Chicago és környéke, 1983 (1-53. szám)

1983-01-22 / 4. szám

Hajnalné Kesserő Zsuzsanna-Megjártam a Világkongresszust Hajnalné, Kesserű Zsu­zsit — kislány kora óta ismer­jük. Kitűnő cserkész volt és azon nemzeti szellemű fiata­lok közé tartozik, akikre—ha van is köztü­nk „generation gap” — büszkék voltunk és va­gyunk. Kesserü Zsuzsa, világhírű magyar orvos professzor, Bókay János késői leszárma­zottja, aki eddig is már mint kitűnő őse , sok dicsőséget szerzett a magyar névnek. Ma is egyik­ vezetője a lüktető ar­gentin magyar életnek, amely­ről példát vehetnének a töb­bi emigrációs magyar szerve­zetek. Haynalné Kesserü Zsuzsan­na, már kint az emigráció­ban szerezte meg nyelvészi és tolmács diplomáját, mert hisz alig volt 5-6 éves, amikor el­hagyta szülőföldjét Magyar­­országot a II. Világháború után, tehát nem lehet semmi körülmények közt elfogult­sággal vádolni, sőt annyira nem, hogy ő volt a Rákóczi Szimpózium pályázatának 3­ . számú nyertese és ezzel kap­csolatban részt vett a III. Ma­gyar Világkongresszuson, amelynek a Rákóczi Alapít­vány egyik társ­-rendezője volt. Éppen ezért figyelemre­­méltó megnyilatkozása, amely a clevelandi Katoli­kus Magyarok Vasárnapjá­ban és az argentínai Magyar Hírlapban jelent meg és amelynek magyarságtudatát mi is teljes egészében ma­gunkénak valljuk. Éppen ezért úgy éreztük fontos, hogy tudomást szerezzen minden­ki, hogy látja egy emigráci­óban felnőtt fiatal magyar asszony a magyarság helyze­tét és mi a véleménye arról, hogy a Rákóczi Alapítvány egyes igazgatósági tagjai ki­jelentették, hogy a Rákóczi Társaság nem foglalkozik na­pi politikával! Kesserű Zsuzsa cikkéből szó­­szerint az alábbi részletet kö­zöljük: A Rákóczi Alapítvány szimpóziumának dél­előttjén a legtöbb idő ar­ra ment, hogy a ma­gyarságtudat „fogal­mát” tisztázzuk. — Meddő igyekezet. Sok­mindent foglal magába ez a fogalom! Nem tisz­tázni kell, hanem gya­korolni. És, miközben ott voltam, hallgattam a vé­leményeket, mindin­kább megtelt örömmel a szívem: mi itt „lent”, a világ végén, áldott be­fogadó hazánkban, ápol­hatjuk a magyarságtu­datot azáltal, hogy gya­koroljuk! Átadjuk gyer­mekeinknek és azok majdan az ő gyermekeik­nek. Kár, hogy a világon ennyire nem tudnak ró­lunk a többi emigrációs gócpontban. És kár, hogy a szimpózium já­tékszabályait betartva erről nem tudtam hosz­­szabban beszélni. Pedig igen kevesen tartották magukat a já­tékszabályokhoz. Nem­csak, ami az időt illeti, hanem igenis sokan be­levették felszólalásaik­ba a politikát. Tetsze­tős, gyakran ismételt elv az volt, hogy ne törőd­jünk a napi politikával”, ne vonjuk bele a politi­zálásba a fiatalokat, mert különösen ez ret­tenti el őket az intézmé­nyeink életébe való ak­tív bekapcsolódástól. Viszont azt hirdetni, hogy „nem „politizá­lunk”, vagy hogy „vi­lágnézetünk minden ide­ológia fölött áll” — már magában véve politizá­lás! Hogy kulturális té­ren együtt kell működni Magyarországgal, hisz a nép odahaza él, fönn kell tartani velük a kapcsola­tot, „kulturális hidat”­ kell építeni — mindez szépen hangzik, de fia­taljainkat becsapjuk, ha nem mondjuk ki nyíltan, hogy azon a „hídon” a forgalom kizárólag egy­irányú: Magyarország­ról kifelé vezet, de a szabad világból vissza­felé nem. Akik ezeket a szólamokat szajkózzák, politizálnak, mégpedig valódi társutasok mód­jára. Leninnek kedvte­lése tenne bennük! Azt vallani, hogy mi mind­nyájan a világon szét­szórt magyarok egyek vagyunk egy nagy ma­gyar szellemi közösség­ben, az szép is, való is. De elhallgatni, hogy a mai Magyarországon uralkodó rendszer kép­viselőinek nincs és nem is lehet közük ehhez a szellemi közösséghez, az ködösítés! Mert azok a szabadvilági magya­rok, akik e rendszer kép­viselőivel szóbaállnak, sőt: együttműködnek, nem a magyar népet szolgálják, hanem saját dicsőségüket. Olyat is hallottam, hogy itt „kint” a szabad világ­ban valaki kifogásolta, hogy a Himnuszt eléne­kelje egy gyülekezet, mert az „politizálás”. Valóban , hova jutunk? Füleimnek ez a politi­kával nem-törődés-jel­­mondat nagyon ismerős­nek hangzott. Nem ép­pen a Magyarok Világ­­szövetsége részéről emigráns szerveket vé­giglátogató Gosztonyi János szokta azt han­goztatni, hogy csupán a „napi politizálás” vá­laszt széjjel minket? Mit jelentsen ez? Ne le­gyen világnézetünk, ne legyenek elveink? Ne merjük ezeket fiatalja­ink előtt hangoztatni, sőt: őket ebbe bevezet­ni, beletanítani, mert akkor elveszítjük őket a magyarság részére? De hiszen, ha ez így van,­ minek igyekezzünk ben­nük „itt kint”, nehéz fel­adatként, többletmun­kával, áldozattal fel­ébreszteni, ill. megtar­tani a magyarságtuda­tot? Nem lenne egysze­rűbb őket Magyaror­szágra küldeni az ott szervezett nyaralótábo­rokba, nyelvkurzusok­ra? Hisszük, hogy ott nem kevernek ezekbe „napi politikát”, világ­nézeti indoktrinációt a hivatalos szervek? Ha eddig sem volt kétségem a fentiekről, a Világkongresszuson való részvétem csakis megerősített felfogá­somban, kötelességünk, még sokkal hathatósab­ban mint eddig, ifjúsá­gunkat politikailag, ideológiailag is­ fel­világosítani! Tudatosan és szisztematikusan. Mert azt a nagyfokú bomlasztási hadjáratot, amit a magyarországi rendszer megindított az emigráció felé (tudják ők jól, hogy miért!), kö­zelről, mondhatnám első kézből észleltem ott To­rontóban, amikor argen­tin izolált világomból egyszerre az események forrongó központjába kerültem. Micsoda ön­ámítás, az, hogy fiatal­jainkat elrettentjük, ha politikailag felvilágo­sítjuk őket! Hiszen ak­kor válnak majd csak igazán tudatos emig­ránsivadékokká, akkor fogják megérteni a sza­badvilági magyarság­hoz való tartozásukat, akkor lesznek hajlandók átvenni a már-már ki­öregedő, elernyedő ve­zető kezekből a fáklyát, a Magyarország népe szabadságáért való küz­delmet, az emigrációs ellenzéki szerepet, ha belátják ennek szüksé­gességét, ha rájönnek, hogy órájuk szükség van e feladatok kiviteléhez! Meg kell tanulják, hogy közük van a szellemi Magyarországhoz — de hogy a magyar nép és az ott uralkodó rendszer két különböző dolog! Kell tudjanak Kádár bábrendszerének aláza­tos pánszlávista politi­kájáról főleg történelmi és kulturális téren. Kell ismerjék a kommuniz­mus szabadságot és em­beriséget eltipró kegyet­len mivoltát! Kell tud­ják, hogy szüleik, nagy­­szüleik ezért hagyták ott hazájukat, és­ az emigráció kötelez! — Nem megfutamodás az emigráció, hanem cse­lekvés a szabadvilág­ban a Magyarországon nem megvalósult elve­kért. És meg kell nekik magyarázni, mi a jelen helyzet Magyarorszá­gon. Ne azok mesélje­nek, akik évente két­­háromszor „hazaláto­gatnak” elnéző turista­szemmel, hanem adjuk fiataljaink kezébe a most egy éve disszidált ifjú magyar író, Haj­nal Gábor pár hete meg­jelent könyvét: e szo­ciográfiai tanulmányso­rozat reális képet ad a magyarországi életről — a kulisszák mögött. A „Csak a reggelek bor­zalmasak” e könyv do­kumentum, olyan valaki tesz tanúvallomást a magyarországi valóság­ról, aki már a kommu­nista rendszerbe szüle­tett bele és ott élt mind­addig, amíg a szabadság hiányát nem bírta to­vább elviselni. A szabadvilági ma­gyarság tehát nem lehet politikamentes! De hisz semmi sem politika­mentes a világon. Sem a sport, sem a művészet sem az irodalom, sem a sajtó — még egy ártat­lan képkiállítás sem Az „el nem kötelezett­ség” nem létezik! Akkor pont a mi fiataljainkat ne avassuk bele a „po­litikába”, a világnéze­tünkbe, amiért nekik ki kell majd állniuk? Torontóban nem ke­rült arra sor, hogy ilyen hangnemben felszólal­jak. Más se tette. Ezért hazaérkezésem után megfogadtam, hogy fel­ismerésemet közlöm, meggyőződésemet pe­dig továbbá is cseleke­detbe öntöm. Kérem kortársaimat, az ifjúságot nevelő kö­zépnemzedéket: ne fél­jenek a „politika” szó­tól, ne kerüljék, ha fiat­­talokkal beszélnek! In­kább segítsék őket ab­ban, hogy világnézetük kiformálódjék. Világné­zet kell, hogy legyen! A marxisták ezt nagyon is tudják, úgy a saját tá­borukban, mint a meg­hódítandó szabad világ­ban. A mai világban nem állja meg a helyét egy fiatal sem világos vonal nélkül. Ez ugyan­úgy hozzátartozik a ne­veléshez, mint az, hogy asztalnál szépen fogják az evőeszközt. Kiforrott keresztény, nyugati vi­lágnézettel pedig fiatal­jaink szívüket-lelküket­­tehetségüket fogják tu­datosan odaadni, mind az anyaországban, mind az utódállamokban le­­igázott magyar népért,­­ és akkor szüleink emigrálása nem volt hi­ábavaló.­­Hajnalné, Kesserü Zsuzsi írását, ha elolvassuk, rá kell, hogy döbbenjünk semmi szín alatt sem a Rákóczi Alapít­vány békéltető bizottságá­nak van igaza, aki azt hirde­ti, hogy a Rákóczi Alapít­vány ne foglalkozzék napi politikával, hanem Kesserű Zsuzsinak, aki velünk, együtt hirdeti, hogy emigrációs életünk puszta ténye már ma­ga politikai állásfoglalás és az a nép, amelynek nincs vi­lágnézete — önként lemond­ ennek gyakorlásáról — pusz­tulásra van ítélve! négy Nyelven a­ magyar . SZABADSÁGÉRT!A MEGJELENIK HAVONTA Kiadóhivatal, 8 München 34 Pontf. 70. Germany Felelős szerkesztő és kiadó: KECSKÉSZ-TOLLAS TIBOR ■»«lim»» —imtunpiiaatansaawana Lapunk az 1848-as alapítású Nemzetőr utóda, az emigráció egyetlen olyan sajtóorgánuma, mely a magyar számon kívül három világnyelven: angolul, németül és franciául több mint két évtizede a legnagyobb anya­gi nehézségek ellenére is rendszeresen megjelenik. 94 országban igyek­szik ébrentartani a Kárpát-medencében élő magyarság emberi, nemzeti kisebbségi jogainak ügyét. . A történelem tanítása, az emigrációk tanulsága, hogy idekint nem ma­gunkat, hanem a külföldet kell meggyőznünk igazságunkról. Ezért van szükség világnyelveken megjelenő magyar sajtóra és könyvre, így dol­goztak félévszázaddal ezelőtt Benesék és Masarykék Pittsburghban — és nem kis eredménnyel. ............ Idegen nyelvű kiadványaink zömét tiszteletpéldányként küldjük szét a szabad világ politikusainak, íróinak, tudósainak, szervezeteinek és saj­tójának. Rajtuk keresztül nyerünk új és új barátokat a magyar szabadság ügyének. Az elmúlt 23 év során közel 1500 cikkünket vette át a világsajtó. Ezért kérjük azokat, akik anyagilag megtehetik. 1 Rendeljék meg a lapot. Évi előfizetés légipostán $ 16.00 2 Pártoló-tagok évi adománya: $ 30.00 (személyi csekken is beküldhető) A pártoló-tagok a magyar számon kívül a kívánt idegen nyelvű számot is díjtalanul kapják. Minden pártolónknak igazoló laPD*lau­d,iö- ben évenkint a beküldött adomány összegét beragasztható emlékbélyeg­gel nyugtázzuk. Név: (vagy szervezet neve)......................................................................... Cím: Chicagói képviselőnk és terjesztőnk: báró Pongrácz Cili 8333 N. Mango St. Morton Grove 111. 60053 Rónai Zoltán (Madrid): Karácsonyi kosár Nem jól kezdődött az idei karácsony, mert a Mikulás pénzleértéke­lést és áremelkedést ho­zott, mindenek előtt a kőolajtermékekét, ami azután a szállítási költ­ségeken keresztül kiha­tással lesz minden más árra. Tavaly karácsony óta a­ munkanélküliek száma meghaladta a két milliót és ha szemmel láthatóan nem is nőtt a kéregetők, koldusok és utcai árusok száma, nem is csökkent. Emel­kedett a menekülteké, s a legújabb hullám az irá­ni: legalább 50.000 tar­tózkodik az országban , csak mintegy ezernek vannak rendben a papír­jai. A felelősség ugyan a spanyol kormányt ter­heli: amikor már min­den nyugateurópai ál­lam visszaállította a vízumkötelezettséget a perzsák számára, ide még mindig beutazhat­tak turistaként vízum nélkül. Ami most már a kará­csonyt illeti, az idén is voltak dalpályázatok és énekversenyek,­ főleg iskolai kórusok részvé­telével, — tartottak bet­­lehemkiállításokat és egész sor spanyol város­ban megrendezik a Há­romkirályok ünnepélyes bevonulását, ott is, ahol szocialista-kommunista koalíció kormányoz. A fővárosi tanács most is igyekezett kitenni ma­gáért és a vízkereszti felvonuláson kívül egész sor aktust rendezett, mindenekelőtt a gyer­meksereg szórakozta­tására. A Retiro park­ban és Madrid városa kulturális központjá­ban egymást követték a bábjátékok és a szini­­előadások, az egykori mezőgazdasági vásár területén pedig a pol­gármester „gyermek­­várost” nyitott meg, hogy legyen hol játsza­ni. Vásárt már régen nem tartanak, a pavillo­­nok és a szabadtéri szín­pad azonban még meg­vannak. Ezeknek az épü­leteknek egy részét használják fel és bocsát­ják a gyerekek és fiata­lok rendelkezésére, egyelőre vasárnapokon és ünnepnapokon. A karácsony sors­játék nélkül a spanyo­lok számára nem volna karácsony. Ilyenkor azok is részt vesznek,­ akik különben nem szok­tak játszani. De a „ha­gyományokhoz” járul még egy megfigyelt je­lenség: minél aggasz­tóbb a gazdasági hely­zet, annál többet fotóz­nak és vesznek sorsje­gyet. Az állami sorsjá­ték karácsonyi húzásán 2.500 pezetába került egy tized, így családta­gok, rokonok, kollegák együtt vettek egyet, vagy többet, de „be le­hetett szállni” plébáni­ákon, cserkészcsapatok­nál, jótékonysági egye­sületeken keresztül és az üzletekben, ahol vásá­rolni szokott az ember. Ezekben az esetekben a részvétel rendszerint száz pezeta, amihez 15-20 pezeta adományt tesz az ember­ a plébá­nia, a cserkészcsapat, vagy az élelmiszerke­reskedők önsegélyező egyletének a javára. Ha csak a betett pénz térül vissza, a „közvetítők­nek” különösen előnyös szokott lenni, mert a játékosok többsége nem kéri vissza. A hagyományos álla­mi sorsjátékokon kívül vannak mások is. Egyes munkahelyeken például „bunkó” néven rendez­nek lottót. A vakok szer­vezete, mely naponta tart húzást szerény nye­reményekkel. Kará­csonykor rendkívüli sorsolást eszközöl 50 milliós főnyereménnyel. A Radiocadena nevű rá­dióhálózat pedig egy nagyáruház közreműkö­désével tárgysorsjáté­kot rendez „a világ leg­nagyobb karácsonyi ko­sara” címmel. Valamikor nagy divat volt a karácsonyi kosár ajándékozása, főleg ha valaki le volt kötelezve vagy le akart kötelezni valakit. Ilyenkor küld­tek egy kosarat, például egy egész sonkával, egy pár üveg itallal és édes­séggel. „Jobbfajta” élelmiszerüzletek Ka­rácsony előtt külön „ko­sárkiállítást” rendeztek különböző összeállítású és árú ajándékokkal, s egy nagyáruháztól még most is kapok minden évben egy elegáns ki­állítású, színes ár­jegyzéket, ahol az ita­lok és élelmiszerek mel­lett valami kerámia­edény, vagy figura is van. Mondom, régen na­gyobb divat volt és nem egy humoros tárcát ír­tam arról, hogy valaki az ajándékkosarat to­vább adja, a követke­ző ugyancsak, és több­szöri „figyelmesség” után a kosár megint az első megajándékozott­nál, vagy éppen a vásár­lónál köt ki. Minden­esetre ez az ajándékozá­si lelkesedés érezhetően csökkent, s inkább cé­gek, vállalatok gyako­rolják, mint magánsze­mélyek. „A világ legnagyobb karácsonyi kosara” más, ezt ugyanis kisor­solják. Az egyetlen nye­remény egy videokazet­ta-berendezés, egy feldí­szített karácsonyfa és­­ tíz tonna élelmiszer meg ital! Van benne tíz sonka, egy-egy mázsa cukor, rizs, tészta és szá­razborsó, 60 liter étolaj, 40 kiló karácsonyi édes­ség, tíz kiló kávé, kon­zervek, méz, keksz, lá­daszámra frissítő italok és 1500 palack szeszes ital. Egy sorsjegy ára csak száz pezeta és a Galériás Preciados cég madridi és sevillai áru­házaiban kapható. Kü­lön húzás nincs, a nyer­tes szám ugyanaz, mint az állami sorsjáték ka­rácsonyi húzásáé. (Az én számom az 56.109.) A nyereményt házhoz szál­lítják, a tárolás problé­máját azonban a boldog nyertesnek magának kell megoldania. Természetesen fel lehetne tenni a­­kér­dést, hogy ez még meny­nyire „Karácsony”? Egyre kevesebben gondolnak rá, tulajdon­képpen mit is jelent, miről szóló megemléke­zés. Szerepe van ebben a rádiónak és televízió­nak is, mely­ a „demok­ratikus pluralizmus” meg az Egyház és az Ál­lam különválasztása jegyében egyre keve­sebb figyelmet szentel az ünnepnek. S elérkez­het a nap, amikor kará­csonyi dalokat a televí­zióban csak a hirdeté­sek keretében fogunk hallani. Egyelőre azonban még a Család, a szere­tet és a béke ünnepe, s kedves gyermeki emlé­keké, pedig errefelé a Jézuska nemrégen még nem is hozott karácsony­fát meg ajándékokat... COMPLETE ALTERATIONS REMODELING—RESTYLING r»-kri Férfi női és gyermekruhák: Átalakítás Javítás Bartos Katherine Előzetes bejelentés­­ szükséges. Tel: 463-4898 FIZESSEN ELŐ LAPUNKRA! Meyer Import Delicatessen NAGY VÁLASZTÉK: Magyar, Osztrák és Jugoszláv Borokban, — Likőrök — Pezsgők Barack Pálinka — Császárkörte — Barack Likőr — Cseresznye — Tokaj— Egri Bikavér stb. Szegedi paprika — Darált mák — Magyar szalámi — Gyulai — Cserkész kolbász! Török és bécsi kávé Meyer Import Delicatessen 3306 N. Lincoln Ave, Chi. 60657 Nyitva: Hétköznap 9-től 9-ig. Vasárnap d.e. 10-től este 6-ig. Tel: BU 1­8979 Kedves Olvasóink! Kérjük, hogy támogassák a lapunkban hirdető , Üzletembereket és Egyesületeket, mert az ő — sokszor erejüket meghaladó — áldozatvállalásuk nélkül, vagy nem lenne magyar újság Chicagóban, vagy az előfizetési díj legalább háromszorosa lenne a jelenlegi árnak, a Chicago és Környéke Szerkesztősége Kizárólag viszonteladóknak • Fütyülős barack pálinka, 6 pohárral. • Goldenpear — Hubertus likőr. • Fonyódi ásványvíz — Szőlőlé. • Pecsétes barack pálinka 86 fokos. Stanley Stawski Distributing Co. Inc. 1136 N. Ashland Ave., Chicago Ill. 60622 Tel: (312) 278-4846

Next