Chicago és környéke, 1983 (1-53. szám)

1983-11-05 / 45. szám

Megkezdte működését a cserkészet tanulmányi alapja IS,SZel jelentettük, a Maßy®r Cserkészszó- Tanulmányi Alapot létesített. Célja, hogy a 20—30 év közötti, aktív cserkészvezetők hosszabb időt (legalább hat he­­t) tsettekt el valamelyik számukra idegen országban vagy éppen világrészen. A pályázati feltételek szerint további JE, ^8 - osított vagy már gyakorolt hivatásukban, közben pedig aktív munkát fejtenek ki a helyi m­­agyar cser-­ készetben és társadalmi intézményekben. ,, A Tanulmányi Alap létrehozói kettős célt tűztek ki maguk elé’ fW* az, hogy a cserkészet számára széles látókörű, új vezetői gárdát neveljenek, amely nehézségek nélkül fel tudja vá­gani az idősebb nemzedéket. A széles látókör megszerzésé­nek egyik ága — más szükséges tudnivalók mellett — a szét­szórt magyarság minél alaposabb megismerése !.. .­...m­ásik cél a cserkészet irányítóinak abból a meggyőző­déséből fakad, hogy magyar szigetek, amelyek a nyugati vi­­lágban sokszor magányosak, csak akkor teljesíthetik nemze­­tünkkel szembeni kötelességüket, ha kilépnek elzárkózottsá­­gukból. Meg kell ismernünk egymást, komoly áldozatot is kell vállalnunk, hogy mind eszmei téren, mind az összmagyarsá­­gért folyó gyakorlati munkában megteremtsük a megbontha­tatlan kapcsolatokat. Ennek a folyamatnak segítő eszköze óhajt lenni az új cserkészvezetői kar. A Tanulmányi Alap pályázatot írt ki, melyre számosan jelentkeztek. Az 1983-as évre a nyertesek: Harkay Éva cserkésztiszt, New York-i szociológus, pá­lyázatának kedvező elbírálása után már el is ment Ausztrá­liába. Melbourne a „támaszpontja”, de a sydneyi magyar kö­zösség megismerését is tervbe vette. Nemcsak mint cserkész­­vezető, hanem mint szociológus is komoly munkát szándékozik végezni. Biztos, hogy megfigyeléseivel hasznos szolgálatot tesz majd az összmagyarságnak. Felmérésének témája: Az időseb­bek és fiatalok közös munkájának lehetőségei. További két jelentkező pályázatáról is megvan már a ked­vező döntés. Egyikük Zombory Tamás cse­rkésztiszt. Már vég­zett építész, Argentínában él, Buenos Aires környékén. Kana­dába készül, a hamiltoni cserkészek vendége lesz. Mint pályá­zatából kitűnik, messzetekintő tervei vannak. „Az architektúra érdekel — írja —, mint kulturális, művészi alkotás, de Argen­tínában, ahol 2 milliós lakáshiány van 27 millió lakossághoz­­viszonyítva, elsősorban ezeket az elementáris igényeket kell kielégíteni... Azért szeretnék Észak-Amerikában tapasztala­tot szerezni, mert ott sokkal előrehaladottabbak az építési mód­szerek ... mind maga az építkezés szempontjából, mind a hoz­závalók tervezéséből. A másik pont, ami érdekel... az a komputerek felhasználása építkezésben és tervezésben.” Nagy várakozással tekint a hamiltoni élénk és jó szellemű cserkészéletbe való bekapcsolódás elé is. N Ám vannak Zom­bory Tamásnak még más álmai is! Magyar történelmet tanít a Buenos Aires-i Zrínyi Kör magyar iskolájában. Történe­lemkönyvet akar írni sok képpel, kevés szöveggel, ún. „Comic strip" formában. Már kipróbálta módszerét, és mint írja, be­vált. Ha ezt a tervét megvalósíthatja, nagy segítségére lesz a legifjabb magyar nemzedéknek. „Célunk az, hogy a gyer­mekeket a magyar nyelv olvasására serkentsük, és közben magyar történelmet is tanítsunk” — írja. A harmadik pályázó Ausztráliából készül az Egyesült Ál­lamokba. Neve Globits László, rajparancsnok Sydneyben. Még egyetemre jár, Clevelandben szeretné folytatni jogi tanulmá­nyait. Sok barátja van a városban előbbi amerikai útjáról. Természetesen örömmel csatlakozik a clevelandi cserkészek­hez és tánccsoportjukhoz, de az ottani színes társadalmi-egye­sületi élet is érdekli. Időközben újabb hat pályázat érkezett a szövetség köz­pontjába, mindegyik lelkes, figyelemreméltó tervekkel­­ és felelősségtudattal. A kezdet tehát biztató. A tanulmányúton levő fiatalok mindenütt a helyi cser­készek vendégei, ami nagyban csökkenti anyagi terheiket. Ez különösen a valuta terén hátrányos országokból jelentkezők számára nagy könnyebbség. Nem utolsósorban az is, hogy a Magyar Cserkészszövetség a Sík Sándor Cserkészpark nyári iskolájának jóvoltából és jótevők segítsége folytán átlagosan ezer dollárral járul hozzá minden sikeresen pályázó fiatal költségeihez. Garfield (N. J., USA) A Magyar Cserkészszövetség Sajtóosztálya ­ Csökken az infláció Ottawai hivatalos je­lentések nemrégiben ar­ról számoltak be, hogy az inflációs áremelke­dés üteme ismét csök­kent: jelenleg, az egész évre kivetítve, az inflá­ciós áremelkedés évi 5 százalék. Elsősorban az élelmi­szer-árak csökkentek és ennek köszönhető az in­flációs árnelekedés csökkenése. Változatla­nul magasak azonban a bank­kamatok, tovább tart Kanadában a lak­bérek és a közlekedési költségek emelkedése. Az inflációs áremel­kedés ütemének csök­kenésével egyidejűleg viszont emelkedett az az összeg, amelyet a fede­­rális kormány a mun­kanélkülieknek munka­­nélküli segélyként ki­fizet. Ez az emelkedés viszont 23 százalékos. Tekintettel arra, hogy a munkanélküliségi se­gély összegét nem emel­ték fel (habár az eme­lésről szó került a par­lamentben), kétségtelen az, hogy a hivatalosan nyilvántartott munka­nélküliek száma emel­kedőben van. Ami tehát valójában történik Kanadában, az a következő: a föderális kormány olyan módon csökkenti az inflációs ár­emelkedés ütemét, hogy nem tesz semmit a mun­kanélküliségi arány­szám emelkedése ellen — vagyis, a vásárlóerő csökkenésével csökkenti az inflációt. A modern nemzetgaz­daság történetében ez a „megoldás” egyáltalá­ban nem új, tény azon­ban, hogy az egyike a legkrutálisabb „meg­oldásoknak”. Pierre nem olyan ember... Egy ottawai rádióállo­más a közelmúltban in­terjút készített Serge Joyal, állam­miniszter­rel. Az egyik kérdés így hangzott: — Mr. Joyal, igaz-e, hogy a miniszterelnök akkor sem vonul vissza, ha a liberálisok több­sége ezt kívánja és min­denképpen indulni fog a Liberális Párt vezetője­ként a legközelebbi par­lamenti választásokon? Az állam miniszter válasza: — Ez egyáltalában nem igaz. A miniszterel­nök semmiképpen sem maradna pozíciójában, ha a Liberális Párt több­sége távozását követel­né. Mr. Trudeau nem olyan ember, aki akkor is marad, ha nem kíván­ják. Jelenleg azonban az a helyzet, hogy a li­berálisok többsége azt kívánja, hogy maradjon pozíciójában és a legkö­zelebbi parlamenti vá­lasztásokon is ő vezes­se a pártot. (A Gallup Közvéle­ménykutató Intézet leg­utóbbi felmérése sze­rint viszont a magukat liberálisnak nevező ka­nadai polgárok 68 száza­léka Pierre Trudeau visszavonulását kíván­ja. ( Szerk.) MEGHÍVÓ Örömmel értesítünk Kedves Tes­tvérünk, hogy Templomunk és Egyházközségünk BÚCSÚ ÜNNEPE az idén egybe esik három Magyar szentünk ünnepével. 900 esztendeje annak hogy István királyt,­ Imre herceget és Gellért püspököt az Egyház­­ szenté avatta, és igy mindannyiunk példaképévé­ tette. Ezen alkalomból szeretettel hívjuk meg Önt, Kedves Családtagjait és Barátait a SZENT IMRE EGYHÁZKÖZSÉG PLÉBÁNOSA ÉS EGYHÁZKÖZSÉGI VEZETŐSÉGE által rendezett programokra. Tisztelettel emlékezve Szentjeinkre, kilenc napos lelkigyakorlatot tartunk. Oki. Vi — 6p.m. Templomunk 50 eves sienielesi Jubileum Misei tartja: Dr. Fu/ Balázs, O. Cisl. Oki. 30— II a.m. Rév. Jelinek Antal Oki. 31 — 6p.m. Dr. I:uz Balázs, O. Cisl. Nov. I — 6 p.m* Dr. Mihályi Gilbert, (). I’racm. Nov. 2 — 6 p.m. Rév. Skcrl Alfonz Nov. 3 —6 p.m. Dr. Mihályi Gilbert, O. Praitm. Nov. 4 — 6 p.m. Rév. Dengl Miklós, O.F.M. Nov. 5 — 6 p.m. Rév. Dengl Miklós, O.F.M. Nov. 6 — II a.m. Dr. Irányi László, Püspök Atyánk Magyar papjaival együtt concelebrált Szentmise áldozatot mutat be, szentbeszédet mond és felszenteli a most átalakitott­­reslauritu­ kis templomunkat. A Szentmise után, amíg az ebédet tálalják, filmvetítés lesz a Hallban, László Püspök Atyánk püspökké szentelésével kapcsolatban, ami Washington, D. C.­­ben volt, 1983. július 27.-én. Ünnepi ebéd: kb. 1 p.m. Máj-gombóc leves Rántott disznóhús vagy Rántott csirke Kö­rítés: krumpli vagy párolt vörös káposzta Savanyúság Házi sütemény Adomány: $10 Jóminőségű italok kaphatók. Kérjük a Kedves Testvéreket hogy előre jelentsék be, hogy ebédet szeretnének rendelni, mert csak így tudunk mindenki számára ebédet biztosítani. Asztalfoglalás miatt forduljanak a következőkhöz:­­ Dr. László Gulner: 444-3495 Mr. John Marosvári: 964-9118 Mr. Lőrinc Böhm: 871-4380 Ebéd után ÜNNEPI MŰSOR lesz,azután különféle szórakozási lehetőségek: tombola, ügyességi játékok, zene. Szeretettel hívjuk és várjuk Egyházközségünk ünnepségére, a Plébános és az egyházközségi Vezetőség St. Enteric's Church, 1017 N. I7th Street, Milwaukee, Wl Telefon: (414)933-1240 Egy csók és más semmi? Lucie Pepin, a „Cana­dian Advisory Council on the Status of Women” elnöke, a közelmúltban meghívott szónokként beszédet mondott Ed­montonban egy femi­nista gyűlésen. Ms. Pepin, többek kö­zött, a következőket ki­fogásolta : — Egyre gyakrabban történik meg, hogy erő­szakos cselekedeteket kö­vetnek el a prostitu­áltak ellen. Az efajta cselekedetek az áldoza­tot és magát a Társadal­mat egyaránt megaláz­zák és nem veszik tudo­másul a nők egyre jelen­tősebb szerepét a kana­dai életben és a modern Társadalomban. Egy edmontoni reg­geli napilap vezércikke így jellemzi Lucie Pe­pin kijelentését: Meg­lepő! Kedves Olvasóink Kérjük, hogy támogassák a lapunkban hirdető Üzletembereket és Egyesületeket­, mert az ő — sokszor erejüket meghaladó — áldozatvállalásuk nélkül, vagy nem lenne magyar újság Chicagóban, vagy az előfizetési díj legalább háromszorosa lenne a jelenlegi árnak. a Chicago és Környéke Szerkesztősége A mesterséges bőr százezrek életét fogja megmenteni Szerte a világon leg­alább egymillióra tehető azoknak a száma, akik súlyos égési sebeik kö­vetkeztében halnak meg. Az orvosok legje­lentősebb problémája az, hogy amennyiben a test minden egyes bőr­­felülete elpusztult az égés következtében, nem lehet az elpusztult bőrt mivel pótolni. Dr. John F. Burke, a „Shiners Burn Rese­arch Center” (Massa­chusetts General Hos­pital, Boston) igazgató­ja, a közelmúltban ar­ról számolt be egy szak­orvosokból álló értekez­leten, hogy a Center si­keres kísérleteket foly­tat a mesterséges bőrre vonatkozóan. Dr. Burke előadásának lényege a következő volt: — A kísérleti prog­ramban (több, mint öt­ven olyan betegen vé­geztük a kísérletet, akik mindegyikének az álla­pota, a súlyos égési se­bekre való tekintettel, reménytelen volt) a re­ménytelennek nyilvání­tott betegeknek majd­nem negyven százaléka felépült. A mestersé­ges bőr rendszeres or­vosi alkalmazásához a Food and Drug Admi­­nistrationnak még hoz­zá kell járulnia.­­ Az égési sebek kon­vencionális kezelése gyakran áthághatatlan nehézségekbe ütközik. Az esetek 90 százaléká­ban egyszerűen nincs a testen elegendő épen maradt bőr ahhoz, hogy az égés következtében elpusztult bőrfelületet pótolni tudjuk bőr­átül­tetéssel.­­ Az általunk felta­lált és készített mester­séges bőrnek ugyancsak két rétege van, akár a természetes bőrnek. A mesterséges bőr alkal­mazása esetén — szem­ben a konvencionális bőr-átültetési eljárás­sal, — vagy egyáltalá­ban nem marad látható és észrevehető forra­dás, vagy pedig csak egészen minimális. — Eddigi tapasztala­tunk az, hogy a mester­séges bőrt a szervezet sohasem „utasítja visz­sza”. A műtét után, a mesterséges bőr a leg­teljesebb mértékben képes arra, hogy a ter­mészetes bőr minden funkcióját elvégezze. A mesterséges bőr alap­anyagait és az átülte­tési eljárást, természe­tesen még tökéletesí­tenünk kell, ez azonban 2-3 esztendőnél nem tart­hat tovább. A mestersé­ges bőrrel szerte vilá­gon átlagosan egymillió ember életét menthet­jük meg minden évben de legalábbis, sok száz ezer élet lesz meg menthető. Márai Sándor könyvei: ítélet Canidosban Judit és az utóhang Jób és a könyve A delfin visszanézett San Gennaro vére Napló 1958-67 Szindbád hazamegy Béke Ithakában ! Kérje ingyenes katalógusunkat! Megrendelhetők: Újváry- „Griff’ Kiadó Titurelstrasse 2 D-8000 München 81 Telefon: (0 89) 98 94 23 $ 3.50 $ 10.00 $ 15.00 $ 12.00 $ 10.00 $ 15.00 $ 9.00 $ 10.00 V­v Késői sirató Zugsführer Johannes Kovácsért (Befejezés.) 1920 szeptemberében, úgy Kisasszony Napja táján, amikor már a fecskék is kezdtek cihe­­lődni a nagy­ vizeken túlra, egyszercsak szét­szaladt a hír a seregélye­­si dűlőkben hogy nini... a Kovács Jani meg be­szüntette a hadifogoly­­ságot, osztán el együtt a kukukázusokkal, vagy honnan. Nohát csak­ugyan. De mi lesz most nini. A hírt a Balogh Julis nénémasszony vit­­te-hozta mindenfelé, aki azon időkben a Magyar Távirati Iroda hivatalos tudósítója volt a Seregé­lyes dűlőben és környé­kén. Molnár Zsigmond János. Jött iszonyú ko­­pottan-foltozottan és irgalmatlanul leromol­va, mint a cigányok ge­béje. A nadrágszára a vádlijáig ért, mert a jászberényi tetvetlenítő táborban alaposan ösz­­szement rajta. Jött ko­mótosan és mezítláb, a rossz bakancsok össze­kötve és áthajintva a bal vállán, a jobbon pedig egy ócska zsákféle, ami­ben az apró cókmókjai voltak Kócos, a 7 éves öreg puli vette észre először és határjára csavargó­nak nézve, förtelmes acsarkodással rontott feléje, hogy majd köze­lebbről megismerkedik a János lába szárával. Mikor azonban odaért hozzá, hirtelen megtor­panva, leült a fenekére s a szőrét felborzolva, mereven nézett a János­ra, mint némely kutya, ha „lelket lát”. Egy pil­lanat múlva azonban iszonyú síró vonyítással ugrott a Jánosra, nyal­va csókolta kezét lábát ruháját ahol érte, majd levetette magát a föld­re és nyüszítve hemper­­gett a homokban, ami a puliknál a legnagyobb öröm kifejezése. Kócos 6 év után is felismerte a régi gazdát, aki puli­­kölyök korában nevel­­gette és szoktatta a ke­ze alá. János ekkor föl­emelte magához az öreg pulit, egy kicsit megva­­kargatta és nem nagy szübőséggel ugyan, de annyit mégis mondott neki, hogy „ugyan hadd mán abba Kócos az ör­­vendezést, hiszen látha­tod, hogy meggyüttem.” A puli acsarkodására lépett ki Terka a kapás­kunyhóból és azonnal fölismerte a Jánost, ami 3 gyerek után és 6 év múlva sem volt egy iga­zán nagy teljesítmény­nek nevezhető a Terká­­tól. A Terkának ekkor minden vér a szívébe szaladt, fehér lett, mint a fal. És ha egy-két ha­talmas ugrással odaérő János a slafrokjánál fogva el nem kapja, be­ugrik a kerekes­kútba. De így csak a János kar­jaiba omlott bele és ne­héz asszonyi sírással zokogott. A János ekkor csak annyit mondott ne­ki, ...de csak jó 2 perc múlva, hogy: „ne rijjál mán no”.• Hogy a Terka ijedté­ben, vagy örömében akarta-e elölni magát a kútba, azt ma már 63 év távlatából bajosan le­het megállapítani. Az ijedtség mellett legin­kább az szólhatott, hogy amikor 1914-ben a János elvonult a hadba, a leg­jobb emlékei szerint 3 „kis családot” hagyott itthon, most meg nagy­­hirtelen négyet számolt össze, ahogy azok ijed­ten szaladgáltak az any­juk körül és kapaszkod­tak a szoknyájába. Ám­bátor ezekkel a szalad­­gálós kisgyerekekkel is úgy van az ember, mint amikor a gazdasszony a csirkéket számolja az udvarban. Mindig más­ként jön ki a matema­tika. A János azonban nem volt egy matemati­kus és főként nem volt egy komplikált lélek és így nem is igen kérdez­gette a Terkát. A pap­rikás-krumplis és kolbá­­szos vacsora után azon­ban, aztűihez egy kis sa­­vanykás csiger­bor is járta, a János mindösz­­sze csak annyit mondott a Terkának, hogyha már van négy, akkor majd egy ötödiknek is jut még hely a kuckóban. És mi­vel a „vétó jog” akkor még nem volt feltalálva, így a Terka sem vétózta meg a János eme egy­szerű szőlőmunkási elő­terjesztését. Amikor aztán a Terka elmorzsol­ta a petróleum lámpa belét és a „kiscsalá­­dok” mocorgása is el­ült a kuckóban, keresz­tény házastársi tisztes­séggel folyamatba téte­tett a nemzetfönntartó népszaporulati mozga­lom. Még alig pitmallott, János, a régi szőlőmun­kás, kibújt a dunyha alól a jó meleget adó, de még mindig szunyókáló Terka melől. És mivel azon időkben még nem voltak doktori huncut­ságok, koleszterol, gyo­moridegesség és más ilyen nyavalyák, ezért behörpintett éhomra egy pofa törkölyt, meg­evett egy hideg főtt krumplit és egy vizes burkát, majd ingben­­gatyában és mezítláb beállott a harmatos sző­lőtőkék közé érés­ alá ka­pálni. Reggel úgy 8 óra felé Terka a gunyhó aj­tajából előkiáltotta Já­nost azzal, hogy „gyüj­­jék mán be kend apjuk früstökölni”. János ek­kor komótosan előballa­gott, de előtte a kerekes­­kút kis vályújából fel­tisztálkodott. Benn az­tán jóízűen ette a beha­bart zöldbab csuszpály­­zott a barnára sült avas szalonnával. Akkorára már a gyerekek is elő­bújtak a kuckóból és úgy sündörögtek az apjuk mellett, mint a kis­macskák, miközben az öreg puli a szolgálati szabályzat 8.-ik parag­rafusa értelmében mér­gesen kapkodott a szem­telen legyek után. A nyárvégi nap éppen akkor ért oda a Seregé­lyes dűlőbe és néhány sugarával bekukkantva a kapás kunyhó abla­kán, mosolyogva simo­gatta meg az egész csa­ládot. A János is mo­solygott, ámbár ez nem volt neki szokása és jobb karjával a Terkát, a bal­lal meg a gyerekeket húzta közelebb magá­hoz. Gyönyörű volt a nyár­végi reggel és békésen terült szét a jószága. Kovács János már nem gondolt a vad szurony­rohamokra és a roham­késes öldöklő közelhar­cokra. Lelkéből egy nyárvégi délutánon és egy csöndes szeptembe­ri estén maradéktalanul elszállott a világháború, a 4 éves hadifogság, a „kukukázusos” hegyek és a jó szaftos babaká­romkodásoktól megsér­tődő teve­állatok. Mert otthon volt a Seregélyes dűlőben az aranyhomo­kon, a termő­venyigék és a kiscsaládok között. • Halálának hírét hozó levél olvasása után még sokáig süppedten ültem magamban és Kovács Jánosra... „zugsführer Johannes Kovácsra” gondoltam, akivel szin­tén elment valaki a mindörökre tovaszállt ifjúságomból. Elmormoltam ma­gamban egy csöndes imát az árva lelkéért és gondolatban letettem a messzi sírjára néhány pirosló szőlőlevelet és a nagyezüst vitézségi érmét. Hát tényleg jött is

Next