Chicago és környéke, 1983 (1-53. szám)

1983-10-15 / 42. szám

6. oldal Magyarság (No. 42) 1983. október 15 Soares száz napja: az ígéret Földjén? Amikor Mario Soares, Portugália jelenlegi mi­niszterelnöke, az elmúlt tavasszal választási kampányt folytatott, azt ígérte a szavazóknak, hogy ha megválasztják, száz nap alatt száz olyan intézkedést fog életbe léptetni, amelyek bizto­sítani fogják Portugália ,,talpra­ állását’’. A varázslatos száz nap a közelmúltban ért véget. A portugál sza­vazók bizonyos fenntar­tással választották meg annak idején Soarest, mivel első két kormánya meglehetősen ered­ménytelennek bizonyult. Soares volt azonban az egyetlen lehetőség, így tehát ismét a miniszter­­elnöki székbe került. A másik lehetőség egy kommunista miniszter­­elnök lett volna. Soar­es koalíciós kormányt for­mált a szocialistákból és a szociáldemokraták­ból. A száz nap elmúltával a miniszterelnök sajtó­irodája külön jelentést bocsátott ki arról, hogy valójában mi is történt ezalatt az időszak alatt, h­ó dolláros deficitet mu­tat. A kormány kiadásai A jelentés arról tanús­kodik, hogy Mario Soa­res ezúttal jobb munkát végzett, mint előző két miniszterelnöksége ide­jén. íme, néhány adat: A miniszterelnök első­sorban az ország gazda­sági válságát igyekezett megszüntetni. Portugá­liában az inflációs ár­emelkedés évenként meghaladja a 20 száza­lékot. A fizetési egyen­leg, vagyis az importált árucikkekért kifizetett és az exportált árucik­­kekért befolyt összeg kö­zötti különbség, 3,2 bit­az elmúlt esztendőben majdnem két billió dol­lárral haladták meg a kormány bevételét. Soares mindenekelőtt megszüntette a bor­hiány támogatását a cu­kor, gabona és a tejter­melők számára. Ezenkí­vül, 685 millió dollár ér­tékű, hosszúlejáratú kölcsönt kért és kapott az International Mone­tary Fund-tól. Általában 20-25 százalékkal fel­emelte a személyi és vál­lalati adót és majdnem 50 százalékkal csökken­tette a kormány által fi­nanszírozott közmun­kákat. A világ kevés országá­ban van annyi kormány­bürokrata a lakosság számához képest, mint Portugáliában. (Az arányszám például meghaladja a híres és hírhedt amerikai bü­rokráciát is.) A minisz­terelnök majdnem 50 százalékkal csökkentet­te az állami bürokraták számát. Mario Soares külpoli­tikai téren is jelentős (V4 ]As Mario Soares, portugál miniszterelnök, sajtóértekezleten számol be száz napos programja eredményéről ­ Tudom, hogy egy kisebbség elnöke vagyok A közelmúltban ame­rikai, kanadai, francia és angol újságírók Amin Gemayel, libanoni elnök vendégei voltak a Beirut melletti elnöki palotá­ban. Gemayel kijelen­tette vendégei előtt, hogy „teljesen őszinte” nyilatkozatokat fog ten­ni. — Talán elsősorban le kell szögeznem azt, hogy Amerika-barát vagyok — mondta Gemayel és ez a kijelentés tagadha­tatlanul őszinte, volt. A továbbiak során Amin Gemayel, többek között, a következőket­­ mondta: — Libanonban jelen­leg 16 különböző frakció harcol egymással és egymás ellen. A frak­ciók egyike az én frak­cióm. Tudom, hogy az igazság ez: valójában nem az ország, hanem egy kisebbség elnöke vagyok. A külföld úgy értékel bennünket, hogy Libanonban hosszú idő óta polgárháború van. Én azonban, mint a leg­több libanoni keresz­tény, nem hiszek ebben. Az 1975-76-os háború semmiképpen sem te­kinthető polgárhábo­rúnak.­­ Tény viszont az, hogy soha még olyan ne­héz helyzetben nem voltunk, mint most. Az úgynevezett nyugati „rendfenntartó” kato­nai osztagoktól eltekint­ve, három különböző hadsereg tartózkodik Li­banonban: az izraeli hadsereg, a szíriai had­sereg és természetesen, a PLO. Szembe kell néz­nünk két rendkívül erős­ közel-keleti országgal, Izraellel és Szíriával, nem is beszélve Iránról és Líbiáról. Szíria és Iz­rael azzal az indokolás­sal van itt, hogy katonai jelenlétük „nemzetbiz­tonságuk” érdeke. A la­kosság erről egyáltalá­ban nincs meggyőződve, de én sem! — Amióta elnök let­tem, minden nap egy év­nek tűnt előttem. Hiány­zik a családom, amelyet nem merek idehozatni, az elnöki palotába, mert az élet itt nem bizton­ságos. Nekem magam­nak is minden éjszaka az óvóhelyen kell alud­nom. Nem hiszem, hogy van még egy olyan or­szág a világon, amely­nek elnöke ilyen hely­zetben volna, mint ami­lyen helyzetben én va­gyok. A beszélgetés az elnö­ki palota könyvtárszobá­jában történt. A szom­szédos szoba a zenete­rem. Amin Gemayelnek amerikai sztereó-készü­léke van, miután ameri­ka-barát és kedvence Beethoven és Wagner. Az interjú közben át­hallatszott a zeneterem­ből a „Lohengrin”. Gemayer elhallgat és elgondolkozva kavar­­gatja az amerikai whis­kyt. Hirtelen azonban bombarobbanások hang­ja szűrődik át az ab­lakon. A zeneteremből áthallatszik a Loheng­­rint éneklő tenorista hangja: — Brabant urára néz­zetek ... Libanon elnöke az ab­lakhoz lép, azután visz­­szafordul és jelentőség­­teljes fintort csinál. Az interjú is végetért. Amin Gemayel, Libanon elnöke, aki nem meri családját Beirutba hozatni. • * \ ' • r . 11. 1» , » • * ______________________„ Libanoni polgárok Beirútban egy olyan épület második emeletén állnak, amelyet az évekig tartó háború lakhatatlanná tett. Tömegverekedésekkel készül a Peron Párt a választásra Argentínában október 30-án országos válasz­tást tartanak, amelynek célja és rendeltetése az, hogy demokratikusan megválasztott, polgári kormányt állítson az or­szág élére, a jelenlegi, három­tagú katonai jun­ta helyébe. A választásokat orszá­gos tüntetések előzik meg, amelyek nem rit­kán verekedéssé fajul­nak. A jelenlegi junta, éppen ezért most, a vá­lasztások küszöbén, kü­lönleges törvényt hozott. Az új törvény amneszti­át biztosít mindenki szá­mára, aki esetleg részt vett a hatezer személy eltüntetésében, akik 1970 óta tűntek el. Az új törvény néhány figye­lemreméltó részlete: — Azok, akik annak­idején eltűntek, törvé­nyesen és adminisztra­tív szempontból halott­nak tekintendők. Senkit sem lehet felelősségre vonni azért, mert annak­idején, „tisztogató ak­cióban” esetleg túlka­pásokat követett el. Ezek a túlkapások szük­ségszerű következmé­nyei voltak az illető sze­mélyek beosztásának és munkakörének. Ez az amnesztia azokra a ka­tonatisztekre is vonat­kozik (számuk 200), aki­ket a bíróság már koráb­ban bűnösnek talált és szabadságvesztésre ítélt. Az amnesztia, aligha lesz hosszú életű: akár a radikálisok, akár a pero­nisták kerülnek kor­mányra, az erre vonat­kozó törvényt minden valószínűség szerint ha­tálytalanítani fogják. eredményeket ért el: mindenekelőtt, kedvező kapcsolatokat tart fenn a portugál nyelven be­szélő afrikai országok­kal, elsősorban Mozam­­bique-val. November 11- én Soares találkozón vesz részt Konfuban Dél- Európa másik három szocialista miniszterel­nökével, az olasz, görög és spanyol miniszterel­nökkel. Portugália az ország élelmiszer-szükségleté­nek körülbelül 90 száza­lékát Amerikától vásá­rolja, ennek következté­ben az ország kapcsola­ta az Egyesült Államok­kal rendkívül jelentős. Antonio Ramalho Eanes, portugál elnök, nemré­giben, Soares megbízá­sából (a kifejezés külö­nösen hat, de tény az, hogy Portugáliában a valóságos hatalom a mi­niszterelnök kezében van és az elnök, maga­sabb protokoll-pozíciója ellenére, azt teszi, amit a miniszterelnök kíván) Washington, D.C.-be utazott, ahol Reagan elnökkel arról tárgyalt, hogy Portugália haj­landó megújítani az amerikai légitámasz­pontra vonatkozó egyez­ményt, amennyiben az Egyesült Államok ked­vező élelmiszer-szállí­tási egyezményre haj­landó. Annak ellenére, hogy Soares teljesítményei a korábbiakhoz képest fi­gyelemre méltóak, ko­rántsem találkoznak ál­talános tetszéssel. Al­varo Cunhal, a portugál Kommunista Párt veze­tője, például „nemzeti katasztrófának” nevez­te miniszterelnök poli­tikáját. Hogy ő mit tett volna helyében , az sze­rencsére nem­ derült ki. A kormány egyik mi­nisztere, aki természe­tesen, neve elhallga­tására kérte az újság­írót, a következőket mondta a „Time” nevű amerikai politikai heti­lap munkatársának: — Kétségtelen, hogy a miniszterelnök szigo­rú, gazdasági és pénz­ügyi megszorító intézke­dései jelentős munka­­nélküliséget fognak eredményezni. A jövő mutatja majd meg, hogy a soaresi politika az „ígéret Földjére” ve­'­zeti-e majd az országot, aho­gy­ Soares ígérte,' vagy sem? }M­­WRt A lisszaboni elnöki palota előtt azok az édesanyák tüntetnek, nyomtalanul „eltűnt” akiknek fiúk évekkel ezelőtt A US Air Force szerint új világháború lehetséges Az amerikai légierők parancsnoksága a közel­múltban tanulmányt ho­zott nyilvánosságra, amelyet a US Air Force katonai szakértői állí­tottak össze. A rendkívül érdekes és nem egy eset­ben drámai és nyugtala­nító tanulmány leglé­nyegesebb megállapítá­sai a következők: — Az úgynevezett Harmadik Világ jelen­­­egi helyzete könnyen újabb világháborúba sodorhatja az Egyesült Államokat. Amerika és a Harmadik Világ orszá­gainak a konfliktusa ve­szélyesebb a nemzetkö­zi béke szempontjából, mint Amerika és a Szov­jetunió közötti konflik­tus. Nem valószínű, hogy Amerika és a Szov­jetunió, vagy pedig a Szovjetunió és Nyugat- Európa között a kétezre­dik esztendő előtt kato­nai konfliktusra kerül sor.­­ A robbanó­pont azonban a Közel-Kelet. Az arab—izraeli konflik­tus következtében egy közelke­leti háború el­kerülhetetlennek lát­szik. Egy globális béke lehetősége nagyon távoli és a közelkeleti konflik­tus könnyen világhábo­rút eredményezhet.­­ Kétségtelen, hogy Amerika, Nyugat-Euró­­pa és a Szovjetunió egy­aránt mindent elkövet annak érdekében, hogy egy háborús konfliktus elkerülhető legyen — saját területükön. Úgy tűnik azonban, hogy mindegyik fél készen áll egy katonai konfliktus­ra egy számára semle­ges területen — és ez szükségszerűen a Közel- Kelet lenne, — írja a Ti­me magazin. — A Harmadik Világ egyre elégedetlenebb a gazdaságilag és iparilag fejlett országok „ma­­­gatartásával”. — Más­szóval: nem adnak ele­get nekik! Ezek az or­szágok tehát bármelyik pillanatban „robbanás­ra készek”, egymás el­len is. Bármelyik más ország segítsége köny­­nyen lehetővé teszi ezt számukra és egy ilyen esetleges konfliktus szükségszerűen újabb világháborúba sodor­hatja Amerikát, tekin­tettel arra, hogy a Har­madik Világ egyes or­szágait a Szovjetunió támogatja és uszítja Amerika ellen és egy esetleges katonai kon­fliktus esetén, szíve­sen használná ezeket az országokat semleges tá­maszpontként Amerika­­ellenes katonai felvendo­lás esetében. Nemzetközi pénzügyi konferencia Washingtonban A világ 146 országá­nak pénzügyminiszterei és nemzeti bankjainak elnökei értekeztek Wa­shingtonban az elmúlt héten: az IMF (Interna­tional Monetary Found) a nemzetközi pénzalap tartotta évi közgyűlé­sét elegáns washingto­ni székházában, szem­közt leányvállalatával, a világbankkal. E két szervezet a II. Világháború után léte­sült, a nemzetközi pénz­ügyek és kereskedelem lebonyolítására. Az IMF a fejlődésben lévő or­szágokat rövidtávú köl­csönökkel támogatja, a világbank nyújtja a hosszabbtávú, főleg be­fektetésekre szolgáló­kat, mint például az ön­töző csatornák építését elősegítő kölcsönt. Mindkét szervezet közadakozásból kapja anyagi alapját. A világ leggazdagabb állama az USA az egyik főadako­­zó. Közvetlenül a hábo­rú után Amerika a vi­lág államgazdaságának felét tette ki. És ő volt e két szerv elsőrendű fenntartója, mozgatója. Napjainkban az USA mindössze egyötöde a vi­lág államgazdaságának többé tehát nem enged­heti meg magának a lu­xust, hogy csakis ő önt­se a pénzt a világbank­ba és az IMF-be. Regan, amerika pénz­ügyminisztere a jelenle­gi konferencián kereken kimondotta, hogy köl­csönt a jövőben csakis azok kapnak, akik rend­­ben tartják államgazda­ságukat és hajlandók a megszorításokra, amely­­lyel ez jár. Reagan elnök kedden beszélt a konferencia tagjaihoz, de szavait tulajdonképpen az ame­rikai kongresszushoz in­tézte, amely egyre in­kább vonakodik pénzt juttatni a két nemzetkö­zi intézménynek. Reagan beszédében kijelentette, hogy a ma­ga részéről szilárdan támogatja az IMF-et, amely az internationá­­lis financiális rendszer tengelye, ha ez eltörne, úgy káosz keletkezne. Ezért az elnök ígéri, hogy felemeli hozzájáru­lását és sürgette a kong­resszust szavazza meg az erre kért 8,5 milli­árd dolláros összeget. További versenyfutás a fekete dobozért a tengeren A tragikus­ sorsú dél-koreai 007-es gép utolsó óráit rögzítő hangfelvételeket, valamint a repü­lés adatait tartalmazó két páncéldoboz körülbelü­li hollétét a Japán tengeren kutató flottának sike­rült megállapítania. . A k'ü®tó-expedíció egy 15 mérföldes övezetet vett körül bólyákkal. Ebből a parányi térségből érke­zik a vizek mélyéből a két doboz elektronikus hí­vójele. FIZESSEN ELŐ LAPUNKRA! ­ Kamaszok és komputerek: Veszélyben a bankok és a katonai titkok A kongresszus egyik bizottsága, a képviselő­­ház technológiával és tudománnyal foglalko­zó bizottsága az elek­tronikus ügy ellen elkö­vetett bűnözéssel kap­csolatos kihallgatáso­kat tartott. Tanúként egy hosszú­hajú 17 esztendős, Mil­­waukee-i illetőségű di­ákfiút Neal Patrick-ot hallgatta ki. A diák elmondotta, hogy unalmában hat ka­masz barátjával befér­kőzött országszerte a komputerek titkaiba. Üres óráikban azzal szórakoztak, hogy meg­fejtették a bankok és a nagyvállalatok kompu­tereinek rejtjeleit. Nyolc hónap leforgá­sa alatt 60 bank titkai­ba tekintettek be, to­vábbá a nagy new yorki rákkutató központéba a Sloan Kettering Memo­rial Centerébe, vala­mint a kanadai Cement la Fared Limited mont­­reáli vállalatéba, sőt a Los Alamos nukleáris laboratóriuméba is. A fiúk a komputer tu­dományát a középisko­lában tanulták. Egy­mással is a komputer segítségével ismerked­tek meg. Neal Patrick tudását azután odahaza apja komputerén töké­letesítette. A fiúk csoportjukat 414-nek nevezték, Mil­waukee hívószámának. Hamarosan rájöttek, hogy a legtöbb kompu­ter rejtjele csupán 4-5 számjegy és ezt ritkán változtatják. Nyolc hónap alatt já­tékból Amerika és Ka­nada területén titkokat lestek el és néha akarat­lanul letöröltek fontos információt az idegen komputerek tárházából. Végülis az FBI leplez­te le az ifjú amatőr kom­puter bűnözőket. Neal Patrick végtelenül meg­lepődött, amikor az FBI este 9-kor becsengetett lakásukra és érte jött. Ekkor tudta csupán meg, hogy a játék tör­vényellenes. Húsz ame­rikai állam börtönnel sújtja a komputer elle­ni bűntettet. A kongresszusi bizott­ság vezetője most tör­vényjavaslatot nyúj­tott be a komputer bűnö­zők elleni eljárás meg­szigorítására, hivatkoz­va arra, hogy az ameri­kai és a nemzetközi ban­kokat nagy veszély fe­nyegeti, amennyiben nem őrzik jobban titkai­kat és nem büntetik azo­kat akik idegen kompu­terekben „magán lak­sértést” követnek el.

Next