Chicago és környéke, 1983 (1-53. szám)
1983-10-29 / 44. szám
ui nungdi y (Sisa István könyve) A szellem emlékműveit nem korlátozza se tér, se idő. Ilyen szellemi emlékmű Sisa István angolnyelvű üzenete a „magyarságról a magyarsághoz”. Üzenet mindazok számára, akik tudni szeretnék, mit jelent a magyar múlt és ismerni szeretnék azt a magyarsággá forrott „szellemiséget”, amit nem temettek el évszázadok katakombái. Ez a kisugárzás a „Spirit of Hungary”! Magyarra fordítva „Magyar szellemiség”, avagy egyszerűen: „Magyarság”. Angol nyelven szól hozzánk a könyv. A legnagyobb szabad nyelvterület — amely ma már a tudomány, gazdasági élet és a diplomácia nyelve — magában öleli a brit birodalom, Ausztrália, Kanada és főleg az Egyesült Államok számra is legtekintélyesebb szabad magyarságát. A könyv elsősorban azokhoz az anyanyelvüket elveszített magyarokhoz, vagy a magyar sors iránt érdeklődő idegenekhez szól, akiket érdekel a „magyar géniusz”, a magyar „titok”. Akiket e felé a titok felé vezet a vonzódás, vagy talán... a szeretet. Nem csupán történelmi eseményeink foglalata, hanem a magyar múlt művészeti és sporteseményeinek a tárháza is. A történelmi példák gyakran Gárdonyi, Herczeg, Makkai tollán keresztül jutnak el hozzánk. H.G. Wells híres világtörténetében egyetlen sorral sem szerepel a magyar történelmi múlt. Háborúskodó európai fejedelmecskék paródiájában nem jut egyetlen szó sem Nagy Lajos három tengerig nyúló birodalmának, Hunyadi győzelmének, a Mátyás-i reneszánsz ragyogásának. Tudják meg tehát — Töttösy Ernő nyelvüket felejtett utódaink, — hogy milyen szerepet töltött be a magyarság Európában az elmúlt ezer év alatt. A könyv nem fagyasztott, spirituszba mártott emléktárgyakat rak elérik. Még kevésbé fogadja el a legutóbbi évek „gyomorfilozófusainak’ ’ történelmi gúnyiratát. Nem szenvtelen, vagy a múltat lekicsinylő történelmi panoptikum. A magyarság szeretete sugároz minden sorából. Azé a magyarságé, amely Ázsiában serkent maggá, de európai ötvözetté edzették az évszázadok. A könyv lelkesít? Igen! Vajon a lelkes szavak mögött elvész a történész tudományos higgadtsága? Meglehet! Korunknak nem szellemekre — művelt gyilkosokra, — hanem jellemekre van szüksége! Írásokra, amelyek... még tudnak... lelkesíteni. Példákra, amelyek áttörik a materialista rohanás és önkielégülés korlátait. Csak olyan nemzet tarthat igényt a jövőre, amelyik nem csupán a vesztett csaták és bukások holttesteit gyűjti hazafaikba, hanem büszkén emlékezik a megszámlálhatatlan hősi áldozatra is. Pedig Sisa István nem a lángoló szavak, a dinamikus hevesség, hanem a csendes megfontoltság, a higgadt önmérséklet embere. Senki sem sejtené benne azt az eltitkolt lelkesedést, amely átvilágítja a könyv egész tendenciáját. Egy esztendővel ezelőtt — amidőn már nagyjában elkészült a könyv első összeállítása — virginiai otthonában, a tükörfényes indián tó partján lapozgatta velem a könyvét. Szárazon ismertette, mintha lepkegyűjteményt mutatott volna. Odaintett a tó felé, amely számára egy „kis Balaton”, rámutatott a fákra, amelyek az újpesti akácfák emlékét hordták leveleik között és az agyagos földre, amely amerikai hódítók lépteit nyelte el... ugyanúgy, mint a távoli magyar rögök a mi gyerekkori álmainkat. Virginiai villájából akarta szétsugározni a magyar „szellemet” az angolnyelvű világnak. Elégtételt szolgáltatni az elfelejtett magyar „spirit”-nek, amely akkor ösztönözte ennek a könyvnek a megírására, amikor éppen 25 éves temetését ünnepelte az 1956-os magyar forradalom. 1956 volt az utolsó nagy tett, amely a magyarságot pár hétre a történelem reflektorába állította. Utána bekövetkezett minden történelmi szereplő hősi sorsa: ...a függöny legördül, a közönség felejt. Nem akarta, hogy a magyar tettek végleg lelépjenek az emlékezés, színpadáról, hogy fiai ismeretlenül álljanak a magyar múlt előtt... unokái... és sok más magyar unokái, hamis tudósok írásaiból torz képet alkossanak a magyarságról. Ezért a könyv! Vannak benne hiányok? Bizonyára! Vajon H.G. Wells — a történelmi hiányaival — nem vétkezett-e az objektivitás ellen? Elragadta a lelkesedés? Délibábos régiókba vezette történelmünk szálait? Meglehet! Szabad... és kell vitatkozni vele. A vita csak elmélyíti az érdeklődést. Felébreszti a kutatás vágyát és az igényt az objektivitás iránt. Ezt akarta. Elismerést érdemel minden magyartól, aki úgy érzi, hogy népének sorsát, nemzeti értékeit ki kell emelni a hazugságok múzeumából. A könyv bizonyíték arra, hogy minden ázsiai eredet ellenére elválaszthatatlan lelki részévé váltunk annak az Európának, amely sokszor kitagadott. Igaz, hogy mi nem kérkedhetünk egymást gyilkoló, vérfertőző királyokkal, nem hivalkodhatunk az inkvizíció máglyáinak tüzével, mert az sohasem égett Magyarországon, nem büszkélkedhetünk szövetségeseink hátbaszúrásával és tengeri gályáink nem szállították jópénzen Európa ellenségeit. Végvári katonasorban itta őseink vérét a föld s miközben értéknek hitt elveket védtünk, szellemi és anyagi kincseink morzsákká fogyatkoztak. .. A magyar végvári „szellemiség” hívása a könyv. . A „Magyar Történelem és Kultúra Panorámája”. Albumszerű, fényűző kiállítása szinte érthetetlenné teszi az olcsó eladási árat. 350 kép, 28 térkép és 16 színes hátlapjával válik díszes gyűjteménnyé a Rákóczi Alapítvány nagyszerű kiadása. Maga a szerző, Sisa István, neve ismeretes Európában is, bár csaknem 30 éve annak, hogy áthajózott az Óceánon Szerkesztette a Südost stimme-t, hogy később az Exiled Europe és Free World Review szerkesztője legyen. A munka nem azért értékes, mert az ontáriai kormányzóhelyettes ajánlása vezeti be hanem mert... szellemi emlékműve a magyarságnak! Megrendelhető: Rákóczi Foundation, P.O Box 67 Stn. „L” Toronto Ont., MGE 44. könyv ára: $ 25.00, plus postaköltség. Il MEGHÍVÓ 1083-1983 Örömmel értesítünk Kedves Testvérünk, hogy Templomunk és Egyházközségünk BÚCSÚ ÜNNEPE az idén egybe esik három Magyar szentünk ünnepével. 900 esztendeje annak hogy István királyt, Imre herceget és Gellért püspököt az Egyház JP _ szenté avatta, és így mindannyiunk példaképévé tette. Ezen alkalomból szeretettel hívjuk meg Önt, Kedves Családtagjait és Barátait a SZENT IMRE EGYHÁZKÖZSÉG PLÉBÁNOSA ÉS EGYHÁZKÖZSÉGI VEZETŐSÉGE által rendezett programokra. Tisztelettel emlékezve Szentjeinkre, kilenc napos lelkigyakorlatot tartunk. Oki. 20 — 6 p.m. Templomunk 10 éves szentdcsi Jubileum Misét tartja: Dr. Fűz Balázs, O. Cisl. Oki. 30—11 a.m. Rév. Jelinek Antal Oki. 31 — 6 p.m. Dr. Fűz Balázs, O. Cisl. Nov. 1 — 6 p.m. Dr. Mihályi Csilbert, O. Praem. Nov. 2 — 6 p.m. Rév. Skerl Alfonz Nov. 3 — 6 p.m. Dr. Mihályi Gilbert, O. Praem. Nov. 4 — 6 p.m. Rév. Dengl Miklós, O.F.M. Nov. 5 — 6 p.m. Rév. Dengl Miklós, O.F.M. Nov. 6— II a.m. Dr. Irányi László, Püspök Atyánk Magyar papjaival együtt concelebrált Szentmise áldozatot mutat be, szenbeszédet mond és felszenteli a most átalakítottrestaurált kis templomunkat. A Szentmise után, amíg az ebédet tálalják, filmvetítés lesz a Hallban, László. Püspök Atyánk püspökké szentelésével kapcsolatban, ami Washington, D. C.ben volt, 1983. július 27.-én. Ünnepi ebéd: kb. I p.m. Májgombóc leves Rántott disznóhús vagy Rántott csirke Körítés: krumpli vagy párolt vörös káposzta Savanyúság Házi sütemény „ Adomány: $10 tóminőségű italok kaphatók. Kérjük a Kedves Testvéreket hogy előre jelentsék be, hogy ebédet szeretnének rendelni, mert csak így tudunk mindenki számára ebédet biztosítani. Asztalfoglalás miatt forduljanak a következőkhöz: Dr. László Gábner: 444-3495 Mr. John Marosvári: 964-9118 Mr. Lőrinc Böhm: 871-4380 Ebéd után ÜNNEPI MŰSOR lesz, azután különféle szórakozási lehetőségek: tombola, ügyességi játékok, zene. Szeretettel hívjuk és várjuk Egyházközségünk Ünnepségére, a Plébános és az egyházközségi Vezetőség St. Enteric's Church, 1017 N. I7lh Street, Milwaukee, Wl Telefon: (414) 933-1240 ifj. Fekete Istvén: N agybátyám Nagybátyámék kis felvidéki faluban laktak és gyermek koromban gyakran nyaraltam náluk. Szerelmük eltéphetetlen béklyóját amely boldog frigyben kulminált, az ég nem permetezte be gyermek csillámokkal. Ami magyarul annyit jelent, hogy nem született gyermekük. Miután ritka jellemes ember vagyok és nem szeretek más tollával ékeskedni, — így kissé irigykedve bevallom, hogy a csodálatos mondat nem tőlem származik, hanem Pacsirta Titusz főtiszteletes úrtól. A Démoszthenés ajkú férfiú annak ellenére, hogy más hitfelekezethez tartozott, nagybátyám barátja és aki partnere volt. Az örökéletű mondat Annus néném és Ernő bátyám tizedik házassági évfordulóján hangzott el és nem az előzőleg benyakalt egy liter vörösbor tette a tiszteletes urat ilyen „pacsirta” ajkúvá, mert a beszédet már otthon megírta és az emlékezetes esten csak felolvasta. Nagyanyámat — aki vagy hat éve jött „pár napra” —látogatóba nagybátyámékhoz és azóta a vendégszobában lakott, — annyira meghatotta a költői mondatok eszterlánca, hogy elkérte a tiszteletes úrtól. Valószínűleg azért, hogy az utókor is gyönyörködhessen a gondolatok tengerszemnyi mélységében és az érzések tűzhányó forróságában stb..., stb. A fent említett csodálatos mondat azért maradt meg emlékezetemben, mert több tucatszor hallottam. Nagybátyám ugyanis a Pápay báró birtokának főintézősége mellett sajnos arra is talált időt, hogy az én életemet intézze. Bár a család általános véleménye szerint „Ernő bátyád imád téged”, hetente legalább kétszer a borotva fenő szíjjal jól elintézett! Nem is merek arra gondolni, hogy milyen veréseket kapok tőle, ha nem imád annyira... A szédületes verések után,— melyekre a legtöbbször ugyancsak rászolgáltam, — nagyanyámhoz jártam panaszkodni. Az őszhajú, kontyos matróna ilyenkor biztosított, hogy: — Ernő bátyád imád téged, és csak azért ver mert, ha gyermekkorodban nem tanulsz rendet, az élet később nagyon kegyetlen lesz hozzád! Hidd el, hogy neki jobban fáj a verés mint neked... Ebben ugyan erősen kételkedtem, de nem vitatkoztam nagyanyámmal, aki ilyenkor mindig felolvasta Pacsirta Titusz tiszteletes úr beszédét, bizonyítva, hogy miután nagybátyámék „szerelmének eltéphetetlen béklyóját amely boldog frigyben kulminált, az ég nem permetezte be gyermek csillámokkal”, minden utód utáni vágyukat és szeretetüket belém ölik. Eleinte még csak jókat nevettem az idétlen szövegen — persze nem a nagyanyám előtt, mert sértődés természete volt, és egy kis pofozkodásért ő sem ment a szomszédba, de később már határozottan untam a permetezést, hogy a csillámokról ne is beszéljek. Időnként az égiekre is nehezteltem, mert ha történetesen születik néhány gyermekük, akkor nagybátyám nem pazarolná rám minden imádatát, hanem igazságosan megosztaná köztem és a gyermekei között. Ugyanúgy a veréseit is. Egyik nap ebédelés közben Ernő bátyám megkérdezte, hogy milyen volt a bizonyítványom? — Erős jó rendű... — feszítettem ki mellém dölyfösen. — Csak számtanból volt elégségesem... — Micsoda...?! — hördült fel nagybátyám és olyan döbbenten nézett rám mintha azt mondtam volna, hogy minden tárgyból megbuktam. Még énekből is. — Jegyezd meg magadnak, — mondta komor szemöldök táncolással, — hogy a mi családunkban kitűnőnél alább nem adjuk! Mától kezdve minden nap öt számtanpéldát adok fel neked, amit meg kell csinálnod. De figyelmeztetlek, hogy a külalakra is nagyon adok!! Ezek után én néztem döbbent ámulattal nagybátyámra. Kiterjedt családunkban ugyanis csak két kitűnő rendű tanulót ismertem. Az anyámat és a nővéremet, ők azonban nők voltak s így nem szérzottak. Ezzel szemben, ha valamelyik fiúgyermek az év végén csak egy tárgyból bukott, azt a család már nemzeti hősként ünnepelte és a csodálatos teljesítményt pónilóval vagy biciklivel jutalmazta. Főként azonban nagybátyám gyenge memóriája lepett meg. Róla ugyanis azt suttogta a család, hogy a nyolc gimnáziumot hat különböző városban végezte el. Érettségi bizonyítványt is csak harmadszori nekirugaszkodás után kapott a Bonyhádi főreálban, pedig ott emberemlékezete óta senkinek nem sikerült megbuknia. — Egyenesen őrület, hogy mik vannak... — gondoltam és a felnőttek igazmondásáról egy életre meg volt a véleményem. Visszatérve Pacsirta Titusz tiszteletes úrra, meg kell említenem, hogy a derék lelkipásztor nagyon vígkedélyű és poétikus lelkületű férfiú volt. Ultizás közben ilyeneket szavalt: „Tökre tököt, zöldre zöldet, Becsüld meg az anyaföldet! ” A második liter vörös bor elfogyasztása után még érzelmesebb hangulatba jutott. „Gerle búg az ágon, Hol vagy kicsiny párom? Bár hogyan is báboki E két jóbarátom Jól elagyabugyálom!” Vidámsága érthető volt, mert háztartását egy csinos, fiatal özvegy asszony vezette és a heti istentiszteletek mellett az idejét főleg vendégeskedéssel és esti ultizással töltötte. Nagybátyáméknál lakott még egy vendég. Imre bácsinak hívták és valami távoli rokon volt. A család, egyes hőtagjai szerint: ,,Szegény Imre bácsi akár a Ritz hotelban is lakhatna, amit Erőnéknek fizet azért a vacak kis szobáért meg a kosztjáért!” Ez persze nem volt igaz és az egész életében magányos, nyugdíjas adóhivatalnok boldog volt, hogy végre tartozik valahova. A házban Imre bácsi volt a békebíró. Veszekedések után ő közvetítette a haragosok békülési szándékát és a vitákat is általában ő döntötte el. Az egyik családi zivatar után Imre bácsi csendes hangon ezt mondta: — Ez persze csak az én véleményem és nem biztos, hogy igazam van. Az igazságnak is több oldala van és az egyes eseményekre sokféleképpen reagálunk! Ha például a magyar Himnuszt halljuk, van aki meghatott büszkeséget érez, van aki fájdalmat, vagy reményt... És vannak szerencsétlenek akik semmit nem éreznek, mert érezni csak lélekkel lehet... A melegszívű, bölcs agglegényt mindenki szerette. Imre bácsi bölcsessége főként azért volt meglelő, mert ilyen tisztán látó, kissé melankolikus életfilozófiára csak húsz-harminc évi házasság után szoktak szert tenni a férfiak. Nagybátyáméknak örökké hálás leszek ezekért a nyaralásokért. Mert náluk kezdtem megfigyelni az embereket és itt tanultam meg, hogy a felnőttek tulajdonképpen csak nagyra nőtt gyerekek, akiknél rövidebb a boldogság és hosszabb a fájdalom. A felsőszemerédi házban tanultam meg azt is, hogy a hangos, vitatkozó, örökké ellentmondó emberek is tudnak olyan mélyen szeretni, mint a halkszavú fejbólogatók. Most már azt is tudom mennyire igaz volt amit a házban mondtak, hogy: — Ernő bátyád imád téged! És őszintén sajnálom, hogy — mint annyi másnak, — neki sem tudom már megköszönni ezt a rám pazarolt szeretetet... Könyvszemle: Magyar főnemesek az emigrációban Érdekes és szokatlan tárgyú tanulmány jelent meg a magyar könyvpiacon: Dunai Ákos, a Katolikus Magyarok Vasárnapjának fiatal — 39 éves — szerkesztője „Magyar Főnemesek az Emigrációban” cím alatt 510 oldalas műben foglalkozik azzal, hogyan gondolkodnak, élnek és érvényesülnek a magyar főnemesek a szabad világ hontalanságában. A bevezetésben az író megmagyarázza mi indította őt ennek a témának a feldolgozására. Az, hogy a magyar kommunista vezetőség semmilyen osztályt nem kezelt oly gyűlölettel és nem illetett annyi rágalommal, mint a magyar főnemeseket. Minden igyekezetével azon volt — és azon van ma is, — hogy a felnövő magyar nemzedékek szemében úgy tüntesse fel őket, mint az ország megrontóit, minden szerencsétlenségének okozóit. Dunai Ákos, aki maga is ebben a szellemben nevelkedett az otthoni, iskolákban, mint világosan gondolkodó ember nem vette készpénznek ezt a sűrített rágalomhadjáratot és elhatározta, hogy megvizsgálja milyenek is a magyar főnemesek a valóságban. Tanulmányában Márai Sándor egyik írásából indul ki, amelyet így idéz könyve elején: ,,A népi demokrácia egyik kedvenc izomgyakorlata, hogy a magyar arisztokratákat lehülyézik, minden grófot intézeti ápolásra szoruló idiótának minősítenek. Ez erős túlzás, a hülyeség végül is nem osztályprivilégium. Kétségtelenül voltak hülye grófok. De voltak hülye parasztok, sőt: hülye népi demokraták is. És a magyar arisztokrácia adott zseniket a magyarságnak, mint a parasztság. De népi demokrata zseni még nem jelent meg a történelem színpadán." Dunai Ákos könyve anyagát úgy szedte öszsze, hogy az öt kontinensen szétszóródott magyar főnemesek közül 52 személyt keresett fel és kérdéseket tett fel nekik múltjukra, emigrációs sorsukra és arra nézve, hogyan vélekednek a magyar sorskérdésekről. A megkérdezettek között van főherceg, herceg, gróf és báró. Vannak férfiak és nők, gazdagok és szegények, anyaországbeliek és az elszakított területekről származók. A beszélgetésekből, amelyek ennek az érdekfeszítő könyvnek az anyagát alkotják, rendkívül érdekes és változatos kép tárul az olvasó elé. A legmegrázóbb benne az a sok szenvedés, meghurcolás, amelyen főnemeseink oly sok százezer más magyarhoz hasonlóan átmentek a Rákosi rémuralom alatt és 56 után. Nekik is vannak halottaik, közülük is sokan megjárták a kommunista börtönöket, a recski haláltábort. Azok, akiknek sikerült a szabad világba jönniök, hozzánk hasonlóan semmivel kezdték. Úgyszólván egy sem akadt köztük, akinek régi nagy vagyonából valamit is sikerült volna kimentenie. Viszont annak ellenére, hogy legtöbbjüknek nem volt olyan képesítése, amely az emigráns számára megkönnyíti a kenyérkeresést a szabad világban, a legtöbbjük megállta a helyét és sikeresen felküzdötte magát idekint is. Ami mai gondolkodásukat illeti, szinte megható az a hazaszeretet, az a magyar néphez és földhöz való töretlen hűség és ragaszkodás, ami a beszélgetésekből kicsendül. A megkérdezettek között egyetlen egy sem akadt, aki arról álmodoznék, vagy azt kívánná, hogy valaha visszakapja birtokait, kastélyát. Sőt sokan közülük hibának tartják, hogy a két háború között nem hajtották végre a földreformot. Ami a magyar főnemesség múltbeli szerepét illeti, talán gróf Széchenyi Endre Buenos Airesben fejezte ki ezt legtalálóbban: dédapáink és nagyapáink sokat tettek a hazáért, szüleink már jóformán semmit. Mi tettünk volna, de már nem volt rá lehetőségünk. A magyar jövőt az emigrációba szorult magyar főnemesek legnagyobb része borúlátóan nézi. Rövid távon nem látnak lehetőséget a felszabadulásra. A helyzet megváltozására csak nagy nemzetközi válság, vagy magában a Szovjetunióban beálló rezsimváltozás nyújthat lehetőséget. Feladatunk addig a magyarságtudat fenntartása a fiatal nemzedékekben és a szabadvilág helyes tájékoztatása a magyar sorskérdéseket illetőleg. A könyv anyagát színessé teszi az egyes fejezeteket bevezető tájak, körülmények színes leírása, ami szerzőjének írói tehetségére vall. Érdekes és egyben tanulságos továbbá a sokfénykép, amely volt főnemesi kastélyokat, várakat ábrázol. Néhányat belőlük talán láttunk valaha életünkben, de akkor nem tűntek fel. Most történetük ismeretében felelevenednek előttünk. A „Magyar Főnemesek az Emigrációban” könyv megrendelhető a Katolikus Magyarok Vasárnapjánál, Catholic Hungarian, Sunday, 1939 Mahoning Ave., Youngstown, Ohio 44509, USA. Ára 20.00 amerikai dollár. Kedves Olvasóink! Kérjük, hogy támogassák a lapunkban hirdető Üzletembereket és Egyesületeket, mert az ő — sokszor erejüket meghaladó — áldozatvállalásuk nélkül, vagy nem lenne magyar újság Chicagóban, vagy előfizetési díj legalább háromszorosa lenne a jelenlegi árnak. a Chicago és Környéke Szerkesztősége