Chicago és környéke, 1983 (1-53. szám)
1983-03-19 / 12. szám
Erdélyt vissza, mindent vissza? csak naav kérdvoof . e^^fyi. szamizdat szerű titkos újság 7. száma oly naau^ mint a ^/n9atra Aktualitása azonban éppcsak romlott megírásak or, mert Romániában a helyzet azóta Forrás: CHRR Nyomoz a szeku. Mint várható volt (de a vártnál később), hozzájuk is eljutott az ELLENPONTOK. Mint várható volt, egyelőre még csak a besúgókat mozgósították. Házkutatásig, letartóztatásig vagy kihallgatásig még nem jutottak el — ugyansak egyelőre. Hisztérikusan de teljes sötétségben tapogatóznak — tegyük hozzá: reméljük, nem csak egyelőre. A kockázatra azonban nyilván számolnunk kell , és talán nem érdektelen eltöprengenünk: mi történik majd azzal, azokkal, akikről bebizonyosodik, hogy részt vesznek az ELLENPONTOK szerkesztésében vagy terjesztésében. (Zárójelben: ha belügyi dolgozóink nem tudnak kellő időben eredményt fölmutatni, aligha lesz feltétel a bizonyítható résztvétel. Bőségesen elegendő oknak tekintik majd a puszta gyanút is. Az megint más kérdés, hogy mindenki gyanús. Nos, tegyük föl, hogy valaki közülünk lebukott. Mire számíthat az illető, azonkívül, hogy már az első félórában szétrugdossák a veséjét? Figyelemre méltó előzmény az elmúlt hetekből: Székelyudvarhelyen 5 (öt) évre ítélték — meglehetősen nagy port fölvert tárgyaláson, alighanem demonstrációs céllal — Benedek Imre technikust. A vádlott annyiban bizonyult „vétkesnek”, hogy megtaláltak nála egy olyan (egyébként pesti barátaitól ajándékba kapott) kazettát, melyen rajta volt a ■ Fenn a Hargitán kezdetű, a negyvenes évek elején népszerű sláger is. A válasz a mire számíthatun? kérdésre ezek után legalábbis sötétnek mondható. Noha — mint lapunk olvasói nagyon jól tudják — egyetlen közleményünkben sem kívánunk megdönteni vagy felforgatni semmiféle tisztességes államrendet, nem esett szó a határoknak primitív hitű és reményű tologatásáról, egyetlen nép valódi és jogos integritásának megcsorbításáról sem; nem hívja vissza senki a Habsburgokat és a grófokat, nem szított egyetlen mondatunk sem politikai gyilkosságokra, szabotázsra, de még... sztrájkra sem — egyszóval, szolid kis publikáció az ELLENPONTOK, szinte lehetnek akár valamely „kommunista” párt revíziós bizottságának a lapja, de nem a Romlán Kommunista Párté. Semmiféle törvényszéki csűrés-csavarás sem tudná tehát bebizonyítani, hogy az ELLENPONTOK ra akár közvetetten eszmei értelemben is, de valami hatás hárulna pl. olyanszerű akciók létre- jöttében, mint a tavaszi röpcézés Szatmárnémetiben, a székelyudvarhelyi öntödei robbantás, a Dés és Bethlen környéki miniummal aszfaltra festett szövegek, vagy a tusnádfürdői röpcék — hogy csak azokra emlékeztessünk, amikre az ELLENPONTOK megjelenése óta került sor. A szeku haragját tehát nem is annyira az ELLENPONTOK ban megjelent, szordinós és illedelmes írások váltják ki — hanem az, hogy ez az első Romániában megjelent szamizdat kiadvány. Márpedig a semmitől az első — mágoly ártalmatlan — illegális sajtótermékig sokkal nagyobb lépést kellett megtenni, mint az elsőtől a másodikig vagy az ötödikig — amelyek talán nem is lesznek olyan ártatlanok. Ezt minden éppeszű szekus tudja. Azt viszont már egyiküknek sincs mersze belátni, hogy itt nem egyszerű, véletlenszerű és betömhető rés keletkezett a hatalmi apparátuson, hanem már itt tartunk, a válság erjedésében. És ezért kétségbeesett és gátlástalan eszközökkel remélik majd törölni a tüneteket — a képlet nagyon is tiszta, ismert — épp az ellenkező hatást érik el így. Románia ma aligha engedhet meg magának politikai pereket. Király Kornis esete, — a Gomáé, a Vasile Paraschivé és másoké mellett, ezekről alábbi azt bizonyítja, hogy valaki ellen szívesen indítanak pert és drákói szigorral meg is torolják, ha kazettán őrzi a Fönn a Hargitán-t — de nem föltétlenül állítjuk bíróság elé azt akit, sokkal súlyosabb „vétségekért”, bizony lehetne. Nemcsak Goma, nemcsak Király vagy Paraschiv nem került bíróság elé, hanem egyetlen robbantó, jelszómázoló, röpcéző sem. A román kormányzat nem vállalhatja sem befelé, sem kifelé egyrészt annak a beismerését, hogy a dolgok idáig fajultak, másrészt azt a tehertételt, amit ezek a perek tekintélyvesztésben jelentenek. Ha nem akkor? Lehet, hogy futni hagynák a lebukott ELLENPONTOS-t? (Íme, még a címe is milyen korektül szemérmes!) Esetleg útlevelet gyömöszölnének a zsebébe, mint Goma és a Román Dolgozók Szabad Szakszervezetének (SLOMR) legtöbb] tagja esetében? Kötve hisszük. Inkább hajlunk azt feltételezni, amit dr. Szikszay Jenő érdemes] tanár (brassói magyar volt), amit a zsilvölgyi sztrájkok szervezője] Dobre mérnök, amit Virgil Tanase párizsi író, és amit János csiksomlyói apát és társai esetében alkalmaztak a fiúk. Király Károly a súlyos sugárfertőzésével és a Szabad Európa Rádió szerkesztője, Emil Gheorghescu a mellébe kapott maga huszonhat késszúrásával még szerencsésnek mondhatják magukat. Ezek után aligha tévedünk nagyot azt feltételezve: ha a szekunka van képe külföldön, a várható (és be is következő) diplomáciai bonyodalmak ellenére így kiviselni magát — akkor itthon is föltűnően el fognak szaporodni az értelmetlen öngyilkosságok, rejtélyes autóbalesetek és ismeretlen, de halálos betegségek. Erdély vissza, mindent vissza? Ugyan, ki beszél itt erről! De azért — minek szépítsük — a fejünkkel játszunk. Moszkva céljai Európában Eagleburger ,amerikai külügyi államtitkár cikket írt a New York Timesben, amelyben elemzi Moszkva legújabb javaslatát az Európában állomásozó rakéták „csökkentésére” vonatkozólag. A javaslat lényege az, hogy Moszkva hajlandó a már hadrendben álló európai középtávú rakétáinak számát 162-re csökkenteni, ha egyetlen amerikai rakéta Európába való telepítésére sem kerül sor, ami ez év végére várható. A szovjet érv az, hogy Európában maradó rakétái csupán a már meglévő angol és francia rakéták ellensúlyozására szolgál. Több utalás hangzott el Amerikában és Európában egyaránt, — írja Eagleburger, — hogy a szovjet javaslat tisztességes, észszerű és konstruktív. Ez — írja az amerikai külügyi államtitkár — nem így van. Ha a szovjet javaslatot átültetnék a gyakorlatba, az aláásná az Európai stabilitást, a rakétafegyverek elrettentő hatását; pontosan azokat a célokat torpedóznák meg, amelyeket az amerikai rakéta Európába való telepítésével el akarunk érni. Különben is, egyáltalán nincsen tisztázva, mit értenek Moszkvában az európai—szovjet rakéták számának „csökkentésén”? A „csökkentés” jelentheti azt is, hogy a legfenyegetőbb szovjet fegyvereket, az SS-20 rakétákat az Ural hegység másik oldalára szállítják, ahol — elhelyezésüktől függően — Amerika ázsiai szövetségeseit, barátait fenyegethetik velük. Ezenkívül — mozgórakétákról lévén szó —bármikor viszsza lehet őket hozni Európába. A szovjet javaslattal szembeni leglényegesebb ellenérv az, hogy elfogadása esetén megbomlana az az egyensúly, amelyen az európai béke immár több mint három évtizede nyugszik. Az európai stabilitás — írja Eagleburger a New York Times-ban — azon a világos amerikai elkötelezettségen nyugszik, hogy az Egyesült Államok garantálja szövetségesei biztonságát. A nyugat-európaiak a szovjet fenyegetésekkel szemben csak akkor érezhetik magukat biztonságban, ha tudják — és ha Moszkvában is tudják, hogy az amerikai katonai erő készenlétben áll Nyugat-Európa megvédésére. Az amerikai atomfegyvereket azért telepítik Európába, hogy megvédelmezzék a nyugati szövetségeseket, akár rendelkeznek atomfegyverekkel, akár nem. Ezt a védelmet csak az amerikai fegyverek biztosíthatják, hiszen csupán az Egyesült Államok tud a Szovjetunióval szemben azonos méretű atomfegyveres ütőerőt állítani. Az európai atomfegyveres erők korszerűsítését a NATO szövetségesek együttesen határozták el azért, hogy ismételten aláhúzzák Amerika létfontosságú szerepét Európa védelmében. Az amerikai rakéták — folytatja Eagleburger — egyrészt ellensúlyozzák a már hadrendben lévő szovjet rakétákat, másrészt politikailag is jelképezik azt a felbonthatatlan kapcsolatot, amely biztonsági kérdésekben az Egyesült Államok és a nyugat-európai demokráciák közt fennáll. A szovjet javaslat, amelynek értelmében Moszkva kitiltaná Nyugat-Európából az amerikai rakétákat a sajátjait azonban nem, azt célozza, hogy mintegy törvényesítse a Szovjetunió európai atomfegyveres monopóliumát. Moszkva régi módszerével próbálkozik, azzal, hogy Amerikát és szövetségeseit megosztva, tartósítsa katonai fölényét Európában. Ehhez nem járulunk hozzá. Sürgetni fogjuk a középtávú rakéták kérdésében a teljes egyenlőséget, amely a hatásos elrettentés szükséges előfeltétele. Előfeltétele egyúttal az európai béke megőrzésének is. Az egyenlőség az egyetlen lehetséges alap a megegyezésre. Amerika és a Szovjetuniónak egyenlő szintre kell csökkentenie katonai ütőerejét. Nem engedhetjük meg, hogy a világ legagresszívabb állama annyi atomfegyverrel rendelkezzék, mint valamennyi más ország együttesen. A rakétafegyverekkel kapcsolatos javaslatok és más kérdések elemzése nem homályosíthatta el a legfontosabb szempontot, azt, hogy az amerikairakéták európai telepítésének egyetlen célja van: az elriasztás. Ezek a rakéták nem rendítik meg, hanem ellenkezőleg, alátámasztják a kontinens stabilitását. A Szovjetunió az, amely Európát destabilizálni akarja. négy Nyelven a magyar szabadságért!.^, g NEMZETŐRH ■.«i—.» uMcuumintofOn meat MEGJELENIK HAVONTA Kiadóhivatal, 8 München 34 Poctr. 70. Germany Felelfis szerkesztő és Idadfi: KECSKESI-TOLLAS TIBOR Lapunk az 1848-as alapítású Nemzetőr utóda, az emigráció egyetlen olyan sajtóorgánuma, mely a magyar számon kívül három viágnyelven: angolul, németül és franciául több mint két évtizede a legnagyobb anyagi nehézségek ellenére is rendszeresen megjelenik. 94 országban igyekszik ébrentartani a Kárpát-medencében élő magyarság emberi, nemzeti kisebbségi jogainak ügyét. ■ A történelem tanítása, az emigrációk tanulsága, hogy idekint nem magunkat, hanem a külföldet kell meggyőznünk igazságunkról. Ezért van szükség világnyelveken megjelenő magyar sajtóra és könyvre. Így dolgoztak félévszázaddal ezelőtt Benesék és Masarykék Pittsburghban és nem kis eredménnyel. ■ Idegen nyelvű kiadványaink zömét tiszteletpéldányként küldjük szét a szabad világ politikusainak, íróinak, tudósainak, szervezeteinek és sajtójának. Rajtuk keresztül nyerünk új és új barátokat a magyar szabadság ügyének. Az elmúlt 23 év során közel 1500 cikkünket vette át a világsajtó. Ezért kérjük azokat, akik anyagilag megtehetik: 1. Rendeljék meg a lapot. Évi előfizetés légipostán $ 16.00. 2. Pártoló-tagok évi adománya: $ 30.00 (személyi csekken is beküldhető) A pártoló-tagok a magyar számon kívül a kívánt idegen nyelvű számot is díjtalanul kapják. Minden pártolónknak igazoló lapot küldünk, melyben évenként a beküldött adomány összegét beragasztható emlékbélyeggel nyugtázzuk. Név: (vagy szervezet neve)......................................................................... Cím: Chicagói képviselőnk és terjesztőnk: báró Pongrácz Cili 8333 N. Mango St. Morton Grove nl. 60053 LiáteN, •vasfüggöny mögül jött pápa M JifMfi FAI pápa életér nyelven ín kfiajrv — életraji - tttnofljtanénynak la na verbal Voaernap legújabb iata. • Ai frfik a könyv atofi fajaMtúbem, a váratlan kőnk lévé virattan vilaaxtiaa de álra ihiliMiHi leírják a kfirühnényeket, miként lett Karol Wojtyla Rfinta papfike, valamint Sient Ntar utódjakint O. Járna Pál pipa. A további fejesetekben az Irtkaa otvaafi elé tűkrik a pipa gyermekkorit, NJiaigot. CikkekiL A fiatalembert, mint egyetemi hallgat*, áld--hadik a nabii munkia élettel. Ha a neb* t nem kedvetlenít el, hanem minrdiaokkal vtgnaitalja a teafiggadt tártait A könyv alladlan oldala ad Maa otvaafi nemei aáé a legfőbb nem hordja fajin a kagyaminyna tiarát hanem áriamul agjuaivalgiral. a nagy merítene! a mívdben hirdeti Krimim taaMealt Santa lépte« Mpénrra van Irrt a Sacntatya vUigi tragibilis fta útja. Megrendelheti a KatotOnm Mogyorók V mérnök idwymoeteydn. 1739 Motoring Avenue. Team grown. OMe 4450. Ára IS deOdr dr I dollár porté Márai Sándor könyvei: ítélet Canidosban $ 3.50 Judit és az utóhang $ 10.00 Jób és a könyve $ 15.00 A delfin visszanézett $ 12.00 San Gennaro vére $ 10.00 Napló 1958-67 $ 15.00 Szindbád hazamegy $ 9.00 Béke Ithakában $ 10.00 Kérje ingyenes katalógusunkat! Megrendelhetők: Újváry „Griff” Kiadó Titurelstrasse 2 D-8000 München 81 Telefon: (0 89) 98 94 23 if L-1 A fülemüle (Hans Christian Andersen: A Fülemüle c. meséje után szabadon.) Egy nap nagy doboz érkezett a császárnak, külsejére szép betűkkel volt rápingálva: Fülemüle. ... Egy gép-fülemüle volt benne és nagyon hasonlított a valódihoz. Gyémántkövekkel, rubintokkal volt kirakva. Amikor felhúzták egy valódi fülemüle-éneket énekelt — nagyon szépen. „Jaj de szép” — mondotta mindenki. Készítőjét a császár azonnal kinevezte Főcsászárifülemüle-készítőnek. „Most pedig énekeljenek együtt egy élő fülemülével” — kérték az udvarnokok. „Milyen szép duett lesz belőle.” De valami nem volt a rendjén: a valódi fülemüle a maga módján dalolt, a mű-fülemüle pedig gépi dalt énekelt. „Semmi hibát nem látok” — mondotta az udvari főzenemester: „a taktus tökéletes, az én iskolámhoz illő.” így a mű-fülemüle ezentúl csak egyedül dalolt. A valódi fülemüle pedig kiszállt az ablakon és visszatért az erdőbe. Mindenki panaszkodott, hogy a valódi fülemüle nagyon hálátlan volt. Akárhogyan is, de még mindig a mienk a legjobb madár” — mondották. — És a mű-fülemüle énekelt reggeltől estig, mindig ugyanazt a dalt. A szakértők nem tudták megtanulni a dalt, mert — mint mondották — zeneileg annyira tökéletes és komplikált. Az udvari főzenemester pedig az égig magasztalta a mű-fülemüle páratlan művészetét. „A valódi fülemülénél soha nem lehet tudni, mit énekel. A mű-fülemülénél a dal előre meghatározott. A műfülemülét meg lehet magyarázni, szét lehet szedni darabokra, ezzel bizonyítva az ember géniuszát. Láthatjátok minden részét ahogy azok együtt dolgoznak, ahogy egyik alkatrész kapcsolódik a másikba.” „Pontosan ezek a mi gondolataink is”, — mondták a jelenlévő zeneszakértők. Egy szegény halász, aki jól ismerte a valódi fülemüle énekét, azt mondta: „Szépen hangzik, de valami hiányzik belőle. De nem tudom, mi?” Ez a kijelentés nagy haragra indította a császárt, aki a valódi fülemülét azonnal szám FIZESSEN ELŐ LAPUNKRA f üzetésbe kergette. ... Az udvari főzenemester rengeteg kötet könyvet írt a mű fülemüléről. A mű tele volt hosszú dicséretekkel és a legnehezebb kínai szavakkal. Aki elolvasta, csak dicsérte a művet, különben mások azt mondták volna róla, hogy buta, nem ért hozzá. Egy teljes év telt el. Az egyik este a zene megállt. A rugók megpuhultak, a fogaskerekek kikoptak. ... Az udvari órásmester ... sok beszéd és kukucskálás után nagyjából megjavította a műfülemülét. Nagy volt az öröm az udvarban! Az udvari órásmester azonban csendre intette őket: figyelmeztette az udvarnokokat, hogy nagyon vigyázzanak a madárra, mert a szerkezet nagyon elkopott és nincs senki, aki új alkatrészeket tudna hozzá csinálni. Nagy szomorúság volt a palotában. A műfülemüle csak egyszer egy évben énekelhetett és akkor is nagyon óvatosan kellett kezelni. De az udvari főzenemester nagy beszédet mondott. Hosszú és kemény szavakkal ecsetelte, hogy a műfülemüle most is olyan jó, mint valaha, tehát most is tökéletes. • Bárki, aki az utóbbi idők legtöbb modern zenéjét meghallgatta és elolvasta azokról a mély és rejtélyes méltatásokat, teljesen tisztában van Andersen meséjének mondanivalójával. Részben a háború utáni iskolák és azok antiszeptikus, analizáló hajtóerejével segítettek minket ahhoz, hogy megváljunk a szép madártól, a zene alkotóerejétől, a lüktető művészettől. Az élő zeneművészetnek lebilincselő jellege van; nem múzeumba való öreg darabok az elmúlt időkből, sem nem vélemények és szisztémák melegházi műterméke. Általánosságban, az elmúlt évek művei egyre rövidebbek lettek és a hozzáfűzött magyarázatok egyre hosszabbak. Az utóbbi évek végre azt mutatják, hogy a steril és begubózott modern zenét a közönség egyre nehezebben fogadja el. Még mindig nagy a veszély, hogy a koncerttermek vészesen elhanyagolják a jó, huszadik századbeli zenét. Előadóművészek és programtervezők, akik nem kötelezik el magukat az igazán művészi huszadik század zenéjéhez, nem töltik be hivatásukat. Bach vagy Mozart zenéjéből, ha akarná is az ember, nem lehet elvenni vagy hozzátenni semmit. A veszély abban rejlik, hogy kis műfülemüléket csinálunk a zenéből — egy mű-zenét, mely a mi időnkben hozzánk szól. Ha ezt mellőzzük, egyre kevesebb mű fog szólni hozzánk — bármilyen formában. U.i.: A valódi fülemüle visszatért és még szebben énekelt, mint valaha—mindenki nagy örömére. (aa) aue á JßitfUMA & 4129 W LAWRENCE AVE WE DELIVER 725-1It2 685-5030 ESTABLISHED 1940 SERVING THE FINEST PIZZA, RIBS, CHICKEN RAVIOLI AND SPAGHETTI Visit Our Vineyard for Imported Wine Selections and Our Newly Remodeled Dining Room