Chicago és környéke, 1983 (1-53. szám)
1983-09-10 / 37. szám
mm 6. oldal Bégin lemondásával egy korszak ért véget Izraelben Menachem Bégin, izraeli miniszterelnök, végülis lemondott, annak ellenére, hogy pártja, a Herut Párt és Likudkormánykoalíció arra kérte, hogy maradjon pozíciójában legalább addig, amíg a libanoni helyzet „tisztázódik". A lemondás egyik leghatározottabb ellenzője Yitzhak Shamir, külügyminiszter volt, aki az újságíróknak (Bégin végleges elhatározása előtt) a következőket mondta: " A miniszterelnök nem távozhat posztjáról addig, amíg az általa elindított libanoni konfliktus valamiképpen nem tisztázódik. Mr. Bégin, egy három órás kormányértekezleten jelentette be lemondását, amely meglepetésként érte a Harát Pártot, a Likud Koalíciót és Izrael leglényegesebb — habár sokszor Béginnel egyet nem értő szövetségesét, Amerikát. A miniszterelnök — többek között — a következőkkel indokolta lemondását: — Fáradt vagyok és már nem vagyok képes olyan hatékony munkára, mint amilyet pozícióm megkívánna. Begin, aki a modern Izrael legagreszívebb és leglendületesebb politikusa, most először politikai karrierje alatt, megtört, fáradt ember benyomását keltette. A miniszterelnök 70 éves, évek óta szívbaja van és magánéletének a közelmúltban két olyan eseménye volt, amely fáradttá, kiábrándulttá tette: régi barátjának, Moshe Dayannak, és feleségének, Alizának halála. Menachem Bégin hat évig volt Izrael miniszterelnöke és ez alatt az idő alatt különbékét írt alá Egyiptommal és megpróbálta a PLO-t, minden eszközzel megsemmisíteni. Ez csak részben sikerült, mert a Reagan-adminisztráció megtiltotta azt, hogy az izraelicsapatok elfoglalják Nyugat-Beirutot és ezzel megmentette a PLO-t és Yasser Arafatot. Menachem Bégin volt a modern Izrael első és mindeddig olyan miniszterelnöke, aki nyíltan szembeszállt Izrael leghatékonyabb és legjelentősebb szövetségesével, Amerikával. Bégin új izraeli településeket létesített a Nyugati Parton (szembeszállva a Reaganadminisztráció ellenzésével), azzal a céllal, hogy a kétezredik év körül olyan létszámúra emelje az ottani izraeli településeket, hogy a Nyugati Part véglegesen Izrael vitathatatlan része legyen. Mr. Bégin hivatalosan annektálta a Golan Fennsíkot, a Reagan-adminisztráció éles bírálata ellenére, ragaszkodott elhatározásához és végülis, győzött. A Fehér Ház, Amerika közelkeleti érdekeire való tekintettel, nem akart szembeszállni Béginnel és kénytelen-kelletlen, belenyugodott az annektálásba. A történelmi jelentőségű egyezmény Egyiptom és Izrael között Anwar Sadat és Menachem Bégin nevéhez fűződik. Sokan úgy vélik, hogy egy válságos korszakban Bégin volt az az ember, akinek Izraelre szüksége volt. Viszont sokan vannak olyanok, akik szerint Bégin „indokolatlanul” élezett ki helyzeteket, sőt Izrael stabilitását teljes mértékben veszélyeztette. Bármi is lesz azonban történészek véleménye, annyi kétségtelen, hogy Menachem Bégin a modern Izrael egyik legjelentősebb politikai figurája volt. Az izraeli alkotmány értelmében a miniszterelnök lemondása automatikusan a kormány lemondását is jelenti. Amikor ezeket a sorokat írjuk, Bégin már megírta hivatalos lemondó levelét Izrael elnökének, de az elnök még nem döntött afelől, hogy kit kér fel az új kormány megalakítására. Az izraeli hivatalos rádió szerint a legvalószínűbb utód a 68 éves külügyminiszter, Yitzhak Shamir lesz, a második lehetőség a 45 esztendős miniszterelnök helyettes, David Levy. Érdekes az, hogy a modern Izrael vezetői közül hiányoznak a legfiatalabbak, a szabrék, akik Izraelben születtek és békebarátok, tehát ellenezték a Bégin-féle politikát. A jelentések szerint Menachem Bégin egyedül írta meg lemondó levelét Chaim Herzog, izraeli elnöknek, éjjel, miniszterelnöki dolgozószobájában és reggel adta oda a kéziratot titkárnőinek legépelésre. A lemondó levél így hangzik: — Elnök Úr, hanyatló egészségi álláspontomra való tekintettel, kérem, fogadja el lemondásomat a miniszterelnöki pozícióról. Hat esztendő után, mindenekelőtt, személyi problémáimra való tekintettel, úgy érzem, képtelen vagyok arra, hogy ebben a rendkívül nehéz és felelősségteljes pozícióban, továbbra is funkcionáltak. Bégin korán reggel adta oda a kézzel írt lemondó levelet titkárnőinek, ezzel a megjegyzéssel : — Ez a lemondásom és a levélnek minél előbb el kell jutnia az elnökhöz... A lemondással egy korszakot zárt le Izrael történetében... és önmaga életét is lezárta... a United Press International nevű amerikai hírügynökség riportere, a miniszterelnöki iroda előtt vele együtt várakozó kollégáihoz fordult és megkérdezte: Látták, hogy most első alkalommal, hat év óta, Bégin szemében könynyek csillogtak? Menachem Bégin, izraeli miniszterelnök, akinek lemondásával egy történelmi korszak ért véget Izraelben. t Több, mint negyedmillió felvonuló emlékezett az „Álomra” — I Have A Dream — mondta Dr. Martin Luther King húsz esztendővel ezelőtt és ezzel új korszakot indított el az amerikai polgárjogi mozgalmak történetében. Ez a néger fundamentalista baptista lelkész volt az első, aki kijelentette: — Erőszak nélkül kell a négereknek harcolniuk teljes egyenjogúságukért, mert az erőszak mindenfajta változata csak újabb erőszakosságok kezdete lehet. — I Have A Dream — mondta húsz évvel ezelőtt Dr. Martin Luther King és azután így folytatta beszédét: — Arról álmodok, hogy fehérek és feketék békésen élnek egymás mellett, új társadalmat teremtenek és a fehér és fekete gyermekek tudják, hogy bőrük színe ellenére amerikaiak és mindenekelőtt emberek. Arról álmodok, hogy elérkezik a nap, amikor a fehérek megértik a négereket és a négerek megértik a fehéreket. Körülbelül, a lapok szerint, 300.000 néger és négyezer fehér vonult fel nemrégiben a beszéd huszadik évfordulóján a „Lincoln Memorial” (Washington, D.C.) előtt. A beszédre érdemes emlékezni: az ,,I Have A Dream” nemcsak politikai beszéd volt. Mindenekelőtt, első esetben hangsúlyozta az erőszakmentes küzdelmet az egyenjogúságért,addig minden esetben békefosztogatások követték a beszédeket. ( Szerk.) ,másodszor pedig, az első olyan Civil Rights megnyilatkozás volt, amelynek a hangulata és megfogalmazása emberi volt. A felvonulás után közvetlenül, Reagan elnök, aki akkor Californiában volt, a következő nyilatkozatot tette a Fehér Ház sajtóosztályán keresztül: — Az elmúlt húsz esztendőben jelentős haladás történt Amerikában a polgárjogi egyenlőség területén. Kétségtelen azonban, hogy még számos tennivalónk van ezen a téren. Meggyőződésem az, hogy Amerika az a különleges ország, ahol már számos álom valósult meg , és ez az álom is meg fog valósulni. Sokan azonban nem értenek egyet ezzel a kijelentéssel, tbbek között Carl Rowan, a legismertebb amerikai kolumnisták egyike, aki néger. Mr. Rowan kommentárja: — A Johnson-adminisztráció négy federális polgárjogi törvénye után valójában semmi sem történt. A négerek munkanélküliségi százaléka ma is a legmagasabb Amerikában. Az adminisztráció vezetői között, egyetlen feketét sem találhatunk... Az „Álom” ma sem egyéb álomnál. A washingtoni felvonulók békét, munkát és a négerek hatékonyabb részvételét követelték a federális kormányban. 1984-ben, amikor az új elnökválasztásra kerül a sor, Reagan helyzete (ha az Elnök valóban elhatározza, hogy újraválasztásáért indul) a négerek és a nők között lesz a legnehezebb. Ha Reagan végülis elhatározza, hogy 1984- ben indul újraválasztásáért, szembe kell néznie a négerek, a szakszervezetek és a feministák ellenzésével. Az elnökjelöltségi előválasztások fogják megmutatni, hogy Ronnienak fel kell-e nyergelnie a lovat és el kell-e küldenie a tisztítóba a cowboy kalapját? Akkor fog kiderülni, hogy az „álom felvonulás” Washington, D.C.-ben milyen veszélyes volt Mr. Reagan számára. Kommentárok Mulroney győzelme után Brian Mulroney, a Progresszív Konzervatív Párt új vezetőjének választási győzelme Central Novaban (N.S.) nem volt meglepetés: ez a federális képviselői pozíció hosszú idő óta változatlanul és „megbízhatóan” konzervatív. Mr. Mulroney, a végleges összeszámlálás után, körülbelül 11.000 szavazattal győzött liberális ellenfele, Alvin Sinclair és a harmadiknak, nagyon szegényesen végzett NDP jelölt, Roy deMarsh ellen. Mulroney választási kampánya majdnem jelentéktelen volt, mivel ebben a választókörzetben nem szükséges különlegesebb erőfeszítés ahhoz, hogy — a hagyományoknak megfelelően — konzervatív jelöltet válasszanak meg. Mr. Mulroney kommentárja a választás után a következő volt: — Most tehát elindultunk egy új korszak felé és a legközelebbi parlamenti választások alkalmával megbuktatunk egy olyan kormányt, amelynek tagjai felelőtlenek és képtelenek az ország ügyeinek intézésére és nem élvezik a választók többségének a bizalmát. Trudeau miniszterelnök kommentárja: — Szívesen látom Brian Mulroney választási győzelmét és örülök annak, hogy a következő parlamenti ülésszak alkalmával a képviselőházban megvitathatjuk a problémákat. Kétségtelen, hogy Mr. Mulroney félelmetes politikai ellenfél lesz és a liberálisoknak minden erőfeszítésre szükségük lesz ahhoz, hogy szembeszálljanak vele. John Roberts, federális alkalmaztatásügyi miniszter viszont ezt mondta: — Nem volt szükségünk Brian Mulroney választási győzelmére ahhoz, hogy tudomásul vegyük: a kanadai polgárok nagy része elégedetlen a liberális kormány politikájával. Nem hiszem, hogy a konzervatívok verhetetlenek lesznek a legközelebbi parlamenti választáson, de tény az, hogy a Liberális Pártnak új kormányprogramokat kell kezdeményeznie, elsősorban a munkanélküliség csökkentésére vonatkozóan. (Érdekes módon, Mr. Roberts kijelentése ellentmond a Liberális Párt hivatalos politikájának, amely szerint nem a munkanélküliség, hanem az infláció az elsődleges probléma. ( Szerk.) A szexi Iona szerint csak „nászútról” van szó A Liberális Párt rendkívül csinos és szexi elnöke, Iona Campagnolo, a következő kommentárt fűzte Mr. Mulroney választási győzelméhez : — Nem hiszem, hogy ennek a választási győzelemnek különlegesebb politikai jelentősége van. Azt hiszem, hogy jelenleg Brian Mulroney „nászúton” van a szavazókkal, mint ahogyan minden új politikai vezető egy ideig nászúton van a választókkal. Mr. Mulroneynak sikerült meggyőznie Central Nova választóit, hogy ő a megfelelő személy arra, hogy képviselje őket a parlamentben. A jövő fogja megmutatni, hogy Brian Mulroney képes lesz-e ígéretét beváltani. (Azt hisszük bármilyen szexi is Iona, azért nem kell hogy különösebben fájön a feje. — Szerk.) Reagan és De la Madrid egyetértenek abban, hogy nem értenek egyet Ronald Reagan, amerikai elnök, a közelmúltban Mexikóban járt ,és* számos megbész?,élést folytatott Miguel de la Madrid Hurtado, új mexikói elnökkel. Az új mexikói elnök ezúttal kétségtelenné tette és megmondta Mr. Reagannak, hogy a legteljesebb mértékben nem ért egyet a Reagan-adminisztráció új, középamerikai politikájával. A hivatalos mexikói hírügynökség szerint a mexikói elnök az első találkozás alkalmával a következőket mondta Mr. Reagannak: — A legteljesebb mértékben helytelenítem azt, hogy Amerika tengeri flotta-egységeket küld Nicaragua partjaira és körülbelül ötezer amerikai katona vesz részt majd a hondurasi katonai gyakorlatokban. Ennek a területnek az amúgy is érzékeny stabilitása veszélyeztetve lesz azáltal, hogy az Egyesült Államok esetleg katonai akciókhoz folyamodik és ezáltal esetleg Közép- Amerikában tűzvészt idézhet elő. Reagan válasza: — Meggyőződésem, hogy minden népnek jogában áll önállóan saját sorsa felől döntenie és ez az oka annak, hogy segíteni kívánjuk latinamerikai szomszédainkat ebben az igyekezetben. De la Madrid hangsúlyozta, hogy véleménye szerint ez az amerikai lépés azért veszélyes, mert a szélsőjobboldali és a szélsőbaloldali latinamerikai országokat esetleg egyesíteni fogja az Egyesült Államok ellen. (Természetesen De la Madrid nem említette meg a kubai és szovjet beavatkozást, amely már régóta foés Peking magának vindikálja a jogot, hogy az ENSZ-ben és nemzetközi szervezetekben ő legyen Kína külpolitikájának egyedüli szószólója. A törpe bőkezű ajánlatát azzal fejezte be, hogy ez a megállapodás legalább 100 évig lesz érvényes. Mért olyan sürgős Pekingnek most Taiwan csatlakozása? Nemzeti Kína elnöke az alapító Csang Kai Sek marshal fia, Chiang most 73 éves, súlyos cukorbaja van és rozoga az egészségi állapota. Amennyiben Chiang lyik. ( Szerk.) A találkozás a szokásos „politikai mosoly” nélkül és feszült hangulatban fejeződött be, meghalna, úgy nemzeti Kína vezetése bennszülött taivani kezébe kerülhetne. A szigetlakók arányszáma most 85 % szemben a 15 %-ra csökkent Kínából érkezett menekültekkel, akik Csang Kai Sek-kel jöttek vereségük után. Chiang halála után kevés a kilátás arra, hogy egy taiwani bennszülött vezető különösen szívén viselné a kínai kontinenshez való csatlakozást. Még akkor is, ha ez majdnem függetlenséget ígér. • Minek amikor Taiwan most teljes függetlenséget élvez! m ■ p mmw Ez a fénykép Ronald Reagan és De la Madrid, mexikói elnök utolsó találkozásáról készült Mexikó Cityben. A fénykép kétségtelenné teszi a két államfő közötti ellentéteket — hiányzik a szokásos „diplomáciai mosoly”. Kína törpe ura csatlakozásra csalogatja Taiwan szigetét Nemzeti Kína ugyancsak csábító ígéreteket kapott a törpe Dengtől abban az esetben ha hajlandó feladni függetlenségét, megváltoztatja nevét és unióba lép az anyaországgal, természetesen Peking vezérlete alatt. Deng minden korábbinál kedvezőbb feltételeit az Arizonai Seton Hall egyetem kínai származású professzorának Winston Yang-gal közölte éspedig a következőkben: Taiwan továbbra is megtarthatja kormányát, haderejét, sőt vásárolhat külföldön fegyvereket is. Teljes autonómiát élvezhet. Peking nem küld sem polgári, sem katonai ellenőrzőket Taiwanba, hogy annak belügyeibe beavatkozzanak. A szigetország megtarthatja törvényhozását, a maga választotta életmódot, a kapitalista berendezkedést is, ha továbbra is ezt óhajtja. Bírói rendszerén sem kell változtatnia. Polgárait továbbra is elláthatja útlevéllel és kiutazási vízummal. Azzal kereskedhet akivel akar, azt exportálhat és importálhat amit szükségesnek tart, hogy gazdasági fejlődése ne essék vissza. Még saját lobogóját is használhatja. Kína törvényei nem vonatkoznak rá. Peking egyetlen feltétele Taiwannak változtatnia kell nevén, többé nem hívhatja magát Kínai Köztársaságnak, csupán a Taiwan—Kína, vagy Taipei—Kína nevet választhatja. Ez a fajta megállapodás máris érvényes a két Kína között az 1984-es los angelesi olimpiai játékon, amelyen mindketten részt vesznek saját lobogóik alatt, így szerepelnek majd.