Chicago és környéke, 1983 (1-53. szám)

1983-10-08 / 41. szám

Gödöllő álomvilága és új értelmezése Fillmoreban ____________________Koréh Ferenc (Fillmore, N.Y.) — Lássuk, mit adtak ebédre Gödöllőn, 50 évvel ezelőtt... Kezemben egy puhakötésű régi könyvet forgatok, benne van a gödöllői jamboree étrendje. A fillmorei „Sík Sándor Cserkészpark” konyhájában állok, az ajtóra ki van írva: „Tilos a bemenet!” Dehát én efélével nem törődöm, kihasználom az újságíró vélt különjogait. Sőt még csipkelődni is próbálok: — Gödöllőn kizárólag férfiszakácsok főztek... Pecsenye volt ezen a napon, metélt tésztával ... Jobb lett volna, ha befogom a számat. Az asztal mellett Ottó Lászlóné áll, hagymát vág. Lecsapja a kést, pirosragyurtó arccal fordul felém . — Micsoda sovén férfiak! — mondja. — Tán magának nem az édesanyja főzött? Laci ott áll a közelben, meglehetősen zavartan. Valamit mond is, fáradt az asszony. Ő? Laci hazamegy mert munkájából nem maradhat el, felesége marad és végzi a főzést az egész tábornak, ami bizony kimerítő. Én is zavart vagyok. Nagy hangomból nem maradt semmi. Hiszen én nem akartam megbántani ezt az áldozatos magyar asszonyt. „Sovén” férfi vagyok. Éppen csak egy kicsit mókázni próbáltam. Meglehetősen dadogva bocsánatot kértem és kisomfordáltam. A női nem tisztelője vagyok — és voltam mindig. Nyugodtabb pillanatában bizonyosan Ottó Lászlóné is mosolyog az incidensen. Én rögtön el is felejtettem az egészet. Éppen szemben jön a „repülőpüspök”, dr. Irányi László, akit röviddel ezelőtt szenteltek fel Washingtonban. Aligha van még egy püspök a világon, akinek ennyit kell utaznia. A táborból megy, Ohioba, aztán New Yorkba, majd Európába. Dél-Afrika, az ottani magyarság is legközelebbi tervei között van. Mikor jut el Ausztráliába? Nem lehet tudni. Róka Miska Ádám János atyát biztatja, álljon a püspök mellé és engem is kér, mert le akar fényképezni. És jön Nt. Bertalan Imre, az Amerikai Magyar Református Egyesület elnöke éspedig mint olyan öreg cserkész, aki ott volt Gödöllőn 50 évvel ezelőtt. Pöttyömnyi legény lehetett. A többi „gödöllős” öregcserkész is jön, bizony kissé botladozva, jónéhányan botra támaszkodva. Itt akartak lenni, mert a fiataloknak csak ünnepély, nekik, az öregeknek ez az élet egy drága darabja. Az öregek nézegetik, méregetik a fiatalokat és aztán oly vélemény alakul ki bennük: a cserkészet nem változott! Egy kicsit más de a lényeg ugyanaz. Az öregek végigjárják a 100 holdas erdős tábort, benéznek az épületekbe. Mert a Sík Sándor Cserkészparkban sok minden épült. Éppen most készült el a kórház. És bent az erdőben egy terem, ami a néhai dr. Ravasz László református püspök nevét viseli. Egy kicsit odébb van a katolikusok ,,fenyőkatedrálisa”. Az öregek szívesen belevetik magukat az emléktábor szellemi életébe. Kötelességtudóan részt vesznek a magyarságtudat ankétján. Ezen az ankéton azt vizsgálják, vajon a megcsonkított országban két világháború közt milyen mértékben izmosodott az akkori fiatalság magyarságtudata? Miként függött ez össze éppen a cserkészet erősödésével? A cserkészet nevelési iránya határozottan a nép, a falu felé mutatott. Onnét szerzett új erőt, hogy ezzel feltöltődve maga is tovább erősödjék. Pap Gyula a szociális átalakulásokat fejtegette. Az új „reform nemzedék” kialakulásáról és szerepéről Nt. Bertalan Imre tartott előadást,, A fiatal magyarság arccal a falu felé” címmel és dt. Gémes István európai evangélikus főlelkész a protestáns ifjúsági mozgalmakról adott kimerítő képet. A reform nemzedék nemcsak a csonka országban, hanem az elszakított területeken is komolyan tevékenykedett. Ezt az erdélyi származású dr. Reich Loránd ismertette. Persze ezek az előadások napokon keresztül folytak, nem is zárt teremben, hanem a fák alatt mert mindvégig szép idő volt, sütött a nap, a szellő mozgott. Az egyik legérdekesebb előadást dr. Mádai Béla tartotta „Magyarságtudatunk kikristályosodása a cserkészetünkben” címmel. Dr. Császár Ede egy tanár szólt hozzá, dr. Mattyasovszky Zsolnai Miklós foglalta össze végül az ankét tanulságait kitűnően. A vitákat ő és dr Némethy György irányította. A négynapos emléktábor után az öregek szomorúan szedték a sátorfájukat. Nem mind aludtak sátorban, voltak köztük akik a tábor területén a különféle épületekben töltötték az éjszakát, vagy a környező motelekben és magánházakban. Az emlékek megrohanták őket talán úgy érezték, életükből megint kiszakadt egy darab. De azért mégis jó volt: néhány napig fiataloknak álmodták magukat. Gödöllőn, vagy Hárshegyen. A Tábor Kapu Mm A tisztképzők résztvevői Szovjet kémeket utasítottak ki Írországból A hivatalos közlemény is kémkedésről, harn arról szól, hogy a ovjet követség első- ésásodtitkára, valamint másodtitkár felesége diplomáciai státusszal sze nem egyeztethetőagatartást tanúsított. Ebből a fogalmaiból azonban mindenérti, hogy miről van ő, mindhárman kémidtek. Az első titkár, Inadij Saline a kiutazás pillanatában nem utózkodott írországi, őt egyszerűen nem igedik visszatérni. Aásodtitkár, Viktor Basszov Irina nevű fesége szerdán hagyták Dublint, az ír fővást. A kémkedési ügyben ketten az érdekesebb emélyiségek. Lipaszovról már régóta iseretes, hogy a szovjet okosrendőrség alkalazottja. Ezt már 1972- i koppenhágai álláshelyén megállapítják róla. Mint követői titkár diplomáciai busszal rendelkezett a jelek szerint ő volt KGB írországi rezimje, vagyis vezetőiztje. A diplomáciai státusz egyrészt védettséget biztosított számára a diplomaták kiutasításától a hatóságok általában, ha egy mód van rá eltekintenek, — másrészt azonban ez a státusz bizonyos korlátozásokkal is járt. Az egyik ilyen az, hogy rendőrségi nyilvántartásban vannak, a másik, hogy nem mozoghatnak szabadon az országban. A szovjet diplomaták számára egy 26 kilométeres körzet van kijelölve Dublin körül. Lipasszov felesége, Irina azonban nem volt diplomata és ezt jól kihasználta, ő utazhatott bárhova és Írországról lévén szó, ellenőrzés nélkül beléphetett Anglia területére is, mert az oda érkező íreket csak úgy ellenőrzik, hogy egy személyazonossági lapot töltetnek ki velük, de annak az adatait nem egyeztetik az illető személyi okmányaival. Irina Lipasszova jól ki is használta ezt és ezen a nyáron legalább háromszor utazott át az angol szigetre, Londonban, Manchesterben és más városokban is megfordult. Ezek a helyek az Angliában akreditált szovjet diplomaták számára sem hozzáférhetőek. Természetesen nem hozták nyilvánosságra, hogy miről gyűjtött adatokat a két szovjet diplomata Dublinban, de jólértesült körök elmondották, hogy Lipasszov a diplomáciai postát használta fel arra, hogy tovább küldje az anyagot Moszkvába. Ezt a postát az Aeroflot, a szovjet légitársaság gépei szállítják. Az Aeroflot az Írország nyugati partjain fekvő Shanon repülőterét használja és hetenként 22 gép száll le ott. Moszkva tehát mindig megkapta a legfrissebb híreket. A Szovjetuniót rendkívül érdekli mindaz, ami Írországban történik. Ez tűnik ki a szovjet sajtóból, a Dublinban, Londonban és Belfastban tartózkodó szovjet tudósítók jelentéseiből is. Moszkvában ugyanis úgy látják, hogy Északírország a gyenge pontja Angliának és az ottani állandó zavargások, különösen a marxista irányzatú terrorista szervezet, az IRA kihasználható a mindenkori londoni kormánynyal szemben. A szovjet sajtó igyekszik úgy beállítani az északír problémát, mintha ott kizárólag az ír hazafiak küzdenének a brit megszállókkal. És mintha ezt a leegyszerűsített igazságot csak Moszkvának volna bátorsága ilyen formában kimondani. Ezzel igyekszik rokonszenvet kelteni a maga irányában az IRA-nál. Irina Lipasszova gyakori utazásai az angol szigetre többek között annak felderítésére szolgálhattak, hogy milyen erős ott az ír terrorszervezet. A dublini szovjet nagykövetség tanácsosa természetesen visszautasította a kémkedési vádat és az ír ellenzéki párt vezetője igyekezett nevetségessé tenni azt. A kormány azonban hajthatatlan maradt, ami arra utal, hogy a három szovjet kém tevékenysége valóban súlyosan érintette Írországot és erre kellő bizonyítékokkal is rendelkezik. Magyar házi cserkészek aranyérmes főzőversenye A kanadai cserkészszövetség vasárnap 18-án, tartotta idősebb cserkészei részére az évi főzőversenyt. A Harbourtfronton tartott versenyen az idén 16 csapat indult, köztük a Magyar Ház cserkészei és cserkészlányai. Mi vagyunk az egyetlen úgynevezett co-ed Venturer company Metro területén. Az idén 3 számban indultunk, a tavalyi kettő ellenében. Tavaly két számból két aranyat nyertünk, de akkor a konkurencia nem volt nagyon nagy, viszont az idén mindenért meg kellett dolgozni. Résztvettünk a dessert, tábori reggeli és az úgynevezett ethnic számokban, és két aranyat és egy ezüstöt kaptunk. Cserkészeink komoly munkájukkal és a meglepően nagyszámú közönség kezelésében remek munkát végeztek. Az egyes ételek receptjét kiosztották, az ételekből kóstolót osztottak ki és azt hiszem a forgácsfánk volt a legnépszerűbb, noha a többi ételek is nagyon ízletesen kerültek a bírák és a közönség elé. Lányaink és fiaink kiérdemelték a többi cserkészek megbecsülését, sok barátot szereztek és a magyar névnek is dicsőséget hoztak. Reméljük, hogy a felnőttek is igyekeznek követni példájukat. Gallé István est. Áló sor: (balról jobbra) Baranyai György, Benkő Pál, Kövér Bernárd, Csiszér Zsolt, György Robi, Baranyai János. Ülő sor: Gruber Franciska, Kecskés Erika, Kecskés Anna, Zéman Kati Ritkán akad valakinek ilyen szerencséje, hogy a magyar szellemnek két ilyen kiválóságának, mint Bartók és Egry, nemcsak kortársa, hanem mindjárt személyes ismerőse is lehessen. Abból a bizonyára még több jellemző életrészletet tartalmazó em- Trilógia Payer Endre lékezés tarsolyból ez a kis párhuzam így kiemelve is világosan mutatja, hogy ez a két zseni milyen jövőbenéző, határozott expresszionista zenei, illetve festői talentuma volt és marad a magyarságnak. Ha egyesek előtt kissé bizarrnak, fonáknak is tűnik ez a két kis nem költői, de valósággal átélt epizód, azok mit sem rontanak le ezen kis karcolatban az ők immár történelmi múltú nimbuszából, sőt igen jellemző dokumentumai haladó szellemű elveiknek, mellyel valóban előbbre vitték kultúrtörténelmünket. • Bartók Béla édesanyja, aki mint nyugdíjas tanítónő Pozsonyban élte le öreg napjait — mesélte nekem, — hogy fiának egyik látogatása alkalmával élénken érdeklődött annak újabb szerzeményei iránt. Egy alkalommal Bartók kisebb szerzeményét játszotta el neki kottájának kéziratáról, amitől anyja el volt ragadtatva. — Látod Béla, ez végre egy igazán szép kompozíciód. Ez szép melodikus, nagyon tetszett nekem. — — Ez magának tetszik? — kérdezte Bartók. Na, akkor ez rossz! — szólt és összetépte a kottát. Nyilván nem akart az idős asszony — szerinte konzervatív zenei felfogásának tetsző darabot írni.• Még 1930-ban történt, hogy egy barátomat elvezettem Egry József festőművész badacsonyi műtermébe, aki képet akart venni tőle. A képeket nézegetve, barátom az egyik festményre nézve megkérdezte, hogy az a fonyódi hegyeket ábrázolja-e? — Szóval fel lehet ismerni, hogy ez a fonyódi hegy? — kérdezte Egry. Igen, nagyon szép kép — szólt barátom. Erre Egry egy szót sem szólt, elővette bicskáját és a képet keresztben elvágta és félredobta. — Én nem akarok fonyódi hegyeket festeni, én expressionista vagyok és csak balatontáji fogalmakat festek, a többit a nézőknek éreznie kell — válaszolta Egry. Még gyermekkoromban történt, hogy édesapám egy régi pisztolyát be akarta lőni és ebből a célból a tyúkól ajtajára felszegezett célpontnak egy névjegyet. Úgy 20 lépésről több lövést adott le ő is, sőt a szintén jó lövő hírében álló nagyapám is, de a golyók célt tévesztettek. Éppen, hogy csak az ajtót találták el. Megállapították, hogy a pisztoly rossz, nem oda hord, ahova céloznak vele. Édesanyám, aki még életében soha nem sütött el egy pisztolyt sem, odamerészkedett és megpróbált egy lövést leadni a pisztollyal. Az első lövés pontosan célba talált! Erre nagyapám, találóan jegyezte meg: — Na, most már egész biztos, hogy a pisztoly rossz! Chicago & Vicinity US PS 103-620 Magyar Hetilap — Hungarian Weekly Newspaper Üzleti iroda — Business office 4125 N. Central Park Ave. Chicago III. 60618 Megrendelem lapjukat □ Meghosszabbítom előfizetésem Az előfizetési díjat.......évre mellékelem Előfizetés egy évre $ 25.00. Félévre $ 15.00 Nyugdíjasoknak egy évre $ 20.00 Név:............................................................................................. Házszám és utca: Város...................... . Állam....................Zip Code. Petry Béla szívekbe vésett meséi (Kaphatók a szerzőnél, korlátolt számban: Prof. Béla Petry, 331 Landspur Rd., Maitland, Florida, 32751. Ara: $ 30.00.) A címlapon, szívbe rajzolva ott látjuk a székely hegyek jól ismert tárnicsvirágját, azt az árnyékba növő, dús levelű sötétkék harangvirágot, melynek kelyhében — minden székely gyerek tudja — kicsike szép tündérkék lakoznak. Szemközt a virággal prikulics tűnődik, székely havasok huncut kis manója, ahogy éppen csak előbújt valamelyik sziklaodúból virágot csodálni. Mézeskalácsos, rozmaringos rég-régi múltból kap ízelítőt ki kezébe veszi ezt a mesealbumot. „Szív küldi szívnek szívesen...” csendül elő valahonnan lelkünk legmélyéből a régfeledett otthoni rigmus. Kilenc szívben kilenc mese, s az album végén néhány lapnyi csodálatosan szép Ex Libris. Első a Tilinkó Meséje, belevésve a szív keze, megyünk is, megyünk Petry Bélával eltékozolt magunk mesevilágába. Megkönnyesedik szemünk a szomorú örömtől, hogy lám vannak még tündérek ezen a világon, bizony vannak. Ha máshol talán nem is többé, de Petry Béla lelkében ott vannak még mindig: tündérek és prikulicsok, szép tébe: „Belefojtja lelkét tilinkó szavába — Most kell szépen szóljon, mostan, nemsokára — Mint hordóból a bor, úgy ömlik az ének... — Csak akinek szól... az nem értené meg...?” Magában a szívben ott látjuk Petry Béla remek illusztrációját: tönkön ülő tilinkós pásztorlegénykét, előtte pillangószárnyas, csábító szépségű álom-tündért, kinek szép de szigorú arcáról leolvassuk a szelíden visszautasító választ. Kettőjük körül ott kacskaringóznak a művész bús magyar lelkének fantázia-virágai s a lap alján ott az angol szöveg azok számára kik magyarul nem értenek. A második szívben tündérkék játszadoznak tárnics-virágos, kismadaras meseerdő mélyén. A cím: „Van-e, van-e tündér...?” Alatta az ősszékely nyelvezetű rímes szöveg: székely mese-álmok a keze nyomán alakot öltenek, megelevenednek, kilépnek a meséből s fölmelegítik körülöttünk néhány rövid percre ezt az üres, elkalmárosodott, Istentől elrugaszkodott, meséket tagadó, semmire se jó, keserűségbe fulladó világot! Wass Albert „Időfordulásra — szeretetre várva: Szüvtelen, léttelen, hontalan világba Szöveket vés a sors sok-sok életfára. Szüveket rajzolok életünk fájára... Hát a ti szüvetök vájjon milyen árva? Források vizénél, eme ősi Honba Tündérlakta erdőn virágba, bokorba tertek, nocsak jertek — míg az üdőm járja, Tündérek, madárkák, kismanók honába, Eltékozolt magunk mesevilágába..."