Chicago és környéke, 1983 (1-53. szám)
1983-10-01 / 40. szám
6. oldal Ns W*» w t C L Tim Köj Ml / r S, fe Baloldali kép: koreaiak tüntetnek Párizsban a szovjet nagykövetség épülete előtt. Jobboldali kép: Washington, D.C.-ben a Capitol elé felvonuló tüntetők a szovjet diplomaták kiutasítását követelik Amerikából. Imelda visszavonult , megdöbbent a világ? Imelda Marcos, Ferdinand Marcos, filipinoi elnök felesége, a közelmúltban hivatalosan bejelentette, hogy visszavonul az aktív politikából, mivel sokan azzal gyanúsítják, hogy ő szervezte a nemrégiben hazatért ellenzéki politikai vezető meggyilkolását.. — A vád, alaptalan — mondta Imelda — nem akarom azonban, hogy közéleti szereplésem árnyékot vessen a kormányra és ezért a jövőben mindenfajta politikai tevékenységtől tartózkodni fogok. A nyilatkozat meglepő volt: mindenekelőtt azért, mert felmerült a lehetősége annak, hogy esetleg, a filipin ellenzék vádja igaz és a Marcos adminisztrációnak része volt az ellenzéki politikus meggyilkolásában? Lehetséges-e az, hogy a tervet Imelda dolgozta ki? Ha a dologban semmi része sem volt, miért tartotta szükségesnek most a politizálástól való visszavonulást — kérdi az ellenzék. A második meglepő körülmény e nyilatkozatban az volt, hogy mindeddig senki sem tudta, hogy Imelda politizált. Lemondása tehát valójában annyit jelent, hogy ezután sem fogja tenni azt, amit eddig sem tett. A Marcos-adminisztráció demokratikus voltához komoly kétség férhet, függetlenül a csinos Imelda váratlan „politikai visszavonulásától.” Ezzel kapcsolatban talán nem érdektelen emlékeznünk arra, hogy a modern világ politikai életében milyen szerepet játszottak a nők. Íme, néhány példa: Sztálinak két felesége volt, az elsőt, a jelenleg Amerikában élő Svetlana édesanyját, meggyilkoltatta. Egyidőben Krupskaya, Lenin özvegye, nyilvánosan elítélő nyilatkozatokat tett Sztálinról és a szovjet sajtó a nyilatkozatokat — Lenin emléke iránti tiszteletből — közölte. Sztálin ekkor magához hivatta a Kremlbe Krupskayát és röviden közölte vele: ha nem hallgat el, elteteti láb alól és új „hivatalos özvegyet” fog kijelölni a néhai Lenin számára. Krupskaya, aki nyilvánvalóan leninista volt (Lenin, a közhiedelemmel ellentétben semmivel sem volt kevésbé kegyetlen, mint Sztálin) ezután elhallgatott és Lenin hivatalos özvegyeként fejezte be életét. Adolf Hitler, mint tudjuk, nőtlen volt, ő maga azzal indokolta ezt, hogy „küldetése” nem teszi lehetővé számára a házasságot. Néhány nappal a berlini óvóhely elfoglalása előtt, amikor a végzet már kétségtelen volt, barátnője, Éva Braun odautazott, azért, hogy szerelmével, Hitlerrel, az utolsó napokat együtt töltse. Hitler, aki hangzatos jelszavai ellenére, egész életében osztrák kispolgár maradt, házassággal ajándékozta meg Évát és néhány órával később mindketten öngyilkosságot követtek el. A különben teljesen jelentéktelen Éva Braun a berlini óvóhelyre történt utazásával a nácizmus különleges figurájává lett: önként vállalta a halált szerelmével Hitlerrel együtt. Sir Winston Churchill felesége, Clementine, férje mellett teljesen jelentéktelen figura volt. Talán egyetlen emlékezetessége az, hogy az „Oh, My Darling, Clé- mentine” nevű világhírű dal „hősnőjévé” vált. Franklin Delano Roosevelt, amerikai elnök unokatestvére és felesétge, Eleanor, az Elnök egykori munkatársainak egybehangzó megítélése szerint, jelentős szerepet játszott az egymást követő Roosevelt-adminisztrációkban. Ő maga férjénél sokkal kevésbé agreszszív és sokkal intellektuálisabb volt. A Második Világháború után, Truman elnök kérésére, vonakodva ugyan, de jelentős szerepet vállalt az Egyesült Nemzetek Szervezetében. S itt természetesen, nem feledkezhetünk meg Golda Meirről, Izrael egyik kimagasló politikusáról, aki egy zenésszel kötött házasságát feláldozta azért, hogy Izrael miniszterelnöke legyen. Amikor férje meghalt, a temetésen Mrs. Meir, könnyekkel szemében, ezt mondta: — Életem legnagyobb szenvedése ennek a házasságnak a felbontása volt. Az argentin Peron feleségei (Evita és Isobel) szintén bevonultak a történelembe és a következő század történészei fogják eldönteni, hogy joggal-e, vagy jogtalanul. A nők sorában szerepel tehát most már Imelda Marcos is, aki „viszszavonult”. A kérdés az, vajon Marcos el tudja-e viselni felesége viszszavonulását?... Az új Richard Nixon Richard M. Nixon, az Egyesült Államok egykori elnöke, új könyvet írt. A 109 oldalas könyvnek érdekessége van. Az egyik az, hogy a könyvet Mr. Nixon a saját pénzén adta ki és személyesen küldte a jelenlegi elnöknek, a kormány tagjainak és a federális törvényhozóknak, valamint az újságoknak, folyóiratoknak és politikai kommentátoroknak. A másik érdekesség az, hogy a könyv tartalmának felépítése La Rochefoucauld, tizenhetedik századbeli francia író és filozófus aforizmáira emlékeztet. A könyv harmadik és legfőbb érdekessége, hogy egy merőben új Richard Nixont mutat be. Ez a Nixon érett és bölcs ember, akinek tanácsait érdemes meghallgatnunk. A hetvenedik életéve felé közeledő Nixon hosszú utat járt meg, amíg idáig eljutott, az új Nixon régi kijelentéseken, a régi tévedéseken, a Kínához történt történelmi jelentőségű közeledésen és a jelentéktelen Watergate-ügy történelmi jelentőségű botlásain keresztül érett új, bölcs és nem egyszer kiábrándult Nixonná. A könyv néhány részét az alábbiakban közöljük: — A „nukleáris befagyasztás” elve nem egyéb közönséges csalásnál. Az igazi béke összetévesztése a tökéletes békével veszélyes. Tökéletes béke csak két helyen valósítható meg: A sírban és az írógép előtt. Tökéletes béke sohasem volt még a világon és éppen ezért ennek a kifejezésnek sincs gyakorlati jelentősége egy olyan világban, amelyben az emberek közötti konfliktus állandó. Ha igazi béke lehetséges, ennek a békének számolnia kell az emberek ambíciójával, büszkeségével, hiúságával és gyűlöleteivel. A Szovjetunió és Amerika között meg kell teremteni a fegyverkezési egyensúlyt, különösképpen fontos az amerikai konvencionális fegyverállomány fejlesztése. Ne féljünk a fegyverektől: a háborút sohasem a fegyverek okozzák, hanem az emberek. A Szovjetunió,— amely katonai fölényben van még mindig — és Amerika közötti versengés, a háború és a béke közötti ingatag ösvényen, nagyon hosszú ideig fog tartani. Lehetséges, hogy nem fogunk győzni, mindenesetre azon-ban meg kell próbálnunk és annyi bizonyos, hogy nem fogunk veszíteni. Mindenekelőtt, nem szabad félreállnunk és nem szabad megengednünk azt, hogy az események sodorjanak bennünket. Ha a hurrikán forgószelével együtt repülünk, rövidesen magunk is részesei leszünk a hurrikánnak. — Ha jelenleg én volnék az Egyesült Államok elnöke, megszüntetném erkölcsi prédikációinkat szövetségeseink számára és ehelyett meghallgatnám problémáikat. Szerte a világon propaganda-körutakat rendeznék, elsősorban a Harmadik Világ országaiban és megmutatnám az amerikai rendszer, az amerikai demokrácia nagyszerűségét és hogy mi a különbség az amerikai demokrácia és a szovjet diktatúra között. Jelenleg az egyetlen forradalom a világpiacon a Szovjetunió forradalmi elmélete. Ha ezzel hatékonyan szembe tudjuk állítani és propagálni tudjuk az amerikai demokrácia nagyszerűségét, előbb-utóbb megnyerhetjük a versenyt a Szovjetunióval szemben. Richard Nixon interjút adott a „Time” nevű politikai hetilap munkatársának, új könyve megjelenése alkalmával Megkezdődtek a parlamenti ülések A parlament ismét megkezdte üléseit és Kanada történetében az a leghosszabb parlamenti ülésszak. Az első törvényhozási nap két legjelentősebb pontja Brian Mulroney, a Progresszív Párt új vezetőjének törvényhozói bemutatkozása és Roger Simmons, volt bányaügyi miniszter nyilatkozata volt. Mr. Mulroney bemutatkozó beszédének lényege: a konzervatívok elsődleges és leglényegesebb programpontja az lesz, hogy álláslehetőségeket teremtsenek. A konzervatív program erre vonatkozó részleteit a „megfelelő időpontban” közölni fogja. Az első törvényhozási nap második érdekessége Roger Simmons, egykori bányaügyi miniszter, nyilatkozata volt. Ha még emlékezünk rá, Mr. Simmonst (van-e, aki e nevet nem ismeri?) a legutóbbi kormányátalakítás alkalmával a miniszterelnök bányaügyi miniszterré nevezte ki. Mr. Simmons azonban tíz nap után lemondott. Alfred Hitchcock kísértett Kanadában Roger Simmons nem volt hajlandó nyilatkozni lemondásának oka felől és ezzel valamiféle Alfred Hitchcock-szerű hangulatot, teremtett, azzal a különbséggel, hogy Hitchcock „Psycho” című, emlékezetes filmjében mindenki izgatottan várta, hogy valójában ki gyilkolta meg a fürdőszobában zuhanyozó nőt, Mr. Simmons esetében azonban senki sem volt túlságosan kiváncsi, hogy miért is mondott le! Roger Simmons azonban már az első törvényhozási napon felfedte a titkot, amelynek megoldása valójában senkit sem érdekelt túlságosan. Mr. Simmons azért mondott le, mert két és fél év óta a federális kormány adóügyi hivatala nyomozást folytat egy vádra vonatkozóan, amely szerint adóeltitkolást követett el. Mr. Simmons azt hitte, hogy miniszteri kinevezése után az adóügyi hivatal azonnal megszünteti ügyében az eljárást, de tévedett. Kiderült, hogy az eljárás tovább folyik, így tehát Mr. Simmons, aki nyilvánvalóan szilárd jellem és szilárd bányaügyi miniszter lett volna , lemondott. Az egyik ottawai napilap ezzel a címmel számolt be a federális parlament első napjáról: Here they are again... but who missed them? (Megint itt vannak... dehát kinek hiányoztak?) A cím nem is indokolatlan, ha arra gondolunk, hogy a Gallup Közvéleménykutató Intézet legutóbbi felmérése szerint a kanadai szavazópolgárok 69 százaléka nem érdeklődik a parlament tevékenysége iránt. Északamerikai magyar szépségkirálynőt választ az őszi Magyar Kongresszus A Magyar Kongresz- tanulmányi segélyt oszszus Észak-Amerikára kiterjedően (USA és Kanada) magyar szépségkirálynőt választ (Miss Hungary of America) november 25-én Clevelandban, a Bond Court Hotelben. A győztesek között 1.200 dollár tanult ki. A szépségkirálynő választással kapcsolatos felvilágosításért az érdeklődők írjanak a Magyar Társaságnak, 1450 Grace Ave., Cleveland, Ohio 44107. 'S0 „Olvadás”, vagy belső ellentét a Szovjetunióban? Néhány nappal ezelőtt az angol BBC (British Broadcasting Corporation) moszkvai irodavezetője, meginterjúvolta Viktor Afanasyevet, aki a „Pravda” nevű napilap főszerkesztője. Az interjú annál is jelentősebb és érdekesebb, mert a „Pravda” a szovjet Kommunista Párt hivatalos napilapja és egyidőben például, főszerkesztője, nem kisebb személyiség volt, mint Hruscsov veje. Az angol újságíróksó kérdéseígy hangzott: — Mi az oka annak, hogy a Szovjetunió csak hat nappal a légikatasztrófa után ismerte el, hogy szovjet pilóta lőtte le a koreai személyszállító repülőgépet? Afanasyev tolmács útján történt válasza így hangzott: — Azt hiszem, hogy ezért a mulasztásért a szovjet hadsereg vezetőit terheli a felelősség. Valószínűleg, a beérkezett első jelentések bizonytalanok voltak. Valószínűleg a hadsereg magasrangú tisztjei nem látták az első napokban tisztán, hogy valójában mi történt. A tényeket a későbbi vizsgálat tisztázta. El kell ismernem, hogy a légikatasztrófával kapcsolatos első jelentéseinkkel egyáltalában nem vagyok megelégedve. Ez volt az első (és mindeddig egyetlen) eset, hogy egy magasrangú szovjet személyiség hivatalosan elismerte, hogy a légikatasztrófával kapcsolatban a Szovjetunió közlései az első hat nap alatt nem fedték a valóságot. Nem lehet kétség afelől, hogy a „Pravda” főszerkesztője ezt a nyilatkozatot az angol BBC irodavezetője számára, a Kreml hozzájárulásával tette. Nagyon ritkán történik meg a Szovjetunióban, hogy egy hivatalos nyilatkozatot hivatalos személyiségek bírálnak, különösen a külföldi sajtó számára. Felmerül a kérdés: lehetséges-e, hogy a Szovjetunióban bizonyos „politikai olvadás” történt és az ilyesfajta nyilatkozatok a jövőben általánosak lehetnek, vagy esetleg a szovjet politikában ellentét van a hadsereg és a kormány között? A demokráciák arra törekszenek, hogy a honvédelmi miniszter mindig polgári személy legyen, tehát a katonaság ne vehesse át az ország irányítását. A Szovjetunióban a magyarázat az, hogy a hadsereg szerepe alárendelt a mindenható Pártnak. A szovjet hadsereg úgynevezett politikai tisztjeinek valójában semmi közük a hadsereghez. .Szerepük az, hogy a Párt állandó ellenőrzését fenntart-A körülményeket fi-csák— nem utolsó foigyelembe véve és mérle-,a banda - hadsereggel gelve, úgy tűnik, hogy az első feltétel valószínűtlen. Mindenekelőtt semmi jel sem mutat arra, hogy Yuri Andropov, a Szovjetunió elnöke és a szovjet Kommunista Párt főtitkára, „titkos liberális” lenne. A Párt Központi Bizottságában egyetlen „liberálist” sem találhatunk, mindegyikük ortodox, pragmatikus kommunista. A „Pravda” főszerkesztőjének az angol újságíró számára adott nyilatkozata sokkal inkább a második feltevésre mutat, hogy kifejlődött egy bizonyos ellentét a szovjet Kommunista Párt és a szovjet hadsereg között. Érdekes arra emlékeznünk, hogy a szovjet rendszer legalább annyira óvakodik attól, hogy a hadsereg szerepe döntő legyen, mint a nyugati demokráciák. Az ok azonban nem azonos: a nyugati szemben is. A „Pravda” főszerkesztőjének a nyilatkozatából az tűnik ki, hogy a szovjet hadsereg vezetői hat napon keresztül nem mondták meg az igazságot a Pártnak és ezzel rendkívül kínos helyzet elé állították a mindenható Pártot és azokat a szovjet diplomatákat, akiknek ebben a kérdésben nyilatkozniuk kellett — és később meg kellett változtatniuk saját nyilatkozataikat — magyarán hazugságra kényszerítették őket. Amit a szovjet hadsereg vezetői tettek (és ez a „Pravda” főszerkesztője nyilatkozatának ki nem mondott lényege) az nem kevesebb, mint az, hogy semmibe vették a mindenható Párt felsőbbrendűségét. Az ellentét a hadsereg és a polgári lakosság között minden országban szükségszerű. A nyugati demokráciákban a demokratikus szavazás és a haderő szükségszerűen alárendelt szerepe akadályozza meg azt, hogy az ellentét legyen. A Szovjetunióban mindeddig a Párt döntő szerepe volt az akadálya annak, hogy a haderő domináló szerepet játszszék. A koreailégiincidens során kiderült, hogy a szovjet hadsereg vezetői adott esetben nem hajlandók alárendelt szerepet játszani. Magyar sorskérdéseket tárgyal az őszi Magyar Kongresszus Az ez évi Magyar Kongresszus november 25-26-án két napos történelemtudományi előadássorozatot rendez a magyar értelmiség, tanárok, könyvtárosok, ügyvédek, orvosok, mérnökök, szabadfoglalkozásúak részére. A Trianonban elszakított magyar országrészek helyzetét, a Kárpátmedence jövő kialakításának lehetőségeit tárgyalják meg a kitűnő szakértők. A résztvevő fiatalabb nemzedék, cserkészek, egyetemi hallgatók, mindkét nembeli fiatalság között 1000 dollár tanulmányi segély kerül szétosztásra. Hogyan? Érdeklődők bővebb felvilágosításért írjanak a Magyar Társaságnak, 1450 Granice Ave.,Cleveland, Ohio 44107. Csében tovább folynak a Pinochet-ellenes tüntetések és a rendőrök, az új elnöki utasítás értelmében, kegyetlenül és könyörtelenül szállnak szembe a tüntetőkkel.