Chicago és környéke, 1983 (1-53. szám)

1983-10-01 / 40. szám

George McGovern — John Anderson — Harold Stassen... mindenki elnök szeretne lenni... George McGovern, a préri állam Észak Dako­ta populista, szélső­ba­los ex-szenátora, akit az 1980-as választáson a konzervatív áradat kibuktatott a szenátus­ból, és aki 1972-ben Ni­­xonnal szemben minden addigi demokrata elnök­jelöltnél csúfosabb ve­reséget szenvedett, s úgy érzi, hogy végre el­érkezett az ő ideje, is­mét csatasorba áll a de­mokrata párt elnökje­löltségének elnyerése reményében. George McGovern kedden sajtóértekezle­ten jelentette be ezen­ szándékát. McGovern változatlanul mindenki­nél baloldalibb állás­pontot foglalt­ el és po­litikai meggyőződését a következőkben össze­gezte : „Békés együttélés a Szovjetunióval! Békés megegyezés Közép- Amerikában, Kubával, Nicaraguával, az El Salvador-i partizánok­kal. Új fegyverkorláto­zási szerződés megkö­tése a Szovjetunióval. Kevesebbet költeni a honvédelemre és jóval többet a nevelésügyre. — George McGovern egy jottányit sem válto­zott 1972 óta, amikor is egyedül Massachusetts állam szavazott reá. Miért hát ez az újabb próbálkozás? Látszó­lag most még inkább magára maradt, mint 1972-ben. Még a saját felesége is kijelentet­te, hogy nem hajlandó mellette korteskedni. És egyetlen korábbi kongresszusi beosztott­ja sem támogatja őt új harcában. Egyikük, Ga­ry Hart McGovern ve­zérkari főnöke 1972-ben most egyenesen ellene korteskedik, önmaga kí­vánja 1984-ben a demok­rata párt elnökjelöltsé­gét elnyerni. Miért lép hát újra fel McGovern? A válasz egyszerű. Többé nem szenátor, nem írnak és nem be­szélnek róla, nem tud­ja elviselni a mellőzést. És ha megint akkorát, vagy még nagyobbat bukna, mint 1972-ben, akkor is gyarapodna valamivel, külpolitikai ténykedése reklámmal szolgál, előadó-körút­ján díjának emelkedé­sét jelenti, és egy ideig ismét sütkérezhet a ri­valdafényben. Emlékezik-e még az olvasó, John Anderson­­ra? Ezüst sörény, asz­­tétikus arc, szarukere­tes pápaszem, keskeny akaratos száj. Ez a liberális-republi­kánus képviselő 1980- ban úgy találta, hogy Ronald Reagan és Jim­my Carter helyett egy harmadik lehetőséget kellene ajánlani az ame­rikai népnek: önmagát. Stewart Mott, a Gene­ral Motors vagyon egyik örököse, liberális mecé­nás finanszírozta akko­riban Andersont felbuk­kanása után. Az amerikai hírközlő média hamarosan bele­szeretett John Ander­­sonba. Az amerikai nép­ből kevesebben kértek belőle, 5 millió szava­zatot kapott. Ezek vi­szont pénzt küldtek és továbbra is támogatják őt. John Anderson a tör­vény rendelkezése mi­att visszaküldte támoga­tóinak az adományt, de levél kíséretében arra kérte őket, hogy ameny­­nyiben 1984-ben ismét indulna, küldenék neki vissza ugyanezt az ado­mányt, hogy ismét in­dulhasson. Azok akik Andersont 1980-ban kedvelték, még mindig vonzónak talál­ják, és Reagannál sok­kal jobban szeretik, így többjük tehát újból fi­nanszírozza Anderson próbálkozását. Ha van pénz, Ander­son is kész visszaugrani a TV képernyőjébe. Most harmadik lehető­ség helyett, — eddig már hét demokrata önjelölt akadt, McGovern a hete­dik, — John Anderson talán a nyolcadik, — így Anderson harmadik le­hetőség helyett harma­dik párt megalakításá­nak szükségességét em­legeti önmagával az élén. Hála az amerikai hírközlő médiának John Andersonról bőségesen hallunk majd a jövőben. Harold Stassen, szin­tén republikánus párti renegát. Jelenleg 74 esztendős. 40-50 évvel ez­előtt Amerika-szerte po­litikai csodagyerekként emlegették őt. Az 1940- es évek vége óta állan­dóan ajánlgatja magát elnökjelöltnek. De a re­publikánus párt minded­dig mást kívánt helyet­te, Tom Dewey-t, Eisen­­howert, Nixont, Barry Goldwatert, de sohasem Harold Stassent. Stassen a csodagye­rekből koros csodabogár lett, de vén fejjel úgy­látszik változatlanul elnök szeretne lenni. Most azt ígéri, hogy 1984- ben pár esztendős szünet után megint egyszer fel-,­lép. Ronald Reagan szá­mára Harold Stassen fel­bukkanása kevés ve­szélyt jelent. Sőt talán némi előnnyel jár. Nem Reagan lesz most a leg­idősebb kandidátus Stassen nála is vagy két esztendővel öregebb! Miért vagyunk feledékenyek? Az elveszett kulcs­csomó, a fontos megbe­szélés amelyről megfe­ledkezett az egyik részt­vevő, a beszéd amelyet a szónok előre bemagolt, de elmondásakor hirte­len beleakadt, mind­mind a feledékenység rémét idézik és a pusz­ta gondolat is a hideg­lelést váltja ki. Ezért talán érdemes idézni Morton Harold új könyvét, a You can have near perfect me­mory című könyvet. Hogyan lehet majd­nem tökéletessé tenni emlékező tehetségünket,­­ ez lenne hevenyész­ve magyar fordításának címe. A szerző emléke­zőtehetség Szakértő, aki Chicagóban intézetet ve­zet és felismeréseit nem­­csupán könyvében, ha­nem tanfolyamokon is terjeszti. Mr. Harold első meg­állapítása, az emlékező tehetség még ha jó is, nem tökéletes. A legtöbb ember múltját vissza­idézve a kellemesre szí­vesebben emlékezik vissza, mint a rosszra. Nem csupán múltját szer­eíti, hanem benne saját egyéniségét is. Például emlékezete szerint több versenyt nyert, mint a valóságban, többet ada­kozott jótékony célra, több jót tett és így to­vább, és így tovább. Az emlékező tehetség azonban nem csupán szépít, hanem helyen­ként halványít is és kül­ső beavatkozással is le­het változtatni az em­lékeken. Demagógok, politikusok ezt ponto­san tudják és alaposan kihasználják. Az emléket az agy külső benyomásként­ rögzíti, mint például a látványt. Felfogása rö­vid másodperc alatt tör­ténik. Fél perc a maxi­mum. Utána az agy ren­dezi az emléket és beso­rolja a hosszútávú em­léktár megfelelő részé­be. Ez egy hatalmas könyvtárhoz hasonlít­ható, hihetetlen meny­­nyiségű anyagot tárol. Ha még modernebb ha­sonlattal akarnánk él­ni, a computer által re­gisztrált információs tárházhoz hasonlítható. Téves a felfogás, hogy az emlékezet a koroso­dással romlik. A vissza­emlékezés sebessége va­lamivel csökken, de nor­mális körülmények kö­zött az emlékezettár éle­te végéig szolgálja tu­lajdonosát. Például az idegen nyelveket beszé­lő öreg korában is meg­őrzi ezt a tudását. A feledékenységet gyakran bebeszélik ma­guknak az emberek és aki az ilyesmi felett ag­gódik az csak tovább rontja vele emlékező tehetségét. A feszültség, a stress az egyik ellenfele az éles emlékező tehetség­nek, mert tompítja a fel­fogást. Veszélyes hely­zetben ez további nagy hátrány, mert az illető esetleg nem tudja hirte­­lenében, hogy mit is kell tennie. Az alkohol szintén tompítja az emlékek tá­rolását. Káros kihatása azonban csupán ideigle­nes, hatásának eloszlá­sa után ismét működik az emlékezet. Kevés al­koholista szenved kró­nikus agysérülést. Rö­viden tehát az alkohol más szervekben, példá­ul a májban jóval na­gyobb kárt idéz elő, mint az agyban. Sérülés, baleset ter­mészetesen teljes amné­ziát, emlékezet kiesést okozhat hosszabb és rö­­videbb időre, de néha tartósan is. Az kábítószerek pél­dául a marijuana hasz­nálata úgyszintén, ma­gas vérnyomásunknál a szex szintén ideiglenes emlékezet kiesést idéz­het elő. Hogyan lehet az emlé­kező tehetséget köszö­rülni? Többször elismé­telni egy új nevet. A vi­zuálisak okosan teszik, ha ezt leírással párosít­ják nem csupán a név is­métlésével. Ugyanez áll a szövegtanulásra. Em­lékek időközötti vissza­­idézése szintén hasznos­ lehet. De az emlékező tehet­ségnek legjobban azzal használ az ember, ha nem dúlja fel önmagát időnkénti feledékenysé­­gével túlságosan. Ezek Morton Harold, a chica­gói emlékezet szakértő megállapításai. Talán tanfolyamán még többet lehetne tőle tanulni, de ezért Chicagóba kelle­ne elrándulni. Magyarország KGST kapcsolatai akadályozzák az ország gazdasági kibontakozását A magyar gazdaság alapvető ellentmondá­sa brutálisan egysze­rű. Egyrészt az ország súlyos gazdasági nehéz­ségei, a nagyfokú eladó­sodás, a külkereskedel­mi egyensúly felborulá­sa, a versenyképesség gyengülése kikénysze­rítették a világpiachoz való alkalmazkodást, amit a magyar gazda­ságpolitika középpont­jába állítottak. Más­részt a magyar gazda­ság nagyon jelentős ré­sze lehorgonyzódott egy regionális gazdasá­gi szférában, a KGST- ben — abban a szférá­ban, amely a viszonyla­gos elmaradottságot, az elavult termékszerke­zetet, az anyaggal, ener­giával való pazarlást képviseli. Ráadásul a KGST domináns tagjá­nak, a Szovjetuniónak hatalmi politikai érde­ke, hogy ezek a viszo­nyok fennmaradjanak, hogy Magyarországnak a KGST-től való függő­sége fokozódjék, így aztán a magyar gazdaságpolitika való­jában nem lehet követ­kezetes. Nem beszélve arról az amúgy is lé­­nyeges körülményről, hogy a magyar párt nem hajlandó a gazdasági reformokat a politikai intézmény­rendszer megfelelő és szükséges reformjával összekap­csolni, — ami a követ­kezetes magyar gazda­sági kibontakozásnak már amúgy is gátat szab — maga a gazdaságpo­litika is tudathasadá­sos: miközben a gazda­ságnak egyik felét a vi­lágpiac igényeihez pró­bálja igazítani, — a má­sik felét kényszerítő erővel bilincsben tartja a regionális elmaradott­ság, a megmerevedett termékszerkezet, mond­hatni a parancsuralmi gazdálkodás viszonyai között. Így van ez, hi­szen a külkereskede­lem fele a világpiaccal, a másik fele a KGST- vel bonyolódik , és még világos választóvona­lat sem lehet húzni a gazdaság két fele között, hiszen a­ kétféle szem­pont többnyire egy-egy adott vállalaton belül is egyszerre érvényesül. A tudathasadást meg lehetne szüntetni, ha a KGST megreformálná önmagát, ha a magyar­hoz hasonló gazdasági reformok valósulnának meg a legtöbb tagállam­ban és a Szovjetunió­ban, ha átalakulna a szervezet külkereske­delmi kapcsolatainak rendszere — egyszóval: ha már nem lehetne lé­nyeges különbséget ten­ni a KGST-piac és a vi­lágpiac között. Ez ter­mészetesen lehetetlen. A tudathasadás enyhíté­séhez már az is elegen­dő volna, ha a KGST szerény lépésekkel elin­dulna ilyen irányba,­­ ha például a KGST két éve emlegetett csúcsér­tekezlete végre összeül­ne és elvi­ döntéseket hozna az áru- és pénz­­kapcsolatok kiterjeszté­séről, konvertibilis fi­zetések megvalósításá­ról, a belső együttmű­ködési rendszer reform­járól. De a Szovjetunió nem ezt akarja. Azt akarja, hogy a KGST tagállamok fűzzék még szorosabbra kapcsolata­ikat, messzemenően egyeztessék gazdasági terveiket, fokozzák a forgalmat egymás kö­zött, eszközöljenek nagy beruházásokat egymás között — és mindezt azért, hogy a világpiac­tól valamiféle független helyzetbe kerüljenek. És mit kínál ezért cse­rébe Moszkva? Már semmiesetre sem kínál­ja az olcsó nyersanyag- és energiaszállítások növelését, mint a múlt­ban — ellenkezőleg: ezek a szállítások drá­gulnak és egyre korláto­zottabbak. Annyira drá­gulnak, hogy a magyar külkereskedelem annyit emlegetett cserearány­romlása túlnyomó részt a szovjet forgalomban csapódik le. A legjobb esetben Moszkva esetleg áldását adná olyan pi­­aci-ízű reformok beveze­tésére, amelyek révén közvetlen előnyre tesz szert. Ilyen lehetne a szovjet nyersanyagok és energiahordozók árának világpiaci szintre való felemelése csakúgy, mint a külkereskedelmi deficitek készpénzben történő kiegyenlítése — hiszen az utóbbi évek­ben a legtöbb KGST tag­állam deficiteket hal­moz szovjet forgalmá­ban. De aligha lehet ar­ra számítani, hogy Moszkva megenged olyan reformokat, ame­lyek lazíthatnák a ke­leteurópai országok KGST függőségét, ame­lyek révén szorosabban tudnának felzárkózni a világpiachoz. Lugánói Ősz Saáry Éva A füveket meghizlal­ták az esők, s a strand vén platánjai teleszór­ták sárguló, rongyos le­­veleikkek a pázsitot. A lárma, a nyüzsgés el­múlt, csak — a tavasz­tól őszig állandóan lát­ható — törzsvendégek üldögélnek még nap felé tárulkozva­ székeiken. A lidó kövér macskája hol egyiknek, hol másik­nak a lábához dörgölőd­­zik dorombolva, s a hattyúk, amelyeket jú­lius-augusztusban csak messziről láttunk, most kitipegnek a partra, turkálják a hervadt le­veleket, vagy szárnyuk alá dugott csőrrel szu­nyókálnak a fényben; a fényben, amely egészen más, sokkal csillogóbb és élesebb, mint nyáron. A hőség párái felszakad­tak, s most oly tisztán láthatók s oly­an élesen körvonalakkal rajzolód­nak ki a túlpart hegyei, mintha valami tündér­mese illusztrációiként készítették volna őket... De élet még mindig van, egyhangúan ismét­lődő, mint az örökké­valóság. A nyugdíjas főmérnök rendületlenül pingpon­gozik a zömök ticinói postaigazgatóval, s a parti homokban a gön­dörhajú angol aggle­gény — akiről minden­ki azt mondja, hogy „ke­nyérre lehet kenni” — nap mint nap hajigálja a súlyos fémlabdát, melynek egyetlen­ fel­­adata lenne, hogy bele­guruljon az 5-6 méterre lévő lyukba. Persze, nem mindig teszi, s en­nek miértjét és hogyan­ját — már vagy húsz év óta — egyforma izga­lommal vitatják meg a játék résztvevői. Kint ülve a strand­­vendéglő teraszán, leg­főbb szórakozásunk a gyalogvitorlások (a windsurf ötletes ma­gyar neve) mustrálga­­tása. Különösen a kez­dők adnak sok látvá­nyosságot és mulatsá­got, akik hol a vitorlát ejtik bele, hol pedig maguk bukfenceznek — a még nem túl hideg — vízbe. A csillogó horizont fe­hér yachtokat és hosz­­szú hajókat ringat, a feltámadó szél pedig időnként megduzzaszt­­ja, ide-oda csattogtat­ja a vörös-kék ticinói zászlót. A verebek is elszem­­telenedtek(most is, hogy írók, itt csipeget egy az asztalomon, s csillogó, kis gyöngyszemével ér­deklődve figyeli tol­lam járását), ami pedig a darazsakat illeti, na­gyon kell vigyázni, hogy le ne nyeljen egyet­­egyet sonkás zsemléjé­vel az ember! Szeptember. Megkez­dődött az Ősz, a csend a béke és elmélkedés időszaka. Egymásután jutnak eszembe a szebb­nél szebb versek (hiszen a költők mindig rokon­szenveztek az elmúlás­sal!): „Itt van az ősz, itt van újra, s szép, mint mindig, énnekem. Tudja Isten, hogy mi okból Szeretem? de szeretem. Kiülök a dombtetőre, Innen nézek szerteszét, S hallgatom a fák lehulló Levelének lágy neszét.” — mondja Petőfi. Nietzche (Szabó Lő­rinc) azonban komolyan figyelmeztet: ,,Ez itt az ősz, ha rád fúj - Menekülj! Menekülj!" - összetörsz! • És ki ne emlékeznék Rostand (Ábrányi) Cyra­no de Bergeracjának mindent feloldó haldok­lási jelenetére? „A levelek! Mily rendre hullanak!... És szőkeségük mily velencei! Hullásuk mennyi bájjal van teli! A végső utat, míg alá lebeg, Minden levél mily szépen teszi meg! Ámbár a sárra mind rettegve néz: Bukásuk bájos, mint egy röpülés!" Márai Sándor könyvei: ítélet Canidosban $ 3.50 Judit és az utóhang $ 10.00 Jób és a könyve $ 15.00 A delfin visszanézett $ 12.00 San Gennaro vére $ 10.90 Napló 1958-67 $ 15.00 Szindbád hazamegy $ 9.00 Béke Ithakában $ 10.00 Kérje ingyenes katalógusunkat! Megrendelhetők: Újváry- „Griff’ Kiadó Titurerstrasse 2 D-8000 München 81 Telefon: (0 89) 98 94 23 Kedves Olvasóink! Kérjük, hogy támogassák a lapunkban hirdető Üzletembereket és Egyesületeket, mert az ő — sokszor erejüket meghaladó — áldozatvállalásuk nélkül, vagy nem lenne magyar újság Chicagóban, vagy az előfizetési díj legalább háromszorosa lenne a jelenlegi árnak, a Chicago és Környéke Szerkesztősége Az erős napsugár nemcsak kellemetlen veszélyes is lehet A nyarat végülis meg­kaptuk és talán az soha­sem volt olyan hosszú és tartós, mint az idén. A forró meleg ellen gyakran keresünk eny­hülést strandokon és a nők, természetesen, igyekeznek lesülni, mert valamiképpen úgy ér­zik, hogy a barna bőr — vonzó. (Nem érdek­telen megjegyezni, hogy ugyanekkor viszont a barna bőrt kívánó nők nagy része nem szereti a barnabőrű négereket. — Szerk.) Dr. John Hiller, new yorki bőrgyógyász, az erős napsütéstől liheg­ve és kimerülten, a kö­vetkezőket mondta ezel kapcsolatban az újság­íróknak: — Ne feledjük el, hogy az erős napsugár — ha annak hosszabb ide­ig kitesszük magunkat — nemcsak kellemetlen, mert valóságos, fájdal­mas égési sebeket okoz­hat, hanem rendkívül veszélyes is. — Mindenekelőtt, már tudják az orvosok, hogy az, aki hosszú ide­ig erős napsütésnek te­szi ki magát, könnyen bőr­rákot kaphat. Ezen­kívül azonban, a hosszú ideig tartó napozás rán­cossá teszi a bőrt és ez különlegesen figyelem­re méltó a nők eseté­ben. Minden ellenkező hírrel szemben, a rán­cok ellen nincs orvosság. Egyetlen kenőcs sem tünteti azokat el. Koz­metikai műtéttel átme­netileg láthatatlanná te­hetjük a ráncokat, ame­lyek azonban 2-3 eszten­dő múltán visszatérnek és akkor újabb kozmeti­kai műtétre lesz szük­ség. Ez a folyamat azon­ban nem folytatható a végletekig. Elérkezik az idő, amikor a második, vagy harmadik ráncta­­lanító műtét után a koz­metikai sebész már nem tudja eltüntetni a rán­cokat. A különleges hő­ségre való tekintettel, tanácsom a következő azon nők számára, akik minden körülmények között barnák akarnak lenni: — Minden napozás után, esténkint, füröd­­jenek meg nagyon me­leg vízben, vagy leg­alább is, zuhanyozzanak nagyon meleg vízzel. Előzőleg távolítsák el bőrükről az összes kenő­csöket.­­ Ha állandóan akar­nak napozni, tegyenek testükre vékony törölkö­zőt. A helyzet ugyanis az (és ezt általában nem tudják), hogy a napsuga­rak könnyen áthatolnak a vékony anyagokon. Az eredmény ugyanaz, mintha valaki fedetlen testtel napozik: barna lesz a bőre, de mivel a napsugarak nem érik közvetlen a bőrt, keve­sebb lesz a bőr­rák és a napszúrás veszélye. — Napozás közben mindig viseljünk olyan kalapot, amely megvédi a hajat, a fejbőrt és az arcot. — Napozás közben ál­landóan viseljünk sötét szemüveget, mert az az egyetlen lehetőség ar­ra, hogy szemünket megvédjük. A színes szemüveg-lencsék, bár­milyen vonzóak is, nem védik meg a szemet: a napszemüvegnek telje­sen sötétnek, színtelen­nek kell lennie. — Amikor a napozás után esténkint meleg vízben megfürdünk (amint azt javasoltam) tegyünk a fürdővízbe 1-2 evőkanálnyi növé­nyi főző­olajat. — Semmi körülmé­nyek között se napoz­zunk reggel tíz és dél­után két óra között: a napsugarak azokban az órákban a legerőseb­bek — és a legveszélye­sebbek.­­ A közhiedelem azt tartja, hogy ha napozá­sunkat időnként megsza­kítjuk azzal, hogy vízbe megyünk, ez megfelelő védelmet biztosít a „gyilkos” napsugarak ellen. Ez azonban téve­dés: az igazság az, hogy a napsugarak legalább három lábnyi mélység­re be tudnak hatolni a víz felszíne alá és ezen­kívül, a víz szinte pil­lanatok alatt teljesen le­mossa testünkről a nap­sugarak ellen védő ke­nőcsöket. A szőkék és a világosbőrűek álta­lában ne napozzanak hosszabb ideig, mint naponta 10-15 percig, a sötétbőrűek és sötétha­­júak napi 30-35 percet napozhatnak, különle­gesebb veszély nélkül.­­ Ne feledjük azon­ban el: az órákig tartó napozás mindenképpen és mindenki számára ártalmas. CHICAGO és KORNYÉKÉ "CHICAGO AND VICIMTV HUNGARIAN WFFKn \Fl\SPAPFR Chicago & Vicinjty US PS 103*620 Magyar Hetilap lg Hungarian Weekly Newspaper Üzleti iroda — Business office 4125 N. Central Park Ave. Chicago 111. 60618 Megrendelem lapjukat Meghosszabbítom előfizetésem Az előfizetési díjat.......évre mellékelem Előfizetés egy évre $ 25.00, Félévre $ 15.00 Nyugdíjasoknak egy évre $ 20.00 Név:............................................................................ □ □ Házszám és utca: Város...................... . Állam....................Zip Code.

Next