Chicago és környéke, 1983 (1-53. szám)
1983-01-22 / 4. szám
Hajnalné Kesserő Zsuzsanna-Megjártam a Világkongresszust Hajnalné, Kesserű Zsuzsit — kislány kora óta ismerjük. Kitűnő cserkész volt és azon nemzeti szellemű fiatalok közé tartozik, akikre—ha van is köztünk „generation gap” — büszkék voltunk és vagyunk. Kesserü Zsuzsa, világhírű magyar orvos professzor, Bókay János késői leszármazottja, aki eddig is már mint kitűnő őse , sok dicsőséget szerzett a magyar névnek. Ma is egyik vezetője a lüktető argentin magyar életnek, amelyről példát vehetnének a többi emigrációs magyar szervezetek. Haynalné Kesserü Zsuzsanna, már kint az emigrációban szerezte meg nyelvészi és tolmács diplomáját, mert hisz alig volt 5-6 éves, amikor elhagyta szülőföldjét Magyarországot a II. Világháború után, tehát nem lehet semmi körülmények közt elfogultsággal vádolni, sőt annyira nem, hogy ő volt a Rákóczi Szimpózium pályázatának 3 . számú nyertese és ezzel kapcsolatban részt vett a III. Magyar Világkongresszuson, amelynek a Rákóczi Alapítvány egyik társ-rendezője volt. Éppen ezért figyelemreméltó megnyilatkozása, amely a clevelandi Katolikus Magyarok Vasárnapjában és az argentínai Magyar Hírlapban jelent meg és amelynek magyarságtudatát mi is teljes egészében magunkénak valljuk. Éppen ezért úgy éreztük fontos, hogy tudomást szerezzen mindenki, hogy látja egy emigrációban felnőtt fiatal magyar asszony a magyarság helyzetét és mi a véleménye arról, hogy a Rákóczi Alapítvány egyes igazgatósági tagjai kijelentették, hogy a Rákóczi Társaság nem foglalkozik napi politikával! Kesserű Zsuzsa cikkéből szószerint az alábbi részletet közöljük: A Rákóczi Alapítvány szimpóziumának délelőttjén a legtöbb idő arra ment, hogy a magyarságtudat „fogalmát” tisztázzuk. — Meddő igyekezet. Sokmindent foglal magába ez a fogalom! Nem tisztázni kell, hanem gyakorolni. És, miközben ott voltam, hallgattam a véleményeket, mindinkább megtelt örömmel a szívem: mi itt „lent”, a világ végén, áldott befogadó hazánkban, ápolhatjuk a magyarságtudatot azáltal, hogy gyakoroljuk! Átadjuk gyermekeinknek és azok majdan az ő gyermekeiknek. Kár, hogy a világon ennyire nem tudnak rólunk a többi emigrációs gócpontban. És kár, hogy a szimpózium játékszabályait betartva erről nem tudtam hoszszabban beszélni. Pedig igen kevesen tartották magukat a játékszabályokhoz. Nemcsak, ami az időt illeti, hanem igenis sokan belevették felszólalásaikba a politikát. Tetszetős, gyakran ismételt elv az volt, hogy ne törődjünk a napi politikával”, ne vonjuk bele a politizálásba a fiatalokat, mert különösen ez rettenti el őket az intézményeink életébe való aktív bekapcsolódástól. Viszont azt hirdetni, hogy „nem „politizálunk”, vagy hogy „világnézetünk minden ideológia fölött áll” — már magában véve politizálás! Hogy kulturális téren együtt kell működni Magyarországgal, hisz a nép odahaza él, fönn kell tartani velük a kapcsolatot, „kulturális hidat” kell építeni — mindez szépen hangzik, de fiataljainkat becsapjuk, ha nem mondjuk ki nyíltan, hogy azon a „hídon” a forgalom kizárólag egyirányú: Magyarországról kifelé vezet, de a szabad világból visszafelé nem. Akik ezeket a szólamokat szajkózzák, politizálnak, mégpedig valódi társutasok módjára. Leninnek kedvtelése tenne bennük! Azt vallani, hogy mi mindnyájan a világon szétszórt magyarok egyek vagyunk egy nagy magyar szellemi közösségben, az szép is, való is. De elhallgatni, hogy a mai Magyarországon uralkodó rendszer képviselőinek nincs és nem is lehet közük ehhez a szellemi közösséghez, az ködösítés! Mert azok a szabadvilági magyarok, akik e rendszer képviselőivel szóbaállnak, sőt: együttműködnek, nem a magyar népet szolgálják, hanem saját dicsőségüket. Olyat is hallottam, hogy itt „kint” a szabad világban valaki kifogásolta, hogy a Himnuszt elénekelje egy gyülekezet, mert az „politizálás”. Valóban , hova jutunk? Füleimnek ez a politikával nem-törődés-jelmondat nagyon ismerősnek hangzott. Nem éppen a Magyarok Világszövetsége részéről emigráns szerveket végiglátogató Gosztonyi János szokta azt hangoztatni, hogy csupán a „napi politizálás” választ széjjel minket? Mit jelentsen ez? Ne legyen világnézetünk, ne legyenek elveink? Ne merjük ezeket fiataljaink előtt hangoztatni, sőt: őket ebbe bevezetni, beletanítani, mert akkor elveszítjük őket a magyarság részére? De hiszen, ha ez így van, minek igyekezzünk bennük „itt kint”, nehéz feladatként, többletmunkával, áldozattal felébreszteni, ill. megtartani a magyarságtudatot? Nem lenne egyszerűbb őket Magyarországra küldeni az ott szervezett nyaralótáborokba, nyelvkurzusokra? Hisszük, hogy ott nem kevernek ezekbe „napi politikát”, világnézeti indoktrinációt a hivatalos szervek? Ha eddig sem volt kétségem a fentiekről, a Világkongresszuson való részvétem csakis megerősített felfogásomban, kötelességünk, még sokkal hathatósabban mint eddig, ifjúságunkat politikailag, ideológiailag is felvilágosítani! Tudatosan és szisztematikusan. Mert azt a nagyfokú bomlasztási hadjáratot, amit a magyarországi rendszer megindított az emigráció felé (tudják ők jól, hogy miért!), közelről, mondhatnám első kézből észleltem ott Torontóban, amikor argentin izolált világomból egyszerre az események forrongó központjába kerültem. Micsoda önámítás, az, hogy fiataljainkat elrettentjük, ha politikailag felvilágosítjuk őket! Hiszen akkor válnak majd csak igazán tudatos emigránsivadékokká, akkor fogják megérteni a szabadvilági magyarsághoz való tartozásukat, akkor lesznek hajlandók átvenni a már-már kiöregedő, elernyedő vezető kezekből a fáklyát, a Magyarország népe szabadságáért való küzdelmet, az emigrációs ellenzéki szerepet, ha belátják ennek szükségességét, ha rájönnek, hogy órájuk szükség van e feladatok kiviteléhez! Meg kell tanulják, hogy közük van a szellemi Magyarországhoz — de hogy a magyar nép és az ott uralkodó rendszer két különböző dolog! Kell tudjanak Kádár bábrendszerének alázatos pánszlávista politikájáról főleg történelmi és kulturális téren. Kell ismerjék a kommunizmus szabadságot és emberiséget eltipró kegyetlen mivoltát! Kell tudják, hogy szüleik, nagyszüleik ezért hagyták ott hazájukat, és az emigráció kötelez! — Nem megfutamodás az emigráció, hanem cselekvés a szabadvilágban a Magyarországon nem megvalósult elvekért. És meg kell nekik magyarázni, mi a jelen helyzet Magyarországon. Ne azok meséljenek, akik évente kétháromszor „hazalátogatnak” elnéző turistaszemmel, hanem adjuk fiataljaink kezébe a most egy éve disszidált ifjú magyar író, Hajnal Gábor pár hete megjelent könyvét: e szociográfiai tanulmánysorozat reális képet ad a magyarországi életről — a kulisszák mögött. A „Csak a reggelek borzalmasak” e könyv dokumentum, olyan valaki tesz tanúvallomást a magyarországi valóságról, aki már a kommunista rendszerbe született bele és ott élt mindaddig, amíg a szabadság hiányát nem bírta tovább elviselni. A szabadvilági magyarság tehát nem lehet politikamentes! De hisz semmi sem politikamentes a világon. Sem a sport, sem a művészet sem az irodalom, sem a sajtó — még egy ártatlan képkiállítás sem Az „el nem kötelezettség” nem létezik! Akkor pont a mi fiataljainkat ne avassuk bele a „politikába”, a világnézetünkbe, amiért nekik ki kell majd állniuk? Torontóban nem került arra sor, hogy ilyen hangnemben felszólaljak. Más se tette. Ezért hazaérkezésem után megfogadtam, hogy felismerésemet közlöm, meggyőződésemet pedig továbbá is cselekedetbe öntöm. Kérem kortársaimat, az ifjúságot nevelő középnemzedéket: ne féljenek a „politika” szótól, ne kerüljék, ha fiattalokkal beszélnek! Inkább segítsék őket abban, hogy világnézetük kiformálódjék. Világnézet kell, hogy legyen! A marxisták ezt nagyon is tudják, úgy a saját táborukban, mint a meghódítandó szabad világban. A mai világban nem állja meg a helyét egy fiatal sem világos vonal nélkül. Ez ugyanúgy hozzátartozik a neveléshez, mint az, hogy asztalnál szépen fogják az evőeszközt. Kiforrott keresztény, nyugati világnézettel pedig fiataljaink szívüket-lelkükettehetségüket fogják tudatosan odaadni, mind az anyaországban, mind az utódállamokban leigázott magyar népért, és akkor szüleink emigrálása nem volt hiábavaló.Hajnalné, Kesserü Zsuzsi írását, ha elolvassuk, rá kell, hogy döbbenjünk semmi szín alatt sem a Rákóczi Alapítvány békéltető bizottságának van igaza, aki azt hirdeti, hogy a Rákóczi Alapítvány ne foglalkozzék napi politikával, hanem Kesserű Zsuzsinak, aki velünk, együtt hirdeti, hogy emigrációs életünk puszta ténye már maga politikai állásfoglalás és az a nép, amelynek nincs világnézete — önként lemond ennek gyakorlásáról — pusztulásra van ítélve! négy Nyelven a magyar . SZABADSÁGÉRT!A MEGJELENIK HAVONTA Kiadóhivatal, 8 München 34 Pontf. 70. Germany Felelős szerkesztő és kiadó: KECSKÉSZ-TOLLAS TIBOR ■»«lim»» —imtunpiiaatansaawana Lapunk az 1848-as alapítású Nemzetőr utóda, az emigráció egyetlen olyan sajtóorgánuma, mely a magyar számon kívül három világnyelven: angolul, németül és franciául több mint két évtizede a legnagyobb anyagi nehézségek ellenére is rendszeresen megjelenik. 94 országban igyekszik ébrentartani a Kárpát-medencében élő magyarság emberi, nemzeti kisebbségi jogainak ügyét. . A történelem tanítása, az emigrációk tanulsága, hogy idekint nem magunkat, hanem a külföldet kell meggyőznünk igazságunkról. Ezért van szükség világnyelveken megjelenő magyar sajtóra és könyvre, így dolgoztak félévszázaddal ezelőtt Benesék és Masarykék Pittsburghban — és nem kis eredménnyel. ............ Idegen nyelvű kiadványaink zömét tiszteletpéldányként küldjük szét a szabad világ politikusainak, íróinak, tudósainak, szervezeteinek és sajtójának. Rajtuk keresztül nyerünk új és új barátokat a magyar szabadság ügyének. Az elmúlt 23 év során közel 1500 cikkünket vette át a világsajtó. Ezért kérjük azokat, akik anyagilag megtehetik. 1 Rendeljék meg a lapot. Évi előfizetés légipostán $ 16.00 2 Pártoló-tagok évi adománya: $ 30.00 (személyi csekken is beküldhető) A pártoló-tagok a magyar számon kívül a kívánt idegen nyelvű számot is díjtalanul kapják. Minden pártolónknak igazoló laPD*laud,iö- ben évenkint a beküldött adomány összegét beragasztható emlékbélyeggel nyugtázzuk. Név: (vagy szervezet neve)......................................................................... Cím: Chicagói képviselőnk és terjesztőnk: báró Pongrácz Cili 8333 N. Mango St. Morton Grove 111. 60053 Rónai Zoltán (Madrid): Karácsonyi kosár Nem jól kezdődött az idei karácsony, mert a Mikulás pénzleértékelést és áremelkedést hozott, mindenek előtt a kőolajtermékekét, ami azután a szállítási költségeken keresztül kihatással lesz minden más árra. Tavaly karácsony óta a munkanélküliek száma meghaladta a két milliót és ha szemmel láthatóan nem is nőtt a kéregetők, koldusok és utcai árusok száma, nem is csökkent. Emelkedett a menekülteké, s a legújabb hullám az iráni: legalább 50.000 tartózkodik az országban , csak mintegy ezernek vannak rendben a papírjai. A felelősség ugyan a spanyol kormányt terheli: amikor már minden nyugateurópai állam visszaállította a vízumkötelezettséget a perzsák számára, ide még mindig beutazhattak turistaként vízum nélkül. Ami most már a karácsonyt illeti, az idén is voltak dalpályázatok és énekversenyek, főleg iskolai kórusok részvételével, — tartottak betlehemkiállításokat és egész sor spanyol városban megrendezik a Háromkirályok ünnepélyes bevonulását, ott is, ahol szocialista-kommunista koalíció kormányoz. A fővárosi tanács most is igyekezett kitenni magáért és a vízkereszti felvonuláson kívül egész sor aktust rendezett, mindenekelőtt a gyermeksereg szórakoztatására. A Retiro parkban és Madrid városa kulturális központjában egymást követték a bábjátékok és a szinielőadások, az egykori mezőgazdasági vásár területén pedig a polgármester „gyermekvárost” nyitott meg, hogy legyen hol játszani. Vásárt már régen nem tartanak, a pavillonok és a szabadtéri színpad azonban még megvannak. Ezeknek az épületeknek egy részét használják fel és bocsátják a gyerekek és fiatalok rendelkezésére, egyelőre vasárnapokon és ünnepnapokon. A karácsony sorsjáték nélkül a spanyolok számára nem volna karácsony. Ilyenkor azok is részt vesznek, akik különben nem szoktak játszani. De a „hagyományokhoz” járul még egy megfigyelt jelenség: minél aggasztóbb a gazdasági helyzet, annál többet fotóznak és vesznek sorsjegyet. Az állami sorsjáték karácsonyi húzásán 2.500 pezetába került egy tized, így családtagok, rokonok, kollegák együtt vettek egyet, vagy többet, de „be lehetett szállni” plébániákon, cserkészcsapatoknál, jótékonysági egyesületeken keresztül és az üzletekben, ahol vásárolni szokott az ember. Ezekben az esetekben a részvétel rendszerint száz pezeta, amihez 15-20 pezeta adományt tesz az ember a plébánia, a cserkészcsapat, vagy az élelmiszerkereskedők önsegélyező egyletének a javára. Ha csak a betett pénz térül vissza, a „közvetítőknek” különösen előnyös szokott lenni, mert a játékosok többsége nem kéri vissza. A hagyományos állami sorsjátékokon kívül vannak mások is. Egyes munkahelyeken például „bunkó” néven rendeznek lottót. A vakok szervezete, mely naponta tart húzást szerény nyereményekkel. Karácsonykor rendkívüli sorsolást eszközöl 50 milliós főnyereménnyel. A Radiocadena nevű rádióhálózat pedig egy nagyáruház közreműködésével tárgysorsjátékot rendez „a világ legnagyobb karácsonyi kosara” címmel. Valamikor nagy divat volt a karácsonyi kosár ajándékozása, főleg ha valaki le volt kötelezve vagy le akart kötelezni valakit. Ilyenkor küldtek egy kosarat, például egy egész sonkával, egy pár üveg itallal és édességgel. „Jobbfajta” élelmiszerüzletek Karácsony előtt külön „kosárkiállítást” rendeztek különböző összeállítású és árú ajándékokkal, s egy nagyáruháztól még most is kapok minden évben egy elegáns kiállítású, színes árjegyzéket, ahol az italok és élelmiszerek mellett valami kerámiaedény, vagy figura is van. Mondom, régen nagyobb divat volt és nem egy humoros tárcát írtam arról, hogy valaki az ajándékkosarat tovább adja, a következő ugyancsak, és többszöri „figyelmesség” után a kosár megint az első megajándékozottnál, vagy éppen a vásárlónál köt ki. Mindenesetre ez az ajándékozási lelkesedés érezhetően csökkent, s inkább cégek, vállalatok gyakorolják, mint magánszemélyek. „A világ legnagyobb karácsonyi kosara” más, ezt ugyanis kisorsolják. Az egyetlen nyeremény egy videokazetta-berendezés, egy feldíszített karácsonyfa és tíz tonna élelmiszer meg ital! Van benne tíz sonka, egy-egy mázsa cukor, rizs, tészta és szárazborsó, 60 liter étolaj, 40 kiló karácsonyi édesség, tíz kiló kávé, konzervek, méz, keksz, ládaszámra frissítő italok és 1500 palack szeszes ital. Egy sorsjegy ára csak száz pezeta és a Galériás Preciados cég madridi és sevillai áruházaiban kapható. Külön húzás nincs, a nyertes szám ugyanaz, mint az állami sorsjáték karácsonyi húzásáé. (Az én számom az 56.109.) A nyereményt házhoz szállítják, a tárolás problémáját azonban a boldog nyertesnek magának kell megoldania. Természetesen fel lehetne tenni akérdést, hogy ez még menynyire „Karácsony”? Egyre kevesebben gondolnak rá, tulajdonképpen mit is jelent, miről szóló megemlékezés. Szerepe van ebben a rádiónak és televíziónak is, mely a „demokratikus pluralizmus” meg az Egyház és az Állam különválasztása jegyében egyre kevesebb figyelmet szentel az ünnepnek. S elérkezhet a nap, amikor karácsonyi dalokat a televízióban csak a hirdetések keretében fogunk hallani. Egyelőre azonban még a Család, a szeretet és a béke ünnepe, s kedves gyermeki emlékeké, pedig errefelé a Jézuska nemrégen még nem is hozott karácsonyfát meg ajándékokat... COMPLETE ALTERATIONS REMODELING—RESTYLING r»-kri Férfi női és gyermekruhák: Átalakítás Javítás Bartos Katherine Előzetes bejelentés szükséges. Tel: 463-4898 FIZESSEN ELŐ LAPUNKRA! Meyer Import Delicatessen NAGY VÁLASZTÉK: Magyar, Osztrák és Jugoszláv Borokban, — Likőrök — Pezsgők Barack Pálinka — Császárkörte — Barack Likőr — Cseresznye — Tokaj— Egri Bikavér stb. Szegedi paprika — Darált mák — Magyar szalámi — Gyulai — Cserkész kolbász! Török és bécsi kávé Meyer Import Delicatessen 3306 N. Lincoln Ave, Chi. 60657 Nyitva: Hétköznap 9-től 9-ig. Vasárnap d.e. 10-től este 6-ig. Tel: BU 18979 Kedves Olvasóink! Kérjük, hogy támogassák a lapunkban hirdető , Üzletembereket és Egyesületeket, mert az ő — sokszor erejüket meghaladó — áldozatvállalásuk nélkül, vagy nem lenne magyar újság Chicagóban, vagy az előfizetési díj legalább háromszorosa lenne a jelenlegi árnak, a Chicago és Környéke Szerkesztősége Kizárólag viszonteladóknak • Fütyülős barack pálinka, 6 pohárral. • Goldenpear — Hubertus likőr. • Fonyódi ásványvíz — Szőlőlé. • Pecsétes barack pálinka 86 fokos. Stanley Stawski Distributing Co. Inc. 1136 N. Ashland Ave., Chicago Ill. 60622 Tel: (312) 278-4846