Chicago és környéke, 1983 (1-53. szám)

1983-09-10 / 37. szám

FEKETE ISTVÁN Az ostor A hideg megállt az udva­rokon és hóarcával a föl­det nézte. Szél nem volt, a felhők vastagon, ne­hézkesen úsztak észak felé és ónos szürkeségükben komorab­­bak voltak, mint nyáron a leg­feketébb viharfelhő. A vere­bek elbújtak már a zsupptetők fészkeibe, a cinkék, sármányok Isten tudja, hova, csak a var­jak keringtek alacsonyan és re­kedten károgtak az éjszaka elé. Mert késő délután volt már. A jószág álmosan kérődzött a homályos istállókban s az emberek megálltak, mikor be­tették az istállóajtót és felnéz­tek az égre. Hó lesz — gondolták —, hó. Megette a fene a holnapi vá­sárt. Berta Jancsi is ezt gondolta. Amikor bement a házba, csak annyit mondott, hogy: — alig­hanem valami idő készül. — Reggelig még megfordul­hat — mondja az asszony és megállt a rokkapergetésben, hogy vajon ura mit válaszol. — Persze — bólintott Jan­csi —, persze. A rokka újra elindult. Rózái nézte az orsót, de nem tudott mit válaszolni. Pedig szeretett volna. Mostanában keményen bánt az urával és Jancsi állta a házi viharokat, mert gyere­ket vártak. Ilyenkor ez így van, hát így van. — A tehénnek el kell menni a háztól, mert még a nya­kunkra döglik. — Igazságod van — bólintott Jancsi —, csak az idő engedje. — Meg a lustaság. Némelyik ember lustaságból halogatja a vásárt. — Van olyan is — mondta csendesen Jancsi és kilépett­ a kamrába, hogy szalonnát vág­jon magának. Az éjszaka lassan elmúlt. Hajnal felé fütyörészni kezdett a­­szél. Nyikorgatta a kútágast, csapkodta a kis kertajtót és olyan aprón hordta a havat, hogy látni nem is lehetett. Csak érezni. Jancsi előhúzta a szánt, szé­nát készített, befogta a lova­kat és kivezette Csákót, az öreg tehenet. Csákó békésen és bután né­zett a hajnali homályba és csak akkor bődült el, amikor a kö­téllel a rakoncához kötötték. Nyers, mély bődülését elkapta a szél, nekivágta az istállóaj­tónak, a házablaknak s ez olyan volt, mint a búcsúzás. Csákó öreg tehén volt és tud­ta, amit tudott. A szobában égett a kis lám­pa és megrezzent, amikor Jan­csi havas csizmáit a földhöz verte. — Hát én megyek. Rózai kócosan és ellensége­sen nézett rá az ágyból. — Ebben az időben? — Ebben. — Aztán nem sajnálja azt a szegény, öreg tehenet? — Magamat se sajnálom. Az este még nagyon akartad ... — Aztán most csak azért megy, hogy csak ellenkezzen velem?! Jancsi feltolta homlokára a kucsmát. Jól megnézte az asz­­szonyt, a lámpát, csizmáját, hogy nem havas-e, ezenközben lenyelte a fölös indulatokat, megfordult és bevágta az ajtót, hogy a lámpa ijedt libbenés­sel elaludt. Felült a szánra és Csákó alig tudott lépést tartani a­­ lovak­kal, amikor elindultak. De mi­re a falu végére értek, meg­­lassúdott a szán, mert a nyi­­­­tott mezőkről szembe fújt a szél, a jegenyék suhogva bir­kóztak a felhőkkel s a hópor sziszegve nyargalt az utakon. De azért a vásárba szeren­csésen odaértek. Akkor már el­állt a szél — kisütött a nap s Jancsi lecihelődött a szánról. A méreg még nagyon ágasko­dott benne és olyan árat mon­dott a kupecnek, hogy maga is sokallta. A kupec azonban nem szaladt el. — Sok lesz — mondta —, sok. Abból még engedni kell... Jancsi vidámabban nézett körül. Rengeteg vevő és kevés marha. Nono! Nem is volt bo­londság eljönni... — Négyszázhúsz — mondta a kupec és a markát tartotta. — Ne erőltessük. Majd jön a Makkos úr. Az majd megad­ja. — Négyszázharminc, de most már magának kell szólni. — Mondtam már. Négyszáz­ötven. Nem erőszak ... A kupec észrevette, hogy egy idősebb parasztember na­gyon nézegeti a tehenet. Néze­gette és olyan formában bic­centett Jancsi felé, mint aki­nek tetszik a Csákó. Még meg­veszi ... — Hát nem — Nem, enged? A kupec ollót vet ki a zsebé­ből és nyírt valamit Csákó szőrébe. Kifizette a négyszáz­ötvenet és egy kis kárörömmel­­nézett a parasztemberre, aki elől megvette a tehenet.______ — Rendnek is tetszik? — Valamikor — lépett köze­lebb — a lányomnak adtam ezt a tehenet, egy éve, hogy férjhez ment. — Kezet fogott Jancsival —, hogy vagytok, fiam? A kupec mérgesen megrán­totta Csákó kötelét és az öreg tehén elballagott új gazdája után. Ez kora délelőtt volt, a­m­ikor még alig­ tiporták le a vásártél havát, de a lacikonyhán már sistergett a kolbász és a fütyü­lősökben tompán csillant a sár­ga bor. — Az áldomást én fizetem — mondta Jancsi apának, aki sze­rette vejét, nemkülönben­­ bort is. Mivel pedig mindket­tőt szerette — amint később ki­derült, nagyon szerette — ott ültek még délután kettőkor is Jancsi közben ellepett, ostornye­­let vett és Rózáinak meleg ken­dőt. — Nem érdemli meg, igazát nem érdemli meg, de azért ni mondja, hogy üres kézzel me­gyek haza. — És elpanaszolta mennyi baj van Rozáliát. — Na, engem nem ugráltat­na — mondta mérgesen az öreg — Az anyja is ilyen volt. Is­merem a fajtáját. — Hát engem sem ugráltat A kend lánya és ha kend igazat ad, tudom már, hogy té­rítsem észre — és az ostor­­nyélre nézett. — Még egy féllitert, asszony­ság. És csak akkor váltak el nagy barátságban, amikor a napvö­rös arca a határról nézett vé­gig a hómezőkön s a varjak mint az éjszaka baromfiai, el­ültek már a vásártér nyárfáin A lovak egy futással men­tek hazáig, mégis este volt mire a falu határába értek. — Megverem — gondolta magában Jancsi mérgesen. — Az új ostornyéllel verem meg — és ezzel a gondolattal for­dúlt be az udvarba is. — Ki se jön elém. Hát a szony ez? A lovakat bevezette, a pok­rócot bedobta az istállóba, kendőt a hóna alá csapta s a­zúj ostornyéles kezében bemen a házba. Kicsit pislogott a szobában Nagy lánggal égett a lámpa, az asztalon fehér abrosz, gőzölgő tál, puha kenyér s a babor mellett várakozó melegséggel Rózát. Még a piros réklit felvette, azt az ismerősét, mát­­kaságuk idejéből... a 1 ! J­­ancsi bosszúsan verte lábáról a havat. A nagy­­kendő rojtjai sután him­bálództak kezében és az asszony úgy ölelte, h­át, majd feldöntötte. — Nem érdemlem meg! Iga­zán nem — és könnyeivel ösz­­szemaszatolta Jancsi arcát. — Ne bolondozz, na — sza­badkozott Jancsi —, hát várj egy kicsit, legalább, amíg ezt az ostornyelet a sarokba­­tá­masztom. Milyen lesz a családi ház a jövőben? Vissza a barlangba... De plasztikból készült Milyen lesz a családi ház a közeljövőben? Az elkövetkezendő másfél évtizedben, a XX. szá­zad leges-legvégén? Már megépült és e hét elejétől mutogatják oda­lent délen, Floridában, az Orlando városa mel­letti Walt Disney World parkban. Tóparton áll, első pil­lantásra úgy tűnik, mintha több óriás hagy­mát helyeztek volna egymás mellé csomó­ban. De kis jóakarattal hatalmas cirkusz-sátor­nak is nézhető. Tehát nincs házfor­mája, nem is úgy épí­tették, folyékony plasz­tikkal töltött tartályok­ból fújták az anyagot, hatalmas balonok közé. Amint a plasztik megszi­lárdult, a balonok külső­falához támaszkodva és azoknak formáját öltve, a léggömbökből kien­gedték a levegőt és ki­húzták őket a plasztik alól. Maradt hát a hagy­maformájú plasztik bu­rok, belül barlanghoz hasonlított. Mondhat­nánk tehát, hogy a jövő háza visszatérés lesz a barlangba, de azzal a kü­lönbséggel, hogy ezt em­ber formálta, plasztik­ból éspedig azért abból, mert tökéletesen szige­tel, karbantartást nem igényel és aránylag ol­csó. A jövő házát Roy Ma­son építette, diplomás építészmérnök a Yale egyetemen szerzett dip­lomát, de kizárólag energia­takarékos töké­letesen szigetelt háza­kat tervez, eddig már ötvennel készült el. Az építész önmagát futuris­tának tekinti és a Disney parkban kiállított jövő házát Xanadu-nak ke­resztelte el, így hívták Dzsingisz kán unokáját Kublakánt, akinek híres pekingi palotáját Mar­­copolo annak idején úgy megcsodálta. Mason Xanadu-ját is csodálják floridai láto­gatói, nem csupán­­külö­nös formája miatt, ha­nem azért is, mert leg­alább annyi technológiai újítást zsúfolt beléje tervezője, mint ha a Star Treck nevű űrka­landról szóló film űrha­jójával kívánna verse­nyezni. A látogatót Robutler fogadja, a robot és but­ler, azaz inas összetéte­le, computer-robot, aki személytelen, gépies hangján üdvözli a láto­gatót. Kóstolj a jövőbe, mondja a robot-ember. Ez a gépember tud ta­karítani, porszívózni, ruhát beakasztani a szekrénybe, italt szol­gálni, villanyokat fel és le­gyújtani, egyszóval egyszerűbb házifelada­tok elvégzésére alkal­mas. Külseje a Star Worlds című film krea­túráira emlékeztet. Mr. Mason házában minden egyes szoba vi­lágítását, hőmérsékle­tét egy központban elhe­lyezett computer diktál­ja. Ez fűt, vagy hűt, ahogy a szükség kíván­ja, vonja fel, vagy eresz­ti le a redőnyöket a nap állásától és az időjárás­tól függően. A computernek majd­nem minden egyes szo­bában van állomása és képernyője, de nem szembeötlően, hanem diszkréten eldugva va­lamelyik sarokban. Az ám sarok. Ennek a 15 szoba nagyságú két­emeletes épületnek megfelelő plasztik bar­lang szövevénynek nin­csenek szögletes szobái és ugyancsak kevés ben­ne a sarok. Roy Mason azt állítja, hogy az orga­nikus forma sokkal job­ban megfelel az ember természetének, mint a mérnök tervezte mér­tani szögtelek. A ház térfogata 558 négyzet­méter. Építésének ára 300 ezer dollár, ami kb. megfelel egy ultra­modern 15 helyiségből álló fényűző amerikai otthonnak. Roy Mason szerint a térfogat könnyen csök­kenthető egyharmadá­­ra egy három hálószo­bás családi otthon ára mindössze 80 ezer dol­lár, ami a mai árak mel­lett, az energia megta­karítást is tekintve po­tom összeg. A ház lakóiról a köz­ponti komputer gondos­kodik. A konyhában lévő állomása például emlé­kezetben tartja a lakók kedvenc ételeit, azok­nak receptjeit és azt is amit az illetők utálnak, vagy ami iránt alergiku­­sak. Kiszámítja a kaló­riát, közli ideális test­súlyukat, és azt is hogy mennyit kellene felszed­­niök, vagy leadniuk? A komputer természe­tesen nyilvántartja a jégszekrény és a mély­hűtő titkait is. Azt is, hogy mi fogyott ki, mi­ből kell tartalékot vá­sárolni. Amint a kétvonalú vi­deo­kábelt bevezetik Floridában, a konyha komputere maga rende­li­ majd a szupermar­ketből a szükséges élel­miszert, maga fizeti ki a­ számlát és arra is vi­gyáz, hogy ne lépje túl a költségvetést. Nem tudjuk mi len­ne ha ez történne, al­kalmasint sípolva tilta­kozna ellene! Az ebédlő­ben a komputer, ha gaz­dái makarónit vacsoráz­nak paradicsom szósz­­szal és Chianti vörös­borral, közkivánságra Amalfi azúrkék öklét mutatja az O’Sole’ Mio kíséretében, de bécsi­szelet mellé a Prátert és a bécsi erdőt vetíti a kép­ernyőre és waltzerrel fűszerezi a látványt. Utána a nappali szo­bában a ház lakói ked­vükre válogathatnak a 60 műsorú kábel TV programjából, saját képszalag gyűjtemé­nyükből és mindenfajta elképzelhető muzsiká­ból. A Fürdőszobában a fürdőkád természetesen jacuzi, vízmasszázzsal, de szauna is van száraz gőzzel, vagy párás gőz­kamrával. A gyerekszobában komputer tanítja és szó­rakoztatja a gyerekeket. A hálószobában szökő­kút csobogása esetleg a tenger hullámainak mo­raja altatja el a lakókat. És mindez nem álom, hanem létező valóság az Orlando melletti Walt Disney Worlds parkjá­ban, Roy Mason Xanadu nevezetű házában sze­rény $ 4.50 belépődíj fejében. A forró ősz előtt Zathureczky Gyula Alig estünk túl a Ba­­orországban ember­­i emlékezett óta nem lá­­ott, alig elviselhető öt­letes kánikulán, az em­­berek szorongva várják a szélsőbaloldal által be­jelentett „forró őszt”, tüntetésekkel, brutali­tásokkal, robbantások­kal, merényletekkel, egyszóval a baloldali terroristák szokott esz­közeivel. Persze mind­ezt a „demokrácia” a „béke” a „lefegyver­zés” az „egyoldalú le­­fegyverkezés” jegyé­ben és hirdetésével. Eb­ben a koncentrált akci­óban nemcsak a terror­szervezetek akarnak részt venni, hanem „bé­kés” szimpatizánsaik is. Az akció nemcsak a Nyugatnémetországban fennálló valóban demok­ratikus és jelenleg kon­zervatív rendet akarja megdönteni a megadott szabadságjogok birtoká­ban, hanem az Atlanti Szövetséget s vele a NATOT is, melynek le­téteményese elsősor­ban az Amerikai Egye­sült Államok. Ezek az emberek és szervezeteik egyszerűen nem hajlan­dók tudomásul venni, hogy Nyugateurópa ki­záróan az amerikai „atompajzsnak” kö­szönheti, hogy 1945 óta ebben a térségben nem volt háború, azaz ma­gyarán: a Szovjetunió nem rohanta le. Mintha a Marshall-terv soha nem lett volna, ami nél­kül soha nem jöhetett volna létre a nyugatné­met gazdasági csoda. Az akcióban jelentős részt vesz a „médiák” jórészt is. Sunyi és piszkos tá­madásokkal az Egyesül Államok és főleg Rea­gan elnök ellen, mer igyekszik helyreállítan a katonai egyensúlyt­­ két világhatalom, illet­ve Kelet és Nyugat kö­zött. Ezért imperialista háborús uszító stb. stb Az egyik müncheni bou­levard újság vezércikk­ben pocskolta, mer amikor elébe tették­­ statisztikai jelentést hogy Amerikában 3 millió ember él a szoci­ális színvonal alatt, az mondta volnst, hogy .perplex”. A szót meg-­ta­­öbbenés helyett a jeles kl­akkíró tájékozatlanság- d­­iák, bizonytalanságnak­­ is hozzánemértésnek bi­fordította és feltette a ső kérdést, hogy ha ezt nem is tudta (vagy tagadta, és hogy tudta) mit érthet a ti külpolitikához?! Éppen ő csak azt nem mondta­­ Reaganra, hogy ,,hü­­e­lye”. Ugyancsak augusz­­­­tus elején egy zöld kép- kt viselő vérrel fröcskölte­k össze egy amerikai tá­­í­bornok egyenruháját, s ezzel tüntetve az ameri­­g­­ai háborús készülődés­­ ellen. Csak két kis pél­­s­da, melyek azonban a­­ forró ősz beköszöntét­­ akarják jelezni. A harm­­­cias képviselő annyit­­ minden bizonnyal elért,­­ hogy újabb bizonyságot­­ tett arról, hogy a zöldek í se a parlamentarizmus-­­ ra, se a demokráciára ] nem alkalmasak. Ma már a szervezetek és­­ sajnos az egyháziak egy része is ezt a követ fúj­ja. Kőkorszakbeli mar­xista elvek alapján és a jelenlegi KGB taktika segítségével. Óriási bé­ketüntetések máris, egyéb tüntetések, me­lyekre sokszáz kilomé­terekről hozzák az autó­buszok a tüntetőket! Mi­ből? Honnan van erre, a nyomdatermékek tö­megére, a röplapokra, plakátokra pénzük? Nyílt titok, hogy Kelet­németország megszám­lálhatatlan milliók­kal támogatja a nyugat­németországi kommu­nista pártot. De a beje­­­­lentett méretű akciókra­­ ez is kevés. Honnan hát­­ a pénz?! Honnan a rob­­­banóanyag az amerikai­­ kaszárnyák, rakétatám­­­pontok, lőszerszállít­­t­mányok ellen, amire a terv szerint a forró ősz­­ során kerül sor? Azt hi­­­szem nem kell sokat ta­- lá­lgat­ni! . A német kormány­­ rendkívül nehéz helyzet­­­ben van. Ha ugyanis va­­­laki be akarja tartani a­­ demokráciát, a játéksza­­­­bályai ellen nem vét­­,­het. A különböző tünte­­­tések során rendszerint­­ több rendőr sebesül­t meg, mint tüntető.­­ Fegyvert nem használ­hat, mert katasztrofá­lis lenne mártírokat teremteni. Zimmerman­­ szövetségi belügymi­nisztert pergőtűz alá ■ vették, mert be akarja ■ tiltani, hogy a békés tün­­­tetések során álarcban ■ jelenjenek meg tünte­■ tök. És azt is elrendelte, ■ ha terrorcselekmények­­ során a békés tömeg ■ nem oszlik szét felkérés-­­ re, úgy ellene is eljár-­­ nak, mert hiszen így vé­­­­dik a terroristákat a ■ rendőrséggel szemben.­­ Ugyancsak a baloldal ■ torpedózta meg a terve-­­ zett népszámlálást is, azzal az indokolással,­­ hogy sérti a polgárjogo­­­kat, mert regisztrálja az­­ embereket. Újabban a t tervezett új személyazo-­­ nossági igazolványok­­ miatt kiabálnak, melye-­­­ket nem lehet hamisíta­­­ni, viszont computer se-­­ gítségével pillanatok­­ alatt meg lehet állapíta­­­­ni a tulajdonosnak tény­­­­­eges személyazonossá­­ gát. Rettentő demokrá­cia, ellenes intézkedés! n Végül is a terroristák és ■ társaik nem utazgathat­• nak többé hamis papí­­­rokkal. Hangosan köve- 3 telik a munkanélküliség­­k megszüntetését is. Mint­­­ha az olyan egyszerű len­­­ne. De tiltakoznak az el­­­­len, hogy a munkanélkü­­­liek körmére nézzenek . Óriási hányaduk fel­é veszi a meglehetősen­­ magas munkanélküli se­­­gélyt és közben feketés dolgozik. A feketézés ál -------------------------------- t­­alános lett. Azok is fe-­­ tetéznek, akiknek ren-­­ les munkahelye van,­­ tehát két állást töltenek­­ be (a feketéért se adót,­­ se szociális díjakat nem fizetnek) és ezzel egyet elvesznek azoktól, akik tényleg munkanélküli­ek. Talán jellemző a helyzetre, hogy a minap egy villamosmegálló­nál várakozva tanúja lettem két „munkanél­küli” beszélgetésének. Így szólt az egyik a má­sikhoz: „Holnap elme­gyek a munkaügyi hi­vatalba és kérek szabad­ságpénzt. Kapok is pár­száz márkát!” Munka­­nélküli szabadságon? Állampénzen? . Hát ilyenformán nézünk ki. A turisztikai szerveze­tek szerint soha annyi német még nem nyaralt külföldön, mint ez idén. Nem különös ez? A kormány takarékos­­sági politikát folytat. Újabban a nyugdíjasok­nak is fizetniök kell a betegsegélyző egyesü­leteknek. Napi tíz már­kát kórházi tartózkodá­sért. A gyógyszertárak­ban szigorúan szabá­lyozták, hogy az orvosok milyen gyógyszereket rendelhetnek el a bete­geknek. Csak valóban gyógyszert! A kassza­betegeknek eddig csak két márkát kellett fi­zetniök minden gyógy­szerért. A nők tömege­sen vásároltak nemcsak Jöhn elleni pirulákat, ha­nem kozmetikai cikke­ket is. Százmilliók men­tek el erre. Hát ennek vége. Átkozzák is a kor­mányt eléggé miatta. A szakszervezetek­­ 35 órás munkahetet kö­­­vetelnek. Pedig itt Vóna, - az ideje, hogy mindenk­i feltörje az ingujját, a német gazdasági csőd, - Adenauer és Erhard - idején kezdődött. Az em­berek úgy dolgoztak , mint az örültek. Meg is­­ lett az eredménye. Mun­­­kás olyan jólétben soha­­ sehol nem élt, mint Né­metországban. A millio­mosok úgy szaporodtak, mint eső után a gomba. A „Wirtschaftswunde­­rek”. A szociáldemokra­ta-liberális kormányko­alíció feltette minderre a koronát. A nyugdíja­kat évente 10 %-kal emelték. A szociális jut­tatások nem ismertek határt. Százezrével jöt­tek az idegen munkások az „alacsonyrendű” munkák elvégzésére. Utcát söpörtek, szeme­tet hordtak, követ tör­tek, maltert kevertek, így is igen jól kerestek. Mint a mi egykori „ame­rikai magyarjaink”, élé­re teszik a garast és ott­hon házat építenek, bol­tot nyitnak stb. Ma egy­felől egyre erősebb az idegengyűlölet, másfe­lől a baloldaliak azt kö­vetelik, hogy az idegen munkások teljes jogú né­met állampolgárok le­gyenek. „Alacsonyren­­dű” munkát viszont egy német sem vállal. A suszterinasok Mopeden pörögnek, de az időseb­­­bek, már Hondán dörög­nek. Bőrruhában, bukó­s sisakkal. Kiszolgálólá­­­­nyok, takarítónők saját­­ autójukon jönnek mun­­­kába. Minden háztartá­­­sában van televízió, mo­­­sógép, igen sokhelyt mo­­­sogatógép, persze sok­­, szór két autó (mert az­­ asszony is munkába­­ jár). A vendéglők, cuk­ra­rászdák, kávéházak zsú­­­folásig tele vannak étke­­­­zések idején is. Holott­­ ma két személy nagyon­­ szerényen legalább­­- húsz-harminc márkát fi­­k­­et egy étkezésért kis­­s- kocsmákban is. Carpe­t- diem! Újabban mind­­­ több szó esik Weimar­­k­ról, illetve annak a tra­­­­­gikus végéről. A tö­megek ugyanis rendet k­akarnak. Azért néme­­­­­tek! De ha így megy to­­vá­vább, rendet majd már ki csak valamilyen új dik- A tátor teremthet. Vörös? la Barna? Zöld? Fekete? A ti közhangulat errefelé­n­ tendál. A forró ősz sok­k, bajt és gondot hozhat, is De több mint bizonyos.­ a­­hogy meghozza a kijóza­­la­nodást is és végre mög­­é­ mozdul a néma közép! 7. oldal V MARTHA B. BAUMGARTEN For an appointment please call: (312) 764-8282. The North Shore Na­tional Bank Building, 1737 West Howard Street, Suite 414, Chicago, Illinois 60626 Free parking CERTIFIED PUBLIC ACCOUNTANT You are cordially invited to visit us in our office for all your accounting, bookkeeping and tax consulting needs, including your personal income tax matters. We provide you with our professional services in the following areas: Financial Statements, Payroll tax, Sales tax and Income tax returns for your Corporation, Partnership and Small Businesses. Trust fund and Gift tax returns. Beszélünk magyarul. FIZESSEN ELŐ LAPUNKRA! Kedves Olvasóink! Kérjük, hogy támogassák a lapunkban hirdető Üzletembereket és Egyesületeket, mert az Ö — sokszor erejüket meghaladó — áldozatvállalásuk nélkül, vagy nem lenne magyar üjság Chicagóban, vagy az előfizetési dij legalább háromszorosa lenne a jelenlegi árnak. a Chicago és Környéke Szerkesztősége Chicago & Vicinity US PS 103-620 Magyar Hetilap — Hungarian Weekly Newspaper Üzleti iroda — Business office 4125 N. Central Park Ave. Chicago Ili. 60618 Megrendelem lapjukat Meghosszabbítom előfizetésem Az előfizetési dijat.......évre mellékelem Előfizetés’ egy évre $ 25.00, Félévre $ 15.00 Nyugdíjasoknak egy évre $ 20.00 □ □

Next