Chicago és környéke, 1983 (1-53. szám)
1983-06-11 / 24. szám
6. oldal OsdjjxBÍk Az Arafat—Kadhafi „románc” vége a PLO válságának kezdete A közelmúltban Bejrútban Yasser Arafat, a PLO politikai vezetője, egy sajtóértekezleten a következő kijelentést tette: — Ha Moammar Kadhafi, líbiai elnök, megpróbál továbbra is egyenetlenséget kelteni a PLO-n belül, kivágom a nyelvét. A kijelentés egy modern közelkeleti „románc” befejezését jelenti: Arafat és Kadhafi számos alkalommal szögezte le, hogy „barátok” és a líbiai elnök támogatja a PLO önálló palesztin országra vonatkozó követelését. (Kadhafi támogatásának értékéből valamit levon az a körülmény, hogy amikor annak idején Izrael támadta Nyugat-Beirutot, Kadhafi semmiféle segítséget sem ajánlott fel Arafatnak, azon a kijelentésen kívül, hogy alkalomadtán nagyszerű hősi halott lehet belőle. A PLO Nyugat-Beirut-i kudarca után Kadhafi nem ajánlott fel általános menedékjogot a PLO guerilláknak.) Arafat legutóbbi nyilatkozatának előzménye az, hogy a líbiai elnök azzal vádolta őt, hogy az amerikai CIA- val együtt összeesküvést szőtt az 5 (Kadhafi) meggyilkoltatására. (A vád azért tűnik alaptalannak, mert Arafatnak semmi előnyt sem jelentene a líbiai elnök eltávolítása a közelkeleti színpadról.) Kadhafi vádjának azonban annyi az alapja, hogy a PSO egyes frakciói között egyre nyilvánvalóbb az ellentét és különös és groteszk módon. Arafatot egyre gyakrabban nevezik a legnagyobb frakció, a Fatah, „mérsékeltjének”. A Fatah frakción belül tagadhatatlanul vannak olyan csoportok, amelyek elégedetlenek Arafattal. Ezek a csoportok nem hajlandók teljesíteni Arafat utasítását arra vonatkozóan, hogy el kell hagyniuk a Bekaa Völgyét. Az elégedetlen frakciók egyikének a vezetője, Nimer Saleh, kijelentette az újságírók előtt: A „megalkuvó” Arafattal szemben való elégedetlenség egyre növekszik a Fatahon belül. Ez azonban korántsem biztos. Damascusban (Szíria) működik a PLO egyik ellenzéki csoportja, amelynek vezetője úgy nyilatkozott nemrégiben arab és nyugati újságírók előtt, hogy a PLO guerillák (Arafat utasításával ellentétben) nem hajlandók elhagyni Libanont mindaddig, amíg egyetlen izraeli katona tartózkodik Libanonban és a polgári palesztin személyek nem kapnak nemzetközi biztosítékot arra, hogy adott esetben védelemben fognak részesülni. Nayef Hawatmeh, a marxista beállítottságú „Demokratikus Front” vezetője, (ennek a csoportnak állítólag háromezer guerilla harcos a tagja) kijelentette: Szíriának arab bojkottot kellene szerveznie a libanoni árucikkek ellen, mindaddig, amíg Libanon „szembe nem fordul” Izraellel. Mindezek után érdemes figyelembe venni azt, hogy a szíriaiak számos módon (országutak elleni blokáddal, stb.) megakadályozzák az Izrael és Libanon közötti egyezmény gyakorlati érvényesítését. A nyugati újságírók szerint Arafat készen áll arra, hogy Izraellel szemben hajlékonyabb álláspontot foglaljon el amennyiben Izrael is hajlandó erre és minden jel arra mutat, hogy az amerikai adminisztráció hajlandó lenne ezt támogatni. Valójában azonban, lehetetlen megállapítani, hogy mennyiben „mérsékelt” Arafat és mi a helyzet a PLO egymással szembenálló frakcióit tekintve — azon kívül, hogy a PLO a Nyugat-Beirut-i vereség óta válságban van, mert elvesztette Izraelelleni támadásainak legbiztosabb talaját. Talán nem érdektelen emlékeznünk most arra, hogy a Közelkelet a „nagy hagyományok” és a „nagy szenvedélyek” földje minden vonatkozásban. A Közelkelet a tízparancsolat és a kereszténység szülőföldje és a két szemita törzs, a zsidóság és az arabok közötti gyűlölet területe. Kétségtelen, hogy a Közelkelet állandó háborús fenyegetést jelent és Nyugatnak nem könynyű megbirkóznia azzal a feladattal, hogy megértse a mózesi kőtáblák és a Korán közötti kapcsolatot, amely sokkal inkább érzelmi, mint intellektuális jellegű. Talán sehol a világon nem tudnak annyira szeretni és annyira gyűlölködni, mint a Közelkeleten és ez a körülmény teszi nehézzé a Nyugat számára a közelkeleti helyzet megértését és tárgyilagos felmérését. w/Vavid.kr*VY Yasser Arafat tanácskozik a PLO vezetőségi tagjaival a Bekaa Völgyében. Az angol választások legfontosabb személyiségei: Thatcher miniszterelnök, Michael Foot, a Labour Party vezetője Kis szavakkal ért véget a nagy szavak értekezlete Williamsburgben (Va.) végetért a nyugati világ ipari országainak három napig tartott értekezlete. Az értekezlet réztvevői a következők voltak: Amerika, Anglia, Kanada, Nyugat- Németország, Franciaország, Olaszország és Japán. (Amerika általában a nyugati ipari országok közé sorolja Japánt, hatalmas és fejlett iparára való tekintettel.) Az értekezlet két legfontosabb határozata a fegyverkezési kérdés és az Egyesült Államok költségvetési deficitje volt. Az értekezlet résztvevői egyhangúan le szögezték: a világ ipari-lag fejlett országai szempontjából káros az amerikai költségvetési deficit és a magas kamatszázalék és az amerikai gazdasági és pénzügyi politika előnytelen a szövetséges országok külkereskedelmi kapcsolatát illetően. A másik fontos kérdés a fegyverkezés volt. Két csoport állt egymással New York. Egy 31 éves indián nyerte a lépcsőfutási versenyt az Empire State Building 86-ik emeletére, 11 perc és 36 másodperces idővel. A lépcsőfutásra idén negyvenen jelentkeztek. Egy színésznőt diszkvalifikáltak, mert King- Kong jelmezben akart indulni. A rendezők attól tartottak, hogy a jelmezben megsértheti magát. A győztes vndi-szemben: az egyik csoport Ronald Reagan csoportja volt, amelynek az volt a véleménye, hogy a Szovjetunióval való mindenfajta tárgyalás önmagában véve céltalan és eredménytelen és a Nyugatnak megalkuán már az első emeleteken maga mögött hagyta versenytársait és csak azért nem tudta megdönteni a tavaly felállított tíz perc és 59 másodperces rekordot, mert az indulásnál útjában volt egy futó., Bonn: Az új nyugatnémet parlamentben most többségben vannak a molnárok, vagyis a Müllerek. Eddig a Kovácsok vezettek. Nyolc Schmidt ült a képviselői padsorokban és csak eggyel kevesebb Müller. Az arány most megváltozott: két Schmidt megbukott a választáson, úgyhogy csak hatan maradtak hét Müllerrel szemben. ’ ' • Köln: A nyugatnémet Dóm-városban több mint 200 könyvvel, kézirattal és képpel Marx Károly kiállítás nyílt. Egyik érdekessége a Rheinische Zeitung 1842- es évi októberi száma, amelyben a főszerkesztő, vagyis az akkor éppen doktorált, 24 éves Marx Károly a következő épületes sorokat írta: „A kommunista eszme megvalósítása sem nem lehetséges, sem nem kívánatos.” • Stockholm: A svéd Kramfors város repülőtere új módszerrel próbálja távoltartani a rénszarvasokat a kifutópályáktól. Farkas, medve és csirke-ürülék keveréket szórnak a repülőtér köré, amitől a jávorszarvasok ész nélkül menekülnek, mert nem bírják a szagát. A repülőtér alkalmazottai remélik, hogy így megakadályozhatják a repülőgépek és jávorszarvasok karambolját. Dar es Salam: Tanzániában olcsóbb lett a menyasszony. Az ármaximálás után nem kerülhet többe három tehénnél és 14 kecskénél, amikoris a hitvesjelölt szépségét, munkaképességét és korát veszik tekintetbe az alkudozásnál. Az árplafont egy nagygyűlésen határozták el, miután az utóbbi időben egy vasavás nélküli katonai erőt kell mutatnia a Szövetunióval szemben. A másik csoport, amelynek vezetője Pierre Trudeau, kanadai miniszterelnök volt, azt az álláspontot foglalta el, hogy a „világbéke” ériire való menyasszonyért már uzsoraárakat követeltek a szülők. A gyűlésen egyesek radikálisan az ingyen menyasszonyok bevezetését akarták elérni, mások az eddigi szokás mellett szálltak síkra. A vitából végülis kompromisszumos megoldás született: legfeljebb három tehén és 14 kecske. Szófia: Egy Ilja Sztojanoff Pavloff nevű, 55 éves bolgár férfi magának követeli a világ legfiatalabb dédapájának járó büszke címet: 30 éves lánya ugyanis most lett nagymama. . • London: A norvég haditengerészet technikusai azt állítják, hogy egy szovjet hydroakusztikai készülék segíti őket olyan figyelő rendszer kiépítésében, amellyel a NATO hajóit összezavarhatják az óceán fenekére helyezett szovjet felderítő bóják által szerzett információkat. A bóját az Északi-tengerből halászták ki a norvégok a Starfjordi olajmező közelében, — írja a Daily Telegraph című londoni lap.• Maradjunk még az angol fővárosban, ahol Martin Bunker brit fényképész és Stella nevű szovjet felesége azt állította, hogy a szovjet hatóságok kényszerítették őket arra, hogy két nappal a 14 hónap előtti házasságkötésük után különváljanak. Most a londoni repülőtéren ismét egymás karjába borulhattak, miután a feleség végre megkapta a kiutazási engedélyt és egy Aeroflot gépen megérkezett a londoni repülőtérre. A pár egy szovjet kirándulóhajón ismerkedett meg egymással, ahol Stella stewardes volt. 1981. december 4-én megesküdtek Odeszszában és kétnapos mézeshetet töltöttek Moszkvában. A szovjet hatóságok azonban csak most adtak kiutazásiengedélyt Stellának, hogy angol férjéhez utazzék. Bekében Nyugatnak tárgyalásokat kell folytatnia a Szovjetunióval és semmiképpen sem szabad olyan álláspontot elfoglalnia, amely ezeket a megbeszéléseket lehetetlenné tenné. A Reagan-álláspontot teljes mértékben támogatta Margaret Thatcher, angol miniszterelnök, ugyancsak támogatta Yasuhiro Nakasone, japán miniszterelnök és Amintore Fanfani, olasz miniszterelnök. (Japán az iparilag fejlett országok értekezletének egyik legjelentősebb tagja volt, mivel Japán ipari fejlődésének arányszáma jelenleg a világon a legmagasabb, Olaszország az értekezlet legjelentéktelenebb tagja volt, gazdasági és politikai zűrzavarai következtében. A Trudeau-álláspontot a francia Francois Mitterrand és Helmut Kohl, nyugatnémet kancellár támogatták. Herr Kohl támogatása meglepő volt, mivel a nyugatnémet kancellár előzőleg feltétel nélküli Amerika-barát volt, Monsieur Mitterrand támogatásában Viszont az volt a meglepő, hogy a francia elnök sokkal „langyosabban és határozatlanabbul” támogatta Trudea- ot, mint ahogyan azt egy szocialistától el lehetett volna várni. A végső vitát megelőzően „zárt ajtók mögötti” konferenciára került a sor Thatcher és Trudeau között, ezen a megbeszélésen azonban néhány újságíró részt vett. A jelentések szerint a megbeszélésen szenvedélyes összetűzésre került a sor Mrs. Thatcher és Trudeau között. A megbeszélésen — állítólag — Mrs. Thatcher gyengeelméjűnek nevezte Mr. Trudeaut, a kanadai miniszterelnök viszont tisztességtelen politikusnak nevezte Mrs. Thatchert. Később, mindketten tagadták, hogy ilyen szavak elhangzottak volna. (Az értekezletről hangszalag-felvételek nem készültek.) A williamsburgi nemzetközi értekezlet a fegyverkezéssel kapcsolatban: — A Nyugat mindent el fog követni, hogy megfelelő katonai erővel szálljon szembe mindenfajta fenyegetéssel. — Megfogadjuk, hogy minden rendelkezésünkre álló politikai eszközzel csökkenteni fogjuk a háború veszélyét. Furcsaságok... Igazságtalan vádak Jaruzelski ellen A United Press International nevű amerikai és a Reuter angol hírügynökség értesülése szerint Yuri Andropov a közelmúltban hirtelenül és váratlanul kihallgatásra rendelte Moszkvába Jaruzelski, lengyel miniszterelnököt. A kihallgatás egy egész éjszakán keresztül tartott és utána Jaruzelski viszszarepült Varsóba. A két hírügynökség szerint a hírforrás adói nevük elhallgatására kérték őket. A különleges éjszakai kihallgatásra az adott okot — a két hírügynökség értesülése szerint, — hogy a legutóbbi varsói tüntetések alkalmával a rendőrök letartóztattak egy Gregorz Przemyk nevű, 19 éves fiatalembert, letartóztatása előtt azonban annyira megverték, hogy nemsokkal kórházba szállítása után meghalt. A probléma a Kreml számára egyáltalán nem a fiatalember halála volt, hanem az a körülmény, hogy a gyászszertartáson majdnem 60.000 lengyel jelent meg és a koporsó előtt a Szolidaritás nevű, hivatalosan illegálisnak minősített szakszervezet tagjai a Szolidaritás fehér-vörös zászlóját vitték. A tüntetés kétségtelenül tiltakozás volt a Szolidaritás mellett és mindenekelőtt a kommunista kormányzat ellen. Andropov vádja — a két nyugati hírügynökség szerint — a következő volt Jaruzelski ellen: Hogyan lehetséges mindez? Miképpen lehetséges, hogy a lengyel kormány nem képes elfojtani az efajta tüntetéseket és mindenekelőtt — milyen ostobaság és meggondolatlanság volt ezt a fiatalembert halálra verni és ezzel még izzóbbá tenni a hangulatot Lengyelországban? A két nyugati hírügynökség „hírforrása” nem tudja, hogy a lengyel miniszterelnök mivel mentegette magát és hogy Andropov mit válaszolt. Logikusnak tűnik azonban, hogy bármivel is vádolta a szovjet Kommunista Párt főtitkára a lengyel miniszterelnököt, a vád igazságtalan volt. A kérdés az, hogy Jaruzelski, aki hivatásos katona, képes lesz-e minden ellenzéki mozgalom elfojtására és szétverésére. Nem valószínű, hogy ehhez az amúgy is állandó jelleggel Lengyelországban állomásozó szovjet csapatok segítségére lenne szüksége! — Ezt Andropov minden körülmények között el akarja kerülni. Jaruzelski azonban nem lesz és nem lehet képes arra, hogy a tüntetéseket megakadályozza. A Kreml vádja Jaruzelski ellen mindenképpen igazságtalan: a lengyel miniszterelnök mindig képes lesz arra, hogy az ellenzék tagjait börtönbe vesse és meggyilkolassa, de nem lesz képes arra, hogy az országban egyre növekvő elégedetlenséget megakadályozza. A lengyel tüntetések aligha fognak megszűnni és a Kremlnek le kell számolnia azzal, hogy az egyetlen megoldás a tüntetések erőszakos elnyomása és ennek következtében a nyugati kommunista pártok fokozatos kiábrándulása és eltávolodása a moszkvai irányvonaltól. Ami jelenleg történik Lengyelországban, az semmiképpen sem a lengyel miniszterelnök hibája (és ez az a pont, amikor a Kreml esetleges vádja Jaruzelskivel szemben igazságtalan), hanem annak a kétségtelen bizonyítéka, hogy a kommunizmus, mint gazdasági és mint politikai rendszer, alapvetően csődbe került: az emberek általában nem akarnak nyomorban és diktatúrában élni, márpedig a kommunizmus csak ezt szülte. S ezekután, tekintve a vitát a Kreml és a lengyel miniszterelnök között, nyugodtan mondhatjuk: Jaruzelski „ártatlan”. FIZESSEN ELŐ LAPUNKRA! Soha nem látott hatalmas tömeg kísérte utolsó útjára a 19 éves Gregorz Premyket, akit a varsói rendőrség halálra vert.