Chicago és környéke, 1983 (1-53. szám)

1983-01-01 / 1. szám

DR KLARA KISS 4 83 2218 N LINCOLN AVE CHICAGO IL 60614 Boldog Újévet kívánunk! \ Alapítva: 1 1983. január 1 Issue No. 1. Andropov új »béketerve” Washingtoni tudósítónk jelenti; A, szovjet állam 60. születésenapja alkalmából új vezetője, Yuri Andropov nagyfontosságúnak hirdetett, de a szokottnál rövidebb, mindössze egy órás beszédet mondott a Kremlben a párt ve­zetőségének, beleértve a csatlós államok vezető­it is akiket ebből az alkalomból Moszkvába rendel­tek. Beszéde kapcsán Andropov felajánlotta, hogy a Szovjetunió haj­landó 600 Európára sze­gezett középtávú rakétá­ját 162-re redukálni, amennyiben az Egyesült Államok eltekint terve­zett új fegyvereinek a Pershing és Cruise Mis­sile rakétáknak 1983-as felállításától Európa területén. A szovjet ér­velés szerint az erők egyensúlya így biztosít­va lenne, az angol és francia rakéták válto­zatlanul helyükön ma­radhatnának. Andropov arról nem tett említést, hogy az angol, francia rakéták régibb keletű­ek, mindössze egyetlen robbanó fejjel felszerel­tek, míg a szovjet 120 SS 20-as rakéták a leg­modernebb hármas hid- rofa robbanófejű missi- lek. Margaret Thatcher angol miniszterelnök és Clouse Chiysson francia külügyminiszter azon- nyomban válaszoltak Andropov ajánlatára és kijelentették, hogy az egyszerűen elfogadha­tatlan. . ,,A javaslat célja, — mondotta Margaret Thatcher a brit parla­mentben, — hogy a Szov­jetunió megtarthassa modern rakétáinak jó­részét, és ugyanakkor elérje azt, hogy az ame­rikaiaknak egyáltalá­ban ne legyen Európá­ban középtávú rakétá­juk. Véleményem sze­rint ez egyáltalában nem az erők egyensúlyát garantálná, amiben nemzetünk biztonsága rejlik.” Clouse Chiysson, fran­cia külügyminiszter sze­rint Andropov ajánlatá­val az erők egyensúlyá­nak megbillenéséről kí­vánta elterelni a figyel­met, amely a Szovjet­unió jelen hatalmas fö­lényét biztosítja. A mi­niszter így vetette el a szovjet ajánlatot: „Andropov alkujában most hirtelen a függet­len francia nukleáris erőket is besorolná és a NATO-ba osztaná be... Mit akar tőlünk Moszk­va? Azt, hogy amerikai parancsnokság alá he­lyezzük saját független nukleáris védelmünket és utána Genfben azt is alkuba bocsájtsuk, és így a jövőben semmifaj­ta biztonságunk ne le­gyen többé? Andropov ajánlata hihetetlen és megdöbbentő!” Helmuth Kohl nyugat­német kancellár, aki most újraválasztás előtt áll mindenennél szóvL vője révén, jóval na­gyobb óvatossággal adott választ: ,,A moszkvai aján­latra szkeptikusan kell tekinteni... De azt gon­dos tanulmányozás alá vetjük majd!” Az óvatosság érthető, Andropöv ajánlata, (amelyet Reagan elnök a maga részéről szintén elutasított éspedig azon nyomban) elsősorban propaganda célokat szolgál és a nyugat­német közönségnek szól, hogy azt megtévessze... megijessze és szövetsé­geseitől leválassza. Ugyanakkor azonban Kohl nemcsak kancel­lár, hanem választási jelölt is, aki „mérsékle­tet”1 kell hogy mutasson a béke propagandától átitatott Nyugat-Né- metországban. Kohl kancellár váratlan hamburgi Nyugat-Németország új kancellárja, Helmut Kohl, amint tervezte parlamenti manőverrel elérte az általa beígért márciusi országos vá­lasztás kitűzését. Ugyan­ezen a héten, Hamburg­ban pótválasztást tartot­tak, és noha a közvéle­mények ott Kohl győzel­mét jósolták, az új kan­cellár váratlanul vere­séget szenvedett. Hamburg eredetileg a múlt nyár júniusában tartotta helyi választá­sát. Noha ez a szociál­demokrata párt csödít- ménye, sőt az akkori kancellár Helmut Schmidt szülővárosa, jú­niusban a konzervatív keresztény párt győ­zött 30 esztendő óta elő­ször a hamburgi válasz­táson. 43.2 %-ot kapott, szemben a második helyre szorult szociál­demokraták 42.7 %-ával. A szociáldemokrata pártot Hamburg polgár- mestere, a nagy magyar zeneszerző Dohnányi Ernő leszármazottja, Claus von Dohnányi ve­zette. A Zöld nevű környe­zetvédő, Nyugat és ipar­ellenes kommunista szimpatizáns „vegyes felvágott párt” ezen a júniusi választáson 7.7 %-ot kapott és így beju­tott a parlamentbe. A szociáldemokraták ko­rábbi partnere, a szabad demokrata párt 4.9 %-ot kapott. A júniusi válasz­tás azonban mégis holt­versennyel végződött. Az új választás kiírá­sát azért rendelték el, mert a győztes keresz­ténydemokraták nem kaptak elég többséget a kormányzáshoz, a szoc. demek pedig elvesztet­ték kis koalíciós part­nerük a szabad-demok­raták támogatását. Idén ősszel az új ham­burgi választási. kam­pányban mindenki he­vesen korteskedett, de sehki sem olyan hévvel, mint Hamburg szülötte a kibukott szociálde­mokrata kancellár Hel­mut Schmidt. Noha ő a napi politikától vissza­vonult, ezt a választást személyes szívügyének tekintette és ezt hirdet­te korteskedése során: „A szabad demokra­ta párt árulása okozta a szociáldemokrata ko­alíciós kormány buká­sát. Itt az ideje, hogy megbüntessük őket érte és megmutassuk, hogy Hamburg szívében to­vábbra is szociálde­mokrata maradt.” A hamburgiak meg­szívlelték a tanácsot, íme az új eredmény; Elsőnek a szociálde­mokrata párt futott be, 51.3 %-kal. Másodiknak a keresz­ténydemokrata párt 38.6 %-kal. f Harmadiknak a Zöl­dek 6.8 %-kal. Utolsó helyre a sza­bad-demokrata párt szorult 2.6 %-kal. Genscher külügymi­niszter, a szabad-de­mokraták egyik vezére beismerte, hogy párt­ja számára a hambúrgi pótválasztás rosszabb pillanatban nem is jö­hetett volna. „Átalaku­lóban vagyunk,, mondot­ta, de okosabb ha a ham­burgi leckét megszív­leljük, összetartunk és keményebben dolgo­zunk, mert ha az orszá­gos választáson sem ér­jük el az 5 %-ot, úgy ki­esünk az ország kor­mányzásából.” Ez a lehetőség nem- csupán a kis szabad- demokrata pártot, de az egész nyugat-német »de­mokráciát fenyegeti. A szabad demokraták ad­ták meg eddig a bonni kormánynak politikai egyensúlyát és tartották azt a középúton. A hamburgi eredmény felveti a lehetőséget, hogy Helmut Kohl tava­szi országos győzelme talán mégsem olyan biz­tos, mint ahogy ezt a közvéleménykutatók jó­solgatják, és ha az or­szágos választás is holt­versennyel végződne mint tavaly júniusban a hamburgi, úgy a szociál­demokrata párt balszár­nya és a nálánál jóval baloldalibb Zöld párt kerülhetne Bonnban ko­alíciós kormányra. Ez a fejlemény esetleg a nyugatbarát demokra­tikus német kormányzat végét, a jobb valamint a baloldal közötti kiéle­ződést eredményezhet­né, nem csupán a parla­mentben, hanem a né­met városok utcáin. Ilyesmit már megélt egyszer Németország, Hitler uralomra jutása és a II. Világháború ki­törése volt az eredmény. Afganisztán megszállásának 3. évfordulója Ezen az évfordulón a Szovjetunió igyekezik azt a benyomást kelteni, mintha kiutat keresne. Washington azonban úgy látja hogy ennek nincs sok külső jele, a Szovjetunió habzsolja az afgán olajat, a föld­gázt és egyéb természe­ti kincseit. Még az af­gán folyók vizeit is ma­ga felé tereli. És Moszkva egyre újabb csapatokat küld Afganisztánba, leg­utóbb 25 %-kal növelte ottani megszálló csapa­tainak erejét, létszá­muk most 105 ezer. Visz- szavonták a megbízha­tatlannak bizonyult mu­zulmán hitű szovjet ka­tonákat, oroszokkal pó­tolták őket. Sőt legújabb hírek szerint kubai, vi­etnámi, bolgár, cseh­szlovák és kelet-német katonák is szolgának szovjet kötelékekbe, de zömük újabban orosz származású katona. A megszálló csapatok uta­kat, vasúti raktárakat, repülőtereket, olaj vala­mint földgázvezetéke­ket építenek, de közben harcolnak is. Az afgán ellenállás pedig erősebb most, mint valaha. Katonai helyzete lényegesen ja­vult az elmúlt esztendő­ben. Fegyvert szerzett magának, afgán és szov­jet katonai raktárak­ból, de szofisztikáit nyugati és amerikai fegyvereket is kapott. Nagy segítség volt az ellenállási mozgalom számára az elsősorban francia és angol kezde­ményezésre küldött te­herautókra szerelt moz­gó rádióállomások. Ezekből jelenleg 12 mű­ködik, de az ellenállási mozgalom 36 felállítását tervezi. A mozgó rádió- állomások a pakisztáni határszélen, sőt mélyen bent afgán területen is működnek, állandóan változtatják helyüket és ezért felderítésük ne­héznek bizonyul. Ezek a mozgó rádióál­lomások nem csupán af­gán nyelven közvetíte­nek, orosz nyelvű adáso­kat is sugároznak a szov­jet megszálló csapatok felvilágosítására. Az afgán ellenállási mozgalom túl az ameri­kai, angol és francia se­gítségen kínai, egyip­tomi, pakisztáni és szaú- di arábiai segélyben is részesül, amit hivatalo­san természetesen egyik segítő fél sem ismer be. Washingtonban úgy hi­szik, hogy a Szovjetunió egyelőre nem tervez semmiféle visszavonu­lást. Az ellenállási moz­galom ennek megfelelő­en folytatja saját tevé­kenységét. Minden jel arra mutat, hogy az af­gán ellentét hosszúlejá­ratú és tovább mérge­sedhet. Ennek megfelelően az Egyesült Államok új ka­tonai parancsnokságot állít fel Dél-Nyugat Ázsiában és flottáját is megerősíti az Indíiai Óceánon lévő támasz­pontján Diego Garcia szigetén. Amerikai vélemény szerint a Szovjetunió mindebből felismerheti, hogy Washington milyen fontosságot tulajdonít Afganisztánnak és Moszkva esetleg szá­mításba fogja venni, hogy a kelet-nyugati kapcsolatok javítását Afganisztánnal kellene kezdeni. Éspedig szovjet részről, ahonnét három esztendővel ezelőtt Af­ganisztánt agresszió ér­te és ezzel a kelet-nyú- gati kapcsolatok egycsa- pásra megromlottak. Hussein Jordánia királya nem kockáztatta koronáját Jordánia mérsékel­ten Nyugat-barát ural­kodója, Hussein király, (akinek amerikai fele­sége van, de ennek elle­nére rádöbbent arra, hogy a Moszkvába járás is hasznos) szokásos évi washingtoni látogatá­sát tette az ünnepek küszöbén. Hussein Eisenhower elnöksége óta ilyenkor jár Wa­shingtonban, ott bevá­sárlását végzi, listát hoz arról, hogy milyen új amerikai fegyverek kellenek neki. A jordániai király 5 esztendős korában szemtanúja volt amint nagyapját az első Hase- mita uralkodót a jeru- zsálemi mecsetben le­mészárolta egy az öreg király mérséklete mi­att háborgó merénylő. Hussein azóta megtanul­ta hogyan lehet a Közel- Kelet egyik ingadozó trónusán minden ve­szélyt túlélni. Washingtoni látoga­tása során amerikai fegyvereket most is ka­pott. De cserébe nem nyújtotta azt amit sze­rettek volna tőle: Csat­lakozást a Camp David féle békeakcióhoz, köz­vetlen tárgyalás felvé­telét Izraellel és a ki­békülés megkezdését. A kellemetlen elutasí­tást Hussein számára megkönnyítette V. Has- sain Marokkó uralko­dója, aki októberi wa­shingtoni látogatása so­rán már közölte a State Departmenttel, hogy ki­rály kollégája mindad­dig nem tehet eleget az amerikai kívánságnak, amíg erre engedélyt nem kap a Palesztinái Felszabadítási Mozga­lomtól. Egy magasrangú amerikai diplomata Hussein látogatása után megjegyezte, hogy a jor­dániai király elutasító válasza érthető, mind­addig amíg Izrael Liba­nonban tartózkodik. Ne­hezen várhatja el bárki is, hogy Jordánia köz­vetlen tárgyalásokba bocsátkozzon a jeruzsá- lemi kormánnyal, amíg ez nem vonja vissza csa­patait Libanonból. Az egyetlen arab or­szág amely most Izrael­lel tárgyal, az általa megszállott Libanon. De ez is csak a legna­gyobb körültekintéssel tárgyal, azzal a feltétel­lel, hogy a tárgyalások­ra nem Jeruzsálemben kerül sor, mert ezeset- ben úgy tűnne, mint hogy ha Libanon de facto elismerné Izrael jogosultságát Jeruzsá­lem teljességének bir­toklására. A közel-keleti gordiu­szi csomó kibogozása lassan, nagyon lassan történik, egyelőre Jor­dánia részvétele nélkül. ESZ-beli női nagykövete: egyik kézben cukor, a másikban ostor Jean Kirkpatrick asz- szony, Reagan elnök kül­dötte a világszervezet­ben, aki tagja az ameri­kai kormánynak ered­ményeket tekintve eb­ben a kormányban min­denkinél jobban kiér­demli az elismerés pál­máját. Mrs. Kirkpat­rick az idei ENSz köz­gyűlés bezárásakor olyan sikereket köny­velhetett el aminővel egyetlen elődje sem di­csekedhetett. Sikerült neki1 jórészt egyedül megakadályoz­ni azt, hogy a III. Világ a Szovjetunió unszolásá­ra kizárja Izraelt a köz­gyűlésből. Továbbá megakadályozta azt is, hogy szovjet sugallatra, de Kuba javaslatára Porto Ricot „amerikai gyarmatának” kiáltsák ki és felszabadításának ügyét az ENSz napirend­jére tűzzék. Mrs. Kirk­patrick újabb nagy sike­re, az ENSz új latiname­rikai főtitkára Perez de Cuellar megbízottat ne­vezett ki, aki majd felül­vizsgálja, hogy vajon Lengyelországban tisz­teletben tartják-e az emberi jogokat? A Szov­jetunió és varsói vazallu­sa hevesen tiltakoztak Lengyelország szuveré- nitásának megsértése miatt. Az amerikai nagykö­vet hölgy másik diadala, az ENSz főtitkár vizsgá­lat tárgyává tette a vá­dat, hogy Ázsiában a Szovjetunió biológiai és kémiai fegyvereket ve­tett be. Mi a titka annak, hogy a világszövetségben, ahol most a III. Világ­hoz tartozó országok vannak túlsúlyben, és ezek gyakran a kelet­európai kommunisták­kal szövetkeznek, az új amerikai női nagykö­vetnek sikerült hasonló sikereket felmutatni? Az egyik válasz a női diplomata felkészült­sége. Jean Kirkpatrick fél életét Latin-Ameri- kában töltötté, kitünően beszél spanyolul, fran­ciául és olaszul, ragyo­góan tehetséges író és prompás szónok. Második oka az: elkép­zeléssel foglalta el új posztját és elgondolását félelem nélkül valósí­totta meg a gyakorlat­ban. Az Egyesült Államok, mondja Jean Kirkpat­rick, az ENSz fenntar­tása terhének 25 %-át vi­seli, tehát ennek megfe­lelően kell érvényesí­tenie ott Amerika befo­lyását. — Szerinte az amerikai küldöttek mindeddig óvakodtak súlyukat éreztetni attól tartva, hogy ezzel meg­bántanak valakit és így tovább mérgesítik a hely­zetet. Az Afrikában és Ázsi­ában történt emberi jogi sérelníeket nem pellen- gérezték ki, feltételez­ték hogy amennyiben ezt tennék úgy a többség le­szavazná őket és a vesz­tes ügy mellé állnának ki. Kirkpatrick asszony azonban merőben más taktikát alkalmazott. Kereken- kimondotta, hogy az ENSz más mér­cét használ különbö­ző kontinenseken az er­kölcs mérésére. Nyíl­tan kimondta azt is, hogy a béke őrzése he­lyett az ENSz minden vi­szályt tovább mérgesít, mert ebbe olyanok is be­leszólnak akiknek ehhez az ég világon semmi kö­zük nincsen. Ezért a bé­ke ügyét eredményesen csakis olyan nemzetkö­zi akciók mozdították elő, amelyek az ENSz-en kivül történtek. Kirkpatrick asszony szerint Amerika ENSz- beli passzív magatar­tásának végeredménye az volt, minden kis or­szág megtanulta, hogy a Szovjetunió érdekeivel szembehelyezkedni meg­torlást vonna maga után, Amerikát viszont mindenki büntetlenül fricskázhatja. De nem úgy amióta ez a kardos menyecske, Jean Kirkpatrick képvi­seli az Egyesült Álla­mokat az ENSz-ben. A konzervatív—de­mokrata párti hölgy, akit Reagan elnök azért szemelt ki posztjára, mert megtetszett neki Kirkpatrick brilliáns írása és politikai elmé­letei, egyik kezében os­tort, a másikban cukrot szorongat, és ezzel a vi­lágszervezetben most váratlan eredményeket mutatott fel. A Fehér Ház A karácsonyi készü­lődések kellős közepén derült ki, hogy a First Lady, Nancy Reagan felső ajkáról eltávolí­tott daganat rákos ter- mészétü, noha erre csu­pán 100:1 arányban volt kilátás. Bőrrákról lévén szó, remélhető, hogy a mű­tét eredményesen gyógykezelte és felszá­molta a problémát.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék