Chicago és környéke, 1983 (1-53. szám)
1983-10-22 / 43. szám
Salvadort katonák sebesült bajtársukat támogatják, aki Tenaningo védelmében sebesült meg. Az argentin junta átadja az adósságot Argentínában október 30-án választást tartanak és ennek következtében a katonai juntát,a polgári kormány fogja felváltani, legalábbis, ez az eredeti terv. A terv értelmében a junta február végén adná át a kormányzást a polgári kormánynak. Nemrégiben azonban a junta vezetői úgy nyilatkoztak, hogy a hatalomátadás sokkal korábban, december 5 és december 15 között meg fog történni. Ezúttal a junta őszinteségében hinni lehet, főleg azért, mert a korai távozás a hadsereg parancsnokainak az érdeke. A helyzet ugyanis az, hogy a junta valamivel több, mint 40 billió amerikai dollárnak megfelelő nemzetközi adósságot gyűjtött össze. Ez az összeg, tekintettel az argentin nemzetgazdaság válságos helyzetére, óriási. A junta jelenleg a kamatokkal is adós és a 40 billió dolláros adósság első részét (körülbelül 10 billió dollárt) 1984 január elseje és január 15-e között kellene kifizetnie. Ez azonban teljesen reménytelen kísérlet. A junta tehát úgy döntött, hogy a kormányzást korábban adja át a polgári kormánynak, amely ezek után átvállalja majd azt a nemzetközi adósságot, amely az idők folyamán felhalmozódott. Ez gyakorlatilag anynyit jelent, hogy bárki indul is, akár a radikálisok, akár a peronisták győznek a választáson, 40 billió dolláros deficittel indulnak. A jelen pillanatban, ámbár a választás napja veszedelmesen közeledik, egyik polgári pártnak sincs terve arra vonatkozóan, hogy miképpen fogja ezt az adósságot kifizetni. Drága munkahelyek az adófizetők pénzén John Roberts, federális alkalmaztatásügyi miniszter, a közelmúltban kijelentette: a föderális kormány néhány hét múlva olyan új programot indít el, amelynek során negyven millió dolláros befektetéssel négyezer fiatal számára ideiglenes munkalehetőséget teremtenek. Mr. Roberts bejelentése meglehetősen hézagos és néhány jelentős adat hiányzik a közlésből, többek között, a következők: Mit jelent az „ideiglenes" munkalehetőség? Három hónapot — hat hónapot — egy évet? Mit jelent ebben az esetben az, hogy „fiatal”? A húszévesek számára teremtenek álláslehetőségeket? — A harmincévesek számára? Mért éppen a fiatalok érdekében lép közbe a federális kormány? Miért nem a középkorúak érdekében tervez programot, hiszen kétségtelen, hogy a 40-50 évesek nehezebben jutnak munkához, mint például a húszévesek? És jobb a munkájuk. Megéri-e az adófizetők negyven millió dollárja azt, hogy mindöszsze négyezer „fiatal” számára teremtenek munkalehetőségeket és ezek a munkahelyek amúgyis csupán „ideiglenesek” lesznek? John Roberts néhány hét múlva fogja ismertetni a program részleteit a képviselőházzal és az adófizető polgárokkal, akiknek pénzén ezt a nagyon is kétséges értékű munkaprogramot elindítani szándékozik. FIZESSEN ELŐ LAPUNKRA! A maoizmus végleges felszámolása Caspar Weinberger, amerikai külügyminiszter, a közelmúltban a Kínai Népköztársaságba látogatott. A fénykép Deng Xeaopinget és Weinbergert mutatja, a tolmácsokkal. Nyomban ezután, a kínai Kommunista Párt Központi Bizottsága elhatározta a maoizmus végleges felszámolását. A kínai Kommunista Párt Központi Bizottsága a közelmúltban háromnapos értekezletet tartott és a hivatalos jelentések szerint elhatározta, hogy három év alatt „teljesen és véglegesen” felszámolja a maoizmus örökségét, beleértve a személyi kultuszt is. A Központi Bizottság azonban hangsúlyozta, hogy „Mao Tsetung érdemei, óriási hibái ellenére, halhatatlanok”. A maoizmus felszámolása kétségtelenül annak a következménye, hogy a Kínai Népköztársaság modernizálni akarja az ország termelési formáját, fel akarja számolni a maoista bürokráciát, amely észszerűtlen és költséges — és mindenekelőtt, biztosítani akarja az új rezsim számára az Egye- Mégis megtörténik a Reagan és Andropov csúcstalálkozó ? Donald Lambro, a „United Feature Syndicate” nevű amerikai hírügynökség egyik kolumnistája, a közelmúltban interjút készített Reagan elnökkel. Az interjú legérdekesebb és legváratlanabb része az volt, amikor az Elnök a következő kijelentést tette: — A stratégiai fegyverek gyártás-csökkentésére vonatkozó tárgyalások az amerikai és a szovjet küldöttek között kétségtelenül zsákutcába jutottak és a jelenlegi helyzetben nincs remény a megegyezésre. Éppen ezért, úgy döntöttem, hogy hajlandó vagyok személyes találkozóra Andropovval, a Szovjetunió elnökével, amennyiben a találkozónak az lenne a célja, hogy a világon visszaállítsa a civilizált körülményeket. Ha Andropov hajlandó arra, hogy a stratégiai nukleáris fegyverek gyártáscsökkentését, vagy teljes megszüntetését megtárgyalja velem, a legnagyobb mértékben hajlandó vagyok egy ilyen csúcstalálkozóra. A kijelentés reakciója a következő volt: A két nagy amerikai hírügynökség, az Associated Press és a United Press International, meglehetősen hűvösen, csupán néhány sorban, kommentár nélkül közölte a hírt. A Reuter nevű angol hírügynökség valamivel bővebben számolt be a Reagannyilatkozatról, amelyet így jellemez: „érdekes és jelentős”. A hivatalos szovjet hírügynökség, a TASS iroda, a kijelentés közlése utáni kommentárjában azt állítja, „Reagan ezúttal sem őszinte”. A legérdekesebb az „Agence France-Presse” nevű francia hírügynökség kommentárja volt. Ez a hírügynökség — mint az az előző kommentárokból kiderült, sem Reagant, sem Andropovot nem kedveli különösebben és többizben leszögezte, hogy véleménye szerint egy ilyen csúcstalálkozó kizárólagosan szovjet— amerikai ügy. A francia hírügynökség kommentárja a következő: — Tagadhatatlan, hogy Reagan egyre hajlékonyabbá válik. Vajon, mit hozhat egy ilyen csúcstalálkozó Amerika számára? Nem sokat, — állapítják meg. A helyzet ezen a csúcstalálkozón akövetkező lenne: — Az éleseszű Yuri Andropov, aki a világ legnagyobb kémhálózatát fejlesztette ki a szovjetben, találkozik majd a nemzetközi kérdésekben meglehetősen járatlan Ronald Reagannal. A két államfőt kétségtelenül a két ország külügyminisztere, Andrej Gromyko és George Shultz fogja elkísérni a csúcstalálkozóra. Gromyko, Henry Kissinger, volt amerikai külügyminiszter szerint, a világ egyik legravaszabb, legtehetségesebb és legtájékozottabb diplomatája, aki ezenfelül posztját 27 év óta tartja. George Shultz ezzel szemben sikeres olajmágnás és eddigi külpolitikai ténykedése általában szürke és jelentéktelen volt. A francia hírügynökség szerint nem látszik valószínűnek, hogy az Andropov—Gromyko csúcstalálkozó a Reagan—Shultz együttessel, valóban a nyugati világ érdekeit szolgálná. Az 1984-ben valószínűleg újra induló Ronald Reagan legvalószínűbb demokrata ellenfele Walter Mondale, egykori alelnök - elnökjelölt lesz. Nagy ágyú a nagy elnöknek A közelmúltban három napot töltött hivatalos látogatáson Kanadában Abdou Diouf, Senegal elnöke. A látogatás célja az volt, hogy Diouf és Pierre Trudeau megbeszéljék Kanada és Senegal „közös” problémáit. Amint a hivatalos jelentések közölték, ez megtörtént! Senki sem tudja határozottan azonban, hogy milyen „közös” problémákról volt szó? Vigasztaló azonban az, hogy mindenesetre, a két államfő egyetértett! Abdou Diouf 6 láb és 8 incs magasságú és a federális kormány alkalmazottai nyomban megtisztították azt a különleges, 7 láb és 2 incs hosszúságú ágyat, amelyben 1967-ben, kanadai látogatása során, de Gaulle, francia elnök aludt. Monsieur de Gaulle még Dioufnál is magasabb volt, pontosan 7 láb. sült Államok támogatását. A békéltető tárgyalások a Kínai Népköztársaság és a Szovjetunió közötti területi viszályra vonatkozóan, eredménytelenek maradtak. Kína számára a Szovjetunió továbbra is a legnagyobb fenyegetést jelenti. Xen Diaoping Kínája, különös módon, a „kapitalista Amerikában” látja a szovjet veszély elhárításának egyedüli biztosítékát. A „maoizmus felszámolása” nem egyéb valójában annál a ténynél, hogy a Kínai Népköztársaság Amerikához fordul a szovjet fenyegetéssel szemben. A liberálisok alkonya A Gallup Közvéleménykutató Intézet legújabb felmérésének eredménye. A Progresszív Konzervatív Párt népszerűségi arányszáma 62 százalék, a Liberális Párt 23 százalékával szemben. (Az NDP arányszáma alig haladja meg a 14 százalékot.) Az efajta közvéleménykutatások maximális tévedése általában 4 százalék. Még akkor is, ha ezt a tévedési arányszámot a Liberális Párt számára kedvezően számítjuk ki, a végső helyzet a következő lenne: a konzervatívok népszerűségi arányszáma 58 százalék, a liberálisoké 29 százalék. (Ez a számítás a legkedvezőbb a liberálisok számára.) A dolog különleges érdekessége, hogy a megkérdezettek többsége nem —,— ... a konzervatívok politikai és gazdasági programját jobban kedveli, mint a liberálisokét. A megkérdezettek többsége arra hivatkozott, hogy nem ért egyet a liberálisok politikai és gazdasági programjával. Mivel a Liberális Pártnak van politikai és gazdasági programja, ez azt jelenti, hogy a szavazók többsége szívesebben látna egy jelenleg programnélküli konzervatív kormányt, mint egy sikertelen programmal dolgozó liberális kormányt. A parlamenti választásokat körülbelül 1985 őszén tartják majd. A helyzet alakulása természetesen változhat, amennyiben azonban a választásokat most tartanák, a Liberális Párt katasztrofális bukása kétségtelen volna. A 600-ik háború Az Egyesült Nemzetek Szervezetének főtitkári hivatala a közelmúltban, a világszervezet statisztikai osztályának adataira támaszkodva, közölte, hogy a Második Világháború óta szerte a világon öszszesen 599 „kisebbnagyobb” háború volt. Ha arra gondolunk, hogy jelenleg Libanonban (legalábbis, amikor ezeket a sorokat írjuk) fegy- ■ verszünet van, azt kell mondanunk, hogy a 60-ik „kisebb-nagyobb” háború jelenleg Közép-Amerikában dúl. (A középamerikai helyzet, amint azt a NN főtitkári hivatala jelentette, még nincs belefoglalva a 600 háborúról szóló jelentésbe.) Bogotában, Colombia fővárosában, a közelmúltban, évek óta először, személyesen találkoztak a salvadori kormány és a salvadori guerillák megbízottai. A találkozók célja az volt, hogy valamiféle megjegyezést hozzanak létre a salvadori kormány és a salvadori guerillák között. A kísérlet kudarcba fulladt. A salvadori kormány megbízottai azt akarták, hogy a felkelők vegyenek részt a következő évi választásokban. A felkelők erre azonban nem hajlandók, arra való hivatkozással, hogy a kormány diktatúrája lehetetlenné tesz mindenfajta szabad választást. Miközben az erre vo- Politikai vihar várható Japánban Nakasone, Japán új erélyes konzervatív miniszterelnöke, akinek hármas célkitűzése az Amerikával minél szorosabb viszony, Japán honvédelmének megerősítése és a Szovjetunióval szembeni álhatatosabb politika, jelentős kezdeti sikerei után most váratlan bajokkal néz szembe: Japán volt miniszterelnökét, Tanaka-t, Nakasone politikai pártfogóját, a konzervatívok Grand Old Man-jét, hétesztendős bírósági eljárás eredményeként a héten négyesztendei börtönbüntetésre ítélték. A 65 esztendős Tanaka ellen a vád megvesztegetés volt, a Lockhead botrány kapcsán. Állítólag elfogadott az amerikai repülőgépgyártól egy másfél millió dolláros „tiszteletdíjat” és ennek fejében rábeszélte Japán légivállalatát, hogy a Lockheadtól vásároljon jelgépeket. A volt miniszterelnök, aki időközben lemondott a konzervatív tábor vezetéséről, tagadta a vádat, megfellebbezte az ítéletet. A fellebbezés újabb öt esztendőbe is beletelhet. A japán ellenzék, elsősorban a szocialista párt, követeli hogy az elítélt konzervatív politikus mondjon le képviselői mandátumáról. Tanaka ezt egyelőre megtagadta. Választói rajonganak érte, még ha lemondana is az őszre várható országos választáson holt biztosan újra választanák, ítélet ide vagy oda. A kérdés most az, hogy sikerül-e a japáni szocialistáknak, kommunistáknak és egyéb baloldaliaknak felkavarni a közhangulatot Tanaka ellen, hogy ennek politikai árát a jelenlegi miniszterelnök Nakasone fizesse meg az őszi választáson? És Nakasonen keresztül az egész Nyugat. FIZESSEN ELŐ LAPUNKRA! natkozó megbeszélések folytak és Belisario Betancur, colombiai elnök, mosolyogva kijelentette, hogy a „megegyezés nem lehetetlen”, s a harcok a salvadori kormány és a guerillák között tovább folytak. A harcok színhelye ezúttal egy Tenancingo nevű kisváros volt, amely 17 mérföldnyi távolságra van San Salvadortól, a fővárostól, attól északkeleti irányban. A guerillák váratlan korareggeli támadást intéztek a kisváros körül állomásozó katonai osztagok ellen. Eredmény: Tenanting 140 lakosa halott volt, a guerillák és a kormánycsapatok vesztesége egyaránt 220 fő volt. A kisváros fele romokban hevert. A kormánycsapatok parancsnoksága elnézést kért Tenancingo lakosaitól azért, mert a kisvárost bombázta és arra hivatkozott, hogy a guerillák rádiójelentéseikkel „félrevezették” a kormánycsapatok pilótáit. Nicaraguában is tovább folytatódtak a harcok. Az ellenzék háromirányú támadást intézett Ocotal kisváros ellen, amely körülbelül 15 mérföldnyi távolságra fekszik a hondurasi határtól. A sandinisták visszaverték a támadást, mielőtt azonban ez megtörtént volna, a lázadók a környék összes hídját felrobbantották dinamittal, ezzel elvágva minden összeköttetést Nueva Segovia, északi tartománnyal. A sandinisták azt állítják, hogy a lázadókat amerikai tisztek vezették, a lázadók (hivatalos elnevezésük „contras”) viszont azt mondják, hogy az amerikaiak csupán „katonai tanácsadók”. Amerikában a reakció a következő volt: A szenátus kémelhárítási bizottsága (Senate Intelligence Committee) hozzájárult ahhoz, hogy a Reagan-adminisztráció továbbra is pénzzel támogassa a nicaraguai ellenzéket a sandinista kormány ellen. Ez azonban még nem végleges. A Bizottság hozzájárulását szentesítenie kell a szenátusnak és a képviselőháznak, egyaránt. A kérdéses összeg 30 millió dollár körül van. A szenátus hozzájárulása, a republikánus többség miatt, valószínű, a képviselőház hozzájárulása, a liberális demokrata többség miatt, legalábbis kétséges.