás. Amellett csak ideigóráig lehet elhitetni a megajándékozottal, hogy valódi krokodilvetiküst kapott, mert biztos, hogy valamelyik jó barátnője azonnal felvilágosítja a csalásról. Még rosszabb típus az úgynevezett skót ajándékozó. Ez, amint azt a neve is mutatja, nem is szégyell, hogy a lehető legkevesebbet óhajtja ajándékra kiadni. Még Londonban éltem, amikor egy magyar lány, félig nevetve, félig haragosan mesélte nekem, hogy udvarol neki egy skót fiatalember, akitől kizárólag szájrúzst kap ajándékba. — Furcsa szokás, — jegyeztem meg. — Biztosan egy kozmetikai gyárban dolgozik és olcsón kapja a rúzst. " — Dehogy, —- felelte a magyar lány, — azért kapok tőle szájrúzst, mert így, ha apránként is, de visszakapja az ajándékát. Nem tagadom, néhány másodpercbe telt, míg rájöttem: a skót ifjú csókolózás közben veszi vissza az ajándékrúzst. Tartozom annyival az igazságnak, hogy elmondom : ebből a szerelemből nem lett semmi. — Szakítottam vele, — mesélte nekem pár hónap múlva a lány, — méghozzá a karácsonyi ajándéka miatt. — Megint rúzst kaptál tőle? — érdeklődtem. — Dehogy! Már hetekkel azelőtt célzott arra, hogy értékes ajándékot kapok tőle. Aztán beállított egy hosszúkás ékszerdobozzal. Képzelheted, mennyire megörültem, a nyakába ugrottam és összecsókoltam. — Így megint visszakapott valamit a rúzsból, — jegyeztem meg. — De mi volt a dobozban? Karkötő?. Nyaklánc?— Egy hosszú zsinór, — mondta mérgesen a lány. — És, amikor csodálkozva ránéztem, azt mondta, hogy ha minden hónapban veszek a keresetemből egy igazgyöngyöt, akkor pár év alatt lesz annyi gyöngyöm, amit felfűzhetek erre az ajándékzsinórra. Nem szóltam semmit, kimentem a konyhába, előszedtem a ruhaszárító kötelet, bevittem neki és azt mondtam: „Ez az én karácsonyi ajándékom, ha lemegy az utcára és keresel egy szép lámpaoszlopot, akkor felfűzheted magad.” Így ért véget a szerelem az angliai magyar lány és skót udvarlója között. Megjegyzem, a lány nem is nagyon bánta, mert — mint később elmondta, — a skót fiatalember szeretett kérését kiadni és nagyokat mondani. — Szerelmünk kezdetén nagy hangon jelentette ki, hogy ha száz évig élne, akkor se nézne rá más nőre, mint rám, — mesélte fiatal magyar barátnőm. — Nem tagadom, kissé, meghatódtam, mert ezt a harmadik találkozásnál mondta, egy vendéglőben. Fogta a kezem és közben láttam, hogy kimeresztett szemmel néz el a fejem felett. Hátrafordultam, hát látom, hogy egy magas, platinaszőke nő jött be, mélyen kivágott ruhában, hasított szoknyával. Skót rajongóm szeme majd kiesett, úgy bámulta. „Ejha, Michael” mondtam neki, „egyszóval ha száz évig élnél, akkor se néznél más nőre, csak rám!” Mit gondolsz mit mondott erre? Anélkül, hogy levette volna szemét a szőke nőről, azt motyogta: „Jé... hogy milyen gyorsan múlik el,száz év!” Hát ilyen, volt ez a Michael, — fejezte be szóáradatát a fiatal magyar lány. — Nekem azóta skót férfi nem kell. Még ajándékba sem! (v.a.) Aludni... elszunnyadni... ez itt a bökkenő... Az alvás és az álmodás kétségtelenül nem egyszerű dolog: költők, írók, és pszichiáterek egész sora foglalkozott az alvással és az álommal és nem jelentéktelenazoknak a száma, akik komoly pénzt keresnek abból, hogy mások nem tudnak aludni és álmaik időnkint zavarják őket. Egy Tom Chetwynd nevű new yorki újságíró nemrégiben könyvet írt arról, hogy mit jelentenek álmaink. Nem tudjuk eldönteni, hogy Mr. Chetwynd általában miről álmodik de az kétségtelen, hogy ez az álma valóra vált — a könyve bestseller lett. Az alábbiakban közlünk néhány álom magyarázatot, hangsúlyozva, hogy a magyarázatokért Tom Chetwynd felelős. Kövérség: Ha egy nő arról álmodik, hogy hirtelen meghízott, ez attól való félelmét tükrözi, hogy rövidesen terhes lesz. Ház: Ha családi házzal álmodunk, ez azt jelenti, hogy a ház önmagunk egyéniségének a megtestesítője. A ház homlokzata azt az egyéniséget tükrözi, amelyet a világ elé tárunk. A ház fenti része gondolkodásunkat tükrözi, alsó része, a „basement”, viszont tudatalatti énünket tükrözi. Felmászni valahova. Ha ilyesmiről álmodunk, ez azt jelenti, hogy sikert szeretnénk elérni, társadalmilag, vagy gazdaságilag magasabb pozícióra vágyunk, mint amilyet eddig elértünk. Ha bármilyen ok miatt az álmodó nem képes a csúcsot elérni, ez annak a jele, hogy attól tart, célja valójában elérhetetlen. Meztelenség: Ha arról álmodunk, hogy meztelenek vagyunk, ez annak a jele, hogy nem vagyunk hajlandók az átlagnak és a konvencióknak engedelmeskedni és ennek tudatában vagyunk. Köpeny, nagykabát, vagy bunda. A kabát, köpeny, bunda, általában melegséget és szeretetet jelent az álomban. Az a nő, aki nagykabátról, vagy bundáról álmodozik, arra vágyik, hogy a hozzátartozó férfi szeresse és megvédje. (Ez persze, az sem lehetetlen, hogy egyszerűen csak a nerzbundáról álmodik. — Szerk.) Kalap. A kalap, férfiak és nők esetében egyaránt, annak a jele, hogy szerelemre vágyunk és adott esetben készen állunk arra, hogy férjünket, vagy feleségünket megcsaljuk. Meleg. Ha arról álmodunk, hogy egy meleg tárgyat megérintünk, vagy egy olyan személyt érintünk meg, akinek az érintése meleget áraszt, ez annak a jele, hogy egyedül vagyunk, magányosnak érezzük magunkat és arra vágyunk, hogy valakihez tartozzunk. Ha a melegség érzése az álomban szinte elviselhetetlen forrósággá válik, ez annak a jele, hogy a kérdéses személlyel való közelebbi kapcsolattól félünk, mert attól tartunk, hogy „megégethetjük” magunkat. Távozás, búcsú. Ha arról álmodunk, hogy valakitől búcsút veszünk, mert valamelyikünk elutazik, ez annak a jele, hogy tudat alatt attól tartunk: valamelyikünk a közeljövőben meghal és esetleg soha nem látjuk viszont egymást. Pénz. Ha arról álmodunk, hogy kevés pénzünk van, ez azt jelenti, hogy sikertelennek érezzük magunkat, vagy pedig attól tartunk, hogy sikertelenek leszünk. Ha sok pénzről álmodunk, ez annak a jele, hogy saját megítélésünk szerint életünk általában sikeres. Menekülés. A leggyakoribb és a legkínzóbb álmok egyike az, hogy menekülünk valahonnan, vagy valaki elől. Ha az álom lényege az, hogy egyszerűen nem tudunk tovább futni, lélegzetünk kihagy és az üldöző egyre közelebb ér hozzánk és végzetünk elkerülhetetlen, ez annak a jele, hogy életünk számos megoldásra váró problémájában tehetetlennek és vesztesnek érezzük önmagunkat. Ha a menekülés sikeres, ez azt jelenti: tisztában vagyunk a nehézségekkel, de még nem adtuk fel a reményt. Kúszás, csúszás. Ha arról álmodunk, hogy kúszunk, vagy csúszunk, ez általában annak a jele, hogy tudat alatt szeretnénk visszatérni gyermekkorunkhoz, mert akkor védettebbnek és kevésbé sebezhetőnek éreztük magunkat. Légiút. A légiútról való álmodás általában azt a vágyunkat tükrözi, hogy a valóságtól elmeneküljünk. Sikertelen emberek gyakorta álmodnak légiútról. (Nem tudjuk, hogy a kanadai politikusok egy része álmodik-e arról, hogy repül, de a polgárok már szeretnék, ha röpülnének. ( Szerk.) Felhívás! Kérem a Recski Internálótáborban raboskodott Társaimat, hogy számbavétel céljából sürgősen jelentkezzenek. Levélben közöljék pontos címüket, telefonszámukat és a recski betű és számjelüket. Pl. „H-49”. A válaszokat „Recsk” jeligével a Chicago és Környéke üzleti irodájának címére kérem küldeni. 4125 N. Central Park Ave. Chicago, m 60618. (50) Chicago & Vicinity US PS 103-120 Magyar Hetilap — Hungarian Weekly Newspaper Üzleti iroda — Business office 4125 N. Central Park Ave. Chicago 111. 60618 Megrendelem lapjukat ' Q Meghosszabbítom előfizetésem Az előfizetési díjat...... évre mellékelem Előfizetés egy évre $ 25.00, Félévre $ 15.00 Nyugdíjasoknak egy évre $ 20.00 Név:......................................... a __....................... Házszám és utca: ................ Város............... Állam. . Zip Code. Molnár Zsigmond: A kanadai mesterdalnokok és egyebek Ha néha magamról kell nyilatkoznom valahol, enyhe öngúnnyal úgy definiálom magam, hogy fél-analfabéta vagyok, aki csak olvasni tud, de írni nem. Ennek ellenére erőlködöm itt a Kék Újság hasábjain s a szegény olvasót elintézem azzal. ...eszi nem eszi, nem kap mást. Ha írok... írok unalmamban, örömömbenbánatomban, vagy mérgemben, de trágárságot nem írok soha. Most majdnem dührohamomban írok. Egy Kék Újság olvasó elküldött hozzám egy Kanadában megjelent zagyvalék „irodalmi” folyóirat-szerűséget és kérte nagybecsű „fizikai szemlémet”. Nos... szemlém a következő: Ha volna valahol a maradék magyar életben egy irodalmi bűnügyi múzeum és egy irodalmi panoptikum, akkor a kiadvány szerkesztőit és költőit, miután valaki agyonverte őket, hatalmas uborkás üvegben, spirituszban összezsugorítva kellene elhelyezni, elrettentő például az utókor számára, mint a magyar nyelv tisztaságának, a normális közízlésnek és közszeméremnek sötét merénylőit. Ezek a vers-bérgyilkosok feltételezhetően feltűnési viszketegségben szenvednek s miután nem tudtak magukról egy, itt a magyar emigrációban már megszokott érthetetlen verset kiabortálni, nekirugaszkodtak „új utakat” keresni és az új időknek új dalaival hányingert kelteni. Sikerült nekik. Bár nem hiszem, hogy ezt a kis zúg-szennylapot olvasná valaki. Ne higyye a nyájas olvasó, hogy én most ki- játszom magam egy purifikátornak, nyelvünk kirendelt védőügyvédjének, vagy fogadatlan prókátornak. Azt se higyje senki, hogy valamikor ibolya-tanfolyamot végeztem a kertészeti főiskolán, aki egy jó szaftos disznóságtól bokáig elpirul. No nem. Sohasem beszélek trágárul annak ellenére, hogy a trágár beszéd összes alapelemeit elsajátítottam régi magyar huszárlaktanyák mélyén, lovardákban és lóistállókban, ahol kitűnő nyelvmestereimnek, a jó kiadós káromkodások és bemondások akadémikusainak szakirányítása mellett megismertem édes anyanyelvünk minden izét és zamatát. De a kanadai mesterdalnokok zamataihoz képest a lovardás- lóistállóbeli nyelv, vagy Lövi Árpádnak, hazánk 1919-es koszorús költőjének közismerten disznó versei szolid kis virágénekek lehetnének a 17. századból. E folyóiratot, valamint e versek elmegyógyintézeti kezelést igénylő tetteseit nem nevezem meg, mivel nem akarok nekik reklámot csinálni. Ezen kívül tagja vagyok egy állatvédő egyesületnek is és így nem akarom, hogy valami felbőszült magyar egészségrontás miatt agyonverje őket... Riportom e fejezetét viszont majdnem enyhe röhejjel írom. Ehhez adva van egy sósvíz szerű, fűszer bors és csemege nélküli régen kihűlt 50 éves házasság. A férj 75 éves, a nej 70. A férj, legalább is a nej tudtával, soha nem csapongott ki. Hogy a mámicsek csapongott-e, vagy nem, arról nem szólt a clevelandi élő hírharangom, aki mindent tud s aki az Úristennél is mindent jobban tud. „Szmart kuki” azaz „okos sütemény”, ahogy a magyar negyedben mondják. A házaspár tagja valamilyen ismeretlen és névtelen kis egyházközségnek, ahol a közelmúltban szentigével, étellelitallal és bokázással egybekötött szeretetvendégség rendeztetett. Az asztalnál a férj a nej miatt nem igen ihatott s ezért szorgalmasan járogatott ki a ,,hálába ”, ahol a bárpult volt, s ott „halál az anti-alkoholistákra” jelige alatt tiszteletreméltó fürgeséggel szólítgatta magához a poharakat, mivel ez a szentegylet valamilyen különleges kánonjogi törvények értelmében italmérési joggal is rendelkezik. A sok szólintgatásnak aztán az lett a vége, hogy az idősecske ürge égzengetően bedörrentett, majd végleg lehorgonyzott és leült a felesége mellé, akit jóformán meg sem ismert, mivel a mamicsek is nagyon szekszin volt kirittyentve. A sok pohártól aztán a férj bivalygörcsöt kapott, s mivel már régen nem kapkodott, így az asztal alatt kapkodni kezdett a nejéhez, mint országúton a drótos tót a vadkörtéhez. A nej ettől megrettent és azt hitte, a férjén valami elmebaj tört ki, s első segélyért azonnal rohant a „reverend”-hez, aki éjjel gyári munkás, nappal reverend. A reverend azonnali orvosi beavatkozást ajánlott a férj elmeállapotának megvizsgálása céljából. Hogy rövid legyek, a férj két hetes megfigyelés alá került egy elmegyógyintézetben. Most nagy kavarodás van a dologból. A házaspár külön költözött. A férj perli a nejét, a nej a reverendet... a reverend az orvosokat és a bolondok házát, s az egész ügy majdnem kibogozhatatlanul össze van kuszálódva. Ebből mi a tanúság? Egy 75 éves öreg muki ne kapkodjon az asztal alatt még a feleségéhez se, mert a kapkodás esetleg sok pénzébe kerülhet. NÉGY NYELVEN A' MAGYAR SZABADSÁGÉRT!. „ 13 NEMZETŐRE MEGJELENIK HAVONTA Kiadóhivatal: 8 München 34 PontL 7a Germany Felelős szerkesztő és kiadó: KECSKÉS-TOLLAS TIBOR ■alnutmBOianaHulasaniMaaaáa Lapunk az 1848-as alapítású Nemzetőr utóda, az emigráció egyetlen olyan sajtóorgánuma, mely a magyar számon kívül három világnyelven: angolul, németül és franciául több mint két évtizede a legnagyobb anyagi nehézségek ellenére is rendszeresen megjelenik. 94 országban igyekszik ébrentartani a Kárpát-medencében élő magyarság emberi, nemzeti kisebbségi jogainak ügyét. A történelem tanítása, az emigrációk tanulsága, hogy idekint nem magunkat, hanem a külföldet kell meggyőznünk igazságunkról. Ezért van szükség világnyelveken megjelenő magyar sajtóra és könyvre, így dolgoztak félévszázaddal ezelőtt Benesék és Masarykék Pittsburghban — és nem kis eredménnyel. Idegen nyelvű kiadványaink zömét tiszteletpéldányként küldjük szét a szabad világ politikusainak, íróinak, tudósainak, szervezeteinek és sajtójának. Rajtuk keresztül nyerünk új és új barátokat a magyar szabadság ügyének. Az elmúlt 23 év során közel 1500 cikkünket vette át a világsajtó. Ezért kérjük azokat, akik anyagilag megtehetik: 1. Rendeljék meg a lapot. Évi előfizetés légipostán $ 16.00. 2. Pártoló-tagok évi adománya: $ 30.00 (személyi csekken is beküldhető) A pártoló-tagok a magyar számon kívül a kívánt idegen nyelvű számot is díjtalanul kapják. Minden pártolónknak igazoló lapot küldünk, melyben évenkint a beküldött adomány összegét beragasztható emlékbélyeggel nyugtázzuk. Név: (vagy szervezet neve)........................................................................... Cím: Chicagói képviselőnk és terjesztőnk: báró Pongrácz Cili 8333 N. Mango St. Morton Grove 111. 60053 Árleszállítás! Magyar borok November 22-től December 12-ig • Badacsonyi Kéknyelű • Magyar Vörös • Debrői Hárslevelű • Magyar Rizling • Badacsonyi Szürkebarát Megtakarít $ 1.00-t $ 2.98 750 ml. Tokaji Szomorodni (Száraz). Tokaji Szomorodni (Édes) Megtakarít $ 1.00-t $ 3.95 750 ml. A "mennyiségre fenntartjuk a jogot. Meyer Import Delicatessen 3306 N. Lincoln Ave., Chi. 60657 Tel: BU 18979 Magyar szülők figyelmébe! Rendelje meg a NYOLCADIK TÖRZS-öt saját magának és gyermekeinek, unokáknak, akik nem értik a magyar nyelvet, hogy ismerjék meg magyar örökségüket. Angol-magyar havi lap. Negyedévenkénti melléklete a „Transylvanian Quarterly.” & $ 10.00 egy évre. P.O. Box 637, Ligonier, Pa. 15658. Liqui& 4129 W LAWRENCE AVE WE DELIVER 725-1612 685-5030 ESTABLISHED 1940 SERVING THE FINEST PIZZA, RIBS, CHICKEN RAVIOLI AND SPAGHETTI Visit Our Vineyard for Imported Wine Selections and Our Newly Remodeled Dining Room