Chicago és környéke, 1983 (1-53. szám)
1983-05-21 / 21. szám
10. oldal Importált cserépkátyák (fa- és szénégetés) Rendkívül takarékos és külsőleg is nagyon tetszetős. További információért vagy személyes megbeszélés miatt írjon, vagy hívja: European Stoves Falatovics Imre tulajdonos 3195 W. 925 N. Michigan City, Indiana 46360 Tel( (219) 879-6424 A cég 1894 óta gyártja kitűnő ALKOHOLMENTES italait! SZÓDAVIZEK, HŰSÍTŐ és ERŐSÍTŐ italok mindenfajta ízekben. Ginger ale • Sparkling water • Tonic • KIVÁLÓ MINŐSÉG • NAGY VÁLASZTÉK • ÜZEMI ÁRAK 2452 N. Sheffield Ave Chicago, 111. 60614 Tel: LI 9-0400 / Amikor talán tíz esztendeje Luis Carandell közzétette különös, meglepő, sőt hihetetlen eseteinek a gyűjteményét, olyan dolgokat, amilyenek „csak Spanyolországban történhetnek”, a Celtiberia Show címet adta neki. Ez pedig anynyit jelent, hogy minden „tősgyökeres” furcsaságért Spanyolország a régi lakóit, a keltákat és az ibéreket szokták felelőssé tenni, még akkor is, ha valóban „arab örökségről” vagy egyszerűen az általános, emberi hiúság és butaság következményeiről van szó. A kelták Hispánia északnyugati, az ibérek délkeleti felét lakták, míg a félsziget középső tájain keveredve a „keltibér” lakosságot alkották, nagyjából a Kr.e. VI. és II. század között. Mindezt szükséges volt elmondani egy nagy, madridi kiállításról való beszámolónk bevezetőjeként. A kiállítás ugyanis az ibérekről szólt, azoknak a világát igyekezett szemléltető módon bemutatni. A téma annál érdekesebb, mivel az elmúlt húsz esztendő rengeteg újat hozott, s mindannak a nagy része, ami klasszikus művekben róluk olvasható, ma már nem érvényes. Régebben pl. feltették azt a kérdést: honnan is jöttek az ibérek? Feltételezték ugyanis, hogy mindenkinek jönnie kellett valahonnan. — A Rónai Zoltán kelták északról, Európából jöttek, az ibérek délről, Afrikából, — szólt a válasz s még azzal is érveltek, hogy az ibér és a berber névben ugyanaz a tő rejtőzik. Igaz, volt más vélemény is; ez arra hivatkozott, hogy a Kaukázusban is volt egy iberi nevű törzs vagy nép. Ma mindez a múlté. A most uralkodó elmélet szerint az ibérek itt születtek a Pireneusi félszigeten, származtak le őslakos elemekből, míg kultúrájuk kialakulására hatással voltak itt megfordult gyarmatosítók: föníciaiak, görögök és púnok. Az utóbbiakkal szemben vesztették el függetlenségüket Kr.e. a III. században. Utánuk jöttek a rómaiak. Marcus Porcius Cato azzal büszkélkedett, hogy 400 várost pusztított el. Kr.e. 190 körül megkezdődött a lakosság romanizálása, mely különösen a városokban volt gyors. Mint a kiállítás is szemlélteti, az ibér települések többnyire jól védhető domb- vagy hegytetőn emelkedtek kettős falakkal. Kövezett utcáik voltak járdákkal. A házaknak kőalapozásuk volt, de vályogból készültek, s többnyire ágakból, nádból, szalmából készült tető fedte. Akadtak azonban középületek is faragott kőoszlopokkal, vagy legalább oszlopfőkkel. Az ibéreknek saját írásuk is volt, melyet 1923-ban fejtett meg Gómez Moreno. A kerámiaedényeken, ezüsttálakon és fémlemezeken fennmaradt szövegeket el tudják tehát olvasni, de nem értik. Az ibér nyelv még ismeretlen. A betűk és szótagjelek hasonlítanak a rúnákhoz vagy a rovásíráshoz. A különböző, külföldi írott szövegek, görög és római források tucatnyi nevet őriztek meg. Törzsek voltak vagy népek? Ibér népről vagy népekről kell beszélni? A tudomány mai állása szerint az utóbbi helyesebb, már csak azért is, mert az ibérek soha nem voltak társadalmilag és politikailag egységesek. A kiállítás három részből állt. Az első az ködökről és a befolyást gyakorló gyarmatosíókról szólt. Itt volt láttató két híres aranykincs, — de csak másoatban! — egy aranyozott arcú, kis bronzszobor, valószínűleg a nádizi Melgart-tempom főpapjáé, egyiptomi eredetű alabástromidények és egy attikai váza töredéke, melyet az egyik leghíresebb görög festő, Klitiász ívó rész az ibérek életmódját mutatta be. Lakásukat, településeik szervezetét, ruházatukat, fegyvereiket, szerszámaikat. Még juhnyíró olló is akadt. Végül kultúrájukat, művészetüket ismerhettük meg. A Nagy Áldozó Hölgy „személyesen” volt jelen, az Eldei Hölgy fényképen, a Bazai Hölgy pedig másolatban (mind a három kőszobor), az utóbbi azonban azokkal az edényekkel, fegyverekkel és csontmaradványokkal, melyekkel együtt kiásták 15 éve. Állatszobrok, szfinxek kifinomult művészi érzékről és keleti hatásokról beszéltek. Voltak ékszerek, főleg ezüstből és nagyméretű, festett agyagedények vörösesbarna alakokkal. Bemutattak apró bronzszobrocskákat is, melyek ezrével kerültek elő. Szentélyekben felajánlott fogadalmi adományok voltak: meztelen harcosok, fátylas nők imádságra tárt kézzel... Az ibérek világáról ezután sokkal többet tudunk. A kiállított anyagból az is kiderült, hogy akkor is voltak szegények és gazdagok, arany diadémokat viselő nagyurak és nagyasszonyok és juhnyíró ollót használó szolgák, vagy művészek és szerény mesteremberek. Csak azt nem sikerült felfedezni, mi valóban „ibér” örökség abban, ami különös, meglepő, hihetetlen a spanyol életben. Piiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii Madrid beszél... il Ibérek világa Ibér harcos egy síremlékről. (Kr.e. I. sz.) — Megmondom őszintén, csak szájharmonikán tudok játszani... — Benyovszky Boldizsárhoz, a családfakutatóhoz van szerencsém? — Személyesen állok itten a pult mögött. Mi a panasza? — Balástyai Ottó vagyok. — Ez elég szörnyű lehet. De máris értek mindent. Uraságod be akarja bizonyítani, hogy a Balástyaiak már Álmossal együtt szittyóztak be az erjesztett kancatejtől. — Mit zagyvál itt maga a Balástyai ősökről? Még az apámat sem ismerem. Meglepett, miközben anyám világra vajúdott engem. — Ahogy magára nézek, nem vagyok meglepve. Mégis mi szél hozta erre, ahol csak a volt dzsentri jár? . — Szeretném, ha bebizonyítaná, kikutatná, hogy közeli rokonságban állok Sápkóros Vaszillal. — Ahá, értem. Ez a Vaszil valami nagy fej a minisztériumban, vagy lakásosztályt vezet, esetleg egyetemet, bölcsődét. — Meg egy arab, aki legyezi. Sápkóros Vaszil kisvárdai cipőfelsőrész-készítő. Életemben nem láttam. — 'Nem értem a dolgot.' — Csüggjön az ajakimon, tisztelt mester. Ennek a Lápkóros Vaszilnak van egy vadonatúj Trabantja. És el akarja adni! — És? — De a rendelet szerint háromévesnél fiatalabb kocsit nem adhat el magánszemélynek, csak az államnak. Illetve eladhatja magánembernek is, ha az illető közeli hozzátartozó. Kapiskálja már, jóember? Ezért kell a családi kapcsolatot felkutatni köztem és Lápkóros között. Egy új Trabantért bármennyit hajlandó vagyok lebrennelni. Még tízszeri átírási illetéket is kifiasztok, ha kell. Vállalja, családfakutató? — Vállalom! Cégem jelszava: „Mindenki mindenkinek őse, ismerősei’ • — Kedves Balástyai úr! Csak három nap telt el sorsdöntő találkozásunk óta, de én máris jó hírrel szolgálhatok. Megleltem a rokoni kapcsolatot. — Lökje az igét, maestro! — Lápkóros átíratja a Trabantját az édesanyja nevére, aki balassagyarmati Mányoki lány. A Mányoki mama átíratja a Trabantot testvérére, Mányoki Guszti, zalaegerszegi bádogosra. Mányoki Guszti átíratja a kocsit a fiára, Mányoki Ármin szegedi kőmívesre. Mányoki Ármin kőmíves átíratja az autót feleségére, született Hadonász Mariskára. Hadonász Mariskától testvéréhez, Hadonász Dezső, városlődi egyéni gazdához kerül a járgány. Hadonász Dezső átíratja feleségére Kopoltyús Etelkára. Kopoltyús Etelkától átveszi a Trabicseket nevelőszülője, Elekes Elek záhonyi csapos. A csapostól pedig örökbefogadott lányához, született Grúz Edithez vándorol a masina. Itt éltünk a hercehurca végére. NAIV KÜLFÖLDI Így szólt a Budapestre érkező angol turista: — Magyarnak adom ki magam, hogy gyorsabban, udvariasabban szolgáljanak ki. — Nem értem? Mi közöm nekem Grúz Edithez? — Grúz Editke nem más, mint az én feleségem, Benyovszky Boldizsárné. — Na és akkor na van? — A feleségem ráíratja a kocsit az én nevemre. — Még mindig nem értem? — Én pedig nem vagyok más, mint a te régóta keresett szülőapád, Balástyai Boldizsár. Miután megléptem vajúdó anyádtól, Benyovszkyra magyarosítottam a nevem. Hogy meg ne találjon az a drága, aranyszívű asszony. Fiam! A kebelemre! — Apám! — No fiam, tehát tízszeri átírással tiéd lehet az új Trabant. A kisvárdai Lápkóros 70 ezerért adja, plusz 15 ezer forint lesz az átírási illeték. — Vagyis 85 ezerből megúszom az egészet. — Nyolcvanhatezerből! Egy ezres a családfakutatói tiszteletdíjam. — A saját fiadat megvágnád egy ezressel? — Neked nem ér meg két Adyt, hogy rátaláltál imádott atyádra!? Te szégyentelen! Nem is íratom át a te nevedre a Trabantot. Nekem is megér kilenc átírási illetéket. NEHÉZ GYERMEKKOI ROMÁT ELCSERÉLNEM KÖNNYŰ FELNŐTTKORIRA. BARKÁCSOLÓ — Elrontottam az életem, de aztán önmagam megjavítottam. TÖPRENGÉS — Miért tudnak mások olyan diszkréten boldogtalanok lenni? Inkább egy meghitt, kipróbált ellenség, mint egy bizonytalan barát. — A kedves vendégek tiszteletére felbontok egy üveg 1948-as évjáratú ivóvizet. Akkor még nem volt ilyen klóros, mint manapság. — Ha maga is úgy akarja, szívesen leszek az özj vegye. AGGLEGÉNY — Már annyi volt otthon a mosatlan edény, hogy kény- ■ télen voltam megnősülni, KOR , Béla bácsi korát meghazudtolóan öreg. HIRDETÉS „MÁRKÁS" LÁNYOK GAVALLÉR HÁZIGAZDA SZERELEM — Akkor lássam Lacit, amikor a hátam közepét! És majd kificamodott a nyaka, amint hátranézett a tükörbe. IDEGENFORGALOM Brahovácz büszkén meséli: — Tegnap megismerkedtem egy valódi olasz nővel. Az apja még Zalaszentivánon született, az anyja Derecskén, ő csecsemőkora óta a Damjanich utcában lakik. Ha nem mondja, hogy olasz, el sem hinné az ember.... GŐGÖn, az ellenségeimet is magam válogatom meg. JÓ TERMÉSZET — Nekem megmondhatod az igazat. Úgysem hiszem el. PÁLYAVÁLASZTÁS — Mi szeretnél lenni, ha felnősz? ! Fiú! ÁLLÁSPONT BONYOLULT ÉLET KÖDÖS ÜGY — Ha Ferihegy nem is,én,azért fogadok! SZÉP KIS AJÁNLAT A Prágai Tavasz már híresebb lett, mint a pácolt sonka Az ádáz kortesharcok közepén, három nappal az ausztrál választások előtt Ausztrália miniszterelnöke ott áll valahol a Canberrai újságíró-klub előadó dobogóján. Röpködnek felé a szokásos kérdések. Eddig jobbára kamatlábakról, munkanélküliségről és növekvő inflációról volt szó. Egyszerre, váratlanul az antibolsevista választók is kapnak egy kis politikai alamizsnát. Valahogyan sor kerül a Szovjetunió „csintalanságaira” is. Ugyanis minden nyugati politikus tudja, hogy egy rendes korteshadjáratban illik az Uniót is megdorgálni. Az is jelenthet néhány százezer szavaztot. — Nem szabad elfelejteni — figyelmeztette hallgatóságát a reményteljes jelölt — hogyan tiporták el valamikor Prága utcáin a szovjet tankok az emberi szabadság ébredő tavaszát ... Másnap az újságriportot kétszer kell átolvassam. De hiába keresem, egy szó említést nem találok benne Budapestről. Néhány héttel később a nyugati nagyhatalom külügyminisztere elutazik a nyugati nagyvárosba. A repülőgépről leszállva már a tolólépcső aljában orra alá nyomják a 36 mikrofont. A háttérben huszadik századunk szakállas ősemberei anti-nukleáris plakáterdőikből kukucskálnak ki rá. Előttük a zendülés-rendészet egységei állnak fegyelmezetten, pajzsokkal felszerelve, mint modern korunk gladiátorai. Arcuk előtt szél, és féltéglavédő üveg, kezükben lövésre készen tartott légsűrített spriccelő kanna, benne a hánytatóval. Fenn helikopterek keringenek, mint békés gólyák alföldi házak kéményei fölött. A kép láttán a külügyminiszter is jobbnak látja valami ide illőt szólni, ő is Kabulra, és a Prága utcáin végig dübörgő szovjet harckocsikra emlékezteti az orra alá dugott 36 mikrofont. És Prágára emlékeznek politikusok valahol a dán parlamentben, évszázados tölgyek hűvösében szunyókáló tábornokok emlékirataikban, és a nyugati újságírók is előszeretettel a prágai Szent Vencel téren tiportatják végig cikkeikben a szovjet harckocsikat, valahányszor elrettentő példa felhozásának érzik szükségességét. Úgy tűnik mintha Budapestet és a magyar forradalmat láthatatlan kezek a történelem szőnyege alá seperték volna... És látszólag nincs senki, aki a nyugati politikusok, történelemtudósok, Moszkva-figyelő újságírók és egyéb roszszul informált szakemberek figyelmét felhívná arra, hogy a szovjet tankok hernyótalpai valamikor a Nagykörúton is végig csikorogtak, sőt ráadásul a Killián laktanyát is ripityára lőtték. Nem mondom, Prága és Kabul után végül Budapest is említésre került, amolyan „futottakmég” alapon, holtversenyben a lengyel és keletnémet „eseményekkel”, ahol féltéglával dobálták meg a Tv 34- eseket. Mintha nagyobb bátorság kellene féltéglát hajítani egy tankra, mint égő benzines üveget, így fakulnak, színtelenednek el idővel történelmi események. Néha talán saját hibánkból is. A törökök százötven éves látogatását „törökdúlásként” írtuk be történelmünkbe. A tatárok érkezéséről meg csak „tatárjárásként” emlékeztünk meg. Valahol messze Dél- Amerikában egy történelmünkkel ismerkedő felületes olvasó most aztán azt gondolhatja, hogy míg azok a „gonosz törökök” végigdúlták az országot addig a „szegény tatárok” csak járkáltak a Sajó partján... és az oroszok „felszabadították” az országot...