Chicago és Környéke, 1982 (1-52. szám)

1982-12-04 / 49. szám

10. oldal Hitler utolsó öröksége A Nevadában élő sajt­­gyár tulajdonos és mil­liomos, Ray Bily, évekig őrizte titkát. Munkája után, naponta elsétált Carson Cityben bankjá­ba, ahol elkérte a trésor­­kulcsokat, majd miután egyedül maradt, ismé­telten megcsodálta kin­cseit. Ray Bily már nyug­díjban van, rendezi üz­leti ügyeit és megírta végrendeletét. Egy­­ örökség, akiről fiai nem akarnak tudni, s nem akarják elfogadni, való­színű, hogy a Smithso­­nian-múzeumba, Wa­shingtonba fog vándo­rolni. Lehet, hogy a vég­rendeletben a múzeum ajándékba kapja, lehet, hogy magas áron fog csak birtokukba kerülni Hitler utolsó értéke. Ezek a „zsákmányok” a második világháború­ban ,,Souvenirs”-ként kerültek egy amerikai katona zsebébe. A mün­cheni Königs-Platz egyik házában talált rá­juk a pincében. A Sergeant magnó­szalagon mondja el, mi­képp talált a „Souve­nirs”-ra__ „A Königs­platz-i házban, ahol a pincében kerestem me­nedéket, már 10 cm-es víz állt, s egy úszó lá­dát kerülgettem, mely láda Argentínába volt címezve. Megbotlottam a ládában, s mérgem­ben belerúgtam. A láda felszakadt. Érdeklő­déssel belenyúltam. Kezembe került egy pi­ros bőrkötéses könyv: Napló felirattal, alatta monogram: A.H. — To­vább kutatva megtalál­tam a pisztolyt. Modell 11 A, Kaliber 7.65 mm, a fegyvergyáros: Augst Menz. A Sergeant, Joseph akkor a 144. Division­­nál szolgált. A piszto­lyon kívül egy horogke­reszt mintával készült ezüst gyűrűt is talált és egy dobozban gyémánto­kat. Kincseinek birtoká­ban, örömét közölte fe­lettesével, a Captain­­nel, aki rögtön felvilá­gosította beosztottját, hogy ezeket sohasem tudja ő hazavinni, az amerikai vámvizsgálat szigorúsága miatt. Ép­pen ezért, rábírta az őr­mestert, hogy ajándé­kozza neki a gyémánto­kat, akkor ő, mint Cap­tain, garantálja, hogy átviszi a kincseket a vá­mon, s majd otthon el­juttatja hozzá. Át is csempészte a do­lgokat, s ígéretéhez híven Jo­seph megkapta a maga részét a zsákmányból. Hitler pisztolya AZ­ EZERM­ESTER - Ugyan már szivecském... Te leszel az első magyar női űrhajós! . Led dogmítmmi Szomorúan kell megálla­pítanom, hogy köztem és feleségem között súlyos ideológiai szakadék tátong. Ezek az ellentétek nem mai keletűek, csírájukban kezdettől fogva léteztek, mostanában csak mélyül­tek. Minden bajnak az az oka, hogy a feleségem dog­matikus. Nem szeretem a dogmákat, mert szerintem gátolják a haladást. Vi­szont a feleségem mindun­talan törvényeket valkot, amelyeket vakon követni kell.. Szerinte, ha nem e törvények alapján élek, a pusztulásba rohanok. Én viszont, úgy látszik, született revizionista, re­formista vagyok. Szilaj, ponyvát nem tűrő egyéni­ségem lázad mindenféle merev dogma ellen­. Azt tartom, hogy a még oly bölcs szabályok is megme­revednek egy idő után és a fejlődés­­ kerékkötői lesz­nek. Feleségem egyik dogmá­ja például ekként hangzik: „A hamutartót nem szá­jba­n a vécékagylóba üríte­ni, hanem csakis a kony­hai hulladékgyűjtőbe.* Ez olyan fellebbezhetetlen ter­mészeti törvényként mond­ja ki, mint Mózes a kőbe­vésett parancsolatokat, hol­ott nem is kőről van szó, hanem fajanszról. Második dogma: a konyhai hulladék-, gyűjtőbe viszont nem sza­bad zsíros maradékot pottyantaná, mert az a konyhai izé nehezen tisz­títható. A zsíros akármi — hangzik az egyedül üdvö­zítő hitvallás — kizárólag a már említett kagylóin ke­resztül emésztendő .. Csak példaként idéztem a fentebbi két alaptör­vényt, de van hozzájuk ha­­sonló több tucat, így pél­dául egyik sarkalatos dog­mája, hogy a habos borot­­vaecsetet nem szokás­­tt a fürdőszobai üveglapra helyezni, mert az üveg „bekoszolódik­’, azt csakis és kizárólag a mosdókagy­ló szélén, elmosott állapot­ban szabad nyugalomba helyezni. Alaptörvénnyé van nyilvánítva az is, hogy ágyazáskor a rekamiéfi©köt­ném szabad oldalra csúsz­tatnom, mert felkari­stolja a padlót. (Az úgynevezett karistolási dogma) Meg­dönthetetlen igazság to­vábbá, hogy a kenyeret nem szabad hosszában sze­letelni, csakis keresztben, különben nagyobb felüle­ten szárad. Egy másik ki­­■ nyilatkoztatás szerint a ko­nyakos poharamat nem le­het (!) alátét nélkül el­helyezni az íróasztalomon, mert nyomot hagy. (Ezt a törvényt — mert konyak­ról, van szó — Code Na­póleonnak hívom.) Eddig a feleségem ideo­lógiájáról volt szó, követ­kezzék a magamé. Ha ő dogmatikus, én, mint mondtam, revizionis­ta vagyok. Igenis, revízió HUMOR REGGELI FELKELÉS — Még tíz percig lustál­kodom. Aztán ma egész nap ágyban maradok, alá veszem az ő szigorú, de elavult dogmáit, mert vallom, hogy az ideológiát mindig a kor követelmé­ ’ nyeihez kell alkalmazni. Kétségbevonom, hogy a hamut nem szabad a kagy­lóba üríteni, mert ez tudo­mányosan még nincs bebi­zonyítva, és utolsó lélegze­temig küzdeni fogok azért, hogy a szalonnabőr a konyhai hulladékgyűjtőbe kerüljön, még ha ezért a dogmatikusok keresztre fe­szítenek is. Meglehet, a parkettát összekaristolni nem való, én mégis a sze­mébe vágom a maradi dogmatikusoknak, hogy az ágyneműtartót nem vagyok hajlandó másképp toszo­­gatni, ahogy évtizedek óta toszogatom! A borotva­­pemzli dolgában hajlandó Vagyok akár a vérpadra is menni, de nem mosom el minden áldott nap. Inkább akkora szakállt növesztek, mint az ajatollah. A nyájas olvasó szíve bi­zonyára megesett rajtam, azt gondolja,­­ nahát,­ mi­csoda rossz házasság lehet ez, ahol a feleket ilyen át­hidalhatatlan ellentétek választják el egymástól. Nem erről van szó. Mi na­gyon jó, békés együttélé­sen leledzünk már több mint három évtizede. Ám­de, ideológiai téren, mint tetszenek tudni, nincs bé­kés együttélés. A harc to­vább folyik. Ebben nem alkuszom. Most is behoz­­egy pohár konyakot, tüntetően letettem az író­asztalomra, szándékosan három-négy foltot is hagy­va utána. Aztán behozom majd a szivacsot és eltün­tetem , azokat a foltokat De az elveimből nem en­gedek. Le a dogmatizmussal! — Ez a nő megközelíthe­tetlen.* — Gyalogosan. De autóval nem.. AJÁNDÉK . *“ Mit adtál a feleséged­ — Mi az, még nem láttál nudista strandon szolgálatban neki a negyvenedik születés­ lévő rendőrt? napjára? __________,______. — Gratuláltam neki a hat­ SOUVENIR mincadikhoz. NO — És­­kinek a levágott fejét hozzam haza a csatából az én violámnak? —­­ a^°'*'TMlI hogy a feleségév­el szerelte Párizsban egy francia, sikerült valami exportüzletet csinálni? Évekig őrizte — mint bevallja — az ágya alatt. Egy üzemi kirándulás alkalmával többet ivott és kifecsegte titkát. Ro­kona, aki a sajtgyárban dolgozott, közölte a gyá­rossal a felbecsülhetet­len értékek hollétét. A gyáros gyorsan kap­csolt, s megvásárolta a kincseket. Ray Bily első dolga volt, hogy bebiztosította értékeit. Hogy mennyit érhetnek? Egyedül az aranyozott pisztoly biz­tosítási értéke: 375.000 dollár. (T.E.) November 15-én nagy az izgalom a bort kedve­lő­ körökben. Ugyanis akkor bocsájtják a már hat hete érő új­ Beaujo­­lai-t (nagyon finom vö­rös bor) piacra. Jönnek is sort állnak a nagy ét­termek beszerzői, a Lyon környéki borter­melőknél­. Az idén egész kocsikaravánok vonul­tak ezért a híres új bor­ért Angliából, Németor­szágból s még ki tudja merrefelől. Itt Párizsban az egyik élelmiszer áruházban 16-án kora reggel az ita­­lok polca előtt hangosan méltatlankodtak. Mi az? Minden új­ Beaujo­­lai-t „odaadtak” a né­meteknek? A személy­zet rohant kirakodni. Én nem vártam az új borra, hanem mentem pezsgőzni. Nekem az is jó, különösen amikor in­gyen kínálják. Úgy lát­szik megegyeztek a ter­melőkkel, s áruházba csalogatónak inkább kí­nálják, mint kiöntöges­­sék az autó­utakon. Jó­formán még le sem nyel­tem az isteni nedűt, már­is újratöltötték. Van bő­ven. Nem különösek az emberek? Ott állnak a Beaujolai-ért, miközben minden mikrofon pezsgő kóstolgatásra hívogat. Az most nem kell. Most új­ Beaujolai kell! Vagy mindennek ára kell le­gyen? Az ingyen pezsgő nem pezsgő? Szerintem nagyon is az. Jónak ta­láltam­ ha bemegyek egy józanító kávéra. De mi várt rám a ká­­véházban? (Itt közbe kell vetnem, hogy isme­rős környék ahol engem is ismernek.) Kértem egy kávét erre mindenki rámmeresztette a sze­mét. Kávét? Igen, felel­tem. Erre a kávéház­tulajdonos, Madame Klara, azt mondta: ma Beaujolai-t kell inni! Én szeretnék kávét, de körülöttem már többen rendeltek az ismerősök. Ma koccintani kell! In­nom kellett, mert, meg­sértődtek volna. Az új­ Beaujolai az ünnep! • Dalidának a közis­mert énekesnőnek ha­sonmása bukkant föl Pá­rizsban. Úgy látszik, már oly sok értékes bun­dát és ékszert vásárolt az énekesnő címére, hogy jónak látták be­mondani a rádióban is, vigyázzanak az eladók. Dalida mindig azonnal fizet! Erre a hírre sokan megjegyezték: azért olyan nagyon nagy ha­sonlat nem lehet, hogy ne ismernék föl ki az igazi. De lehet! Nekem is van egy hasonmásom. Még otthon Budapesten történt, lementem a pi­acra vásárolni. A szo­kott bódéban új eladó­kat találtam. Amikor rám került a sor, az el­adó összecsapta kezeit: doktornő drága, hát meglátogatott minket! Hogy tudta? Ó, de ked­ves! — Én nem vagyok doktornő — mondtam. De ő rám se ügyelve be­kiáltott férje után a rak­tárba. Kijött a férj, s az is a legnagyobb öröm­mel, sőt, hódolattal üd­vözölt. Ajándékot akar­tak csomagolni, csak egy keveset amit elbírok közben — a szokott ked­venceimet — (az a dok­tornő biztosan kivétele­zett velük valami keze­lésben) közben pergett a szó, most helyezték őket ide, de a kontaktus meg­marad, majd fölküldik az árut..., de az igazán megható, hogy a doktor­nő személyesen lejött. Többször közbeszóltam, — én nem vagyok dok­tornő, itt lakom a Ház­mán utcában. Míg vég­re meghallottak. Nem hitték és nem értették. Viccelek, (én a doktor­nő) vagy mi van velem? Végülis otthagytam őket. Soha többet abba a bódéba be nem tettem a lábamat. Határozottan zavaró érzés volt. Igye­keztem elfelejteni. Most szegény Dalidát kétszeresen is sajná­lom, őt még ki is fosztja a hasonmása. Mi a dok­tornővel legalább békén hagytuk egymást. Párizs 1 NÉGY NYELVEN A' MAGYAR SZABADSÁGÉRT! .­­. S NEMZETŐR* aulMux@miamimi.iJorani4ailian4 MEGJELENIK HAVONTA Kiadóhivatal, 8 München 34 Poatr. 70. Germany Felelős szerkesztő és kiadó: KECS­KÉSZ-TOLLAS TIBOR Lapunk az 1848-as alapítású Nemzetőr utóda, az emigráció egyetlen olyan sajtóorgánuma, mely a magyar számon kívül három világnyelven: angolul, németül és franciául több mint két évtizede a legnagyobb anya­gi nehézségek ellenére is rendszeresen megjelenik. 94 országban igyek­szik ébrentartani a Kárpát-medencében élő magyarság emberi, nemzeti kisebbségi jogainak ügyét. A történelem tanítása, az emigrációk tanulsága, hogy idekint nem ma­gunkat, hanem a külföldet kell meggyőznünk igazságunkról. Ezért van szükség világnyelveken megjelenő magyar sajtóra és könyvre, így dol­goztak félévszázaddal ezelőtt Benesék és Masarykék Pittsburghban — és nem kis eredménnyel. Idegen nyelvű kiadványaink zömét tiszteletpéldányként küldjük szét a szabad világ politikusainak, íróinak, tudósainak, szervezeteinek és saj­tójának. Rajtuk keresztül nyerünk új és új barátokat a magyar szabadság ügyének. Az elmúlt 23 év során közel 1500 cikkünket vette át a világsajtó. Ezért kérjük azokat, akik anyagilag megtehetik: 1. Rendeljék meg a lapot. Évi előfizetés légipostán $ 16.00. 2. Pártoló-tagok évi adománya: $30.00 (személyi csekken is beküldhető) A pártoló-tagok a magyar számon kívül a kívánt idegen nyelvű számot is díjtalanul kapják. Minden pártolónknak igazoló lapot küldünk, mely­ben évenkint a beküldött adomány összegét beragasztható emlékbélyeg­gel nyugtázzuk. Név: (vagy szervezet neve).........................................................................­................ Cím:...................................................................­.................................................................... Chicagói képviselőnk és terjesztőnk: báró Pongrácz Cili 8333 N. Mango St. Morton Grove 111. 60053 Árleszállítás! Magyar borok November 22-től December 12-ig • Badacsonyi Kéknyelű • Magyar Vörös­­ • Debrői Hárslevelű • Magyar Rizling • Badacsonyi Szürkebarát Megtakarít $ 1.00-t $ 2.98 750 ml. Tokaji Szomorodni (Száraz) Tokaji Szomorodni (Édes) Megtakarít $ 1.00-t $ 3.95 750 ml. A mennyiségre fenntartjuk a jogot. Meyer Import Delicatessen 3306 N. Lincoln Ave., Chi. 60657 Tel: BU 1-8979 Magyar szülők figyelmébe! Rendelje meg a NYOLCADIK TÖRZS­ öt saját ma­gának és gyermekeinek, unokáknak, akik nem értik a magyar nyelvet, hogy ismerjék meg magyar öröksé­güket. Angol-magyar havi lap. Negyedévenkénti melléklete a „Transylvanian Quarterly.” & $ 10.00 egy évre. P.O. Box 637, Ligonier, Pa. 15658. Ligum & piája. 4129 W LAWRENCE AVE WE DELIVER 725-1612 685-5030 ESTABLISHED 1940 SERVING THE FINEST PIZZA, RIBS, CHICKEN RAVIOLI AND SPAGHETTI Visit Our Vineyard for Imported Wine Selections and Our Newly Remodeled Dining Room

Next