Chicago és környéke, 1983 (1-53. szám)
1983-10-15 / 42. szám
6. oldal Magyarság (No. 42) 1983. október 15 Soares száz napja: az ígéret Földjén? Amikor Mario Soares, Portugália jelenlegi miniszterelnöke, az elmúlt tavasszal választási kampányt folytatott, azt ígérte a szavazóknak, hogy ha megválasztják, száz nap alatt száz olyan intézkedést fog életbe léptetni, amelyek biztosítani fogják Portugália ,,talpra állását’’. A varázslatos száz nap a közelmúltban ért véget. A portugál szavazók bizonyos fenntartással választották meg annak idején Soarest, mivel első két kormánya meglehetősen eredménytelennek bizonyult. Soares volt azonban az egyetlen lehetőség, így tehát ismét a miniszterelnöki székbe került. A másik lehetőség egy kommunista miniszterelnök lett volna. Soares koalíciós kormányt formált a szocialistákból és a szociáldemokratákból. A száz nap elmúltával a miniszterelnök sajtóirodája külön jelentést bocsátott ki arról, hogy valójában mi is történt ezalatt az időszak alatt, hó dolláros deficitet mutat. A kormány kiadásai A jelentés arról tanúskodik, hogy Mario Soares ezúttal jobb munkát végzett, mint előző két miniszterelnöksége idején. íme, néhány adat: A miniszterelnök elsősorban az ország gazdasági válságát igyekezett megszüntetni. Portugáliában az inflációs áremelkedés évenként meghaladja a 20 százalékot. A fizetési egyenleg, vagyis az importált árucikkekért kifizetett és az exportált árucikkekért befolyt összeg közötti különbség, 3,2 bitaz elmúlt esztendőben majdnem két billió dollárral haladták meg a kormány bevételét. Soares mindenekelőtt megszüntette a borhiány támogatását a cukor, gabona és a tejtermelők számára. Ezenkívül, 685 millió dollár értékű, hosszúlejáratú kölcsönt kért és kapott az International Monetary Fund-tól. Általában 20-25 százalékkal felemelte a személyi és vállalati adót és majdnem 50 százalékkal csökkentette a kormány által finanszírozott közmunkákat. A világ kevés országában van annyi kormánybürokrata a lakosság számához képest, mint Portugáliában. (Az arányszám például meghaladja a híres és hírhedt amerikai bürokráciát is.) A miniszterelnök majdnem 50 százalékkal csökkentette az állami bürokraták számát. Mario Soares külpolitikai téren is jelentős (V4 ]As Mario Soares, portugál miniszterelnök, sajtóértekezleten számol be száz napos programja eredményéről Tudom, hogy egy kisebbség elnöke vagyok A közelmúltban amerikai, kanadai, francia és angol újságírók Amin Gemayel, libanoni elnök vendégei voltak a Beirut melletti elnöki palotában. Gemayel kijelentette vendégei előtt, hogy „teljesen őszinte” nyilatkozatokat fog tenni. — Talán elsősorban le kell szögeznem azt, hogy Amerika-barát vagyok — mondta Gemayel és ez a kijelentés tagadhatatlanul őszinte, volt. A továbbiak során Amin Gemayel, többek között, a következőket mondta: — Libanonban jelenleg 16 különböző frakció harcol egymással és egymás ellen. A frakciók egyike az én frakcióm. Tudom, hogy az igazság ez: valójában nem az ország, hanem egy kisebbség elnöke vagyok. A külföld úgy értékel bennünket, hogy Libanonban hosszú idő óta polgárháború van. Én azonban, mint a legtöbb libanoni keresztény, nem hiszek ebben. Az 1975-76-os háború semmiképpen sem tekinthető polgárháborúnak. Tény viszont az, hogy soha még olyan nehéz helyzetben nem voltunk, mint most. Az úgynevezett nyugati „rendfenntartó” katonai osztagoktól eltekintve, három különböző hadsereg tartózkodik Libanonban: az izraeli hadsereg, a szíriai hadsereg és természetesen, a PLO. Szembe kell néznünk két rendkívül erős közel-keleti országgal, Izraellel és Szíriával, nem is beszélve Iránról és Líbiáról. Szíria és Izrael azzal az indokolással van itt, hogy katonai jelenlétük „nemzetbiztonságuk” érdeke. A lakosság erről egyáltalában nincs meggyőződve, de én sem! — Amióta elnök lettem, minden nap egy évnek tűnt előttem. Hiányzik a családom, amelyet nem merek idehozatni, az elnöki palotába, mert az élet itt nem biztonságos. Nekem magamnak is minden éjszaka az óvóhelyen kell aludnom. Nem hiszem, hogy van még egy olyan ország a világon, amelynek elnöke ilyen helyzetben volna, mint amilyen helyzetben én vagyok. A beszélgetés az elnöki palota könyvtárszobájában történt. A szomszédos szoba a zeneterem. Amin Gemayelnek amerikai sztereó-készüléke van, miután amerika-barát és kedvence Beethoven és Wagner. Az interjú közben áthallatszott a zeneteremből a „Lohengrin”. Gemayer elhallgat és elgondolkozva kavargatja az amerikai whiskyt. Hirtelen azonban bombarobbanások hangja szűrődik át az ablakon. A zeneteremből áthallatszik a Lohengrint éneklő tenorista hangja: — Brabant urára nézzetek ... Libanon elnöke az ablakhoz lép, azután viszszafordul és jelentőségteljes fintort csinál. Az interjú is végetért. Amin Gemayel, Libanon elnöke, aki nem meri családját Beirutba hozatni. • * \ ' • r . 11. 1» , » • * ______________________„ Libanoni polgárok Beirútban egy olyan épület második emeletén állnak, amelyet az évekig tartó háború lakhatatlanná tett. Tömegverekedésekkel készül a Peron Párt a választásra Argentínában október 30-án országos választást tartanak, amelynek célja és rendeltetése az, hogy demokratikusan megválasztott, polgári kormányt állítson az ország élére, a jelenlegi, háromtagú katonai junta helyébe. A választásokat országos tüntetések előzik meg, amelyek nem ritkán verekedéssé fajulnak. A jelenlegi junta, éppen ezért most, a választások küszöbén, különleges törvényt hozott. Az új törvény amnesztiát biztosít mindenki számára, aki esetleg részt vett a hatezer személy eltüntetésében, akik 1970 óta tűntek el. Az új törvény néhány figyelemreméltó részlete: — Azok, akik annakidején eltűntek, törvényesen és adminisztratív szempontból halottnak tekintendők. Senkit sem lehet felelősségre vonni azért, mert annakidején, „tisztogató akcióban” esetleg túlkapásokat követett el. Ezek a túlkapások szükségszerű következményei voltak az illető személyek beosztásának és munkakörének. Ez az amnesztia azokra a katonatisztekre is vonatkozik (számuk 200), akiket a bíróság már korábban bűnösnek talált és szabadságvesztésre ítélt. Az amnesztia, aligha lesz hosszú életű: akár a radikálisok, akár a peronisták kerülnek kormányra, az erre vonatkozó törvényt minden valószínűség szerint hatálytalanítani fogják. eredményeket ért el: mindenekelőtt, kedvező kapcsolatokat tart fenn a portugál nyelven beszélő afrikai országokkal, elsősorban Mozambique-val. November 11- én Soares találkozón vesz részt Konfuban Dél- Európa másik három szocialista miniszterelnökével, az olasz, görög és spanyol miniszterelnökkel. Portugália az ország élelmiszer-szükségletének körülbelül 90 százalékát Amerikától vásárolja, ennek következtében az ország kapcsolata az Egyesült Államokkal rendkívül jelentős. Antonio Ramalho Eanes, portugál elnök, nemrégiben, Soares megbízásából (a kifejezés különösen hat, de tény az, hogy Portugáliában a valóságos hatalom a miniszterelnök kezében van és az elnök, magasabb protokoll-pozíciója ellenére, azt teszi, amit a miniszterelnök kíván) Washington, D.C.-be utazott, ahol Reagan elnökkel arról tárgyalt, hogy Portugália hajlandó megújítani az amerikai légitámaszpontra vonatkozó egyezményt, amennyiben az Egyesült Államok kedvező élelmiszer-szállítási egyezményre hajlandó. Annak ellenére, hogy Soares teljesítményei a korábbiakhoz képest figyelemre méltóak, korántsem találkoznak általános tetszéssel. Alvaro Cunhal, a portugál Kommunista Párt vezetője, például „nemzeti katasztrófának” nevezte miniszterelnök politikáját. Hogy ő mit tett volna helyében , az szerencsére nem derült ki. A kormány egyik minisztere, aki természetesen, neve elhallgatására kérte az újságírót, a következőket mondta a „Time” nevű amerikai politikai hetilap munkatársának: — Kétségtelen, hogy a miniszterelnök szigorú, gazdasági és pénzügyi megszorító intézkedései jelentős munkanélküliséget fognak eredményezni. A jövő mutatja majd meg, hogy a soaresi politika az „ígéret Földjére” ve'zeti-e majd az országot, ahogy Soares ígérte,' vagy sem? }MWRt A lisszaboni elnöki palota előtt azok az édesanyák tüntetnek, nyomtalanul „eltűnt” akiknek fiúk évekkel ezelőtt A US Air Force szerint új világháború lehetséges Az amerikai légierők parancsnoksága a közelmúltban tanulmányt hozott nyilvánosságra, amelyet a US Air Force katonai szakértői állítottak össze. A rendkívül érdekes és nem egy esetben drámai és nyugtalanító tanulmány leglényegesebb megállapításai a következők: — Az úgynevezett Harmadik Világ jelenegi helyzete könnyen újabb világháborúba sodorhatja az Egyesült Államokat. Amerika és a Harmadik Világ országainak a konfliktusa veszélyesebb a nemzetközi béke szempontjából, mint Amerika és a Szovjetunió közötti konfliktus. Nem valószínű, hogy Amerika és a Szovjetunió, vagy pedig a Szovjetunió és Nyugat- Európa között a kétezredik esztendő előtt katonai konfliktusra kerül sor. A robbanópont azonban a Közel-Kelet. Az arab—izraeli konfliktus következtében egy közelkeleti háború elkerülhetetlennek látszik. Egy globális béke lehetősége nagyon távoli és a közelkeleti konfliktus könnyen világháborút eredményezhet. Kétségtelen, hogy Amerika, Nyugat-Európa és a Szovjetunió egyaránt mindent elkövet annak érdekében, hogy egy háborús konfliktus elkerülhető legyen — saját területükön. Úgy tűnik azonban, hogy mindegyik fél készen áll egy katonai konfliktusra egy számára semleges területen — és ez szükségszerűen a Közel- Kelet lenne, — írja a Time magazin. — A Harmadik Világ egyre elégedetlenebb a gazdaságilag és iparilag fejlett országok „magatartásával”. — Másszóval: nem adnak eleget nekik! Ezek az országok tehát bármelyik pillanatban „robbanásra készek”, egymás ellen is. Bármelyik más ország segítsége könynyen lehetővé teszi ezt számukra és egy ilyen esetleges konfliktus szükségszerűen újabb világháborúba sodorhatja Amerikát, tekintettel arra, hogy a Harmadik Világ egyes országait a Szovjetunió támogatja és uszítja Amerika ellen és egy esetleges katonai konfliktus esetén, szívesen használná ezeket az országokat semleges támaszpontként Amerikaellenes katonai felvendolás esetében. Nemzetközi pénzügyi konferencia Washingtonban A világ 146 országának pénzügyminiszterei és nemzeti bankjainak elnökei értekeztek Washingtonban az elmúlt héten: az IMF (International Monetary Found) a nemzetközi pénzalap tartotta évi közgyűlését elegáns washingtoni székházában, szemközt leányvállalatával, a világbankkal. E két szervezet a II. Világháború után létesült, a nemzetközi pénzügyek és kereskedelem lebonyolítására. Az IMF a fejlődésben lévő országokat rövidtávú kölcsönökkel támogatja, a világbank nyújtja a hosszabbtávú, főleg befektetésekre szolgálókat, mint például az öntöző csatornák építését elősegítő kölcsönt. Mindkét szervezet közadakozásból kapja anyagi alapját. A világ leggazdagabb állama az USA az egyik főadakozó. Közvetlenül a háború után Amerika a világ államgazdaságának felét tette ki. És ő volt e két szerv elsőrendű fenntartója, mozgatója. Napjainkban az USA mindössze egyötöde a világ államgazdaságának többé tehát nem engedheti meg magának a luxust, hogy csakis ő öntse a pénzt a világbankba és az IMF-be. Regan, amerika pénzügyminisztere a jelenlegi konferencián kereken kimondotta, hogy kölcsönt a jövőben csakis azok kapnak, akik rendben tartják államgazdaságukat és hajlandók a megszorításokra, amelylyel ez jár. Reagan elnök kedden beszélt a konferencia tagjaihoz, de szavait tulajdonképpen az amerikai kongresszushoz intézte, amely egyre inkább vonakodik pénzt juttatni a két nemzetközi intézménynek. Reagan beszédében kijelentette, hogy a maga részéről szilárdan támogatja az IMF-et, amely az internationális financiális rendszer tengelye, ha ez eltörne, úgy káosz keletkezne. Ezért az elnök ígéri, hogy felemeli hozzájárulását és sürgette a kongresszust szavazza meg az erre kért 8,5 milliárd dolláros összeget. További versenyfutás a fekete dobozért a tengeren A tragikus sorsú dél-koreai 007-es gép utolsó óráit rögzítő hangfelvételeket, valamint a repülés adatait tartalmazó két páncéldoboz körülbelüli hollétét a Japán tengeren kutató flottának sikerült megállapítania. . A k'ü®tó-expedíció egy 15 mérföldes övezetet vett körül bólyákkal. Ebből a parányi térségből érkezik a vizek mélyéből a két doboz elektronikus hívójele. FIZESSEN ELŐ LAPUNKRA! Kamaszok és komputerek: Veszélyben a bankok és a katonai titkok A kongresszus egyik bizottsága, a képviselőház technológiával és tudománnyal foglalkozó bizottsága az elektronikus ügy ellen elkövetett bűnözéssel kapcsolatos kihallgatásokat tartott. Tanúként egy hosszúhajú 17 esztendős, Milwaukee-i illetőségű diákfiút Neal Patrick-ot hallgatta ki. A diák elmondotta, hogy unalmában hat kamasz barátjával beférkőzött országszerte a komputerek titkaiba. Üres óráikban azzal szórakoztak, hogy megfejtették a bankok és a nagyvállalatok komputereinek rejtjeleit. Nyolc hónap leforgása alatt 60 bank titkaiba tekintettek be, továbbá a nagy new yorki rákkutató központéba a Sloan Kettering Memorial Centerébe, valamint a kanadai Cement la Fared Limited montreáli vállalatéba, sőt a Los Alamos nukleáris laboratóriuméba is. A fiúk a komputer tudományát a középiskolában tanulták. Egymással is a komputer segítségével ismerkedtek meg. Neal Patrick tudását azután odahaza apja komputerén tökéletesítette. A fiúk csoportjukat 414-nek nevezték, Milwaukee hívószámának. Hamarosan rájöttek, hogy a legtöbb komputer rejtjele csupán 4-5 számjegy és ezt ritkán változtatják. Nyolc hónap alatt játékból Amerika és Kanada területén titkokat lestek el és néha akaratlanul letöröltek fontos információt az idegen komputerek tárházából. Végülis az FBI leplezte le az ifjú amatőr komputer bűnözőket. Neal Patrick végtelenül meglepődött, amikor az FBI este 9-kor becsengetett lakásukra és érte jött. Ekkor tudta csupán meg, hogy a játék törvényellenes. Húsz amerikai állam börtönnel sújtja a komputer elleni bűntettet. A kongresszusi bizottság vezetője most törvényjavaslatot nyújtott be a komputer bűnözők elleni eljárás megszigorítására, hivatkozva arra, hogy az amerikai és a nemzetközi bankokat nagy veszély fenyegeti, amennyiben nem őrzik jobban titkaikat és nem büntetik azokat akik idegen komputerekben „magán laksértést” követnek el.