Chicago és környéke, 1983 (1-53. szám)
1983-10-08 / 41. szám
Andropov megszólalt... Mit mondott?... És miért? Több amerikai lap rámutatott arra, hogy a Szovjetunió polgári vezetősége a dél-koreai gép tragédiája óta lapul, egyetlen szó sem hangzott el Andropov részéről, sőt még korábbi versenytársa Chernenko sem szerepelt sehol és nem hangoztatta véleményét. Helyettük a vörös hadsereg vezetői beszéltek, tagadtak, részben beismertek, majd ellentámadtak. Nos, majdnem egy hónappal később Andropov végre megszólalt. Éspedig saját nevében, mint a Kreml ura beszélt, brutálisabban mint bárki elvárta volna. A Nyugaton sok Kreml-szakértő beleremeg majd mondanivalóiba. És abba is, hogy mindez nem a Pravdában jelent meg először, kísérleti luftballonként, álnéven, avagy a TASS távirati iroda közleményében, egyik kommentárétól álcázva, hogy ebben tálalja a Szovjetunió jelen vezetőjének véleményét. A szokástól eltérően, ami most következik, azt maga Andropov olvasta be a szovjet TV-ben a múlt hét szerdájának estéjén. Andropov különös bevezetője: A szovjet vezetőség akarja a szovjet nép, de más népeknek is tudtára adni, valamint azoknak is akik más népek sorsát irányítják, hogy miként értékeli ki a külpolitikát, amelyet az Egyesült Államok jelenlegi kormánya követ. Tömören: Ez egy militarista politika, amely a békét a legsúlyosabban veszélyezteti. Lényege az Egyesült Államok katonai túlsúlyának biztosítása, tekintet nélkül más államok és népek érdekeire! Politikai célkitűzéseinek megvalósítására, ezért a jelenlegi amerikai kormány példanélküli fegyverkezésbe fogott. Mindenfajta fegyvert gyárt, nukleáris, kémiai és szokványos fegyvereket és a jövőben a fegyverkezési versenyt az űrre is ki kívánja terjeszteni. Különböző ürügyek alatt az Egyesült Államok határaitól ezer és ezer kilométeres távolságra küldi katonáit. Más országok ügyeibe fegyveresen avatkozik be és erőszakot alkalmaz. Amerikai fegyvereket használ azok ellen akik nem követik Washington diktálását. Ezért a feszültség világszerte növekszik, Európában, Ázsiában, a Közel-Keleten és Közép- Amerikában. Ezek a bűnözők a Szovjetunió becsületébe gázoltak Saját embertelen és veszélyes politikájuk takargatására és igazolására ugyanezek az emberek rágalmak özönét zúdították a Szovjetunióra, a szocializmusra, mint társadalmi berendezkedésre. A tónust maga az Egyesült Államok elnöke szabta meg. Ki kell mondani kereken, csúf látvány amikor egy vezető egy olyan országnak, mint az Egyesült Államoknak vezetője, megpróbálja bemocskolni a szovjet népet, és nincs olyan erkölcstelen hazugság, amit erre fel nem használna, miközben képmutatóan humanizmusról és erkölcsről papol. Újabban a vezetők Washingtonban nem csupán az erkölcsöt adták fel, hanem az udvariasság legelemibb formáit is, ami a diplomatáknak jár ki. Nem csupán határokat és államokat sértenek meg, hanem magát a világszervezetet is. Ilyen előzmények után felmerül a kérdés, hogy vagyon szolgálhat-e Amerika továbbra is az ENSZ házigazdájaként? Andropov fenyegetése az amerikai fegyverek felállítása esetére Mondjuk csak ki minden tartózkodás nélkül, amennyiben amerikai fegyverek jelennének meg Nyugat-Európában, az ott élő népek jórésze akaratának ellenére, úgy ez egy olyan lépés lenne, amely a béke ellen irányul és amelyet az Egyesült Államok vezetői tesznek meg a NATO országok olyan vezetőivel, akik ehhez csatlakoztak. A Szovjetunió jóakarata és vágya a megyegyezésre ne tévesszen meg senkit. Senki se tekintse ezt a gyengeség jelének. A Szovjetunióénak megvannak a maga eszközei arra, hogy megfelelő ellenintézkedéseket tegyen a katonai egyensúly felborításának meggátlására. De mi nem a fegyverek versenyét és felhalmozásuk versenyét óhajtjuk. Mi a békét kívánjuk a gazdasági fejlődést, a tiszta környezetet, mindenkinek jólétét. Planétánk minden népe és lakója tisztában kell hogy legyen azzal, hogy a veszély küszöbön áll és kinek a részéről, honnan fenyeget? Az emberiség még nem veszett el. És józan eszét sem vesztette el. Ennek bizonyítéka az, hogy a háború és rakétaellenes tömegek menetelnek Európában és más kontinenseken is. Mindazok, akik a fegyverkezési verseny ellen felemelik szavukat számíthatnak a Szovjetunióra és más szocialista államokra. Mi mindent megteszünk, hogy továbbra is fenntartsuk a békét. Mindenkivel békében kívánunk élni, az Egyesült Államokat is beleértve. A Szovjetunió senkit sem kényszerít fegyverkezési versenyre. Senkire sem kényszerítjük politikai berendezkedésünket. A világhelyzet megjavítását kívánjuk, és erre konkrét javaslatokat teszünk és a jövőben is mindent elkövetünk, hogy a békét megőrizzük. Amerika veszélyes útját szövetségesei is követik Andropov ezután arról panaszkodik, hogy a Reagan kormány egyre mélyebben rántja be a válságba vazallusait. A NATO szövetségeseket szintén a veszélyes útra kényszeríti, amelyet ő követ és most ezek is résztvesznek a fegyverkezésben. Washington kísérleteket tesz arra is, hogy újra felébressze Japán militarista szellemét és ezt saját katonai és politikai gépezetébe építse be. A történelemből mit sem tanult Amerika jelen vezetősége, feledi hogy milyen veszélyt jelentett számára Japán a múltban. — Andropov szó szerint így folytatja: Az emberek rendszerint nem szánkból, hanem a cselekedetekből ítélnek, így amikor Amerika elnöke kiállt az ENSZ pódiumára és ott fennkölten szónokolt arról, hogy ő mennyire szereti a békét és a népek önrendelkezését, szuverenitását, — az emberek nem a szavakat hallották, hanem elmondójának cselekedeteit ítélték meg. Amerika mai kormánya féktelen imperialista hódító és ez felelős a koreai gépért is Ha valakinek még lett volna illúziója, táplált volna olyan ábrándokat, hogy a viszony megjavul Amerika jelenlegi kormánya és a Szovjetunió között, úgy a legutóbbi fejlemények hatására okosan teszi, ha feladja ábrándjait. Imperialista ambícióitól hajtva az amerikai kormány olyan messze megy, hogy kételkedni kell abban, van-e egyáltalában fékje, amely megakadályozhatná azt, hogy átlépje azt a vonalat, amelyet józan ember vonakodna túllépni. A szofisztikált provokáció, amelyet az amerikai titkosszolgálat agyajt ki, dél-koreai utasszállító gépet használva fel, ékes példája annak a kalandor politikának amit ez a kormány folytat. Mi a magunk részéről tárgyilagosan és bizonyítékokkal támasztották alá az akció szükségességét. A bűn azokra hárul, akik ezt a provokációt kiagyalták, tekintet nélkül arra, hogy hányfajta hamis magyarázattal szolgálnak. Az igazság be lett bizonyítva! A szovjet vezetőség kifejezte sajnálkozását az emberéletek vesztesége felett, amely annak a példátlan bűnös beavatkozásnak következménye, ami határaink megsértésével járt. • A bűn arra hárul aki ezt kiagyalta és aki a provokációt követően gyorsan arra kényszerítette az amerikai kongresszust, hogy egy koloszális katonai köl srapnereket. Andropov elveti Reagan új fegyverkezési ajánlatát Andropov üres fecsegésnek nyilvánította Reagan elnök ENSZ-ben tett új fegyverkorlátozási javaslatát. Régi próbálkozásnak, hogy a Szovjetuniót ezzel leszerelésre kényszerítse és önmagának szerezze meg a katonai fölényt. Amennyiben Amerika új rakétákat állítana fel Európában, amelynek gombját Washingtonban lehetne megnyomni, ez csakis az Egyesült Államok előnyét szolgálná és ennek Európa látná kárát, — mondotta Andropov. Ezáltal rabja lenne Reagan őszinte, de cinikus politikájának. Nem világos, hogy az európai vezetők, akik saját népeik érdekei ellen cselekszenek tisztában vannak-e Reagan szándékával? Mondjuk csak ki, — folytatta Andropov, — minden tartózkodás nélkül, amennyiben amerikai fegyverek jelennének meg Nyugat-Európában a magunk részéről megtennénk az ellenintézkedést. És mit jelent mindez? Kissé sűrítve ez volt Andropov példanélküli kirohanása, az idézeteknek éppen duplájából állt a teljes szöveg. A legelső gyors kommentár a New York Times címoldalán jelent meg egy politikai cikkbe sűrítve. Leslie Gelb írta, a Times politikai munkatársa, aki egy korábbi amerikai kormányzatban rövid ideig a State Departmentben szolgált. Gelb cikkében arról morfondírozott, hogy Andropov úgy látszik teljesen feladta a Reagan kormányzatekezést elfogadjon, miközben a terv gonosz kiagyatot és a reményt, hogy megegyezhet vele. ...*—Gelb szerint a legrosszabb esetben a Szovjetfóia elégedetten dörzsölte kezeit. ■ Ez Hát a humanizmusa államférfiaknak, akik a név utasainak halálát újabb halálözön elindítására kívánják felhasználni, új fegyvereket akarnak vásárolni. MX-rakétákat és ideggázt tartalmazó unió az elkövetkező hónapokban bajokat kever majd Közép-Amerikában és a Közel-Keleten. Szerinte a második és kevésbbé pesszimiszta lehetőség, Andropov szavait a személyes bosszúság diktálta, amit a sérelem felett érzett, amit a Reagan kormány küldött címére, valamint a tisztelet hiánya miatt, amit Washingtontól, a másik szuperhatalomtól elvárt. A New York Times embere Gelb szerint a harmadik interpretáció ez lehet: Andropov tudja, hogy Reagan ENSZ-beszéde igenis új leszerelési javaslatokat tartalmazott és újabb amerikai engedményeket. Tudja azt is, hogy ezekre Moszkvának választ kell adnia, amennyiben nem akarja, hogy az európai és amerikai közvéleményért folytatott párharcban a Szovjetunió maradjon alul. E harmadik interpretáció szerint Andropov vitriolos nyilatkozatát kizárólag időnyerés reményében tette, időt akar nyerni, hogy addig Moszkva valami új választ dolgozzon ki Reagan új javaslataira. Saját véleményünk szerint mind a három feltekvés lehetséges. Lehetséges az, hogy Andropov végleg leírta Reagant és ezt kívánta most a világ tudtára adni. Lehetséges, hogy nyilatkozatának elsőrendű célkitűzése az 1984-es amerikai választási harcba való belépése. Ez a választási harc, mint jól tudjuk hetek, sőt hónapok, sőt mi több majdnem egy esztendő óta folyik. Azt nem vitatjuk, hogy Andropov személyes bosszúságot és gyűlöletet érez Reagannal és kormányával szemben. És lehetségesnek tartjuk azt is, hogy Andropov esetleg időt akart nyerni. Amennyiben úgy látná, hogy nem sikerült amerikai ellenfelét és ennek európai szövetségeseit megijeszteni, úgy esetleg Moszkva még az 1984-es amerikai elnökválasztás előtt Genfben hirtelen kiegyezhet Washingtonnal. Miután kitapogatta azt, hogy Reagan a közvélemény nyomására mekkora engedményre kényszerül, és mennyivel kevesebb új rakétát hajlandó felszerelni Európában. És ezáltal mennyit tudna Moszkva megőrizni jelenleg kétségtelen katonai fölényéből anélkül, hogy ezzel újabb fegyverkezési kiadásokra kényszerülne. A három lehetőség közül a legvalószínűbb Andropov gyűlölete és bosszúvágya a Reagan kormányzat iránt. Másodsorban az, hogy Andropov nyilatkozata keringőre való felhívás az európai és amerikai hasznos idióták számára, kérés, hogy segítsék őt minél gyorsabban kibuktatni Ronald Reagant a Fehér Házból. De hát tulajdonképpen ez a harmadik lehetőség is csupán időnyerés. Idegfeszített várakozás a Kreml részéről annak kitalálására, hogy mit is gondol most és hogyan cselekszik majd az amerikai nép? Gyakran, nagyon gyakran megtörténik, hogy olyan állítások, amelyeket már többször megcáfoltak és amelyek helytelensége bebizonyosodott, az emberek elhisznek, sőt tovább szajkóznak. Ez nem utolsó sorban áll a német mezőgazdaságra. Újra azt hangoztatják, hogy az Európai Közösség mezőgazdasági politikája túl sok pénzbe kerül, túlságosan bürokratikus és indokolatlanul nagy feleslegeket teremt. Számokról nem beszélnek, de felesleg hegyeket emlegetnek. Azt a benyomást keltik, hogy a Közösség e téren helytelen döntéseket hoz és megakadályozza azok revideálását. Ugyanakkor eddig senki sem tett tényleges reform javaslatot. Továbbra is a holland Mansholts-ra hivatkoznak, aki a Közösségből való kilépése óta a nyilvánosság előtt beismerte tévedéseit, amelyekben azt javasolta, hogy a német mezőgazdaságot az ipar javára össze kell zsugorítani. Teóriájának nem sok köze van a való helyzethez. A mezőgazdaságot, mint a biztonság kérdését, nem lehet úgy megítélni, mint az ipart. A földművelés a természettel van összefüggésben és ezért nem lehet az ember által mesterségesen teremtett pénzügyi mérlegek kényszerzubbonyát ráhúzni. A mezőgazdaság a nemzetgazdaság alapja. Szükség idején meg lehet lenni az ipar újabb találmányai nélkül, de az ember nem éli túl azt, ha nincs mit ennie. Ennek folytán a mezőgazdaság a biztonsági A zöld piac Habsburg Ottó politikának is elválaszthatatlan eleme, mert a legszükségesebb élelmiszerellátás biztosítása a közösség legfontosabb feladatai közé tartozik. Egy felelősségteljes politikus kötelessége, hogy felkészüljön a legrosszabb eshetőségre. A jó időkben való kormányzás nem nagy kunszt. Az igazi mester a nehéz időkben mutatja meg azt, hogy mit tud. A helyes biztonsági politikának mindig számítania kell háborúra és válságokra. Ilyenkor a lakosság élelmiszerellátásának biztosítása a túlélés előfeltétele. A mezőgazdasági túltermelés legfontosabb területei a tengerentúlon vannak. Háború esetén a hajón való szállítás szűnnék meg elsőnek, mert egy modern összeütközésben az ellenségeskedések a tengerekre is kiterjednének. Ezért Európának, mint a legszegényebb földdel rendelkező kontinensnek arra kell törekednie, hogy a városok és ipari központok ellátására mindenkor elegendő tartalék álljon rendelkezésre. Az Európai Közösség éppen ezt tűzte ki céljául. El is érte. Létszükségletünk minimumának 95 %-át ma belföldön termeljük. Ez a „zöld piac” nagy eredménye. Ellenfelei azt állítják, hogy a biztonsági tényező túlbecsülése által gyengül a Közösség külkereskedelmi mérlege. Ha mezőgazdasági termelésünket korlátoznák, lényegesen több ipari készárut vihetnénk külföldre — mondják. Viszont ez azt jelentené, hogy a Közösség jövőbe tekintő érdekeit feláldoznák az azonnali fogyasztás oltárán. Ehhez járul, hogy a valószínűség szerint hamarosan komoly élelmiszerválságnak nézünk elébe. A termelést korlátozó agrárpolitikájuk következtében ugyanis a kommunista államok élelmiszerbehozatalra szorulnak. Népességük az emberiség egyharmadát teszi ki. Azelőtt például Lengyelország, Románia és a Szovjetunió, amelyet akkor még Oroszországnak hívtak, sok mezőgazdasági terméket exportáltak a világpiacra. A gyarmatok megszűnése után Afrikában keletkezett felfordulások ennek a földrésznek a termelését is tönkretették. 1965 óta a Fekete-Afrika élelmiszertermelése 22 %-kal csökkent és most is 2 %-kal megy vissza évente. A világnépesség szaporodásával ez mindnyájunk számára sötét perspektívákat jelent. Ezért parancsolóan szükséges, hogy egészséges agrárpolitikát folytassunk. Ennek fontos eleme az, hogy a falunak olyan életszínvonalat biztosítsunk, amely az ifjúságot arra készteti, hogy ott maradjon, ott keressen jövőt. Ezenkívül bebizonyosodott, hogy csak a családi kezelésben lévő parasztbirtokok képesek arra, hogy válságos időkben a városi lakosságot élelemmel lássák el. A nagybirtokok ilyenkor csődöt mondanak. A régi, Mansholt féle politika, amelyet egyesek ma is, főleg szociálpolitikai elgondolások alapján tovább hirdetnek, alapjában véve helytelen. Egyedül a zöld piac rendszere biztosítja a jövőt. Minden ellenkező híresztelés ellenére nem is drágább. Ha holnap megszüntetnék és a mezőgazdasági politika irányítását ismét az egyes államokra bíznák, úgy a kiadások már az első évben majdnem egyharmaddal emelkednének. Távol áll tőlünk, hogy a zöld piacot eszményesítsük. Mint minden emberi alkotásnak, ennek is megvannak a gyengéi. De el kell ismernünk, hogy legfontosabb feladatát teljesítette a Közösségben. Ezért rossz politika, hogy kizárólag hangulatkeltésből és a tények bűnös leegyszerűsítésével a fürdővízzel a gyermeket is kiöntsük. A zöld piacot természetesen lehet tökéletesíteni, de eltörlése katasztrófára vezetne. A kínai kártya Caspar Weinberger amerikai honvédelmi miniszter Pekingben töltött 4 napot. Ott Kína vezetőivel tárgyalt a két ország jövőbeli katonai kapcsolatairól és az esetleges amerikai fegyverekről, amelyeket Washington juttatna Pekingnek. Weinberger látogatásának legvégén bejelentették Pekingben, hogy Reagan elnök jövő áprilisban hivatalos látogatást tesz Kínában és ezt követően a látogatást Kína vezetője viszonozza majd Washingtonban. Ez a váratlan és meglepő bejelentés azt sejtteti, hogy Washington kijátszotta kínai kártyáját Moszkvával szemben. Avagy Peking volt az, amelyik az amerikai kártyát adatként kijátszotta a Szovjetunió ellen? 3. oldal Megy-e Reagan Manillába? A Fülöp-szigeteken hetek óta tartó zavargások a Marcos elnök ellen rendezett tüntetések lassan Amerikaellenes tüntetésekké fajulnak. A merénylet áldozatául esett Benigno Aquino megbosszulását követelő hangokat, most Amerika-ellenes szólamok váltják fel. Követelések, hogy Ronald Reagan mondja le őszi távol-keleti utazása során tervezett egynapos manillani látogatását, mert ez úgy tűnne, hogy Amerika továbbra is támogatja Marcost, a diktátort. .. a gyilkost! A Fehér Ház nehéz dilemma előtt áll. Amenynyiben lemondja a látogatást, ezzel azt a látszatot kelti, hogy leírta Ferdinand Marcost és sietteti az ő bukását. És amennyiben Marcos mégsem bukna, úgy megromlana Amerika viszonya a filippinó elnökkel. Az USA legfontosabb távol-keleti légi és haditengerészeti támaszpontjai vannak a Fülöp-szigeteken. Marcos nyíltan fenyegetőzött ezeknek elvételével, amennyiben a Reagan látogatást lemondanák. De ha sor kerülne az amerikai elnök látogatására, úgy ez további olaj lenne a tűzre a Fülöpszigeteken és az amerika-ellenes tüntetések még jobban elfajulnának. Amellett a Fülöpszigetek a merényletek hazája, különös veszélyt tartogat Ronald Reagan számára, aki egy izben már majdnem életével fizetett egy hasonló kalandért. Ebben a nehéz szituációban Reagan elnök new yorki látogatása idején exkluzív interjút adott az őt támogató new yorki bulvárlapnak a New York Postnak és ebben említette a lehetőséget, hogy a manillai látogatás elmaradhat, de nem az ottani feszültségek miatt, hanem mert a kongresszus ülésszaka talán őszre húzódik, ami a távol-keleti körút megkurtítását tenné szükségesség______________ A kongresszus és Reagan kompromisszumot kötött A képviselőház megegyezett Reagan elnökkel abban, hogy Libanonba küldött amerikai marine csapatok a Háborús Aktus törvénycikk ellenére az ebben előírt három hónap helyett tizennyolc hónapon keresztül folytathatják tengeren túli békekiküldetésüket Libanonban. A szenátusban Reagan kritikusai megkísérelték ezt a tizennyolc hónapot négyre lefaragni, de sikertelenül. A kongresszusnak az elnökkel kötött kompromisszuma hátterében a következő rejlik: A demokrata párt tart attól, hogy az elnökválasztás évében Libanon esetleges elvesztéséért őt tennék felelőssé, amennyiben akadályozná Reagan libanoni politikájának végrehajtását.